És egy és két és pörgés és forgás, és becsúúúúúúúszik, hopp, pont át egy összekulcsolt kézpár alatt, majd a hőbörgéssel és meglepettséggel nem törődve hopp most balra kerül, jobbra, balra, ezt itt jobbra tolja, amazt balra taszajtja - úgyis csak fiú, érte nem kár -, és már meg is tudja érinteni célpontját. - Hát Szofíííjjjjá - rikkant, és megpróbál a lány mellé furakodni a tömegben. - Lenne egy kérésem hozzád - pillant oda izgatottan, majd maga elé, majd megint a lányra, és megint előre. Csak diszkréten, ugyebár. - Nem iiiiitt, mert annak nem örülnél - ugye milyen figyelmes gyerekem van? -, de ha velem jössz, akkor kisujjeskü nagyon nem bánod meg.
Azt a módszert követi a csalogatásnál, ami testvérénél is mindig beválik - rámenősen, hajthatatlanul vigyorog, hogy a másik azt érezze, vele lenni, neki igazat adni a világ legegyszerűbb és egyben nagyszerűbb dolga. Nos, majd kiderül, hogy ezzel a csavari-csűri hozzáállással mennyire lesz népszerű a lánynál. Pedig tényleg nem szeretne ám sokat, nagyot, vagy nehezet kérni, egyszerűen csak immár tudja, hogy Soph micsoda művészi illúziókra képes, és szeretne ő is kipróbálni egyet s mást. Egy kis vér, egy kis pókháló, egy kis por, törött csont, kötszer, körömcsipesz... Csincsilla... Kastélybeli pletykák alapján a csincsilla is lehet ijesztő, csak meg kell találni hozzá a zavarában eléggé dadogó levitást.
Móric tanulni akar, ez egy ritka pillanat, ne rontsd el kérlek Soph. Kérlek. Hát a tanárbácsiikrekhez mégsem mehet oda, hogy "NONCSIBÁCSI, SZERETNÉK TUDNI IJESZTENI", mert még a végén kirúgnák tanonckodásából. Vagyis az nem lenne baj, ha a végén rúgnák, de még igencsak az elején van. Szóval... - légyszi? - És finoman megpróbálja egy félreeső terem felé terelgetni magukat, ha a lány ez ellen nem tiltakozik.