Amikor három évvel ezelőtt átléptem az iskola küszöbét, égtem a vágytól, hogy részt vegyek mindenféle iskolai elfoglaltságban, és így minél több ismeretségre tegyek szert. Aztán ahogy telt az idő, és százféle szakkör nélkül is sikeresen kialakítottam a saját baráti köröm, a szereplési vágy kezdeti fellángolása lassan csillapodni kezdett, míg végül végleg ki nem hunyt. Ehhez az is hozzájárult, hogy a tanulmányaim mellett bőven elégnek bizonyult a művészeti iskola és a kviddics. Csakhogy most, hogy úgy döntöttem, határozatlan időre abbahagyom a kviddicsezést, gyakran hiányérzetem van.
Anya azt tanácsolta, keressek új elfoglaltságokat, Mórnak pedig minden bizonnyal azt, hogy segítsen megtalálni a megfelelőt. Máskülönben múlt héten nem tette volna az a csípős humorával megspékelt megjegyzést, miszerint amilyen jól megjátszom magam időnként, gyerekjáték lenne bekerülnöm a színjátszókörbe. Nem mondom, hogy különösebben meghatott a beszólása, nem is szoktam megjátszani magam, de tagadhatatlan, hogy párszor még eszembe jutott a nap hátralévő részében.
„Nem is olyan rossz ötlet”.
Mielőtt bekerültem volna a művészetibe, kissé dilemmáztam azon, hogy melyik szakra jelentkezzek, és a színészet a listám második helyén volt. Készen is álltam arra, hogy több tagozatra is járjak, ha sikerül, de a szüleim attól tartottak, hogy túlvállalom magam, így első körben mindössze egy iskolán kívüli elfoglaltságot engedtek. Nem fogok hazudni, hálás vagyok, amiért nem hagytak fejjel a falnak rohanni.
Ha nem is rögtön a Grosserliebbe, úgy döntöttem kipróbálom a színészetet, és az iskola színjátszó körébe jelentkezem. Azt hallottam, nem én vagyok az egyetlen ezzel a szándékkal, és ha bárki megkérdezné, hogy kitől, hol és mikor értesültem erről, valószínűleg nem tudnám megmondani, de hírét vettem, hogy Bernáthy Zsófi is idén vágna bele a színészkedésbe. Emiatt a hét elején felkerestem azzal, hogy nem lenne e kedve együtt készülni a meghallgatásra, és mivel beleegyezett, mára beszéltünk meg egy próbát.
Kölcsön kenyér visszajár alapon megkértem Móricot, hogy segítsen összeállítani egy gyakorlási listát, amiért az utóbbi vizsgán segítettem neki, így most azzal a kezemben tartok a színjátszókör próbaterme felé, remélve, hogy nem foglalt. Elvégre péntek van... lefogadom, hogy a színjátszósoknak is akad jobb dolguk a próbálnál a hétköznap utolsó napján. Valószínűleg mi sem most próbálnék, ha nem ez lett volna a legalkalmasabb időpont a héten mind a kettőnk számára.
A helyiségbe lépve elégedetten konstatálom, hogy üres, és beljebb sétálva a színpadhoz közli ülések egyikébe helyezem kényelembe magam, míg Zsófi megérkezik. Ösztönösen a karórámra pillantok, és biztosra veszem, hogy hamarosan ő is idetalál, ugyanis öt perc van a megbeszélt időpontig. Pont elég idő ahhoz, hogy még egyszer átolvassam az ajánlott feladatokat.
Anya azt tanácsolta, keressek új elfoglaltságokat, Mórnak pedig minden bizonnyal azt, hogy segítsen megtalálni a megfelelőt. Máskülönben múlt héten nem tette volna az a csípős humorával megspékelt megjegyzést, miszerint amilyen jól megjátszom magam időnként, gyerekjáték lenne bekerülnöm a színjátszókörbe. Nem mondom, hogy különösebben meghatott a beszólása, nem is szoktam megjátszani magam, de tagadhatatlan, hogy párszor még eszembe jutott a nap hátralévő részében.
„Nem is olyan rossz ötlet”.
Mielőtt bekerültem volna a művészetibe, kissé dilemmáztam azon, hogy melyik szakra jelentkezzek, és a színészet a listám második helyén volt. Készen is álltam arra, hogy több tagozatra is járjak, ha sikerül, de a szüleim attól tartottak, hogy túlvállalom magam, így első körben mindössze egy iskolán kívüli elfoglaltságot engedtek. Nem fogok hazudni, hálás vagyok, amiért nem hagytak fejjel a falnak rohanni.
Ha nem is rögtön a Grosserliebbe, úgy döntöttem kipróbálom a színészetet, és az iskola színjátszó körébe jelentkezem. Azt hallottam, nem én vagyok az egyetlen ezzel a szándékkal, és ha bárki megkérdezné, hogy kitől, hol és mikor értesültem erről, valószínűleg nem tudnám megmondani, de hírét vettem, hogy Bernáthy Zsófi is idén vágna bele a színészkedésbe. Emiatt a hét elején felkerestem azzal, hogy nem lenne e kedve együtt készülni a meghallgatásra, és mivel beleegyezett, mára beszéltünk meg egy próbát.
Kölcsön kenyér visszajár alapon megkértem Móricot, hogy segítsen összeállítani egy gyakorlási listát, amiért az utóbbi vizsgán segítettem neki, így most azzal a kezemben tartok a színjátszókör próbaterme felé, remélve, hogy nem foglalt. Elvégre péntek van... lefogadom, hogy a színjátszósoknak is akad jobb dolguk a próbálnál a hétköznap utolsó napján. Valószínűleg mi sem most próbálnék, ha nem ez lett volna a legalkalmasabb időpont a héten mind a kettőnk számára.
A helyiségbe lépve elégedetten konstatálom, hogy üres, és beljebb sétálva a színpadhoz közli ülések egyikébe helyezem kényelembe magam, míg Zsófi megérkezik. Ösztönösen a karórámra pillantok, és biztosra veszem, hogy hamarosan ő is idetalál, ugyanis öt perc van a megbeszélt időpontig. Pont elég idő ahhoz, hogy még egyszer átolvassam az ajánlott feladatokat.