Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Házvezető- helyettes. Amikor Mészáros kisasszony felkereste a lehetőséggel sehogy, egy szóval sem közölte, hogy a bizonyos poszt a stílusos kitűzőn és irodán kívül rémisztő mennyiségű papírmunkával is jár. Ha ezt tudta volna, lehet, hogy jobban átgondolja az életét, mielőtt egy vállrándítással igent mond az ezek szerint a vártnál nagyobb falatra.
Pedig ma még csak tanítania sem kellene, csak benn lenni és ügyelni arra a bizonyos, törékeny rendre. Erre mit csinál? Hálókörleti beosztást. Mert az, hogy melyik lány melyik szobában alszik, biztosan olyan, ami őt nagyon érdekli egy ilyen komor, őszi hétfőn.
Érzi, hogy valami a lábához ér. Egy hálás mordulással veszi el a gőzölgő kávét a házimanótól, aki egy elegánsnak szánt pukedli kíséretével válik köddé. Mégis vannak előnyei ennek az egész tanárságnak, vonja le a következtetést a papírokat rendezetlen kupacba söpörve a szabad kezével, majd a kávéval összefogva kel fül a számára kijelölt asztaltól. Négy asztala van a kastélyban szerteszét, erre a minap jött rá, amikor hirtelen kellett megkeresnie valamit, és mindegyik épp egyformán rendetlen.
Tényleg kellene már egy feleség, Vagy bejárónő. Vagy egy házimanó.
A padlót bámulja, amíg az ajtóhoz lépdel, a figyelmét a leköt a kávé illata. Épp eléggé ahhoz, hogy majdhogynem nekimenjen a nindzsaként előugró nőnek. Hirtelen torpan meg, a fehér kávéscsésze megbillen a kezében, az ital egy része pedig a csuklójára és a papírokra ömlik.
   -  Óóó f...
Szisszenve veszi át a csészét a másik, még meg nem égetett kezébe, a jobbját erőtlenül rázogatja, mint a sárba lépett macskafélék. A tekintetét a nőre emeli, kissé összébb húzza a szemét, a tekintetéből mindössze egy, ám annál világosabb kifejezés tükröződik:
Hát neked meg mi az isten bajod van ma?
Ám nem szól. Mert nem akar, mert nem tud mit és mert Zója, ha szeretné, akkor sem engedné neki két rövidke levegővétel között. Az utolsó csepp kávét is lerázza a kezéről, majd a csuklóját a nadrágja szárába törli, néha a nőre néz, néha egészen másfelé.
A fonalat azonban már a második mondat felénél teljesen elveszíti. A vártnál sokkal később áll be az áldott csönd. Ismét Zójára emeli kékesszürke szemeit, egyik kezében az átázott iratokkal, másikban a kávé maradékával, majd a szeme a felé nyújtózkodó idegen kézre fordul.
   -  Oké, nem utállak - néz ismét a szemébe színtelenül - mehetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Parányi ingerültséggel forgatja meg a szemét. Nem szereti, ha elállják előtte az ajtót, ezzel egyfajta csapdába szorítva őt. A testsúlyát átteszi a másik lábára, amíg a nő mély levegőt vesz és ismét hozzákezd a mondandójához, beleiszik a kávéjába. A tekintetét azonban már nem igazán veszi le róla.
   -  Barátok.
Csöndben elismétli a szót, mintha barátkozna a jelenségével, az arcán azonban apró fintor kúszik át. Ahogy a nő közelebb jön, nem mozdul, hagyja, hogy hozzáérjen a kezéhez majd őszinte megrökönyödésére egy gyógynövényszagú krémmel kenegesse be. Az ujjait megmozgatva először ökölbe szorítja a kezét, majd ismét kinyitja, érzi, ahogy a krém a bőrébe ivódva hűsíteni kezdi a felületes, alig fájdalmas égést. Katonadolog, mondta ezt az anyja régen, amikor kölyökkorában bömbölve állított haza egy-egy hasonló sérüléssel.
   -  Vannak barátaim.
Mormogja végül alig nyitva a száját, mennek nyomán a beszéde alig érthetővé és motyogóvá válik. Nehéz lenne megmondani, mi jár abban a fejben, ám szinte biztos, hogy megküzdött ezzel a néhány szóval. Az ajkába harap, először úgy tűnik, nem mond többet, megkerüli a nőt és elsétál - ám végül szólásra nyitja a száját, már sokkal magabiztosabban.
   -  A barátaim nem emlegetnek föl dolgokat, amiket, anyám, tizenöt évvel ezelőtt csináltam. Akadjunk már le a témáról, mert nem érdekel. A haverom akarsz lenni? Akkor legyél az. Ne pedig egy picsogó idióta, aki nem lát ki a könnyei mögül, ha szembejön a folyosón. Mert ne hidd, hogy nem látom. Ha ez menni fog, na akkor haverkodhatunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Csöndben és valahol mélyen teljesen megütközve hallgatja a nő mondandóját. Ez egészen... abszurd. Kávéfoltosan, immáron körömvirágként illatozva állnak egymással szemben, egykori barátnője a testével takargatva az ajtót előtte, mint egy furcsa, elfuserált akció- vagy felnőttfilmben. Ha valaha gondolkodott volna a béke esetleges pillanatán, ez a jelenet biztosan nem jutott volna eszébe.
Végül kurtán és félszegen bólint egyet.
   -  Hát oké.
Ennyi. Őt tekintve ebben a két odavetett szóban mégis minden benne van, amit jelenleg gondol vagy érez. A hosszú, kifejtő, cseles körmondatok nem az ő asztala, tőle soha, senki sem várhat bűnbánó monológot. Ha a nő így gondolja, ám legyen. A lelke legmélyén persze semmi realitását nem látja annak, hogy ők valaha jó barátok legyenek, bármennyire is nem akar beszélni róla, de igen, a közös múlt okán. Nehéz együtt sörözni valakivel, aki történetesen az elsőszülött gyermeked anyja.
Ettől függetlenül ki ő, hogy ne gyakoroljon kegyet most és adjon ennek egy parányi esélyt?
   -  Khm. Kösz - elkapja a tekintetét, mint mindig, ha bármiért gratulálnak neki - Neked is. Khm. Akkor én most asszem...
Az ajtó felé bök, a kávét ismét visszaveszi a papírokkal megrakott kezébe, hogy lenyomja a kilincset. Kissé félszegen indul el a folyosón az Eridon irányába, vissza- visszanéz a válla fölött, maga sem tudja, mire számít.
Ez igazán.... furcsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Jack, a gyöngyös törpekuvik minden negyedik- ötödik lépése döccenésére aprót huhog a vállán, különben minden csöndes és nyugodt - ahogy annak lennie kell. Egyedül ő és néhány kollégája keringenek a kastély hideg folyosóin, őrizve az itt élők édes álmát. Illetve, ha szükséges, irdatlanul az ágyukba zavarni a kóborló diákokat.
Még diákként sem értette azokat, akik éjjel felfedező túrára indulnak a kastélyban. Örülhetnének neki, hogy az éjszaka az övék, nyugodt és csöndes. Majd visszasírják a takarodót ha egyszer, hozzá hasonlóan munkaköri kötelességből kell megszegniük!
A fejetlenség folyosója kivételesen nem túl fejetlen, sőt, már-már barátságos. A hortyogó portrék csak kinyitják a szemüket lassú lépteire, majd azonnal vissza is zárják. Egysíkú horkolások kórusa zengeti át újra és újra a falakat.
Megáll, körbenéz, mintha csak ellenőrizné, hogy figyeli-e valaki. Mondjuk az igazgató. A zsebébe nyúl, egy doboz piros dobozos cigarettát húz elő, továbblépve a pálcája tüzével gyújtja meg. Ó, az a munkahelyi stressz, majd a kölykökre fogja. Majd ha rajtakapják, simán...
Halk szipogás.
Megtorpan, kifújja a füstöt. Hunyorogva mereszti a szemét a sötét folyosón, amit csak a Hold fénye és az egymástól távol kifüggesztett mágikus fáklyák világítanak meg. Egy szőke... vagy ahhoz hasonló színű haj az ablak mélyedésében, amit mintha furcsán zöldesre színezne a fény.
   -  Te ott - emeli fel a hangját - Takarodó. Most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Sok különböző reakcióra számított.
De erre végképp nem.
A hangjáról és a mozdulatairól már felismeri a rellonos lánykát. Az ismeretségük semmiképp sem nevezhető közelinek, valójában elharapott mondatokra és parancsszavakra korlátozódik, mégis feltűnik neki, hogy valami annyira... más. Nem a bőgés miatt - hiszen azt minden lány csinálja, ha bevallja, ha nem -, de hogy mi a furcsa benne, nem igazán tudná szavakban kifejezni.
Az oldala mellé engedett kezében a cigarettából kavarogva száll fel a szürkésfehér füst. A szája csodálkozó elnyílik.
   -  Héééé, na mi van, bántott valaki vagy mi?
Dwayne Warrenről sok rosszat lehet állítani, azok nagy része pedig biztosan maradéktalanul igaz lenne. Ám az nem mondható el róla, hogy tétlenül elsétálna egy reszketve zokogó nő mellett az éjszaka közepén - mert hogy Ciánka is nő, még ha abból a nagyon furcsa fajtából is.
Az elhaló megjegyzést elengedi a füle mellett, közelebb sétál, épp csak annyira, Hold fénye a lány alakjára vetüljön. A szeme kutatva fürkészi Cyanne vonásait - már ami annak reszkető ujjai közül látszik. A cigaretta fényesen felparázslik, ahogy beleszív.
   -  Kell segítség vagy valami?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Visszaveszi a cigarettát a szájába, a bal kezét a zsebébe csúsztatva, tétlenül figyeli a lány mocorgását. A bagoly a fejét forgatva teszi ugyanezt a vállát, tollazatának mintája mintha dühös, vádló kifejezést festene az arcára.
Dwayne sosem volt az éles eszéről híres, ha érzelmi kérdésekre került sor. A saját lelki nyomorán is képtelen eligazodni, mások gubancaival pedig, ha teheti, igyekszik nem foglalkozni - ám, ugyan, nem vak.
   -  Ha a szívszerelmed miatt bömbölsz az éjszaka közepén, nyugodj meg, Noel remekül érzi magát a siralomházban. Nem sokára meg hazajön és jól össze is borulhattok.
Oldalra billenti a fejét, maga mellé hamuz a padlóra, a szemei kutatón fürkészik a lányka vonásait, amit betegesre sápaszt a kékes színű haj. Nem vak - s ő is volt ennyi idős, így csuklóból engedi meg magának ezt az elhamarkodott következtetést, még ha a konkrét helyzetről semmit, de semmit sem tud. Őszintén pedig még csak nem is akar.
   -  De ha nem kell segítség, akkor állj föl és nyomás a Rellonba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Láthatóan hátrahőköl a lány heves reakciója láttán. Jack, a különben is ideges természetű törpebagoly visítva kap szárnyra a mennydörgés nyomán, hogy elrepüljön a folyosó sötétbe veszi vége felé. Dwayne megütközve emeli föl a tekintetét a villám becsapódásának nyomáról - az arca pedig elveszíti az eddigi, viszonylag könnyed kifejezését.
Két éve kénytelen ebben a kastélyban élni. Együtt kel és fekszik, együtt eszik és egy levegőt szív ezekkel a nyavalyásokkal - és mégis, minden egyes napját azzal az émelyítő szájízzel kell befejeznie, hogy inkompetens idióták veszik körül. Nem csak a gyerekek, a tanárok épp annyira - hiszen hogy hagyhatják, hogy drogosok, alkoholisták és ilyen mentálisan gyenge lánykák tanuljanak egymás mellett?
   -  Honnan veszed, hogy bárkivel így beszélhetsz, édes lányom? Nem játszottunk együtt a homokozóban, szóval kapd össze magad szépen és gondolkodj, mielőtt kinyitnád azt a hülye szád!
Épp csak annyira emeli föl a hangját, hogy nyomatékot adjon a szavainak, a falak portréi azonban abbahagyják a horkolást, némelyik alvást tettet, mások azonban palástolatlan kíváncsisággal figyelik az eseményeket.
Dwayne eldobja a cigarettát maga mellé, majd a jobb lábával tapossa el.
   -  A villámokkal meg vigyáznék a helyedben. Ha így dobálod őket, hamarabb találkozol a lovagoddal, mint szeretnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A hangja nyoma némán lebeg a fejük fölött, mint egy lesújtani készülő, nehéz csatabárd. A háta mögötti falon függő, jókora portré főszereplője, egy kalapos öregember csöndben átsurran a szomszédos keretbe, hogy csatlakozzon a megfestett piactéren kialakult sugdolózáshoz.
Rendben van, bármennyire nem otthona a mentális sík, Dwayne mégsem teljesen, menthetetlenül hülye. A maró gúny számára sem idegen, márpedig ez épp hogy nem égeti át a bakancsa vastag talpát.
   -  Te...
A lányra mutat, kutya módjára oldalra billentve a fejét.
   -  Te elmebeteg vagy. Ó anyám...
Megforgatja a szemeit, mindkét kezét a zsebébe csúsztatja. Nem, nem, ő már nagyon rég nem próbálkozik azzal, hogy ezeket a jött- menteket jobb belátásra bírja. Nem. Erre sem ideje, sem agyi kapacitása, sem pedig türelme nincs. Látható - és egészen nyilvánvaló -, hogy a Noel- Cyanne féle pincelakóknak valami sokkal többre van szükségük, mint egy elzárás. Na nem azért, mert fenyegetőek, vagy egyáltalán, különösen érdekesek lennének - mindössze annyira gyötrelmesen idegesítőek.
   -  Büntetőmunka. Holnap délután kettőkor az irodámban. Ahh, és tizenöt pont a Rellontól. Ne késs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Minek? Ez volt az első gondolata, miután hunyorogva kibetűzte a hirdetmény szavait - amit előzékenyen az ő anyanyelvén is közzétett a drága keleti származású kollegina. Az aurori munkájához kapcsolódó napi megbeszéléseket megérti, emberéletekről, veszteségekről és kockázatokról tárgyalnak - na de, hogy miről lehet beszélni egy tanári értekezleten, arról fogalma sincs. Általában elblicceli, most is szívesen megtenné... ha egy találékony jótündér nem említette volna meg a svédasztalt pont jókor, mielőtt végképp elvesztené az érdeklődését.
Talán mégis benéz egy pár percre, abból csak nem lehet baj, nem?
A percekkel korábban az egyik ablakban elszívott cigaretta füstjének szagát még mindig magán viseli a ruhái, amikor benyit a tanárok közös irodájába. Félszegen biccent a már benn tartózkodóknak, a kabátját addig cipzározza szét, amíg a terem egyik távolabbi sarkába ér. Nincs talárja, sosem volt talárja és nem is hajlandó felvenni olyan ruhadarabot, amivel másfél méter hosszú fekete anyagot kénytelen maga után húzni, mint valami hülye vitorla. Az Államokban már felismerték ennek a balesetveszélyes mivoltát, hát tőle senki se várja el, hogy visszafelé lép néhány évtizedet ebben.
   -  Neked sincs jobb dolgod, látom.
Rothman az egyetlen említésre méltó ismerős, így mellé társul be, bár ő egyszerűen az asztal szélének támaszkodik. Kezet nyújt, ahogy illik, ám egyedül a férfinak, neki is mindössze pár pillanatra, mielőtt visszafordulva a telefonját venné kézbe. Bár a hálózat nem működik az iskolában - legnagyobb szívfájdalmára -, a rúnázásnak köszönhetően a Candy Crush lefoglalja addig, amíg el nem kezdődik a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A mai reggelük is, mint megannyi azelőtt, egy elejtett megjegyzéssel kezdődött, majd ajtócsapódással fejeződött be. Valami baromságon vesztek össze, nem is emlékszik, csak a nő arcára a konyhában, mielőtt faképnél hagyta volna. Kivételesen a gyerekük azonban nem hallgatta végig a jelenetet. Tehát fejlődnek.
Nap közben aztán nyúlfarknyi üzenetben közölte vele: bocs. Nem mintha akár a balhét, akár a bocsánatkérést komolyan gondolta volna, ám mióta együtt élnek, kénytelen volt rászokni arra, hogy engedjen annak érdekében, hogy vacsorát kapjon. Részéről pedig ennyivel lerendezettnek is tekintette az eseményeket. Délután már rá se gondolt, este pedig hűségesen megjelent a rendelőben.
Egy furcsa alakú tollat piszkálgat, miközben a plafont bámulja, a fejét pedig a díszpárnán nyugtatja, kimaxolva a komfortot. A nő legnagyobb szerencséjére azonban, teste dimenzióinak hála a bakancsa épphogy lelóg a kanapéról, így csak annak sarka maszatolja a drapériát.
Kastélyt járni. Hogyne. Flegmán vállat ránt. A nőre pedig akkor fordítja a szemét, amikor az leül mellé.
   -  Mondtam, hogy bocs. Azt hittem te is leakadtál erről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Felé fordítja az arcát, a fejét feljebb is mozdítja a párnán. A tollat, aminek végéről különben láncon egy rózsaszín delfin függ, testében pedig flitterek lebegnek átlátszó olajban, sötétkék ingére ejti a mellkasán. Mozgolódása közepette a zsibbadt jobb bokáját is leveszi a balról.
Gyakran vesznek össze. Nagyon gyakran. Jóval gyakrabban, mint mások, ő azonban ezt mégsem tartja akkora drámának. Hiszen mindentől függetlenül Zója az első és egyetlen nő, akivel közel normális, már-már élettársi kapcsolatot volt képes kialakítani, még akkor is, ha az egyetlen, akit korábban a halálba kívánt.
   -  Nem foglak elvenni, ha erre gondolsz. Most még nem.
Válaszol a nő ujjára pillantva.
   -  És mi bajod van a lakásommal? Hagyd már, mondtam, hogy bocs. Meg különben se lenne pénzed megvenni a felét, szóval mindegy, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Még. Hosszan pislog egyet, ám mindvégig a nőt nézi. Sem magában, sem kimondva nem vetette el a tervet, hogy valaha, a távoli jövőben ténylegesen feleségül veszi majd, ám azt megmondta neki, hogy mostanában, talán jó pár évig, semmiképp se számítson erre. Bő egy éve már beleegyezett egyszer, sőt, majdnem várta az eseményt. Ám most ismét, a háta közepére se kíván egy, esküvővel kapcsolatos macerahullámot.
Kinyúl a nő szabad kezéért, ami nem szorítja a bögrét, közelebb húzza magához azt, ez már reflex. Az egyetlen emberi lény, akinek a bőre érintésétől nem rázza a hideg.
   -  Nem mondtad, hogy ez ennyire zavar téged.
... vagy mondtad, de marhára nem figyeltem rád. Nyilván, ha nem lenne ennyire csökött értelmű, illetve rosszabb napjain nem fetrengene az önsajnálatban Budapesttől a Mátráig, lenne ideje arra, hogy feltűnjön neki, a barátnőjét mennyire bosszantja a kialakult helyzet.
   -  Ha nem akarsz nálam lakni, akkor mondd azt. De azt hittem, neked jó ez az együtt élés meg ilyenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Nyűglődve húzódik arrébb, belefé, a plüssel borított támla felé, hogy a nő elférjen részben mellette, részben pedig vele szemben. Eközben elengedi a nő kezét, de csak azért, hogy ismét felvegye a tollat az ingéről, majd lassan, előre- hátra kezdje el döntögetni, hogy a csillámpor fel- felkavarodjon az olajban.
Míg a nő beszél, inkább azt nézi, megállva, hogy ne szóljon vissza: persze, hogy az enyémnek nevezem azt a lakást, hiszen én vettem. Te és a gyerek csak beköltöztetek hozzám. Nem mintha ezeket a gondolatait a viták folytán visszatartaná, hiszen a legcsekélyebb hajbakapásnál elkezdi mantrázni az élősködést, még akkor is, ha időről időre, utólag bocsánatot kér emiatt. Ám a beidegződést nehezen írtja ki magában. Ki tudja, talán könnyebben élné meg az "én"-ből "mi"-be való átállást, ha ténylegesen összeházasodtak volna, mintegy hivatalosítva az együttélésüket.
   -  Nem  vagy vendég nálam.
Óvatosan kezdi el, tovább billegtetve a rózsaszín tollat az ujjai közt.
   -  De nem mondhatom azt, hogy az a mi lakásunk, mert ha legközelebb lelépsz, akkor nem akarom, hogy lelépj a mi lakásunkból, vagy a mi házunkból és magaddal vidd a mi cuccaink felét. Ki tudja, meddig tart ez az egész. Mer' én nem akarok véget vetni ennek, de ha te majd igen, akkor elkezdődik az osztozkodás meg a mindenféle szarságok. Azt meg nem akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Különben semmi újdonságot nem mond, tehát nem csoda, hogy a nő is, legalább a felszínen, könnyedén veszi a kijelentését. A kapcsolatuk térdig gázol a problémákban, ezt mindketten tudják, melyek közül messze nem a legnagyobb az, hogy Dwayne nem szerelmes a nőbe. Mégis együtt vannak, most már hónapok óta, stabilan és kitartóan, újfent pedig elkezdtek tervezni a jövővel - de, hogy ez meddig marad így, azt médium legyen a talpán, aki megjósolja.
Így tehát annak sem tulajdonít igazán jelentőséget, hogy Zója most úgy érzi, nem szeretne elmenni. Legutóbb, amikor délután elváltak, akkor sem szeretett volna - nem sokkal éjfél után pedig már porzott mögötte az országút.
Ő az, aki hamarabb felpillant rá, így Zója tekintete már megtalálja az övét. Az arca nem kifejezetten komor, inkább afféle... semmilyen, mint általában, ha bárminemű komoly témáról beszélnek.
   -  Megmondtam. Ez a te döntésed lesz. Úgy lesz, ahogy szeretnéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Amellett, hogy a szavaival áldását adja az eseményekre, valahol mégis, azzal, hogy konkrétan nem mond igent, a felelősséget is eltolja magától. A te döntésed lesz, de egy szóval sem mondtam, hogy egyet fogok érteni vele, vagy hajlandó leszek örülni neki. De tedd, amit szeretnél. Ő egy ideje különben már nem gondolkodik aktívan a gyerektémán, a házassággal együtt ezt is a "távolabbi jövő" feliratú dobozok egyikébe pakolta, különben pedig már úgy van vele: lesz, ami lesz. Most úgy érzi, nem zavarná még egy gyerek. Sőt. Persze ettől függetlenül még lehet, hogy néhány hónap múlva másképp látja majd.
Pláne, ha a nő tényleg elkezdi csokifagyi miatt ugráltatni majd, amire csak lazán felhorkan. Vagy csókolgatni - amit mindenki legnagyobb szerencséjére a manó felbukkanása akadályoz meg, még mielőtt reflexből lelökné maga mellől a kanapén.
A tollat a támla és a díszpárna közé dobja, óvatosan felül, a bakancsa így már teljesen és végérvényesen felkerül az anyagra.
   -  Angyal vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Mély szusszanással fordul úgy, hogy a cipői ismét a szőnyegre kerüljenek, vigyázva rá, hogy se a nőt, se pedig a vacsorát ne rúgja a padlóra. A haját kirázza a szeméből, oldalvást ő is először a krumpli után nyúl. Közben legyőzi a kísértést, hogy rákérdezzen, Barcián miért különítget el kanapéalapokat a nőnek, amikor némelyik emeleti mosdó épp, hogy nem esik szét.
Talán van köztük valami.
A féltékenység szörnyetege a lelke mélyén épp, hogy morogni kezd, ám nem ébred fel teljesen. Így jelenet rendezésen nélkül veszi a szájába a krumplit és nyúl, pusztán kézzel egy közepes szelet rántott hús után.
   -  Rossz ötlet. Anya, Amber és Bryar ki fogják kaparni a szemed, ha egyszer, ebben az életben még találkoztok. Aztán megint útlevelet kell intézni meg repjegyet, Apa pedig kijelentené, hogy nem teszi be a lábát Európába. Különben, ha, tegyük fel, véletlenül eljönnének, abból csak a balhézás lenne, mint az összes rohadt hálaadáskor, mióta élek. Én meg arra nem vagyok kíváncsi.
Mintha csak hamuzna, a morzsákat a húsról maga mellett a padlóra rázogatja, aztán né fel a nőre.
   -  Se rád nem kíváncsiak, se rám. Ez már el lett b*szva, ne akard jóvátenni. Majd ünneplünk itthon.