Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Közeledett a Navine elleni kviddicsmeccs, és a mentális felkészülés jegyében úgy döntöttem, megcsodálom a kupát, amit még a Golyóálló Griffekkel nyertem. Időnként jó látni, hogy nem hiába teszi ki szívét-lelkét az ember. Nem úgy, mint a párbajoknál, idegesített, hogy hivatalosan még egyet se tudtam megnyerni itt, Bagolykőn.
A trófeaterembe csak szökőévente szoktak betévedni a diákok, és akkor is legtöbbször kényszerből, valami büntetőmunka ürügyén. Tény, hogy a terem elrendezése nem volt valami látogatóbarát, első alkalommal nekem is keresgélnem kellett, hogy hová tették ki az iskolaelsőségem bizonyítékát. Állítólag volt valami szisztéma az egészben, de nem pazaroltam energiát a megfejtésére, helyette három fix pontot jegyeztem meg: az év hajtója, és az iskolaelső címeimet, valamint a kviddicskupát. Utóbbihoz indultam, de feltűnt, hogy egy lány téblábol az iskolaelsőségemet hirdető vitrinnél, így jobbnak láttam közelebbről megnézni, hogy miben mesterkedik.
- Ott csak óvatosan, ha kedves az életed! - szóltam oda messziről, jelezvén jó előre, hogy ha bármi rendellenséget tapasztalok, attól kódul. Mikor odaértem a vitrinhez, megelégedve tapasztaltam, hogy minden rendben, a lány ezúttal megúszta. Viszont az új volt, hogy Dalma is bekerült az iskolaelsők sorába, így két levitás fogott közre.
- Díszes társaságba kerültem. - jegyeztem meg enyhe undorral, félig-meddig magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

A figyelmeztetésemre nem vártam szóbeli reakciót, a lány jobban tette volna, ha csendben meghúzza magát. Előhúztam hát a pálcámat is, és rá szegeztem, hogy észrevegye magát.
- Kérdezte bárki is, hogy miért vagy itt? - hihetetlen, hogy elsőre nem fogta az adást, és lökte a sódert. Csak azzal mentette meg magát, hogy felismert, és tudomása volt néhány eredményemről, így elérte, hogy megkegyelmezzek és hajlandó legyek pár szót váltani vele.
- Költői kérdés, naná. - zártam rövidre a van-e még valami a tarsolyomban témát, sértésnek vettem volna, ha komolyan gondolta, hogy ilyet kérdez.  
Nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy kritizálhattam két, szerintem indokolatlanul piedesztálra emelt levitást.
- Hegyi Nikoletta volt a regnáló iskolaleső, amikor idekerültem. Nem bírta elviselni, hogy fényévekkel jobb vagyok nála, folyamatosan megpróbált keresztbe tenni nekem az agymosott követőivel. A legvégén már odáig fajult a dolog, hogy csoportosan az életemre törtek. De elbántam mindegyikkel, hála a kivételes varázstudásomnak. Nikit azóta senki se látta. - a lány fantáziájára bíztam, hogy vajon mi történhetett Nikivel. Elképzelhető, hogy kissé kiszíneztem a történetet, nem emlékezhettem minden részletre pontosan.
- László Dalma meg… – óhatatlanul nevetés tört ki belőlem, eszembe jutott, hogy a mágustusán behányt a zsupszkulcsozástól.  
- Mindent elmond, hogy már ő sincs itt az iskolában. Az egész Levita azon dolgozott, hogy iskolaelső legyen, mindent Dalmára tettek fel, ha már a házversenyt elvesztették. Sikerült nekik, de végig akkora nyomás nehezedett a lányra, hogy az idegei rövidesen felmondták a szolgálatot, erre a tanévre már nem jött vissza. - úgy adtam elő a sztorit, mintha tényekre alapoznék, holott pletykákból raktam össze a saját verziómat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

A Trófeaterem az egyik kedvenc helyszínem volt a kastélyban, gyakran betértem nosztalgiázni kicsit azon a sok-sok dicsőségen, amit az iskolának szereztem diákként. A díjaimmal, kitüntetéseimmel egy külön vitrint lehetett megtölteni, amit én csak Várffy-Zoller Róbert-szentélynek neveztem. Ide zarándokolhattak el a jelen diákjai, hogy inspirációt meríthessenek maguknak. Ki volt például állítva az iskolaelsőségemért járó hatalmas kupa, ami még egy stréber levitásból is elismerést és tiszteletet válthatott ki irántam. Roppant büszke voltam a kviddicses díjaimra, különösen az év hajtója címre. Az a félpályáról szerzett gólom az Arany Főnixek ellen! Még ma is ódákat zengenek róla a szurkolók. Nem is csoda, hogy a Rellon mostanában mindenkit lemosott a pályáról, hiszen szerény személyemben igazi példakép állt előttük, amikor leraktam a verhetetlenné vált csapat alapjait csapatkapitányságom alatt. Röviddel tanulmányaim befejezése előtt - amolyan életmű díjként - természetesen megkaptam a legrellonosabb rellonos kitüntetést, ezzel adózva mindazért, amit a házért tettem.
Elmerülten nézegettem a vitrint, és ebből csak az zökkentett ki, hogy lépteket hallottam, valaki más is belépett a terembe. Egy nő volt, aki nem tűnt ismerősnek, jobbnak láttam kideríteni ittléte célját. Mivel megzavart a meditációban, meggyőző indokkal kellett előállnia, ha jót akart magának.
- Jó napot! Segíthetek? Talán eltévedt? - szólítottam meg a nőt udvariasságot erőltetve magamra. Elképzelhető, hogy egy mestertanonc, alapképzéses diáknak már túl idősnek tűnt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

Gyanús volt ez a nő, de mivel azt mondta, hogy csak nézelődni jött, nem volt mibe belekötnöm. Nézelődni szabad. Hagytam is volna ennyiben a dolgot, de pont egy olyan vitrint kezdett el bámulni, amihez éppenséggel volt némi hozzáfűznivalóm.
- Áh, a levitások szeme fényei. - léptem oda a nő mellé, és a vitrinre mutattam.
- Elnézve ezt a sok-sok trófeát és kitüntetést a szemlélőben könnyen hamis kép alakulhat ki a díjazottakról. Mintha tökéletes emberek lennének, már-már kisebbség érzést keltve az egyszerű földi halandóban. - kezdtem bele egy kis önkéntes tárlatvezetésbe.
- Pedig, ha tudnák, hogy kik ők valójában! Jó néhányat ismertem közülük. Vegyük például Merkovszky Nikolettát. Kétszeres iskolaelső, sőt még a kviddicsben is jeleskedett. - mutattam rá a lány díjaira.
- Senki nem gondolná, hogy valójában egy pökhendi, erőszakos, sunyi boszorkányról van szó. Volt alkalmam párbajozni vele, és amikor már érezte a vesztét, csaláshoz folyamodott! Illegális segédeszközt vetett be, és ezzel az alattomos húzásával döntetlenre mentette a párbajunkat. A levezető tanár persze neki kedvezett, mint regnáló iskolaelsőnek. - osztottam meg az élményeimet. De volt még itt pár jómadár.
- Aztán itt van László Dalma. Miután Merkovszky Nikolettát legyőztem az iskolaelsőségért folyó harcban, az egész Levita összefogott ellenem, hogy megfosszanak a jogosan megszerzett címemtől, és minden vizsgán Dalma alá dolgoztak, hogy begyűjtse a kiválókat. Ez végül össze is jött neki, egyetlen kamu kiválónak köszönhetően. Ugyanis úgy kapott kiválót, hogy a tárgyból a tanárt egész évben nem is látták az iskolában! Dalma később persze nem is bírta a nyomást, állítólag egy idegroncs lett belőle, és azóta valamelyik szanatóriumban vegetál. - hihetetlen összefogás ment annak idején ellenem a Levita részéről, de utólag bele is rokkantak ebbe. Megérdemelték!
- Végül Yarista Palarn. Hát ő akkora levitás volt, hogy egyenesen rellonosként kezdte! Aztán kisírta magának a házváltást, mert a Rellon kviddicsapatából nem tudott kiemelkedni, pedig ő akkora sztárnak képzelte magát. Vakok között félszeműként már király lehetett. Bármekkora sztár is lett belőle, szerintem nem több egy középszerű tucatjátékosnál, csak jól menedzseli magát. - zártam le a monológomat. A nézelődés mellé külön élményt nyújtottam a kis ismertetésemmel, igazán szerencsés volt a nő, hogy éppen itt talált.
- Ismeri talán valamelyiküket? Ezért keltette fel az érdeklődését ez a vitrin? - kérdeztem meg, hogy ne csak én beszéljek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Semmi közbevetés vagy megjegyzés, a monológomat türelmesen végighallgatta a nő. Nem erre számítottam, azt hittem, hogy közbe fog vágni. Aztán kisült, hogy egyik szóban forgó személyt sem ismerte, így utólag nem volt meglepő, hogy nem próbálta megvédeni őket.
- Hm, érdekes, hogy egyiküket sem ismeri, még csak hallomásból sem. - ezek alapján nem lehetett régóta az iskolában, de mint megtudtam, a trófeateremben már járt korábban.      
- Más lenne az elrendezés? Mikor járt itt utoljára? - tettem fel a kérdést. Engem a saját vitrinemen kívül más nem is igazán érdekelt, fel se tűntek az esetleges változások.
Végül a nő is megkérdezte azt, amire sokan kíváncsiak, amikor először találkoznak velem. Tény, hogy az ellenfeleimről kíméletlen stílusban tudtam beszélni, de legalább kétszer meggondolta magát mindenki, hogy ujjat merjen húzni velem.
- A legnagyobb baj nem is velük van. Hanem az iskolával, hogy ilyen emberek példaképekké válhattak, piedesztálra emelték őket. Ez egy szegénységi bizonyítvány a tanodáról. Önnek például mi a véleménye a Bagolykő Mágustanodáról? Mestertanonc, nemdebár? - most már kíváncsi voltam, hogy diákkal beszélek-e vagy sem. Engedély nélkül ugyebár nem császkálhatnak itt külsősök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Olive Thalia Belmonte

Rájöttem, hogy tulajdonképpen tök jó móka az éjszakai járőrözés. Sokkal könnyebben álomba szenderül az ember, ha előtte megbüntethet egy vagy több szabálysértő diákot. Ráadásul ezzel még a köz hasznáért is tehetek, hiszen úgyis ráfér a fegyelmezés erre a sok nagypofájú anyuci-apuci kedvencére, akiket ide hordott össze a szél. Hihetetlen, hogy mit meg nem engedtek maguknak egyesek, néha úgy éreztem, hogy nem is iskolában, hanem egy putriban vagyok. Úgy véltem, hogy már csak a fizikai fenyítés segíthet a helyzeten, és hogy, hogy nem, az általam büntetett diákokat valamiért mindig megtalálta egy csinos kis átok, természetesen teljesen véletlenül. Komolyan gondolkodtam azon a lehetőségen is, hogy a kínzókamrát rendeltetésszerű használatba vegyem.
Az őrjárataimban semmiféle rendszeresség nem volt, más időpontokban, más útvonalakon járkáltam. Pontosan tudtam, hogy ez a fajta kiszámíthatatlanság a szabálysértők legnagyobb ellensége. A prefektusok beosztott őrjáratait nevetségesen könnyű volt kijátszani, ráadásul lebukás esetén őket még megvesztegetni is sokkal könnyebb volt. Én azonban igazi nagypályás voltam, gyakorlatilag lehetetlen volt átverni, és kegyelmet sem ismertem, ha büntetésről volt szó.    
Hajnali fél kettő körül járt az idő, és éppen a Fejetlenség Folyosóján baktattam, amikor is közeledő léptek hangjára lettem figyelmes. Gyorsan elbújtam az egyik ajtónál a beugróba, és pálcámat előkészítve vártam arra, hogy a megfelelő pillanatban előugorva rátámadhassak a közeledőre. Cseppnyi kétség sem volt bennem, hogy egy rendbontóval lesz dolgom.
- Locomotor Mortis! - ugrottam elő magabiztosan, hangosan kimondva a varázsigét, hogy ezzel is ijedelmet keltsek. A lábbilincselő átokkal terveztem megállásra kényszeríteni az illetőt, hogy aztán jól elbeszélgethessek vele a házirendről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

Mint kiderült, 4-5 éve járt a trófeateremben utoljára a nő. Ez már gyanúra adott okot, hogy talán mégsem diákról van szó. Főleg úgy, hogy a csókkirály Yarista Palarn-t sem ismerte. Hiszen Yar annak idején jóformán minden nőneműt lesmárolt. Meg szerintem néhány fiút is.
Aztán csak bevallotta a nő, hogy nem mestertanonc.
- Óh. Még én is tévedhetek néha. Ha szabad tudnom, mi célból van itt? Feltételezem, az engedélye megvan. - mi mást is feltételeztem volna, hiszen nyugodtan sétálgatott, nézelődött a trófeateremben.  
Ezután kérdőre lettem vonva, hogy mégis mit keresek itt, ha ennyire negatív véleménnyel vagyok a Bagolykő Mágustanodáról. Hát ez az! Pont azok miatt, akik azt hiszik, hogy mindig bele kell ülni a tutiba vagy minimum el lenni a langyosban, és ez az igazi élet. Ezen a hozzáálláson akarok változtatni!
- Azért vagyok itt, hogy felemeljem ezt az intézményt a világ élvonalába! - nagy levegőt véve kidüllesztettem a mellkasomat. Küldetésem volt, amit bármi áron teljesíteni akartam.
- Hamarosan a Bagolykő Mágustanoda lesz a mágusvilág leghíresebb oktatási intézménye. Ez egy nemes cél, számomra pedig egy leküzdendő kihívás, ami feltölt. Nem vagyok olyan típus, aki csak teng-leng, és menekül az akadályoktól. Értéktelen, semmirevaló élet az olyan. Szomorú, hogy sok diák és felnőtt mégis ezt találja vonzónak. A diákokon még lehet segíteni. - adtam elő az eszmefuttatásomat.
- Most már óvatosabb vagyok a feltételezésekkel, de esetleg Ön itt végzett? Gondolom azért járt már korábban a trófeateremben. - nem volt ismerős a nő, pedig lehet, hogy anno együtt voltunk diákok. Mindenkire persze nem emlékezhettem, és igazság szerint amúgy is alig volt néhány volt diáktársam, akik számot tarthattak a megtisztelő érdeklődésemre. Sok volt a selejt akkor, most is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

Biztos alapos oka volt az igazgatónak arra, hogy nem adott engedélyt a nőnek az itt tartózkodásra. Pedig felettébb érdekesnek tűnt a kastély helyén álló esetleges régi épület feltárása. Annyira érdekesnek, hogy akár én is kitalálhattam volna. Halottam persze én is a legendáról, hogy állítólag a sámánizmusnak valamiféle központja lehetett itt annak idején, de ennek sose adtam igazán hitelt, hiszen jóformán semmi sem bizonyította, csak egy kőtábla, amit személyesen még sosem láttam. A korábbi épület romjai sem voltak már láthatók. Még azt se tartottam elképzelhetetlennek, hogy az egész sztori csak simán az iskola alapítójának PR-fogásaként született meg.
- Engem is érdekelne, hogy maradt-e valami  régi épületből. A feliratos követ látta, ami bizonyítja, hogy itt működött a Bagolykő Sámántanoda? - kíváncsi voltam rá, hogy tényleg létezik e a kő. Mert akkor tényleg lehet alapja a történetnek, hacsak nem gyártottak egy hamisítványt, hogy alátámasszák a fikciót.
- Furcsa, hogy az igazgató nem támogatott egy ilyen előremutató kezdeményezést. A múlt megismerése, a hagyományok ápolása fontos. Minden magára valamit is adó intézménynél tisztában vannak ezzel. - kötöttem össze a nő meghiúsult tervét az én célommal, hogy a tanodát a világ élvonalába emeljem. Mellesleg a sámánizmus emlékei az engem felettébb érdeklő pálca nélküli mágia szempontjából is kiemelt jelentőségűek voltak. Talán segíthetnék a nőnek, hogy jobb belátásra bírjam az igazgatót, az viszont nem tetszett, hogy a szavaimon nem igazán lelkesült fel, mintha még magában ki is nevetett volna. Meg még navinés is volt, a navinések közül pedig sokan kimondottan lusták voltak, ha a tényleges munkára került sor. Az igazgatónak valami nyomós indoka kellett, hogy legyen az elutasításra.
- Mondja csak, mivel indokolta az igazgató az engedély iránti kérelmének elutasítását? Talán rábírhatom, hogy változtasson az álláspontján, mert jómagam is szívesen részt vennék a régi épület feltárására irányuló projektben. - kérdeztem meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Olive Thalia Belmonte

- Hupsz. - szóltam, miután kiderült, hogy kolléganőmet hittem rendbontónak.
- Várffy-Zoller Róbert. - válaszoltam komolyan az első kérdésére, a hatás kedvéért jó hangosan, és lassan tagolva a nevemet, majd rögvest hatalmas nevetésbe törtem ki, akkorába, hogy már a hasamat kellett fognom. Nagyon mókásnak találtam ezt a szituációt.        
- Ne haragudj, de hát ez kész. - töröltem meg a könnyeimet, régen nevettem egy ilyen jóízűt.
- Mindenkire ilyen szépen tudsz nézni, vagy csak rám? - mérhetetlenül ártatlan tekintettel fordultam a nő felé. Elvégre nem történet katasztrófa, én viccnek fogtam fel ezt az egészet, és reméltem, hogy a kollegina is kicsit fel tud szabadulni, és felhagy a szigorú magatartással.
- Rendbontónak véltelek, nem kísérletezésnek szántam, különben valami erősebbel próbálkozom. Amúgy szép volt a hárítás. - a dicsérettel próbáltam elterelni arról a figyelmet, hogy talán senkit sem sem kellene rögtön leátkoznom. Pontosan tudtam, hogy a módszereim könnyen visszatetszést kelthetnek a tanári karban, Olive-től is ilyesmire számítottam.
- Már itt sem vagyok amúgy, nem akarok megzavarni semmilyen éjszakai légyottot, vagy ilyesmit, folytatom az őrjáratomat. - kacsintottam. Most esett le hogy a szigorúság oka talán éppen az lehet, hogy beleköptem a nő levesébe, és a titkos hódolója valahol itt várja a közelben. Mi másért vett volna fel az éjszaka közepén, egy ilyen csinos, feszülős fehér ruhácskát? A gondolatmenetem közben persze alaposan, és valószínűleg túl feltűnően végigvizslattam a tanárnénin. Nekem bezzeg nem ilyen elemi mágia tanár jutott anno. Tuti, hogy az ő óráin extra motivált lennék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kicsit oldódott a hangulat, úgy tűnt, hogy már a kollegina se veszi annyira komolyan ezt a valójában ártatlan szituációt.
- Áh, az üvegház. Klasszikus… helyszín. Meg se merem kérdezni, hogy min kaptad rajta a párocskát. - az üvegház hivatalosan csak a gyógynövénytan tanár külön engedélyével volt látogatható. De szerintem az ott megfordulók 90%-ának nem volt ilyen engedélye.
Olive szükségét érezte, hogy ugyan játékosan, de azért kicsit fitogtassa ez erejét. Nem tudtam, hogy mi a célja ezzel, talán figyelmeztetni vagy kóstolgatni próbált, én mindenesetre nem éreztem magam kényelmetlenül ettől, pontosan tudtam, hogy kivel állok szemben. A mozgó kövektől sem jöttem zavarba, alig észrevehető levitációba kezdtem, így nem volt közvetlen kapcsolatom a talajjal. A hajam megborzolása meg egyenesen izgatóan hatott rám. De valószínűleg jobb lenne megfogadnom a tanácsát, és vigyáznom magamra…
A beszélgetés egyre derűsebbé vált, kiderült, hogy a kollegina is őrjáraton van, felajánlotta, hogy tartsak vele, erre pedig nem tudtam nemet mondani.
- Lássuk hát azokat a lépcsőházakat! - kacsintottam. Kettesben, pláne egy gyönyörű nő társaságában sokkal szórakoztatóbb az éjszakai őrjárat. Nehéz lesz visszafognom magamat, úgymond hiába kaptam figyelmeztetést, ez csak ösztönzőleg hatott rám, kihívásnak tekintettem.    
- Valamire való rendbontókat sem találni már manapság. Annyira kisstílű és földhözragadt a diákok többsége. Az elemi mágia tanoncokra ez nyilván nem igaz, de szerintem nagyon kevés a gyakorlatias tanuló. Néha már úgy érzem, könyörögnöm kell, hogy varázsoljanak. - panaszkodtam egy sort, hogy fenntartsam a beszélgetést. Kíváncsi voltam, hogy vajon Olive mit gondol erről, ő milyennek látja az oktatás helyzetét a tanodában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Olive Thalia Belmonte

Nagyon úgy tűnt, hogy a kolleginának volt tapasztalata a rendbontókon történő rajtaütéseken. Végre valaki, aki próbál figyelni a fegyelemre!
- Megütni egy tanárt? Hogyan lehet idáig süllyednie egy rellonosnak? Tiszta szégyen. Remélem azóta már máshol rontja a levegőt az illető. - annak idején nekem bőven elég volt, hogy kedvemre nyaggathattam a nyomi levitásokat, de az eszembe se jutott volna, hogy fizikai erőszakot alkalmazzak egy tanár ellen.
- A nyers agressziónál primitívebbet el sem tudok képzelni. A leleményesség, a ravaszság teljesen kiveszni látszik a diákokból. - sóhajtottam egyet. Ezen szeretnék változtatni, de nagyon nehéz lesz.  
Az oktatás helyzetéről is egyezni látszott a véleményünk, Olive kimondta azt, ami engem is a legjobban zavart: a végzett diákokat felkészületlenül engedjük ki a világba. A kastély védett falain belül persze még elbohóckodnak, képzelik magukat valakiknek, de ez kint édeskevés.          
- Teljes mértékben egyet tudok érteni veled. Örülök, hogy vannak olyanok, akik hasonlóan gondolkoznak, mint én. - most vált egyértelművé számomra, hogy Olive nemcsak észvesztően dögös, hanem emellett még intelligens nő is, aki nagyon jó látja a tanoda problémáit. Veszélyes, ám számomra felettébb vonzó kombináció.
Mikor az egyik lépcsőbeugróhoz értünk finoman megfogtam a kezét, és gyengéden magammal húztam a falhoz. Egyik kezemmel a feje mellett megtámasztottam a falat. Reméltem, hogy nem támad rám rögtön. Kockáztattam, mert az volt az érzésem, hogy a rámenős pasik jönnek be neki.  
- Valahogy így csinálják az enyelgő diákok? - mélyen, közelről a szemébe néztem, a lehető legsármosabb arckifejezésemet felvéve. Ha elhajt, valószínűleg akkor sem hagynám annyiba, hiszen felcsigázott annyira, hogy bepróbálkozok máskor, máshogyan. Feltéve, ha most élve megúszom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

- Szívesen megnézném azt a követ. De miért rejtegetik? Itt lenne a helye a Trófeateremben. - személy szerint fontosnak tartanám, hogy a tanoda megfelelően ápolja a hagyományokat.
- Egyébként Várffy-Zoller Róbert vagyok. És szerintem tegeződjünk. - ajánlottam fel a pertut. A nő érezhetően sokat tudott az iskola múltjáról, ez a téma pedig engem is felettébb érdekelt.
- Nem tartotta tudományosnak a terveidet? Mi okot adtál erre? - az intézményben uralkodó begyöpösödött szemléletnek tudtam be, hogy nem támogatták a kezdeményezést. Ha már valami kicsit is más, gyakorlatiasabb lenne, mint a megszokott, egyből furcsán néznek. Ki se állhattam ezt a maradiságot.
- Olyat is hallottam, hogy boszorkányüldözések idején is működött itt egy iskola, amíg a muglik el nem pusztították. Erről még kevesebbet beszélnek, mint a sámánizmussal meglévő esetleges kapcsolatról. Te mit tudsz a témáról? - reméltem, hogy akár új ismereteket is szerezhettek. Ha pedig megpuhítom az igazgatót, még akár közös kutatásokat is kezdhetnénk újdonsült ismerősömmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Valami nem stimmelt velem, valami megváltozott bennem. Pontosan tudtam, hogy ennek egyetlen személy az oka. Eddig talán csak két ember kapcsán fogott el hasonló érzés egész eddigi életemben. De őket elengedtem, és utána erősebb lettem, mint valaha. Most viszont gyenge voltam, és segítség kellett. Hosszas vívódás után végül elhatároztam, hogy én, Várffy-Zoller Róbert, az élő legenda, felkeresek egy pszichológust. Persze ezt titokban kellett tartanom, úgyhogy álnév alatt és kamu indokkal egyeztettem időpontot. Egy másodikos, levitás lány nevében írtam Dr. Riley Meyersnek, hogy tudna-e fogadni, mivel kiderült, hogy a szüleim elváltak, és én teljesen összetörtem. Így viszont furcsa lett volna, ha én toppanok be az agyturkász dokihoz, no meg nem is akartam, hogy bárki meglásson a rendelő közelében. Úgyhogy Százfűlé-főzetet vetettem be, és majd csak a megfelelő pillanatban terveztem felfedni a valódi kilétemet.
- Csókolom! - szóltam kislányos hangon, kopogás után benyitva a rendelőbe a megbeszélt időpontban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Most aztán benne voltam a slamasztikában. Meyersnek semmi nyoma, helyette egy fiatal kis csaj, valami Nóra fogadott. Remek, pont a nőkkel kapcsolatban van gondom. Főleg a fiatal, vonzó nőkkel kapcsolatban. De a problémám akkor sem várhatott, mert még egyszer tuti nem venném rá magam arra, hogy idejöjjek. Úgyhogy pálcát ragadtam, gyorsan bezártam minden ajtót és ablakot, majd miután meggyőzödtem róla, hogy senki se lát vagy hall minket, felfedtem a kilétemet.
- Várffy-Zoller Róbert. Tegeződjünk,  ha számodra sem gond. Az a megtiszteltetés ért, hogy mától te vagy a személyes pszichológusom. - jelentettem be, márpedig ha én bejelentettem valamit, akkor annak úgy kellett lennie. Ezután ledobtam magam az egyik kényelmesnek látszó fotelba.
- Küldtem egy levelet egy másodikos, levitás diáklány nevében. Azonnal meg kell semmisíteni. Továbbá szigorúan köztünk kell maradnia mindennek, ami itt elhangzik. - ismertettem a feltételeimet.
- Ha ezt betartod, akkor nem maradok hálátlan. Egy kis előleg. - dobtam oda egy erszény galleont a lánynak.
- Akkor kezdhetjük is. - nem tudtam, most mi következik, úgyhogy vártam Nórára, hogy megmondja, mit kell tennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Miért is megtiszteltetés? A kérdése, és az a hangsúly, ahogyan feltette, visszhangzott a fejemben. Hát nem ismer, nem hallott rólam? Hol élt eddig, buborékban? Mély levegőt vettem, és próbáltam úgy felfogni, hogy ez is csak a terápia része.
- Hagyjuk. - lemondóan sóhajtva legyintettem egyet. Majd úgyis kiderül, ki vagyok.
- Riley csak a kislány ügyéről tudhat, ami persze kamu, mert neki nincs semmi problémája. De intézd úgy, ahogy akarod, már ez sem érdekel, megbízom benned. - kelletlenül mondtam ezt ki, hiszen még semmi okom sem volt bíznom a lányban. Mintha állandóan ki akart volna oktatni. De az érdekemben most az állt, hogy megtaláljuk a közös hangot, és hajlandó voltam gesztusokat tenni, hogy kialakuljon az orvos és páciens között nélkülözhetetlen kölcsönös bizalom.
Mikor feltette a kérdését, a meséljek magamról részt kezdtem el kifejteni, mert erre válaszoltam könnyebben.
- Várffy-Zoller Róbert vagyok. - tartottam egy kis hatásszünetet, hátha mégis felismer.
- Élő legenda, párbajhős, playboy. Soroljam még? - rengeteg rám aggatott jelzőt mondhattam volna.
- De tudod mit? Megajándékozlak egy példánnyal az önéletrajzi ihletettségű könyvemből. Ha nem is minden, de sok minden le van írva benne rólam és a dicső tetteimről. - mindig volt nálam néhány példány, hogy szükség esetén leszereljem a rajongókat.
- Mondanod sem kell, természetesen dedikálom. Egyébként ez a tankönyv az óráimon, A mágia elmélete és gyakorlata című tárgyat oktatom itt a kastélyban. - a belső borítóra ráírtam, hogy Sok szeretettel Nórának. Az aláírásomban az ékezetek helyett pedig kis szívecskéket raktam, ezt nagyon imádták a női rajongóim.
- Parancsolj. - adtam át kacsintva a könyvet. Most már tényleg mindent csináltam, csak valahogy a problémámról nem akaródzott beszélnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Nóra úgy viselkedett, ahogyan egy igazi, profi pszichológusnak kell. Tetszett, hogy nem zökkent ki, nem tért el a tárgytól, és engem is határozottan, de kellő udvariassággal igyekezett arra ösztökélni, hogy térjek már a lényegre.
- Oké, oké. Te ilyen csak a munkámnak élek típus vagy, ugye? Soha semmi lazítás, igaz? Pedig néha nem árt kiereszteni a gőzt. - nem bírtam ki megjegyzés nélkül, de valószínűleg ezt is némán fogja tűrni. Olyan karót nyeltnek tűnt, és mégis volt benne valami, ami megmozgatta a fantáziám piszkos részét. Pedig pont ettől szeretnék szabadulni.
- Megfogalmaznom is nehéz a problémámat. Kínosnak érzem, hogy erről beszéljek. - el is kezdett verni a víz, és a feszülős ingem, ami egyébként kiválóan kihangsúlyozta a mellizmaimat, most csak feszélyezett. Ki is gomboltam a felső három gombot, remélvén, hogy egy kis levegőhöz jutok.
- Gondolom szokatlan kérés, de talán segítene, ha mellém ülnél a kanapén, és megfognád a kezemet. Gyerekkoromban anyukám így nyugtatott meg. Megtennéd ezt a kedvemért? - kiskutya szemekkel néztem, már amennyire futotta tőlem. De tényleg szükségem volt valami pluszra, hogy meg tudjak nyílni, mert különben csak vetíteni fogok, és terelem a témát. Anyukám ezzel a módszerrel szedte ki belőlem, ha úgy érezte nem mondok el valamit, és neki mindig bejött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Nóra állította, hogy szokott lazítani. Ja, neki biztos a könyvtárban kuksolás is annak számít. Azt már inkább meg se kérdeztem, hogy mikor randizott utoljára, ne adja ég, mikor volt utoljára férfival.
Újdonsült pszichológusom belement, hogy megfoghassam a kezét. Én azonban cseles módon előbb a csuklójától kezdve finoman végigsimítottam a tenyerén, és csak ezután fogtam meg a kezét. Ha ez nem vált ki belőle semmilyen emberi reakciót, akkor elkönyvelem, hogy egy gép.
- A nőkről van szó. - nyögtem ki végül. Egy nő előtt különösen kínosnak éreztem erről beszélni, de most már nem volt visszaút.
- Félek az elköteleződéstől, és folyamatosan alkalmi kapcsolatokba menekülök. Ha próbáltam változtatni, felsültem. - kész, kimondtam, nekem is volt gyenge pontom, oda a sérthetetlenség nimbusza.
- Most már képtelen vagyok leállni. Mióta megláttalak, csak azon jár az eszem, hogy vajon milyen színű a bugyid. - tessék, ezt akarta, rátértem a tárgyra. Számítottam rá, hogy most rögtön ki fog dobni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Fellegi Nóra

Nóra nem rántotta el a kezét a simogatásra, de láthatóan zavarba jött, és erélyesen hangot adott a véleményének, hogy pszichológus és páciens között nem lehet személyes kapcsolat.
- Rendben, elnézésedet kérem, tényleg ne keverjük a kettőt. - egyet értettem vele, hiszen nem szerettem volna, ha miattam etikai vétség gyanújába keveredne. Megszületett bennem a döntés, eddig igyekeztem, de képtelen voltam túllendülni azon, hogy nem Dr. Meyers fogadott, aki pszichológusként segíthetett volna. Azzal már nem is vessződtem, hogy szavakba próbáljam önteni, vajon miért félek az elköteleződéstől.
- Hát jó. - lemondóan sóhajtottam az egyes és kettes számú szabályokat hallva.
- Nem veled fogom megtárgyalni a problémáimat. - villantottam egy lehengerlő Várffy-Zoller Róbert mosolyt. Nem tudom számított-e erre Nóra, de részemről már nem volt visszaút, meghódítandó lányként tekintettem rá.
- Inkább mutasd meg, milyen, amikor lazítasz. - ajánlottam fel egy sokkal izgalmasabb lehetőséget az agyturkászi beszélgetésnél, miközben kezem a tenyeréből a combjára vándorolt. Ismét bebizonyosodott, hogy képtelen vagyok leállni, a folytatás innentől attól függött, hogy az ajánlatom kedvező fogadtatásra talál-e vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tánya

Valamit majd mondanom kell neki. Másnál nem éreztem még ilyet, megtörtént, aztán mindenki élte tovább az életét. De vele nem olyan volt, mint a többi lánnyal. Ezt viszont magamnak is nehezemre esett beismernem, nemhogy még Tányának. Válasszam a könnyebb utat és meneküljek? Vagy nézzek szembe a saját démonjaival? Nem szívesen futottam volna össze addig a mézszőke szépséggel, amíg ezt le nem tisztázom magamban. Bújkálni nem bújkálhattam, de azért igyekeztem kerülni a találkozás lehetőségét. Éppen ezért a tanári szobába is a szokásosnál óvatosabban nyitottam be. Szerencsére nem volt benn senki. Egy fényképet kerestem, de a lakosztályomban nem találtam, hiába forgattam fel mindent. Már csak a tanári asztalom fiókjában lehetett, talán összefogtam a szorgalmikkal. A múltammal való leszámoláshoz meg kellett szabadulnom a fényképtől, bármennyire is fontos emlékeim kötődtek hozzá. Ki tudja, mit hoznának ki belőle a pletykalapok, ha illetéktelen kezekbe kerülne. Helyet foglaltam az asztalomnál, és lázasan kutakodni kezdtem a fiókomban a papírok között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Saragob Kíra

- Ez meg akkor hanyagság, ami talán még rosszabb, mint ha rejtegetnék. Miért nem becsüljük meg  a múltunkat? - méltatlankodtam egy sort. Ezért lesznek a diákjaink gyökértelen senkik, nincsenek hagyományok, nincsenek szabályok, nem tisztelnek senkit és semmit. A tanodának egyfajta közösséget kellene jelentenie minden itt tanuló és dolgozó számára. Ehelyett én sokszor csak lézengő egyéneket látok. Ha feltennénk a kérdést, hogy te miért vagy büszke arra, hogy bagolyköves lehetsz, szerintem sokan még értelmesen válaszolni sem tudnának, csak hümmögnének.
A bemutatkozása után érdeklődve hallgattam Kíra fejtegetéseit. Nehéz lekötni a figyelmemet, hiszen mi lenne az, amit én ne tudnék, de neki mégis sikerült, hiszen ez a téma engem is foglalkoztatott, és ő volt az első, akivel erről normálisan eszmét lehetett cserélni. Szabadkozott ugyan, hogy a tervei nem voltak elég tudományosak, meg nem olyan nagy szakértő, de ezt csak kötelező szerénykedésnek tudtam be. Sosem értettem, hogy miért érzik szükségesnek az emberek kevesebbnek mutatni magukat, mint amilyenek valójában. Kíra kedvét emellett még az igazgató is lelombozhatta.
- Nagyszerű terv, én mondom! Sajnos félnek itt mindentől, ami újszerű és előremutató. - simán lehetett volna támogatni, sőt egyenesen támogatni kellett volna a elképzeléseit, hiszen a múltunk megőrzése erkölcsi kötelességünk.
- Más kevesebbért is már szakértőnek, doktornak, meg tököm tudja még minek tartja magát. Bocsánat, elnézést az erős kifejezésért. - kicsit elragadtattam magam, mert nagyon idegesítettek a műmájerek.
- Hogy addig se tétlenkedjünk, amíg az igazgatót rábírom, hogy megváltoztassa a véleményét, szívesen látnálak vendégelőadóként az egyik órámon. Van néhány diákom, akiket kifejezetten a mágiatörténelem érdekel, de a többieknek sem ártana egy ilyen témájú óra. - ajánlottam fel a meghívást. Szemem előtt már egy nagyszabású kutatási projekt bontakozott ki, amiben felfedjük a Bagolykő múltját, ezzel beírva nevünket a mágiatörténelem halhatatlanjai közé.
- Bagolyban bármikor elérsz. Nekem viszont most rohannom kell, örültem, hogy megismertelek. További szép napot! - köszöntem el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tánya

Rám nyitottak, ami még nem is lett volna baj. De Tánya nyitott rám, pont Ő, akit szerettem volna elkerülni. Idegesen csaptam a be a fiókomat, sikeresen odacsapva az ujjaimat.  
- Sssszia! - ordítás helyett éppen csak felszisszentem, de a köszönésemen így is érezhető volt, hogy valami nem oké. A fájdalomtól az arcom is eltorzult egy kis időre. Felpattantam a székemről, fájós ujjaimat a hátam mögé rejtve.
Sosem okozott gondot, hogy lökjem a sódert a csajoknak, de most mintha a kiscica vitte volna el a nyelvemet. Lehet mégiscsak nagy szolgálatot tett a DÖK tréfás itala a bálon? Szerencsémre Tánya szólalt meg először, addig én is össze tudtam szedni valamelyest a gondolataimat. Nagyon lazának tűnt, és a tündéri hangja is nyugtatólag hatott rám.
- Óh, nem is tudtam. Te vagy az első, aki gratulál. - nem kaptam még semmiféle értesítést, hogy nyertem a szavazáson. De majd behajtom a koronámat a DÖK-ön.
- A bálkirálynő pedig remélem te lettél. Nekem legalábbis te vagy a királynő. - eresztettem el egy bókot, ami lehet, hogy kissé kínosra sikeredett. Az ujjaim közben még mindig sajogtak, de cikinek éreztem volna, ha elkezdem gyógyítgatni magam. Majd csak elmúlik magától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tánya

Hiába rejtegettem az odacsapott ujjaimat, Tánya észrevette, és segített. Gyengéd érintése, finom puszija, gyönyörű mosolya rögtön felejtetett velem minden fájdalmat. Az ilyen pillanatokban döbbent rá az ember, hogy a szeretet és a törődés a legnagyobb varázslat.
- Köszönöm. - szóltam hálásan, és egy nagyot nyeltem a bennem kavargó érzelmek hatására. Jótevőm aztán elfordult, és ott folytatta, ahol a csevegést abbahagytuk. De én tulajdonképpen nem is erről akartam beszélni. Hanem kettőnkről.
- Tudod én... Merlinre, tisztára úgy érzem magam, mint egy tizennégy éves tini. - töröltem meg a homlokomat. Utoljára diákként hívtam el egy lányt rendes randira, Valentin-nap alkalmából. Akkor komolyan gondoltam, hogy ő lesz az igazi, de nem lett belőle semmi. Azóta viszont a nőkkel való kapcsolatomat futó kalandok tömkelegeként írhatnám le. Képtelen lettem az elköteleződésre.
- Szóval... nagyon örülnék, ha eljönnél velem randizni. - szerettem volna igazán megismerni Tányát, mert úgy éreztem, hogy ha valaki, akkor Ő az, aki miatt fel tudnám adni a playboy életmódomat. Neki is éreznie kell a szikrát, ami kialakult köztünk. Ez a szikra pedig lángra lobbanthatná még az én elkorcsosodott szívemet is. Persze lehet, hogy semmi szüksége egy olyan balhés alak társaságára, mint én, és most kikosaraz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tánya

Most én mentem oda Tányához, megfogtam mindkét kezét, és a szemébe néztem. Meglepte a kérdésem, nem tudott rá egyértelműen válaszolni. Végül is jogos ez a reakciója, hiszen fogalma sem lehet, hogy mi a francot gondoljon rólam. Elég groteszk összefeküdni valakivel, és utána randira hívni.
- Étterem, cukrászda, kávézó, egy séta a tó körül. Ilyesmikre gondoltam. - nem vicceltem, valóban komoly szándékokkal tettem fel a kérdést.
- Persze megértem, hogy vacilálsz. A nők a biztonságot és nyugalmat keresik, de én csak veszéllyel és konfliktusokkal szolgálhatok. - ezért se volt még normális kapcsolatom. Egy éjszakára, néhány alkalomra bárki odaadta magát nekem. Azonban az érzést, hogy őszintén szerethessek és viszont szeressenek, még nem ismertem. Ha valaha is lett volna párom, folyamatosan ki lett volna téve a bulvármédia rosszindulatú pletykáinak, ezt pedig senkinek se akartam. Ott voltak például a nőügyeim, bármikor felbukkanhatott egy régi szeretőm. Tulajdonképpen az önmegtartóztatás továbbra  sem tartozott  az erősségeim  közé. Nagy teher ez, ha valakivel komolyabb viszonyt szeretnék egy futó kalandnál. De azt hiszem, készen álltam a változásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tánya

Úgy tűnt, Tánya kész vállalni mindazt, ami azzal járhat, ha Várffy-Zoller Róberttel randizik. Elszállni éreztem magamból az eddig szorongató kínos érzést. Felszabadultam, ahogyan átkarolta a nyakamat és homlokunk összeért. Mintha megállt volna az idő. A szenvedély révületéből feleszmélve egy csókot nyomtam a lány homlokára. Biztos neki is megvolt a maga dolga, nem időzhetünk így hosszan, bármennyire is kellemesnek találtam a helyzetet.
- Vacsora a Pillangó-varázsban valamikor? - ajánlottam helyszínt a találkánknak. Bogolyfalván meglehetősen szegényesnek tartottam a kínálatot, első alkalomra azonban valami közeli helyben gondolkodtam, úgyhogy abból válogattam, ami volt, még talán az étterem és teaház tűnt a legelfogadhatóbb választásnak.
- Találkozhatunk majd a bejárati csarnoknál, és együtt lemehetünk a faluba. - célszerűnek láttam, hogy együtt menjünk le, így útközben is beszélgethetünk. No meg, Tánya is meggondolhatja addig magát, hogy bevállalja-e szerény személyemet randevúpartnerként.
Miután megbeszéltünk a részleteket, elköszöntem, és távoztam. Nagy kő esett le a szívemről, nehezebb szituációra számítottam. El is felejtettem a fényképet, amiért eredetileg a tanáriba mentem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dana Straw Berry

Hála nekem a tanodában a színvonal folyamatosan emelkedik, ezt bizonyította, hogy az általam meghirdetett tanársegédi posztra három kiváló pályázat is érkezett. Eddig úgy kellett levadásznom az alkalmas diákokat, szerencsére most már maguktól is bátran próbálkoztak. Nem volt könnyű döntést hoznom, a választásom végül a navinés Dana Straw Berry-re esett. Küldtem is neki egy baglyot, hogy várom a tanáriban egy kis elbeszélgetésre. A megbeszéltek szerint pontosan érkezett, ezzel rögtön szerzett egy jó pontot.
- Szia! Foglalj helyett. - mutattam rá az előre odakészített székre az asztalom mellett. Egy teljesen egyszerű, hétköznapi szék volt. Legalábbis látszatra. De amint beleült valaki, ott ragadt, nem volt esélye a menekülésre. Természetesem nem ok nélkül folyamodtam ehhez a megoldáshoz. Kapásból kihívás elé kívántam állítani Danát, mindenféle bájcsevej nélkül.
- Mint az tudod, gyakorlatias ember vagyok. - intettem, a lány a székkel együtt a szoba szélén fekvő láda felé fordult.
- Mit tudsz a mumusokról? Óh, ne is válaszolj, mindjárt megtudjuk. - újból intettem, és a láda kinyílt. Naná, hogy egy mumus volt benne. Egy harmadikost már simán lehetett ilyesmivel szembesíteni, és a tanársegédemtől azt is elvártam, hogy különösebb felkészítés nélkül, mondhatni improvizálva birkózzon meg a feladattal. Mumusokkal gyakoroltatni amúgy is szerettem, ugyanis fizikai értelemben ártalmatlanok voltak, mentálisan okozhattak fájdalmat. Úgyhogy pusztán erős akaratra és jó koncentrálóképességre volt szükség a semlegesítésükhöz. Vajon Dana miként reagál a helyzetre? Kíváncsian vártam a reakcióját, de szükség esetén készen álltam arra is, hogy közbeavatkozzam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dana ügyesen reagált, a pillanatnyi zavara után gyorsan összeszedte a gondolatait, és sikeresen teljesítette a próbát.
- Bravó! Szinte tökéletes, nem is tudom, hogy sikerült-e mostanában valakinek elsőre ilyen magabiztosan. - szóltam elismerően.
- Határozottabb pálcamozdulat és artikuláltabb kiejtés, ennyit lehet még finomítani. - tettem hozzá, mert hittem, hogy mindig van feljebb. Kivéve, ha valaki Várffy-Zoller Róbert, mert én már elértem a legek legjét. Úgyhogy gondoltam be is mutatom, hogy miről beszélek, most én álltam oda a láda elé. Nem számítottam semmi meglepőre, a mumusaim a legváltozatosabb formákat szokták felölteni, de ezek kivétel nélkül a varázserőm, a hírnevem elvesztésére szoktak utalni. Ezúttal azonban nem így történt. Egy halott nő teste feküdt előttem. Rögtön felismertem, hogy ki az. És valószínűleg Dana is, ha találkozott az új átváltoztatástan tanárnővel. Nyeltem egy nagyot, de aztán szempillantás alatt cselekedtem, tökéletesen lepleztem, hogy váratlan helyzetbe kerültem. Ettől profi a profi. Egy régi ellenlábasom, sőt ellenségem képét képzeltem a halott helyére, és ugyan nem szép dolog más halálán nevetni, de az övén tudtam. Nem véletlenül tartottam úgy, hogy a könyörtelenség olykor szükségszerű.
- Pontosan így. - konstatáltam a mumus sikeres elűzését.  
- De most szusszanjunk egyet! Frissítőt? - suhintásomra némi üdítő jelent meg az asztalon, a lány szabadon válogathatott.
- Mégis mi a francért hívtalak ide? Feltételezem ez jár a fejedben most, hogy túlestél az első sokkon. - nevettem, szerettem volna, hogy oldódjon a hangulat. Gyakorlatilag mostantól napi munkakapcsolatban leszünk, nem árt, ha felszabadultabbak tudunk lenni egymás társaságában.
- Kinevezlek tanársegédemnek. A pályázatod kiváló volt, és az iménti sikeres helytállásoddal együtt ki kell mondanom, hogy lenyűgöztél. Kevesen képesek erre. Gratulálok! - tényleg csak dicsérettel tudtam illetni Danát. Magasra tette a mércét, de biztos voltam benne, hogy nem csak tartani fogja tudni ezt a szintet, hanem még fejlődik is.
- Tisztában vagy vele, hogy milyen feladatai vannak a tanársegédemnek? - tettem fel az elsőre nyilvánvaló kérdést, ha a mumusra nem is, erre biztos számított.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dana Straw Berry

Bólogattam, amikor Dana felsorolta egy tanársegéd lehetséges feladatait, jól összefoglalta a lényeget. Volt azonban még valami, ami nálam különös jelentőséggel bírt.
- Látszik, hogy felkészültél, el fogom várni, hogy ezeket a feladatokat teljesítsd. De ami még fontosabb, az a szellemiség. Ugyanazt kell képviselned, amit nekem. Világunk legszebb hagyományait szem előtt tartva a Bagolykő Mágustanoda naggyá tételén kell dolgoznunk. - ez volt a végső cél. Szerettem volna elérni, hogy a mi iskolánkat is minimum egy lapon emlegessék például a Roxforttal, és a varázsvilág legelismertebb oktatási intézményei között emlegessék.
- A származásod kifogástalan, bevallom ez is szempont volt, amikor kiválasztottalak. Nekünk kell utat mutatnunk a kevésbé szerencsés, ám a mágiahasználat képességével mégis megáldott társainknak. - köztudott volt, hogy büszke voltam az aranyvérűségemre, de a múltban történt sajnálatos események miatt ezt sokan hibának tartották. Pedig mi vagyunk azok, akiknek az élre kell állni, és alakítani a mágusvilág jövőjét. Viszont nem a vegyes származásúak kizárásával, hanem velük együttműködve. Mindenki hasznos tagja lehet a társadalmunknak.
- Szóval össze kell tartanunk. - összegeztem az elmondottakat. Ha bármilyen észrevétele, ellenvetése volt Danának, természetesen most megtehette ezeket, de szerintem ő is magáénak tudta tenni az elhangzott gondolatokat. A diákok - de felnőtt emberek is - maguktól nem mindig képesek megfogalmazni ilyen magasztos gondolatokat. Vezérre van szükségük, olyan született vezetőkre, mint én. Én pedig azért tértem vissza a tanodába, hogy kijelöljem az irányt mindenkinek, akik hajlandóak követni.
- Miért van az például, hogy alig hallani a régi diákjaink felől? Volt már valaha öregdiák találkozó? Pedig nagy szükség lenne példaképekre, sikeres személyiségekre, akik egykor ugyanazokat a padokat koptatták, mint most ti. Én ugyan itt vagyok, de belátom, hogy nem lehetek mindenkinek én a példakép, nem tud mindenki azonosulni velem. Meg ne is akarjon minden jöttment. - tettem hozzá nevetve.
- Szeretném amúgy megszólítani a volt diákjainkat. Tudod mit? Legyen ez az első feladatod. Nézz utána, hogy kik azok, akik egy-egy szakterületen kiemelkedő eredményeket értek el. Legyen szó a bájitalfőzés mesteréről, kalandos életű magizoológusról, híres kviddicssztárról, akárki jöhet, aki a gyakorlati életben lett sikeres. - persze nekem voltak már jelöltjeim, de Dankának hasznára fog válni, ha megismerkedik nagy egyéniségekkel, akik a Bagolykőben kezdték bontogatni a szárnyaikat.
- Én meg majd meghívom őket vendégelőadóként az óráimra. Nem fognak nemet mondani, ha Várffy-Zoller Róbert hívja őket. - szóltam lelkesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dana Straw Berry

Természetesen sok kérdés merült fel Danában, elsőre valószínűleg sokkolóan hathatott a monológom.
- A vegyes származásúak nem mindig értik a varázsvilág szabályait, nem ismerik a hagyományainkat úgy, mint mi, akik beleszülettek ebbe a világba. Ezért kell nekünk utat mutatni. Partnerként kell tekintetnünk rájuk, és segíteni, hogy hasznos tagjaivá váljanak a társadalmunknak. - próbáltam eloszlatni a lány kételyeit, hogy szó sincs itt mások leigázásáról, a múltban elkövetett hibákat nem ismételhetjük meg.
- El kell érnünk, hogy az aranyvérűekkel kapcsolatos negatív előítéletek eltűnjenek a közgondolkodásból. Minket már ne büntessenek a mások által elkövetett szörnyűségekért. Utálom, ha bennem akarnak bűntudatot kelteni olyasmiért, amihez semmi közöm. - fakadtam ki kissé. A megoldást tényleg az jelentette, hogy más tartalommal töltsük meg a büszke aranyvérű fogalmát.
- Persze az aranyvérűek között is vannak, akik letértek a helyes útról. Szóval a származás nem minden, pusztán emiatt nem ítélhetünk el senkit, de ha valaki megtagadja a jelentőségét, ugyanolyan tévúton jár. - összegeztem az elmondottakat. Bár igaz, hogy második évfolyamon kimerítően ki szoktuk tárgyalni ezt a témát, így Dana sem most halhatta tőlem ezt először. Az ismétlés viszont sosem ártott.
- A feladatod szerintem akkor világos. Jó munkát kívánok hozzá! Mára akkor ennyit, majd egyeztetünk, további szép napot! - köszöntem el újdonsült tanársegédemtől, és útjára engedtem. Meggyőződésem volt, hogy mindkettőnk számára gyümölcsöző kapcsolatnak néztünk elébe.