Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Homloka szaladt ráncba a kérdés hallatán. Ezt nem értette. Nem tudta egyszerűen hova tenni. Ki ez a gyerek?
 - Honnan tudod, hogy... - kedett volna bele, de az inkantáció félbeszakította őt. A hangok eltompultak, ekkor furakodott Zalán orrába minden olyan illat, amit a látomás miatt elmulasztott tapasztalni. Valami szédítően édes és... kávé illata.
 Az ingerek megakasztották egy pillanatra az amúgy is kaotikus gondolatmenetét. Nyelt egyet, mielőtt újra nekiveselkedett a kérdésnek.
 - Honnan tudsz a szédülésről?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Az első mondatra tiltakozón rázta a fejét. Biztos volt benne, hogy ilyesmit nem láthatott. Hiszen még ő sem hitte el évekig, hogy ilyen bárkivel megtörténhet.
 Ajkai nyíltak el, de válasz nem jött ki rajta. Túl sokan tudják már íg is, vadidegennek esze ágában nem lenne erről nyilatkozni, főleg ha fennáll az esélye, hogy a másik csak hasraütésszerűen találgat. Segélykérően pillantott körbe, de Kornélnak nyomát sem látta. Tekintetét fúrta a másikéba, mintha abból bármit ki tudna olvasni, de azok a szemek túl ridegnek tűntek neki - mindazok ellenére, ahogy kezelték a rohamát.
 Bizonytalan, akadozó bólintás volt a válasz, de ennél többet nem sikerült kicsikarnia egyelőre magából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ő nem hiszi el? És Zalán erre mit mondjon?
 Hangos sóhaj szakadt fel belőle, bár nem azért mert megkönnyebbült. Elfogyott az oxigén, amiért a döbbenettől visszatartotta a lélegzetét. Hátát a falnak vetette, egy darabig csak csendben meredt a másikra, hogy próbálja megfejteni.
 - Zalán - jött a kurta bemutatkozás végül. Meglepetések sorozata érte ezután is, hiszen nem zúdították nyakon kérdésekkel és úgy tűnt, nem is ez Theodore elsődleges terve. - Még nem megy. Nem tudok felállni - motyogta szégyenkezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ha ez a módja annak, hogy minél hamarabb elszabaduljon innen, ám legyen. Megint a légzésére próbált koncentrálni, de a szemét csak lassan merte lehunyni, mert rettegett attól, hogy szemhéja fátylán túl megint visszaköszönnek a rémképek. Még mindig kényelmetlenül érezte magát, de a gyakorlat egyértelműen segített abban, hogy kitisztuljon a feje. Persze az is nagyban közrejátszott, hogy most nem harapta el a nyelvét, habár a vér ízét még így is érezte a nyelve alatt. De nem volt ott semmi. Tudta jól. Csak egy érzés. A fájdalom sem igazi, nem szabad, hogy az legyen még.
 Ujjai rezdültek, ahogy behunyt szemmel kísérletezett, mennyire tudja mozgásra bírni a végtagjait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Két napja nem ivott Farkasházi altatóitalából. Többek között azért, mert nem merte megkockáztatni, hogy vizsga közben jelenjenek meg... a mellékhatások. Mostanában így kezdte el emlegetni, ha Theodore-al vagy Kornéllal beszélgetnek, mert nem akarta, hogy ez legyen az Edictum következő ötlete, amiből pletykát kerekítenek az ő kárára.
 A fentiek végett nem tudott aludni és már hónapok óta őrlődött azon a beszélgetésen, amit Szofival folytatott le az üvegházban. Ma ért el ahhoz a ponthoz, hogy megint rávegye magát valami ostobaságra.
 Némán csukódott be mögötte a Szfinx portréjának átjárója, de olyan érzése volt, mintha a szívverése is visszhangot verne a hideg falakról. Óvatos léptekkel indult meg a folyosón, de amikor egy sötétebb részhez ért, kénytelen volt fényt bűvölni a pálcájával. Szabad kezével táskája pántjába markolt, ujjai belefehéredtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egy sornyi portré mellett haladt el, de még időben eszébe jutott nem felriasztani a rajtuk szendergő alakokat az erős fénnyel.
 - Lumos minima - suttogta hamar és már sokkal megfontoltabban szedte lábait a régi köveken. Ujjait még rá is fonta a pálca hegyére pár pillanatig, mert az előtte lévő elágazásban egy prefektus csoszogott át lassú léptekkel. Megdermedt, amikor Kornélia sziluettjét vélte felfedezni, s megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mikor a lány gyanútlanul továbbállt. Várt kicsit, hogy lépteinek zaja megfakuljon, ám amikor Zalán továbbindult volna, a sor végén lévő portré akkorát tüsszentett, hogy a fiú ijedtében megbotlott. Nem akarta megvárni, amíg észreveszik őt, sietve fordult be a következő sarkon, de még hallotta, hogy a festmények értetlenül motyogtak valamit egymás között, majd veszekedni kezdtek szénanáthás társukkal, amiért felverte őket álmukból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Hirtelen a falkoz lapult, mikor meghallotta a fiatal hangfoszlányt. Eloltotta a pálca fényét abban a minutumban és visszalesett a jószerével sötét sarkon. Nem látott fényforrást, de a gyanú ettől nem tűnt el. Nem Kori hangja volt, annyi fix.
 - Periculum - motyogta, mikor szöget vert valami a fejében. A bűbáj egy fénycsóvát lőtt ki magából, ami hosszú ívet írt le azon a folyosón, ahol tovább szándékozott menni, azt az érzetet keltve, hogy valóban újra megindult ő maga is. De a lábai nem mozdultak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Szégyellnie kellett volna, hogy már ennyire gyakorlott mások becsapásával, de azzal nyugtatta magát pillanatnyilag, hogy a sámánbot már akkor is érdemlegesnek tartotta őt a Levitába, mikor még képtelen volt a hazugságra. De nem erre kellett volna pazarolnia a kreativitását, ez sajnálatosan igaz volt.
 Lépteket vélt újra hallani és nem habozott, mikor az a közelébe ért. Ahogy ő is kiért portrék nem láthatóköréből, újra felvilágosodott a platánpálca, immár telibe megvilágítva követője arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ezen a ponton talán félsz ébredhetett volna benne. De úgy érezte, itt most ő van lépéselőnyben, a józan esze pedig most sem hagyta cserben, amikor beszéltek hozzá. Feszült tartása elernyedt, de még így is nevetségesen sok volt köztük magasságban a különbség. Ez csak egy alsóbbéves, akit még nem is ismer.
 - Remélem neked is van arra, hogy prefektusnak hazudd magad. - mutatott pálcájával a lány mellkasa irányába, ahol csillannia kellett volna a jelvénynek. Arcáról még nemsokmindent lehetett leolvasni, talán csak annyit, hogy már nem idegen neki az éjszakai kiruccanás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Mély levegőt vett, hogy továbbra is uralkodni tudjon az arcizmain, de még így is nehéz lett volna bármit látni belőle, úgy kezdett gesztikulálni csuklójával, hogy a bűvölt fény hol egyik, hol másik felét fedte csak fel vonásainak. De hangjából sütött az érdektelen szarkazmus.
 - Persze, végülis gondoltam teszek egy próbát egy komoly bűbájokkal védett iskolával külsősként, mi baj történhetne, nem igaz? - hatásszünetet tartott, majd hosszú léptekkel kikerülte a lányt és készült lehagyni őt.
 - Ne kövess. Találj jobb elfoglaltságot magadnak. - fűzte hozzá hidegen anélkül, hogy hátrafordult volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Olyan hirtelenséggel torpant meg, hogy a mögötte lévő könnyen beleütközhetett, ha nem figyelt. Lapos pislantással erőltetett nyugalmat magára, hogy újra szólásra nyissa a száját.
 - Akkor csak utánad. - vont vállat hidegen, szabad kezével pedig a sötét folyosót prezentálta, mint valami elcseszett, gáláns lovag. Nem látott fenyegetést egy hozzá hasonló szabályszegőben, a kotnyeles fiatalokra pedig már ráedződött, hála a kuzinjának. Nem tervezett továbbmenni, várta a reakciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Mindennemű feszültség elpárolgott belőle, amit a másik iránti bizonytalanság szült. Persze ez nem jelentette azt, hogy kevésbé lett volna irritált a jelenlététől. De azt már pozitívumként kell elkönyvelni, hogy nemhogy nem tudta a lány, hova tart Zalán, de a puszta kíváncsiságán kívül semmi más nem motiválta abban, hogy utánakoslasson.
 - Milyen házból való vagy? - szegezte a kérdést csendesen a másiknak. Megfordult és vallatásszerűen az arcába tolta a fényforrást, hogy most eszébe ne jusson hazudni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egy hitetlen fintor futott át ajkain a tipp hallatán, de nem javította ki a másikat.
 - Gondolhattam volna. Indulás - biccentett fejével türelmetlenül. A tempóján nem változtatott a másik kedvéért, de folyamatosan figyelte, ott van-e még vele. Hamar elértek az egyik lépcsőfordulóhoz, ott pedig megindultak lefele.
 Zalán némaságba burkolózott, szabad kezének ujjai pedig újra megtalálták válltáskája pántját, de ahelyett, hogy most szorongatta volna, türelmetlenül zongorázott a szíjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ó, igen. A híres, neves Eridon - dörmögte tettetett teátralitással, mit sem törődve azzal, mennyit hallanak meg belőle. Óvatosan szedte közben a lépcsőfokokat és csak remélni tudta, hogy a másik is figyeli, hova lép. - Legyél is büszke rá.
 Maga elé fogta a táskát, mintha félő lenne, hogy a lánynak röntgenszemei vannak, de erre a kérdésre már nem volt hajlandó válaszolni. Azzal volt elfoglalva, hogy ne hergelje fel magát a saját gondolataival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Azt mondtad, ismered a szarkazmust - felelte tömören, megemelve egyik szemöldökét, ezzel nyomatékosítva, hogy mindinkább az ellenkezőjét gondolta a dolgoknak.
 Összerezzent az érintéstől, de nem tett hirtelen mozdulatot azon kívül, hogy megállt egy mondat erejéig.
 - Ha összetöröd magad, nem viszlek fel a gyengélkedőre - indult meg újra. Bárcsak nála lenne most a seprűje. A csillagvizsgáló ablakán feltűnés nélkül kirepülhetett volna, ehelyett egy újabb eridonost fújt felé a szél.
 Már a lépcső aljánál járt, amikor próbálta betájolni, merre lehetett a nyugati szárny.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ismerősnek hatott ez a lelkes kukacoskodás és a gondtalan csacsogás. Mintha önnönmaga fiatalabbik énjét hallgatta volna. Ő meg le sem tagadhatná, hogy most úgy viselkedik, mint...
 Fejét rázta a gondolattól és felgyorsított. - Az égvilágon semmi bajom velük. Miért is lenne? Rengeteg barátom van onnan. Zseniálisak vagytok egytől egyig. De azért te időben jelezd nekem, milyen időközönként szokott elgurulni a gyógyszered, és ahhoz tartom magam.
 Vetett egy pillantást az előcsarnok bejáratára, de egy másik lépcsősorra tért át és elindult felfele a nyugati toronyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egyre lassabban lépett feljebb, de az eridonossal ellentében nem azért, mert fáradt. Emlékek nehezültek rá ólomként, hiszen azóta nem járt arra, hogy otthagyja a megbűvölt üveggömböt neki. Egyre ostobábbnak érezte magát és lepillantott a táskájára. Mintha annak tartalma már szilánkokra tört volna és most a mellkasát karistolná.
 - Bármikor visszafordulhatsz, Zsanna, te akartál velem jönni - jelentette ki nyomatékosan az újonnan megismert nevet. - Még az is lehet, hogy fontosabb dolgod van annál, minthogy utánam mászkálj. Mi is volt az?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Nem fogok bevallani olyasmit, ami nem igaz - ahogy ezt kimondta, füle rezdült meg egy ismeretlen hangforrástól. Óvatosan pillantott ki a lépcsőfordulónál, majd mikor a sejtése beigazolódott, karjával terelte a falhoz a lányt és elhadart egy Noxot. Ahogy közeledtek feléjük, egyre jobban volt kivehető a beszéd. Nyekeregve sipákolt, de nem egy személytől származott.
 - Nem szabad sírni, nem kell félni tőle!
 - Vak vagy, vagy bekötötted a szemedet! Páros lábbal fogják Fidót kirúgni a kastélyból, ha elront valamit.
 - Fidó ügyes, Dodi már csak tudja. Csak ijesztően néz ki, de igazságos. Dodi is nagyon félt először, de nem büntette meg Dodit a professzor, még úgy sem, hogy elejtette a bőröndjét!
 - Tényleg nem? - szipogta bizonytalanul az egyik. Zalán megint kilesett és két házimanón akadt meg a tekintete. Egyikük egy méretével arányos felmosórongyot vonszolt maga után, párja pedig egy vödröt cipelt nagy serényen. Pont a mellettük lévő elágazásnál álltak meg, amitől a Levitás imádkozni kezdett. Csak ne erre jöjjenek tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Szeme kerekedett el, ahogy belékapaszkodtak, de hagyta magát, amíg Zsanna csendben maradt. Ott azért már ellenkezni próbált, amikor elhúzni készültek a helyéről őt.
 - Nem, csak parázik Kakasitól. Az összes azt teszi. - nyögte, mert mikor az ajtó rájuk csukódott és levegőt vett, valami az oldalába fúródott. Megint villant a fény, a szemük előtt pedig egy szertár tárult fel. Pontosabban egy takarító szertár.
 Zalán számonkérően meredt az Eridonosra, már kínjában görbült hitetlen mosolyra ajka, szemében pedig szinte kiolvasható volt, hogy "megszívtuk, hála neked".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hogy az a... - harapta el a káromkodást, ami készült előtörni belőle a másik komolytalansága láttán. Tanácstalanul túrt a hajába és kutatott az emlékei között, mihez kezdhetne.
 - Aha, persze - motyogta bizonytalanul, már inkább magának. Mit hisz róla ez a lány, hogy remekel bűbájtanon? Amikor a sírást már közelebbről hallották, a riadalom motiválóbbnak ígérkezett, így megpróbálkozott azzal, amit még a nagyanyjától lesett el.
 - Salvio... - emelte meg a platánpálcát, de a torkára forrt hirtelen a szó a nagyanyja gondolatától. Végül erőt vett magán és folytatta - ...Hexia.
 Zsannát megint maga mögé terelte, hogy minél kissebb helyet kelljen lefednie a bűbájjal, de meg kellett ismételnie legalább négyszer, mire egy ügyefogyott, de elég méretes fátylat vont maguk és az ajtó közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Amint az utolsó fátyolszerű mágiafoszlány is a helyére rendeződött, akkor vágódott ki a szertár ajtaja, túloldalán a két manóval. Az egyikük már szabályosan bőgött, orrát pedig konyharuhából csomózott tógájába fújta, de csak miután zaklatottan behajította a felmosórongyot a raktárba. Telibe orrbadobta vele Zalánt, de a vibráló pajzsból mit sem vettek észre a manók, tovább folytatódott a hiszti.
 - Fidó nem sír, nem sír! Ha szeretné, Dodi megy vele!
 Valamit még nyökögött a másik, de már érthetetlenné vált az egész. Egy macska elkeseredett nyervogásához volt hasonlatos. A talpraesettebbik társa lecsapta a vödröt is, hogy megveregesse a vállát vigaszként, az meg Zalán lábfején landolt. A levitás visszatartotta a levegőt, de a szeme rendesen könnybelábadt, hiszen a vödör nem volt üres.
 A két manó feladatukat letudva behúzta maguk mögött a helyiség ajtaját és továbbtotyogtak lefelé a lépcsőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ne legyél nevetséges - kapott gyorsan a felé közelítő kéz után, hogy odébb terelje. Másik kezével eloszlatta a bűbáj maradványait, majd a kilincs után nyúlt. Most már sokkal csendesebben próbálta folytatni az útjukat és érződött is rajta, hogy a maradék türelme is elfogyott a hosszas beszélgetéshez.
 Már szinte a nyugati torony tetejénél jártak, amikor egyszer csak Zalán megállt egy hatalmas festmény előtt.
 - Megérkeztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ha te is tudnád, milyen lezuhanni és földbe csapódni... - futott át gyorsan eszén a gondolat. Egy felmosónyél a látomásaihoz képest jószerével vidám nyaralásnak minősült. De volt még annyi lélekjelenléte, hogy nem önti a nyakába ezt egy vadidegennek, így inkább tekintetét a fesményre szegezte.
 - Nem, nem Bélát - hátrébb lépett, hogy egyértelművé váljon az úticéljuk. A Lángralobbant Lány arca meredt meglepetten vissza rájuk. Várta, mikor esik le a tantusz Zsannának. - Üdv itthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hazaküldeni téged a legeslegjobb körletedbe, amit annyira szeretsz, hogy végre mehessek a dolgomra. Hát nem csodálatos? - magyarázta fölényes, de kissé erőltetett vigyorral. - Különben megkeresem Kornéliát, hogy sajátkezűleg tuszkoljon át téged a portrélyukon. Szerintem ez egy kihagyhatatlan ajánlat. Látom, kicsattansz a lelkesedéstől. Örülök - csapta össze a kezét elégedetten, majd tett még egy lépést hátra, hogy szabad utat adjon az eridonosnak. - Remélem, hogy Bella nem szokott horkolni, mert akkor biztosan csodás álmaid lesznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Nos, valahol muszáj lesz. Az meg örülök, hogy már nem az én bajom. - lépett el a lánytól. - További kellemes időtöltést.
 Hamar hallótávoltágon kívülre ért, de már készítette a pálcáját, hogy köddel borítsa be a folyosót és lerázza Zsannát, ha újra utána akarna jönni. Még meg is emelte kezét, hátra sem nézve, hogy ezt a lánnyal is tudassa. A gombóc, ami egészen addig a torkában volt, lassan oldódni kezdett, de levegőt továbbra is nehezen vett. És ennek hibája nem a felmosórongyé volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Már látótávolságon kívülre ért, amikor megállt az egyik lépcsőfordulóban. Mintha kicsit lefagyott volna, de egy perc után újra mozgásra bírta tagjait és remegő kézzel kinyitotta a táskáját. Egy pompázatos krizantém árválkodott benne, szirmai egytől egyig üvegből voltak.
 - Ne, ne, ne - hadarta kisvártatva, majd a virág után kapott. Annak egyik szirmán repedés futott végig, s ahogy Zalán végigsimított rajta, az egy pattanó hang kíséretében levált a növényről. Ez nyomódott az oldalának, amikor a szertárba bújtak el, jutott eszébe hirtelen.
 Arcáról fájdalom sütött, és nem a sebtől, amit éppen a szilánk hasított az ujjára.
 Még mielőtt könnye csordulhatott volna, újra kénytelen volt fülelnie. És nem Zsanna lépteit hallotta most, ebben biztos volt. Zalán kétségbeesetten pillantott körbe, de túl későn eszmélt fel a veszélyre, már nem volt ideje elrejtőznie, sem varázsolni. A krizantémot kapkodva ejtette a mellette tornyosuló vázába, mint utolsó ötlet, majd hagyta, hogy az ismeretlen pálca fénye világítsa meg meggyötört vonásait.