Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Szégyelli amiért régen ő is ennek a háznak a tagja volt. Még hogy bátorság és rátermettség! Egy frászt! Az óráját félbeszakítani, ordenáré módon megkérdőjelezni a tudását, tönkre tenni a kincstári felszerelést és mindezt már az első napokban. Erre csak ezek a megátalkodott főnix fiak képesek. Még a rellonosok sem voltak ilyen pofátlanok, pedig róluk mindenki azt hiszi, hogy igazi rendbontók. Na persze...Az ő idejében más volt. Ismerték a szigort, a fegyelmet és betartatták a rendet. Az akkori házvezetők még értették a dolgukat. Mi a fene történt a világgal, hogy az oktató szava már semmit sem ér és pár nyikhaj kölyök azt hiszi, mindenkinek parancsolhat? Hella ezekkel a gondolatokkal a fejében  járja a kastély folyosóit. Eleme szinte fortyog, mint egy gejzír, ami kitöréshez készül. Ereiben érzi a víz lüktetését. Felkorbácsolt tengerré változott a benne hullámzó elemi tömeg.
Most azonnal beszélni fog Farkasházy-val és felvilágosítja, hogy mi folyik a házában. Ez tűrhetetlen állapot. Olyan nincs, hogy egy diákot nem lehet megzabolázni. Csak ahogy a világban, úgy itt is elkorcsosultak a férfiak és nem tudnak a sarkukra állni. Mondjuk a nők sem, de mivel a főnixek feje és még a helyettese is sajnos férfi, így kénytelen ő kinyilvánítani nem tetszését. Hátha történik valami. Ebben bízik a legkevésbé, látva a két említett hímnemű egyedet. Szentséges Merlinre! A bolygó megérett a pusztulásra, de tényleg...Természetesen nem találja. Miért is futna össze vele? Az túl nagy szerencse lenne. Így míg keresi méltatlankodása egyre csak nő és tetéződik azzal, hogy egyik vezető sem elérhető. Végül rálel. A konyhában, ahol épp egy manóval fogyasztja ételét.
- Jó estét Rudolf, Tulipán! - lép oda a díszes pároshoz és csöppet sem érdekli, hogy evés közben vannak - Beszélnem kell magával - néz a férfire hidegen és hallatszik a hangjából, hogy az ügy, úgy véli, nem tűr halasztást - Négy szem közt - veti akvamarin színű szemeit a manóra, akire több érzelemmel és talán még bocsánatkérés szerűen is pillant. A manókat jóval többre tartja a férfiaknál, de ezt nem érezteti egyikükkel sem itt és most. Nem véletlenül. Egy vacsorányit sem várhat az eset, amivel Farkasházy-t felkereste. Sőt külön sértés volna, ha a házvezetők gyöngye megváratná kolleganőjét, aki magában sajnálja, hogy nem a konyhai személyzettel van diskurálni valója. Az sokkal könnyebben menne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Karjait mellkasa előtt összefűzve áll a férfi mellett. Lenéz rá és kicsit, vagy nagyon, de le is nézi. Mindenkit, szóval ezzel nem a főnixek fejét tünteti csak ki ma este. Arany vére, nemesi származása, vagy a tény teszi, hogy úgy, ahogy van herótot kap az ellenkező nemtől? A kérdés jogos, de a megválaszolás egy kicsit még várat magára. Akvamarin színű szemeiben tükröződik véleménye, de ki nem mondja. Az illem és a diplomáciai készség a kutyabőrhöz jár. Így csak egy visszafogott mosollyal vezeti elő válaszát. - Köszönöm, már ettem és inkább állnék. De ön egy percig se zavartassa magát, egyen csak nyugodtan - szúrja oda, még akár kedvesnek is hallhatóan, hogy tudassa a másik féllel, hogy sikeresen megugrotta a tahóméter alapértékét. Az ételnek viszont mellesleg nagyon jó az illata. Azonnal el is csábulna egy tányérra, ha nem lenne itt Farkasházy és ő maga meg nem lenne annyira csihés, hogy az agya úgy sipít, mint a teáskanna, amikor felforr benne a víz.
Fekete fürtjei tökéletesen állnak, ahogy az a meggybordó kosztüm is, amiben a mai napot töltötte. Külleme még ezen a kései órán is kifogástalan. Bőre hidratált, tekintete pedig éberen csillog. Hallott régen olyat, hogy arról, aki a víz elemet birtokolja azt mondták, hogy a tekintete is vizenyős. Gyakran elréved, meg hasonló szamárságokat. Lehet ő a kivétel, de akkor meg biztosan az a fajta, amelyik erősíti a szabályt. - Fegyelmezze meg a diákjait. Randalíroznak, rongálnak, sértegetik a tanárokat és feleselnek. Fenyegetőznek. A magatartásuk egyszerűen tűrhetetlen! - sorolja panaszait kimért, feszültséggel teli tónusban, de társalgási hangerővel - Nem tudom mivel foglalkozik általában kedves kolléga, de ha a diákjaira szánná az idejét, akkor biztosan nem lennének ilyenek már így az év elején - beszél tovább és a kioktatás nagyon is kiérződik szavaiból, ahogy a számonkérés is egyértelműen ott van mindegyikben. Látszik rajta, hogy nem sokra tartja azokat a módszereket, ahogyan itt a tanárok java oktat. Mert ha nincs fegyelmezés, akkor ez az eredmény. Korlátok nélkül elszállnak a diákok. Kellenek nekik a kemény kézzel meghúzott határok. Ezt az elvet vallja ő a többséggel szemben és hű is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Most szórakozik? Nem, sajnos nem. Ilyen vezetés mellett csoda, hogy nem gyújtották még magukra a házat a diákok. Ezen a véleményén még az sem mérsékel, hogy saját szemével látta, hogy az előző évben az Eridon nyerte meg a házkupát. Néhány okos és szorgalmas diák vállain viszi a többit. Ez a legtöbb helyen így van és nem ok semmiféle megnyugvásra. Azok a vállak is meg tudnak roppanni, ha néha nincsenek kímélve azáltal, hogy legalább a renitensek nyűgének súlyát leveszik róluk. - Félreértett kedves kolléga - nyomja meg kissé a szavakat - Az a bajom és lehet nem csak az enyém, hogy a diákjai nem tudják hol a határ - áll továbbra is teljesen elutasító testtartással. Feloldódásához minimum némi nyitottság kellene a másik részéről, de ezt nem is várja. Minden férfi ilyen, ha úgy érzik elvesztették a felsőbbrendűségüket egy nővel szemben.
Az is ezt csinálta, míg azon az ominózus estén meg nem ismerkedett a víz erejével. Ha Nim akkor nem lép közbe...De megtette és megállította. Aztán ők hárman elrendezték az ügyet. Azóta annak a szemétnek van egy aranyvérű neje és megannyi szeretője és sorra jár rajtuk, amikor épp várandós a felesége. Mert a vérvonalakat vinni kell tovább, ugye? Hát persze. Undorító. - Köszönöm a rezümét, ismerem a munkásságát - teszi megint helyre kimért, úrias mosollyal a dolgokat, ma már sokadjára. Látja, hogy Rudolf nem épp friss és üdének sem mondható. Kárörömmel viseltetik eziránt. Megérdemlik a teremtés csálé koronái is, hogy néha ne olyanok legyenek, mint akiket a jólét skatulyájából húztak ki éppen.
A férfi arra kéri ezután, hogy pontosítsa panaszát. Ha ezt szeretné, legyen úgy. Felsorolja a neveket és a vétkeket. A lajstrom nem épp rövid és van olyan, akinek sok rovás van a nevén, van akinek csak egy. A lényegen viszont ez nem változtat. Inkompetencia a legfőbb vétek és az nem a diákoké. - Eridonosok. Az ön eridonosai, akik úgy viselkednek, mintha nem lennének ott felettük, hogy megzabolázzák őket. Ez felettébb sajnálatos. Nem gondolja? - veti a férfi szemére továbbra is társalgási hangnemben jelenlegi alkalmatlanságára vonatkozó nézetét Hella. Belül pedig érzi magában a vizet, ahogy hullámokat vet és szinte dörömböl sejtjeiben. Amikor végez, el fog menni a teraszra és kiereszti ezeket a hullámokat, de addig marad a makulátlan modor és a nemesi neveltetésre jellemző burkolt alázás. Ehhez értenek a hímek, ő meg elorozta tőlük, hogy a nadrágokat, nyakkendőket és felöltőket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kezdjük. Mi sem természetesebb ennél. Megint felsorolja a neveket és a diákok bűnlajstromát. Szépen, lassan és teljesen nyugodtan, hogy a férfi megértse, bár ezzel kapcsolatban kétségei vannak. Nem veszi fel a cinikus kérdést, amit kollégája elejt, mert ő maga kezdte azzal, hogy biztos eridonosok voltak-e a rongáló rendbontók. Olyan pitiáner módon viselkedik, ami lepereg Helláról. Korábban kell ahhoz felkelnie a karikás szemű Rudolfnak, hogy megalázza. Mert ez a céljuk. Minden hímnek beépített rutinja van arra, hogy miként viselkedjen, ha az ellenkező nem ereje teljében közelít hozzá. Ledominálni a nőt, vagy így, vagy úgy, ez a lényeg. - Pompás. Egyetértünk - húzza érzelemmentes mosolyra száját, ami jól láthatóan kicsit felsőbbséges, ugyanakkor lesajnáló gondolatokat takar el hitelesen, amik közben a fejében járnak.
Miután a férfi a magát lejárató, őt teljesen hülyének nézés taktikáját választja, Hella csak jót kacag magában. Ekkora dilettánst, pedig az apja azt mondta, az idén egész értelmes tanári kart szedett össze az igazgató. Honnan vette az értesüléseit, amiket átadott lányának még az év elején? Nos a válasz egyszerű. Talán még Farkasházy is értené. Kapcsolatok. Minden a jó kapcsolatokon múlik manapság. Apja pedig egy város alpolgármestere, meg persze aranyvérű nemes. Az ajtók és a dossziék így, még akkor is megnyílnak előtte, ha volt pár stiklije. Ilyen a politika. Nem de? Minden eltussolható, főleg ha valakinek a vére csillogó. Előnyt kell kovácsolni mindenből és ehhez az Erdődy család tagjai nagyon értenek.  - Feltételezhetően? Ugye csak tréfál, hogy nem tudja a diákjai nevét, akik a házába járnak? - vonja fel szemöldökét, mivel a férfi pont most igazolta saját maga a hozzá nem értését. Ezek a tanulók rá vannak bízva. Felelős értük és azt sem tudja hogy hívják őket. Szégyen. Ugyanúgy ahogyan az egész további szólánc, amit összefűz, de ki bánja. Mondja csak. - Ezeket ön állítja. Én azt mondtam el, immár harmadjára, hogy a diákjai összetörtek igen értékes kincstári felszereléseket. Szembe szegültek tanáraikkal, akiket emberhez méltatlan hangnemben inzultáltak. Ez pedig tűrhetetlen. Viszont abból, ahogyan ön a helyzetet kezeli, már teljesen érthető számomra, hogy miért korcsosult el a ház ennyire - mosolyog továbbra is olyan udvarias higgadtsággal, hogy az már talán a másik számára irritáló lehet.
Eleme belső tombolása elenyészett, ahogy rájött, hogy ez a férfi is ugyanolyan könnyen kezelhető, mint bármelyik másik. Ugyanaz a viselkedés, ugyanaz a dominálási vágy, mögötte meg, szokás szerint a nagy semmi. - Tudja nem mindenkit a szép szeméért, vagy az elbűvölő mosolyáért vesznek fel egy nagy múltú, magára valamit is adó intézménybe - válaszol úgy, hogy közben egyiket sem látni rajta. Tekintete jéghideg, mosolya pedig az a fajta, amit csak a nemesek képesek kivitelezni. Pedig Hella bizony kifejezetten szép nő, akinek igéző szemei és mosolya van, már amikor megengedi magának, hogy olyan legyen. Ez nem most van és nem Rudolf lesz az, aki ezt valaha is látni fogja. - Sajnálom, hogy raboltuk egymás idejét. Azt hiszem az ön által említett személy felé fogom a továbbiakban jelezni észrevételeimet. Kellemes estét kolléga, és ha esetleg kap, akkor még egy kis titkos tiramisut egyen a vacsorája mellé. A manók mindig csinálnak, de csak azoknak, akiket régről ismernek, mint engem - biccent sejtelmes arckifejezéssel, majd sarkon fordul és ott hagyja a férfit bármi egyéb interakció lehetősége nélkül, s amikor az már nem láthatja, rosszindulatú és konspiráló mosolyra húzza ajkait. Farkasházy tömje csak a fejét. Neki nincs kedve ehhez az inkompetens alakhoz tovább. Kétségbe vonja a szavát? Megkérdőjelezi ittlétének jogalapját? Szánalma, de ám legyen. Próbálkozni mindig szavabad, csak Erdődy Hellával nem érdemes. Talán azzal többre ment volna, aki a föld alatt van és akire a kedves kolléga rögtön rá is fogta, hogy elveszése miatt olyanok a diákok amilyenek. Nem kedves Rudolf. Azért mert nem pátyolgatni kellene őket és simogatni a kis buksijukat, hanem fegyelmezni és következetesnek lenni velük. De az, ahogy az ábra mutatja, nagyon nem megy. Annyi baj legyen, az igazgató talán majd adni fog a szavára. Ha mégsem...Nos, arra is van megoldás. Fő a befolyás és a kapcsolatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem különösebben érdekli, miként áll volt háza. Annyi ott manapság a gond, hogy néha már inkább vallaná magát rellonosnak, vagy levitásnak, hogy az még neki is szégyenletes. Navinésnek soha. Ugyan, kérem. Az nem az ő köre. Egyetlen Erdődy sem járt soha közéjük. Le ugyan nem nézi őket, de nincs köze hozzájuk és örül, hogy ez így van, volt és lesz is mindig. Nem kizárt, hogy Nim lett volna az első, de megúszták, hogy ez kiderüljön, hiszen öccse kviblinek született. Mostanság az Atlanti-óceánt járja. New York és London közt viszi az utasokat hatalmas hajóján. Egyszer elmenne vele megint, hogy újra láthassa azt a sok vizet. Olyankor inkább érzi magát sellőnek, mint hidromágusnak, amikor ekkora víz közelében lehet. Futólag pillant a pontjelzőre. - Jellemző... - fintorodik el látványosan és elfordítja fejét, látva milyen szörnyen állnak a főnixek. Szégyenletes, hogy mivé válik a ház, ha olyanok kezében van, akiknek fontosabbak az apró-cseprő magánügyeik, mint a diákjaik. Azt suttogják a falak, hogy a Házvezető annak idején egy párt alkotott a helyettesével, aki megölte magát. Mindennek oka van. Hella úgy véli lehet ő is inkább menekült volna el a halálba. Aztán most itt ez a másik férfi. Magas vörös hobó. Róla meg egyenesen süt, hogy egy követ fúj Rudolffal. - Micsoda bagázs...Döbbenet - lép tovább a nemesekre jellemző tartással és kifinomultan elegáns mozdulattal Hella, amikor is nekikoccan valakinek. - Oh, elnézést - szólal meg, ám ahogy feltekint, rájön azonnal, hogy ismerősbe botlott - Kornél herceg! Szavamra! Minő kellemes meglepetés és öröm! - hajtja meg fejét a nemes előtt illendően. Elvégre rangban és rendben is fölötte áll az ifjú. - Mi járatban van szerény intézményünkben? - érdeklődik udvariasan, de valóban kíváncsi is, hogy mindek köszönhetik a nemes látogatását. Mivel az Erdődy család csak grófi rangban van, s így ő csupán grófnő, nem tegezi a nála fiatalabb férfit. Manapság ugyan már csak a számukra rendezett bálokon találkoznak a nemesek, mégis meg kell adni, amit követel az etikett. Hella a maga részéről sosem szerette igazán az ilyen rendezvényeket, ám tökéletes jólneveltségének hála, mindet tisztességgel végig szenvedte. Egy ilyen bálon mutatták be őket egymásnak. Kellemes társaságnak bizonyult a Herceg, így most is őszinte örömmel látja viszont a mindig kimért és arisztokratikus professzornő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Fiatal kora ellenére a Hercegnek nem szállt fejébe a rangja. Udavariasságán látszik a kiváló neveltetést, de valamiképp a szerénység is, ami egy nemes legbecsesebb ismérve. Sajnálatos módon ez Hella esetében látszatra nem így van, sőt pont ellenkezőleg. Gőgösnek és beképzeltnek tűnhet hűvös magatartása miatt, bár a remek neveltetésnek ő maga sincs híján. Ezért hát figyelmesen hallgatja végig Kornél herceg szavait. Ennek dacára néhány apró fintor csak átfut hűvös arcán, a "menyasszony" és az "esküvő" kifejezéseket hallva. - Nos ez rendkívül figyelemreméltó gesztus Öntől. Az Igazgató úr minden bizonnyal méltányolta, ahogy a kedves arajelöltje is nem különben - bólint visszafogottan, mert a szó szoros értelmében kirázza a hideg, ha arra gondol, hogy annak idején majdnem őt is elvette egy aranyvérű kurafi. Természetesen a Hercegről nem ezt gondolja! Félreértés ne essék, azonban a puszta tény, hogy "Házasodni kell az ő köreikben!" azonnal kiváltja belőle ezeket a heves ellenézéseket. Eleme is nagyot csobban képletesen szólva, még ennyi évvel az után is, hogy megtagadta saját frigyét. Mást vett el az, akit neki kiszemeltek. - Szegény asszony...Vajon őt is megpróbálta idő előtt felpróbálni? - kalandoznak el gondolatai, amiket gyorsan visszaterel a fiatal nemes kérdése a realitás mezejére. - Így van - biccent elegánsan - Gemmológiát oktatok és próbálom kinevelni a következő nemzedékét ennek a csodás tudománynak - nyilatkozik udvarias kifinomultsággal arról, hogy olykor legszívesebben belepofozná néhány renitens nebulóba a tudást, de ugyebár meg van kötve a keze. Igazán nem híve az erőszaknak, de néha megesik, hogy a szigor és a fenyítés a leghasznosabb. Ahol meg már az sem...Az meg veszett ügy, ami mögé nem áll be és ezzel le is zárta a témát. - A kedves családja egészsége, hogy szolgál? Oly régen jártam már estélyen, hogy azt hiszem egészen elvadultam - cseveg azon a módon, ahogyan egymással csak a nemesi származásúak tudnak. Ezt nem lehet megtanulni. Vagy van, vagy nincs meg valakiben. Hella direkt kiművelte a benne lakozót, hogy még ijesztőbb lehessen az ellenkező nemmel szemben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Látszik a nemes ifjún, hogy örömét leli ebben az egész házasulási hajcihőben és a boldogság úgy jár a nyomában, mit a saját árnyéka. Hella még azt is meg meri magában kockáztatni, hogy talán szerelmes is abba a lányba, akit a család neki kiválasztott. Elhúzza száját még a gondolatra is, mert számára ez inkább gyötrelem. Szerelem. A kamaszok magyarázata hormonjaik túltengésére, míg az idősebbek ezzel igyekeznek cáfolni hormonjaik csökkenésének tényét. Irritálo ez is, az is egyformán. Valamiért minden alkalommal, amikor olyan emberrel találkozik, aki épp valamelyik fenti önáltatást végzi, össze szorul a gyomra. Nem irigységből! Merlin a tanúja ő kívánja legkevésbé a házasság szentségét vagy a szerelem rózsaszín szemüvegét felvenni. Egyszerűen csak kirázza tőle a hideg és kész. Ennek ellenére, jó neveltetése okán és, hogy ne hozzon szégyent családjára, annál is jobban, mint eddig tette, erről mélyen hallgat. Néha ül csak ki arcára a nem tetszés. - Igen ezek valóban nagy változásokat hozó idők leszenek - biccent visszafogott egyetértéssel, de nem tesz hozzá egyebet, nehogy végig kelljen hallgatnia bármiféle giccses litániát a családteremtés nemes hagyományáról, mely az arany vér megóvásának célját szolgálja. - Úgy vélem a környezet, melyben élünk könnyen tudja ezeket alakítani. Ha évekig nem ül seprűn, elsőre kilencvenkilenc százalék, hogy vagy be sem tudja indítani, vagy lezuhan róla - fejti ki véleményét a tárgykörben, melyben igen komolytapasztalatokkal rendelkezik. Már nem a seprűs részben, hanem a környezeti tényezők személyiségformáló erejének tekintetében. Nem egy ízben volt alkalma elszokni az aranyvér elvárta kiművelt jómodortól. - Igen, köszönöm kérdését. Szüleim nagyszerű egészségnek örvendenek és öcsém is azt írta legutóbbi levelében, hogy bár az Indiába tett útja kifárasztotta, jól érzi magát - mosolyodik el alig láthatóan, s ekkor szólal meg a csengő, mely jelzi az óra végét. Szinte ugyanekkor tódul ki rengeteg diák a termekből, s a zaj az ezerszeresére növekszik körülöttük. Hella eleme megpezsdül ereiben. A víz érzi azt a sok energiát, mely felbuzgott környezetében. Körbe pillant akvamarin színű szemeivel. Rideg pillantása jó pár nebulót int szó nélkül csendre. Kemény és szigorú megjelenése tiszteletet parancsoló. Azonban azt még nem tudta elérni, hogy a nebulók áthangolódjanak az ő gemmológiájára. Ezért is tervez könnyű vizsgát nekik az idei év végére, hogy megkönnyítse az átállást. Aztán majd jövőre jönnek a teljesen új nézőpontból megközelített oktatási anyagok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolyban kérték fel arra, hogy magántanár legyen. Furcsán meredt a levélre, hiszen aligha akadna olyan ember, akit kevesebben keresnek a diákok, mint őt a rigorózus, szívtelen és sznob tanárnőt. Mégis az állt a papíron, hogy tőle akar valaki tanulni és minezt nem az előírásos keretek közt kívánja megtenni. Ráállt a dologra. Ehhez néhány percre és egy üzenetváltásra volt szüksége testvérével, aki épp a Csendes óceáni térség habjait szelte. Vállald el Rose, mi bajod lehet? Valaki rájön, hogy normális is tudsz lenni, ha ledobod a sün jelmezedet? Írta Nim egy írva-dőlve nevető fejecske kíséretében, amitől a hűvös tekintetű nő ajaka is megremegett. Viszontválaszában a Könyvtárt jelölte meg az első óra helyszínéül. maga után lebegtetett kötetekkel kísérve érkezik meg a maga egyenes és kecses termetével, előkelő mozgásával és kutató pillantásával, mely inkább tűnik felsőbbségesnek, mint jóságosnak. - Üdvözlöm! Ha nem tévedek, Ön Ohridszki-Füst Álmos úr? - kérdezi kimérten, miközben közelebb sétál feltételezett diákjához. Fekete nadrágot visel, mely élére vasalt, a legpuhább szövet, s hozzá fekete garbót. Haja szoros copfba kötve, ajka árnyalva, szeme kihúzva. Sminkje diszkrét és elegáns. Viselkedése arisztokratikus. Ezt akkor sem tudná levetkőzni, ha meztelenül állna Merlin előtt. Végigméri a fiatal férfit. Levele alapján ambiciózusnak tűnt. Olyan valakinek, akit tényleg érdekel a gemmológia. Kíváncsian várja, valóban ez e a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Magától értetődő módon a fiatalember vezetéknevét választja. A másik általa ajánlott verzióra nem áll rá a szája. Neveltetése sem igen támogatja a keresztnevek használatát ilyen esetekben. Kivételt képeznek ez alól a rokonok. Ha egy távolabbi családtagját oktatná, őt keresztnevén szólítaná. Türelmesen hallhatja a vele szemben álló elbeszélését. Szeme sem rebben közben. Rideg tekintete nem vizsgálódó, egyszerűen csak figyelmes. Tűnjön bámilyen távolságtartónak, szimpatikusnak tartja, hogy a másik fél nyíltan beszél és próbálja megindokolni számára felkérését. - Úgy gondolom, segítségére lehetek, hogy megismerje a gemmológia lényegét és hasznos ismereteket szerezzen feladatának ellátásához. Azonban azt le kell szögeznem, a kövekkel kapcsolatos túlzó spiritualitás nem az én szakirányom. Elmondom majd önnek, amit ebből a szemszögből érdemes tudnia, de azt már önre bízom hite lesz-e ezekben a nézetekben - közli teljesen egyszerűen. Nincs ebben semmi személyes, csupán ő akként kezeli a köveket, amik valójában. Erővel rendelkező természeti képződményeknek, melyek az emberek szolgálatába állíthatók, ha hozzájuk megfelelő szakértelemmel kezelik őket. - Ne is fecséreljük az időt. Kezdjük azzal, hogy vannak-e konkrét kérdései! Tegye fel őket, azután áttérünk majd a szakirodalmakra - fordul az egyik olvasó asztal felé, majd kecses mozdulattal int, hogy a fiatalember is foglaljon helyet vele együtt. Ültében ujjait összefűzi az asztal lapja felett és várakozón tekint diákja szemébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Komolynak kellene maradnia és nem adni jelét semmi érzésnek. Elvégre ő egyfelől tanár, másfelől pedig a nemes Erdődy ház tagja, egy valódi, aranyvérű grófnő. Itt álljunk is meg egy pillanatra! Miért is kellene neki egy érzéketlen perszónának lennie? Ezt kérdezné testvére Nimród, aki mindig arra biztatja nővérét, hogy húzza ki kecses hétsójából a karót és legyen könnyedebb. Mert az még koránt sem egyenlő az áldozattá válással. Ezért, s mivel megnyugvással tölti el a fiatal férfi reakciója kijelentésére, ajka széles mosolyra ugyan nem húzódik, de széle megrándul felfelé mielőtt megszólalna. - Azok lesznek itt bőven - mondja elegáns mozdulattal foglalva el a helyét, majd miután Ohridszki úr is megtette ugyanezt, végre rátérhetnek a lényeges dolgokra. Végighallgatja első kérdését. Néhány pillanatig gondolkozik rajta. Jó kérdés. Lényegre törő, logikus és valódi érdeklődésről ad tanujelet. - Nincsen. Egy nincsen. Többet kell összekapcsolni - kezd bele épp a magyarázatba, amikor a fiatal úr a szavába vágva megint megszólal. Általában ezt pont levonással díjazza, ám jelen esetben nem tanórai körülmények lévén, ettől nagylelkűen eltekint és csak egy sértettnek hangzó kis szusszanással reagál. Szemöldökét viszont hamar összevonja a hallottakra. Nem igazán volt rá péld, hogy benne bárki is megbízott volna a diákjai közül, de semmit sem késő elkezdeni. - Igen. Itt fog maradni. Erre nemesi szavamat adom - mondja és biccent, hogy beszéljen csak tovább. Nincs benne kíváncsiság. Az a fajta biztosan nem, amire a közemberek képesek. Inkább érdeklődést mutat, azt is igen visszafogottat. Kezeit egymáson pihenteti ölében, hátát egyenesen tartja, lábait bokában keresztezi az asztal alatt, miközben a vallomásra várakozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Rigorózus arcvonásai hamar egészen érdeklődőnek mondhatóvá rendeződnek, ahogy hallgatja a "titkot", melyet a fiatal férfi az imént belengetett előtte. Különleges képességről persze neki is volna mit mesélnie, de az elemi mágia manapság már nem számít akkora kuriózumnak, mint egy-két emberöltővel ezelőtt. Torzója előre dől, ujjait összefűzi az asztal kemény falapján, míg sötéten árnyalt ajkait szorosan préseli egymáshoz. Ennyiből látszik, hogy nagyon figyel. Eleme is odakoncentrál a mondandóra. Egy ékszerben lévő kő kerül ezután leírásra, mely bár igen pongyola, azonnal egy lehetséges megfelelés képét villantja Hella lelki szemei elé, hogy ott is tartsa a fiatalember szavainak végéig. Néhány perc csend ereszkedik ekkor közéjük, melyet a professzornő tör meg elsőként. - Felteszem tudni óhajtja milyen kő lehet és mire alkalmas? - kérdezi élénken, majd választ nem várva folytatja - Az elmondottak sok kőre igazak lehetnek, ám a holdhoz való hasonlatossága okán, látatlanban talán Larvikit lehet, de ahhoz, hogy biztosat mondhassak, meg kellene vizsgálnom. Itt van önnél? - pillant hűvös tekintetű szemeivel a vele szemben ülőre. Reméli, a nevezett nem azt várta tőle, hogy azonnal biztos választ adjon. A felfedett képességet pedig, magában elkönyvelte egy olyan tehetségnek, mely valóban egyedi, de hasznossága, már az ő gondolkodásának mércéjével mérve, némiképp vitatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyik szemöldöke úriasan felemelkedik. Néha előtör belőle a sznob nemes, a Grófnő, aki jól neveltsége ellenére tud olyan undok és fenhéjázó lenni, hogy senki ember fia meg nem mondaná, hogy tud ő normális és még egyenesen nagylelkű és szellemes is lenni. Ez a pillanat most érkezett el órájuk során. - Az intézményen kívül töltött időm sokkalta értékesebb Ohridszki úr, mintsem arra vesztegessem, hogy várakozzam, míg önnek megfelel. Ezért felteszem egyszerűbb, ha mint tanulmányi kirándulás tekintem meg a nevezett követ a közös óránk idejében ott, ahol az fellelhető - veti hűvös, gőgös pillantását a fiatalemberre, aki még arra sem méltetta az imént, hogy a szemébe nézzen, helyette az asztalt fixírozta. Micsoda tiszteletlenség! - Járni és hoppanálni tud, ha szükséges, nemde? - kérdezi ezután kicsit visszafogottabban, de még minig elég arisztokratikus hangnemben. Egyszerűen méltatlannak tartja, hogy neki kelljen alkalmazkodnia a diákjához. Azért vannak határok, amiket illendő betartani. Az ifjú következő szavai enyhítenek dölyfösségén egy morzsányit. - Nos, ha garantálni tudja a kő vizsgálatra alkalmas állapotát, el is hozhatja, de ha csak egy anomália is adódik, az eredményre nem vállalok garanciát - jelenti ki megvétózhatatlanul. Szigorú arckifejezése arra vall, hogy drágakő meghatározásban nem ismer tréfát. Másban sem nagyon, de ez most másodlagos. - Ahhoz, hogy egy kőről megállapítsuk, hogy mi valójában, több módszer áll rendelkezésre. Kezdjük a legegyszerűbbekkel - igéz maga elé egy A3-as lapot, melyet, mint egy táblát állít fel kettejük közé úgy, hogy a fiatalember és ő is rálásson - Rátekintéses vizsgálat, mely történhet szabad szemmel, vagy nagyítóval, melyet szaknyelven lupe-ként nevezünk - ahogy beszél, szavai vázlatosan jelennek meg a lapon, míg a segédeszközt rajz szemlélteti. Mindenből csak a lényeg emelődik ki, így igen logikus és átlátható a tananyag. - Ezzel első körben meg tudjuk határozni a következőket: A kő színe, átlátszósága, fénye, kristályosodási szerkezete, illetve még azt is láthatjuk, hogy van-e benne zárvány, esetleg sérülés - magyarázza nagyon következetesen haladva az ismeretekkel. Nem fogja sületlen legendákkal traktálni tanulóját. Egyelőre csak arra szorítkozik, hogy ha az ifjú ránéz egy kőre azt lássa, amit kell, és ne képzelegjen vele kapcsolatban. A mágia jelen pillanatban még teljesen irreleváns összetevő, ami természetesen hamarosan fontossá válik majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Olyan rezzenetlen arccal hallgatja végig a fiatal férfit, hogy ha nem lélegezne, azt hihetnénk ő maga is kőből lett kifaragva, mint a mitológiai Galathea. Szerencsére a neveltetése nem készteti meghátrálásra és, valljuk be Álmosnak valójában még igaza is van az általa elmondottakban. Szemrehányására ezt fel is méri a rideg professzornő, s bár ezt szóvá nem teszi, helyette sokat mondóan biccent, s inkább folytatja az oktatást. - Amennyiben a lupéval nem érnénk célt, úgy ott vannak még a mikroszkópok. Egy egész világ tárul fel az ember szeme előtt, amikor megpillantja a köveket abban a nagyításban, amit lehetővé tesznek - beszél, miközben magához hív egy szakkönyvet. Az kecsesen landol a diák előtt és fellapozza saját magát. A lapokon fotók láthatók egyes kövekről nagy felbontásban. Pazar színek és formák kavalkádjai, akár egy-egy modern festmény. - Itt jegyezném meg, hogy rendelkezésünkre fog állni rivát laborom, amelynek része egy igen érzékeny mikroszkóp és tööb más igen jó minőségű vizsgálati eszköz, így ha az a bizonyos kő kitart egy napig, megtudjuk micsoda - teszi hozzá mellékesen, majd hagyja hogy az ifjú növendék kedvére belelapozhasson a kötetbe, ha akar. Ezután szólal meg csak ismét. - A következő módszer a refraktometriás mérés. Ez az eszköz a fénytörését méri. A kapott értéket egy összehasonlító táblázattal egybe vetve tudunk informéciót nyerni a kőről - adja át ismereteit a maguk lényegi mivoltában. Ebben a részben nincs lélek, sem szellemiség. Ez színtiszta tudomány. Kémia és fizika lesz, méghozzá specifikus és emelt szinten. Egy halom kötet lebeg közben melléjük és sorakozik ki az asztalra, két jókora toronyba halmozódva.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Sietős, kemény léptei vetnek erős visszhangot a folyosókon, s ruhája szinte lebeg utána, fekete fürtjeivel együtt. Megnyitott a korcsolya pálya, ezért ilyen izgatott, bár ezt senkinek be nem vallaná. Eleme napok óta nem hagyja nyugodni és egy fruska szintjére vitte jókedvét, amit diákjai elől csak neveltetése révén volt képes elrejteni. A fagyott vízen siklania majdnem olyan kellemes, mint a hullámok közt úsznia, így ma próbálja minden teendőjét elintézni, hogy pár órát korcsolyázhasson. Befordul a mindig vehemensen csevegő, vagy épp perlekedve hangoskodó festmények folyosójára, ahol mindig zavaróan nagy a zsivaj. Ezért inkább neki is iramodik, hogy mielőbb kijuthasson innen. Aztán valami nagyba és keménybe ütközik. Csupán azért nem terül ki, igen elegánsan, béka módjára, mert pompás az egyensúly érzéke, de egy piruettet bizony bemuratott. - Szavamra! Nem tud...vigyázni... - háborodik fel első indulatából, ám amint felpillant az útját álló alakra, eleme viharos hullámzásba kezd, lélégzete pedig el-elakad. Zavarba esve fog ekkor Hella halaszthatatlan ruha és haj igazgatásba, hogy mihamarabb visszaszerezze méltóságával együtt az irányítást is saját teste felett, amiben most, a víz az úr egészen. - Lehet magam is figyelmetlen voltam, de önnek illenék utat engednie egy hölgynek - mondja kissé számonkérőn, megbánás nélkül, fel sem pillantva és csipetnyi rigorózussággal hangjában. Úgy véli mindenképp előle kellett volna a férfinak kitérnie. Sőt egyenesen azt kérdezi mi okból volt egyáltalán a lába előtt. Nem számol persze azzal, hogy esetleg az illető nem vette észre közeledtét, ami pedig igen valószínű tekintettel a folyosó szakaszon uralkodó általános vircsaftra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A felé küldött, amúgy kedves mosoly úgy pattan le a professzornőről, hogy szinte hallani lehet a falon a koppanását. Hiúsága csorbát szenvedett, ráadásul minden erejével azon van, hogy eleme ne járjon pezsgő vitus táncot ereiben az ismeretlen puszta közelsége okán. Mert ha szabad utat engedne a víznek, az izgalom párafelhőjébe vonná és biztosan arra késztetné, hogy közelebb kerüljön hozzá. Vagy akár még hozzá is érjen. De az nem történhet meg, semmiképpen sem. Így csak hűvös szemének lenéző pillantásával méri végig a férfit. Ambivalens helyzet amikor a teste kémiája összecsap elméje tudatosságával. Feje búbjától lábujja hegyéig érzi azt a furcsa, erős bizsergést, amit egy bizonyos, néven nem nevezendő auror esetében épp csak karcolgatott. Míg agya ezer és egy gondolattal tiltakozik mindez ellen. - Pompásan volnék ha nem állta volna utamat - nyílik szóra erős színnel árnyalt szája, és ami elhagyja ajkait annak is leginkább keménysége van, mint bármi más hatása. Hella nem finomkodik tovább. Ellép az alak mellett, aki épp papírjait szedi össze. Legalább varázsolni tud, ez a minimum. Állapítja meg egy fintorral, ami gőgösségének ékes bizonyítéka. Közben húsában ott motoszkál a különös késztetés, hogy maradjon és legalább nézze az alakot. - Szavamra, ez felháborító...Talán azt képzeli elegendő egy tetszetős mosoly és pár szó ha nincs is mögöttük semmi? - csattan fel, észre sem véve, hogy elszólta magát, miszerint megnyerőnek találja a férfi mosolyát. Haja lebben utána, ahogy igyekszik valahogy kikerülni ebből a felkavaró szituációból. - Jó magának - közli azzal a rezignált hangtónussal, amiből egyértelműen hallható, hogy nem alél el a név hallattán. Ismerősen cseng, igen, de hallott ő már kismillió nevet élete során. Társasági eseményeken, bálokon, megnyitókon. Nehéz őt egy névvel lenyűgözni, bár az ő nevétől a legtöbben megtorpannak. Elvégre az Erdődy grófnő igen jól cseng bárhol a mágusvilágban. Tökéletes neveltetését most mégis felül írta indulata így sajátját nem közli. Esze ágában sincs egy ilyen emberrel parolázni. Elég baj az is, hogy eleme ennyire felélénkült a közelségétől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Szemeit forgatva igyekszik minél távolabb kerülni a férfi közeléből. Bizonytalan benne, hogy felháborodása vagy ösztönös, ezért érthetetlen vonzalma miatt kezd egyre dacosabbá válni. A döntésben épp az idegen segíti, nagyképű megnyilvánulásaival, amiktől Hella tudatos énje, szerinte igen nyomós okkal berzenkedik. - Abban az értelemben, hogy alig két perc telt el azóta, hogy majdnem ledöntött a lábamról és ennyi idő alatt három ajánlatot is tett nekem. Passzióból szórja így a meghívásokat, vagy ezzel fényezi az egóját? - szúrja oda rigorózus megjegyzését, akár egy skorpió a tüskéjét, hogy azután teljes terjedelmében elengedje a férfi további mondandóját füle mellett. Az utolsó pár szóig. - Elég az, hogy legnagyobb sajnálatomra én már az önét tudom - fordul el teljes testével az alaktól, ám mielőtt végleg ott hagyná, még válla felett hátraveti fejét. Tekintete hűvös mélységében fellángol egy igen jellegzetes fény, amit legnagyobb akaratával sem képes uralni. A vágyódás és a gőg különös keveréke lobog zöldjeiben mialatt beszél - Jobb, ha tudja a bocsánatkérési technikája épp oly csapnivaló, mint a bűbájolása. Jó napot! - veti még oda konok éllel, ám gyorsan be is zarja ajait, mivel maga is érzi, hangjában több incselkedés volt, mint sértettség. Ezután olyan gyorsan indult el, hogy az már majdnem hoppanállásnak számítana, ha nem lett volna mozdulataiban kiművelt elegancia. A férfi nem érhette utól, mert eltűnt az egyik általa ismert, diák korában felfedezett rejtek folyosón, mely egy padlóváza mögött nyílt és az emeletre vezetett. Egész úton hol azon dohogott, amit a férfi mondott hol azon, ahogyan teste és eleme reagált a puszta jelenlétére. Ezen csak több órányi korcsolyázás segíthet. Vagy talán még az sem, s kénytelen lesz Nimet felhívni telefonon, hogy panasznapot tarthasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Becsüli a fiatalemberben, még ha ennek semmi jelét nem is adta, hogy volt bátorsága kimondani amit gondolt. Nyers volt, de legalább őszinte. Egy nemessel kevesen mernek így beszélni. Ezért sem távozott. Az ilyes fajta hozzáállást tiszteli, még akkor is ha az elevenébe vájt a monológ. Ezután folytatta a megkezdett témát és beszélt a kövek beazonosításának módjairól. Álmos szorgos jegyzetelése megerősítette benne azt az érzést, hogy neki nem beszél hiába. A legtöbb gemmológusnak általában személyes indíttatása van a tudás elsajátítására. Ez lehet a helyzet a vele szemben ülővel is valószínűleg. Nem igazán szokta érdekelni ilyesmi Hellát, az pedig még ritkább, hogy elgondolkozzon egy-egy diákja motivációjával kapcsolatban, ám a kivétel most erősíti a szabályt. Feldiktál három címet, amikkel le is tudja a választ a kötelező olvasmányokról szóló kérdésre. Ezt a tárgyat tapasztalatokból könnyebb megtanulni, mint szikkadt pergamen lapokról. Hella legalábbis igy véli. Ezért a következő órát már a gemmológia laborban fogjak tölteni. Ezt közli is diákjával, aki reményei szerint ettől csak még lelkesebben fog majd készülni. Érdeklődésére viszont felkapja fejét. El is gondolkozik egy kicsit rajta, hogy ő miért is választotta ezt a szó szerint kikövezett utat. - Mert kislány korom óta vonzottak a kövek. A színeik, a fényük, a kifejtésük. Lehet az is közrejátszott a dologban, hogy az elemem társ elem a föld - teszi még hozzá az utolsó mondatot inkább már csak magának. Ezután mindketten összeszedik holmijukat, majd egy rövid búcsúzást követően elindulnak saját dolgukra. Közben odakinn végre elkezdenek hullani az idei első hópelyhek. A közeledő ünnepek mindig megmelengetik Hella szívét. Ráadásul hamarosan elutaznak arra az aukcióra Adelinával, ahol esélyük lesz megvizsgálni Vlad Tepes tollforgójának kövét. Igen sokat vár ettől a kiruccanástól. Barátnője azt is meglebegtette előtte, hogy segít neki jobban boldogulni a férfiakkal. Ez is egy érdekes része lesz az összképnek. Ezekkel a gondolatokkal a fejében fordul be megszokott útvonalán a harsogó portrék folyosójára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bérlőjével kapcsolatos súrlódásai ellenére ma egészen jó hangulatban sétál a könyvtár irányába. A férfivel úton-útfélen összetalálkozik és ilyenkor csupán nemesi önuralma választja el attól, hogy ráacsarogjon saját, egyre növekvő vonzódását leplezendő. Eddig elkerülték a komolyabb összetűzést, de a szikrák úgy pattognak kettejük közt, ahogy a szófordulatok és bujtatott, sértések. Vére forr a közelében. Eleme pedig meglódul ahányszor csak megpillantja. Elég most is csupán rágondolnia és pára felhő lengi körbe, melyen megtörik az ablakokból beáradó fény. Szivárványos ragyogásba simuló szikár alakja elől félrehúzódnak a diákok. - Remek könyv. Nekem a kalcedon belőle a kedvencem - hajol Álmos mellé, majd megenged magának egy visszafogott mosolyt mielőtt folytatná - Hogy érzi magát? Felkészült? - kérdezi miközben elhelyezkedik vele szemben. Nem hozott magával mást, mint tudását és egyetlen egy darab varázstárgyat. Egy medált, melyben ismeretlen drágakő található. Ez lesz a vizsgafeladat. Pálcája segítségével hív az asztalra néhány célszerszámot, melyeket puhán tesz le a fiatalember elé, rendezett sorban. Ezután két poharat igéz, majd eleme segítségével megtölti őket friss, tiszta vízzel. Ez egy kicsit zártkörűbb vizsga lesz, mint az eddigiek. Azokat egészen elfogadható eredménnyel zárta. Ohridszki úr az utolsó ebben a szemeszterben, akit nem véletlen hagyott mostanra. Megkedvelte a maga módján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Helyeslőn biccent. A kötet olvasását ő is ajánlotta volna, mert nem csak hasznos, de izgalmas olvasmány is egyben. Vannak benne mítoszok, álomfejtés és minden olyan információ, mely a kövekhez kapcsolódik. Szinte már-már regényes. - Egy gemmológusnál a higgadtság jó tulajdonság. Stabil ész stabil kéz - jegyzi meg válaszként. Még nem rúnáztak fel egy követ sem, de a következő évben már erre igyekszik helyezni Hella a hangsúlyt. Fontos, ám igen mellőzött része ez a gemmológiának, már ami az oktatást illeti. Ezen a tendencián igyekszik javítani. - Igen. De először ismertesse miket tettem ki ön elé és ezek mire használhatók - húzza át elegáns mozdulattal kezét a tárgyak felett. A lupe üvegén megcsillanó fény egy pillanatra a szivárvány színeit vetíti bőrére. - Azután fél órája lesz megvizsgálni a medált. Legyen majd nagyon alapos - húzza visszább a medált, hogy ne akadályozza az eszközök bemutatását.- Kezdheti! - szólítja fel diákját és hűvös színű, éles pillantású szemeit rászegezi. Figyelemmel hallgatja. Közben ha Álmos odapillant, láthatja, hogy az ékszer hátulja nyitott és a kő alja enyhén kilóg. Elől pedig karmok tartják szorosan a helyén. Szellős megoldás, melynek oka van, amit szintén ki kell majd találnia. A kő árnyékban van, így nem látható rendesen a színe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Amennyiben esetleg diákja abban reménykedett, hogy leolvas majd bármit is az arcáról, csalódnia kell. Hella olyan elegáns és nemes rezzenetlenséggel hallgatja, mintha maga is kőből volna faragva. Szinte csak pislogásából és mellkasának egyenletes ritmusú emelkedéséből és süllydéséből derül ki, hogy élő ember, s nem egy míves műtárgy. Ez a viselkedés egyszerre a tisztelet és a fegyelmezett figyelem jele, de ezt már Ohridszky úr megszokhatta tőle. Amikor a fiatal férfi beszél, Hella hallgat és nem vág közbe. Nem javítgatja ki, amire szerencsére szükség sem sokszor van, hálas a kiváló oktatásnak. Most sem vét hibát természetesen. - Igen, legyen szíves - szólal meg a professzornő, majd ismét elhallgat, hogy teret adjon a kövek keménységi skála szerint való felsorolásának. Precizitásra és profizmusra törekszik. Ennek veti alá életét, amióta csak elhatározta, gemmológus lesz. Nem köt kompromisszumokat, nem tűri a mismásolást, a rizsázástől pedig még elemi ereje is felbuzog haragja mellett. Épp elégszer kellett fékeznie ezeket az évfolyam szintű óráin. Ezért hagyta magán diákját az év végére, mert tudta, nála ilyet nem fog tapasztalni. A férfiút legalább annyira érdekli a gemmológia, mint őt, aminek szíve mélyén örül. Tudást ad át és megbecsülést kap cserébe. A kezdeti virtus után ez remek végkifejletnek tekinthető. - Most pedig tizenöt perc áll rendelkezésére, hogy azonosítsa ezt a követ. Az idő lejártakor kérni fogom, hogy nevezze meg, sorolja be keménység szerint és mondjon el róla mindent, amit csak ki tudott deríteni - csúsztatja finoman át az asztal túlfelére a medált. Közben másik kezével három könyvet és egy homokórát lebegtet be kettejük közé. - A feladat megoldásához minden eszközt, de csak ezt a három kötetet használhatja. Igyekezzék azonban főleg tudását használni - helyezi át testsúlyát ültében, majd folytatja - Ezen felül, lehetőség szerint ne tegyen komoly kárt se a kőben se annak foglalatában - fejezi be intelmeinek sorát, majd átfordítja a homokórát. Kezeit egymáson pihentetve, grófnői tartással ül, kivárva a negyed óra lepergését. Hűvös tekintettel, teljesen némán nézi mit és hogyan csinál ezalatt diákja. Nehéz feladatot adott. A kő igen ritka, de vannak jellegzetes tulajdonságai, melyek jó érzékkel könnyen azonosíthatóvá teszik.