Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Miután kibunyózták magukat, és mindkét fiú úgy nézett ki, mint egy ázott, csapzott, zilált kutya, Farkas összekaparta magát, és Félixet is a földről (bár az utóbbi nem lelkesedett túlzottan a mozgás gondolatára), és némi lelkesítő beszéd után (welcome drink, helló) elindultak az épületbe. Az ajtó hatalmas szárnyai hatalmas dörrenéssel csapódtak ki, ám szerencsére senki nem volt a közelben, aki megróhatta volna őket a látványos bevonulásért. Az ikrek tétován álltak az ajtóban, közben pedig a szél egyre több havat hordott be.
- Asszem, be kéne zárni... - kapott észbe a fiatalabb iker, és elindult az ajtó hozzá közelebbi szárnya felé abban a reményben, hogy Farkas majd intézi a másikat. Meleg ugyan nem lett ettől, de ha már Félix mozgásba lendült, nem kellett félteni.
- Nézd! - kiáltotta, ahogy odaszökelt a kirakott kupákhoz, majd a tesójához fordult - Találhattak volna ezeknek valami biztonságosabb helyet is.
Megrázta a fejét, hogy a rosszallását kifejezze, aztán kicsit erősebben rázta, hátha ki tudja szedni a szeméből az előre olvadt hajtincseket. Mikor nem ment, akkor a kezével besegített. Mikor újra kilátott, tekintetével végigpásztázta a kihalt csarnokot:
- Nem hogy welcome drink, de még fogadó bizottság sem jár? Biztos jó helyen vagyunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Farkas felvetésére ijedten nézett fel ő is. Brr... borzasztó ötlet, rossz belegondolni is!
- Hát, remélem, nem ez a helyzet, de ha mégis ... - itt kicsit megakadt, hogy mivel is nyugtassa meg mindkettejüket. Mondhatta volna, hogy ők mindig itt vannak egymásnak, de ezt ennyi év után mindkét iker szó nélkül is tudta, és amúgy is hatásosabb lett volna, ha nem két külön házban vannak elhelyezve. - akkor hazamegyünk! - fejezte be végül diadalmasan a mondatot. Szinte látta a lelki szemei előtt, hogy ketten együtt gyalog nekivágnak a hazaútnak, dacolnak az elemekkel, és egyszer csak beállítanak a nélkülük oly' csendes lakásba, ahol a szüleik magányosan szomorkodnak csak. Jó volt belegondolni, hogy ez a lehetőség mindig adott.
- Úgy gondolod, hogy jártak, nem? - vonta fel némileg provokatívan a szemöldökét, majd a bátyjára vigyorgott. Nem voltak az ész nélküli rongálás hívei, de Félix csőrét nagyon piszkálta, hogy tényleg ennyire senkit nem érdekel, hogy megérkeztek. De majd ők bemutatják magukat, ne féljen senki!
- Ó, oké, vacsora, király. De hol? - lelkesedett ő is. Igen, a káosz-botrány jövő hajlandó volt elnapolni vagy esetleg teljesen törölni a napi rendről egy kiadós adag vacsora függvényében.
- Semmit nem hallok. Szerinted induljunk el spontán valamerre? Esetleg szórjunk ki morzsákat, hogy visszataláljunk is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem tehetett róla, muszáj volt hangosan nevetnie Farkas elképesztő ötletein.
- Varázsló-kommandó? Király ötlet, tesó! Amint sikerült megtalálnunk a bőröndünket, neki is foghatunk a szervezet megalapításának! Mert koszos alsóban mégsem lenne hozzánk méltó világmegváltó terveket szőni, nemde? - lapogatta meg Farkas vállát, amiért az ilyen remek ötlettel rukkolt elő.
- Ha nem tudják, hogy ki volt az, nem lehet felelőségre vonni a tettest. Ezt már igazán tudhatnád - nézett provokatívan a bátyjára. Az, hogy meg kellene változniuk? Szóba sem jöhetett! Úgy voltak jók, ahogy voltak!
- Nem hiszem, hogy morzsákkal jól laknál, ha annyira éhes vagy, mint én! Én ugyanis egy egész orrszarvút meg bírnék enni! - felelte, miközben ő is a lehetséges irányokat vette szemügyre.
- Tőlem megindulhatunk felfelé, de ha elveszünk, a te hibád lesz! - tette hozzá, majd elkezdett felfelé mászni a lépcsőkön. A szőnyeg miatt tette le erre a voksát, de azért megnyugtatta volna, ha valahogy legalább valami nyomot hagyhatnak maguk után. A latyakot leszámítva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Miután kijöttek a tesemből, Félix félve nézett körül: mi van, ha minden megváltozott, míg ők bent voltak? Szerencsére semmi ilyesmi nem történt, a padlón a szőnyeg ugyanaz volt, a szobrok ugyanúgy álltak, és egy kósza lélek nem sok, annyi sem került elő.
- Hát, mondjuk erre mehetnénk - intett tétován jobbra, és jobb ötlet hiányában az ikrek vélül megindultak arra. Félix a szokrokat vette szemügyre:
- Miért van ezekből ennyi? Úgy érzem magam, mintha megfigyelnének... lehet, hogy van bennük megfigyelőkamera? - vonta fel a szemöldökét kíváncsian, ahogy lecövekelt az egyik elé, hogy jobban szemügyre vegye a páncélos alakot.
- Tisztára úgy érzem magam, mintha egy rossz kémfilmben lennénk - mondta. Aztán közelebb lépett a bádogemberhez és megkocogtatta a sípcsontját: nem túl meglepő módon, fémesen visszhangzott. Aztán továbblépett, ezúttal egy kép elé lépve.
- Lehet, nem is egy iskolában vagyunk, hanem egy múzeumban - tette szóvá, ahogy közelebb hajolt a képhez, hogy jobban szemügyre vegye. Miután a következő percet is ott töltötte, úgy döntött, segítséget kér:
- F, gyere egy kicsit. Olyan fura ez a fa... mintha a fele másmilyen lenne, mármint... na, inkább nézd meg! - mondta, és odabökött, ahol az erdő szélén álló különálló fa volt látható a képen. A vékony barna törzs mögött itt-ott valami fekete tülemkedett ki oldalra. Furcsa ízlése lehetett a festőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A felfedezés újdonsága még tartott: a korgó gyomor ellenére is elég lelkesek voltak még, bár az anyjuk volt a megmondhatója, mennyire gyorsan kezelhetetlenné váltak, ha nem táplálkozhattak rendszeresen.
- Most, hogy mondod, tök szívás! Megígértem Benjinek, hogy rendszeresen jelentkezünk majd, de valaki elmondhatná, mégis hogyan, mert az sms tutira nem opció - duzzogott, miután eszébe jutott ez az incidens. Új-Zélandon az egyik cseles felsőbbéves megbűvölte a telefonjukat az első napon (mert ennyire királyok az ottani emberek, ezt nektek nyamvadt, fogadásképtelen Bagolykő!), és az ott szerencsére gond nélkül működött a továbbiakban. Sajnos, itt viszont nem, pedig az ikrek megpróbáltak mindent a telefonok újraindításától a SIM-kártyák kiszedésén át, mégsem történt semmi. Ami Benjit illeti, ő az egyik legjobb barátjuk volt az előző suliban. Nem csak barát, de Félix szobatársa is, és két év egy légtérben könnyedén összekovácsolja az embereket, akár akarják, akár nem.
- Ha manót találsz, el ne engedd! - nézett provokatívan Farkasra, hogy neki is egyértelmű legyen biztosan, a manók tudhatják az univerzum, a világmindenség meg mindenre a választ (42 - remélem, mindenki tudta, a manóktól függetlenül is!) - azaz jelen helyzetben, hogy hol szerezhetnek kaját!
Aztán a képet vették szemügyre.
- Nem is értem, miért aggatnak ki mindenféle selejtet - vonta meg Félix is a vállát, majd otthagyta a képet, és tovább indult.
- Mi a vihar lehet az a gemmológia? - töprengett félhangosan, ahogy elért a következő ajtóig. - Szerinted érdemes ide benéznünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ha ilyen korán van takarodó, és ennyire kihalt az egész, akkor az egész sok lehetőséget biztosít nekünk - felelte félhangosan Farkasnak. Nem akarta, hogy valaki már most kiszagolja a jövőbeli (és jelenleg cseppet sem kidolgozott) terveiket, és örült volna, ha a tesója nyugodt marad. Valakinek a racionalitást is meg kellett testesítenije kettejük között, és Félix nem erről volt híres. A dolog űködhetett, mert Farkas akcióba lendült, és elkezdett valami lépcsőn lefelé haladni. Félixet túlzottan lekötötte, hogy a környezetüket vette szemügyre, így egyszer-kétszer meg is botlott az úton, de nem esett el - le is tarolta volna a bátyját, mint egy kuglibábut!
Végre bejutottak a konyhába. A két iker tátott szájjal nézte az eléjük táruló képet.
- Morgana - javította ki automatikusan Farkast. A muglik között mindenki Istenezett, a varázslóknál mindenki Merlinezett, Félix meg szeretett különcködni, így ő többnyire Morganázott. Meg amúgy is, női egyenjogúság, satöbbi. Az anyukájuk biztos jobban ki tudta volna fejteni ezeket a dolgokat.
A házimanók jelenléte azonban kizökkenti a fiúkat. Farkas teljesen el van hűlve és ez esetben Félix a logikusabb:
- És felháborít minket ez annyira, hogy ne akarjunk enni? - érdeklődik, ahogy szemügyre veszi az ikrét. Nem cukkolódásból kérdezi, valóban tudni akarja a választ. Kétség sem merülhet fel: ha Farkast zavarja a manó-dolog, akkor nem esznek. Ennyire egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ugyan már! Majd vadászunk magunknak egy sellőt, vagy valami... - próbált ötletelni, hogy legalább a jókedv látszatát megtartsa, és szerencsére erről eszébe jutott valami: - Emlékszel, mikor azt a mókust akartuk levadászni?!
Természetesen a mókus ép őrrel megúszta, mert az ikrek anyja időben hazaért, és megvédte a kis állatot. Ez vagy tíz évvel korábban volt, amikor éppen London környékén laktak. Félix a fejébe vette, hogy ha egy kis állat ennyire cuki, mint a mókus, akkor biztos, hogy finom is - Farkas pedig egyszerűbbnek találta haladni az árral.
Miután megvitatták a teológiát érintő kérdéseket is, jött a korgó gyomor kontra lelkiismeret. Maslow tudhatott valamit, mert Farkas sem tudott a manók jogai mellett érvelni üres gyomorral, így a két tesó a hűtő felé óvakodott, és az idősebb elkezdte kipakolni azt, illetve a tartalmát.
- Van egy kis lekó? Desszertnek kéne valami édes is - adta meg a feleletet a testvére kérdésére. Úgy tippelte, hogy két felvágottas kenyér után egy kis lekváros még igazán belefér az esti programba.
Rutinosan elkezdték a vacsorát gyártani, miközben Félix hangosan gondolkozott:
- A kaja-kérdést most megoldottuk, de nem hiszem, hogy sokáig tudnánk rántottán élni - utalt ezzel kettejük szegényes konyhai tudására, és hogy a továbbiakban az élelmezésük komoly problémába ütközhet. Örömmel lobbizott a manók jogaiért, de nem akart folyamatosan éhezni sem. Miközben ezen vívódott, méretes harapásokkal pusztította a közben elkészült szendvicset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Annak ellenére, hogy Farkas minden lehetséges módon kerülte Félixet, a fiatalabb fiú kreatív volt és kitartó, így alkalmanként láthatta a testvére elsuhanó, gravitációnak ellentmondó frizuráját. Persze ez messze nem volt elég Félixnek, így aztán kénytelen volt egyéb módon érintkezni a rendesebbik felével. Ebben segített neki az üzenetküldő rendszer, és meglepő módon Benji is. Félix megírta neki, hogy mennyire hiányolja a testvérét, és hogy miket mondana neki, ha el tudná érni, és meglepő módon a következő, Új-Zélandról érkezett válaszlevélben ott volt Farkas válasza is, nem csak Benjié! Aztán az egész bújócskázás új ötletet adott Félixnek, így ahányszor a Navine felé kanyarodott, hagyott valami üzenetet Farkas ágyán vagy asztalán, és persze a karácsonyi készülődés jegyében olykor mézeskalácsot, szaloncukrot vagy mandarint is csempészett oda. Erre aztán Farkas is hasonlóan reagált, így rendszerint Félix cuccai között is rejtőztek ilyen apró meglepetések, amik elviselhetőbbé tették az elmúlt napokat.
De ma reggel végre véget ért a kényszer-szünet! Az eridonos tetőtől-talpig piros hacukába bújt, és miután felállította a haját, felapplikált mögé egy Mikulás satyakot is. Aztán a szobatársai segítségével becsomagolta magát színes csomagolópapírba, úgy hogy csak a feje meg a lábai maradtak szabadon. Gil valamivel korábban leosont a nagyterembe, és Farkas közelébe, az asztal alá rejtette Félix ajándékát. Azt, hogy hogyan oldotta meg a feladatot, Félix nem tudta, mert ő még azzal volt elfoglalva, hogy megközelítse a Nagytermet: ki gondolta volna, hogy kéz nélkül ennyire megváltozik az ember egyensúlyérzéke?!
Szerencsére egyben leért, és miután egy levitás segített neki bejutni az ajtón, szép csöndben Farkas mögé lopakodott, és hátulról hozzádörgölte az arcát a testvére nyakának.
- Meglepetés!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bátyám

Félix nem gondolta volna, hogy ilyen tökéletesen sikerül majd a meglepetése - mert hát Farkas bármikor hátrapillanthatott volna, zörgött a csomagolópapír, és persze a teremben lévő összes diák lebukási forrás volt, valljuk be. Mindenesetre, Farkas nagyon örült a meglepinek, és alaposan megölelgette a testvérét, ám mivel nem csomagolta ki, Félix nem zavartatta magát különösebben, úgy, ahogy volt, becsomagolva leült az asztalhoz az ikre mellé.
- Micsoda mázli! - vigyorgott, majd folytatta: - De persze nyilván mindenki egy ikret akar karácsonyra.
Aztán Farkas jelezte, hogy mindjárt éhen pusztul, és elkezdte felhalmozni a bundáskenyereket a tányérjaikra.
- Digon - bólogatott lelkesen, majd miközben ő figyelemmel követte, Farkas határozott mozdulatait, az idősebb fiú enni kezdett.
- Tesó... - itt megvárta, míg Farkas rápillantott, majd szégyellősen elvigyorodott, és folytatta: - Asszem, segítened kéne.
A szóba jöhető lehetőségek a következők voltak: Farkas kibonthatta az "ajándékát", ezáltal Félix keze felszabadul, és meg tud reggelizni. Vagy érintetlenül hagyja a csomagolópapír borítást, és megeteti a másikat. Természetesen Farkas az utóbbit választotta. Így az egyszerűség kedvéért ketten ettek egy kenyeret: egy falat ide, egy oda. Farkas igyekezett igazságos maradni, és a kenyereket felváltva vette el a két tányérról.
- Narancslé? - kérdezte két falat között Farkast, mikor kezdett kicsit nehezére esni a nyelés. Közben Farkas előbányászott valamit, és megpróbálta kitalálni a funkcióját - nyilván közelében sem volt a Félix által kieszelt zseniális tervnek.
- Eredetileg arra gondoltam, hogy darabokban elpostázom neked az egész pénznyerőt darabokban, és karácsonyra majd megkapod a használati utasítást - magyarázta két falat között. Természetesen semmi ilyen terve nem volt, hiszen mégis honnan akasztott volna le egy egész pénznyerő automatát? - Természetesen ez a következő kihívásod része. Az egyik levitás lánynak vagy fiúnak kell virágként prezentálnod, miközben vagy szerelmet vallasz, vagy énekelsz neki. - vigyorgott galádul a bátyjára. Mióta átkerültek a Bagolykőbe, nem nagyon foglalkoztak ezzel a hagyománnyal, amit oly' szívesen űztek Új-Zélandon. De Félix úgy gondolta, ideje feléleszteni ezt a szép szokást, ami szerencsére eddig sosem durvult el - az egésznek az volt a célja, hogy feldobjanak vele valakit. Vagy, ha az illető nem volt vevő a humorukra, magukat mindenképpen jókedvre derítették ezekkel a kihívásokkal. Mivel utoljára Félixnek kellett a teljes új-zélandi tanári kart végigkínálnia saját készítésű sütikkel, miközben a Reszket a hold a tó vízén című magyar számot kellett gyönyörű tenor hangján zengenie végig - no, nem mintha a szöveget a két Fülöp testvéren kívül bárki értette volna! A végére azonban a közelben lévő emberek többsége megpróbálkozott legalább a refrénnel. Lényeg a lényeg, végre Farkas jött!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Farkas igen gyorsan újratervezte az elméleti szituációt, és csaknem belátta, hogy Félixnek igaza van, ám aztán feltette az egyik legkardinálisabb kérdést:
- Ezt úgy mondod, mintha nem lehetne becsempészni egy palackot a lábamnál! - közölte tettetett felháborodottsággal. Persze a palackozós módszer sem oldana meg mindent, de szerencsére az ikrek nem tervezték továbbvinni az elvi vitát. Közben Farkas úgyis kicsomagolta az öccsét.
- Tudtam, hogy örülni fogsz neki! - vigyorgott a tesójára.
Aztán bár megállták, hogy ódát zengjenek azokhoz a mesés málnás muffinokhoz, mindössze egy hajszál választotta el az ikreket, hogy ne kezdjen folyni a nyáluk pusztán az emlékek hatására. Aztán az ajándékozás kicsit kizökkentette őket a merengésből.
- Ez fantasztikus! Képzeld csak el, micsoda lehetőségek rejlenek ebben! - csillogott a szeme lelkesen. Éjszakai szabad portyázások, a többiek utasítgatása - ez a világ legklasszabb ajándéka! Ezek után Félix is átadta a saját ajándékát.
- Naná hogy! Nem holmi Olcsó János vagyok - közölte, testvére meglepettségét látva. Farkas kellőképpen értékelte az ajándékot, de még közel sem annyira, mint amennyire kellett volna, figyelembe véve azokat a változtatásokat, amiket Félix eszközölt.
- És ez még nem minden! - igazi összeesküvőként közelebb hajolt a testvéréhez, hogy beavassa a titokba:
- Kicsit megszereltem. Ha megnyomod rajta ezt a pöcköt, felnyitja az óralapot. Az ottani felülettel tudsz nekem üzenni. - Farkas órája, amire a pálcája hegyével tudott üzenetet írni, a Félix nyakában lógó medállal volt összekötve. Így a jövőben elkerülhetik majd a magányos időszakokat, és remekül szórakoztathatják egymást az unalmasabb tanórák során is.
- Jól van. Melyikünkhöz akarsz menni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A széllelbélelt ikerpár most egyetlen nap alatt próbálta kiélni az összes elmulasztott pillanatot. Egyszerre beszéltek három különböző dologról, dobálták egymást papír cetlikkel vagy csokis sütivel, és készültek a hazautazáshoz. Magyarán, szinte minden a szokásos mederben zajlott.
Farkas le volt nyűgözve az ajándékától, Félix viszont úgy döntött, elteszi későbbre az övét. A januárban visszaérkező diákok még kevésbé lesznek képben azzal, hogy ki a prefi és ki nem - legalábbis így okoskodott. Mire befejezték a becsomagolást, szépen felöltöztek, jó késő lett. A két fiú igyekezett nagyon kitenni magáért: a fehér szegélyes, szürke öltöny mellé Félix fehér inget és  csokornyakkendőt kötött, Farkas viszont szürke ing, és egyszerű nyakkendő mellett tette le a voksát. A kivételesen diszkét eleganciát választó fiúk végre egyszer jól megkülönböztethetőek voltak!
A terembe lépve Farkas azonnal magáévá tett egy csirkecombot, és azzal hadonászott. Félix krumplisalátát választott: így ketten kitettek egy teljes fogást!
- Hókirálynő, természetesen - felelte, mintha csak arra adta volna meg a választ, hogy mennyi kettő meg kettő. - Leszel a Hókirályom, dicső lovag? Szép a ruhád, meg a hajad.
Miután pukedlizve felkérte testvérét, és sikerült elintézniük a jelölésüket is, tovább sétáltak. Farkast biztos megihlette a kovászos uborka, ugyanis teljesen tűzbe jött a díszítés lehetőségétől.
- Nagyon szeretnék egy csillámporból alkotott karácsonyfát. Azt meg tudod oldani? - faggatta az ikrét, miközben melléállva az asztalon lévő dolgokat vette szemügyre. Még mindig ott volt a salátás tányér a kezében, így egyelőre nem ült le, mert alkotni úgyse tudott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bratyóm

Farkas gyorsan papírra véste a neveiket, és bepottyantotta a neveiket a megfelelő helyre. Innentől a két fiú komoly, méltóságteljes módon viselkedett, kart-karba öltve kölzlekedett - még a hajuk is jobban csillogot, a hirtelen elhatározástól. A Fülöp ikrek komolyan vették a jelölésüket, de Félix fejében egy apró hang megpróbálta felkészíteni az eridonost, hogy lehet, hogy nem fogják megnyerni a szavazást. Mármint egy ilyen nagy múltú, patináns kastélyban, ami tele volt szűklátókörű emberekkel, biztos lesznek páran, akik nem érhetik majd fel ésszel, hogy mennyire csodálatos a két testvér.
Félix elnyammogott a salátájával, miközben Farkas vadul dekorált. A fiatalabb fiú a körülöttük lévőket vette szemügyre. Farkas kérdése zökkentette ki csak.
- Fúú, szuper lett! - vigyorgott, ahogy közelebb hajolva szemügyre vette a csillámrengeteget, közben oda sem figyelve letette a tányérját az asztalra - és sikeresen belenyúlt a csillámporba. Értetlenül pislogott a kezére, aztán, gyorsan elvigyorodott, és a tiszta, bal kezével, megfogta Farkas arcát, és oldalra döntötte, majd a csillámos jobban egy csillagot pingált testvére orcájára.
- Na, így már mindjárt jobb - vigyorgott elégedetten. Közben a zeneváltás arra inspirálta Farkast, hogy táncba vigye az öccsét.
- Természetesen - bólintott elegánsan, ahogy elvonultak a parkettre. Az első szám kicsit pörgősebb volt, így ugrándozva indítottak - párszor egymást imitálták, aminek most is, mint mindig, nagy sikere volt a körülöttük táncolók körében.
A második szám viszont kicsit lassabb volt már, és a párok többsége nemes egyszerűséggel lassúzásra váltott. Félix megvonta a vállát, és a kezét nyújtotta Farkasnak. Először a hivatalos kéz tartással táncoltak, gondosan tartották a távolságot, de ez valahogy nem ment, így az egyik látványos pörgés után egyszerűen összeölelkeztek, és úgy táncoltak tovább. Így persze Félixre is került a Farkas arcán lévő csillámporból.