34. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 93 94 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 23. 11:17 | Link

[Szív Király]

Utasítja a fiút, mit csináljon, és döbbenten tapasztalja, hogy csinálja is, és hogy ez milyen fura érzés. Mondja, hogy mit mondjon, hogy a varázslatot elvégezhesse és a pakli igazán Kornélé legyen, majd amikor a fiú megismétli a szavait, akkor lefagy egy pillanatra. Nem tudja nyilván, hogy Kornél komolyan gondolja-e, biztosan nem, de akkor is: ezt hallani a szájából annyira megdobogtatja a szívét, hogy szinte szédülni kezd, már attól fél, hogy el is ájul, miközben pirulva vigyorog a fiúra, majd inkább koncentrál a feladatára, és ezzel össze tudja szedni magát szerencsésen. Azért a listája tovább bővül a szavakkal, amik elhagyták azokat a csodás ajkakat.
A pálcájával szenved, és segítséget kér. Kornél persze nem utasítja el, és amikor meglátja, ahogy a keze a lába felé nyúl, csak akkor gondol bele, hogy ez talán nem volt olyan jó ötlet, lehet, hogy ez nem illendő dolog.
-Köszönöm.-
Suttogja vörösen, majd behunyja szemeit, ahogy megkapja a homlokára a csókot. A bőre bizsereg, ahol a borosta hozzá ért, és megint érzi a szokásos szikrázást. A fiú felé nyújtja a kezét, ő pedig kissé gyanakodva néz rá miközben természetesen már oda is nyújtotta a sajátját, majd totálisan elsápad a következő szavakra. Persze, gondolhatott volna erre az eshetőségre is, hogy Kornél táncolni akar, de inkább azt hitte, nem fog, mert alig van egy-két dolog, amit a fiú szívesen csinál.
-Inkább ne.-
Mondja, de ahogy a fiú húzza magával, természetesen megy ő is. Közben azért még próbálja lebeszélni a dologról rettegve kicsit, ez az este kész életveszély, és ismét észreveszi, milyen sokan vannak, és azt is látja, hogy nagyon-nagyon sokan megnézik őket, még mutogatnak is rájuk! Már csak az hiányzik, hogy el is essen. Megáll vele szemben egy életem, egy halálom pillantással és egy nagy levegőt vesz.
-Kornél, én bénán táncolok.-
Figyelmezteti, ami talán inkább könyörgő, hogy hagyják ezt, ez túl sok rivaldafény neki. Azért persze engedelmesen nyújtja a kezét, helyezi a vállára a másikat, és lép közelebb. Minden lépést gyilkos mutatványként él meg az elején, de aztán érzi, hogy Kornél erősen tartja, érzi az illatát, és a fiú vezeti is, plusz elég magas, hogy totálisan birtokolja a figyelmét, nem lát mögötte másokat, körbe se néz inkább, csak elképzelni tudja, hogy figyelik őket.
-Oké, talán ez mégis jó ötlet volt.-
Suttogja, elvégre Kornél magától húzza magához, hozzá érhet, még nézheti is közelről, fogja a kezét... és táncol, nem is bénán, mert csak követnie kell! Az első bálján, Kornéllal táncol, ez több is, mint tökéletes.
-Köszönöm!-
Csak súgja ezt is, ahogy közelebb simul hozzá, és egy puszit ad a borostás arcra, majd, ha Kornél hagyja, akkor marad is így közelebb. Nem akar semmi rosszat (tényleg nem) csak ez olyan jó érzés, és különben is, ez csak egy tánc!
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2013. december 23. 11:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 23. 11:18 | Link

Czettner kisasszony


Ha nincs Zoé majdnem teljesen biztos, hogy nem törődik a hírével, és ő is kihagyja a bált. Ennek a szenvedésnek elkerüléséért talán megérte volna a még kíváncsibb és gyanakvóbb pillantásokkal szembenézni az iskola folyosóin. Amúgy is mindenki tisztában volt vele, hogy az egész bál csak arra jó, hogy megmutassák a külvilágnak, hogy mijük van, hogyan tudnak kinézni, és felvágjanak a barátaik, ismerőseik, ellenségeik előtt azzal, hogy éppen kivel jöttek. Az egész nem szólt többről, mint sekélyes magamutogatásról, neki pedig ehhez semmi kedve sem volt. Elmúlt már az az idő, amikor a társasági események lekötötték, vagy, amikor ő is élvezte a részvételt ezekben. Mára sokkal inkább kínná váltak, mint szórakozássá. Mégis, jött Zoé, és elérte, hogy magára rángassa az elegáns sötét öltönyt a fehér inggel, valamint azzal a bizonyos nyakkendővel.
- Húsz évesen pedig jobban tennéd, hogyha jól beosztanád az idődet... Tudod, neked harmadannyi van, mint nekem. - De számára az is bőven elég lett volna. Belegondolni, hogy előreláthatóan még sok-sok évet élni fog, és átpörgetni gondolatai között az elmúlt közel nyolcvan évet, az előtte álló "élet" rémálomnak tűnt. Ismerve saját magát, és a múltban összegyűjtött ellenségeit, nem számított a továbbiakban semmi jóra. Bármit megtett volna érte, hogyha egy aprócska lehetősége adódott volna a változásra... Nem volt szüksége a lassú biológiai öregedésre, nagyon szívesen cserélt volna bármelyik egyszerű halandóval... Akkor valószínűleg nem törte volna magát ilyenekkel, mint a bálban való részvétel.
- Van még valami szidalmad számomra, vagy esetleg elkezdhetnénk az estét? - kérdezi egy félmosollyal, inkább elnézőn, mint dühösen. Az eddigi "kapcsolatuk" során már hozzászokott a szurkálódásokhoz, egyébként sem nagyon zavarta, hogy az emberek mit gondolnak róla, így most sem érte meglepetésként a két korára irányuló megszólalás. Lenézően pillant végig a tömegen, és a zenének nevezett zsivajon, látja, ahogy valamelyik évfolyam éppen végez a keringővel, mire kitör a tapsvihar. Nem foglalkozik velük, csak beljebb vezeti Zoét, elnyerve ezzel néhány kérdő pillantást. A szorításra a karján a lányra pillant, majd még közelebb húzza magához, ahogy elsétálnak néhány már-már abszurdnak nevezhető ruhát viselő diák mellett.
Csak akkor engedi el Zoét, mikor a táncparkett közepére érnek. Valamilyen szegényes zene szól éppen, viszonylag sokan táncolnak már körülöttük. Hirtelen mozdulattal nép a navinés elé, egyik kezét a derekára helyezi, másikkal pedig a kezét fogja, majd szorosan magához húzva lassan lépkedni kezd a ritmusra. Ha már túl kell lenniük minden formaságon minél előbb letudják, annál jobb. Pillantását Zoééba fúrja, és igyekszik felidézni a megannyi tánclépést, amiket még gyerekkorában tanult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Angyal R. Titanilla
INAKTÍV


újra Tita *-*
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 278
Írta: 2013. december 23. 15:48 | Link

Karácsonyi bál
Hercig

Barbiruha
Haj, gaz helyett strasszos hajpánttal

Világ életemben arra vágytam, hogy egyszer én is bálozhassak, szép ruhában, szőke herceg oldalán. A kirándulás után mégis váratlanul ért Kevin hercig levele. Éppen akkor tudtam meg azt is, hogy egyáltalán bálocska lesz. Ugráltam örömömben, és némán sikoltoztam, nehogy a folyosóról bejöjjön valaki megnézni, hogy ép-e az elmém. Azt hiszem, amúgy sem teljesen az, de ne kell még fokozni.
Otthon már korábban megtudták, hogy bál lesz, és a reggeli után visszatérve kíváncsian bontottam ki a csomagot, ami az ágyamon várt rám. Egy csodaszép ruhát küldött az anyukám, hozzá illő cipővel, és még egy kis sminkes dobozt is, mert az nekem eddig nem volt, nem szeretem színekkel pamacsolni a szemeimet.
Este amikor a többiek, én is készülődni kezdtem. Szerettem volna a legjobb formámat hozni, hogy a hercegemnek is tetsszek. A szívem majd' kiugrott a helyéről, remegő kezekkel, háromszor elbotolva bújtattam a lábamat bele az ezüstösen csillogó szandálokba.
Mindennel kész voltam, már csak utoljára megigazítottam felül félig feltűzött hajamat, és torkomban dobogó szívvel indultam a Nagyterem elé, hogy megtaláljam Kevint.
Utóbbi nem volt nehéz, integetett és jött felém, én pedig fülig szaladó mosollyal hagytam, hogy megöleljen, és kacagva élveztem ahogyan bevitt a terembe. Nem érdekelt, ki hogyan nézett ránk emiatt. Belekaroltam, és követtem a helyünkre.
- Köszönöm. Igyekeztem tetszeni a cegemnek - fülig vörösödve pislogtam fel rá feketére festett szempilláimon át, és szám szegletében mosoly bujkált.
Az Igazgató bácsi monológját figyelmesen hallgattam végig, bár semmi érdekeset nem mondott azon kívül, hogy a végzősök fognak táncolni. Mindig szerettem nézni, ahogy szép ruhákban egyszerre táncolnak, szóval ezt is úgy néztem, hogy még a hercig sem tudott volna kizökkenteni. A táncuk végén lelkesen tapsoltam, és odafordultam Kevinhez.
- Egyszer én is ott fogok táncolni mindenki előtt - eléggé lelkesedtem a dologért, de az időt nem akartam sürgetni. Majd eljön annak is az ideje, most ez így is rendben van nekem, vele. Egy pillanatra elgondolkodtam, és oldalra döntöttem a fejemet.
- Miért engem hívtál el? Nem ciki egy elsőssel mutatkozni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tiffany Elswood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 135
Összes hsz: 1504
Írta: 2013. december 23. 17:17 | Link

Túszom, a goromba Mr. Grinch


 Tiffet egyre inkább zavarta szokatlan magas cipője kopogása, így megkönyebbült mosoly futott át az arcán mikor belépett a nagyterem zajába maga előtt tolva a fiút. A legtöbb rövid megjegyzést hagyta, hogy elmenjen a füle mögött, nem szentelve rájuk figyelmet, hisz tudta, hogy Alex nem igazán szánta őket komoly sértegetéseknek.
 Egyből az asztalok felé vette az irányt, majd leült, helyet hagyva a levitásnak, hogy mellé guruljon. A kérdésre egyszerűen csak vállat vont, hisz akkor sem tudna rá válaszolni, ha nagyon akarna, pláne így, hogy nem áll szándékában felvilágosítani a fiút vígasztaló akciójáról.
-Valahogy gondoltam. -felelte gúnyos hangnemben a táncolást illető megjegyzésre, de, ahhoz képes gyorsan észrevette magát, és a szokásos kis fintort felváltotta egy negédes mosolyra. - Semmiség, amúgy sem szeretek táncolni. Mellékesen ezekben a monstrumokban szerintem nem is tudok. -vágott egy grimaszt lebámulva az új fekete cipellőkre.
-Egyél nyugodtan. Nem zavar. - bátorította mosolyogva a fiút. -Nem vacsoráztam, de nem vagyok éhes. Mellékesen nincs semmi édesség még, azon kívül pedig mást nem nagyon szoktam leerőszakolni a nyelőcsövemen. -magyarázta kínos kis mosollyal. Mivel legtöbb évfolyamtársa simán átérte a karját két ujjal, elég nehéz elhitetnie az emberekkel, hogy hatalmas cukortartalmú ételeken burkol egyfolytában.
 Várakozó tekintettel nézett a rengeteg fogásra, majd a fiú tányérjára, mutatva, hogy igazán neki kezdhetne már a vacsorázásnak. Közben lassan elkezdett körbenézni, felmérve a terem díszítését és a megjelent diákokat. A DÖK keretén belül sok ötlet merült fel, és Tiff személyesen igen meg volt elégedve a nagyteremmel, amit szinte foghatóan elárasztott a karácsonyi hangulat. Gyönyörű volt. A táncparketten egyre több emberke tűnt fel, lányok színesebbnél színesebb, és különösebbnél különösebb ruhákba, míg a fiúk sötét színű kösztümökben és párjuk ruhájával illő nyakkendőben feszítettek.
-ízlik? -fordult vissza Alex felé halvány mosollyal, mely ezúttal őszinte volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

müty-müty|terelő|kérdezőke
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. december 23. 17:18 | Link

Karácsonyi bál - Szerelmem
Ruha

Mira úgy készült az esti bálra, hogy közben nagyon reménykedett benne, hogy a tánc jól fog sikerülni. Mivel másfél hétig távol voltak, és kirándultak egy jót, így kimaradtak neki az utolsó táncpróbák. Nem nagyon aggódott miatta, az előző napi főpróbán minden egész jól ment, csak fél attól, hogy Kristóffal valami nem lesz rendben. Tudja nagyon jól, hogy nem szeret táncolni, és igazából ez az első bál, vagyis rendezvény, amire együtt érkeznek. A végzős tánc miatt viszont nem volt nehéz rávennie, hogy legyen a partnere, valószínűleg ő sem szerette volna, ha kis menyasszonya valaki mással keringőzik mindenki előtt. Az a hülye kviddicsmeccs mondjuk közbejött, de szerencsére Krisi már jól van ahhoz, hogy túlélje z estét. Legalábbis egy részét, aztán utána mehet, vagy mehetnek pihenni.
A feketeség egész nyugodtan készülődött, bár néha kicsit mérgelődött amiért újonnan kapott kiskutyája folyton rá akart ugrani a szekrénye akasztott ruhájára. Nem igazán értette, miért kapott egy ilyen szőrgombócot a mostohatesóitól, és próbálta leplezni, hogy igazából tetszik neki, ahogy néz rá, és kaparja a kis lábaival a lábát, hogy rá figyeljen. Leo még nem békélt meg vele, morgolódik ha a közelébe megy, de nem bántja. Nevet sem kapott szerencsétlen, de talán majd Kristóf segít a leányzónak a névadásban. Olyan viszont sosem lesz neki, mint Ecset.
Amikor sikerült odáig eljutnia, hogy derékig érő, koromfekete haja csodás hullámokban álljon, Tiff segítségével belebújt picikét törtfehér ruhájába. Mosolyogva nézte meg magát a tükörben. Igazából nem akart volna fehér ruhát a bálra, de amikor elmentek a menyasszonyi ruhás boltba -ugyanis már folynak az esküvői tervek apróban-, beleszeretett kettőbe is. Az egyik amit most visel, a másikat majd az esküvőn fogja.
-A francba! -annyira bele volt feledkezve a dolgaiba, hogy elfelejtette megnézni, mennyi az idő. Már ott kellett volna lennie, de még fel kellett vennie a cipőt, és le kellett cserélnie az ékszereit. Remélte, hogy párja nem haragszik meg érte, hogy levette a nyakláncát, és kicserélte egy világosabbra. A gyűrűjét nem vette le, csak felrakott egy, a nyaklánchoz illő karkötőt, és cipőbe bújva, ötperces késéssel indult a Nagyterem elé.
Mikor a lépcsőről meglátta Kristófot, elmosolyodott. Nem igazán látta még kiöltözve, pedig nagyon jól állt neki. Egy vörös rózsa volt a kezében, amit amikor odaért hozzá, beletűzött zakójának zsebébe, és felemlte fejét, hogy apró csókot nyomjon ajkára.
-Hogy tetszem? -kérdezte csillogó szemekkel. Kezei a srác mellkasán pihentek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. december 23. 18:18 | Link

Mr. Wayde



  - Na jó, ez most fájt. Határozottan fájt.
Nem bírom megállni, hogy ne vigyorogjak. Úgy érzem, kezd egy kicsit feloldódni a gombóc a gyomromba, nem lesz annyira rémes mint amilyennek elképzeltem. Végtére is, Vele vagyok, a legjobb kezek között és ezt ő is tudja. Nem eshet semmi bajom, hiszen az egyetlen, aki veszélyt jelent rám az ő maga. Most viszont kivételesen úriemberként viselkedik, nem pedig türelmes vadállatként és igazán kitett magáért. Amint beérünk a tömegben rögtön keresni kezdek a tekintettemmel valakit. Újra és újra végigjáratom az arcok sokaságán a pillantásomat, majd lemondóan felsóhajtok. Ez nem jött be, nem most és nem itt. Tudom, ez nem az ő világa, inkább visszavonul a szobájába, de azért mégiscsak rosszul érintett, hogy még csak el sem hívott. Aztán eszembe jut a megállapodásunk, én diák vagyok ő pedig tanár és innentől nincs miről beszélni. Most mégis egy tanár oldalán léptem be a terembe a bálozók közé, akinek láthatólag semmi problémája nincs azzal, hogy én az iskola diákja vagyok. Hagyom, hogy átvezessen a táncolók tömegén. Láthatólag senkivel nem akar társalogni, azért vezet rögtön a parkettre. Ez egyrészt imponáló, másrészt viszont nem meglepő. Ezek szerint csak az én társaságomban hajlandó lenni, viszont arra nem hajlandó, hogy jó benyomást tegyen másokra.
   - Egyelőre nem jut eszembe semmi elmés beszólás, úgyhogy nincs kifogásom ellene.
Persze ha jobban belegondolunk ez egyáltalán nem az ő stílusa. Sóhajtva fordulok felé, a kezem felszalad a vállára, hagyom, hogy közel húzzon magához és engedem, hogy vezessen. Próbálom győzködni magamat arról, hogy ezt saját elhatározásból teszem és nem azért, mert nincs más választásom.
  - Meg sem kellene lepődnöm azon, hogy jól táncolsz, igaz?
Nem bírom csak úgy csöndben állni a tekintetét, egyszerűen nem megy. Olyan, mintha fojtogatnának. Felsóhajtok és inkább az államat a vállára téve folytatom a látszólag üres fecsegést.
  - Nem bírom, ha így nézel.
Pontosan tudja, mire gondolok. Valami ilyesmire gondoltam akkor is, amikor a bejárat előtt rám pillantott és ezt ő is pontosan tudja.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kalászi Attila
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 23. 20:44 | Link

Karácsonyi Bál Keiko, Lyra

Határozottan jót tett a lelkivilágomnak, hogy a hvh-nk felkért táncolni, még ha én kértem is erre, azért helyrerakott, így felvidulva megyek vissza a lányokhoz, talán ezért nem veszem észre, hogy Dóri csúnyán megütötte magát. Felfokozott eufóriámban rögtön táncba ráncigálom a lányokat, őt is hívom, de érthető módom ő maradt. Ly és Keiko követnek a tömegben, a lelkesedés azonban vegyes. Lyránál nincs gond, de Keikoval más a helyzet. Mondta, hogy nem valami jó táncos, de azt gondoltam ehhez nem kell különösebb balerinai véna, de tévedtem. Az első lépések még csak-csak mennek a kis tündérnek, de aztán feladja, és a csillogó szemekben nem az örömöt, hanem a könnyeket látom. Egyből elmúlik belőlem a lelkesedés, ahogy nézem a próbálkozásait, amik nem is olyan katasztrofálisak, mint azt ő gondolja. Megmutatom még egyszer, hátha csak nem tudta rendesen megfigyelni a tömegben, meg a zajban.
- Nincs semmi gond. Figyelj Angyalka! Egyszer elől lépsz keresztbe, aztán hátul, de ha nem sikerül, azzal sincs semmi baj, csak az a lényeg, hogy mozogj bárhogy, ahogy jólesik. A többi nem érdekes. - Segítséget kérve nézek Lyrára, hátha ő okosabb a vigasztalásban, de Keiko már feladta. A táncolók között szlalomozva, kifelé rohan.
- Bocsáss meg, kérlek! - fordulok Lyrához. - Utána kell mennem. - Nem tudnám megmagyarázni az okát, hogy miért, de furcsa hiányérzet fogott el arra a tudatra, hogy elmegy. Mindig is kedveltem őt, de csak ekkor jöttem rá, hogy talán több is ez, mint szimpátia. Lélekszakadva futok utána, mert igen csak fürge az apró lányka. Mégis sikerül megfognom a karját, és hátulról átöleltem.
- Várj meg Kismadaram! Nem akarlak kalickába zárni, de szeretném, ha ... - súgom a fülébe. Nem tudom, hogy mi van velem, a külvilág megszűnik, már csak az ő szapora lélegzetét hallom. Tényleg olyan, mint egy ijedt kismadár. Magam felé fordítom, és mélyen a szemébe nézek.
- Ne fuss előlem! - Átkarolom a derekát, erősen tartom a karjaimban. Ó, azok az édes, huncut szemek, az a pici szájacska. Az illata megőrjít. Felnézek a fejem fölé és mit látok? Pont egy csokor fagyöngy alatt állunk. Ennél több biztatásra nincs is szükségem, közel hajolok az arcához, ujjammal letörlöm a könnycsepp gyöngyöket, majd a szájához hajolok és egy gyengéd, de határozott csókot adok rá. Ha nem tol el, ez a csók hosszasan eltart, felfedezve azt az édes gyönyört, amit csak az ő csókja adhat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 23. 21:37 | Link

Czettner kisasszony
zene


- Csak nem a barátodat keresed? - kérdezi szemöldökét gúnyosan felvonva, egy félvigyorral az arcán. A hangsúly a "barát" szón meglehetősen lenéző, és érezhetően benne van az él. A múltkori meggyőződése mit sem gyengült, az, hogy jelenleg is vele van itt a prefektus, nem pedig azzal a férfivel, aki mellett a helye lenne, csak erősíti... És ezt Zoénak is tudnia kell valamilyen szinten. Tisztában kellett lennie vele a pillanatban, hogy megegyeztek benne, hogy együtt fognak ellátogatni a karácsonyi bálba, mégis beleegyezett, sőt, tőle származott az ötlet. Nem értette a szándékait, de nem adta meg neki az örömöt, hogy ezt ki is mutassa.
A táncolók tömegében befelé haladva igyekszik kizárni az idegen gondolatokat, és csak Zoé érintésére koncentrálni. Sokkal egyszerűbb egy-egy kézzel fogható dologban megkapaszkodni a jelenben és nem elsodródni más elmék tengerébe, erre rájött a képességgel eltöltött évei alatt. És Zoé most éppen eléggé kézzelfogható, elvégre vele van itt, nem mással, és nem igazán ellenkezik, amikor nem törődve a megannyi emberrel, akikkel talán nem ártana váltaniuk néhány szót, a táncparkett felé húzza. Tánc közben legalább könnyedén el tudja kerülni az ostoba emberi kérdéseket, és a bájcsevejt, amely egész életében irritálta. Így sokkal egyszerűbb az egész, és egyszerre éppen elég gondolatot tudhatnak a magukénak hozzá, hogy ne kelljen a szükségesnél több időt az agyoncicomázott teremben tölteniük. Minél előbb látja őket elegendő ember - és a megfelelő emberek -, annál hamarabb hagyhatják itt az egészet. Számára jelenleg ez a legfontosabb szempont, valamint, hogy addig is kellemesen töltse el az idejét.
Egy elégedett mosollyal húzza magához közel Zoét immáron az emberek gyűrűjében, pillantását belefúrva az övébe. A kérdésre felnevet, nem, tényleg nem lehet meglepő számára a tánctudása. Olyan korból jött, amikor még minden gyereknek megtanították, hogyan is kell táncolni, hiszen a bálok akkor legalább hetente-kéthetente kerültek megrendezésre. Elvárás volt, a régmúlt szabályaiból egy olyan, amelyből mára már mi sem maradt.
- Mégis hogy nézek? - Egy sötét, sokat sejtető mosollyal fonja fel a szemöldökét, mint aki nagyon is tisztában van vele, miről beszél a másik, csupán az ő szájából is szeretné hallani. Így is van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. december 23. 22:27 | Link

Mr. Wayde


- Tudod, hogy igen.
Megrázom a fejemet, inkább nem is foglalkozom vele. Nem szeretném elrontani azt a picike hangulatomat a dologhoz azzal, hogy felesleges felhozom a témát. Kaptam már Ashertől épp elég gúnyos és önelégült pillantást ahhoz, hogy nem forszírozzam a témát. Ha megakar valamit tudni, majd kiolvassa a gondolataim közül, de nem fogok neki örömet szerezni azzal, hogy hangosan ki is mondom őket. Pedig szívesen tenném meg, mert valahol azért mégiscsak bánt. De amikor közel húz magához, egy pillanat alatt feledteti velem. Ugyanakkor nekem nem volt elég az egyszerű mozdulat, nem akartam ránézni, nem bírtam elviselni a pillantását. Hiába beszél hozzám, hiába kérdez, hiába akar a szemembe nézni. Szándékosan nem húzódom el, nem akarom, hogy lássa az arcomat, sokkal rosszabb lenne. Jobb ez így, közelebb érzem magamhoz és nem kell ránéznem csak nyertem vele, mert a pillantásom sokszor elárul. Nem kell odafigyelnem a lépteimre, tökéletes irányítás alatt vagyok, de emiatt a gondolataim szabadon szárnyalnak és nem feltétlenül a jó irányba.
  - Meg sem lepődöm.
Elképzelem őt, néhány évtizeddel korábban, biztosan taposták érte egymást a csajok, most mégis velem van, egy másik évtizedben, na ezt kapjátok ki. Elégedetten elvigyorodom, talán még halkan fel is nevetek a gondolatra, egy pillanatra megállok és reflexszerűen húzódom el, hogy a szemeibe nézhessek. Felvonom az egyik szemöldökömet, de ezúttal nem hagyom annyiban a válaszadás lehetőségét, pedig tudom, hogy ő is tudja.
  - Úgy nézel rám, mint aki fel akar falni, zavarba hoz.
Égnek emelt tekintettel csóválom a fejemet, majd lassan, óvatosan visszahúzódom hozzá. A szemébe kellett mondanom, legalább most először, ha már karácsony van,  elégtételt kap karácsonyra a nyakkendője mellé, ez igazán több, mint amire vágyott.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. december 23. 22:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. december 23. 22:30 | Link

Bál - Ly, majd csak a drágám

Előre tudtam, hogy ez a buta táncolósdi rossz ötlet lesz. Mégis maradtam, mert nem akartam őket megbántani, hogy elmegyek, faképnél hagyom őket. De most már bánom, hogy nem tettem. Ez az egész olyan ciki számomra, hogy az csak na. Miért vagyok ilyen béna, és szerencsétlen? Ez is komolyan csak velem történhet meg. Nekem ez nem megy, bármennyire is szeretném, de nem megy. Próbálkozhatnék én bármeddig, csak még jobban leégetném magam, így nem is folytatom tovább, leállok, és könnyektől csillogó szemekkel mégiscsak faképnél hagyom őket. Gyorsan haladok egyenesen a kijárat felé, mert én így már nem akarok itt lenni, vissza szeretnék menni a szobámba. De két erős kar megállít, és én nem tudok szabadulni. Vagy talán nem is akarok, ki tudja? Kezeim a körém fonódó karokra teszem, és csak meredek magam elé, még akkor is, mikor meghallom a fiú szavait. Szívem gyakorlatilag a torkomban ver, szinte ki akar ugrani, fülemen érzem Atti lehelletét, amitől csak még jobban eláll a lélegzetem, levegőért kapkodom. Nem tudom, hogy mi történik velem, csak azt tudom, hogy most valami más, de jó értelemben más. Aztán maga felé fordít, és én a szemébe nézek, azokba a kék szemekbe, és most valahogy nem tudom levenni róla a szemem. Valami furcsa érzés kerít a hatalmába, de nem tudom megmondani, hogy mi lehet az, ilyet még nem éreztem.
Követem szeme vonalát, hogy vajon mit láthatott meg, s csak ekkor veszem észre, hogy a fejünk felett lebeg egy fagyöngycsokor, és nagyon jól tudom, hogy ilyenkor mi szokott lenni. Persze ez nálunk, Japánban nem szokás, de elég amerikai filmet láttam ahhoz, hogy tudjam mi fog következni. Szememet mélyen az övéibe fúrom, amik egyre közelednek az ajkaival együtt, míg végül meg nem csókol. És én nem húzódom el. Ebben a pillanatban a külvilág teljesen megszűnik létezni, csak ő van számomra, senki, és semmi más. Karjaimat a nyaka köré fonom, mert ha nem tenném, talán a lábam nem bírná el saját súlyom, és itt menten csuklanék össze. Nem akarom, hogy végetérjen ez a pillanat, de semmi nem tarthat örökké, így szép lassan ajkaink is elválnak egymástól, és én csak nézek Atti szemeibe, de semmit nem tudok mondani. Végül már nem bírom tovább, arcom a fiú mellkasába temetem, s szorosan összekulcsolom körülötte a karom, azonban  még mindig nem tudok egy szót sem szólni, de talán nem is kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 23. 22:49 | Link

Czettner kisasszony


- Nem szép dolog mást keresni, mikor már van partnered... Főleg, hogy ilyen csodálatos ember, akarom mondani vámpír - rázza a fejét helytelenítően. Egyrészt udvariatlanság, másrészt pedig teljes mértékben felesleges, hiszen vele van itt Zoé, nem pedig az állítólagos barátjával. Ha ő itt akarna lenni, akkor most az ő kezében lenne a lányé, és vele haladna végig a tömegen. A navinés így is, úgy is megkapná a pillantásokat, hiszen mindkét esetben tanár a párja, ha csak erre az estére is. Távol tartja magát a gondolataitól, legalább ma este szeretné valamilyen mértékben tiszteletben tartani őket, főleg ezzel a kényes témával kapcsolatban, amellyel már megvolt az aktuális összetűzésük. Az átlagos gúnyolódásnál nem indult az egész semmi többnek, mégis odáig jutottak, hogy Zoé napokig nem volt hajlandó egy átlagos diáknál többet beszélni vele. Persze, akkor a téma nem csak ezt a témát ölelte körül...
- Van még, ami meglep velem kapcsolatban? - vonja fel kérdőn a szemöldökét, és meg sem fordul a fejében, hogy esetlen távolabb engedje magától. Szorosan tartja, és vezeti a zene ritmusára az átlagosnál átlagosabb diákpárok között. Tanárok közül nem sokat lát, feltételezi, hogy aki csak tehette kihagyta ezt az egész felfordulást. Mennyire igazuk volt! Ha nem lenne házvezetőhelyettes, rajta sem követelhette volna Wickler, hogy itt legyen, és tegye úgy, mint aki élvezi az egészet. Holott egy része nagyon is élvezte, főként a testének nyomódó test érzését.
Ahogy a pillantásuk találkozik, és megkapja a választ is a kérdésére, homlokát ráncolva gondolkozik el rajta, úgy téve, mint aki semmit sem vett észre az egészből soha. Körbenéz a termen, de egy pillanatra sem áll meg, majd mikor pillantása visszatér Zoééhoz, ismételten ugyanúgy néz rá, mint az előbb. Finoman húzza ismét közelebb magához, ajka súrolja a fülét, miközben szinte suttogva, mégis jól hallhatóan válaszol.
- Mert talán fel is akarlak falni. Minden értelemben. - Kiélvezi a pillanatot, csak utána húzódik el kissé, hogy megint a szemébe nézhessen, és láthassa a reakcióját. - És szeretlek zavarba hozni - teszi még hozzá egy vigyorral.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. december 23. 23:06 | Link

Mr. Wayde


- Csodálatos igaz? Persze, csak akadnak vele problémák, de semmi olyasmi, amivel ne tudnék megbirkózni, ettől függetlenül azért még szétnézhetek.
Tényleg rosszul esik, de nem hozom szóba, mert érzem, hogy ez mennyire feldühíti és ettől csak még inkább megijedek. Nem értem, mit van annyira oda ettől az egésztől, vagyis, valahol sejtem, de nem akarom tudomásul venni. Inkább hagyom, hogy tovább vezessen és kiürítem a gondolataimat arra az esetre ha véletlenül belehallgatna. Képes egy mondattal bűntudatot ébreszteni benne úgy, hogy a tulajdon gondolataimat szégyellem, ez nem túl szép.
  - Sokszor meglepsz, akár elhiszed akár nem.
Könnyedén megvonom a vállamat de éppen csak annyira, hogy érezze. A beszélgetünk keltette hatás nem ül ki az arcomra, azt nem engedem. Remélni tudom csak, hogy ezt rajtunk kívül senki más nem hallja. Így hát az arcom közömbös marad továbbra is, felesleges lenne kimutatni mi játszódik le bennem, mert tudom, hogy ő érzi. Talán képzelődök vagy tényleg erősebb lett a szorítása? Még a lélegzetemet is visszafojtom, amikor a fülemhez hajol, néhány másodpercig még lépni is elfelejtek, majd mikor tudatosul bennem mit mondott, elhúzódom, hogy a szemébe nézhessek. A szemöldököm a magasba emelkedik, az ajkamon fura mosoly játszik.
  - Szóval potenciális vacsorajelölt lettem, ismét. Szerintem megtanítottak arra, hogy nem szabad ilyen mondani egy hölgynek, kissé túl vulgáris.
A mosolyom kiszélesedik, de rájövök, hogy ez semmi olyasmi, amivel ne tudnék megbirkózni. Elegem volt abból, hogy bántottuk egymást, ott szúrtunk a másikba, ahol csak lehetett. Ennyi elvesztegetett idő után igazán megérdemlünk egy ilyen estét.
  - Szóval szeretsz....zavarba hozni? Örülök, hogy örömet szerezhetek...
Szándákosan hagytam lógni a levegőben a szavakat. Tudja, hogy mit jelentenek, ennyi idő után bizonyára van tapasztalata abban, hogy olvasson a sorok között. A vállán lévő kezem lecsúszik a mellkasára, végigsimítok a nyakkendőjén és felvigyorgok rá.
  - Remek választás volt részemről, nagyon jól áll.
Hát kell ennél több?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 23. 23:21 | Link

Czettner kisasszony


- Problémák? Nem tudom, hogy miről beszélsz - tetteti a hülyét, holott mindketten pontosan tisztában vannak vele, hogy miről is van szó. A múltkori könyvtári incidenst is lehet egy kisebb-nagyobb "problémának" nevezni, főként a következményeit tekintve. Akkor átléptek egy határt mindketten, valamint az sem segített, hogy Zoéra hirtelen rájött az öngyilkos hajlam, ő pedig közel sem volt olyan hangulatban, hogy ezt bármilyen mértékben is tolerálni tudja. Rápillantva látja az arcán az apró hangulatváltozást, így inkább hanyagolja ezt a témát, és a táncra koncentrál, amit igazság szerint mindenféle gondolkodás nélkül is végig tudna csinálni, annyira belenevelték sok-sok évvel ezelőtt.
- Például? - szemöldökét felvonva, kérdőn néz rá. Zoé sokszor olyan mértékben ki tudja találni a gondolatait, hogy el kell rajta gondolkoznia, ki kettőjük közül a gondolatolvasó, és amikor szóba kerül egy-egy képessége, vagy a múltjának egy kétes darabkája, olyan természetességgel fogadja el, mintha semmi különös nem lenne benne. Ezt mindig is csodálta, és még jobban idegesítette, mert nem tudta megérteni, hogy miért. Azon a bizonyos éjszakán is miután rájött, hogy miről van szó, készséggel áldozta fel magát, és - bár akkor nem volt szükséghelyzet - a könyvtárban is megtette ugyanezt. Nem értette, és ez jobban irritálta, minthogy beismerje a lány előtt.
- Jelenleg a kifejezésnek nem erre az értelmére gondoltam. - Persze, nem volt elhanyagolható, hogy amikor a közelében tartózkodik, mindig a potenciális vacsorajelöltek listájának elején van, de ezen az estén nem így gondolt rá. A hölgyek és a vulgárisság pedig teljesen hidegen hagyja, tud ő úriember lenni, hogyha éppen megkívánja a helyzet, mint például ezen az estén is a nagyközönség előtt. Persze, minden teljesen más, hogyha biztos benne, hogy senki más nem hallja a beszélgetésüket. Márpedig mindenki hallótávolságon kívül esett tőlük, főként, hogy alig hallhatóan beszéltek.
- Oh, te is tudod, hogy nem ezzel szerzed a legnagyobb örömet. - Szemtelenül vigyorog le rá, a szavai mögött mélyebb tartalom rejlik, és szinte már várja, hogy mikor pirul bele ebbe a beszélgetésbe Zoé. Persze, a szurkálódás már a mindennapjaikhoz tartozott, de az egész "kapcsolatukban" volt valami sokkal élvezetesebb. És mindketten jól tudták, hogy mi.
- Úgy gondolod? Fogadjunk, hogy tudok olyan helyzetet, amikor még sokkal jobban áll. - Visszahúzza magához, szorosabban, mint előtte, hogy minden apró rezdülését érezze, természetesen a szívdobogását is, ami azért egy nőben nélkülözhetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Amanda Meggie Philips
INAKTÍV


Pillangó ~ || Királylány ~
offline
RPG hsz: 232
Összes hsz: 7402
Írta: 2013. december 23. 23:38 | Link

Adri; Gregci
-Kinézet-

Karácsony, bál, végzős keringő, szünet, rohanás, ruhák… Ugyan, kit áltatunk? Manda egyikkel se foglalkozott igazán, csak szétszórtan, ködös tekintettel, bárgyún mosolyogva, nagyokat pislogva terült el a szobája közepén lévő szőnyegen. Még úgy is csak kora délután van, idő, mint a tenger, ráadásul, ahogy Adrit elnézte mikor betrappolt a házba még lesz egy kisebb harcuk ma, de ehhez nem sok ereje van most még. Lehunyta a szemét, maga elé képzelte a sok botladozó, béna gólyát tánc közben, amitől akaratlanul is röhögőgörcs közeli állapotba került. A képbe szép lassan pillangók kúsztak, amik színesebbnél színesebb szárnyaikkal támadtak az emberekre, azon kívül, hogy megmosolyogtatja őt, kezeivel értük is próbál nyúlni. Vélhetően elég abszurd látvány bárkinek, aki így benyit, de szerencsére magában van. El is száll a képzeletével egy kis időre…
Idő van, miután összeszedte magát, megmosakodott a szekrényéből kihalmolt ruhakupacot nézegeti. Nem tudja melyik legyen, egyik túl bálos, másik túl hivatalos, a harmadikból mindene kint lenne szinte, aminek ő nem örülne, még akkor sem, ha más esetleg igen, egy-két fintor után néz ki a nyitott ajtón, mert semmi mocorgást nem hall, ami gyanús számára. Adrinak már rég készülődnie kellene. El is indul a lányhoz, majd két koppintás után az ajtón be is nyit. Látja, hogy valami könyv felett gubbaszt az ágyon, körbenéz, de sehol semmi jele annak, hogy jönni akarna.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan?
Kicsit erélyesebben sétál oda, előbb megkéri, de ha nem megy ésszel, fog erővel, hogy fáradjon át hozzá, keres neki valami ruhát. Nem egy nagy divatguru, de azért akad nála pár csinos darab, amit ő úgy sem venne fel, a lányon meg tuti jól mutatna. Akad is két-három esélyes, végül egy lilát erőltet rá, kiegészítőstül, cipőstül, mindenestül. Fintorok, küzdelmek, morgás, szitkozódás… de megérte! Adri foggal-körömmel küzdött, de végül nem nyerhetett. Még durcásan, karba font kézzel várt és nyögdöste, hogy ő úgy sem megy így ki, addig Manda is megtalálta a ruháját. Egy elegáns darabot választott, nem túl nagy ruhát, de pont megfelelő lesz a keringőhöz is. Nincs oda a nagy és hercegnős ruhákért annyira, hogy erőltesse. Ami a bált illeti, két dolog az, ami miatt várja is, az egyik, mert Linával együtt szeretik azért az ilyet, így ő sem hagyná ki, a másik a partnere, Gregor. Úgy érzi, hogy jó kis estének néznek elé. Nagyon kedves próbált lenni, hiszen még a faluba is lejött volna, de megbeszélték, hogyha minden áron ezt szeretné, a bejárati csarnoktól kísérheti, ott fognak találkozni. Ahonnan eddig nincs is késésben, de a navinést elnézve, nem biztos benne, hogy ez így is marad. Kész vannak lassan, hajjal, ruhával, idegállapottal… Inkább tartanának kutyát. Na, nem mintha nem bírná a lakótársát, de nem egyszerű eset. Most van egy olyan érzése, hogy lefelé menet még a lépcsőkorláton kívül, a falról is le kéne vakarnia, amihez ilyen cipőben semmi kedve. Szerencsére az annyira nem apró, de még egész tűrhető noszogatás segít és el is tudnak indulni. Adriba karolva vonulnak a bejárati csarnokig, ahol Greggel találkoznak. Ott üdvözli őt kedvesen, bájosan, két puszival… valószínűleg a kellemes és pihentető délutánjának utóhatása ez. Majd a fiúba karolva, a volt csapattársát is rávéve a nagyterembe lépésre vonulnak be a bálra még időben, a keringő kezdete előtt. Mély levegő vétele után, mivel mára elvégezte a harci feladatot, az unikornislányt elhozta, bár a szemét rajta tartja, nem szökhet meg, teljes figyelmét csinos szépfiú háztársának szentelve húzza közelebb magához, miközben még mindig belé karolva megálltak a tömegtől kicsit távolabb. Percek kérdése, hoyg kezdődjön, szeret és tud is táncolni, ettől félni nem fog, az este azonban bármit hozhat még. Körbepillantva a termen, a dekorációt csak átfutotta, de az embereket jobban megnézte, kíváncsi is volt kicsit, ki, kivel és hogy-hogy eljött? Látott meglepetéseket, de egyelőre volt jobb elfoglaltsága is ennél Gregor személyében.
- Iszunk valamit előtte, kedves?
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. december 23. 23:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. december 23. 23:53 | Link

Mr. Wayde


  - Felejtsd el.
Fáradtan felsóhajtok. Bármennyire is szeretné, ebbe a vitába én biztos nem fogok részt venni, legalábbis most biztosan nem. Van épp elég bajom e nélkül is, nem szeretném ha az este hátralévő részében arról vitatkoznánk, hogy kinek van több negatív tulajdonsága. Előkerülne a kotnyelesség, a gőg és társai, ehhez pedig most nincs hangulatom. Azért viszont hálás vagyok neki, hogy megpróbál kirángatni a pillanatnyi a kedvtelenségből, nem is akárhogy.
  - Például a csöndes törődés, az meglepett. És az is, hogyha tudat alatt is, de megpróbálod kompenzálni azt, hogy aki fontos nekem arra se vette a fáradtságot, hogy elhívjon a bálba azzal, hogy nyíltan flörtölsz velem.
Tényleg igazat mondtam, láthatta a tekintetemből is. Gyakran meglepett, hogyha fáztam nála és megemlítettem, másnap előkerült egy pokróc, ami a könyvespolc előtt árválkodó fotelre volt terítve, amiben ülni szoktam. Tudtam, hogyha szóvá tenném neki letagadná pont ezért nem is tettem. Apró dolgok voltak, ettől még kegyetlen volt, veszélyes és vérszomjas, de valahol mégiscsak ember sőt mi több, férfi. Persze mindig emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy ő egy másik kor szülötte, nyilván erre van tanítva.
  - Hát persze, hogy nem Mr. Wayde, inkább azzal, hogy kiválogatom magának a könyveit és kikészítem a javítandó dolgozatokat.
Határozottan kezdtünk elmenni a barátság mellet s bár ez meglepő módon igazán imponált, azért mégiscsak zavarba hozott de biztos vagyok benne, hogy ez volt a célja. A következő megjegyzésre amit a fülembe kapok, félrenyelek. Köhécselni kezdek és pislogok, mint egy nyúl a kígyó szorításában.
  - Nem hiszem, hogy ezt a vámpírológia tanárommal szeretném megvitatni.
Megint szorosabb, megint közelebb. Kénytelen vagyok átkarolni a vállát, mert kettőnk közé nemhogy a kezem, de még a kisujjam se férne be. Ha zavarba akart hozni, akkor nagyon jól csinálta.
  - Jól sejtem, hogy csapdában vagyok?
Ideje lesz belenyugodnom, nem tudom miért, de még mindig megvagyok rémülve egy kicsit, hiába vagyunk megannyi ember társaságában senki még csak ránk sem hederít.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Asher Noah Wayde
INAKTÍV


Félvámpír
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 1022
Írta: 2013. december 24. 00:08 | Link

Czettner kisasszony


Elégedetten bólint a válaszra, egyébként sem akarta továbbfirtatni a témát, elég volt belőle erre az estére. Amúgy is úgy néz ki, hogy egyikük sincs éppen abban a kimondottan bálozós hangulatban, nem kell még jobban rontaniuk a túlélési esélyeiket az este végéig. Szíve szerint már most hátat fordítana az egész felfordulásnak, és van egy olyan sejtése, hogy Zoé sem bánná, ha magával vinné innen, mondjuk az alagsorban. Nem mintha lenne beleszólása, ha egyszer el akarná innen vinni, de legalább látszólag legyen meg a választási lehetősége. Az sosem árthat.
- Én mindig nyíltan flörtölök veled. - Tény, hogy most valamilyen részben felelősnek érzi magát amiatt, hogy Zoé éppen vele tölti itt az idejét, nem pedig a barátjával. Ha ő nem foglalná le annyira, bizonyára több idejük lenne egymásra, és azzal jöhetne ide, akivel eredetileg is szeretett volna. Bár nem teszi szóvá, de látta rajta, hogy vágyott rá, hogy a barátja tiszteletét tegye ezen a bálon, talán magának sem vallotta be, mennyire. Ő is csupán a felé ordító gondolatfoszlányokból rakta össze a képet. Hiába Zoé volt az, aki elrángatta őt ide, kicsit sem boldogította a tény, hogy a lánynak legalább egy része nem vele szeretne most itt lenni. Nem akart ismét belemerülni abba a beszélgetésbe, inkább arra koncentrált, hogy mindennek ellenére igenis ő állt most vele szemben.
- Hm, nem talált. Azok csupán a tanársegédi feladataid... - Ő pedig nem azt akarta dicsérni, mennyire lelkiismeretesen végezte Zoé a munkáját, még, ha így is volt. Több volt közöttük, mint átlagos tanár-diák viszony, és nem tudta volna megmondani, hogy ez éppen jót tesz bármelyiküknek is, vagy nem. A következő válaszra hirtelen elhúzódik tőle, hogy ismét a szemébe tudjon nézni.
- Szóval tényleg ennyi vagyok? A vámpírológia tanárod? - Hangja kemény, szemöldökét felvonja, arca már-már egy hitetlenkedő grimaszba torzul. A reakciója meglepően heves, és bár igyekszik megmaradni a merev nyugalomban, amit Zoé közelében legtöbbször magára ölt, a megnevezés kissé kicsapja a biztosítékot nála.
- Nagyon is jól sejted. - Lassan, megfontoltan válaszol, pillantását mélyen a lányéba fúrva, miközben szemei előtt képek peregnek le... Bár Zoé nem tud olvasni a gondolataiban, majdnem teljesen biztos benne, hogy nagyon is tudja, mi jár a fejében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

:* - z.
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2013. december 24. 00:57 | Link

Mr. Wayde


  - Tudom és ezzel a tolakodó, mégis titokzatos stílussal egészen zavarba tudsz hozni.
Fogalmam sincs, miért vallom be neki. Talán azért, mert látom, hogy elkomorul. Ezek szerint mégsem sikerült egészen visszafogni a gondolataimat, pedig annyira próbálkoztam. Megadóan felsóhajtok, de úgy döntök nem szólok semmit, nem kezdek magyarázkodni mert azzal csak feldühíteném, annak pedig borzalmas következményei lennének. Inkább türelmesen várok, amíg lerendezi a csatát a gondolataimmal és a benne lévő démonokkal és visszatér hozzám. Van időm, bár kezdem azt érezni, hogy a bál lassan számunkra véget ér.
  - Arra gondolsz, hogy visszajöttem hozzád? Hogy itt vagyok, ahelyett, hogy máshol lennék? Hogy a napom nagy részét nálad töltöm? Hogy ha kell éjszakába nyúlóan próbállak lebeszélni arról, hogy megvacsorázz valakit? Tudom miről beszélsz, de kimondva ezek sokkal borzalmasabban hangzanak, mint a szemedben.
Épp csak kiszűröm a fogaim között a megjegyzést. Nem akartam, inkább sértegetett volna. Ezzel lényegében elárulta mennyit is jelentek neki és arra vett rá, hogy beismerjem magamnak azt, hogy nekem is sokat jelent ő. Micsoda álszent, mocskos trükk. Tényleg csapdában vagyok, a szó minden értelmében.
  - Hivatalosan? Igen. A többi nem tartozik senkire.
Felvonom a szemöldökömet. Hiába a zene és a suttogás, a falnak is füle van, azt ebben a kastélyban megtanultam. Nincs szükség arra, hogy az emberek felesleges kezdjenek pletykálni, olyan dolgokról amit valósnak vélnek csupán egy félreértett megjegyzés miatt. Nem szeretném ha a szájukra vennének, akár tetszik a kijelentés Ashernek, akár nem.
  - Szóval, ha mondjuk elkezdek szaladni, akkor sincs semmi esélyem?
Elviccelem, pedig a kérdés halálosan komoly. Eljátszom a gondolattal, hogy kitépem magamat a kezei közül és elkezdek rohanni az ajtó felé, de utolérne, olyan gyorsan, mint a pillanat és még csak észre sem venné senki. Rápillantok, elmosolyodom és a kezeimmel eltakarom a szemét.
  - Nem akarom látni. A legjobb lesz, ha a bál ezen a ponton számunkra véget ér. Túl sok a szemtanú.
Tudom hová fajulna a dolog, ha hagynám és nem akarom, kizárt dolog, túl sok a kíváncsi szempár. Ezen a ponton nem tudok többet tenni, mint megvárom, amíg elenged és csak remélni tudom, hogy a saját lábaimon hagyhatom el a báltermet.

Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2013. december 24. 00:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 24. 01:20 | Link

Ashley

 - Bizonyítsd be, hogy béna vagy és akkor elhiszem.
Nem tűr ellentmondást, a kezénél fogva már húzza is befelé a tömegbe. Ennyit minimum megérdemel a kislány azért, mert szenvedett az ajándékával és a kinézetével is. Kornél pedig egyikre sem méltó. Tudja, hogy soha nem tudná megadni Ashleynek azt, amire érdemesnek tartja. Hosszú, boldog és biztonságos élet, leginkább ez az, amit kíván neki. Átfogja a derekát és bár maga sem egy tánckirály, azért próbálkozik, már amennyire tőle telik. Nem foglalkozik semmivel és senkivel, igyekszik, hogy legalább ez az este legyen a helyzethez mérten tökéletes. Mert ugyebár ki akarna egy vérfarkassal bálozni? Na ugye, hogy senki. Sőt, ha lehetséges, akkor még rá is kontráz, amolyan egyszer élünk alapon. A derekánál fogva megemeli Ashleyt és a lábait az ő lábaira rakva, úgy, hogy a cipője sarkai lehetőleg ne fúródjanak a lábujjába. Ha ez így történik, akkor nincs mitől tartani a lány súlyát szinte sem sem érzi.
 - Így már senki nem vádolhat azzal, hogy borzalmasan táncolsz és mivel a cipőket senki sem nézi, nem fog feltűnni. De azért igyekezz ne lila foltot taposni a lábamba.
Rákacsint, majd óvatosan körbepillant. Tényleg nem tűnik fel semmi, hiszen amúgy is egyszerre mozognának, ha Ash nem állna a lábán. A kislány lábai kényelmesen elférnek az övén, hiszen legalább kétszer akkora lábmérettel rendelkezik, mint ami Ashnek van. Amikor pedig a kislány közelebb hajol hozzá, önkéntelenül húzódik el, nem szokta meg a dolgot, hiszen az ominózus erdőbéli eset óta nem voltak ennyire közel egymáshoz és fogalma sincs, hogy Ashley hogyan fog reagálni, végtére is ő egy szörnyeget, még akkor is ha most emberi ruhát öltött.
 - Mégis mit köszönsz?
Vigyorog és most az egyszer még hagyja is. Nem tolja el, nem köszörüli meg a torkát, ennyi izgalmat igazán megérdemelhet a pöttöm. Óvatosan lépked a zene ritmusára, mert bár erősen tartja a kislányt, balesetek mindig előfordulnak.
 - Semmi szükség a hálálkodásra, inkább én köszönöm.
Soha nem fogja tudni ezeket a dolgokat viszonozni, maximum megpróbál törleszteni, mint ahogy most is, de még messze jár attól, hogy egálban legyenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. december 24. 06:26 | Link

Manda, Gregor, Tilda, (Ágoston)



* A karácsonyi bál pontosan egy olyan dolog, ami egyáltalán nem mozgatja meg a szőkéséget. Tömeg. Nyáladzás. Ranom fagyöngyök. Brrrrrrrrrr. Pontpontpontocska.
 Eleve utálja a bálokat, mert olyankor ki kell csípnie magát, ráadásul ott kell jó pofiznia azzal a sok emberrel. A tömegben. Ahol látják. Neki a karácsony arról szól, hogy a családjával együtt, meghitten elköltenek egy finom vacsorát, amit az anyukája meg a nagymamája főz közösen, ők agyon dicsérik, majd ajándékokat adnak egymásnak, végül pedig mindenki elmegy aludni. Nyilván illik itt is csinosan megjelenni, de nem olyan alapfeltétel, mint ezek a díszes hacukagyűjtemények. Pont ezért békésen olvasgatott a Mandáék lakásában lévő nyugodt kis hálószobájában – ide szokott elvonulni, hogy ha kis nyugalomra vágyik a körletükben lévő nyüzsgés miatt. Éppen az Orwell regény egyik legizgalmasabb részénél járt, amikor Amanda lelkesen beállított a szobájába, hogy menjenek együtt a bálba. Egy fintorral és egy legyintéssel elintézte, remélve, hogy a zöld lány ennyitől feladja. Azt hitte, hogy számításai sikerrel járnak, mivel egy jó darabig nem is látta viszont barátnőjét, ám ahogy végzett a fürdéssel és egy kicsit rendbe szedte magát, Mandarin a szőkét szerette volna kezelésbe venni. Még a könyvét is megkaparintotta, hogy elrugdalja készülni. Adri először csak finoman próbálkozott ellenállni, majd erélyesebben lépett fel barátnőjével szemben, viszont sehogy sem tudta meggyőzni arról, hogy neki most itt, a körletben, a cukrászdában, a házvezetőnél fenyítésen, Chaskenél woodozni van dolga, kényszernek vetették alá kérem szépen. Amikor már éppen kezdett belemenni a dologba, Manda kitalálta, hogy az egyik ruháját vegye fel. Kétségtelenül nem áll rosszul a szőkén, de sosem venne fel magától ilyen típusú öltözetet, főleg olyan cipőt nem, amiben egyet lép és kettőt esik. Mindig is utálta a magas sarkú topánokat, nem érti, hogy Amandában egyáltalán hogyan merülhetett fel, hogy ebben hajlandó, vagy akár csak képes elmenni… nos, az ajtónál messzebbre. Az rendben van, hogy meg kell tanulnia ebben járnia egy igazi nőnek, de ő megvan ebben hamiskás valójában. Ha rajta múlott volna, egészen biztosan valami _zárt_ ruhában és balerinacipőben menne, már ha menne ugye, mert, hogy esze ágában sem volt a majmokkal parádézni. Még egy adag hiszti, cicafájt és instant járáslecke után képesek elindulni az iskolához, ami nem igazán megy zökkenőmentesen, tekintve, hogy az iskola a hegyekben van, sőőőt egy ajtónál több a távolság a lányok háza és a mágusképző nagyterme között.
Szóval megérkeztek a nagyterembe, amit igazán kicsíptek, azonban ez is édeskevés volt ahhoz, hogy Adriát jobb kedvre derítsék. Nem érti, hogy a lányoknak miért kell mindig erőltetniük ezt az egész bálozós témát, sosem érezte még igazán jól magát egyik ilyen iskolai rendezvényen sem. A legutóbbin is jöttek a házvezetők és jól elkapták őket, amiért szétkapták a klubhelyiséget, pedig még csak nem is ő kezdte az egész balhét. Felesleges próbálkozás, sosem fogja szeretni.
Amandának persze volt partnere, az egyik rellonos fiú, akit csak látásból ismer. Finoman biccentve köszön a srácnak, majd hagyja őket, hadd turbékoljanak. Szúrós pillantással méri fel a terepet, a levitások parádéznak, Zoé az egyik tanárral beszélget, Leonie fiúnak öltözött, szóval semmi extra, a szokásos események zajlanak. Egy magányosan árválkodó, ismerős arcra lesz figyelmes az asztaloknál. Tilda, a másodunokatestvére legalább  jó partner lesz este, ő egészen biztosan nem fogja felkérni táncolni, tehát úgy határoz, hogy odabotladozik hozzá. El sem tudja képzelni, hogy Amanda hogyan tud járni ezekben a zöld szörnyetegekben.  Félszeg mosolyt ereszt meg Tilda felé, majd zavartan pislogva áll meg előtte a ruhája felsőjét húzogatva.* - Szia. Szép a ruhád. *Köszönti csendesen a könyvtárost, majd nekiáll az asztalt méregetni. Most jön rá, hogy ő egész délután nem evett semmit.* - Manda ezeket aggatta rám. Öhm… * Csak kiegészítők tetszenek neki az egész szerelésben, esetleg a ruha színe. Lehet, hogy ez kifejezetten nőcis, de Manda helyében nem aludna el egyhamar, amikor Adri is a lakásban tartózkodik.* - Mi újság? Annabell?*Próbálja elterelni a témát a kínos öltözékéről. A fiatalabbik másodunokatestvére nem biztos, hogy az évnyitós események után szívesen mutatkozik még egy iskolai ünnepélyen, ezt persze tökéletesen megérti.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. december 24. 14:59 | Link

, Adri
Ruhaköltemény


Habár a program szerint a bált a végzősök tánca nyitja, ez semmiben sem gátolja meg a fiatalabb diákokat vagy épp a tanárok egyikét-másikát abban, hogy párjába kapaszkodva egymásba feledkezzenek. Mosolyogva látom, hogy az est első csókja is elcsattan. Minden bizonnyal nem az utolsó.. már csak ezért is igyekszem nagyon elkerülni az ünnepi díszeket. Ennyi fagyöngy alatt nem is lenne meglepő, ha lassan senki sem jutna szóhoz. Legalább akkor végre felszólalhatna az igazgató úr is.
Kissé béna érkezésem, és többeket majdhogynem fellökésem után egyik sütit a másik után ragadva fogok hozzá a kínálat minőségellenőrzéséhez. A manók kitettek magukért, ahogy azt megszokhattuk, így csakhamar rá kell jöjjek két dologra is: nem bírok már többet magamba nyomni, és eldönteni se tudom, melyik volt jobb. Patthelyzet, úgyhogy szünetelek egyet, visszafordítom tekintetem a táncoló párokra, és figyelem őket, illetve azokat, akik hozzám hasonlóan vagy egyedül érkeztek, vagy eleve lovat kéne eléjük fogatni, hogy a táncparkettre rángassák őket. Van, aki szégyenlős, van aki nem tud táncolni, és vagyok én, aki mindkettőt elmondhatja magáról. Szóval a biztonság kedvéért a kezembe ragadok egy süteményt, hogy látszódjék, nem szabad a kezem a táncra. Ekkor slisszol mellém egy szőkeség, én pedig megfeledkezve róla, hogy épp az imént vettem a kezembe egy csokis sütit, a nyakába ugrok és lelkesen összemaszatolom kicsit.
- Sziaajjajj, bocsi! - gyorsan megpróbálom a morzsákat eltüntetni róla és ruhájáról. - A tiéd is!
Ez mondjuk tekintve, hogy épp összekentem, nem a legjobb, amit épp mondhatok, de már mindegy is. Régen láttam már Annabell korabeli unokatestvérem, és most ennek örülvén lehetetlen leradírozni arcomról a mosolyt.
- Húha, akkor nem is a tiéd? - kérdezem elképedve, a megmaradt csokis morzsák lekapkodását folytatva. - Szerintem tényleg szépek, nem is gondoltam volna, hogy így is foglak látni valaha.
Akárcsak Annabell, Adri sem volt túlzottan oda a lányos dolgokért. Nem mintha én egy Barbie lettem volna, nem is nagyon szoktam nézni, hogy mit is veszek épp magamra, de undort nemigazán váltott ki belőlem ruhanemű.
- Nem sok minden, gondoltam megnézem, hogy fest ma a nagyterem - nézek ismét körbe megcsodálni a díszítést. - És hallgatom a zenét, tömöm magamba az édességet.. szóval csak a szokásos. Na és veled? Ki vett rá, hogy felbukkanj ma este?
Valahogy az arcára volt írva, hogy szívesebben társalogna valahol máshol. Annabellt is szóba hozza, én pedig valamiért reflexből körbenézek. Mintha bármi esély volna rá, hogy eljön. Persze karácsonyi csoda még történhet, Adri is itt van, miért is ne dönthetne a bál mellett Annabell is?
- Nem tudom. Te biztos gyakrabban látod nálam, hiszen egy évfolyamon vagytok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Ombozi Noel
KARANTÉN


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2013. december 24. 16:42 | Link

Karácsonyi bál,
Kowai kisasszony oldalán.
aláfestőzene, csak úgy.


Érzékeny pont vagy sem, most nem azért vannak itt, hogy a levitás szőkéről beszélgessenek, avagy bámulják a bál minden második percében. Kowait feltűnően érdekli háztársa szerelmi élete, azon belül is leginkább gyönyörű kedvese, akit nem fél folyamatosan szemmel tartani. Le sem veszi róla sötét tekintetét, mire Noel halványan elmosolyodik. Büszke barátnője porcelánszépségére, és nem titkolja, hogy kifejezetten a szép lányokat szereti, azokat akik vigyáznak az alakjukra, szép ruhákba bújnak, és odafigyelnek frizurájukra. Úgy tartja, hogy minél inkább nő egy nő, annál inkább tud mellette férfi lenni a férfi. Finoman tartja a bársonyujjakat, miközben irányítja a lassú táncot, és mikor elkapja Kowai matt tükreit, csak akkor szólal meg.
- Most miatta vagy miattam vagy itt, he? - teszi fel hetykén kérdését, hiszen már-már zavarba ejtő Kowai viselkedése, ahogyan táncuk minden mozdulata alatt a levita ház egybegyűlt diákjai között figyeli a kék ruhát öltött Lyrát. - Ne bámuld már, nem szereti ha így nézik.
Egy újabb felhívás, egy újabb figyelmeztetés, hogy viselkedjen úri hölgy módjára, legalább egy kis ideig, csak amíg itt vannak a bálban, emberek között, a színpadon, a terem közepén.
- Engem figyelj - mondja halkan, de határozottan és kérdőn felvonja fél szemöldökét. Legalább a látszatát adják meg annak, hogy együtt vannak itt, saját magukért, nem tesznek semmi kellemetlent, és ugyanolyan tiszta állampolgárok, mint a teremben bárki más.
A fiatal nő, aki nekimegy a fiúnak úgy tűnik nemcsak egyetlen pillanatra vonja el figyelmét, legalábbis zöld vérű partnernője sértődött hangja, és hideg ujjainak érintése arcán erre utalnak. Visszapillant a lányra, és elégedett vigyorra húzza ajkait.
- Nem kell féltékenynek lenned - suttogja, s talán célba sem ér a halk hang. - Veled vagyok itt, de mint látod, vannak, akik már a csárdából érkeznek ide, és már most, kora este nem képesek koordinálni mozgásukat. Visszafordítja arcát az eltűnt piros ruha irányába, de ahelyett kék kisestélyis barátnőjét találja meg zöldjeivel. Nem tudja, hogy milyen érzés lehet ez szőkéjének, látni őt egy másik lánnyal, akivel parkettet lassú tánccal járják be, de az biztos, hogy most neki itt kell lennie, Kowai oldalán. Enélkül minden borulhat. Nyel egyet, majd elszakítja tekintetét a kék ruhától, a szőke fürtöktől, hogy fekete loknis partnernőjére terelje figyelmét. Az bosszúsnak látszik, de a fiatal rellonos már nem képes követni. Három lánytestvér után sem érti a nőket, és most csak nevetni kezd. Kowai nem leszbikus, ebben biztos, és ha akarná, bizonyítani is tudná, de ehhez sem a hely, sem az időzítés nem alkalmas.
- Amilyen képtelenségeket tudsz mondani, néha nem értem miért tartalak olyan eszesnek - mondja kacéran, kissé megrázva fejét. Okos lány Kowai, sőt, de van, hogy mellényúl. Kérdésével pedig sajnos se nem hozta zavarba a fiút, se nem talált be nála.
- Egyébként nem hiszem, hogy az esete vagy... - kezd bele mondandójába, majd amikor arca Kowaiéhoz a legközelebb van, akkor egészíti ki gondolatait. -... de egy hármasban benne volnék.
Rákacsint a fekete lányra, és rögtön megpörgeti, hogy szava se legyen. A táncról úgy tartják felszabadítja az érzelmeket, és megkönnyítik az ember életét, bármily nehéz is legyen az. Nos, Noel élete tehermentesnek mondható, hiszen nincs gondja megélhetésre, nincs gondja nőkre, és italra. Tökéletes, amit csak azzal lehet tetézni, hogy egy-egy stílusos tánc alatt megbeszéljék következő durrantásuk részleteit. Izgalmas, amire minden nap szüksége van. Izgalom-, adrenalin-, és élvezetfüggő, amit folyton ki kell elégítenie.
- Van egy fontos ember a környezetünkben - mondja lassan, vontatottan, minél inkább fokozni akarja Kowai kíváncsiságát, ami ahogy kimondta a lopás szócskát, azonnal megvillant szemeiben, egy pillanatra fényt adva nekik. - Neki pedig van valamije, ami sokkal izgalmasabb lenne, ha a magunkénak tudhatnánk.
Szavaival valószínűleg teljesen felkelti a lány érdeklődését, és nem kevésbé indul be ő maga is a balhé fantáziaízére. Csodás. Az élet legszebb, legkellemesebb érzése, amikor rosszat teszel, büntetsz, és elveszel a lebukás veszélye nélkül. Természetesen ott van az esély, hogy egyszer elkapnak, hogy egyszer téged büntetnek meg, hogy egyszer nincs tovább, de ezek az eshetőségek még csak álmaiban sem kísértik a rellonos elsőévest. Kowai félreérthető megszólalására ismét a magasba szöknek szemöldökei, csakúgy, mint szája széle is. Amikor elhangzik a test szó, és a hozzámondott szavak, Noel kénytelen-kelletlen is végignéz a zöld ruhán, és az abba csomagolt hófehér testen. A rövidke szoknyarész alól a combok is kilátszanak, s egyéb területek is, amikre csak egyszer pillant, majd azon nyomban felemeli fejét, és talán vörösség fut át arcán, amiért hol elszégyelli magát, hol pedig nagyon élvezi helyzetét. Nehéz a férfisors, túlságosan nehéz.
- Abban biztos vagyok...
Igyekszik nem nézni se balra, se jobbra, de még a loknikkal szegélyezett arcra sem, egyelőre vissza kell térnie fejben a lopásra, a bűnözésre. Na nem a nőkkel szeretné kísérteni önmagát, sokkal inkább a faluban rejlő kincsre gondol, ezzel is hűtve vérét. Ez az este túl sok. A zöld ruhás lány arca pedig közeledik, egyre csak jön, hogy végül felvigye az utolsó kenetet.
- És mégis milyen árra célzol? - kíváncsian figyeli a távolodó arcot, amelyen nem titkol gúnyos vigyor jelenik meg. Noel szíve hevesen dobog, amire talán a zene, talán a hangulat, talán a rellonos perszóna intenzív jelenléte ad magyarázatot, de az biztos, hogy ez az egész csupán játék. Erős, veszélyes játszma, amelybe belekezdeni is vétek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 24. 19:50 | Link

[Szív Király]

"-Tudsz játszani?
-Tudok.
-És szeretsz is?
-És szeretlek is."


ígéret



A táncparkettre sétálnak, amitől már előre mindenféle problémája van, hiszen ő, meg a tánc ebben a cipőben... még másikban sem egy életbiztosítás. Nem járt sokáig táncolni, mert béna volt, és utálta, hogy jobbak nála a többiek.
Kornél felemeli, amitől meglepődik, és nem érti, mi történik, de mosolyog nagyon, pláne, amikor a fiú a saját lábait az övéi alá csúsztatja. Furcsa pillantást vet rá, de mindent megért, amint mozogni kezdenek.
-És ha most még inkább megvádolnak ezzel?-
Kérdezi incselkedve ismét, ami először eszébe jut, elvégre lehet, hogy a Szív Király nem is táncol olyan jól... de természetesen ez egy hamvában holt feltételezés, nem is gondolta ő komolyan, hogy így lenne, viszont piszkálni kicsit ezzel az... vicces.
Ez az este számára majdhogynem tökéletes, jól érzi magát, jó a fiúval táncolni, ilyen közel hozzá, ezért ad is neki egy puszit, ahogyan megköszöni, hogy elhozta. Kornél visszakérdez, és már válaszolna rá, amikor a fiú azt mondja, inkább ő köszöni. És, hogy nincs szükség köszönetre. Összeráncolja a homlokát, ahogy rá pillant, majd megrázza kicsit a fejét, miközben elneveti magát halványan, kicsit talán keserűen is.
-Te tényleg nem érted, ugye?-
Kérdezi meg, és maga sem tudja, vár-e erre választ, vagy sem. Nagyot sóhajt, ha már belekezdett, akkor nem áll meg. Pironkodva pillant el a fiú arcáról.
-Igazából én sem... csak érzem és elfogadom.-
Magyarázza, és félve néz fel a szempillái alól Kornélra, mert ez egy nagyon kétélű fegyver, akár nagyon rosszul is elsülhet, de... nem tudja elképzelni, hogy ettől változna valami benne. Azt sem tudja, a fiú érti-e, mire gondol, csak sejti, hogy tudhat valamit, de szinte egészen biztos benne, hogy nem értheti pontosan, hiszen még ő maga sem érti pontosan.
-Én...-
Kezd bele nagy lendülettel, majd egy sóhajjal befejezi, mert nem tudja, pontosan milyen szavakat kéne használnia, a szabály pedig nála, hogy vagy pontosan fogalmazzon, vagy sehogy. Talán egyszerűbb lesz máshogy megközelítenie, úgyhogy megsimítja a vállát, ahogy halkan elsuttogja a szavakat, nehogy más meghallja, talán a fiú sem fogja, azt hiszi.
-Sosem foglak bántani.-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2013. december 25. 17:22 | Link

Karácsonyi bál -Zsombubi *--*;;


Kicsit bálos, kicsit Lucás...
Nem volt biztos benne, miközben készülődött, hogy neki be fognak jönni ezek a bálos dolgok, abban sem, hogy ez, de bízott benne, hogy jó társaságban minden egyszerűbb. Legalábbis némileg. Ami a kedvét illette, az megvolt hozzá, kíváncsi is volt, hogy itt ezek hogyan zajlanak, kik jönnek el, hogy öltöznek, mit csinálnak, szóval mindenre. Azzal tisztában volt, hogy az estét majd a végzősök nyitják, itt kicsit csalódott sóhajt engedett meg magának, de ez egyáltalán nem irigységből, vagy ellenérzésből. szimplán azért, mert tudja, hogy mennyire messze még, mire ő is ilyen nagy lesz már. Sokkal jobban szeretné, ha az idő néha gyorsabban telne, de sajnos ebbe nincs beleszólása. Vagyis, a jó dolgokkal gyorsabban elszáll, ezért is él a mának, de ez egy másik sztori lenne. Ma bál van. Ideje színre lépnie végre, Zsombiban biztos, hogy már ott lesz, és neki nem kell rá várnia, nem mintha késne, egy percet sem, csak tudja, hogy mennyire ügyel ezekre a dolgokra, szóval tudja, hogy már toporog a bejáratnál vélhetően. Mikor a rohanás után megpillantja, nyugtázva magában vált magabiztosabb üzemmódba, bár némi zavarodottság azért ül rajta, még sosem volt partnere se bálra, se máshová, eddig sosem hívták sehová… Izgatottság lett úrrá rajta elég korán. De ebből is a legjobbakat akarja kihozni, így próbál átlendülni minden megmozdulással. A keze megfogásával, a beszéddel, a fiú felé irányuló kedves, ártatlan és bájos mosolyocskával. Nem elbűvölő akar lenni, inkább biztosíték, hogy itt van, miatta jött és hozzá, szóval mehet a menet. Bár első látásra a cipője nem bizalomgerjesztő, szerencsére a gyakorlás, meg, mert bízik magában, nem jelent gondot, nem akarja elkiabálni, de reménykedésnél azért erősebbek az érzései a dolog felé.
- Köszönöm.
Amikor megdicsérik, kicsit felkacag, majd megköszöni illedelmesen. Felteszi az előrelendítő kérdést,  amire a biccentés és a visszakérdés érkezésével meg is indul befelé. Szép, sőt gyönyörű, minden, vagy ilyesmi. Nem nagyon szokott helyeket ilyesmi jelzőkkel illetni, most mégis megteszi. Az asztaluk felé igyekszik, ahol rengeteg finomság tűnik fel neki, de most amilyen gombócban van a gyomra, -na de mitől?- úgy sem tudna enni, szóval inkább csak a párocskákat nézi, meg az érkezőket és a lassan kezdődő keringőt. Az asztalhoz fordul, ahová leülnek nyilván még ennek és az igazgatói beszédnek vége, majd Zsombira néz.
- Nem vagy éhes, vagy szomjas?
Kérdezi kedvesen, közben már nyúl is pohárért, ha kér Zsombi is, akkor kettőért, hogy inni töltsön. Igazából a hangulatos dallamokra mozdulnak a lábacskái, de azután Gyuri bácsi beszéde nem túl felvillanyozó számára, arra pedig, amit valami szavazásokról beszél már nem is igazán tud figyelni. Körbenézve ismerős arcokat szúr ki, első körben barátnőjét Ashleyt azzal a nagyfiúval…hmm. El is mosolyodik, miközben eszébe jut  a múltkori találkozásuk és beszélgetésük. Örül neki, hogy boldog a főnixlányka, jó ezt látni. Kis keresgélést is megejt tesó fronton, természetesen azért, mert nem tud megülni a fenekén két percre, amúgy sem, most meg pláne, de sajnos elsőre nem lát meg senkit. Utána is csak Zoét, aki társaságán eléggé meglepődik, főleg mert nem sok ismerete van a kilétéről az illetőnek, ami fúrja is az oldalát. Fél szemét azért biztos rájuk szegezi majd, de most Zsombira igyekszik koncentrálni maga mellett.
- Annyira örülök, hogy együtt jöttünk… mármint, hogy elhívtál. Voltál már korábban is bálba vagy bálokon?
Kezd bele a szokásos energiaáradattal, kezd feloldódni talán, de ki tudja, lehet, csak az teszi, hogy megint a fiúnak mondhatja, valamiért kihozza belőle még inkább ezt a töltetet. Nem is érti sokszor magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 25. 18:34 | Link

Megjöttem *-* Kicsit Vanda meg Zalán bá'
ruha

Sokkal jobban élvezném az egészet, ha közben nem egy kalitkában lennék. Vanda miatt teljesen képtelen vagyok elhagyni a kastélyt, ezért iszonyatosan dühös vagyok rá. Tudja nagyon jól, hogy nem bírok sokáig itt lenni, mégis arra kényszerít.
De most mégis próbálom elfelejteni az egészet, elvégre bál van... és még egyedül se megyek. Igen, néha még mindig hihetetlen, hogy együtt vagyunk Blaisel, az meg még inkább, hogy képes elnézni a dolgaim. Persze mióta összevesztünk, jó kislány vagyok. Mindig szólok neki, ha arról van szó, ellépek, amire ugye most nincs szükség, mivel a kastély rabja vagyok, hála drága unokanővéremnek.
És az első bálom, mármint itt a suliba. Az eddigiekre nem voltam hajlandó elmenni, elvégre nem egyen vettem részt, a szekrényem egy eldugott részében ott is a bizonyíték. Még jó hogy megtartottam a ruháim, most nagyon megütném a bokám. Amit díjazok a volt nevelőapámban, az az ízlése a ruhák terén, mert tényleg volt neki, nem is rossz.
Nem sietem el a dolgot, előbb bemegyek unokanővérem szobájába, hogy megkérdezzem, megyünk- e együtt, mégis csak karácsony van, plusz Blaise azt mondta, majd beesik, de Vanda hűlt helyét találom, így más választás híján, egyedül szelem az utat a nagyterem felé.
Talán kicsit giccses a díszítés, de efelett szemet hunyok, mivel azzal vagyok elfoglalva, hogy felkaparjam az állam a padlóról.
Nem lennék jó unokahúg, ha nem tenném tiszteletem a társaságban, na meg némileg törleszthetek ezzel a szőkeségnek, így miután felfogom az elém táruló látványt, oda is megyek Vandáékhoz.
- Nocsak... valaki megtalálta az elveszett szép érzékét? Iszonyat csinos vagy- azzal adok is puszit az unokanővérem arcára, majd mosolyogva a férfi felé fordulok.
- Ha jól emlékszem, mi még nem találkoztunk. Üdv, Ophelia vagyok... az unokahúga- azzal nyújtom is a kezem, és próbálok nem ünnepélyes hangot megütni... de.. Te Jó ÉG.. Vanda egy pasival van, aki él... lélegzik, és nincs a fürdőjébe ragasztva. Történelmi pillanat hölgyeim és uraim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 25. 21:19 | Link

Ashley

 - Ennyire borzalmasan táncolnék?
Bár az előélete nem bővelkedik túl sok tapasztalatban és kifejezetten táncoslábúnak sem lehet mondani, de azért csak Rellonos jellemmel van megáldva, meg sem fordul a fejében, hogy ne csinálna jól valamit, az pedig igencsak sért az önérzetét, hogy a kislány megkérdőjelezi a dolgot. Össze is vonja a szemöldökét és jó ideig hallgat, hiába beszél neki Ashley. A tekintete a távolba réved, olyan, mintha nem is figyelme, pedig hall mindent és ha eljön az idő reagálni is fog rájuk, csak épp most egy kicsit elállt a szava. Nem gondolta volna, hogy Ashley nyíltan rákérdez. Mert tudja ő pontosan, hogy miről van szó, mire megy ki a játék csak eddig sokkal kényelmesebb volt figyelmen kívül hagyni. Szeretett volna vele lenni és a barátja lenni de nem egészen úgy, ahogy a kislány akarta. Sok minden volt, ami miatt távol kellett tartani magát tőle és ezek a dolgok nem múlnak el csak úgy egyik napról a másikra. A kislány fejében persze ezek a dolgok egészen másként mutatkoznak meg. De hisz még csak gyerek és Kornél remélte, hogy nem lesz bátorság előhozakodni ezzel. Nem akarja megbántani, így megválogatja a szavait, pedig szíve szerint most rögtön sarkon fordulna és itt hagyná, az lenne a legegyszerűbb bár nem épp a legkíméletesebb.
 - De, pontosan tudom.
Nem néz rá, a tekintetéből csak úgy sugárzik a düh. Haragszik magára, haragszik Ashre is, mert így érez és mert szóba hozza, ezzel pedig arra kényszeríti Kornélt, hogy visszakozzon és elutasítsa, pedig nem akarja ezt.
 - Nagyon rosszul tennéd, ha nem bántanál ha egyszer arra kerülne sor. Nem vagyok én olyan szuper és remek mint amilyennek te gondolsz. Csak a társaságodban moderálom magamat. Tudod, hogy mekkora erőfeszítést jelent ez? Persze...el sem tudod képzelni, mert még fele annyit sem tapasztaltál meg, mint amennyire szükséged lenni. Nem vagyok jó neked, bármennyire is szeretnék az lenni, nem tudok. Hidd el, egyszer majd megfogod érteni, ha most üres fecsegésnek is tűnik is.
Hihetetlen, fújtat egyet mérgében, miközben az égnek emeli a tekintetét, borzalmas. Olyan szép este volt, miért kell felhúznia magát? Még mindig tartja a kislányt, de lépkedésre már nem pazarolta a figyelmét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ashley Valerie Stanwood
INAKTÍV


Nagykislány
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 1736
Írta: 2013. december 25. 21:56 | Link

[Szív Király, és egy kis mutogatás erejéig Lucus]

Kornélra néz megrökönyödve, majd megrázza a fejét... nem is érti ezt a kérdését, de látja, hogy nem sült el jól az iménti kijelentése.
-Csak vicceltem.-
Mondja, majd inkább másról kezd beszélni, egyrészt, hogy ezen a kis feszültségen tovalendüljenek, másrészt, mert más kerül szóba. Egészen pontosan fogalmazva mást hoz szóba. Várja a fiú válaszát, vagy reakcióját, ahogy lépked, amikor Kornél lépked, gépiesen, de közben csak az idegesség nő benne egyre inkább. Oldalra néz, és pont sikerül Lucát megpillantania, s ha a lány is észreveszi netalán, akkor rámosolyog, elveszi a kezét Kornél válláról, és rámutat úgy, hogy a fiú lehetőleg ne vegye észre, azt tátogva, hogy "Ő az".
Nagyon jó figyelemelterelés lenne ez a maga számára, ha nem lenne ilyen közel Kornélhoz, így azonban csak átárad rá a türelmetlenség és idegesség, amitől kicsit kezd kétségbe is esni. Tényleg megsértődött a fiú, vagy... most miért haragszik? Kornél mindig haragszik, amikor érzelmekről van szó. Mindig haragszik, amikor Ashley beszél is arról, még ha csak nyomokban is, hogy mit érez iránta. Talán másokkal is ilyen? Elvégre nem szereti, ha az emberek a közvetlen közelébe mennek, és ez biztos, hogy nem csak rá vonatkozik.
Megtorpan, és kicsit hátrahajolva néz fel a fiúra, és hallgatja végig a monológját. A szavak szinte égetik az arcát, a mellkasát, majd megrázza a fejét, és lelép a fiú lábáról, elveszi a kezét a válláról, de a másik kezét továbbra is fogja, ahogy, ha hagyja, elindul vele.
-Gyere!-
Kéri, nem utasítja, a szemei árulkodnak erről, és a hanghordozása is. Van egy ötlete, amitől talán mindketten kicsit nyugodtabbak lesznek, elvégre egyikük sem szereti ezt a fajta rivaldafényt, és Kornélnak, mint az már az este eleje óta nyilvánvaló, más problémái is vannak. Az egyik asztal mellett elsétálva felkap egy tálat tele mindenféle finomsággal, husikkal, köretekkel, és egy kézzel fogva, félig magának döntve, hogy könnyebb legyen tartani, sétál tovább vele, ki egészen a Nagyteremből, fel a másodikra, a Társalgóba. Nem akarja elengedni a fiú kezét még, így megvárja, hogy ő nyissa ki az ajtót, aztán besétál szépen, és leteszi a tálat az asztalra.

//Folytatás a Társalgóban//
Utoljára módosította:Ashley Valerie Stanwood, 2013. december 25. 22:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Andine
INAKTÍV


Daloló fecske
offline
RPG hsz: 37
Összes hsz: 194
Írta: 2013. december 25. 22:46 | Link

Milan, majd reményeim szerint Olivér

A mai napom, határozottan zűrös volt, rengeteg mindent el kellett intéznem, ráadásul a ruhám egy kis része elszakadt, így délután még varrnom is kellett. Ehhez hozzá tartozik annyi magyarázat, hogy a nagy készülődésben annyira elkevertem a pálcámat, hogy nem találtam, így aztán az idő múlása miatt cérnát és tűt ragadtam. Nem akartam felkeresni valakit vele, hogy segítsen, mert azt akartam, hogy senki se lássa. Bálba megyek, és olyan emberrel, akiről beszélhetnek, mert tökéletes, és ha egyszer visszanézem majd a képeket, ha majd egyszer a jövendőbeli gyerekeimnek kell mesélnem erről az alkalomról, büszkén mutogathassam, hogy bizony, anyu a legjobbat kapta.
Mire mindennel elkészültem, már szinte indulhattam is, nem akartam sem a kísérőmet, sem a rám az ágyamon ülő embert megvárakoztatni. Mert, hogy az ágyamon is ül egy kedves illető, igaz ő nem azért, hogy elkísérjen, csak, hogy a bálig se legyek egyedül, illetve délután elintéztem neki valamit, és azt szeretné megkapni, de egyelőre még nem jöttem ki a fürdőszobából. Merlinre, mintha igazi randira készülnék!
- Mindjárt!
Ígérem meg már ötödször a kint várakozónak, aki remélem nem menekült még el, és nem is aludt el a nagy várakozásban. Még egyszer végignézek magamon, majd erőt veszek, és a hajam utolsó igazítása után, kilépek a szobába. A ruhámhoz illő, apró, csillogó köveket helyeztem el a hullámos, helyenként apró fonatokkal ellátott hajamba, mely így most a derekam közepéig ér.
- Na, emberi?
A kérdés után sóhajtok egyet, és a szekrényemhez lépve előveszem a kis dobozt, melybe a délután az utolsó javításokon átesett kis ékszer van. Hihetetlenül részletesre sikerült. Régebben hobbiként kezdtem el ékszereket készíteni, hogy minél egyedibb legyek, nem hittem volna, hogy egyszer igazi megrendelőm is lesz. A hozzávalókból ítélve Milan tényleg komolyan gondolja ezt a dolgot, hiszen ez a kis mütyür egy kisebb vagyont ér, többet, mint az összes kis kövecske, ami a hajamban csillog. Átadva neki a dobozt megszemléli, majd egész pozitív reakciója után elteszi. Szuper, minden megvan. A tényre, hogy kivel megyek, nem túl boldog, de hát ez van, én élvezem a helyzetet, és tudom, hogy pár óra múlva még jobban fogom érezni magam. A cipőmet felkapva, a fiúba karolva indulok el, hogy a kastélyt átszelve, megérkezzünk a nagyterembe.
- Váó mennyi ember. Nem is tudtam, hogy ide ennyien el fognak jönni.  
Jó kérdés, hogy így hogyan találom meg azt, aki elméletileg velem van, azt persze rögtön kiszúrom, akihez a mellettem álló tartozik. Milant megbökve mutatok a lány felé, aki egy másik párossal beszélget, majd rámosolyogva ellépek, jelezve, hogy menjen csak a dolgára. Remélem hamarosan az én problémám is megoldódik, és felbukkan Olivér.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Blaise Felagund
INAKTÍV


FelaFia
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 265
Írta: 2013. december 25. 23:30 | Link

Dini, majd Vanda, Lasch tanár úr, Ophelia

Sosem volt még ilyen banzájon, és ha rajta múlt volna, akkor az első komolyan kiöltözése, az esküvője lett volna, szóval az elmúlt években nem kellett volna ilyen dísztalárokra költeni. Az előzőt már kinőtte, ezzel ma reggel szembesült, amikor a tükörben csuklója mellett a bokája is visszaköszönt. Jobb híján ebéd után felkereste a talárszabászatot, hogy nem számít az ár, neki ruha kell, majd írt egy gyors levelet Opheliának, hogy majd ott találkoznak. Azt mégsem mesélte el neki, hogy nincs ruhája, ezért nem lesz ott időben, elég felkészületlennek hatott volna.
Mikor végre elkészültek mindennel felrohant a kastélyba, és egyenesen Andinehoz sietett, akit majdnem kiugrasztott a fürdőkádból. Amíg a lány bent készült, addig ő átment a saját szobájába, gyorsan lezuhanyzott, felöltözött, és próbálta megnevelni a haját, hogy legalább ma álljon valahogy. Megborotválkozni már nem volt ideje, de nem is számított, így legalább férfiasabbnak tűnt. Mire visszatért a lány még sehol se volt, így aztán először engedelmesen leült az ágyára, majd a harmadik mindjárt után elfeküdt, és behunyta a szemét. Kár volt rohannia, hiszen tudhatta volna, hogy úgysem készül el időben.
- Ejha, nem semmi. Remélem az a ficsúr megérdemli ezt a nagy készülődést.
Nem tehet róla, hogy nem szimpatikus neki, még akkor sem, ha az korábban volt, mint, hogy Opheliával összejöttek volna. Akkor is, neki nem szabad kedvelnie, ez a lényeg. Majd idővel, ha jobban megismeri, azt viszont el kell ismernie, hogy a lány tényleg álomszép lett, már ha gondolhat ő ilyet, amellett, hogy a barátnője várja a bálban. Bár ironikus, a helyzet körülbelül ugyanaz, hiszen Ophelia és Olivér viszonya kínosan hasonló, mint az, ami közte és Andine között van, mégis, számára ez teljesen elfogadható, az viszont nem.
Végre aztán megkapja azt is, amiért jött, így nem kell ezen tovább agyalnia, és elégedett hümmögéssel állapítja meg, hogy jó munkát végzett a lány. Bár kicsit halványabb, jegesebb kékre gondolt, de ez is tökéletesen szép. Végigsimít a felszínén, majd felpillantva a cipőjét húzó lányra kacsint. Ez amolyan köszönöm, csak az ő nyelvén.
- Menjünk.
Örül, hogy végre felkelhet, nem örült volna neki, ha valaki rájuk nyit, mert gyorsabban szétterjedne a pletyka, mint hogy ő leér a bálba. A lány belé karol, ő pedig kihúzva magát vezeti el a nagyteremig. Szeretne találkozni Olivérrel, de Opheliát előbb kiszúrják a tömegben, így ad egy puszit Dini arcára, majd megindul a lány, és kis társasága felé.
- Jó estét! Vanda, tanár úr, Ophelia.
Mindhárom jelenlévő felé biccent egyet, majd az utolsó kezét megsimítva finoman belehelyez egy aprócska dobozt. Olyan, mint amit az eljegyzési gyűrűkhöz adnak, de ez egészen mást rejt most.
- Bocsánat a késésért, remélem nem várattalak meg.  


A "mütyür"
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. december 26. 18:15 | Link

most miről beszélsz?:D

Táncolós megjegyzésére szinte már majdnem elnevetem magam. Végre valaki, aki nem próbálja kínosan kerülgetni a témát. Nem gond, ha viccet csinálnak belőle - ha a megfelelő céllal teszik. A korábbi rendes - normális! - mosolya pedig nem kerülte el a figyelmem. Azt hiszem, tudom, mire megy ki a játék. Ha az óvatos és túl rendes levitásoknak nem megy a társasági élethez való visszaszoktatásom, a rellonosok alternatív megoldásai kellenek hozzá. Szóval próbálom nem fel venni a szenyó megjegyzéseket, a szándék a fontos. Asszem.
- Touché - a szavai megérnek egy ajak felfelé görbítést, és a grimaszára én is lebámulok az asztal alá.
- Minek jársz ekkora ketrecben? - kérdezem értetlenül. - Értem én, hogy magas vagy benne és jól néz ki a vádlid, de marha kényelmetlennek tűnik.
Most, hogy az asztaloknál vagyunk, és elém kerül ez a sok kaja, félreteszem az aggályokat azzal kapcsolatban, hogy egyedül faljak.
- Egyszer felpróbáltam egy magassarkút - mondom mosolyogva a göngyölt húsokkal teli tálcának, amiről épp lapátolok magamnak három-négy húscsomagot -, na nem volt ekkora.
- Majdnem kitörtem a bokám - a mosoly vigyorrá változik, ahogy visszaemlékszem a jelenetre, és Noémi élveteg fejére, hogy rá bírt venni a szoknyára és tűsarkúra. Régi történet.
- Miért nem eszel normálisan? - kérdezem, amikor a tányéromra már az arany és ropogós sült krumplik csobognak vízesésként, de a lány tényleg még egy szelet csirkemellet sem szedett magának. - Nem félsz, hogy megbetegedsz?
A lányt nézem, az ő várakozó pillantása eszméltet arra, hogy végre kezdjek is neki a nagy halomnak, amit kiszedtem. Szíves örömest!
Az első pár falat közben - egyrész tele a szám, másrészt épp nem jut eszembe semmi, miről beszélhetnénk - nem hangznak el szavak közöttünk. Ízlik? - kérdi.
- Mmmhhh - bólogatok nem kis adag sültkrumplit szúrva a villámra, és eltüntetve az arcomban.
- Szóval tudjuk, mi a program ma? - kérdem, hogy mégiscsak kérdezzek valamit. Mi lesz, ha nem tudunk miről beszélni? Utálom ezeket a helyzeteket. - Gondolom nem csak táncolni és enni lehet.
Látok az asztal végében fenyőfákat például, úgy sejtem, díszíteni kell, néhányan állnak is körülöttük. Ahogy hallottam, a halloweeni buli fergetegesebb volt párbajjal, szellemjátékokkal meg thesztrálokkal, úgyhogy biztosan karácsonyra is kitaláltak valami epic dolgot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fülöp Félix
INAKTÍV


Testvérben az erő!
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 146
Írta: 2013. december 26. 19:48 | Link

Tesó

A széllelbélelt ikerpár most egyetlen nap alatt próbálta kiélni az összes elmulasztott pillanatot. Egyszerre beszéltek három különböző dologról, dobálták egymást papír cetlikkel vagy csokis sütivel, és készültek a hazautazáshoz. Magyarán, szinte minden a szokásos mederben zajlott.
Farkas le volt nyűgözve az ajándékától, Félix viszont úgy döntött, elteszi későbbre az övét. A januárban visszaérkező diákok még kevésbé lesznek képben azzal, hogy ki a prefi és ki nem - legalábbis így okoskodott. Mire befejezték a becsomagolást, szépen felöltöztek, jó késő lett. A két fiú igyekezett nagyon kitenni magáért: a fehér szegélyes, szürke öltöny mellé Félix fehér inget és  csokornyakkendőt kötött, Farkas viszont szürke ing, és egyszerű nyakkendő mellett tette le a voksát. A kivételesen diszkét eleganciát választó fiúk végre egyszer jól megkülönböztethetőek voltak!
A terembe lépve Farkas azonnal magáévá tett egy csirkecombot, és azzal hadonászott. Félix krumplisalátát választott: így ketten kitettek egy teljes fogást!
- Hókirálynő, természetesen - felelte, mintha csak arra adta volna meg a választ, hogy mennyi kettő meg kettő. - Leszel a Hókirályom, dicső lovag? Szép a ruhád, meg a hajad.
Miután pukedlizve felkérte testvérét, és sikerült elintézniük a jelölésüket is, tovább sétáltak. Farkast biztos megihlette a kovászos uborka, ugyanis teljesen tűzbe jött a díszítés lehetőségétől.
- Nagyon szeretnék egy csillámporból alkotott karácsonyfát. Azt meg tudod oldani? - faggatta az ikrét, miközben melléállva az asztalon lévő dolgokat vette szemügyre. Még mindig ott volt a salátás tányér a kezében, így egyelőre nem ült le, mert alkotni úgyse tudott volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 93 94 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet