Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Biztos?
Kérdezek vissza még azért a biztonság kedvéért, majd Bárciánra pillantok, hogy megerősítsen. Hát rendben. Én a szemléletetést előrébb tartom az üres magyarázatnál, bár amennyire az előbb belendültem, azt hittem ki fog dobni az irodájából az igazgató úr. Hát nem így történt. Finoman megnyalom az ajkaimat, ez egy gyerekes rituálé, amit mágiahasználat előtt mindnig bevetek, mintha ezen múlna a szerencsém.
A tekintetem egy pillanatra összekötöm Kriszpénével, bár erre nincs szükség, mégis így korrekt. Már a pillantás előtt is elkezdi érezni, ahogy először tompa bizsergás járja át a testét. A lábujjából indul, és a fejében ér véget, nem szűnik meg, kellemes, meleg érzés, az agya egyre tompább lesz, nem érzi, hogy a bizsergés ne lenne természetes, hiszen itt van vágyai tárgya. Szerelmet gondol, de ez nem az, köze sincs hozzá. A szíve mindenesetre kétszeres sebességgel pumpálja a vért, vágyik arra, hogy megérinthesse a másikat, hogy a haját az ujjai között forgassa, elmerüljön a fényen, mely játszik a szálakon. Vágyik arra, hogy a bőre a bőréhez érzen, hogy az ujjaik egymásba fonódjanak. Nincs szemkontaktus, a nő nem is marad ülve, felkel, az ablakhoz lép, háttal van neki, ám ő mégis érzi, hogy birtokoni akarja, hogy magáénak akarja a nőt. A lassan indult, tompa érzés most mostanra már felszökkent, olyan erős, hogy azzal akár az egész kastélyt is rommá lehetne dönteni. Zója egy kis ideig nézi a kinti tájat, majd megfordulva Bárciánra pillant.
- Szerintem már elég intenzív az érzés.
Vonja meg a vállát, de nem mozdul, nem ül vissza. Nem igazán szereti használni a képességét, főleg azóta, hogy rájött, nem túl szerencsés vélamágiával befolyásolni valakit, aki amúgy sem bírja éppen jól, függetlenül attól, hogy ő szerelmes belé. Be kellett látnia, hogy a történet sosem lesz viszonzott, még ha fel is áldoz érte mindent. Balga női szív.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Sokan azt vallják, hogy ennek is megvan a maga pszichológiája, mármint a kávéfogyasztásnak. Igaz is némileg a történet. Nekem például nincs rá szükségem, későn szoktam rá, az egyetem utolsó évében, és amikor megtudtam, hogy terhes vagyok a fiammal, abba is hagytam, mindenféle leszoktató időszak nélkül. Én inkább élvezeti fogyasztó vagyok.
De annak mondjuk igen tisztességes, hiszen van, hogy egy nap képes négy – öt bögre tejeskávét is elfogyasztani. Ennek ellenére azonban nem mondhatja, hogy nem jön álom a szemére, ahogy a feje a párnához és, már szinte alszik is. Kivéve, amikor agyal az élet nagy kérdésein ugyebár. Olyankor szinte lehetetlen rávenni, hogy elaludjon. Persze ilyenkor más azzal kezdené, hogy „kár volt ennyi kávét inni, ő azonban nem ilyen, pontosan tudja, hogy mennyire nincs rá hatással a koffein.
- Felkészültél?
Fut át egy halvány mosoly az arcán. Lehet, hogy ő maga próbálta megoldani a helyzetét, és utána olvasott, hogy egyáltalán mi lehet ez az egész. Ez mondjuk a ritkábbik eset, de már az is pozitívum, ha valaki nem hagyja, hogy csak úgy leszuszakolja a lelke egy sötét, elzárt részére a problémát, és elhiggye, hogy ha nem foglalkozik vele, akkor megszűnik. Sokan vannak, akik így gondolkoznak. Lenyomják az újabb és újabb problémákat, míg végül a kapacitást már nem lehet tovább bővíteni, és mindaz, ami eddig csak rejtve volt, most egyszerre zúdul ki, sokszor félelmetes pusztítást végezve a környezetében.
- Miért lettél most kíváncsi rájuk?
Kérdezem, miután visszaült. Természetes, hogy az embernek ilyenkor tennie kell valami pluszt. Van, aki csak a lábával dobog, de volt már olyan diák is, aki tört és zúzott. Az asztal alsó üveglapjából most is hiányzik egy darabka, ami őszintén szólva, fogalma sincs, hogy hova lett, amikor visszaállította a tárgyakat, minden visszatért, csak a kis félcsillag alakú törés nem.  A kérdést mások talán úgy tették volna fel, hogy: „És te kíváncsi vagy rájuk?” Jogos, de eléggé felesleges kérdés, melyre lehet azt felelni védekezően, hogy: „Nem”. De ez nem igaz. Hiszen akkor nem járkálna itt fel s alá, és nem gondolkozna azon, hogy miért nem kellett nekik, hiszen Timi elég sok sebet begyógyított. Annak, aki nem érdeklődik a vérszerintiek iránt, annak bőven eleget is, ám aki igen, annak ez nem elég segítség ahhoz, hogy tovább tudjon lépni.
- Miért választottad a Bagolykőt?
Érdekes, amit a Timivel való kapcsolatáról mond, különösen az utolsó mondat. Lefirkant néhány szót a jegyzetfüzetére, miközben az előző kérdésre hallgatja a választ.
- Nem várható el senkitől, hogy azt, aki felneveli, anyának vagy apának szólítsa. Vannak olyan fiatalok, akik az édes szüleiket is a keresztnevükön szólítják. Viszont érdekes a fogalmazásod. Elég jól? Súrlódások azért vannak? Olyan, mintha nem lenne felhőtlenül boldog ez a kapcsolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ahogy Bárci mágiája elindul, úgy az övé fokozatosan csökken. Meg kell vallania, örökre a szívébe véste azt, ahogy Kriszpin rá pillantott. Nem sok ember van, aki képes a vágyát szemérmesen megtartani, a legtöbben ekkorra már rég a falhoz vagy a padlóhoz szögezték volna, ellenállás nélkül akarták volna magukénak. Jó lett volna, ha akkor, amikor még nem tudott bánni ezzel a fránya „adománnyal”, akkor lett volna egy ilyen kedves fiú, aki így viszonyul hozzá. Talán akkor ő maga sem utálná annyira a vérét.
Szépen lassan elfogy a bűvölet, a fény az igazgató szemében kihuny, ő maga megenged egy pillanatot, csak egy röpkét, amikor lepillant a földre, és ad magának egy kis időt, hogy a kedves, szeretnivaló tekintetet elraktározza magában. Még ha nem is volt igaz, mégis olyan, mire vágyott. Ki hitte volna, hogy éppen azt lepik meg, aki a legkevésbé számít rá. De a meglepetés jól eső, egy cseppet sem keserédes, inkább erőt adó. Hálás mosollyal pillant fel ismét a vezetői székben ülő férfire, aki mostanra már teljesen a nyugalom hatalmába került. Miközben Kriszpint átjárja a tökéletes béke, visszasétál a pároshoz, de nem ül le, csak a kezét teszi finoman Bárcián vállára, és egy kicsit megszorítja azt.
- Milyen vicces így az arca.
Persze nem gúnyolódik, eszében sincs. A vicces nem is jó szó rá, inkább aranyosat mondana. Nagyon aranyos, ahogy így bájosan vigyorog, mint akiből épp kimegy az amortencia. Nem kizárt, hogy így van, talán a kettejük mágiája keresztezve éppen azt az érzést adja, mint a bájital. Szerelem és nyugalom egyben. Az előbbi érzetnek már nyoma sincs, persze a férfi tudja, hogy megtörtént, de mostanra már csak a nyugalom van. Türelmesen vár, míg Bárcián úgy nem dönt, hogy véget vet a kellemes érzésnek.
- Ön egy igazi úriember.
Köszönti újra a tiszta fejűek világában az igazgatót, őszinte csodálattal. Nem hitte, hogy van férfi, akiben ennyi önuralom van, és láss csodát, mégiscsak létezik. Most már visszaül a helyére, jobb lábát átveti a balon.
- Mit gondol most, hogy tapasztalta, mire képes Bárcián?
Türelmesnek kellene lennie, ám most pont várni nem tud. Nagyon érdekli, hogy az igazgató úr mégis hogyan viszonyulhat jelenleg mindahhoz, amit az előbb bemutattak neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Ez egy jó meglátás, de azért nem árt vigyázni velük, érdemes megnézni, hogy milyen véleménnyel vannak az íróról, mielőtt az ember belefog egy könyvbe. Mostanában a pszichológia nagyon népszerű téma lett, azonban a kontárok eléggé el tudják vinni az embereket olyan irányba, mely nem hogy nem segít, de szabályosan károsít is.
Neki magának szerencsére ehhez még nem volt személyesen szerencséje, ám olvasott nemrég egy értekezést, melyet az egyik volt csoporttársa írt a témában. Vele megesett, hogy az egyik gyógyulófélben lévő páciense önállósította magát, elolvasott egy könyvet, majd az utolsó fejezet után felakasztotta magát. Manapság már nagyon sokan hiszik azt, hogy mindenhez értenek, ennek eredménye pedig a káosz és a kudarc.
- Miért így tennéd fel a kérést?
Kérdez újra. Nem azon van a hangsúly szerinte, hogy nagy általánosságban miért érdeklik a szülei, hanem az időpont a különös. Történnie kellett valaminek, amiért most itt van, és beszél erről. Persze nem biztos, hogy valami nagyon nagy és látványos ok van itt, sokszor pont a jelentéktelen pillanatok teszik fel úgymond az i – re a pontot, akkor telik be az a bizonyos pohár és borul a bili.
- Azzal, hogy azt mondod: „nem veszem őket emberszámba sem”, pont azt mutatod ki, hogy de, odaveszed. A harag érthető, ám biztos, hogy kellenek ők ahhoz, hogy megtudd, ki vagy? Azt mondtad, nem tudod azt sem, ki vagy. De ez nem igaz. Nélkülük felnőttél, megálltad a helyed a világban, megtaláltad az embert, akiben bízol, és aki szeret téged, és haladsz az utadon. Ha nem tudnád azt sem, hogy ki vagy, hogyan tudnál egyáltalán döntéseket hozni? A 14 és 25 év közötti fiatalok gyakran tanácstalanok az életükkel kapcsolatban, gyakran nem tudják, hogy kik ők, keresik önmagukat. A titok az, hogy aki vagy, ott van benned, a döntéseid határoznak meg és formálnak téged. Viszont az, hogy ki vagy, a fogantatásodtól a halálodig változik, megismerheted önmagad, de nem hiheted, hogy a kép, amit a tükörben ma látsz, holnap is ott lesz, hiszen minden egyes apró mozzanat is alakítja, változtatja a személyiségedet.
Próbál rávilágítani a lényeges részekre úgy, hogy közben ne érezze a lányka se úgy, hogy kioktatják. Amúgy is, eszébe se lenne kioktatni őt, hiszen ez most nem olyan téma, meg amúgy sem szokása, mégis sokszor csak tapogatózik, hogy  milyen hanghordozás illik a legjobban a másik félhez. Alapvetően nyugodt és türelmes, de van nem egy olyan hallgató, akivel bizony keményen kell bánni, mert úgy hajlandó kivenni részét az itt folyó beszélgetésből. A visszakérdezés egy pillanatra meglepi. A legtöbb pszichológus magáról mélyen hallgat, nem osztja meg a kulisszatitkokat, ő azonban nem hisz abban, hogy az elzárkózás segítenek.
- Mert a lányom az apja közelében akart lenni. Ismeretlenül is szerette őt, és amikor alkalma nyílt jobban megismerni, kérlelt, hogy térjünk ide vissza, belementem.
Anyagilag mondjuk ez a lépés a csőd szélére juttatta őket, de Dwayne segítségével sikerült elérni egy szintet, amit most már ő maga is meg tud tartani, így azt a pénzt, amit a férfi ad neki, tényleg csak arra költi, amire rendeltetésszerűen költeni kell, a megmaradó összeget pedig mindig szépen félreteszi.
- Ez egy határozottan jó szemlélet. Ahol sosincs veszekedés, általában ott van a legtöbb titok és rejtett agresszió, gyakorlatilag a bombák földje. Hogyan képzeled el magad az utolsó tanévedben?
Teszi fel a következő kérdést, miközben hátradől a fotelben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Az nagy szó, ha valakit Rellon ellen is beállítanának.
Nagyon szerette a házat, amikor helyettesként dolgozott ott, és nagyon jól belelátott akkor abba, hogy milyenek a házon belüli szerveződések. Mindig is dicséretre méltónak találta az összefogásukat, és azt, ahogy egymást segítik. Bármennyire is nagy az ellenérzés az irányukba a többi ház részéről, és talán nem is alaptalanul, ő maga nagyon szerette azt a légkört és közeget, ami mindig ott fogadta. Persze egy fél pillanatig sem mondja azt, hogy nem jogos a többi diáktól a három lépés távolság, hiszen a legtöbben szabályosan kikényszerítették, hogy ellenérzésekkel viseltessenek az emberek az ház diákjaival szemben.
- Néha a mondatok csak úgy kicsúsznak, mert akkor és ott van ott az idejük. Én hiszek benne, hogy a sors néha rásegít, amikor látja, hogy egyszerűen nem vesszük észre azt, ami a szemünk előtt van, vagy éppen nem arra megyünk, amerre tartanunk kellene.
Nem olyan rég ő maga is így tett, akkor amikor azon a fülledt levegőjű hajnalon megmondta Dwayne Warrennek, hogy egészen előtte nap estig vélamágiával áltatta, aztán pedig azt, hogy az a férfi nagy baja, hogy ennek ellenére beleszeretett. Persze ezt azóta se beszélték meg, de szinte biztos benne, hogy így van. És abban is, hogy eljön majd a nap, amikor már nem lehet ezt tovább húzni, viszont, ha most nyomulna, akkor épp azzal rontaná el a felfedezés esélyeit, így hát, bármennyire nehéz is, de hallgat és vár. Türelmesen.  
- Miért magyarázkodsz?
Kérdezi halvány mosollyal, mert hát ő egy rossz szót se szólt, sőt, ami azt illeti, semennyit se szólt, és Ráhel egyből magyarázkodott. Rossz szokás, amiről igyekszik minden gyereket leszoktatni. Nem kell mindig magyarázkodni, ha valamit akarsz, mert bűntudatot keltesz magadban, másoknak meg azt mutatod, hogy mégsem vagy ebben annyira biztos, hogy kételkedsz, és ezt nem szabad, a magabiztosság már a siker ötven százaléka.
- Francit jelenleg jobban féltem, mint téged. Ő túlságosan beleélte magát abba, hogy az apja tényleg le akar telepedni, érthető, hogy minden lehetőséget megragad, hogy vele legyen, te viszont épp a saját utadat járod, ami remek, komolyan, büszke vagyok rád.
Feleli őszintén, közelebb sétál hozzá, és megtámaszkodik az asztalban, ami egy nagyon helyes döntésnek bizonyul, hiszen, amikor a lány kimondja, hogy szűz, egy pillanatra meg kell kapaszkodnia. Nem feltételezett mást, de nem számított arra sem, hogy ez most itt előkerül.
- Helyes, javaslom, hogy ebben rólam vegyél példát, bár az tudom, hogy nem egyszerű művelet. Én csak az utolsó vizsgáim után vesztettem el. Ha egyetlen hónappal tovább várok, akkor csak a gyermekeim apjával teszem. Komolyan. Az első amúgy is meggondolatlan volt, a második viszont őszinte. De védekezz, bármikor is jön el, védekezz. Ennél jobb tanácsot nem nagyon adhatok. Én ott és akkor teherbe estem. Technikailag gyerek voltam még, és volt egy újszülöttem, ezt senkinek sem kívánom. Bízom benned, okos lány vagy, de féltelek is.
Főleg, hogy ő nem csak a levegőbe beszél, hanem ténylegesen át is élte. Nem volt fair a helyzet Minával szemben sem, Dwayne-nel szemben sem, Krisztával szemben sem, senkivel szemben sem, és bármennyire is imádja a lányát, tudja, hogy hatalmas nagy felelőtlenség volt, amit csinált.
- Ez nagyon rendes tőlük, egy buli mindig örömmel tölti el az embert, hiszen azt mutatja, hogy gondoltak rá. Ami az ajándékot illeti, csupa fül vagyok.
Valóban így egyeztek meg. Nem akart haszontalan vagy éppen nem tetsző ajándékot adni. Azt szerette volna, ha örül is neki, őszintén. Ez a bevett szokás Minánál, Francinál, sőt szinte mindenkinél, akinek ő ajándékot ad. Így könnyebb és őszintébb az egész.
- Hogy mi van?
Ez egy őszinte emberi reakció, ami hirtelen kicsúszik a száján, de abban a pillanatban meg is bánja, mert elég bunkón hangozhatott, és nem annak szánta.
- Nem vagyok benne biztos, hogy nem esne letargiába. Nem is azért, mert hozzám akarsz tartozni, hanem inkább azért, mert képes lennél bizonyítékokat bemutatni a felelőtlensége ellen.
Megértette az apját is és a lányát is. Mind a kettejüknek számos elfogadható és el nem fogadható indoka volt a tetteikre és a gondolataikra, azonban így kimondva, elég durván hangzott a dolog.
- Inkább meg kéne beszélni vele.
Nem mond nemet, nem is akar. Érti az okot, és gyakorlatilag Ráhel már ott lakik nála, hiszen amikor csak teheti, ott van, hogy családban legyen, ami teljesen jogos.
- Lehet, hogy a húgom a lánya hozzánk költöznek, tönkrement a házassága. Úgyhogy itt az ideje, hogy átalakítsuk a házat.
Ezt csak mellékesen jegyzi meg, nem akarja, hogy a lányok érkezése váratlanul érje Ráhelt. Miközben beszél, felül az asztal sarkára, onnan pillant le a lányra.
- Beszéljünk apáddal? Végig akarod ezt csinálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Szép, de az enyém szebb.
Vonja meg a vállát zavartalanul a kijelentésre. Nem bántásként mondja, mert tényleg szép, és azzal se lenne baj, ha a kis Lizzi az apukája szemét örökölné, de hát kell valami anyából is, és ő maga a szemét szereti a legjobban, így mindenképpen annak örülne a leginkább.
- Pontosan. Nem mindennapi és szexi. Bárki lehet sportos például, de vörös, az izgalmas. Viszont milyen áldás, hogy te magas, sportos, humoros, jóképű férfi kicsit sem vagy egoista.
A csipkelődés és az arra adott pozitív visszajelzés máris jó. Persze a sírás is sokat dob az emberen, ő maga rendszerint annyira megnyugszik, hogy azt elmondani se tudja. Viszont nem sír csak úgy mindenen, általában összejön egy nagyobb adag, és akkor nincs megállás, amikor már torkig van mindennel, akkor kiadja magából, a lelke megnyugszik, az emlékeket fiolákba teszi, a legtöbb ülés anyagát is például, szépen felcímkézve, egy biztonságos helyre rejti a kíváncsi szemek elől, hogy bármikor elő tudja venni, ha kell.
- Igen, túlgondolod. Viszont ha ez vígasztal, az emberek csak nagyon kicsi százaléka csinálja azt, hogy megoldja a dolgokat, különösen a magyarok. Pesszimistáskodnak, kivárják az utolsó utáni pillanatot, addig csak rágódnak, és ha esetleg elszaladt a hajó, akkor újabb kör következik a bosszankodásukkal. De ez tényleg nagyon sok emberre igaz, viszont az, aki cselekedni tud, sokkal jobban jár. Amúgy meg, az amit elmondasz, a rész magadból, az igaz barátoknak nem panaszkodás, ezt ne feledd.  
Megsimogatja kicsit a férfi haját, most, hogy ilyen szépen belőtte, nem akarja széttúrni, de úgy érzi, hogy az emberi törődés kell neki, minden kis apró formában, és kinek ne esne jól, ha éreztetik vele, hogy szeretik.
- Merlinre, hogy milyen jó szadizni téged.
Sosem bántaná az eridonosokat, de hát a motivációt meg kell adni azért, hogy megcsinálja azt amit elvár tőle. Oké, ez egy kicsit gonoszul hangzott, de hát mindenki tudhatja, hogy elég egyedi stílusa van. Viszont azért a kedvesség nagyon is megvan benne, mert a szadizós kijelentés mellé azért nyom egy puszit is a férfi arcára.
- Mi lenne, ha egy ideig vélamágia alatt tartanálak? Egy hétig mondjuk. Anélkül élhetnél, hogy rá gondolsz. Nem erős, csak jóleső vonzódás más iránt. Fokozatosan megvonnám a végén és meglátjuk, hogy miként érzed magad utána. Na?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Nem félsz attól, hogy ha megkapod a válaszokat, inkább csalódottabb leszel, mintha csak továbblendülnél a miérteken?
Sosem jó a múltat bolygatni, mert nagyobb esélye van arra az embernek, hogy mindenféle kínos és kellemetlen választ kap, mint arra, hogy boldog és felszabadult lesz, ha az út végére ér. A múlt nem véletlenül múlt el és a sok kis kérdés nem véletlenül maradt megválaszolatlan. Persze van, aki bevállalja, hogy felkutatja a miérteket, de ő maga nem tanácsolja. Jobb a jelenre koncentrálni, ahhoz, hogy az ember a jövőt építhesse, különösen, ha olyan szerencse éri, hogy a kilátástalan és szomorú élethelyzetében megmentik. A lánynak is ez volt a nő, aki más volt, mint a többi, aki kedvesen és szeretettel fordult felé, és aki sajátjaként nevelte fel.
- Sokan vannak így, jó részük nem is találja meg a helyét itt, és visszatér a muglik közé, leadva a pálcáját, vagy épp csak eltéve. Az én húgom is éveken át élt a muglik között, sőt mielőtt idejöttem volna, én is ott éltem. Debrecenben tanultam, ott kezdtem meg a munkásságomat, majd Pestre költöztem. Nem vágytam ide vissza, pedig ebbe születtem bele. Érdemes kipróbálni, hogy mi a kényelmesebb, ha végzel itt, élj három hónapot vagy fél évet a mágia nélkül. A legjobb a teljes megvonás, mint egy leszokás, nagyon sok mindent megtudhatsz a hónapok alatt magadról és a mágiához fűződő viszonyodról.
Ő maga is ez idő alatt, különösen az első nagyobb sokk után ismerte fel azt, hogy mi az, amit hátrahagyott, és hogy hiányzik – e neki ez a világ. Nem hiányzott, ő maga nem akart ide visszatérni, nem akarta feleleveníteni a múltját, mely ösztönösen előjött azzal, hogy idejött. Mindenhonnan az anyja és a nővére tekintenek vissza rá, ők vannak a magazinok belső borítóján vagy éppen menet közben akad rájuk, ahogy mágikus parfümöket kínálnak vagy éppen a legújabb talártrendekben feszítenek, esetlen Valentinnapi különleges és csábító ruhaneműkben.
- A sablonos dolgokat mindenki reméli, de nem szabad, hogy elvakítsák az embert, mert azok mind olyan dolgok, melyek érzelmileg demotiválóak tudnak lenni. A negatív időszak pedig könnyen letéríti az embert az útról, amit választott magának. A jós vonal tetszetős, nem sokan lépnek erre a pályára, csak akik úgy érzik, igazán jók benne. Tanítanád vagy inkább kutatnád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Soha ne mondd, hogy soha. Én azt hittem, hogy sosem lesz második gyerekem, és bakker, négy éves a kis ördögfiókám.
Szó szerint ördögfióka, néha tündéri, ha kell neki valami, de amúgy annyira Warren, hogy az már ijesztő. Négy éve édesíti és keseríti meg a mindennapjait, emellett nem lehet csak úgy elmenni. Hihetetlen, hogy ennyi idő eltelt már.
- Na és ha ferde az állad? Minden önbizalom kérdése, nem tudtad?
Kívül például ő is nagyon vagánynak hat, határozottnak és odamondósnak, de belül egy olyan érzékeny lelkű nő, hogy az már művészet. Olyan, mintha két személyisége lenne, de nincs, ez csak egy védekező mechanizmus nála, így próbálja elejét venni a pletykáknak és a kikezdésnek. A fellépés, az a titka mindennek, és ez igaz is, a siker hatvan százalékát, ha nem nyolcvanat ez adja.
- Tény, elég furcsán nézne ki az a túlélés oktatás, amit egy vacilláló előadó tart, meg aztán éles helyzetben is. Stop, stop, álljunk meg fiúk egy picit Viktor papa gondolkozik. Nem, azt hiszem már réges-rég kinyírtak volna, vagy ezt ellövöd és kinyírod őket, mert halálba röhögik magukat.
Nem, bármennyire is csábító a dolog, nem éri meg kockáztatni a csinos kis pofiját azért, hogy megtudják vajon ez vagy az lenne-e.
- Egy egészen kicsit? Nem. Baromira? Óóó igen. Fogalmam sincs, hogy mit kerestem a kékeknél, annyira piszok mód gonoszkodó és érdekember tudok lenni. Hatalmas karriert futottam volna be rellonosként, de hát, látod milyen lapot osztott nekem a sors. Bezzeg amikor a házat vezettem, muhahaha.
Túl jól sikerült a nevetés, és nagyon jól összepasszolt a tenyérdörzsöléssel. Elég ijesztőnek hat ilyenkor, de legalább nem béna, amit csinál.
- Utálom, ha embereket kényszerítenek, hogy pszichológushoz járjanak. Oké, vannak extrém esetek, de alapvetően nagyon rossz, ha rákényszerítik, mert a szerencsétlen gyerekben így azt tudatosítják, hogy defektes és kell valami „ellenszer” a dilijére, hogy kezeltetnie kell magát, mert nem normális, pedig erről szó sincs. Borzalmasak tudnak lenni az emberek. Egyből levágom, hogy ki az, aki kényszerből és ki az, aki önként jön el hozzám, és a haladás is más, mert a küldött szorong, feszeng és a pokolra kíván. Pedig nem azért vagyok, hogy a dilijét kezeljem.
A szemét is megforgatja közben, tényleg nem érti, hogy miért hiszik a kollégák, hogy ha valakivel nem tudnak bánni, akkor a gyerekben van a hiba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Aliz

- Milyen módszert javasolnál valakinek, aki egy hasonló vagy akár ugyanilyen helyzetben jön hozzád?
Egy kicsit bajban van a lánnyal, mert olyan mintha egyszerre akarná és nem is ezt a találkozást. A csalódás persze az élet velejárója, ám természetes, hogy az ember szeretné a lehető legjobban elkerülni azt. Ugyanakkor ott van a kíváncsiság is, amit olyan nagyon nehéz legyűrni, na meg persze a mi lenne, ha kérdéskör. Viszont lehet, hogy a megoldás már régen megfogalmazódott a lányban, ám nem meri elhatározni magát, mert ő találta ki, és nem egy hivatalos szerv adta parancsba. Mondjuk a parancsba adás egy kicsit morbid megfogalmazás.
- Szerinted Timi hogy fog reagálni a döntésedre? Gondolom neki is megvolt az oka rá, hogy végül a mugli világot választotta.
Sokan vannak, akik így tesznek, olykor kiugróan magas számban fordulnak elő, mintha valami vissza-visszatérő hullám lenne. A múltkor több tanulmányt is olvasott ezzel a témával kapcsolatban. Néha jobb lenne, ha inkább romantikus regényekkel töltené a kis szabadidejét, sem mint tanulmányokkal a varázsvilág változását illetően. Bár tény, így legalább hozzá tud szokni.
- Habár, ha azt nézzük, egyre elterjedtebbé válnak az előkészítők, itt is lenne munkája.
Bár nem tudja, hogy Aliz mennyire gondolkozik Bogolyfalvában, de ha már így felmerült az átköltöztetés, akkor nem árt ezt a lehetőséget is megvizslatni.
- Viszont arra is gondolnod kell, hogy ő esetleg nemet mond a költözésre. Hogyan reagálnád le?
Persze más az adott helyzet és egy felmerülő gondolat szituációja, ám érdemes már előre elgondolkozni azon, hogy van más lehetőség is azon túl, hogy a dolgok úgy haladnak, ahogy azt ő kitalálta.
- Persze, jó, ha az ember spontán, ezzel nincs is baj, de viszont lehet, hogy hosszú távon komolyabban is megüti a bokáját. Te még fiatal vagy, ami nem jelenti azt, hogy tapasztalatlan, és nem jövök a hegyi beszéddel majd, hogy bezzeg az én koromban majd megtapasztalod, de pont, mert fiatal vagy, könnyebben tudsz változtatni. Egy kis átgondolás még nem teszi az embert kiszámíthatóvá, azonban ad neki egy utat, melyen elindulhat. Ettől lehetsz te mész kincsvadász mágiatörténet tanár ifjúságsegítő munkatársa az iskolának, de lassan meg kell vizsgálnod a döntéseidet, hogy vajon tényleg jó – e az állandó spontaneitás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Ez igaz, azonban ilyenkor az is fontos, hogy mit felelsz egy kérdésre. A pszichológus maga amúgy se mondhatja, hogy ezt csináld, vagy azt csináld, csupán rávezethet az irányra, amit keresel, csak magad sem gondolod.
Nem szokta ezt elmondani, most azonban valahogy úgy érzi, jó, ha ez is előkerül. Sokan gondolják azt, hogy bejönnek ide, elmondják mi a bajuk, és akkor egy csillanás alatt meg is kapják a megoldást, és mennek is tovább. Pedig nem. Nem mutathat rá a megoldásra, ami szerinte jó, hiszen pont az alapvető hibába ütközne ezzel, vagyis, hogy minden ember más. Már az is necces, amikor példát hoz, mert a példák többsége a családja vagy a közeli baráti társasága egy tagját emelik ki. Ezt azonban a mai napig nem tudta levetkőzni, és akinek ennyi éven át berögzült valami, az már nem is biztos, hogy javítható.
- Ez igaz. A titkok mindig ezzel járnak. Az pedig, hogy egy szülő lemond a gyermekéről sosem könnyű. Eleve van egy sérülés, maga a tény miatt, amit hiába dolgoz fel mindenki a személyisége szerint máshogy, mégis benne marad. Ha nem is beszél róla, gondol rá, ha nem is sokat, de a cselekedeteiben, döntéseiben visszaköszön. A múltat megbolygatni sokszor nem tanácsos, néha a titok nem véletlenül az. Nem biztos, hogy amit a másik talál, az építő jellegű lenne.
Ez a beszélgetés, fél is tőle, de hamarosan a saját családjában is vissza fog köszönni. Abban a pillanatban, hogy Ráhel megszagolja a dolgot a szülőanyjával, egész biztosan elé fog állni, és akkor ő lesz majd a rossz ember. Persze, mondani könnyű, hogy nem célszerű megbolygatni, de valójában ez nem könnyű.
- Azt érdemes ilyenkor végiggondolni, hogy amit találunk, változtat-e valamit a jelenen. Kell-e tudnunk ezt az információt azért, hogy az életünk menjen tovább. Illetve azt, hogy képesek vagyunk-e az információt kellőképp kezelni, legyen az bármilyen, mert a nagy egymásra találás leginkább csak a filmekben van, a valóság ennél jóval kegyetlenebb.
Kicsit a szavai mögött már most egy védőbeszédet érez, holott még nincs oka rá, hogy reflektáljon, hiszen maga a veszekedés sem történt meg. Talán soha nem is fog, de ez is egy olyan álomkép csak sajnos, mint az, hogy a családegyesítések mindig örömmel történnek.
- A kíváncsiság nem olyan dolog, ami miatt az embernek rosszul kell éreznie magát. Hiszen a tudásszomj mindenkiben megvan és minél több mindent tud az ember, annál biztosabban mozog a mindennapokban. De mérlegelni kell.
Ez a helyzet nem könnyű, és határozottan bólint arra, hogy aki nem élt még át ilyen helyzetet, az nem tudja átérezni. Ő sem tudja átérezni mindazt, amit Ráhel érezhet az anyja ügyével kapcsolatban, vagy amit érezni fog egy nap, ha megtudja. Ő maga most úgy véli, hogy védi a lányt egy komoly csalódástól és talán egy még nagyobb lelki összeomlástól, hiszen amúgy is van elég baja, nem kell még tetézni, de máskor meg azt gondolja, hogy pont azzal lépnének túl a dolgot, ha felfedné. Ez egy olyan helyzet, aminél egyszerűen nincs jó válasz.
- Nincs valaki, aki feltételezhetően ismerhette őket? Iskolatársak, tanárok, szomszédok, akik legalább annyit tudnának mondani, hogy érdemes-e tovább keresned vagy sem.
Tudja, hogy nem lenne szabad javasolnia, azonban egy kis terelés senkinek sem árthat. Hogy ezzel mit kezd, az már rajta áll. Inkább a másik témára helyezi át a figyelmét.
- Ha rugalmas, akkor megérti majd, de fontos, hogy te is rugalmas légy vele. Az egy dolog, hogy valaki feltalálja magát, és az egy másik, hogy be tud-e illeszkedni. Ha igent mondana, a falu jó kiindulási pont lehetne, hiszen itt rutinosan mozogsz, és ahogy én látom, eléggé összetartó a közösség, szívesen fogadják az új lakókat. A húgom is feltalálta magát egyből, pedig ő az iskola után a mugli világban élt és tisztán a varázsvilágba csak pár hónapja költözött vissza.
Ismét csak bólogatni tud, hiszen a lány, amit mond, az nagyon alaposan megfontoltnak és körültekintőnek tűnik, ő maga sem hiszi, hogy ezzel a helyzettel baj lenne a későbbiekben.
- A nyílt, egyenjogú kommunikáció fontos elmondod az érveidet, meghallgatod az övéit és levonsz egy végkövetkeztetést a kettőből. Így simán működik a dolog. Szerintem jól fogod kezelni ezt a helyzetet.
A másikra – arra, hogy fejjel megy a falnak – elmosolyodik, felkelve az asztalához sétál, és a táskájából elővesz egy határidőnaplót. Visszasétálva a lányhoz kivesz belőle két összehajtott lapot, és szétteríti.
- Érdemes listát vezetni. Ez itt egy pozitív lista. Mi az, amit érdemes csinálnod. Apróságok, de segítik jobbá tenni a napod. Láthatod itt is, hogy nekem sincsenek úgymond nagy tetteim. Vízbe tettem egy letört virágot, segítettem vinni egy nehéz kosarat. És ennek van egy ellentéte, amin azt sorolom fel, hogy mit nem kellene többet csinálnom, és igen, melléhúzok minden alkalmat, amikor hibázok, így van, ahol már egész sor vonalka van.
„Ne igyál sprite-ot egész nap”, „Maximum három kávé egy nap”, „Mosolyogj az utcán, mert pletykálni fognak” és ehhez hasonló szépségek vezetik a listát. A legtöbbet a „Dwayne Warren” felirat kapta, ami nincs igazából kifejtve, de pontosan leírható. Van még olyan, hogy ne káromkodjon, vagy ne hozzon egészségre káros példákat a diákoknak, de ezeknél úgy tűnik javuló tendenciát mutat.
- Ha rendesen vezeted a listát, a sok vonal miatt egyre kellemetlenebbül érzed magad. A másik megoldás a napló írás és heti egyszer a kötelező visszaolvasás. Ebben az a necces, hogy ha érzékeny ember vagy, akkor egyszerre olvasva nagyon kellemetlenül érezheted magad utána. De az se rossz módszer. Az önsanyargató, például befőttes gumit a csuklóra dolgot nem támogatom, rövidtávon megoldás, de visszatérhet a probléma. Mi lenne,
 ha megpróbálnánk ezt a listás vagy a naplós módszert, és egy hónap múlva megnéznénk, hogy segített-e valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Alíz elmélkedését a múltról és a miértekről nem szakítja meg, nem szól közbe, mert ez az a pont, amikor a lánynak magának kell rájönnie azokra a tényekre, melyeket az ülés alatt pedzegettek már. Nem szólhat bele, nincs joga terelni, sem véleményt formálni, hiszen ő maga nem más, mint egy összekötő, aki a felszínre emeli a tudatalattiban rejlő válaszokat. Nincs joga ítélkezni, irányítani, másra rákényszeríteni a saját álláspontját, és bár néha nagyon közel van ahhoz, hogy megmondja az embereknek, hogy mit gondol, mégis hálás, hogy amúgy ez a leghatározottabban tiltott rész. Nem befolyásolhat. Hallgatja mindazt, amit a lány mond, néha leír a jegyzettömbbe pár szót, de a füzetet eleve olyan szögben tartja, hogy kivehetetlen legyen. Maga a tett sem látványos, nem akarja, hogy a másik fél esetleg megálljon, vagy összezavarodjon csak azért, mert ő leírt valamit a papírra. Végül is, lehetne akár a krumplistészta receptje is. Persze nem az, de lehetne.
- Csak akkor kezdj neki, amikor már biztosan tudod, hogy amit megismerhetsz, az nem lesz rád, a tervezett jövőképedre hatással. Bármi legyen is az. Rendben?
Bár ez a része nem könnyű, hiszen bármit is tud meg, az olyan, ami befolyásolja, az, hogy mennyire, az csak az ő szívósságán múlik. A befolyásolás szinte elkerülhetetlen, csak ha nem egy érzelem mínuszos jégtömb. Viszont lehet ezt hatékonyan készülni, ha kellőképp felkészült az ember. Ráhelről például tudja, hogy nem az, és ennek meg is lett az eredménye. Nem azért titkolta előle az anyja személyét, mert az olyan izgi, hanem mert tudta, hogy a lány nem fog jól reagálni erre.
- Ez remek lenne szerintem, ahogy hallottam, az előkészítőben mit meg nem adnának azért, ha lenne egy olyan tanáruk, aki nem csak óraadó.
Elég nehéz rendes tanári állományt kialakítani persze, ha olcsóbban jön ki az óraadókkal, de tudom, hogy van tervbe változtatás, épp a minap beszélgettem erről Francival, akinek Thomas mondta, szóval elég biztos az információ. Néha úgy érzem, hogy a rokonaim – a normálisabbik fajta – mind a faluba költözik, és lassan mi fogjuk kitenni a hely felét. Persze nincs itt olyan nagyon sok ház jelenleg, hogy ez komoly problémát jelentsen.
- Jó választás!
Felelem lelkesen, és mosolyogva nézek rá. Nagyon jó gondolat, és nagyon örülök neki, hogy végül hajlandó belevágni, mert így sokkal könnyebb dolgunk lesz.
- Találkozzunk akkor legközelebb az új tanév elején. Mondjuk az első héten, szerdán, négykor. Hozd magaddal a listádat, vagy legalábbis azt a részét, amit szívesen megmutatsz. Hozd az eredetit, és azt is, hogy mennyit haladtál vele, rendben?
Amíg beszél, kinyitja a noteszét, hogy beleírja a lányt, amennyiben megfelel neki az időpont. Ez az időszak, maga a nyári szünet pont alkalmas lesz arra, hogy a folyamat nyugodt környezetben, jól átgondolva elinduljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A minap új kanapét kaptott, miután az az átokverte Barnabás felgyújtotta. Harmadszorra csak sikerült már neki. Először csak egy kisebb lyukat égetett, a második alkalommal egy kicsit nagyobbat, amit el lehetett volna tüntetni ugyan varázslattal, de nem tette. Elfedte a díszpárnákkal. Aztán meg kár is lett volna az erőfeszítés, mert mikor a kölyök megint ott ült, olyan gyorsan kapott lángra az egész kanapé, hogy épp csak ki tudta húzni a srácot onnan. Azt mondta Bárcián, hogy ez már nem éri meg az erőfeszítést, így inkább a költségvetésből engedte, hogy vegyen valami újat. És vett, egy olyan kényelmes és gyönyörű példányt, amibe konkrétan szerelmes, és amin most Dwayne fekszik, cipőben. Cipőben.
- Nem kellene neked amúgy a kastélyt járni?
Oké, akkor, amikor felgyújtották a kanapéját, kicsit ideges lett, aztán vásárolhatott egy másikat, szóval akkor megnyugtatták a lelkét, viszont mostanában azért van más oka arra, hogy morogjon, ha a férfi a közelében van. Mondjuk a ma reggeli kijelentése miatt.
- Van egy kérdésem.
A feje mellé heveredik, a kezében nem csak, hogy nem tejeskávé van, pedig még csak nem is kávé. Kakaót csinált, rengeteg habbal és csokireszelékkel. Ezzel foglal helyet, majd egy nagyobb korty után rápillant a férfira.
- Amikor éppen nem "élősködő" vagyok, akkor a tulajdonodnak tartasz, vagy minek?
Eléggé komoly volt a reggeli kijelentése, és érezhetően meg is sértette a nőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Bocs. Hú öregem, azért ha ez fordítva hangzik el, akkor most a ház előtt ülnék, vaaaaagy kint a tetőn.
Egy nő nem felejt. Nem hiszi el, hogy ennyi idő után se értette meg, hogy ezek az apróságok, mint a tetőre való kizárás, nem vesznek el a múlt ködében. Megtörtént, és ami egyszer megtörtént, az az elméjében is marad, kivéve, ha többismeretlenes egyenletekről van szó.
- Tudod amúgy, a kaja pénzbe kerül ám, és a számlák is, amiket én fizetek, ezért nem kapcsolták ki mostanában a vizet nálad.
Neki eddig természetes volt ez, de nem gondolta volna, hogy egyszer csak a férfi élősködőnek fogja nevezni. Igazából elég sokat fizet ő most ide bele, de hát úgy gondolta, ez így természetes. Ezek után viszont most éppen ki van akadva.
- Csak most érted. Mi lesz, ha terhes leszek, az is pénzbe fog kerülni, amit úgy fogok elkölteni, hogy a lakásodban lakok. Ha az én fizetésemet is költöm el, akkor is a te lakásodban leszünk.
A kanalával a habot eszegeti, egy nagyobb kanállal Dwayne felé nyújt, ha kéri, megeszi, ha nem akkor sem veszik majd kárba, mert akkor meg ő eszi majd meg. A gesztus ellensúlyozza a fagyos légkört.
- Talán meg kéne vennem a lakásod felét. Akkor az én lakásom is lenne. Vaaagy, gyűrűt is húzhatnál az ujjamra. Olyan kis magányos szegény, nézd.
Emeli fel a kezét nevetve. El kell engednie ezt a problémát, és úgy gondolja, humorral a legkönnyebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Még, Mr. Warren?
Nem veszi el, még. Hahaha, itt már egyszer tartottak. Csak nehogy megint eljussanak oda, hogy már majdnem házasodnak, aztán valaki beszól valamit, ő meg menekül. Mondjuk már nincs meg a lakás, szóval nem menekülne túl messzire, és valószínűleg visszajönne, mielőtt még valakinek feltűnne, hogy elment. Ha meg mégsem, akkor nagy eséllyel vagy itt puffog és szorgalmit javít, vagy a húgánál puffog, miközben a nő javít szorgalmikat. Ilyen ez a nagy drámázás náluk mostanában.
- Nincs bajom a lakásoddal. Azzal van bajom, hogy folyton a lakásodnak hívod, a tiédnek, és nem a miénknek.
Jó, oké, nem fizetett bele, amikor a férfi megvette. Mondjuk nem is szólt róla, hogy vesz egy lakást, csak közölte, hogy költözik. Abban sem biztos igazán, hogy a címet akkor megkapta, amikor beköltözött, lehet, hogy csak, amikor már ott lakott egy ideje. Mina elég jó munkát végzett addigra már. Mondjuk legalább Mina volt, és nem egy másik nő.
- Miért, mennyi fele?
Nem hiszi, hogy olyan nagyon sok. Oké, nem maradt valami nagy vagyona miután eladta a bogolyfalvit és a debrecenit, kifizette Dwayne-t és segített Tatinak a másik megvételében, de attól még van pénze. Valamennyi. Közel sem olyan sok, mint az ember gondolná.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Mindig, amikor Dwayne ilyen gesztusokat tesz, elpirul, és zavarba jön. Pedig csak a kezét fogta meg. Két gyerekük van, az egyik felnőtt, együtt élnek, nyilván nincs olyan része, amit a férfi még nem látott, és mégis, maga a gesztus ennyi év után is pirulásra kényszeríti.
~ Hogy én mennyire utállak. ~
Persze csak magában morog, és nem is igaz, hogy utálja, de ilyenkor nagyon bosszankodik, mert Dwayne egyetlen érintésével képes új útra terelni a gondolatait. Na így legyen valaki független, erős nő. Nem mintha valaha ez lett volna a célja.
- Ajj Dwayne, miért ne lenne ez a jó?
Kérdezi, miközben összekulcsolja az ujjaikat, és kicsit nézi együtt őket. Semmi közös nincs bennük, a kezük is annyira eltérő. Ő mindig igyekszik tökéletesen ápolt, puha kezekkel rendelkezni, képes órákat elszórakozni azzal, hogy minden tökéletes legyen rajta, míg Dwayne keze ennek épp az ellentéte. Mégis, ez a hihetetlen mértékű ellentét vonzza, valószínűleg ő is egy olyan példány, akinél legyinteni kell. Ha élvezi, hogy szenved, hát csinálja.
- Csússz beljebb.
A bögrét letéve az asztalra átpakolja a székhelyét a férfi mellé. Nem fekszik el, csak leül mellé, úgy, hogy szembe legyenek egymással. Majd ha a férfi akarja, akkor közelebb is helyezkedik hozzá.
- Én csak azt akarom, hogy a "miénk" legyen, ne a "tiéd", nem vendég akarok lenni, hanem társ.
~ De marha nehéz úgy annak lenni, ha mindig kifejted, hogy a tiéd. ~
A hormonjai már megint szórakoznak, mert a csípős megjegyzések egyre jobban kikívánkoznak. Mintha erővel tartaná ott őket. Kezdi érezni magán a hiszti várható felbukkanását, és ezt jó lenne gyorsan orvosolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Azért jó hallani, hogy nem vendég nála, de azt, amit utána most, hosszan kifejtve az esetleges kellemetlen jövőt, mindenféle veszekedés nélkül, egészen elszomorítja. Ez azonban csak egy pillanatig suhan át az ábrázatán, utána gyorsan visszarendeződik olyanra, mintha a karácsonyi menüt boncolgatná ideje korán, felvezetve azt, hogy vagy negyven embert meghívott rá. Ezt még ugyan nem tette meg, de esélyes ám.
- Jogos, ott a pont.
Persze nem akar elmenni, mostanában elég jól volt, nem volt menekülési szándéka, vagy talán csak egyszer, de menekülés helyett inkább eladta a házat meg a lakást, és ahelyett, hogy Seant a hátára csatolva lelépett volna, beköltözött vele Dwayne-hez. Azért ez a lépés igazán szép tőle. Nem hitte volna senki, hogy ezt választja, mivel a menekülés a specialitása, de tessék, fejlődik.
- Nem szeretnék elmenni, macerás.
Persze ez nem igaz, hiszen eddig is ment neki, inkább a visszatérés az, ami sokkal, de sokkal húzósabb. A mostani is kész rémálom volt, meg az is, amikor Dwayne ott állt az ajtóban, meg igazából minden nagyobb veszekedésük, ami olyankor történt, amikor nem voltak együtt csak kavartak. Amikor gyerekük meg vélamágiára függő Dwayne-ük lett a végén. Ez a kapcsolat minden, csak nem egészséges, de most a legnormálisabb. Ijesztő.
- El kéne mennem készíttetni egy újabb adag gólyahír főzetet, de arra gondoltam, hogy nem tenném.
Miközben kimondja, nem néz a férfire, inkább annak ruháján játszik a redőkkel. Az egyik a csillámokhoz, a másik textilredőkhöz beszél. Rendben van ez így. Végül azért a kék tekintetek igyekeznek megtalálni a férfi kékjeit, azért ez mégiscsak nagy horderejű gondolat, és bár jól megvannak, azóta változhatott pár dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Azért célszerű, ha tudsz róla, hogy jó, ha van otthon csokifagyi.
Általában azt akart enni a várandóssága alatt, meg túrós palacsintát, de míg azt könnyen megteremti úgy, hogy leugrik a sarki kisboltba, addig a "csokifagyitmostazonnal" projekt egy kicsit nagyobb kihívásokat rejt. Abban viszont biztos, hogy a sok heti rágódás során megállapította, hogy akar gyereket még, és ha Dwayne is benne van, akkor most szeretné, addig, amíg még hármassal kezdődik az életkoruk száma. Ezt pedig akkor most kell megejteni.
- Akkor ezt megbeszéltük.
Még bólint is egyet hozzá. Hát akkor még két nap förtelem, aztán utána élvezheti rendesen a reggeli ízeit. Mondjuk tény, hogy a legtöbb reggelen a remény itatta meg vele azt a borzalmat, mint a tényleges együttlét ígérete, de azért jó tudni, hogy azért hagyja abba, mert abból új élet születik, és nem azért, mert különmentek.
- De ettől még nem igazolom le azt uram, hogy a szolgálatteljesítés alatt itt heverészett.
Közelebb hajolna, hogy egy csókot nyomjon a férfi ajkaira, egy dolog, amiről tudja, hogy a férfi meglenne nélküle, és teljesen szándékosan bosszantja vele, de pont a támadás megindításakor pukkan be egy manó az életükbe, kezében egy nagy tálcával, rajta több tányéron a vacsora néhány fogása.
- Köszönöm szépen.
A manó mélyen meghajol, az orrával szinte megböki a lábujját, majd a következő pillanatban el is tűnik.
- De ha már itt vagy, gondoltam, ennél valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ő maga is angyalnak érzi magát, amiért összepréselt ajkakkal tűri, hogy a férfi bakancsa végérvényesen tönkre tegye a bútor nyugtató kisugárzását. Pedig olyan szép volt, még épp csak elkezdte itteni életét.
- Mondtam már, hogy most vettem ezt a kanapét? Olcsón, az iskola költségén. Bárcián elkülönített rá nekem egy kis pénzt.
Jó, muszáj a kanapéról beszélgetnie, mert így nem annyira fájdalmas az eset. Nem mintha a manók ne tudnák kitisztítani szinte újszerűre, de a másik elvesztése után ez most egy új szerelem, erre a férfi az első adandó alkalommal megjelöli. Inkább magához veszi a csinos kupacba rendezett sültkrumpli halmot, és bekucorodva a férfi lábához elkezdi eszegetni.
- Arra gondoltam, hogy valamikor meghívhatnánk a családodat, hátha megbékélnek velem, egyszer. Ha többet látnak.
Mondjuk ő még egyszer a farmra biztos, hogy nem menne, de azt se tudja, hogy utálják-e még, vagy annyira már nem, mert végül még sem vetette el magát a fiúkkal. Nem akar veszekedni, nem akar kívülálló lenni, és hiába tett meg eddig mindent, valahogy mégsem sikerült. Pedig remélte, hogy azért a tizenkilenc év kihagyás két sokk között elég lesz, de úgy tűnik Warrenék nem felejtenek.
- Tudom, hogy szűken lennénk, de nem szeretnék rossz viszonyt a szüleiddel. Talán ha csinálnék nekik egy tradicionális hálaadásnapi menüt, azzal hátha éreznék, hogy fontos nekem ez. Mit gondolsz róla?
Egy jó ideje megfogalmazódott benne a gondolat, csak eddig valahogy nem merte kimondani. De most, hogy Dwayne azt mondta, nem vendégként tekint rá, egyből felbátorodott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A biztonság kedvéért azért hátrébb húzódik, amíg a férfi felül, bár be kell vallania, egy pillanatra elgondolkozik, hogy milyen szexi lehet az, amikor Dwayne bevetésen van. Nyilván a végeredmény már nem olyan vonzó, főleg amikor a ruháját órákig áztatja, és előbb kézzel mossa ki, csak utána gépben. Ez egyike lehet egy ki nem mondott mániájának, mert megcsinálhatná mágiával is, ám nem bízik annyira a tisztító varázslatokban, hogy ténylegesen el is tüntetnek minden borzalmat. Lehet, hogy csak az őrület előjelei ezek.
- Sajnálom, hogy elvesztetted miattam a családodat.
Feleli végül csendesen. Elég rossz hallgatni ezt. Tudja, hogy elrontotta, bár valahogy már az elején se kedvelték. A hülye európai liba, aki elvette a fiuk eszét. De legalább az unkáikat nem tagadták ki. Sean néha rákérdez nála, hogy mikor mennek a nagyiékhoz, és talán jobb is, hogy nála teszi, mert ki tudja, Dwayne-ben milyen érzéseket keltene. Egy kicsit még elvan azzal, hogy eszegeti a krumpliját, de látszik, hogy valamin nagyon gondolkozik, végül pedig elmosolyodva felpillant a férfire.
- Tudod mit? Megkapod tőlem életed legjobb hálaadását.
Mina ugyan csak karácsonyra látogat haza, és január első napjaiban már megy is vissza, így ő nem tud velük lenni hálaadáskor, de ez nem ok arra, hogy ne adjon hozzá valamit ő is. Ez lesz az ő következő nagy projektje. Különben is imád főzni, és imádja, ha értékelik azt, amit főz. Most még az sem zavarja, hogy Dwayne szerint a tányér, a kés meg a villa felesleges giccs. Ilyenkor, amikor valamit véghez akar vinni, akkor bármit is tesz vagy mond, ez a cél lebeg a szeme előtt.