Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Persze, nem is akarnám, okos kislány ő.
Erre az egyre mindig támaszkodhatott. Most is, megvallja, inkább járjon ez a lányka fejében még pár évig, mint a fiúk, elvégre van ebben az iskolában pár példány, akiknek a stílusa bár megnyerő, de nem szeretné, ha Mina azzal állítana haza, hogy éppen közülük valaki lett a párja. A gondolat is ijesztő.
- Öhm. Éppen úton voltál, én meg közbe szóltam. Biztos céllal mész valamerre.
Nem is gondolt bele, hogy a férfinek éppenséggel dolga is lehet, és okkal jött az iskolába, és okkal haladt éppen kifelé. Biztos csak volt egy kis elintéznivalója. Igen, csak erről lehet szó. Ő pedig gonosz módon berángatta, és kiöntött ide neki mindent, ami a lelkét nyomja, sőt, ami azt illeti a férfi megtesz neki valami olyasmit, amit nem is kérhetne, méghozzá, hogy elmondja Dwayne-nek, gyermeket vár tőle. Ez az ő feladata lenne, de egyszerűen mire ráveszi magát, addigra az is lehet, hogy már a kisfiú is ide jár majd. Valahogy mindig így sikerül.
- Adok valamit.
Felkelve az asztalhoz lép, hogy felvegye a táskáját, kis kutatás után pedig elővegye a pénztárcáját, és abból egy képet, amit végül Adam kezébe nyom.
- Azt hiszem sorsszerű volt, hogy gyere. Eredetileg ezt akartam ott hagyni az asztalán. Lehet a másikat kéne adnom, amire nem írtam semmit.
A kép egy ultrahang felvétel, méghozzá a mágikus világnak köszönhetően, mozgó felvétel, bár szakavatatlan szemnek nem feltétlenül egyértelmű, hogy mit kell nézni. A kép hátán felirat van, a nő jellegzetes szépen kanyarított betűivel: "Tudom, hogy nem akarsz róla tudni, de nem akarok hazudni neked."
- Amúgy, ha a faluba mész, mehetnénk akár együtt is. Haza kéne mennem, hogy aludjak egyet, lehet Mina is otthon van, nem akarom, hogy egyedül legyen. Mostanában elég sok minden történt, ami miatt kicsit ki van akadva.
Persze nem biztos, elég sok időt tö9lt fent, azonban jobb, ha holnap reggel Botond nem itt fekve találja meg, nem lenne túl szép a magyarázkodás.
- Szerdától otthon vagyok, már ha Dwayne akar tudni róla. Nem feltétlenül kéne ezt az iskolában intézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A kislánynak igaza volt abban, hogy nem fog úgy kinézni, mint egy sellő, ha valaki felhúzza, de attól még senki se mondta, hogy jobb helyzetben van. Annyira túlértékelt a mai társadalomban a szépség, mint fogalom, hogy az más szinte túlgiccsesült. Hiába szép valami kívülről, ha belül rohad. Nézzük csak meg az almát. Attól, hogy a külsejét minden nap fényesítjük, nem tudhatjuk, hogy mit rejt belül. - Vannak olyan képességek, melyeket szintén nem választ az ember, azonban megkapja őket. Lehet, hogy nincs külső jele, vagy nem érzékeled, de ez nem jelenti azt, hogy a viselőjének olyan könnyű vele együtt élni. Tudom, mindenkinek a maga problémája a legnagyobb.
Ő személy szerint annyira nem bánná, ha elcserélhetné a vélaságot metamorfmágiára. Sokkal jobb lenne az érzelmi élete és nem kellene meghunyászkodott kisnyusziként újra és újra visszakullogni Dwayne kegyeibe, melyek, mint tudjuk, nem pont hosszú életre termettek.
- Persze, vannak mások is, akik egy nap úgy kezdték, mint te, akiknek szintén meg kellett tanulniuk bánni a képességükkel, és akik szerintem szívesen beszélgetnek veled erről. Néha már az is segít, ha kibeszélheted magadból, hogy éppen milyen érzések fogtak el, és ezt szerintem a legjobb lenne azzal, aki szintén átélte ezeket. Ezzel persze nem azt mondom, hogy ne beszélgess velem, csak nem biztos, hogy a metamorfmágia lélektanában pont én lennék otthon.
Bezzeg, ha egy félvéla jönne, aki ismeri azokat, amiktől ő szenved, még az is lehet, hogy egész jó barátnők lennének, és a terápia inkább átmenne sima női csacsogásba, de az egyetlen félvéla, aki az iskolában nyíltan felvállalja a dolgot, nem pont a szíve csücske, egyéb dolgok miatt.
- Miért gondolod, hogy szörnynek néznének, csak mert meg tudod változtatni a külsődet?
Nem érti, hogy ez hogy alakulhatott ki ebben a kislányban. Persze a gyerekek csúfolódnak, olykor nagyon gonosz módon, így ahogy kimondja a kérdést, szinte már sejti is, hogy ez lehet a válasz. Vannak gyerekek, akik irigyek, és inkább csúfolják, mint csodálják a képességét.
- Boti hogy lát téged?
Tesz fel egy kicsit más irányú kérdést, hátha azzal, hogy egy számára kedves családtagot hoz fel, el tudja egy kicsit terelni a kislány gondolatait arról, hogy csomókba tépje ki a haját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Van egy előírt étkezési idő, igen, de a diákok rebellisek, nem? Szeretik áthágni a szabályokat, és még senkit se büntettek meg azért, mert evett. A kviddics csapatok tagjai rendszeresen korábban esznek, mert edzenek, sokuk csak összepakol valamit, és menet közben fogyasztja el. Van, aki inkább csipeget, két óra között, a folyosón, vagy az osztályteremben. Nem kötelező együtt enni a többiekkel akkor, amikor hivatalos idő van. Amikor diák voltam, én is rendszeresen ettem éjjel a barátnőmmel a konyhában.
Az mondjuk más kérdés, hogy egy tanár se vette be a harmadik alkalom után, hogy elnézték az időt, és már itt sincsenek. Ha már éjjel legények voltak, nappal is azok lehettek, főleg az ágytál tisztítás terén. Lehet, hogy nem kéne arra bíztatni egy diákot, hogy éjszaka osonjon ki.
- Esetleg, ha lenne nálad némi ropogtatnivaló a táskádban, már az is segíthet. Először csak csipegetsz, aztán fokozatosan hozzászoktatod az agyad a gondolathoz, hogy eszel, és mire észbe kapnál, már nem jelent gondot, hogy mások is vannak körülötted.
A lány kitörésén meglepődik, azonban nem szól semmit, arcjátéka se árulja el, hogy meglepődött. Nyugodtan dől hátra, a fotelban, és finoman megrázza a fejét.
- Nem, én nem várom el, hogy egyél, vagy hogy normálisan egyél. A normális mindenkinek más. Nekem az, ha több liter kávét megiszok, másnak, ha folyton mogyorót ropogtat, megint másnak, ha legalább egy tábla csokit megeszik egy nap. Mindenkinek magának kell megtalálnia azt, hogy mi számít normálisnak. Én nem várom el, hogy most kimenj azon az ajtón, és magadba tömj mindent, amit meglátsz, csak javaslatot teszek, amit vagy megfontolsz vagy nem. Ez már rajtad áll.
Nézi, ahogy a lány ujjai között megfeszült bőrt mutat fel, és azt is, ahogy ő ezt komolyan gondolja. Tényleg azt hiszi, hogy kövér, hogy van rajta felesleg. Ez ijesztő. Valóban nem fest a legjobban, de nem azért, mert van rajta plusz súly, hanem mert nincs rajta semmi. Olyan, mint egy ropi, amit könnyen félbe törhet bárki.
- Ki az, akit szépnek gondolsz. Ha körbenézel a környezetedben vagy a világban,ki az, akire szeretnél hasonlítani? Akinek a testi adottságai szerinted tökéletesek, és miért pont ő az?
Ennek az egésznek van kiváltó oka, csak meg kellene találni, hogy mi az, anélkül, hogy a lány számára már zavaróan mély és intim kérdéseket tesz fel, pedig a gyökere az egésznek sokszor a családban vagy egy fontos életeseményben gyökerezik.
- Mikor kezdte el a környezetedet zavarni ez a jelenlegi állapot? Történt valami, ami után szóvá tették, és rákényszerítették, hogy járj pszichológushoz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Várható volt, hogy az év vége során elérkezik az a pillanat, amikor megkapja levelet, hogy tanári értekezlet lesz. Az igazán mókás az volt, amikor a második levél is megjött, amit az iskolapszichológusnak küldtek. Ez vagy véletlen volt, vagy nyomatékosítani akarták, hogy legyen jelen, mert különben baj lesz. Mindenesetre írt néhány gondolatot, bár nem nagyon tudta, hogy mint pszichológus mit is mondhatna, hiszen ami abban a szobában elhangzik, azt ott is marad, elvégre a titoktartás kötelezi őt is. De persze megértette, hogy a program kötelező.
Vannak napok, amikor szinte sugárzik a boldogságtól, még ha nincs is minden rendben. Ez a mai is ilyen, sőt ma először áll úgy a ruhatára előtt, hogy nem akarja titkolni a terhességét, így nem a bő, csalóka mintájú vagy szabású ruhái után nyúl, hanem olyanokhoz, melyekbe még belefér. Hiszen a pocakja nem nőtt olyan nagyon, de már látszik, hogy valaki van odabenn, és lassan, de fejlődik. Jók ezek a jobb napok, ezekbe kapaszkodik, és igyekszik ezeket a gondolatokat megerősíteni és megtartani, hogy ne legyen az, ami az utolsó vizsgálat után.
Kiválasztva a megfelelő ruházatot, gyorsan elszalad zuhanyozni, majd összekészül és elindul az iskolába. Először a rendelőbe megy, hogy a kabátját, táskáját letegye, és kényelmesebb cipőt húzzon. Már nagyon unja a csizmás időszakot, reméli. hogy hamarosan véget ér, és hamarosan újra könnyebben lehet majd közlekedni.
Tollat, füzetet vesz magához, azt, amibe az ilyenek alkalmával jegyzetelni szokott. Indulás előtt még egyszer megnézi magát a tükörbe, végigsimít a pocakján, majd egy nagy levegőt véve kilép a folyosóra, hogy a gyülekező tanárokkal teli szoba felé vegye az irányt, majd belépve bájos mosollyal futtassa végig a tekintetét mindenkin. Nem is fáj annyira a dolog, mint elsőre sejtette, így aztán nyugodtan lépked a helyére Várkonyi kolléga környékére. Leülve a helyére felnyitja a könyvet, majd a tollal felírja a fontosabb adatokat, hogy vissza tudja nézni, miről is volt szó, ha valamit elfelejtene.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Elmondjam, hogy én mit tudok?
Az utóbbi időben utánanézett sok mindennek a saját képességével kapcsolatban, és beszélt emberekkel, akik olyanok, mint ő. Volt, aki segített, bár a családjához nem sikerült közelebb kerülnie. Mostanra eljutott odáig, hogy a nehéz napokon hiányzik az apja, akinek szívesen veszett el az ölelésében gyerekként is, ha éppen nagyon bánatos volt. Próbálkozott persze, de nem elég kitartóan, aminek fő oka az volt, hogy maga se tudta, miként közelítse meg a dolgot, mennyire erős most az elutasításhoz. A másik pedig, hogy fél, ha rossz módszert választ, akkor csak még messzebbre taszítja magától a családját, akik ezelőtt tizenöt évvel kitagadták Mina miatt. Ott is inkább az anyja döntött, és talán mára már ő is bánja a dolgot. Talán. Viszont most nem szabad ebben a gondolatban elmerülnie, inkább a kérdésére figyel, és egy pillanatnyi habozás nélkül bólint egyet.
- Persze, először is, beszélek velük én, van egy lányka, aki szerintem szívesen segítene neked, ő is nagyon kivételes, mint te. Biztos vagyok benne, hogy általa könnyebb lesz majd a képességeddel való együttélés. Csak adj nekem egy kis időt, mondjuk egy hetet, hogy megbeszéljek vele mindent. Tudod azért vagyok ilyen biztos a sikerben, mert rajtuk is látom, hogy együtt tudnak élni vele, és ők is elkezdték valahol.
Boti említése jó ötlet volt, érezhetően nyugodtabban beszél a kislány is, aminek kifejezetten örül, hogy a kislány is megnyugodni látszik. Felkelve mellőle odalép a szekrényhez, amin a még most is gőzölgő kakaó áll, és tölt neki egy bögrével, majd visszalépve leteszi elé a bögrét, és visszaül a fotelba, elvégre nem akar zavaróan közel maradni hozzá, a kislánynak is megjár a magánszféra.
- Ha sikerül előbb beszélnem a lánnyal vagy mással, aki szintén metamorf, akkor mindenképpen előbb kereslek vagy küldök egy levelet Botival, rendben? Addig pedig kár aggódnod, minden képesség kezelhető, erre már én is rájöttem. Nekem csak most sikerült, és talán még én se vagyok elkésve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Végül is, az csak hárommal több, mint a kötelező, nem is olyan sok, valóban.
Vannak emberek, akik minden tárgyat felvesznek, aztán év végén tapasztalják, hogy bizony egy kicsit túlzásba estek. Nincs olyan jó tájékoztatása az iskolának a diákok felé ilyen téren, és erről mindenképpen szólnia kell majd az igazgatónak is ha alkalma nyílik rá, csak el ne felejtse. Ezt elkerülendő, az asztalához lép, és egy kis emlékeztetőt ír fel az ottani papír tetejére. Mindig van egy tiszta lap kitéve, amit a nap folyamán érkező információkkal ír tele, majd feldátumozza, és a többi mellé fűzi.
- Azt hiszem ez elég más, bár van egy csomó könyvem, ha gondolod, a többségének nyelvezetén viszont sajnos a kakaó se segít.
Mégis be kellett vágnia egy-egy könyvet, ha át akart menni, és nem mindegyik volt tényleg érthető vagy emészthető. Ezek azok, melyek most a polc tetején foglalnak helyet, lejjebb sokkal könnyedebb, de alapnak számító művek várnak arra, hogy valaki levegye őket, és beléjük olvasson. Szerencsénkre Zója olyan, aki szívesen olvassa újra őket.
- Nincs nagy titka. Házilag készül, a lányomra olykor rájön a vágy, hogy segítsen a konyhába, olyankor csinálunk kis apróságokat. Ezek is onnan származnak. Inkább forrócsokinak mondaná az ember, de ahhoz kevesebb tejet kellett volna használnom.
Úgy viszont van, amelyik nagyon fűszeres. Felkelve a fotelből visszasétál az asztalához, és egy kis fa dobozkát vesz a két keze közé, amivel visszasétál, és a fotelbe visszaereszkedés után, felnyitja. Odabenn sok-sok kicsi dobozka van, amire kézzel írták rá, hogy mi van a csokihoz keverve, illetve, hogy milyen csokiból vannak a kis golyók, amik a dobozkákon belül vannak. Nem éppen a legszebb körök, de finomnak mindenképpen finomat, és mivel feloldódnak, így nem is baj, hogy nem olyan szépek.
- Válogass kedvedre, otthon már belefulladok ezekbe, meg szerintem lassan a rellonosok is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Nos, akkor előreveszem a fontossági listán a megkeresését, egy hét a maximum, amit kérek, de lehet, hogy előbb is tudok szólni. A szüleidnek is elmondom ezt a megoldást, és Boti is tudni fog róla, így teljesen nyugodt lehetsz. Hol szeretnél beszélni vele? Itt fent, vagy inkább lent? Esetleg a faluban valahol?
Azon se lepődne meg, aha a kislány a házát mondaná. Azon már Leonie óta nem csodálkozik, hogy a diákok képesek teljesen nyugodtan házhoz jönni. A lényeg azonban, hogy olyan hely legyen, ami mindenképpen megnyugtatja a kislányt, hiszen ez mégiscsak egy komoly beszélgetés lesz, melynek jól kell sikerülnie ahhoz, hogy ezen a kétségbeesett és bizonytalan állapoton túl tudjon lendülni.
- Hidd el, az nem olyan mókás, persze, ebben a korban én is nagyobb akartam lenni, aztán valahogy megfordult a dolog. Amint nagyobb lettem, elkezdett hiányozni a gyerekkorom, és a mai napig, szívesen lennék újra gyerek.
Pedig lassan megszületik a második gyereke is, ha minden jól megy, nem biztos, hogy pont azon kellene gondolkoznia, hogy inkább fára mászna és egy szál fürdőruhában pancsolna egy szökőkútban.
- Szeretnél még valamit megbeszélni, vagy szólhatok a szüleidnek, hogy végeztünk? Szerintem már nagyon unják a folyosót.
Szerencsére, ha itt is állnak, hallani nem hallhattak semmit, hiszen a szoba bűbájokkal védett, hogy az orvosi titoktartás, tényleg titok maradhasson. Nem akarja, hogy a portrék akárcsak mondatfoszlányokból is, elkezdjenek összerakni nem létező dolgokat. Hiszen ő pontosan tudja, hogy az ember életével kibabrálni, ahhoz nagyon értenek, de ahhoz, hogy a szájukat befogják, már egyáltalán nem. Ez pedig nem egyszer okozott neki is, és a hozzá járóknak is komoly problémát, van, aki a mai napig nem hevert ki egy durvább pletykát, és olyan is, akinek az egész önbizalmát kell újraépíteni miattuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Azt hiszem a szüleid legnagyobb problémája a dologgal az, hogy ha egészségesen is főzöl, étkezel, nem a megfelelő mennyiséget fogyasztod. A szervezeted lassan felemészti magát, a betegségekkel szemben nem tudsz majd megfelelően védekezni, egyszerűen elsorvadsz, ha nincs benned olyan plusz, amit a szervezeted energiává alakíthat át. Nem azt akarják, hogy menj, és zabálj, ahogy te fogalmaztál. Nem kell beülnöd ebédidőben, és felfalnod mindent, ami előtted van. Kialakíthatsz étrendet. Van egy ismerősöm, aki ebben profi, olyan étrendet állít össze, mely tápláló, de nem hízlaló. Ha azt betartod, nem változol meg külsőre, a szüleid is megnyugodhatnak, és nem kell erről többet beszélgetnünk nekünk se, ha fejlődést látok.
Vannak problémáim nekem is, Minának is, de egy pillanatra elgondolkozom azon, hogy a hullámzó átlag, az apja miatti sértettsége és társai közel sem olyan vészesek, mint amikor valakinek testkép zavarai vannak, és az egészségével játszik.
- Tudom, a gyerekemnél én is odafigyeltem, hogy miből mennyit adok neki. Szerencsés, olyan szempontból, hogy nem hajlamos a hízásra, azonban szerettem volna, ha odafigyel az étkezésére. De ez nem ugyanaz, mint amit te csinálsz. A szüleidtől kapott figyelem elhalványulásával arányosan csökkent az a mennyiség is, amit megeszel?
Az, hogy valaki szégyenként éli meg, hogy a gyereke beteg, számára elfogadhatatlan. A nőben is egy olyan élet növekszik, mely még gyenge, a terhességéhez képest visszamaradott, és talán nem is jutnak el a végéig, de a gyereke, esélyt akar neki adni, és ha esetleg betegen születik, hát betegen is ugyanúgy felvállalja, hogy az övé, és ugyanúgy szeretni fogja.
- Szerintem nem vagy olyan messze Angelina Jolietól, mint gondolod. De, ha már felhoztad őt. Amióta vékonyabb lett, a bulvársajtó szétszedte őt, sőt, valódi betegséget is diagnosztizáltak nála. Nem feltétlenül az csinos csak, aki olyan vékony, hogy méretben nem talál magára ruhát. Számomra az egyik leggyönyörűbb nő, a legjobb barátnőm, akinek világ életében sportos alakja volt, aztán az évek előrehaladtával a teste átalakult, ma már három gyereket nevel, de még így is gyönyörűnek tartom. Mutatok róla egy képet, sőt egy másik kedves ismerősömről is.
Felállve az asztalhoz lép, hogy a tárcájából kivegyen két képet. Mind a kettőn ugyanaz a gyerek szerepel, két különböző nővel. Az egyikőjük szőke, míg a másik vörös hajú.
- Ő itt a barátnőm, Kriszta, akiről az előbb meséltem. Számomra a kisugárzása és a személyisége teszi őt még gyönyörűbbé, mint amilyen, a másik pedig Katinka, akiről ugyanezt tudom elmondani, pedig testalkatukban ők messze állnak tőled, sőt tőlem is. Mégis, ha valakire hasonlítanom kellene holnaptól, biztos, hogy közülük választanék. Az, hogy mi a szép és mi a csinos, viszonyítás kérdése. Kinek mi az, ami tetszik.  
Az előbb a lány mellé guggolt, amíg a képeket kitette. Zójánk hajlamos mások aurájába bemászni, szereti a fizikai kapcsolatot a másikkal, sokkal jobban rá tud hangolódni, ha úgy érzi, hogy egyfajta bizalom alakult ki kettejük között, még ha igen csekély is, most azonban feláll, és visszaül a helyére. Valljuk be, vannak dolgok, amiket a mostani állapotában már nem feltétlenül tehet meg.
- A sportban ideig – óráig talán jó, ha az emberen nincs plusz, ám idővel ez visszafordul, és bizony nem lesz olyan jó. Nézzük meg a lányokat, akik kviddicseznek az iskolában. Szép, sportos testalkatuk van, de hozzád képest kövérek, pedig ők is folyton nézik, hogy miből mennyit esznek, ha többet, akkor kitolják az edzést, de mégsem küldték még hozzám őket ezzel. Szerintem az, ahogy ők élnek az egészséges mérce olyannál, aki szeret sportolni. Beszélned kéne velük, hogy mit esznek, mennyit, hogy egy kicsit jobban átlásd a lehetőségeidet. Nem kell kevésbé egészségesen étkezned, a világért sem, csak magával az adaggal van a baj. A szüleid sem feltétlenül rosszak, talán csak nem úgy kezelték a helyzetet, ahogy te elvártad volna. Ők nem akarnak neked rosszat azzal, hogy elküldenek pszichológusokhoz, pszichiáterekhez, segíteni akarnak, és úgy vélik, ez a járható út.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Catherine

- Akkor nézzük a dolgokat kicsit máshonnan. A szüleid nemtörődömsége miatt szeged meg a szabályokat. Azért, hogy figyeljenek rád, hogy ne csak minden mással, hanem veled is el legyenek foglalva. Figyelmet szeretnél, és nem érdekel, hogy milyen drasztikusak a következmények.
Nem is érti, hogy a szülők arra, hogy nem gondoltak, hogy ezt ők maguk intézték így. Persze ilyen esetekben mindig mindenki más hibás, és ők csak néznek értetlenül, amikor pedig ez felmerül, tagadnak, hogy márpedig ők nem csináltak semmi rosszat. Néha a gyerekek mindent megtesznek, hogy a szüleik felfigyeljenek rájuk, néha pedig igen veszélyesek ezek a tettek. Vannak szülők, akik tagadnak, és vannak, akik megpróbálnak jobban teljesíteni szülőként, de a szokásokon néha nagyon nehéz változtatni.
- Mert ez az, amit az emberek látnak. Ha valaki rád néz, azt látja, hogy szép vagy, de ijesztően sovány. Az emberek túlnyomó része – hála a mostani információáramlás ütemének – a világot sokkal rosszabb helynek fogja fel, mint amilyen. Így ha rád néznek, nem azt fogják mondani, hogy szép kislány, hanem sajnálni fognak, mert súlyos betegnek gondolnak majd. Mintha haldokolnál. Az emberek nagyon sokszor ítélnek külső alapján.
Próbál higgadt és nem igazán meglepett lenni, pedig belül egészen más gondolatok kavarognak. Sok mindent látott már a munkája során, a vele szembe ülő pedig nem az első tini, aki utálja valamelyik vagy épp mindkét szülőjét
- Mi az, amit próbáltál és nem ment? Miben vallottál eddig kudarcot, ami miatt úgy érzed, hogy csak ez az, ami megy?
Teszi fel az újabb kérdést, elvégre az, hogy ez legalább megy neki azt az érzést kelti, hogy sorra bukott el mindent, és végül ide menekült, de akkor azt nem érti, hogy ezeket más hogyhogy nem vette észre. Bár egy kicsit túlzásnak érzi a kijelentést, ezért is kellene, hogy a lány válaszoljon.
- Nekem sosem sikerült életben tartanom egyet sem. Szóval ez tényleg ok arra, hogy büszke legyél magadra. A nevetségesnek tűnő feladatok mögött is vannak okok, amiért adjuk őket. Ilyen a gondoskodás is egy növényről. Amikor ültetted őket, figyeltél rájuk, nevelgetted őket, miket éreztél? Milyen érzés volt? Megterhelő, örömmel teli? Átalakult benned valami?
Teszi fel a következő kérdéseket, a képeket visszavéve, és eltéve oda, ahol eddig voltak. Nem akar belemenni abba, hogy elemezze a barátnőit, pusztán csak a lány reakciójára volt kíváncsi. A lány arcán viszont legördül egy könnycsepp, amit nem tud figyelmen kívül hagyni, így felkelve mellé helyezi át magát. Tény, hogy a pszichológusok zöme ezt nem teszi, de most iskolában vagyunk, rengeteg olyan gyerek között, akiknek valami miatt sérült a lelkük, és igénylik a törődést.
- Vonatkoztass el attól a kijelentéstől, hogy neked itt és most enned kell. Ha így állsz hozzá, ösztönös védekezésbe is kezdesz, hiszen kijelentetted, hogy nem akarsz enni. Az agyad a cselekedeteid ellen dolgozik, és olyankor, ha kényszeríted magad csak még jobban meg fogod utálni az egészet. Én ezért mondtam, hogy először csak nassolj. Legyen nálad valami mindig, hogy ha olvasol, vagy éppen beadandót írsz, akkor a kezed közelében legyen. Nem is hiszed el, hogy tanulás közben hogy megjön az étvágy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Arty

A mai nap egészen nyugis. A vizsgák kijavítva, az otthoni feladatok ellátva , és gyakorlatilag nincs más dolga, mint várni, hogy jöjjön hozzá valaki, addig pedig békésen olvassa a lelki egyensúly előnyeiről szól legújabb könyvet. Azt hihetik az emberek, hogy ő annak örül, ha nem jön hozzá senki, hiszen ilyenkor nem történik semmi rossz. De ez nem így van. Pont azt szereti, ha érkezik hozzá valaki, ha van, aki felvállalja a problémát, és segítséget kér. Néha már csak az is jó, ha az ember kibeszélni magából, ami fáj.
A mai napon kékbe öltözött, amit bronz kiegészítőkkel dobott fel, mint egy igazi kis levitás. Mindig is imádta egykori háza színeit, és hihetetlen boldogsággal tölti el az is, hogy a lánya is oda jár, sőt, láthatóan Mina kezdi megtalálni az egyensúlyt is az életében. Egyszerűen minden tökéletes. Talán mondhatjuk azt is, hogy minden túl tökéletes. Várja már azokat a bizonyos égi csapásokat, melyeket az ilyen nyugalmi állapotok szoktak megelőzni. Kicsit tart is tőle, hogy mikor fog robbanni a bomba, mikor fogja Dwayne megérteni, hogy mit is mondott azon az estén, amikor Sean olyan nagyon beteg volt.
Továbblépett. Alakul valami, valami, ami nagyon törékeny még, és amit nagyon kell óvnia. Minden igyekezete benne van a jelenlegi helyzetben, de pontosan tudja, hogy a csoda nem tarthat örökké. Egyszer Dwayne is rá fog jönni, hogy a helyzet megváltozott kettejük között, hogy ő erősen tartja most magát, és nem akar visszatáncolni.
- Szabad
Épp ezen elhatározását elemzi magában, amikor kopogtatnak az ajtaján. A könyvet becsukva emelkedik fel a helyéről, olvasószemüvegét a borítóra helyezve pillant fel a belépő nőre, és azonnal le is vonja a következtetéseit, közülük is a legfontosabb, hogy baj van.
- Mi történt Arty? Kérlek, foglalj helyet.
Azonnal hellyel kínálja, még mielőtt elájul a nő. Teljesen szét van csúszva, ezt már most látja. Nem szeretné, ha valami történne vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Zsanett

A határidőnaplóját lapozgatva nézi, hogy milyen fontosabb dolgokat jegyzett fel. Muszáj néha előre megnéznie, hogy tudja, nagyjából mivel kell kalkulálnia az elkövetkezendő időkben. Már nincs száz nap karácsonyig, lassan az ajándékokat is el kell kezdenie beszerezni. Előtte még ott van a halloween is, amire mint minden évben, most is ő varja majd a jelmezeket, és ha minden jól megy, Mina háromnál többször nem fogja megváltoztatni a döntését azt illetően, hogy miben akar pár órát táncolni.
Közben azok nevét is végigbogarássza, akik mára bejelentkeztek. Három lány. Az egyikük Klára, visszatérő. Minden vizsgaidőszak után van egy nagy beszélgetésük. A lány negyedéves, még elsőben fedezték fel nála, hogy bizony van itt probléma, méghozzá a javítások és helyesbítések okozta idegessége miatti stresszes állapot. Az év közben ez érdekes módon nem jelentkezik nála, így év végén azonban kibukik minden. Ilyenkor beszélgetnek egy nagyot, és a lány általában színjelesként át is lép a következő évfolyamba. Négy után érkezik, mert előtte még van egy megbeszélése a kviddicsesekkel. A második, aki kettőre érkezik Suzanne. Suzy az a lány, akit ki kell zökkenteni az önbizalomhiányos korszakból. Ez a tinik egyik nagy réme. Van otthon egy hasonló korú és gondokkal küzdő példánya, így szerencsére eléggé járatos a témába. Már harmadszorra jön hozzá. Előtte pedig egy újabbnak mondható név, Chevailer Zsanett Vanda. Ismeri a lányt, de az időpontkérés egy kicsit meglepte. Éppen, hogy csak végigolvassa a nevet, kopognak, és be is lép a lány.
- Üdvözlöm, kérem, foglaljon helyet.
Mutat az kanapéra, miközben felkel, és végigsimít a szoknyáján. Sean már egy éves, mostanra pedig ő is visszanyerte alakját, így végre újra a régi ruháiban - meg pár muszáj volt megvennem darabban - mászkál, és még szoknia kell a kismama ruhák után. Jegyzetfüzetet és tollat vesz magához. A lányt követi, de ő a fotelben foglal helyet, és finom mosolyt enged meg.
- Nem igazán pontosított, hogy miért is jött el hozzám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Arty

Azt már persze az elején sejtette, hogy ez nem lesz egy könnyű beszélgetés. Nem csak azért, ahogyan kinézett, hanem az első mondat után felrémlett pletykák miatt is, melyeket a folyosókon hallott. Persze nem foglalkozott velük, sosem érdeklik ezek, mármint ez így nem igaz, mert a Dwayne Warrenről szóló pletykákat igenis mindig meghallgatta. Aztán meghallgatta megint Minától, ám mire a kislány hazaért és előállt azzal, hogy szeretett apja éppen mit művelt, addigra már tudta is, mivel vigasztalhatja meg a kislányt, vagy éppen mi az, amivel kicsit helyre tudja állítani gyermekei apjának renoméját. Női praktikák, szokták mondani.
Amíg a nő mesél, addig leereszkedik a fotelbe, óvatosan, hogy ne akassza meg. Ilyenkor mindig nagyon vigyázva mozdul, hiszen az őt meglátogatók egyetlen apró zavarástól is képesek hatalmas falakat felhúzni maguk köré, és azt lerombolni sokkal hosszabb ideig tart, míg magára a problémára megoldást találni.
- Sajnálom, ez a sok veszteség bárkit a mélybe taszítana.
Igyekszik nem mélyén beleérezni mindabba, amit a nő mond, ám ez nem könnyű, érzi is, hogy a szemei kissé fátyolossá váltak. Az olyan foglalkozások során, mint az orvos, ápoló, szociális munkás vagy pszichológus az ember rengeteg olyat tapasztal, melyek akaratlanul is lehúzzák őt is. Az ajtón kívül hagyni a mindennapi problémákat, a családot és az ösztönös rájuk gondolást nem könnyű. Hiszen mi van akkor, ha mindez Minával vagy vele történik? Hogyan lépne túl a tényen, hogy a vágyott gyermekek halva születnek, vagy, hogy a szeretett testvér meghal? Nehéz nem egyből a sajátokra gondolni.
- Ádám hogyan élte meg ezt az időszakot?
Teszi fel az első kérdést a nőnek, ami nyomán elindulhatnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Arty

Figyelmesen hallgatja a nőt, kérdez, majd válaszol is. A válasza közben különös kettősséget érez, hiszen egyrészről megérti, másrészről viszont nagyon nem.
- Az ember gyakran azt mondja, amit a másik hallani akar. Elmegyek, mert magányra van szükségem, megvársz? Megvárlak. Közben azonban benne is zajlik egy folyamat. Együtt örömben és bajban. A párkapcsolat, a házasság erre épül. Ti együtt vállaltatok egy párkapcsolatot. Ti együtt voltatok boldogok. Ti együtt vártatok gyermeket. Ti együtt terveztetek.
Miközben beszél, a könyökeit a térdeire támasztja, ujjait pedig egymásba fonja. Járt ő is hasonló cipőben, és ő sem kezelte a legjobban a helyzetet. Ki tudja, ha annak idején normálisabban alakul a dolog Dwayne-nel, akkor a mai napig is élnék a kis nyugodt életüket. Tény, hogy akkor nagy valószínűséggel Mina, sőt Sean se lenne, vagy ha lenne, nem ilyenek és nem ilyen idősek lennének. Minden okkal történik ugyebár.
- Aztán elkövetkezett a negatív része. Neked magányra volt szükséged, de nem tudod megmondani, hogy neki mire, hogy ő hogyan élte meg a dolgot. Kizártad, pedig lehet, hogy segíteni akart, lehet, hogy semmi másra nem vágyott, csak, hogy veled legyen. Őt is veszteség érte, hiszen az ő gyermekei is voltak, vigaszra vágyott. Te ezzel nem foglalkoztál, ott, bármennyire is csúnyán hangzik, de önző voltál. Ő várt és várt, de egyszer a várásba is beleun az ember.
Próbál finoman fogalmazni, az irónia elég jól kiérződik a nő hangjából ahhoz, hogy tudja, a legkevésbé arra van szüksége, hogy még ő is adjon neki néhány szóbéli pofont. Igaz, hogy ilyenkor van, akit az tesz helyre, de hát nem szadista ő.
- Nem lehet, hogy Ádám ebbe unt bele? Az ő igényei nem kaptak figyelmet, ő maga, az ő szomorúsága nem volt nálad egyenrangú a tiéddel, és emiatt úgy érezhette, hogy nem te vagy számára a megfelelő ember. Hogy hiába vár, ő nem jön sorra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Volt pár nap, amíg kényelmesen pihenhetett, szinte be sem lépett ide. A szünidőben a diákok 95%-a hazamegy, a többieknél a bentlakó tanárok vállalják a felügyeletet. Olyanok ilyenkor, mint egy kis család. Alapból pedig ez a hely egy nagy családot jelképez. Persze, mint minden családban itt is vannak konfliktusok, és örömteli pillanatok is. Az, ami Misivel történt? Megmagyarázhatatlan. Amikor először mondták, nem akarta elhinni, mégis igaznak bizonyult a dolog. Ma érkezik hozzá, az első nap, amikor újra kinyitja a helyiség ajtaját.
Kellemes idő van, süt a nap, szinte húsz fok van. A függönyöket elhúzza, az ablakot kinyitja, engedi, hogy beáradjon a fény, és a madarak csivitelése. Kávét főz, és amíg várja, hogy a finom ébresztő lefő, addig az ablakban áll, és sütteti az arcát egészen addig, amíg nem kopogtatnak.
- Szabad.
Az ablakot visszacsukja, miután bebocsátást enged az ajtóban állónak. A kávé is kész, a szobát kellemesen elárasztja aromás illata. A fiú felé fordul, kedves mosolyt küld felé.
- Szia Misi, kérlek foglalj helyet.
A kanapé felé mutat, az asztalról közben jegyzetfüzetet és tollat vesz magához, majd ezekkel sétál oda ő is. Az asztalra helyezi őket, le azonban nem ül.
- Én barát vagyok, szóval nem kell félned attól, hogy mindenféle komoly vallatásnak vetlek ma alá. Ez azonban kötelező. Kávét? Vagy üdítőt? Van mindenféle. Plusz pogácsa, házi.
Utóbbit az asztalra helyezi, egy nagyobb tálba sok apró sajtos pogácsa. Imád sütni, és ezt az imádatát pont ma reggel élte ki, így most nem manók által készített aprósütemény van az irodában. Ő maga kávézik, és Misinek is azt ad, amit kér. Mielőtt leülne cukorhegyet és tejet pakol a színes bögréjébe, majd végre leül a fotelbe, szinte Misi mellé.
- Hogy érzed magad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ugyan már nincs korán reggel, mégis hatalmasat ásít, ahogy felkel az asztal mellől, hogy töltsön magának még egy bögre tejeskávét. Az utóbbi időben megnövekedett koffeinbevitellel igyekszik túlélni a napokat. Sean mostanában nagyon sokszor betegeskedik, így az éjjeleket rendszerint ébren töltik, és sajnos nappal se nagyon változik a helyzet. Mina egy ideje már inkább a kastélyban marad, hogy tudjon a tanulmányaira koncentrálni. Az elején felajánlotta a segítségét, de mostanra kiderült, hogy mindenkinek az a legjobb, ha ő inkább a kastélyban van, és készül.
Amikor kiderült, hogy fiút hord a szíve alatt, akkor figyelmeztették, hogy az első öt – hét év eléggé sorsdöntő lesz, de valljuk be, hit abban, hogy csak túloznak, hogy nem lesz ennyire vészes, pedig az. Kezdi úgy vélni, hogy elbukott, mint szülő, mert egyszerűen nem tudja megkönnyíteni a gyermeke szenvedését.
Nagyot kortyol a kávéból, miután a nyitott ablakhoz sétált. Tekintete a most még oly békés és csendes rét egy eldugott részén pihen. Most még mindenki órán van, de perceken belül megszólal a délelőtti órák végét jelző hang. A többség majd hömpölygő tömegbe olvadva a nagyterem felé veszi az irányt, hogy megebédelhessen, azonban lesznek páran, akik inkább kiülnek, hogy itt fogyasszák el azt, amit a konyhából szereztek. Gondtalanul.
Hiányolja ezt az időszakot, de nem kezdené újra, mert valószínűleg ugyanezeket a hibákat követné el. Ugyanúgy Dwayne mellett kötne ki, és valószínűleg, ha nem akkor, akkor később romlana meg a viszonyuk. Kopogtatnak, így el kell szakítania tekintetét a külvilágtól. A folyosókon mostanra már nyílván hangos gyermekzsivaly van, de itt, ezen a folyosón, csak a tanárok járnak ilyenkor, ők is csak a tanáriig jönnek.
- Tessék!
Ellép az ablaktól, és az asztala elé sétál, várva, hogy a kopogó belépjen hozzá

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Aktád?
Na ez a nap is jól indul, mélyet sóhajtana, de minek? Amúgy nagyon rossz itt a legtöbb gyerek lelkiismerete, minden második ezt a mondatot teszi fel, de persze Misi esetében más a helyzet. Bezzeg az amnézia ezt a rossz szokás nem törli ki.
- Persze, hogy van.
Feleli egy pillanattal később, teljesen nyugodt, cseverésző hangon. Felkel, int Misinek, hogy kövesse egész nyugodtan. Benyit a hozzájuk közelebb eső ajtón, melynek vidám színei arról árulkodnak, hogy valamikor régen egy kislány lakta. A kislány azóta már a negyedik osztályt tapossa, és technikailag nagykorú már. Rohan az idő, ugyebár. Mára már eltűntek a gyerekjátékok és bútorok, helyüket átvették a szemmagasságig érő polcok, melyek dugig vannak iratpapucsokkal. Ahol a név kezdőbetűje vált, ott egy tenyérnyi halvány bézs lapon nagy fekete betű jelzi a következőt.
- Oda megyünk.
Mutat az S-re, melynek első sorában megindul a Saint-Venant sorozat. Vannak egy páran, de hát így megy ez, kicsit arrébb az O-nál is van egy egész sereg Ombozi.
- Az iskola minden jelenlegi és volt tanulójáról, illetve tanáráról, dolgozójáról vannak feljegyzéseim, akkor is, ha még nem jártak hozzám. Figyelem őket, mert ha bármi gyanúsat észre veszek, akkor azt jelentenem kell. Azért ne akarj levenni egyet se, elég komoly varázslatok védik őket.
Nem igazán szokta megmutatni ezt a részt, most is csak azért tette, hogy Misi hátha kicsit jobban bízik benne így. Tudja, hogy most nagyon óvatosnak kell lennie, muszáj kialakítania a bizalmat, és azt is tudja, hogy ez nagyon nem megy könnyen.
- Amúgy visszatérve, mindannyian piszok nagyot hazudnak.
Feleli nyugodtan, miközben visszaindul a másik szobába, oda, ahonnan eredetileg indultak. Ha Misi is kilép, az ajtó bezárul, nem csapódik, mintha egy erő visszatartaná ettől. Zója visszahelyezkedik a fotelbe, és int, hogy a fiú is tegyen így.
- És jobb a múltba való visszavágyódás, mint az új fejezet? Sokan ölni tudnának egy ilyen új kezdetért.
Az meg a másik, hogy a múlt nem biztos, hogy olyan szép. Így se könnyű, de akkor, ha mindent tudna, akkor aztán jönne a teljes összeomlás. Most, ebben az állapotban nagyon sok minden korrigálható. Persze az ember tudni akarja, hogy ki ő, honnan jött, ám vannak esetek, amikor sosem derül már ki teljes bizonyossággal, és olyankor bizony kár az életet kutatásra áldozni, ha az ember maga is meg tudja állapítani, mennyi van benne, mire képes és mit akar tenni.
- Az előbb láthattad, hogy valóban van pár  Saint-Venant, ez igaz. Viszont a barátok, nehéz dió. Vannak, akik tényleg azok, mások a helyzet miatt válnak azzá, mert elhitetik, hogy azok. Megértem, hogy bizalmatlan vagy. Michelle nem segíthet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Új tanév, új diákok. Számos probléma a családban, a környezetben. Árva gyermekek, akiknek a megfelelő környezetet biztosítani kell, mugliszármazásúak, akiknek ez az egész világ új, a kitaszítottság iránti félelem pedig még most is ott lebeg a fejük fölött, külföldiek, akik honvággyal és félelmekkel vannak tele. Egy szó, mint száz, ez az évkezdés sem lesz unalmas. Azonban a hely, ahol most ül, hamarosan megváltozik majd, és ennek ő maga örül a legjobban, hiszen az elmúlt évek során már megunta a helyet. Olyan az egész, mintha a sok bánat és baj beleivódott volna a falakba, és ettől számára legalábbis, az egész hely olyan ingerszegénnyé vált.
A mai nap az első dolgok összecsomagolása. A raktár készen van, az utolsó dobozokat zárja le még az ebéd előtt. Aztán irány a falu, muszáj lezuhanyoznia és átöltöznie. Mikor Viktor megérkezik hozzá, már a pakolást feledve ül az asztala mögött, hiszen nem elég lezárni a múltat, és új köntösbe bújtatni a jövőt, fontos, hogy a jelen feladatait is csinálja. Az elsősökkel már végzett, illetve azokkal a diákokkal, akik felsőbb évfolyamokon jöttek át ebbe az iskolába, most következnek a mestertanoncok, akiknél nem elég csak az, hogy első-, másod-, vagy harmadévesek, illetve, hogy melyik házba járnak, kell az is, hogy milyen szakokon tanulnak tovább.
- Szia.
Felpillant a belépőre, bizony régen járt itt, és bár a szobán kívül összetalálkoznak, beszélnek is, mégis a hely megváltoztatja a viszonyokat. Az egyetlen hely körülbelül a kastélyban, ahol a magánügyek és a titkok tényleg azok is maradnak, hála a védőbűbájoknak, melyeket még Dwayne operált fel erre a helyre. Ő pedig, ha éppen jóban vannak, akkor nem csak érti a szakmát, de még a kedvében is jár, és úgy tűnik, amikor ezeket tette, akkor éppen jól állt a szénájuk.
- Vicces, hogy ez a kérdés most merült fel, éppen csomagolok. Új színek, új bútorok.
Felkelve, lopva lesimítja a szoknyáját, és közelebb sétál Viktorhoz, miközben a kanapéra mutat.
- Kérlek foglalj helyet a kanapémon. Te leszel az utolsó, aki benne hagyja a fenéklenyomatát.
Sejti, hogy nem épp jó kedvében jött hozzá, így hát próbál egy kis humort csempészni belé. Persze nem ízléstelent, csak olyat, ami esetleg egy kis mosolyt csal a fiatal férfi arcára. A kis dohányzóasztalon már ott van minden, tea, kávé, üdítő és némi ropogtatni való. Nem ez a hagyományos, de Zója szerint fontos, hogy a másik fél a beszélgetés kellékeivel oldódjon. Ezért ülünk be kávézókba, vagy nyújtjuk el az ebédet.
- Egy éve. Fontosnak tartod, hogy időben mérd? Mármint, ennek nincs lejárati dátuma vagy határideje. Attól még, hogy Juliska két hét alatt zárja le, Jancsinak lehet, hogy kell két év is. Attól még Jancsi nem rosszabb, mint Juliska.
Remek, indítsunk egy kellemes vérfertőző példával. Magában reméli, hogy a másik félnek ez nem tűnik fel.
- Milyen szavakkal tudnád jellemezni az elmúlt évet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Van. Ne görcsölj rá.
Ez a legegyszerűbb, amit mondhat, és bármilyen olcsó tanácsnak is hangzik, ez a legjobb tanács. Lábait keresztbe téve, kényelmesen hátradől. Most nem jegyzetel, zavarónak érzi a körmölés gondolatait. Kezeit kényelmesen az ölébe ejti, tekintetével nem feltűnően, de beszélgetőpartnere arcát figyeli.
- Az egy dolog, hogy rájössz, hogy változtatni kell. Az pedig egy másik, hogy a folyamatot elkezded. A folyamat viszont csak úgy tud elkezdődni, hogy nem agyalsz rajta, hogyan kellene elkezdeni. Sokan ilyenkor listát írnak, holnaptól például nem iszok kávét. Merlin bocsásson meg ezért a kijelentésemért.
Ez egy nem jó példa. Ha egyszer úgy dönt, könyvet ír majd, a női főszereplő egész biztosan olyan kávéfüggő lesz majd, mint amilyen ő maga. Nem is jelentette ki még soha ezt a mondatot, és hiába csak egy példa volt, most fanyar ízt érez a szájában, mint ha az univerzum megütötte volna a hamis szavakért.
- Vannak, akik görcsösen próbálják megváltoztatni a napi rutinjaikat, hogy úgy érezzék, mások. Például a reggeli újságot nem a kviddics hírekkel kezdik, ahogy mindig, hanem a pénzügyiekkel, aminek kényszerűségével csak még idegesebbé teszik magukat, ami szintén lehúzza őket. Felesleges a kényszerű tetteket megpróbálni is.
Egy pillanatra megáll, sóhajt egy aprót, lepillant a kezeire, majd vissza a férfire.
- Én, hivatalosan nem mondhatok semmit, nem is keverhetek bele a dologba semmi személyeset. De, nem biztos, hogy a tárgyiasság most segítene. Gyerek voltam még, amikor Dwayne és én összekeveredtünk. Felelőtlenek, de boldogok, aminek túl hirtelen lett vége. Én sem engedtem el, soha. Évekig próbáltam elnyomni, elhitetni magammal, hogy nem kell, nem érdekel, de ez nem igaz, mert pont ezzel az elnyomással alakult ki a vágyódás és amikor újra egy helyen voltunk a függés. Ideig – óráig ez persze jó, és nem mondom, hogy nincs benne szerelem, de azt se mondanám, hogy ez egészséges lenne. Pont a lezárás hiánya miatt alakult ki egy csomó olyan plusz pont, ami nem egyszer elmérgesítette ezt az egészet. Nem biztos, hogy azt a levelet befejezetlenül kellene hagynod. Nem mondom azt, hogy valaha is el kellene küldeni, bárkinek is. De ha szóban nem is, hát írásban ki kéne adnod magadból mindent. Az írás remek terápia tud lenni.  
Ő maga fogyaszt, a már fent említett tejeskávé irányába indul meg, mozdulatai gyorsak, precízek, rutinosak. Azonban a figyelme egy pillanatra sem lankad, hallgatja a másik felet.
- Én tudom, akkor amikor nem figyeltél magadra.
Jelenti ki könnyedén, miközben két cukrot ejt a halványbarna italba, majd kevergetve kiegyenesedik, és végül kortyol is egyet.
- A munka nem terápia és nem is megoldás. A munka csupán menekülés. Az ember beletemeti magát, nem figyel sem a hangokra, sem a jelekre, sem önmagára. Ezek és a gondok azonban szép lassan elkezdik felemészteni, és mire feleszmél, már félig elfogyasztották.
Mint valami zombis filmben, amiből a muglik olyan elégedetten csinálnak rengeteg félét, igazán jó azonban csak kevés van.  
- Amit legelőször kell tenned, hogy a szívedben és az elmédben keletkezett zűrt kis halmazokba rendezed. Ki nem zárhatod a dolgot, el nem felejtheted, ez a részeddé vált. A te döntésed, hogy előnyödre vagy hátrányodra válik. Játszunk egyet. Képzeld el azt a sok mindent, ami benned van, és képzelj el két kört. A két kör jelképezi azt, amit meg akarsz tartani, illetve, amit ki akarsz dobni. Mint amikor nagytakarítást csinálsz. Mi az, amit nem engednél el, és mi az, ami szerinted a szemétbe való?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A mai napja elég laza, csupán három időpontja van, ebből kettőt már le is tudott, a harmadikig pedig van még egy tíz perce. Az idő kint már eléggé hűvös, gyorsan kellett kapkodnia a pracliját, hogy ne fagyjon meg, amíg felér a kastélyban. Át kellene szoknia a nadrágokra, mert ez a szoknyás állapot minden ősszel és télen átfagyasztja. Ez vicces is egyben, hiszen közel húz éve él így, csak amikor Sean született, abban az időszakban viselt nadrágot, aztán amint lehetett, visszatért az imádott szoknyáihoz.
Az asztaltól - ahol eddig a szorgalmikat javította -, most felkel, jólesően nyújtózik egyet, és elsétál a megbűvölt kávéfőzőhöz, hogy egy nagy adag kávét lefőzzön magának. Amíg a fekete folyadék lassan lecsordogál, ő maga az ablaknál áll, nézi a kint sétálókat. A mágikus üvegnek köszönhetően nem látnak be, kifelé azonban tökéletes a rálátás mindenre, ami a rét ezen szegletében történik. Régebben sokat leskelődött itt a lánya után is, de miután teljes biztonságban tudta, leszokott róla. Kell mindenkinek a megfelelő tér, és ő ezt biztosítani akarta a lányának. Jól is tette, hiszen felnőtt, és felelősségteljes lett.
- Jó napot! Kérem, foglaljon helyet. Inni valamit?
Mint mindig, most is megjelenik az asztalon limonádé és forró tea is, utóbbi a téliesedet idő miatt lett kérése, a manók pedig boldogan teljesítették. Szereti őket, hiszen nagyon kedvesek, és csak nagyon nehezen fogadják el azt, amit adni tud cserébe. Mostanra viszont már rájött a titokra, így a legtöbbször becsempészi éjjel az asztalra, hogy reggel örüljenek. A lány szavaira kissé összevonja a szemöldökét, megkapta a papírt, neki világos, hogy mi folyik itt.
- És te hogyan gondolod?
Érdeklődik, miközben rutinos mozdulatokkal tejeskávét kever magának, és végül leül a fotelbe, ahova már oda van készítve a toll és a papír.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Muszáj egy kicsit elmosolyodnia, bár nem illendő, így inkább gyorsan bólint is egyet hozzá.
- Ez igaz, mondani tényleg könnyű.
Nem is haragszik rá egy cseppet sem, amiért ilyen gorombán reagálta le, amit mondott. Valahol mélyen jogos a dolog, sokan úgy vélhetik, hogy neki könnyű dolga van, csak itt ül, és néha benyög egy kérdést. Ilyen szempontból igen, hiszen nem auror, aki például az életét kockáztatja azért, hogy a hazája egyben maradjon, legalább egy napig még, hanem pszichológus. Igaz, ha rossz kérdést tesz fel, akkor azzal akár önpusztításba is űzheti a másikat, ami szintén nem szerencsés. Ezért is fontos, hogy jól reagálja le az adott helyzetet, és jó kérdést tegyen fel. Neki építenie kell, nem rombolnia.
- Persze.
Már épp indulna felé, hogy átkarolja, de a víz nem egy rossz gondolat, így mielőtt leülne mellé, tölt egy pohár vizet, és átnyújtja neki. Helyet foglalva mellette azért, hogy jelenlétéről biztosítsa, és a hátát simogatva próbálja kicsit nyugtatni.
- Hidd el, jobban tennéd, ha kiengednéd. A sírás megnyugtatja a lelket, és ha egy nagyot sóhajtasz még jobb lesz. A kanapét úgyis eladom majd vízágyként később.
Próbál egy kis viccet is csempészni, hátha úgy könnyebben megy a dolog. Az embernek néha kell egy kis motiváció, akkor is, ha éppenséggel sírásra motiválják. A sírás nagyon is jó dolog tud lenni, nem gyengeség, sőt, nagyon sokszor megerősíti az embert, és tényleg könnyít rajta.
- Mit gondolsz, mi kéne ahhoz, hogy el tudd őt engedni?
Kérdezi végül egyik kezét még mindig a másik hátán tartja, míg a másikkal a karját simogatja, finoman, ahogy a babákat szokás simogatni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Ha valami mást szeretnél, csak szólj.
Már attól a pillanattól, hogy belépett ide, figyeli a mozdulatait, a viselkedését, minden apró reakciót. Az embernek fogalma sincs, hogy egyetlen pillanat mennyi üzenetet hordoz annak, aki szakavatottan figyeli a másikat. Zóján azonban ez minimálisan se látszik. Olyan természetesen viselkedik, mintha semmi sem lenne jelentős, pedig ez határozottan nem így van, de a másikat pont az zavarná, ha vizsgálódóan viselkedne.
- Itt nem kell javítanod magad, ez nem az a hely. Egyrészt tökéletes biztonságban vagy, hiszen se festmények, se kiszűrődő hangok. Senki sem tudja, hogy itt vagy, ha te nem akarod, hogy tudjanak róla. Itt őszintén beszélhetsz, akár káromkodhatsz is, egész nyugodtan, senki sem rója fel. Sőt, én itt nem tanár vagyok, úgyhogy ígérem, utólag se foglak bemártani.
Még kedvesen kacsint is hozzá, bár nem biztos benne, hogy ez a legjobb válaszreakció, de most már megtörtént, ez van, néha ő is hibázhat, elvégre emberből van.
- Valóban a sok elintéznivaló az oka annak, hogy nem alszol vagy inkább az, ami a fiolával történt?
Megvannak a forrásai ahhoz, hogy tudja, mi történt. A lány időpontra jött, így volt ideje ahhoz, hogy megismerje az előzményeket, hogy tudja mihez kötni a látogatását. Nem szokott ilyet csinálni, de valahogy volt egy olyan érzése, hogy ez most több, mint amit a felszínen lát. A megérzése pedig nem is csalt, hiszen valóban jobb így, hogy szélesebb ismeretekkel rendelkezik.
- Az a helyzet, hogy ha a tanulás rovására megy a színház, akkor bármelyik pillanatban letilthatnak az iskolán kívüli tevékenységedről. A te korodban a színház engedmény, de nem elsődleges pont, hiszen még kiskorú vagy, csak akkor engedik a színházi munkát, ha a kötelezettségeidet megfelelően el tudod látni.
Ez pedig jelenleg nem így van, hiszen nem véletlenül kötött ki itt. De ezt tudják mind a ketten, kérdés csak az, hogy a lány be meri – e vallani ezt magának is. Hiába van ő most helyzeti előnyben, a lényeg, hogy Borinak is fel kell fognia, hogy a tagadás most nem segít rajta.
- Gondoltál már arra, hogy bűbájokkal aludj? Álomtalan alvással, illetve irányított álmokkal. Utóbbihoz képzett illúziómágus szükséges, amennyiben nem bűbájjal és bájitallal oldja meg az ember, de hasznos a testnek és a szellemnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Nagyon jól hangzik. Nálam a kakaó tipikusan téli ital valahogy. A sok különböző ízesítési lehetőséggel. Nagyon szeretem, de ritkán fogyasztom. Viszont, ha megengeded, a gyerekeimnek továbbadnám a tippet. Esküszöm, hogy nekik az ereikben is kakaó folyik.
Reggelire, ebéd után, vacsorára, vagy mert vidám az ember, vagy mert éppen szomorú, vagy mert az apjuk nem válaszolt azonnal, előtte levegőt vett. A srácoknak mindig van valami nagyon jó indokuk, hogy miért is kell most nekik kakaót inniuk. De igazából ez legyen a legnagyobb baj, sőt, szeretné, ha csupán ennyi baj lenne. De hát ez ugye túl nagy kívánság.
- Nem szabad, hogy a félelmeink irányítsanak minket. Te rettegsz az elalvástól, mert félsz az álomtól vagy talán attól, hogy nem lesz ébredés. Félsz a bájital, a fiola kifejezésektől, melyek a világunk szerves részei.
Ezekhez a megállapításokhoz nem kell doktori fokozat, sőt, ám kapunyitogatónak pont megteszik. Innen lehet úgymond építkezni. Azonban valahol el kell kezdeni a dolgot.
- Amerre te haladsz jelenleg, amiatt paranoiássá válhatsz, ha már nem vagy az, a környezetedben élők pedig tartanak tőle, hogy veszélyessé válhatsz, nem csak önmagadra, de a társaidra nézve is. Állításuk szerint több konfliktusod volt már a színházban is, már azelőtt is, hogy az eset megtörtént volna.
Arra kérték, hogy kíméletesen próbálja adagolni a lánynak a tényállást. Talán úgy is kellett volna tennie, de ha ránéz, akkor egyszerűen zavart értetlenséget lát csak, illetve pánikot. Nem biztos, hogy a kerítéssel sokat segítene. Vannak pillanatok, amikor ki kell mondani a dolgokat, és ha más nem teszi meg, hát akkor majd ő. Néha valóban jobb, ha az emberhez finoman szólnak, most azonban csak azt érzékeli, hogy mindenki csak a finomkodással van elfoglalva.
- Ki az, akiben megbízol? Valaki a színházból mondjuk.
Nem igazán kapott teljes képet a lány környezetét illetően, így most csak tapogatózni tud, de talán ott rábukkanhatnak valakire, aki a segítségükre lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Az új év számos új csodát, és még ennél is több aggodalmat hozott, azonban egyelőre bizakodóan tekint előre. A konyhájában időnként összegyűlő halom gyerek meg csak boldogabbá teszi az átlagos napokat. A gyereksereg együtt tanul, együtt eszik, nevetnek, és segítik egymást, amiben csak tudják. Egyszerűen remek, olyan olyankor a hely, mint amilyenre mindig is vágyott. Nagy család, sok gyerek, boldog békeidők. Már majdnem hogy tökéletesnek mondható, persze nem az, de jó azt hinni, hogy igen.
Mára kevés bejelentkezett látogatója van, új még az év mindenkinek, a karácsonyi szünet végével megindul a hajtás, hiszen lassan itt vannak a vizsgák. Neki magának is készülnie kell, lassan előkerülnek a vizsgalapokhoz gyűjtött év közbeni jegyzetek, az utolsó simítások a tervezetteken, majd az időpontok kiválasztása, végül pedig a tavaszt várva a vizsgák javítása. Szép és békés időszak ez, leszámítva azt, amikor a verandán ülve próbál kicsikarni egy elfogadhatónyi választ pár diákból, akiket nem akar megbuktatni, de egyszerűen lehetetlen küldetés tenni ellene. És az ő tárgya még csak nem is nehéz, vannak tárgyak, melyekre szinte napi szinten készülni kell.
A következő kuncsaftig még van bő tíz perce, így készít magának egy kávét, kikészíti az asztalra a szokásos üdítőket, az apó süteményt. Bár ez nem éppen megszokott, mégis ezzel egy kicsit kényelmesebbé teheti az amúgy kényelmetlennek mondható helyzetet. Elvégre senki se jókedvéből jár ide, hanem azért, mert valami éppen nem stimmel az életében. Ilyenkor pedig elkél a segítség. Az iroda a szünet alatt teljesen átalakult. Viktor volt az utolsó vendége, és reméli, hogy a fal régi színével együtt a bánat is eltűnt az életéből. Talán az ünnepek során érte valami boldogság. Reméli, hogy igen. Majd ha lecsendesedtek az első napok, mindenképp felkeresi, és mint barátja, rákérdez.
A kávé lassan kész, az ablaknál áll, de most a mugli módszerek helyett csak int a pálcájával, mire a forró fekete ital egy kék – fekete bögrébe kitöltődik, három cukor keveredik el benne, majd a sötét színű ital kellemes barnára vált, ahogy a fehér tej átveszi a hatalmas. Az ital kellemesen langyos, így érkezik meg a nő kezébe, aki a kinti, hófödte tájat szemléli. Ő lát kifelé, ám a mágiának hála, befelé senki sem lát. Nem is sejtik a kint tartózkodók, hogy időről időre figyelik őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Persze, csak tessék.
Mutat a kanapék felé kedvesen. Az asztal közepén ott van már minden, ami ilyenkor lenni szokott. Gyümölcslevek és rágcsálnivalók. Ez nem szokás, legalábbis a legtöbb kollégája nem ért ezzel egyet, ahogy azzal sem, hogy vidám színűek legyenek a falak. Ő azonban hiszi, hogy az otthonos környezet sokkal könnyebben ellazítja a látogatót. Ha például ő maga belép egy fehérre meszelt helyre, egyből befeszül, akkor is, ha nem orvosi rendelőről van szó.
- Nincs papírforma, azért vagyunk itt, hogy bármiről beszélgessünk, amiről jól esik, vagy úgy érzed, hogy kellene.
A rákényszerítésnek amúgy sincs eredménye. Volt olyan kisgyerek, még az elején, akivel gyöngyöt fűzött az első pár alkalommal, egy másikkal színezett, de volt olyan is, aki csak ült, és sóhajtozott. Az eleje amúgy sem könnyű, hiszen meg kell bízni egy idegenben, vagy ha nem is teljesen idegen, akkor is kívülálló, akiről nem tud olyan sokat, hogy feltétel nélküli bizalmat szavazzon neki. Mit tehet ezért a nő? Semmit. Persze tehetne, a mágiáját használva felerősíthetné a bizalom kötelékét, ami elég gyenge még ilyenkor, vagy bizonygathatná, hogy benne aztán tökéletesen meg lehet bízni. Megtehetné, de semmi haszna nem lenne.
- Mik okozták a tüskéket?
Nyilván, ha ezzel kezd, akkor ez lesz a jó irány. Nem az, hogy milyen tüskék, az nagyjából hasonló alap érzelmek gyűjteménye tud lenni, a mögöttes tartalom viszont mindenkinél egyedi. Nekünk pedig a mögöttes tartalom a lényeg, hiszen abból lehet jobban következtetéseket levonni, és elindulni a megoldás felé. Sokkal jobban át lehet gondolni a helyzetet, ha ismerjük a kiinduló és menet közben becsatlakozó eseményeket, érzelmeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Amióta a lehetőség felmerült, azóta olyan izgatott, mint a kisgyerek karácsony reggelén. Nem hitte volna, hogy a benne lévő aggodalom átfordulhat megoldássá. Már - már ott tartott, hogy utánanéz, lehet - e az ő mágiáját úgy csűrni, hogy az nyugtató hatással legyen, amikor is együtt ebédelt Bellával. A lány okos, de nem éppen az a pörgős fajta, nem is mondja egyből a dolgokat, csak ha mondjuk szóba jön, és úgy érzi, célszerű az információ átadását nem elmúlasztania.
Így történt ez most is, mikor elmesélte, hogy felmerült benne az a gondolat, mennyire alkalmas a vélavér, hogy megnyugtassa a másik felet. Bella, hogy véleményének hangot adjon, jól kinevette, és azóta is fel - felidézi ezt az egyszerű halandó számára is érződő lehetetlenséget. A vélavér alapvetően nagyon erős vonzódást vált ki, ha a másik fél vonzódik, akkor az emberkével akar lenni, az adrenalinja is az egekbe szökell és úgy kalapál a szíve, hogy félő, kiugrik. Ezek a jellemzők megvannak a vizsgára készülő gyereknél is, sőt, minél közelebb kerülnek a vizsgaidőpontokhoz, annál kellemetlenebbül szökik fel minden.
Amikor aztán látta, hogy a nő meg akarja oldani a helyzetet, akkor csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy az a szép szemű - tényleg szép, eddig nem is nézte - Béres Bárcián képes arra, amit tenni akar, mert, hogy neki meg van hozzá a mágiája. Ő maga nézett rá nagy szemekkel, amiben látta Bella, hogy kell még egy kis segítség, így nagyjából felvázolta, mert hát ők egy évfolyamra jártak és amúgy bárci ezt meg azt tudja, és jaj hát ő azt hitte, hogy tudja. Szegény Zója meg csak nézett rá, mint akit éppen tarkón vágtak, és még most értelmezi a megdöbbenésében, hogy mi is történt.
Ezek után szépen elszelelt Bárciánhoz, akinek valószínűleg először olyan gyorsan adta elő az ötletet, hogy ő maga fel sem fogta, aztán lassabban is felvázolta, és most itt vannak, éppen szépen besomfordálva az irodába.
- Helló.
Előre engedte a férfit, viszont az ajtóra kissé aggódva pillant, és amikor felajánlák, hogy akár be is lehetne csukni, hát kapva kap az alkalmon. Ez hat szem közt is éppen elég veszélyes terep, nem kell, hogy mondjuk Hajnalka erre tévedjen, és véletlenül meghallja, hogy miről megy az eszecsere.
- Szóval van egy ötletünk.
Ő az, aki belefog, valószínűleg ő az is, aki jobban lázba van ettől az egésztől, így aztán helyfoglalás után szinte egyetlen levegővel, de azért érthetően vázolja a helyzetet:
- Egyre több diák keres meg azzal, hogy a vizsgák miatt nem tud koncentrálni, stresszel, ami miatt nem egyszer agresszív és elutasító. Tanulnak, de nagyon aggódak is, hogy úgy mondjam paráznak a vizsgaidőszaktól. A kétségbeesettség és az önostorozás, illetve félek, hogy páran már az önfenyítés útjára is ráléptek. Gondolkoztam azon, hogy ha lenne valami, amivel esetleg mágikusan felerősített méretű nyugalmat tudnánk "szétszórni", akkor lenne arra lehetőség, hogy a diákjaink megnyugodjanak, és valódi tudásukról adjanak számot, ahelyett, hogy egy idegeskedéssel töltött időszak miatt esetleg ne tudják követni az álmaikat.
Egy pillanatra megáll, ez nem egy begyakorolt szöveg, épp ezért nem is tudja, hogy egyáltalán értelmesek - e a mondatai, vagy érhető - e a szándéka.
- A vélamágiával akartam kísérletezni, de a húgom lebeszélt róla, viszont ajánlotta, hogy Bárci segítségét kérjem, mert az ő mágiája képes rá. Viszont nem tudjuk, hogy ez mennyire lenne illegális.
Húzza el egy kicsit a száját, tekintetét a férfin tartva, hiszen most minden attól függ, mit is szól hozzá az igazgató úr.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Amikor az igazgató azt mondja, hogy keverjenek inkább valamit az italukba, nem kicsit döbben meg. Persze, ez vicc volt, ő pedig eléggé humoránál szokott lenni, és érti, sőt alkalmazza is az ironikus humort, azonban jelen pillanatban olyan lelkes, hogy csak erős koncentrációval tudja a saját mágiáját is lefojtani, pedig az lenne a legjobb most, ha azzal is még nem rukkolna elő, így is ez az egy szó elvitte a menetirányt.
- Szerintem nem jó irányba indultunk el.
Jegyzi meg csendesen, főleg Bárcinak intézve a szavait. Tényleg nem, mert ezek a plusz aggodalmak jelen pillanatban úgy tűnnek, mintha valami nagyon illegálisat akarnának csinálni a gyerekekkel. Ez egy elég csúnya baleset lenne, mit ne mondjak. Itt áll két felnőtt, elméletileg felelős beosztásban. Egy házvezető és egy volt házvezető, akik éppen azt akarják, hogy az igazgató meghallgassa és legalizálja azt, ami ellen kvázi felesküdtek. Ráadásul mind a kettejüknek van egy olyan plusz képessége, mellyel befolyásolni tudnak másokat, és ami olykor minden igyekezetük ellenére kitör belőlük. Így belegondolva lehet jobb lett volna, ha két gyerek jön be, akiket már befűztek, és adják elő a remek tervet. Ez a kivitelezés pedig, ha lehet, még több, ténylegesen illegális lépést tartalmazna.  
- Huh.
A hirtelen sok kérdés, ami viszont már nem számít a fekete humor kategóriájába se egy pillanatra megingatja a tervben, és önkéntelenül is hangot ad csodálkozásának. Nem, erre nem számított, de jó memóriájának hála azért megvannak a kérdések, csak egy pillanatnyi kihasználható időt szerez magának, hogy mindezt rendezni tudja.
- Ez önkéntes alapon menne, alapjáraton, de van egy olyan érzésem, hogy a szülőknek joga van tudni a lehetőségről, és eldönthetik, hogy élni kívánnak – e a lehetőséggel vagy sem. Én tudni akarnám.
Ő maga szülő, ezért igyekszik nem csak pszichológusként és tanárként nézni ezekre a helyzetekre, hanem anyaként is, hogy megtippelhesse, miként reagálna erre a szülő.
- Nem hinném, hogy állandóan ezt kéne tenni.
Az alsó ajkába harap egy pillanatra, mielőtt folytatná.
- Az életben sem lesz ott mindig valaki, aki nyugalmat árasszon. Én itt tanultam, annyi idős voltam, mint a gyermekem, én is izgultam, nekem is voltak nehezebb időszakaim, de a mostani tankönyvek és a követelményrendszer irreális. Nem a magam tárgyáról beszélek, mert az levezetés a sokk után, de egy bűbájtan vagy bájitaltan tanmenetet megnézünk, túlzás. Én értem, hogy fontos a tudás, el is ismerem, hogy az, de nem hiszem, hogy értelme van, ha mentálisan összeomlanak a diákok.
Bárciánra pillantok, szegény, pont jó ember kereste meg, hogy aztán kiselőadást hallgathasson. Igyekszik rövidre fogni, de hát tanárból van ő is, nem tehet róla.
- Nem hinném, hogy a stresszes szorongás és az izgalom hajtóereje köszönőviszonyban lennének egymással, igazgató úr. A feszült diák nem jól teljesítő diák, vagy ha jól is teljesít, az élet más területein fordul át egészségtelenbe a személyiségfejlődése. A kamaszkor amúgy is nagy falat.
Kifújja a levegőt, eltért a témától, így aztán, hogy egy korábbi kérdés is megválaszolásra jusson, inkább visszakanyarodik arrafelé.
- Ez nem ilyen szétszórós dolog, nem bűbájt vagy átkot akarunk bocsátani a gyerekekre. Ez olyan, mint a … meditáció. Egy adott térben, önként jelentkező emberek kvázi relaxációs gyakorlatot végeznek. Csak éppen a nyugalom érzete belőle áradna.
Azért a meditációt elég nehezen sikerült megszülnie, főleg mivel a fejében a „jóga” szó ugrált, ami nem volt most nagy segítség. A végén pedig, az utolsó mondatnál színpadiasan rámutat a mellette ülőre, épp csak a díszvilágítás hiányzik a tökéletes összhang miatt.
- Jól mondom, ugye?
Pillant megint a férfire, de ezúttal már engedi szóhoz jutni is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

A mai délután nem pont úgy telik, ahogy tervezte. Eredetileg korán hazament volna, csinált volna valami vacsorát, vágyott egy tésztás étel után, majd egy jó könyv társaságában bekucorodott volna a sarokba, és csak simán ellett volna a könyv, a pokróc és a kávé társaságában. Igen, pont az ilyen elképzelések miatt van most itt. Seant elvitte az apja, Mina pedig finoman megkérte, hogy ma ne menjen haza, mert jön hozzá valaki. Olyan kis titokzatos és zavarba ejtő volt, hogy engedett a nyomásnak, és inkább ide vetette be magát. Azonban ez a hely mégsem olyan, ahol az ember szívesen pihen, hiszen akaratlanul is a munka jut az eszébe. Ehhez hozzá jött az is, hogy Ráhel is nála van, így amíg a lány a házi feladatát írja, addig ő is szorgalmikat javít. A csend viszont szokatlan, neki is feltűnik, azonban igyekszik úgy tenni, mint aki tudomást sem vesz róla. Nem tanácsos ebben a korban akadékoskodni, főleg nem olyan területen, hogy miért nem beszél vele. Majd hozzászól, ha akar. Addig meg, legalább ennek is nekiállt.
- Sírkőre?
Visszhangzik a kérdés, ám nem vádlón, inkább elgondolkodón. Kicsit megdönti a bögréjét, hogy ellenőrizze, mennyi kávéja van. Kicsit döbbenten tapasztalja meg, hogy semennyi, így felkel, és a már előre tejeskávénak bekevert kancsóból tölt újabb adagot, majd beledob három cukrot, és egy pálcaintéssel felmelegíti. A pohara is kiürült, úgyhogy mielőtt visszaülne, tölt magának egy pohár kajszi levet, iszik is egy kortyot, és csak utána fordul a lány felé, mert első körben csak annyit tesz hozzá, hogy egyedit akar.
- És biztos, hogy neked kell feliratot készíteni? Inkább a játékosoknak… a nézőknek… és a gurkóknak.
Nem akarja nagyon elvenni a lány kedvét, de tőle messzebb álló sportot nem is választhatott volna. Nem minden van meg a genetikában, ha így lenne, akkor ő valószínűleg vérségmániás lenne, egy érdekházasságban, és nem dolgozna, mert minek, a kötelességét teljesítette, és fiú gyermeknek adott életet. Áh, sosem tudna ilyen lenni, nagyjából olyan öngyilkos a gondolat, mint, hogy Ráhel beállt a kviddics csapatba.
- Nem akarok negatív lenni, félre ne érts, de nem igazán az erősséged ez a játék.
Tinédzserként sok hülyeséget megcsinál az ember, nem kizárt, hogy ő is ezért teszi, a másik lehetőség pedig az, hogy az apja figyelmét felhívja. Ám nem feltétlenül ez az az út, ahol a lány kiválthatja az apjából a büszkeség érzését. Közelebb lép hozzá, megvizsgálja az arca minden rezdülését. Ujjaival az üvegpoháron dobol egy keveset, majd inkább visszaül a helyére, és lerakja maga elé a poharat.  
- Miért csinálod? Fiú van a dologban vagy apád tett megint valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Köszönöm, én is úgy látom, hogy ez sokkal jobb. Ha minden fehér lenne és fapados, akkor a jelenleginél sokkal súlyosabb dolgok is történnének ebben az iskolában.
A jelenlegi felállás, hogy egy sok labilis személyiséggel rendelkező iskola egyetlen pszichológust foglalkoztat, nem is biztos, hogy a legjobb megoldás. Ezt mindenképpen jeleznie kell az igazgató felé. Célszerűbb lenne a diákokat és a tanárokat szétosztani két ember között, mert a sok információ nagyon sokszor összekeveredik, és ha nem jegyezné fel magának az ülések után még külön, hogy ki kivel van és mit csinált, illetve, hogy egyik vagy másik embertől hallotta a dolgot vagy csak úgy pletyka szinten máshonnan, akkor bizony lenne itt probléma. Nem akarja, hogy véletlenül bajt keverjen, viszont igyekszik minden információt rendszerezni, hogy figyelemmel tudja kísérni a kirívó eseteket, és ha talál egyet, hát tudja jelezni.
- Nem köszönöm, én kávéfüggőségben szenvedek. Tejeskávé, hogy egész pontos legyek.
Persze szokott mást is inni, de az tartja legjobban szinten az elméjét, még akkor is, ha kimutatták, hogy a kávé és a tea nagy mennyiségű fogyasztása vashiányos vérszegénységhez vezethet. Valamit valamiért, nem? Ő legalábbis így gondolja, de persze évről évre azért mindig eljár ellenőrzésekre.
- Az emberek egyrészt tartanak az ismeretlentől, vagy esetünkben az arctalantól. Ez igaz a gyűlöletre és a tanácstalanságra is. Onnantól, hogy alakot öltött, az ember lényének egy rész megnyugszik, tudja, hogy ki az, akire haragudnia kell. Ez az érzés, ami nálad is megvan, nem ritka vagy ismeretlen azok körében, akik árvaházba kerültek, még akkor is, ha szerető család veszi őket körül életük egy következő szakaszában.
Értette az iróniát elsőre is, de nem tett az irányába semmit. Az irónia egyfajta védekező mechanizmus a világgal szemben. Ő maga is alkalmazza, és nem tartja rossz dolognak, ha az ember rendelkezik vele és használja is.
- Mennyit tudsz a szüleidről vagy arról, hogy miért hagytak el, vagy, hogy merre lehetnek most?
Amikor a hibáztatás érzése megjelenik, nagyon sokszor egy esemény a katalizátor, mely elindítja az kirobbanást, az addig is jelen lévő, de talán szunnyadó érzések felszínre törését. Az első tipp az egyik fél megjelenése vagy egy új információ – mely inkább csak rombolja a korai szülőképet – felszínre kerülése lenne, de nem akar elhamarkodottan ítélni.
- Mesélj nekem Timiről. Bármit, amit szívesen megosztanál bárkivel.  
Nagyon sokan mesélnek arról, hogy az árvaházban nem olyanok a körülmények, mint amilyet egy gyermek megérdemelne. Kivételt képez ez alól talán a Kereki – Nagy, legalábbis amit mostanában látott az intézményből. Tudja, hogy a nevelők dolga se könnyű éppenséggel, hiszen kevés pénzből rengeteg gyermekkel, rengeteg személyiséggel és háttérrel kell megküzdeniük. Ő maga nem is engedné, hogy valaki évtizedeken át ilyen intézményben dolgozzon, de nem az ő joga azt megítélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Jól nézel ki.
Biztosítja kedves mosollyal, nem mintha nem éppen az ironikus énje szólt volna, mégis valahogy muszáj egy kicsit nyugtatnia a lelkét is.
- Tudod, ha száz százalékig biztosra lehetne tudni, hogy a közös gyerekünk egy kislány lenne a te hajszíneddel és az én szemszínemmel, addig nyüstölnélek, amíg igent nem mondasz nekem rá, hogy legyen közös gyerekünk.
A végére még egy csábító kacsintást is megenged magának, remélve, hogy egy kis mosolyt csal az arcára. Lehet, hogy azt hiszi, hogy csak viccel, és félig talán annak is szánja, de amúgy komolyan, ha ez így egészen biztos lehetséges lenne, elhiheti, hogy kapva kapna az alkalmon, hogy egy csodálatos gyermeket alkossanak. Talán elsőre furcsának hangzik, hogy ilyeneken gondolkozik, de az igazság az, hogy elég sok nő megteszi ugyanezt. Elgondolkozik, milyen lehet a másik párkapcsolatban, apaként, hogy milyen lenne a közös gyerekük. Ettől még nem akar semmit a másiktól, pusztán csak nőből van. Egyszerű és természetes. Ő maga pedig, hiába vésődött belé örökre Dwayne Warren, nem akar ebbe csak úgy beletörődni, főleg egy olyan diszharmonikus kapcsolat esetében, mint amilyen az övék. Nem hiszi, hogy ebből valaha is valami komoly lenne, azonban ő maga vágyik arra, hogy legyen mellette valaki. Valaki olyan, aki tényleg mellette áll, és őt akarja, még ha nagyon nehéz is, hiszen vele jár minden negatív plusz is.
- Mi akadályoz meg benne, hogy Seth-tel beszélj?
Egy pillanatra ragadták csak el a saját gondolatai, épp csak annyira, amíg Viktor kifújta az orrát, utána már újra rá koncentrált, kizárva az életét a jelen helyzetből.
- Nincs valaki, aki új? Valaki, aki megérti, de nem volt részese az időszaknak, olyan, aki anélkül hallgatna végig, hogy tudná, milyen csattanók vannak a dologban? Tudod, néha nagyon jót tesz az új, friss szemlélet. Ha egy új szögből vizsgálgatod meg a problémát, vagy csak egy új embernek mesélheted el.
Egy pillanatra elhallgat, majd hirtelen kiegyenesedik, jobb lábát átveti a balon, és mintha valami csodát találna fel, úgy húzódik elégedett mosoly az arcára.
- Tudom már, hogy mit csinálunk! Leveleket fogsz írni. Mindig nekem kell őket odaadnod, de a levél címzettjének kitalált alaknak kell lennie. Írj ki magadból mindent. Gátlások és átgondolás nélkül. Írj egy nem létező személynek, valakinek, aki nem válaszol, nem ítél, akinek nem látod beszélgetés közben az arckifejezését. Mit szólsz? Bár igazából mindegy, mert ezt feladatként kapod. Ha nem végzed el, levonok ezer pontot az Eridontól.
Az utolsó mondatot nem gondolja komolyan, de amilyen diadalittas arccal ül, nem lehet benne biztos senki, hogy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ő maga egy kicsit kívül rekedt a beszélgetésen, nem is baj, hiszen ő csak amolyan töltelék itt, mert bár az ő ötlete az alap, de Bella és Bárcián azok, akik ténylegesen megtöltötték az üres keretet élettel, és lehetőségekkel. Előbbi a világot járja éppen, és amúgy sem lehet itt, hiszen már nincs köze jó ideje az iskolához, míg Bárcián maga a megvalósító, így most neki kell a porondon lennie. Ő maga úgyis megtette, ami tőle tellett, és bár a teljesítménye hullámzó volt, azért csak sikerült eljutni odáig, hogy mindenki értse mit is szeretnének itt.
- Tudom, hogy bármire rá lehet függni, legyen az étel, személy, érzés, de nem hiszem, hogy a mennyiség vagy az idő elegendő lenne a függés kialakulásáig. Emellett nem is jár olyan fizikai vagy szellemi változásokkal, mint a függőségek. Emellett úgy vélem, hogy a program sikeressége azon is áll vagy bukik, mennyire bízik meg ön bennünk, kiváltképp Bárciánban, hiszen az ő ítélőképességén és határozottságán múlik az, hogy valaki függővé válhat – e. Ha ő nem adja meg, el nem vehetik. Megértem, hogy tart ettől, uram, hiszen az iskola falai között ijesztően magas a speciális háttérrel rendelkező diákok száma. Nyilván szükséges lenne egyfajta szűrés, különböző igényű csoportok létrejötte. Ez nem olyan dolog, amit csak úgy egy színes lapon kiteszünk a faliújságra, aztán mossuk a kezeinket, ha valami balul üt ki.
Képzeletben vállon veregetné magát, hogy ez milyen szép beszéd volt, de hát nem teheti, mert, ahogy belegondol, eszébe jut az a nem gyenge érzelmi zsarolás is, amivel úgy megküldte a mondandója közepét. Ez nem semmi kislány, csak így tovább, és amikor azt hiszed, hogy nincs lejjebb, ő bebizonyítja, hogy de:
- Vannak úgy vélem veszélyesebb képességek is a kastélyban Bárciánénál. Például a vélamágia. Egy félvéla is képes olyan hatást gyakorolni, mely hosszabb ideig kiüt minden józan gondolatot egy amúgy értelmes, érett felnőtt fejéből is. Olyan irreális képzeteket ültet el, melyet így beszélgetés közben fel nem foghatunk. De ha akarom, akkor Bárcián leugrik a tetőről, hogy bizonyítsa, mennyire szeret. Talán ki kellene próbálnia.
Megvonja a vállát a végén kicsit hátra dől, és lassan kifújja a levegőt. Ez elméleti beszélgetésnél talán hasznosabb lenne a gyakorlatot megtapasztalni.