Rentai Bálint
Már a második napot kezdtem itt a Bagolykőben, ami elég szokatlan volt még számomra.
A házunkban a második emeleten, az én szobámból nyílik egy erkély, ahova régen jártam mindig gondolkodni, rajzolni, vagy valami hasonló. Hallottam, hogy itt a Kastélyban is van egy Erkély szerűség, ezért mindenképpen felszerettem fedezni. Az otthoni Erkély részünk elég kicsit és általában csak egyedül fértem el rajta, ahhoz képest, mikor megláttam az itteni helyet, hirtelen levegőt venni is elfelejtettem.
Egyébként könnyen rátaláltam, a Déli szárnynál az Első szinten leltem rá.
Ez az Erkély sem volt kifejezetten nagy, de a miénknél jelentősebb nagyobb volt. Egy kis asztal, körülötte négy székkel a sarokban kapott helyet. Az egész Erkély tele volt, szebbnél szebb virágokkal. Mindig is rajongtam a különleges növényekért, de amiket eddig láttam azok semmik, azokhoz képest, amiket itt fedeztem fel.
Odamentem egy egy jobban tetsző növényhez, és egy darabig szemléltem őket, aztán úgy döntöttem leülök az egyik székre, hogy egy kicsit lepihenjek, ugyanis még mindig úgy éreztem, hogy mióta itt vagyok, még nem sikerült kipihenni magamat. Este alig bírtam elaludni, úgy, hogy annyira nem is kellene csodálkoznom fáradságomon.
A szemem néha lehunytam, de aztán mindig feleszméltem, viszont amikor egész sok időre volt becsukva, nem vettem észre, hogy érkezett egy ismeretlen a helyre. Egy fiú volt az, aki már, mikor megérkezett azzal kezdte, hogy varázsolt egyet. Úgy nézett ki, őt nem zavarta, hogy én ott vagyok, és elkezdte röptetni az egyik könyvét. Lehetséges, hogy nem vett észre, hiszen nekem is csak később tűnt fel, hogy itt van.
Figyeltem, ahogy szórakozik, egyszerűen nem volt elég erőm ahhoz, hogy megszólítsam.