Zachary

Az éjszakai kis kiruccanásom a konyhára olyannyira jól sikerült, hogy elhatároztam, ideje kicsit többet sétálgatni a kastélyban. Persze már csak reggel.
Lusta voltam felkelni, jól éreztem magam a jó meleg takaróm alatt. Testileg maradtam volna még, viszont az én lelkecském belülről azt üvöltözte, hogy "menj már". És hát a belsőBogárral nem merek szembeszállni, a végén valami rosszat csinál velem...
Hangosan énekelgetve a tükör előtt megsikáltam a fogacskáimat, hogy ezerwattos mosolyomat felöltve induljak kirándulni az iskolában. Nem mintha nem lenne mindig vigyor ott a képemen...
A hajamat úgy hagytam ahogy volt, nem érdekelt, hogy olyan tökéletesen beállított legyen, mint azoknak a néniknek, akik olyan felsőbbrendűen mászkálnak a folyosókon. Úgy hallottam, hogy ezek a nénik között még akad olyan is, aki fiatalabb nálam. Hát...én inkább maradok az örök vigyor, aki mindig is voltam. A beképzeltség nem rám vall, hiába hiszik ezt azok, akik tudják, honnan származom.
Meleg, pöttyös kötött garbóban, meg piros nadrágban indultam útnak. Szerettem volna lemenni a faluba, de még időben figyelmeztettek, hogy itt sem szabad csak szó nélkül kimenni. Nem vagyok szabályszegő...ugyan...ártatlan bárányka vagyok. Mindenesetre inkább választottam azt az utat, hogy kimegyek arra a szép kis erkélyre, ahol már egyszer-kétszer jártam. Onnan belátni a világot!
Az ajtó nyitódott, a friss, hűvös levegő pedig olyan hirtelen csapott meg, hogy még a hajam is meglibbent. Enyhe kifejezés. Majdnem levitte a barna fürtjeimet az az átkozott.
Jobbra néztem, majd balra, aztán...megint jobbra. Ugyanis megpillantottam valakit, akire nem számítottam.
-Heló! -köszöntöttem a srácot vigyorogva, integetve. Egy szó nélkül lehuppantam mellé a másik helyre, és a kezemet nyújtottam feléje.
-Abonyi Szelina Bogárka -illően bemutatkoztam, úgy érzem. Nagyokat pillogattam hatalmas szempilláimmal, míg azt vártam, hogy egyáltalán feldolgozza az érkezésemet, és megismerhessem

Próba-móka

A napjaim unalmasan teltek, ezért úgy döntöttem, hazautazok. Senkinek nem tűnt fel, de apámék nem nézték jó szemmel, hogy meglógok a suliból. Sajnos Csengével nem találkoztam, pedig jó lett volna egyet hülyülni, mint régen. Igaz, anyuéknak egyedül is elég voltam, mire eljöttem, szépen kikészítettem mindkettőjüket a folytonos pattogásommal, és be sem állt a szám, csicseregtem nekik az iskoláról -amiben egyébként még mindig nem érzem magam olyan jól, mint a Roxfortban-. Amikor már nagyon nem tudtak velem mit kezdeni, lementem segíteni apunak az üzletbe. Amíg jöttek hozzá a kisdiákok, és vénemberek új pálcát venni, én fütyörészve és dúdolászva, na meg táncolva portalanítottam minden egyes dobozt. Oké, azért nem mindet kézzel, csak a negyedét. Utána meguntam, és egy pálcaintéssel lerendeztem a maradékot.
Mire visszaértem, már olyan információk jutottak a fülembe, hogy el sem hittem. Mágustusa, meg bál, és újra megalakuló körök? Ráadásul olyanokat is hallottam, hogy állatkertet akarnak a faluba... Ebből nem tudom mi igaz. Az összes közül a tusa érdekelt legjobban. Nem jelentkeztem volna rá, de szívesen figyelemmel kísérem, és szurkolok a legjobbnak.
A másik a színjátszókör visszavezetése, ami érdekelt. Ennek is utánajártam, és hát nem tudom mennyire volt jó döntés, de csatlakoztam a körhöz. Az amúgy is unalmas napjaimat talán kitölti a társaság, a színészkedés pedig azt hiszem, elég jól megy. Isabelle már hetek óta nem bukkant fel. Azt akartam, hogy meglepődjön Dmitri amikor visszatérek, és egy szóval sem fogom említeni, hol voltam.
Szerdán volt az első óra, amire hatalmas mosollyal készültem a szobámban. A kedvem mostanság az egekben van, örülök mindennek, és várom, hogy vége legyen a fránya sulinak. Mondjuk még nem tudom, mit kezdek magammal... Majd kiderül.
Sem az öltözködést, sem a sminkelést nem vittem túlzásba. Egyszerű fekete pólót, és farmert húztam, hozzá flipflop papucsot, és indulhatott a menet. Illetve, még mielőtt megérkeztem volna, kimentem a rétre, és a legszebb rózsaszín virágot a hajamba tűztem.
Hatalmas mosollyal léptem be a próbaterembe, és egyből kiszúrtam a már jelenlevő társaságot.
-Sziasztok! Bogár vagyok -a köszönéssel együtt be is mutatkoztam, ugyanis még szinte egyiküket sem ismertem. Na de majd ez megváltozik a jövőben.

Kinézet