Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kezemben a következő órám jegyzetei, az egyetemi könyveim és az aktuális regényem tetején. Egyik vállamra a hegedűmet akasztottam tokjában, hogy feldobjam egy kis zenével az elsősöket, másikra pedig a fuvolámat, hogy mutassak egy kis mágiát a harmadikosoknak. A tanáriból igyekeztem a termem felé, hogy még ott legyek a diákjaim előtt, legyen időm előkészülni. Azért belepillantottam a jegyzeteimbe, épp csak egy pillanatra, hogy ellenőrizzek egy részletet az életrajzból, amit elmesélek majd a mai órámon. Szerencsétlenségemre épp abban a pillanatban léptem pont arra a pontra, amelyre a férfi. Ő is figyelmetlen volt, így ütköztünk egymásba.
Jegyzeteim lassan szállingóztak a földre, míg könyveim nagy puffanással hullottak a kőre, ahogy ijedtemben kiengedtem őket kezeim közül. Ujjaim reflexből a hangszerekre fogtak, nehogy azokat is elejtsem, ahogy elvesztettem az egyensúlyom, és saját szoknyámban megbotolva a térdemre estem. Szusszanva tápászkodtam fel, leporolgatva a szoknyámat.
- Semmi gond, én is figyelmetlen voltam - ráztam óvatosat a fejemen. Aztán hajoltam csak könyveimért és jegyzeteimért. Mosolyra húzva számat vettem át a lapokat a férfitól. - Igen, így van. Ön pedig Hegedüsh professzor, jól emlékszem? Eridon házvezető-helyettes? - Közben elrendeztem a kezemben tartott holmimat. - Ugyan, mindenkivel megesik, hogy figyelmetlen néha. Én is az voltam. De köszönöm a segítséget - bólintottam finoman, mosollyal a szám szélén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Nem, nem, jól vagyok - közben azért megdörzsöltem picit a térdem, amit beleütöttem a kőbe. Nyoma nem fog maradni, azt jobban megérezném. - Semmiség - biztosítottam a férfit halvány mosollyal, miközben átvettem a holmimat tőle.
Mosolyom folyamatos, ám kiszélesedett, ahogy megbizonyosodtam róla, jól tudom kivel beszélgetek. Hízelgett, hogy ő is tudta, én ki vagyok, jóllehet nem vagyok még régóta az iskolában, és nem is mindig sokat. A hangszereimet viszont gyakran hordom magammal az iskola folyosóin is, hozzászoktam már, hogy az emberek megnézik őket. Néhány diák rá is kérdezett, hogy mit cipelek, mióta zenélek. Sokuk nem is tudta, hogy tanár vagyok valójában. Kollégámtól is más kérdésre számítottam, bár nem tagadom, ennek jobban örültem.
- Egy ilyen alkalom általában még nem tud biztos megmondója lenni a melodimágiának. Az éneklés és a zene sokszor kihozzák belőlünk az érzelmeket, amik ugyebár tudják serkenteni a természetes vadmágiát is. Lehet egyszerűen ez volt a helyzet az Ön diákja esetében is. - Jó lenne felfedezni a melodimágiával megáldottakat itt is, segíteni nekik, hiszen ezért jöttem ide. - De ha az megnyugtatná, szívesen beszélek vele. Mennyi idős diákról beszélünk? - A vadmágia és a helyzet szempontjából ez fontos lehet, hiszen minél idősebb diákról van szó, annál biztosabb, hogy melodimágiáról beszélünk. - Persze sok más fontos kérdés merülhet még fel a biztos válasz megtalálásához.