Bébizsiráfom

Mivel nem ismerem a csajt, így nem is érdekel egyébként, meg hát nem nekem kell bizniszelnem vele. Nekem ez túlságosan problémás, pepecselős munka lenne.
- Aha, igen - bólintok párat. Biztos is, hogy minden valódi és még le is van papírozva, ahogy azt a bácsi mondogatja nagy hangosan, mert hallja a beszélgetésünket. Felpillantok rá, küldök neki egy fáradt mosolyt, csak hagyja abba. - Adjon neki kedvezményt - fordulok még vissza a férfihoz, mielőtt átmennék a gyümölcsös nénihez.
Úgy válogatok, mint egy kisnyugdíjas, akinek ez a legszebb hajnali program. Kiválasztani a legszebb portékát, majd büszkén verni a mellkasomat, amiért ilyen jól vadásztam.
Végzek, a kosarat átengedem Kyle-nak és nagy büszkén felmutatom a barackot.
- Ebből lehet barackos piskóta vaníliapudinggal, ebből meg...tejszínhabos eper a hasadon - vigyorogva kacsintok rá. Talán itt-ott még visszatér a régi Myra is, akit másfél éve szitterkedni hagyott otthon.
- Nem kellene neked egyébként felújítani a ruhatáradat, édes? Úgy láttam, az egy szem őszi dzsekidet is kiharapta valami bestia...

Bébizsiráf

Halkan kuncogva forgatom meg rá a fejem. Mondjuk a ma reggelt el tudtam volna képzelni inkább az eper meg a tejszínhab társaságában a banya helyett, akinek már az is problémát jelent, hogy egyetlen puszit kapok az embertől.
- Csukja be a szemét - mormolom leginkább Kyle-nak, mert nincs még idegzetem hozzá, hogy összebalhézzak egy nénivel. Nem éri meg.
- Nem szívem, nem itt terveztem, de ha már ennyire tetszik, akár fel is próbálhatnád - vigyorodom el. A szomszédos bódénál több csúnya ruhadarab függ az akasztókon, mint a Bagolykő lomos szekrényében. Leemelem a legcsúnyábbat és elé tartom, hümmögök, majd egy másikért nyúlok.
- Ez. Ez nagyon szépen kiemeli a szemed színét - mondom teljesen komolyan. Ezzel a lendülettel vissza is akasztom a talárt, a fülemet zene hangja üti meg. Először tekintetemmel keresem, aztán a hang irányába indulok. Egy fiatal lány énekel, a fiú pedig gitárral szolgáltatja hozzá a dallamot. Nem messze tőlük megállok és dülöngélni kezdek a zenére.

Bébizsiráf

- Neked semmi nem jó - forgatom meg a szemem látványosan, mintha egyébként nekem tetszene akár egyetlen része is azoknak a fodros borzadalmaknak. Megnézem, mit ajánlj, majd a fél szemöldökömet felvonva nézek az emberre. - Szeretnél abban látni kertészkedni, mi? Nem - szögezem le gyorsan, mielőtt még a néni elkezdené ránk tukmálni.
Hogy valami kellemes is legyen ebben a reggelben, a zene irányába indulok. Aranyos kis párocskának tűnnek, de fiatalok még. A fejemet Kyle vállának döntöm, közelebb húzódom hozzá.
- Ühüm, ügyesek. Meg aranyosak is együtt - bólogatok. - Van tervünk már estére? Mert ezt a dalt szívesen hallgatnám tovább vacsora és borozgatás közben - mosolyra húzódnak ajkaim, s kíváncsi pillantással emelem fel a fejem. Egyik keze a derekamon, a másikban az epres kosár és furcsa, de pont olyasmiket tervezgetünk, amiket egy átlagos, normális pár szokott csinálni.
- Szerinted minek kell, hogy nevezzelek? A pasim? A párom? A lakótársam? - utolsónál a számra harapok, hogy elfojtsam a nevetést.

Bébizsiráf

Amolyan "komolyan, Kyle?" fejjel nézek fel rá. Olyan hülye tud lenni néha, de tényleg.
- Lemezről, te eszetlen - horkantok fel. - Próbálok romantikus lenni, de elrontod - játszom a sértődöttet. Az igazság az, hogy egyébként is bénák vagyunk ebben a kapcsolatosdiban, de legalább ugyanannyira, szóval nem gáz, ha valamelyikünk próbálkozik, a másik meg úgy reagál rá, mint egy ovis.
Aztán ha már itt tartunk, jön a kérdés és rá a szintén elcseszett válasz. Most már csak azért is lakótársamként fogom emlegetni, ha bárki kérdezi, egyedül élek-e. "Nem, a lakótársammal."
- Ez azért van, mert nem hordok gyűrűt - vonom meg a vállam. - Állandóan le kéne venni ha edzésre megyek, tuti elhagynám az első napon - legyintek is a duma mellé, meg sem fordul a fejemben, hogy ez miért volt annyira fontos kijelentés.
- A nyakláncokat jobban szeretem, az elfér a garbó alatt - tudatom vele, hogy ha majd ékszerrel szeretne meglepni, akkor inkább ezek között keresgéljen. Megfogom a kezét és lassan tovább indulok.
- Akarunk még valamit innen? - pislogok fel az emberemre.

Bébizsiráf

Megfogom a kezét, mielőtt még elővenné a tárcáját. Megrázom a fejem és némán eltátogom, hogy az eredeti dalt szeretném hallgatni, az pedig otthon is megtalálható. A zsebemből viszont a maradék aprót a gitártokjukba dobom.
Nem tudom, miért jön hirtelen ez a gyűrű dolog, de nem vagyok hülye (alig), látom, hogy nem erre a válaszra várt. Összeráncolom a homlokom és nézek rá egy kicsit furán.
- Most mi rosszat mondtam? - kérdezek rá. Ahogy ismerem, nem fogja elmondani, de legalább tudja, hogy észrevettem.
Nekem már nincs itt más dolgom, maximum egy csicsás fehérneműt vennék még a nénitől, de semmi több. Bólogatok az ötletre, mert a lángos az mindig jó.
- Kérsz rá fokhagymát? Mert akkor én is, különben biztos nem csókollak ma már meg - nevetek fel. A bódé felé indulunk, az illatoktól pedig összefut a nyál a számban.

A beválogatás