Shekh Ma Shieraki Anni

Az aggodalom percről percre egyre jobban fogy, a boldogság pedig növekszik. Ezzel együtt az arca is felragyog. Ajka mosolyra húzódik, szemeiben a remény csillan. Kissé hitetlenkedve néz Kolosra még azért.
- Tényleg feladnál mindent? - simít végig az arcán, miközben a szemébe néz. Nem hiába szeretett belé. Ami egy kalandnak indult, az lett az élete, és ettől nem tudna megválni. Bármit megtenne most annak érdekében, hogy tovább folytathassák az életüket. És ha ehhez az kell, hogy annyi ruhát vigyen, amit itt hagyott a házban, hát nincs ellene kifogása.
- Ezt igennek veszem - súgja a csókba, és kissé hevesebben kap ajkai után. Ha nem alakulnak jól a dolgok, talán ez az utolsó lehetősége megcsókolni a párját.
- Holnap - bólint szélesedő mosollyal és egy nagyobbacska sóhaj hagyja el a száját. - Azért itt maradhatok? Rápihenhetnénk az útra, persze csak ha nem kell segítenünk anyukádnak - vonja fel szemöldökét a kérdés alatt. Olyan természetesen beszél az egészről, mintha az Ardai család tagja lenne ő is. Pedig még mindig nem mindig sikerül elsőre az ásás.

#halfiú #apasimisnyaral #bulizzunk

Kellően feltankoltak már így a nap folyamán, Ricsinek a rosszkedvét kell elmulasztani, Myra pedig a visszatérését ünnepli. Kolosnak nehéz volt beadagolni, hogy ők ketten együtt mennek a fesztiválra, ha már ő Tányával lép le családiaskodni. Végül csak elengedte, még ha kicsit duzzogva is, de az asszony megígérte, hogy ezt még jóvá fogja tenni.
- Gyere, siess, szedd a lá... a zuszonyod! Kezdődik! - kiabál hátra Ricsinek, miközben gyors, de kacsázó léptekben halad a tóhoz közeli színpad irányába. Egyik kezében poharat tart, a másikat a fiú felé nyújtja amint sikerül lelassítania.
- Tudod! Szoktuk ezt hallgatni nálad - vigyorogva próbálja elmagyarázni, mégis mi az, vagy ki az a fellépő, akinek a bulijára éppen tartanak. Egész nap azon izgult, hogy erre épségben odaérjenek, mert mondhatni, a kedvence. Két pohár között az asztalon szokott rá táncolni.

#halucim #nagyotbulizunk #neizguljjólesz

Tud Ricsi aggodalmairól és arról, mi folyik körülötte. Ez is közrejátszott abban, hogy magával hívta. Mert mindkettejüknek jót fog tenni a szórakozás és a közös hobbijuknak nem csak a pubban és otthon élhetnek.
- Nem foglak elveszíteni - kiabálja oda a nyakában lihegő fiúnak a tömegen átvágva. De azért lelassít és megfogja a másik kezét, nehogy tényleg eltűnjenek egymás mellől.
Szabad kezét a magasba emeli, és énekli a soron következő számot, így vág egészen középre a tömegben. Nem érdekli, hány emberen és kiken gázolnak idő közben át, neki kell a hely. Ott pedig, a kinézett részen megtorpan és maga mellé húzza Ricsit.
- Mit mondtál? - vonja fel értetlenül a szemöldökét, persze mindvégig kiabál. Semmit, de tényleg semmit nem ért abból, amit a fiú mond, ezért lábujjhegyre áll, közelebb hajol. Legyint is, hogy mindegy, itt nem fogja érteni, aztán visszadőlve énekel tovább a többiekkel együtt.

#nyugijóleszez #széphely #nenyisdkiaszádmertbelemegy

Nem evett a süteményen kívül semmit, de rendet hagyott maga után a konyhában. A pálcája segítségével, persze. Nem érti, Kristóf miért van ennyire ellene, ő nem tudna varázslat nélkül élni.
Mivel a hely, ahová készült, nem épp zárt esemény, ahol kényelmes a magassarkú, ezért a saját ruhájában, de elhagyta a házat és felment a kastélyba átöltözni. Előtte persze szólt a férfinak, hogy a fő utczán találkozzanak, és úgy ahogy tervezte, időben ott is volt immár rövidnadrágban, trikóban és tornacipőben. Nem a megszokott ruházata ez, az egyszer biztos.
Nem az utcza kellős közepe volt az, ahol megálltak, hisz a meglepetés odébb volt. Hoppanálva lyukadtak ki azon a helyen, ahonnan csak pár perc séta kellett a színudvarhoz. Nem hajlandó semmit elárulni róla a férfinak egészen addig, amíg át nem lépik a hatalmas, kör alakú épület bejáratát, ahonnan a hallon keresztül vezet az út a belső udvarra. Kívülről semmit nem lehetett látni, de odabent emberek nevetnek, fújják a színesebbnél színes buborékokat és esznek-isznak. A legkülönlegesebb pedig, hogy a levegőben észre lehet venni színes felhőket, az ott levők ruhája és bőre pedig különféle színekben pompázik.
- Szín-udvar. Varázslat - vigyorogva közli Kristóffal miközben megfogja a kezét és kivezeti a levegőre.

#jókedvedleszvégre #eznemegyrandi #nemtudommitcsinálsz

Gondolta, hogy Kristóf kételkedni és duzzogni fog, de nem foglalkozik vele. Csak mosolyog rajta, aztán amikor odaérnek is két szóval foglalja össze a látottakat. Myra már járt itt korábban és nagyon jól érezte magát, talán ez most sem lesz másképp. Hogy a levegőben van-e valami, vagy egyszerűen csak felszabadító az egész, azt nem lehet tudni.
- Biztos lehetsz benne, hogy van és én is meghalni jöttem ide - jegyzi meg kuncogva. - Ne csináld, jó lesz. Éhes vagy? - ha igen, ha nem, ő bizony elhúzza a hotdog árusig és ha Kristóf nem is kér, magának befizet egyre. A csokitorta nem volt éppen tápláló reggeli, ezt viszont nagy átéléssel kezdi tömni magába.
- Szóval - kezd bele a mondandójába félig teli, ketchupos szájjal -, itt most jól fogjuk magunkat érezni. Foglaljunk be egy plédet - fejével az egyik leterített takaróra mutat és megindul felé. Teli kézzel dobja le magát oda, majd törökülésbe a férfival szembe helyezkedik.
- Voltál már color fesztiválon, vagy color runon? - kérdezi kíváncsian.

#mondjukmostsincs #csakegyprogram #nemtudszsemmiangyalkristóf

Nagyot sóhajt a folyamatos negatívságra, ami Kristófra jellemző. Nehéz megtartani ennek eltettjét amikor a társ képtelen máshogy nézni a dolgokra, esetleg jónak látni azokat. Ennek ellenére mosolyog tovább, majd helyet foglal a hotdogjával. Nem zavartatja magát, közben néha megtörli a száját a szalvétával, és hallgatja a férfit.
- Merlinre már! Nem tudnád egyszer az életben jól érezni magad? - csattan fel kissé mérgesen. - Azért hoztalak ide, mert nekem nagyon tetszett és reméltem, hogy neked is tetszeni fog. Ha nem akarsz itt lenni, az épületben van kandalló. Nem tartalak itt - mutat szabad kezével a bejárat felé, ahonnan jöttek. Kezd elege lenni a folytonos hibáztatásból, és már tényleg azon van, hogy fogja magát és ha Kristóf nem mozdul, majd ő átül egy másik helyre.
Sóhajtva rázza meg a fejét, majd az utolsó falatokat betömködve oldalra fordul, hogy ne kelljen szembenéznie a bongyorkával. Ennél még akkor is jobban érezte magát, amikor egyedül csinált programokat.

#demindigduzzogsz #sosemérzedjólmagad #ezfájnekem

Belső feszültséget érez és gyomrát egyszeriben kezdi feszíteni az elfogyasztott hotdog. Szomorú. Szeretne ő Kristóffal időt tölteni, de sosem kap olyan reakciót, ami miatt érdemes lenne újabb próbát tenni bármivel is.
A szomszédos standra szegezett tekintettel, ajkait összeszorítva hallgatja amit a bongyor beszél. Gyűlnek benne a válaszok, azokkal küzd még hosszú percekig, amíg múlni nem kezd a kényszer.
- Azt mondtad, rossz ötlet volt idejönni - néz rá szemöldökét felvonva, mert ha a férfi nem is, ő emlékszik a szavaira. - Haragudni fogok amíg ki nem engesztelsz - szusszan egy nagyot, és lábait felhúzva térdére helyezi állát. Pislogás nélkül, mereven bámulja a navinést. Ha nem lennének ennyire különbözőek, valószínűleg győztek volna rég az ösztönei. Egy percig sem titkolja, hogy a kiskutya szemeket figyeli, hátha nemsokára újra eltűnik az életéből és akkor majd nem fog emlékezni.

#tudtamhogyszerelmesvagybelém #jajnekem #mitszexizel

- Lesz alkalmad megismerni - vonja meg a vállát, és duzzog egy kicsit. Azt nem tudja, Kristófnak mennyire van elege belőle, de Myra már megint azon a véleményen van, amin ismeretségük elején. Hogy bizony van, amikor elviselhetetlen, de alapjáraton normális pasi cuki hajjal.
- Pontosan. Te engem. - Térdei felett ajka félmosolyra húzódik, fél szemöldöke pedig felszökik. Kíváncsi, van-e ötlete Kristófnak az engesztelésre, amire a lánynak lenne. Ó, de mennyire. Ötletek helyett azonban csak a merő értetlenséget látja.
- Szívesen meghallgatnám az ötleteid, aztán elmondom az enyémeket - veti fel lassan elvigyorodva. Csak néhány pislogással töri meg a kialakult szemkontaktust idő közben.
Míg ők itt cseverésznek a kiengesztelésről, addig valaki odafent az épületből elkiáltja magát. Nem igazán érteni, mit mond, de a lány pár másodperccel később kapcsol és arca elé kapja kezeit, hogy megvédje azt az érkező színbombáktól, melyek az arcán kívül szépe beterítik mindenhol. A haja is valami szivárványra hasonlít. Ha pedig Kristóf nem kapcsol időben, még akár be is nyelhet egy-egy adagot a porból.

#decsináltál #demondtad #jajdejólállarózsaszín

- Nekem vannak, bizony - válaszol elvigyorodva, de el nem tudja mondani, mik azok. Pedig kényszere van rá, kívánja, mintha más nem is létezne. A lelki szemei előtt ott lebeg...
Most, hogy ez a színbomba megérkezik, valószínűleg Kristóf is sejteni fogja, honnan a levegőben szálló felhők. A szivárvány összes színében pompázik minden és mindenki, ahogy pedig a lány elveszi arca elől a kezét, tekintetével végigfut az embereken. Volt, aki nem jár szerencsésen és az egész arca kékben pompázik. Myra elvigyorodva néz Kristófra.
- Igen, muszáj lesz - kuncogva mászik négykézláb közelebb a férfihoz. Mellétérdel, majd hunyorogva méri végig így közelről is. Ujjait a hajához emeli és összeborzolja azt, a bongyor fürtökből színes felhő csap fel.
- Szép. Jól áll a zöld - tovább mosolyog, és aztán lassan közelebb hajol. Direkt húzza az időt, ajkát beharapva néz a szemébe. Arca a másikéhoz kerül közvetlen közelségbe, ajkai a füle közelében nyílnak el.
- Vattacukrot szeretnék enni - súgja meg a titkot, mivel kellene kiengesztelnie. Bár sejti, hogy a válasz elutasító lesz ahogy mindig, egyelőre nem húzódik el.

Rendesen érzi, ahogy Kristóf mint egy jégcsap, megfagy ahogy közelebb ér hozzá. Hiába próbál jó kedvet varázsolni a közös időtöltéseikbe, hogyha az egyszerűen üres kútba esik. Felvon szemöldökkel, majd felsóhajtva adja fel a próbálkozást. Minden hiába, ez az ember veszett ügy. Az is meglehet, hogy ha kapcsolatuk a rendes kerékvágásban zajlott volna, ugyanilyen mufurc és elutasító lenne.
- Nem éhes vagyok, ki kellene vele engesztelned - válaszol szemforgatva, rendesen hátrahúzódva. Egészen a saját helyéig tolja vissza magát. Nem érti. Látszik az arckifejezésén is, mennyire érthetetlen számára a férfi. Bár ami azt illeti, az is megfordul a fejében, hogy nem Kristóffal van a gond, csak ő maga próbálkozik néha túlzottan, feleslegesen.
- Legalább végre egyszer az életben van rajtad élet - válaszolja csalódottan mielőtt felállna a szintén színesben pompázó takaróról. A fűre lép, ahol kissé lesöpri magáról a színeket, már amennyire lehet.
- Hazamegyünk - vonja meg a vállát végül és fejével a nagy ajtóra bök. Ha követi, ha nem, Myra elindul arra és köszöni szépen, neki ennyi elég is volt a szórakozásból. Meg a navinésból.

#hajókázzunk #énszebbvagyok #deteis

Újabban indokolatlanul megy bele dolgokba, amelyek általában később rosszul végződnek. Főleg a bongyorral. Hogy most miért utaznak egy hajón és miért süttetik magukat a tengeren, az egy jó kérdés. Viszont egyelőre élvezi, még összekapniuk sem sikerült.
- Kviddicsesként? Nem - nevetve válaszol. A tengert figyeli miközben lobogó haját kócos kontyba fogja. Így kevésbé küzd a szájába és szemébe ragadó hajszálakkal és oda tud fordulni Kristófhoz.
- Jól érzem magam - sóhajt fel és megenged egy mosolyt. Szívesen lépne oda hozzá és ölelné meg jó kedvében, ám abban a pillanatban ahogy megtesz egy lépést felé, megtorpan és inkább kikerüli, a hajókorlátot célozza meg.
- Mit fogunk csinálni? Napozunk? Van itt innivaló? - kezdi el faggatni széles mosollyal. Még a szemei is csillognak, talán jobban, mint a víztükör. Fejét felemeli, hogy láthassa Kristóf kiskutya tekintetét, várja a választ.

#énvagyokalegszebb #menjDanyhez #tudomhogyvancsajodám #nemzavar

Jelenlegi boldogságát az sem zavarja meg, hogy Kristóf a szokásos módon jobban néz ki egy barátnál. Gyenge pillanataiban elgondolkodik rajta, hogy nem beszélgetniük kellene. Gyenge pillanatiban. Pár másodpercre. Amíg rá nem jön, hogy akkor is elutasító volt, amikor meg sem fordult a fejében ilyesmi. Aztán hümmögve visszanéz a tengerre és mivel nem igazán lát sehol szigetet, ahol szerinte megállnának, csak megvonja a vállát.
- Amíg odaérünk, fedezzük fel a hajót. Mit szólsz? - veti fel, hiszen ha italt akar, akkor amúgy is el kell szakadnia a korláttól. Ha pedig felfedezni való helyen van, nem szeretne végig ácsorogni egy helyben.
Kristóf szavaira felszökik a szemöldöke. Váratlanul éri a megjegyzés, de miután tudatosul benne, mit mondott, széles mosoly ül ki arcára.
- Te most bókoltál? - kérdezi, s ajkait hamar összepréseli, ezáltal elfojtja a kuncogását. - Ne csináld ezt... - néhány pillanattal később pedig szemei elé teszi kezeit, mert nem akarja látni azt a kiskutya tekintetet. - Ilyenkor mindig haza akarlak vinni... Mint egy árva kisállatot - teszi hozzá gyorsan, mielőtt a férfi arra gondolna, amire nem szabad. Myra gyorsan megrázza a fejét, majd közelebb lép hozzá. Jobbját egészen az arcáig emeli, lábujjhegyre áll. Hogy ne veszítse el egyensúlyát, szabad kezével megtámaszkodik Kristóf mellkasán és a szemébe néz.
- Szabad? - kérdőn vonja fel szemöldökét, s arcánál levő kezét feljebb emeli a levegőben, a hajához.

#biztosafiúkatszereted #lehetséges #nemtudom

- Meglepő - helyesbít gyorsan, még mielőtt Kristóf bevetné a csábos édes nézését. Ha akar, ha nem akar ezzel elérni bármit is, Myra számára nem biztos, hogy jó vége lesz. Maximum a tudatalattija mondatja vele a fantáziáját felkeltő dolgokat.
- Olyan szemekkel nézel, mint egy kiskutya! - bólogat mosolyogva, kikukucskálva ujjai közül. Feladja. A csuklóján viszont van egy plusz hajgumi, és ezt szeretné felhasználni, hátha attól kevésbé lesz örökbe fogadható kinézete.
- Nem kócolom össze - nyugtatja meg finoman, aztán így, hogy a férfi egy szinttel lejjebb kerül, már nem is kell pipiskednie. A mellkasán levő kezét a hajába csúsztatja, finom mozdulatokkal igazgatja hátra az arcából. Hátul könnyedén fogja össze és csinál egy mostani divatnak megfelelő kontyot a férfinak is. Amennyit így szemből, közelről lát belőle, az tetszetős. Talán jobban is, mint az előreeső, amitől nem is látta rendesen lélektükreit.
Fogalma sincs róla, Kristóf mit beszél. Csak hallja, de nem érti, helyette üveges szemmel néz rá. Elég volt ennyi közelség ahhoz, hogy elfelejtse; nem ketten vannak a hajón és nem egy lakatlan szigetre tartanak.
Enged a kísértésnek most másodjára. Nincs esze, ami leállítaná, teljesen elveszett a Kristóf által keltett űrben. Kezeit a tarkójára csúsztatja, majd szemei lecsukódnak és a következő pillanatban ajkait ajkaihoz érinti. Csak gyengéden csókolja meg, kihasználva a pillanatot amíg Kristóf nem tolja el.

#hívjatokmegazesküvőre #demegcsókoltál #vagyisvissza

- Shhh - pisszegi le Kristófot vigyorogva. Kihasználja az alkalmat, igazából élvezi, ahogy tapizhatja a haját. Vagy inkább a közelséget. Talán ezt, az utóbbit jobban. Aztán a végeredményt is szépnek gondolja. Szereti, amikor az arcába hullik a bongyorság, de ettől valahogy más. Férfiasabb Kristóf áll előtte, nem cuki kiskutyára hajazó.
Mostanra gyűlt Myrában össze az a sok kicsi érzés, ami robban. Józanságát elveszítve tapad ajkaira finoman, aztán amint megérzi testük összesimulását, hevesebben viszonozza a csókot. Olyasmi érzést vált ki a lányból, amit álmában sem gondolt volna, hogy ez az ember képes lenne rá. Karjait szorosabbra fonja nyaka körül, jobbjával az imént összefogott hajába túr bele. Hátrál egy lépést, de továbbra sem engedi el a férfit. Háta a hajó falának ütközik, nem messze az ajtótól - hisz eredetileg le akartak menni.
- Bámulnak minket - szólal egy pillanatra elszakadva Kristóf ajkaitól. Pillái alól az őket figyelő emberekre les, majd visszafordul hozzá. Két kezét a nyakán végighúzva mellkasára, majd hasára helyezi. És ezután?

#deéntégedzsretelek #ezértvagyasárkányom #repüljvelem

Hogy a tenger zúgása, a megváltozott levegő, vagy a mozgolódó hajó okozta-e ezt kettejük között, azt nehéz lenne megmondani. De az biztos, hogy minden ellenszenve Kristóf iránt elszáll egy pillanat alatt, és csak azt érzi, hogy mindennél jobban magának akarja. Hogy milyen tengermélységekig, abba nem kell belemenni.
Levegőt akarna venni és megbizonyosodna róla, hogy ez a valóság amikor tekintete találkozik máséval. Idegenével. Aztán egy újabbal és megint egy újabbal, amit szóvá kell tennie a bongyornak, mielőtt olyan műsort adnának, ami miatt lehet, hogy kirakják őket a következő szigeten.
Semmire nincs ideje a válasz után. Arra sincs, hogy kérdőn megemelje szemöldökét, vagy esetleg felajánlja a lenti részt. Miközben csókjuk újból hevesebbé válik, ő egyik kezével már nem a hajában matat, a másikkal pedig mindeközben a kilincset keresi. Néhány mellényúlás, és megvan, a fedélzet ajtaja feltárul előttük.
- Mindegy, hova - motyogja ajkaiba, majd arra már ügyet sem vetve, jön-e épp kifelé valaki, hátrálni kezd szorosan ölelve a férfit. Van itt elég ajtó, elég szoba, vagy éppen raktár...

Kolos
Budanekeresd

Érett már ez a dolog jó ideje, valójában az első különtöltött estétől fogva. Az a két alkalom Kristóffal pedig mit sem segített. Szerencsére egyikük sem gondolta túl a történteket, és kimondottakat.
Céllal érkezik a fogadóba, ami nem éppen egy ötcsillagos hotel, de nem vészes. Az ajtó szépen zárható, de direkt nyitva hagyja, aztán mielőtt üzenne Kolosnak, a szobában néhány világító füzért helyez el és gyümölcslevet pakol az éjjeliszekrényre. Nem viszi túlzásba, éppen csak egy kis hangulatot akar teremteni ahhoz, amire készül.
Frissítő zuhanyát követően az ajtóval szemben helyezkedő franciaágyon helyezkedik el. Elfekszik, forgolódik, nedves haja már kezd kócolódni. Éppen azt simogatja feltérdelve amikor szíve nagyot dobban a meglepetéstől. Csak reménykedett benne, hogy Kolos jönni fog.
Nagy szemeket mereszt rá, arcáról lerí, hogy meglepetésként éri és egyben bocsánatot is kér amiért iderángatta. Keze megáll a hajában,majd ölébe ejti és kicsit kihúzza magát.
- Tudom mit gondolsz - szólal meg azonnal, amint tekintete találkozik a fiúéval. - Sajnálom, ha megijesztettelek, esküszöm nincs semmi baj és jól vagyok - hadarja a mondandóát, kezd zavarban lenni és rájönni, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet. De hamar az éjjeliszekrényre kihelyezett italra mutat, amiről Kolos is könnyen megállapíthatja, hogy öltözéke és gondolatai nincsenek alkohollal befolyásolva.

Kolos

Miután belekezd a mondandójába, kis szünetet tart. Ajkába harap, és ismeretségük alatt talán először elkezd vörösödni az arca. Zavarban van a helyzet miatt, még keresnie kell a magabiztosságát. Nem éppen arra számított, hogy majd az ágyon térdelve fog rátörni a hercege. Bár arra tétet tett volna, hogy ez lesz a reakciója.
Amolyan pótcselekvésként hátraigazítja haját ujjai segítségével, szemeit pedig továbbra sem veszi le Kolosról. Hiszen pont azért hívta, mert sosem tud betelni vele.
- Gyere - kérleli halkan, miközben kinyújtja felé a kezét is int, hogy legalább lépjen közelebb az ágyhoz. Ő maga is kicsúszik a szélére és ha a fiú is megteszi, sarkairól feljebb emelkedve néz fel rá.
- Kimondom, oké? - pillog rá, majd nagy levegőt vesz. - Megőrülök érted. - Hangjában érezhető, hogy félti ezt az érzését, halkan jelenti ki, mert elijeszteni sem akarja a másikat, valamint tudja, hogy ezt nem lenne muszáj elmondania.
- Csak veled jó. És csak veled akarom. Most, itt, és nem csak azért... Hanem mert szeretlek, minden porcikámmal. Ugyanúgy, ahogy az elmúlt két évben, nem múlik, csak a hiányod erősödik...minden értelemben - szinte levegővétel nélkül mondja el érzéseit és mindeközben majd' megőrül egyetlen érintésért.

Kolos

A szavak csak úgy jönnek, nem gondolja át mit mond ki. Most már amúgy is mindegy alapon cselekszik csak, legalább a kezeit visszafogja és csak beszéddel kommunikál. A barátság exek között nem létező dolog. Együtt éltek, egy pár voltak, olyanokat tudnak egymásról, amit más nem. Ezeket nem lehet a szőnyeg alá söpörni, ahogy az érzéseket sem, melyeket a lány azóta is táplál Kolos iránt.
Beszél és beszél, majd nagyot nyel miközben a fiúra néz. Figyeli, de a szíve összeszorul azt a tekintetet látva. Torkában érzi, mely pillanatokon belül szemét is elhomályosítja. Nem sír, nem könnyezik, de csak azért nem, mert olyan erősen szorítja össze fogsorát.
Percek telnek el némaságban. Megmerevedve ül ott mellette, mutatóujjával harisnyáját piszkálja. Nem néz Kolosra, mert nem akarja, hogy lássa, hogy sikerült magát összetörnie. Hiszen nem a fiú hibája. A szülők is elmondják a gyereknek, hogy ne játsszon az ollóval...
- Te már nem - töri meg a csendet nagy nehezen. Ajka széle kicsit megemelkedik. Legfőként a saját butaságán, fájdalmasan mosolyog. És persze azért, hogy Kolos ne aggódjon miatta. Mert nincs baj.

Yarista
Anglia
[zárt]

Puha plüsspléd takarja kettejüket, lábuknál valahol a takaró összegyűrve hever. Az ablakon át bevilágító napfény zavarja Myra szemét, szemöldökét ráncolva kezd ébredezni. Az esti emlékeit szedi össze most és kezdi érzékelni a külvilágot. Ez egy hotelszoba. Tegnap megint buliztak a kviddicsesekkel.
Megdörzsöli szemeit miközben sóhajtva a hátára fordul. Csak lassan, a fénytől kezével óvva nyitja ki szemeit, majd fejét az ágy másik oldala felé fordítja. Yarista, a sztárhajtó fekszik mellette. Nem ez az első alkalom, de az első olyan, hogy délelőttre közös programot szerveztek.
A lány kifordul az ágyból, talpra állva kimozgatja csontjait és magához veszi a ruháit. A szobából nyíló fürdőszoba felé veszi az irányt, de előtte felkapja a férfi farmerját és rádobja a fejére.
- Ébresztő, edzés van - szólal meg hozzá, hogy a lehető legkellemesebb ébredésben részesüljön.

Yarista
Anglia
[zárt]

Szerencséjére nem vitte túlzásba a bulizást és bár józan nem maradt, de legalább nem ébred szörnyű fejfájással. Elég megküzdenie azzal a ténnyel, hogy talán máris elvesztegették az időt, amit pluszban az edzésre áldozhattak volna. Mert bizony Myra szemei előtt ez lebeg, nem Yarista izmos felsőteste - bár azért megnézi, mielőtt eltűnne a fürdőajtó mögött.
Magára sem zárja az ajtót, egyszerűen nekiáll a reggeli gyors készülődésnek. A tükör előtt állva visszanéz a férfira, s elneveti magát.
- Na ja, neked öt perc is elég - horkant fel, és ezt már inkább csak maga elé motyogja, semmint hangosan, hogy ő is hallja. Miközben Yar kérdez, Myra a fogát mossa gyors tempóban, így nem hall belőle semmit.
A zuhany előtt azonban megáll az ajtóban, onnan méri végig az ágyon fekvőt. Mosolyogva ingatja meg a fejét, majd megindul felé. Lehajol a nyakához, ahová csókot nyom, majd a füléhez hajol.
- Oké, mi lenne, ha velem készülődnél? - kérdezi direkt húzva az agyát, majd felemelkedik. Ha igen, ha nem, visszaindul a zuhany alá, hogy mihamarabb belebújhasson az edzőruhájába és elindulhassanak a pályára.

my baby giraffe

Talán Kyle meg sem lepődött amikor Myra furcsa kérdéssel, már-már egyszerű kijelentéssel állított be hozzá. Néha felbukkan, felkavarja az álló vizet és eltűnik. Mert miért ne. Pedig jól megvannak azokon az alkalmakon, amikor találkoznak. Talán ezért is a férfi jutott eszébe először kirándulópartnerként.
Csak egy kisebb hátizsákot hozott magával, ami most a hóba dobva várja, hogy a sátor felállítódjon - mondjuk magától - és ne ázzon szét minden benne levő meleg zoknival együtt.
Tanácstalanul fújja ki arcából a haját, hümmög miközben kiegyenesedve csípőre vágja a kezét. Az életben nem állított még sátrat kézzel, bár pálcával sem igazán. A durcás Kyle-ra pillant, fél szemöldökét felvonja.
- Csak nem olyan nehéz, na - csak azért is kezébe veszi az irányítást és míg a másik bosszankodik, sikerül megtalálnia a sátor alsó pontjait. Szépen elsimogatja, és már csak arra kell rájönni, a tartószerkezet hova és hogyan illeszkedik bele.
- Hé, ha ráteszed a segged, nem fogjuk tudni megcsinálni - kesztyűbe rejtett mutatóujjával megböki a vállát. Nem akarja, hogy bármelyikük kedve is rossz legyen, a kérdésre pedig kitárja karját és végigmutat a végeláthatatlan fehérségen és erdőn.
- Csend és nyugalom, minden amire szükségünk van - válaszolja, holott valójában csak csukott szemmel rábökött egy helyre a térképen. Norvégia lett a maga hideg valóságával mindenféle karácsonyi csilingelés és fény nélkül.
- Kyle Donovan, kelj onnan fel, mert lassan befagy a seggem és azt hiszem átázott a cipőm - jobbját nyújtja neki, ha kell, még segít is a feltápászkodásban, csak haladjanak már valamerre.

my baby giraffe

- Azt - bólogat rá, mintha nem is érezné ki a szarkazmust Kyle szavaiból. Nem érti ezt a nagy durcázást, egyelőre nem is kérdezte, mi van vele. Mondjuk azt sem, hogy lett volna-e jobb terve a mai napra. Ha lett is volna, ennél biztos nem jobb. És most napokat fognak itt tölteni - már ha elviselik egymást.
- Jól nézel ki rajta, de még jobban néznél ki benne - vonogatja meg a szemöldökét és gondoljon a férfi, amire akar. Egyelőre nincs semmi hátsószándéka, nem akarja leteperni amint behúzzák a cipzárt a végre felállított ponyván. Szép is lenne. Ugyan fél év az fél év, de basszus. Csoda, hogy az ő hangulatingadozásaival ilyen hosszú ideje elviseli.
Felsegíti, és a sátor lassacskán formát ölt. Nagyon úgy néz ki, hogy sikerült úgy megcsinálni, hogy az a következő egy órában ne szálljon el a fejük felett, szóval egy elégedett mosollyal kapja fel Myra a táskáját és mászik be a védett helyre.
- Összehoztuk - vigyorog a férfira jókedvűen. Könnyen lehetne azt mondani, hogy tuti valamit fogyasztott indulás előtt, pedig nem. Semmi ilyesmiről nincs szó, egyszerűen csak örül a társaságának.
- Amúgy hogy telnek az ünnepek? Tököd tele? - kérdezi, miközben hátizsákja aljáról lecsatolja a hálózsákot és kiteríti alulra. Na jó, talán abban a táskában a meleg zoknikon kívül plédek is megtalálhatóak, ennyire volt előretekintő. Meg még valami, amit elő is húz és Kyle felé nyújtja. Rumos meggyel töltött bonbon, de a legjobb fajtából, nem valami olcsó szar.

my baby giraffe

Pislog még egy kicsit Kyle-ra a vissza válasz miatt. Őszintén nem tudja, pontosan mire érti, pedig azért van rá elképzelése. Inkább nem firtatja, mielőtt a sátor ott marad ahol van és belefagy a hóba, lesz még idejük később megbeszélni, hol mutatna jól.
Teste kezd felolvadni odabent, de a kesztyűtől még nem szabadul meg. Azzal együtt kezdi el kipakolni a táskát szépen, kirakja a hálózsákot és a plédeket is - legalább egy tucatot -. Ha már elrángatta, legalább meg ne fagyassza a férfit. Bár van még ötlete arra, miképp hozhatja vissza az ideális testhőjét.
- De így izgalmasabb - nem is érti, miért kellene mindent varázslattal megoldaniuk. Na jó, nem lett volna ennyi anyázás és mérgelődés, de akkor is.  Egy kis közös időtöltés a sátorban való bujkálás mellett.
Hallgatja a másik beszámolóját miközben pakolászik és rendezkedik, egészen kényelmessé varázsolva ezzel a kuckót. A fejét ingatja és cicceg. Nem ért egyet ezzel a felhajtással és egyébként is ráfér már szerinte Kyle-ra a kikapcsolódás. Minden alkalommal amikor meglátogatta, akkor éppen munkával volt elfoglalva és most is érződik a feszültsége.
Talán ennek oldása, a hangulat feldobása miatt hozta a csokit, amit kár, hogy átnyújt. Arcára fagy a mosoly, a másik arcán egyértelműen az látszik, hogy pillanatokon belül ki fogja nyírni a lányt. A levegőben tartja a kezét a dobozzal, egyelőre nem moccan.
- És meggy. Rumos, szerintem fincsi - próbálja menteni a menthetőt, amikor is beugrik neki, hogy ezt szépen elcseszte. Nem szereti a csokit. Na de ennyire? Sűrű pislogásba kezd miközben lerakja kettejük közé a dobozt és a sarkára ül. Mit számít, hogy a cipője csurom hó és víz, most pedig már a feneke is. - Nem kell mindjárt megölni a pillantásoddal...

my baby giraffe

A szemét forgatja gyors reakcióként. Őszintén szólva nincs kedve leállni vitatkozni, de azért szívesen megmondaná, hogy fogja már be a száját, nem ezért jöttek. Otthon duzzoghatott, itt ne tegye. Vagy majd a lány tesz róla, hogy a drága ne durcázzon...
Figyeli a mozdulatait miközben felhívja magára a figyelmet. Tartja a dobozt, mintha most mozdulatlanul úgy tehetne, mint aki ott sincs, pedig de, eléggé ott van. Pislog az arcára és a kezére, amiben megremeg a hálózsák, majd szólásra nyitná a száját. Talán még bocsánatot is kérne amiért elfelejtette, ha Kyle nem kezdené el hergelni magát. Egy pillanatról a másikra a lány szemöldöke a magasba emelkedik és a dobozt a plédekre vágja.
- Mi a franc bajod van neked? Örömet akartam szerezni, bocs, hogy mellényúltam - csattan fel haragosan és talán jobban megemeli a hangját, mint a férfi. Nem szereti, ha valaki ilyen hangot üt meg vele szemben és ennek bizony ő is hangot ad. - Mégis miről beszélsz?! Veled ellentétben én figyelek rád, csessze meg! - morran rá miközben széttárja két karját. Ölébe esnek kezei, és körmeit a tenyerébe vájja.
- Ha én nem keresnélek, soha nem is beszélnénk - vágja a fejéhez, ami egyébként bántja. Nem gondolt soha úgy rá, hogy ez rossz dolog lenne, de most, hogy egy pár másodperc alatt felhúzták egymás agyát, igenis bántó dologként éli meg. Kyle nem volt még az új lakhelyén, sem máshol, minden alkalommal amikor találkoztak, akkor ő ment el hozzá. Össze is préseli ajkait, mint egy durcás kisgyerek.

my baby giraffe

Nem éppen így tervezte ezt a kiruccanást, de ha már így alakult, nem hagyja magát. Bár próbálná először kedvesen intézni, azért nem tudja megtagadni önmagát. Kyle is ismeri már évek óta, tudja, milyen gyorsan a plafonon van. Mégis hergeli és aztán a lány is őt. Nem annak szánja, de úgy alakul.
- Jól hallottad, igen! - csattan újra fel. Szerencse, hogy körülöttük kilométerekre nincs senki, máskülönben szépen felhívnák magukra a figyelmet. Így maximum a vadállatok találnak rájuk. Mit számít.
A fejéhez vágja, ami bosszantja, és talán mindketten most a másik dühére koncentrálnak. Kyle mozdulatait figyeli, ahogy megremeg az idegességtől. Pedig csak egy nyamvadt csoki, az istenért. Érzi saját tenyerében, hogy lassacskán ha ilyen tempóban halad az agyvérzés felé, tenyeréből is vér serken körmei mentén. Akkor mondjuk már mindegy lesz.
Mikor előrébb hajol, Myra nem rezzen. Sőt, mélyen a szemébe nézve, fogsorát összeszorítva hajol ő is közelebb. Szaporán veszi a levegőt orrán keresztül, szinte zihál.
- Gratulálok, nem vagy süket - szűri fogai között. Az előzőektől eltérő módon halkan beszél kettejük közé. Aztán kap egy választ, vagyis inkább egy más irányból történő megközelítést. Amikor megismerkedtek a plázában, és a férfi utána vitte azt a kasmír sálat, még nem volt Kolos. Valójában jól megvoltak, csak jött más, akivel nem lett semmi, és mikor mégis tovább szőtték volna a kapcsolatot, jött Ardai.
Kivételes, furcsa, de megadja magát. Lesüti tekintetét és ajkába harap. Igazából szégyellnie kellene magát azért, hogy jószerével kihasználta a férfi érzéseit. Néha csak unatkozott, néha csak nem akart Kolosra gondolni amikor találkoztak. De most más a helyzet, azért vannak itt együtt, mert vele akar lenni.
Szó nélkül csúszik közelebb, át a hálózsákokon, hogy ha a másik engedi, kezébe vegye az övét. Ajkához emeli és gyengéd csókot nyom ujjbegyeire.
- Igazad van - sajnálattal semmire sem menne. Bólintva néz fel rá, a szemébe. - Hülye voltam, de... Nem lehet véletlen, hogy megint itt vagyunk. Veled akartam lenni anélkül, hogy harcolnánk.

my baby giraffe

Voltak idők, amikor ez a közelség megvolt köztük. Akkor azonban más is történt, vagyis az egész helyzet más volt. Semmi hangos szó, kiabálás vagy veszekedés, csak csend és egyebek. Most a düh elvakítja mindkettejüket és talán ha a lány felhúzná magát az újabb beszóláson, nem érne véget a hangoskodás.
Látja és érzi is a férfiból áradó feszültséget. Még sosem látta így kiborulni, és igazából nem is akarja többször. Egyszer tapasztalni az ilyet elég, és egyébként nagy csoda, hogy ezt így gondolja és tesz is a befejezés érdekében. Nyugodtabban gondol bele, mennyire igaza van. Elég csak visszatekinteni az elmúlt évekre és történésekre, azóta azonban sok minden történt, ami jó irányba terelte. Új célok, tiszta élet, talán ezért képes józanul gondolkodni.
- Miért nem szóltál, hogy ez nem jó neked így? - vonja fel kérdőn a szemöldökét és felsóhajt. Elmosolyodik az érintésére. Túlságosan sok romantikát érez ebben a helyzetben, nem így készült, csak barátkozni akart, mégis tartja a közelséget.
- Mostantól számíts rá, hogy szerves része leszek az életednek - jelenti ki szusszanva. Valamiért úgy gondolja, szükségük van erre. Legalábbis neki kell Kyle, az ő jelenléte és minden velejárója. Vagy így, vagy úgy, de a jövőben nem szeretne ki és be járkálni az életében.
Kihúzza kezeit a férfiéból és szépen összekócolja a másik haját. Lepillant a maga alá húzott lábaira és elhúzza a száját amikor meglátja, mit sikerült művelnie.
- Azt hiszem kicsit összemocskoltam a cuccod - jegyzi meg félve, mert az előbbiek tükrében nem csodálkozna azon, ha Kyle ezen is kiakadna és leordítaná a fejét.

my baby giraffe

- A barátok nem megosztják az érzéseiket egymással? - vonja fel szemöldökét pusztán kíváncsiságból. A hangulatingadozásai nem távoztak teljesen, így nem csoda, hogy az előző üvöltözés után könnyedén veszi fel a kedves szerepet. Sőt, ahogy Kyle kezét fogja és puszit nyom rá, próbálja őt is megnyugtatni. Talán hiába, de szeretné, ha ez tisztázva lenne.
- Gyakrabban látogatlak, és te is átugorhatnál ha már eleged van mindenből. Vagy csak úgy, mert hiányzom - vonja meg a vállát. Ahogy a férfinak, úgy neki is ott bujkál a mosoly ajka szélén. Egészen komolyan gondolja, szívesen áldozná rá a szabadidejét. Bár sok időt elvesz az edzés, az, hogy újra seprűre akar ülni, azért azt sem csinálhatja megállás nélkül.
Ahogy a cipőjére néz és a hálózsákra, szépen le is kezdi venni azt a lábáról. Igaz, ezután a pálcája is előkerül, melyet azzal egy időben használ, amint a másik kimondja, mi lesz a büntetés ha beázott a hálózsák. Először meglepetten, aztán legörbülő szájjal néz a szemébe.
- Mondhattad volna előbb is, akkor nem szárítom meg - persze a tettetett szomorúság helyét átveszi némi pimaszsággal fűszerezett mosoly. Rég volt már, hogy ilyen könnyedén tudott viszonyulni valakihez, mintha az iménti veszekedés meg sem történt volna. - Tudod...bármikor szívesen látlak a takaróim alatt.

my baby giraffe

Ezt az egész rögtönzött balhét és a hirtelen csillapodást nem tudja hova tenni. Talán nem is ez az első eset, az ő kapcsolatukban már semmi sem csoda. Voltak jóban, volt köztük több, most éppen barátok. És a látszat ellenére a lány nagyon is szereti Kyle-t.
- Hééé - bosszúsan pillant egy pillanatra rá -, nekem hiányzol, oké? Vagy ezzel azt akarod a tudtomra adni, hogy én zavarlak meg mindig? Basszus - legyint az edzésre. Nem válaszol. Semmi értelme, mert egyébként is megbeszélték, hogy nem esik szó munkáról. Mert bár ezerrel csinálják mindketten a sajátjukat, ez a néhány nap kettejükről szól, nem a kötelezettségekről.
Aprót sóhajt és fejét ingatja Kyle önostorozásán. Ezen valószínűleg javítani kell a jövőben. Myra pedig segítségére lesz ebben.
- Hát, jóváteheted - vonja meg a szemöldökét, és kérdőn pillant rá. - Meggondolod? Cöh - tettetett sértődöttséggel dobja hátra a haját és kezd neki a vetkőzésnek. Na nem úúúgy, csak megszabadul a csizmától és a plusz holmiktól. A kabát alatt pulcsit visel, az bőven elég bentre. Na meg a hálózsák és takarók, amelyeket nekiáll újra rendezgetni.
- Pedig már fel is akartam hozni a témát. Gondoltam abbahagyom az edzést, és szülök neked pár gyereket. Hm? - egy kis ideig egészen komoly arcot vág, amíg nem a férfira néz. Aztán felnéz rá és elvigyorodik.

my baby giraffe

- Oké - mosolyodik el kissé. Hiányzik Kyle-nak. Ha néha, már az is több, mint a semmi. Elégedett és ki tudja, mi lesz még ebből. Talán ahogy ígéri, az élete része lesz. Semmi komoly, csak az alap, az, hogy tudják egymásról, jól vannak vagy éppen mit kezdenek az életükkel. Ideje lenne mindkettejüknek egyenesbe jönni.
- Sok ölelés és puszi - még egy kicsit a hanglejtésével játssza, hogy kell a férfinak tenni hozzá, hogy megolvadjon a szíve, de a szeme csillog és mosolyog is. Kyle pedig ismerheti annyira, hogy tudja ezeket az apróságokat. A fizikális kapcsolat fontos Myra számára azzal, akit szeret. Aki nem, az meg meg se próbáljon hozzáérni.
Aztán a férfira sandítva látja, amint megküzd a sátor méreteivel. Ha esetleg felbosszantaná magát újból, arra simán kitalál bármit, de most előhozakodik egy viccel. Az ismerősei körében túl sok a kismama és házasodni készülő, ő meg még egy erre érdemes párt sem tud felmutatni. Csak néhány cikeszt.
Kyle arckifejezésén felkuncog, már mondaná, hogy csak viccel, ám jön a válasz. Abbahagy mindent és a fenekére huppanva fordul szembe vele. Fél szemöldökét felvonja a tettetett lelkesedést hallgatva.
- Hmmm nekem elég lenne elsőre egy is. Vagy lehet akár kettő is, csak jól legyenek. Érted, onnantól már nem számít. Részedről mondjuk esélyes az ikerfogantatás, hm? Hogy nevezzük őket? Luke és Leia? - ajka mosolyra görbül, és egészen lelkesen képzeli el magukat két kis gyerekkel. - Szeretnél családot?

my baby giraffe

Azután, hogy Kyle megmutatta, milyen dühkitöréseikre lehet tőle számítani egyetlen csokoládétól, már okot ad arra, hogy odafigyeljen a piszkálódásra. Ugyan viccnek szánja, mégis komolyan elgondolkodnak a család témán. A lányt már kétszer férjhez akarták adni, a szülei szerint kviddics helyett a gyerekeit kellene hajkurásznia, de ő inkább nem is jár haza, hogy elkerülje a kínos beszélgetéseket és nyaggatásokat.
- Igaz, könnyebb elkényeztetni - helyesel bólogatva miközben figyeli amint a férfi kényelembe helyezi magát. Megigazítja lábán a puha zokniját, és hümmögve újra kiejti a neveket a száján. - Nekem tetszik - teszi hozzá mielőtt élne a lehetőséggel. Jólesően sóhajtva bújik Kyle-hoz, befészkeli magát karjai közé. Magukra húz egyszerre két takarót is, majd fejét a vállára hajtja. Elgondolkodik a kérdésen, amelyen mostanság azért többször is.
- De úgy értem nem kergeted álmaid nőjét? Nem hiányzik ez az életedből? - kíváncsiskodik tovább. Nem szeretne erőszakos lenni, mégis érdekli, hogy vélekedik erről a férfi, akit az életben nem látta még saját magán kívül nővel.
- Dehogynem. Elvárnák, hogy már családom legyen, de nem akarnék bárkivel gyerekeket nevelni - homlokát ráncolva gondol bele, milyen lett volna North-tal. - Azért cuki lenne egy kis Myra, nem? - vigyorodik el Kyle szemébe nézve.