Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár
A bál után Azt éreztem, muszáj megint lejönnöm a faluba. Szeretek társaságba járni, de ha utána nem vonulhatok vissza a csendbe, a nyugodt vizekre, akkor azt érzem, hogy túl vagyok töltve, és ha valaki hozzám ér, megrázom. Reggel, mikor próbáltam az összes kis porcikám összeszedni valahogy, fel-fel villantak képek. A tökfaragás, a puncs, amit követett még egy, aztán még egy...aztán mint derült égből a csokieső, úgy villant fel előttem Róza arca, miután a szőke tova illant a tömegben, hogy a többieket örvendeztesse meg jelenlétével. Egészen furcsa látvány volt, mert az arca mintha ragyogni kezdett volna, ezt felülviselkedve pedig próbálta ennek az ellenkezőjét legesztikulálni. Szavaival a kettő között ingadozott, mint aki nem tudja eldönteni, mi a helyzet. Összezavart, mert attól a pillanattól fogva azt éreztem, talán én voltam túl nyers, túl bunkó, hogy ilyen egyenes és erős véleménnyel legyek valakiről, akit igazából nem ismerek. Aztóta is, ebben a pillanatban is azon filózok, én voltam -e tuskó. Vagy az egész utána következő kínos farigcsálás csak egy szerencsétlen eset következménye volt. A művházban a könyves sorok között ezen mélázva sétafikálok. Bár Szent Miklósról keresek legendákat a cikkemhez, és az órára Maleficium anyagot, agyam egyik kis sarkában ott icereg-ficereg a dolog. Talán egy pillanatra, persze csak egy egészen rövidke pillanatra, de még a féltkenység is elfogott. Mert Rózit legalább, ha ilyen fura módon, te kitüntette valaki a figyelmével. Míg engem tudod ki tüntet ki a figyelmével? A....ja nem. Senki. Az esetek többségében ennek örülök, nem zavar, de van ez a pici kis százalék, amikor igenis, zavar. Nevem hallatán lezárom a témát, mert úgy tűnik nem hogy segítek megoldani magamnak a dolgaim, hanem egy borzalmas gondolatspirálba keveredek, és egyre erősebben kell kapaszkodnom, nehogy elnyeljen végül.
- Ööö..persze, jövök. Észre sem vettem, hogy vége a felolvasásnak, és a gyerekhadsereg megindult hazafelé. Egy órát keresek, a falakat pásztázom.
- Már ennyi az idő? Kezdem azt hinni, a könyvtárban máshogy jár az idő, mint odakint. Arcomon zavart mosoly fut végig, mert néha van olyan érzésem, főleg amikor nálam idősebbek lépnek az aurámba, hogy belelátnak a fejembe. Persze, tudom nem mindenki legilimentor, egyszerűen csak lányos zavaromban kiszolgáltatottnak érzem magam. A gondolataink végülis elég személyesek. Feltűrt pulcsiján szabadon látható tetoválását észreveszem. - Szép. Mutatok a szememmel a karjára, majd felkapok két babzsákot. - A baba-mama szobából hoztad őket? Tudom, hogy nem most találkozom vele először, elég sok szombatot itt töltök, de ami a neveket illeti....
- Odett ugye? És ennyi, amit igazából tudok róla.
- Ööö..persze, jövök. Észre sem vettem, hogy vége a felolvasásnak, és a gyerekhadsereg megindult hazafelé. Egy órát keresek, a falakat pásztázom.
- Már ennyi az idő? Kezdem azt hinni, a könyvtárban máshogy jár az idő, mint odakint. Arcomon zavart mosoly fut végig, mert néha van olyan érzésem, főleg amikor nálam idősebbek lépnek az aurámba, hogy belelátnak a fejembe. Persze, tudom nem mindenki legilimentor, egyszerűen csak lányos zavaromban kiszolgáltatottnak érzem magam. A gondolataink végülis elég személyesek. Feltűrt pulcsiján szabadon látható tetoválását észreveszem. - Szép. Mutatok a szememmel a karjára, majd felkapok két babzsákot. - A baba-mama szobából hoztad őket? Tudom, hogy nem most találkozom vele először, elég sok szombatot itt töltök, de ami a neveket illeti....
- Odett ugye? És ennyi, amit igazából tudok róla.