Elkísért az Eridon részen keresztül a szobámig. Gyorsan bementem és átöltöztem enyhén ki is sminkeltem magam. Kimentem hozzá. Megdicsért, hogy milyen szép vagyok.
-Ó, nagyon szépen köszönöm!-mosolyogtam rá elégedetten, mert tudtam, hogy igaza van.
Szegény srác a Bejárati csarnoktól ideáig vonszolta magát, csak azért mert én át szerettem volna öltözni. Kicsit szégyelltem magam. Mondjuk ha nem szerette volna úgy sem jön el, úgyhogy nincs min nagyon paráznom.
-Rendben!-mosolyogtam tovább.
Mentünk, mentünk, és mentünk míg egy szép szép ajtó előtt. Kinyitotta Wolgi az ajtót.
-Köszi, nagyon udvarias vagy!-mondtam elégedetten.
Végre valaki volt olyan kedves hozzám. Eddig mindig mindenki majdnem, hogy csak rám csukta. Ő kivétel. Ő aranyos, udvarias és még helyes is.Oda értünk egy gyönyörű bézs kanapéhoz.
-Rendben, nagyon szép nem gondolod?-végig simítottam rajta a kezem és nagyon jó érzés volt.
Még sosem voltam kettesben fiúval. Úgyhogy nagyon zavarba jöttem. És mikor közelebb jött a lélegzetem majdnem elállt. Lehet ciki de akkor is. Ilyen helyes fiú mellett...
-Nagyon, nagyon szívesen!-mondtam őszintén is mikor megölel, nagyon jó érzés volt, hogy bízik bennem. Remélem ez a barátság megmarad...
-Mi volt a baj?- kérdeztem.