Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 42
|
 Miután nem kaptam egyetlen használható tanácsot sem Zsannától, de legalább azt megtudtam, hogy feltehetőleg menekülőre fogná bármilyen komolyabb helyzetben, arra jutottam, hogy megfelezem Andrés barátom tanácsát és a saját ötletemet, és valahol félúton kezdem. Például sütök egy adag brownie-t. Teljesen ártatlan és ártalmatlan ötlet ugye? Aztán csak azzal kezdem, hogy megköszönöm neki a segítséget a joggal. A levelet mindenképpen úgy írtam meg, hogy néhány kérdésem lenne csak, a szokásos, mert ez mégse randi. Nem úgy. Mondjuk jó lenne meghívni magunkkal majd a sütizésre a faluba, ott tényleg többen is lesznek, csak nem lesz neki sem kínos vagy nem tudom. Nem egyszerű ez, de azért bízom benne, hogy megoldom. Most mindenesetre felpakoltam a pergament, amivel már jó ideje lógok neki, kicsit abban a reményben is, hogy úgyis biztos találkozunk még, ha másért nem, hát mert azt vissza kell adnom. Mellé pedig a már említett brownie-t is becsomagoltam szépen frissen tartó dobozba, amiben még otthonról pakolt nekem anyu valamit a szünet végén, aztán az egésszel felsétáltam ide, az Északi toronynak ebbe a csendes kis zugába. Méghogy sötét terem az alagsorban... komolyan nem tudom, milyen logikát követ az a lány, de attól még én is lehet, hogy megijednék, ha berántanak vagy betuszkolnak egy ilyen helyre, hogy mindjárt én leszek az emberi áldozat valami sötét rituáléhoz vagy valami hasonló. A pletykák szerint volt itt valahol sok éve egy kínzókamra is, csak lezárták vagy felszámolták, tudja a fene. Nem szeretném kideríteni, hogy csak mendemonda-e vagy van igazság alapja. Ez a szoba viszont csendes és nyugis, és amint letelepszem az egyik sarokban türelmesen várni, megnyugtató sárgás-barnás árnyalatokat ölt, olyat, mint a karamella. Remélem, innen nem akar majd katapultálni, amint meglát. Remélem, legalább eljön.
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 42
|
Nem kell sokáig egyedül üldögélnem és azon töprengeni, hogy vajon jó opciót választottam-e vagy sem. Úgy tűnik, legalább annak nem tud ellenállni, hogy segítsen, ha megteheti. Tulajdonképpen egyébként ez egy nagyon fontos tétele annak a listának, amit arról raktam össze magamnak, hogy miért is kedvelem, több más dolog mellett, és van egy olyan érzésem, hogy ez még csak bővülni fog. A szeplőire például csak azóta figyeltem fel igazán, hogy Zsanna emlegette őket, hiába voltak ott eddig is a szemem előtt. - Szia - köszönök vissza, amikor kinyílik az ajtó és meghallom a nevemet. Ez egészen jó, és annyira örülök neki, hogy tényleg itt van, hogy fülig szalad hirtelen a szám is. Még integetek is, hogy észre vegyen, mert a nevem pont úgy hangzik el, mintha nem lenne biztos benne, hogy itt vagyok, de a magam részéről könnyen biztosra mehetek, hogy észrevesz. Az egyentalárban mondjuk nem is annyira olvadok bele ebbe a karamellára emlékeztető környezetbe, de ez már csupán részletkérdés. Én se mindig veszek észre mindent, gyakran főleg akkor nem, ha az orrom előtt van az a valami. - Nem, dehogy. Meg ha késtél volna is, már nincs több órám, majd csak a diáksarokba fogok beköltözni még kicsit önkénteskedni később, ha valamelyik eridonosnak sürgős kérdése akadna, az a szokásos péntek délutáni program, de megvár - válaszolom neki egy legyintés kíséretében. Szeretem azt is csinálni amúgy, nagyon jó érzés, amikor hasznossá tudom tenni magam valahogyan. - Erről a legutóbbi rezervátumos témáról amúgy tök sok kérdésem van, de mielőtt elfelejtem, hoztam brownie-t hálám jeléül, amiért ilyen sokat segítesz ezekkel. Én sütöttem. Meg képzeld, most még a pergament se felejtettem el bepakolni - magyarázom máris, hátha attól, ha meggyőzöm arról, hogy ez nem randi, tényleg nem akar majd elmenekülni. Zsanna azért még rám is rám hozta a frászt, hogy kiszalad a világból is ettől. - Amúgy veled mizu?
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 42
|
- Áh... az van, hogy a tanévnyitós balhé után mindenkinek kötelező lett valahol önkénteskedni, de már előtte is jártam ide néha, aztán most csak bevállaltam minden pénteket. Meg az árvaházba is szoktam sütit vinni, hivatalosan ott tudtam le a kötelezőt, de ezt meg már tavaly vagy tavalyelőtt kezdtem, szóval maradt is - magyarázom, hogy ez amúgy mindig is volt, de a nagy eridonos jótékonykodás egyébként idén nagyon is kötelező volt. Megemlítem aztán a pergament is, meg a brownie-t is, és bár Zsanna csak csokis sütit mondott, a brownie az én ötletem volt, mégis gyanítani kezdi, hogy kaptam tippeket. - Nem tudtam, hogy ez a kedvenced, de amúgy Zsanna letámadott, hogy találkoznom kell veled, de olyan dolgokat mondott, hogy majdnem megnéztem láza van-e. Eredetileg bonbont akartam, viszont csak csokis sütit emlegetett. Szóval úgy döntöttem, brownie, mert azt én is szeretem, és most nem kísérleteztem semmivel, ami robban vagy lebegést idéz elő vagy bármi ilyesmi - osztom meg vele az igazságot. Nem látom értelmét, hogy esetleg megpróbáljak hazudni erről. Közben a falevél, amire már felfigyeltem a vállán, megindul a füle felé, és értetlenül pislogok, ahogy felsegíti a hajába. - Ó... akartam szólni, hogy valahonnan összeszedtél egy falevelet, de ez akkor... olyan levélsáska? - kérdezem meg még mindig azon töprengve, hogy nem csak káprázik-e a szemem, mert ilyen állatot még nem láttam. Na jó, könyvben azokat a rovarokat, amik levélnek néznek ki, úgy rejtőzködnek, azért gyanítom, hogy olyasmi lehet. - Á, de nem is azért hoztam. Sokat segítettél a joggal, szóval ez amolyan köszönöm-féleség - válaszolom. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy most mondjam-e azt, hogy Zsanna minden igyekezete ellenére ez nem randi, vagy legalábbis nem úgy, mert nem akarom, hogy nagy legyen a nyomás, vagy csak hagyjam és ne beszéljünk róla. Mit is mondott? Ne hagyjam elmenekülni? Nem is eszek én embert pedig, szóval talán azért mégse szalad menten messzire. Végül inkább arra kérdezek rá, hogy mi újság. Talán jobb az, ha csak beszélgetünk egyelőre, abból nem lehet gond. - De hát aztán meg jössz vissza utána, nem? Mármint feltételezem, de a kirándulás jól hangzik egyébként. Kell is néha - válaszolom, aztán meg közli, hogy Zsanna fog hiányozni. Azért remélem, nem derül ki, hogy Zsanna most is valami jó kis tréfát eszelt ki, mint amikor év elején elvetette a jelvényét, mert viccesnek találta megszívatni Benedeket. - Hát majd biztos meglátogathatod. Vagy nincsenek rácsatlakozva a hop-hálózatra? Meg azért nem is olyan nagyon hosszú az a szünet, túl lehet élni. Nekem sose sikerül kiolvasni mindent, amit betervezek, pedig mindig azt hiszem, hogy na most nagyon jól beterveztem.
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 42
|
- Ne menj még. Nincs is mit sajnálni... nem is értettem, mi a gondja, mert amúgy is akartam találkozni veled, de komolyan. Neki ehhez az égvilágon semmi köze, én csak meg akartam köszönni, hogy segítesz és most még segíthetsz ezt megenni - válaszolom, amint megszeppenve bocsánatot kér és közli, hogy jobb, ha megy. Dehogy lenne jobb. Ha úgy lenne, nem írtam volna neki, hogy jöjjön el ebbe a csücskébe az iskolának meg nem sütöttem volna sütit sem. Odébb is tolom a dobozt, hogy lássa, mennyi süti van benne. Bőven jut mindkettőnknek, én meg igazán szívesen osztoznék rajta vele, főleg, hogy már azt is tudom, nagyon jól választottam, mert ez a kedvence. Aztán mégis sarkon fordul, mire hirtelen egyetlen megoldást látok - egy mozdulattal megragadom a kezét. - Kérlek... - szólalok meg, remélhetőleg nagy bociszemeket meresztve rá és nem keresztbe áll a szemem közben, mert előbbire törekszem. Mivel azonban nem látom magam, fogalmam sincs, mennyire is sikerül az az eredmény, amit elérni szeretnék. - Figyelj, én tényleg nem tudom, mit gondolt, vagy mit talált ki, de én eskü nem akartam, hogy rosszul érezd magad. Fogalmam sincs arról se, hogy mit mondott neked, és ami engem illet, ez egy nem randi, jó? Nem akarom... nem szeretném, hogy elmenekülj. Én tényleg kedvellek, de nem is sietek sehová, szóval ha esetleg tényleg kedvelsz egy kicsit is, és adnál egy esélyt... - mondom szinte egy szuszra, mielőtt kiderül, hogy tényleg tud helyből katapultálni is vagy bármi hasonló. - Amúgy arra gondoltam, hogy eljöhetnél velünk a cukrászdába... mármint úgy velünk, hogy Andrés meg Léna, meg Alvin is, azt hiszem, és még lesznek páran, de nem kényszer, csak ha szeretnéd.
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 42
|
- Akkor lehet randi - válaszolom neki féloldalas mosollyal az arcomon. Még nem akarok annyira nagyon a medve bőrére inni előre, hogy fülig érjen netán a szám azonnal. - És azt, hogy ronda a szemöldököm és szedessem ki, de szerintem csak markáns és marad, ahogy van - osztom meg vele most már nevetve. Bolond az a lány néha, de végülis szegről végről neki köszönhetően legalább most már okosabb vagyok. Ha nem kavar bele ebbe az egészbe, lehet, hogy még fél évig kerülgettük volna ezt, bár ki tudja. Az is lehet, hogy nem, és amúgy is eljutottunk volna ide az első adandó alkalommal. - Minél többet beszélgetek veled, annál jobban - felelem aztán a kérdésére, és nem kell nagyon győzködnöm, hogy maradjon, lehuppan végül mellém újra. Már nem kellene visszatartanom, de azért most valahogy nem akaródzik elengedni a kezét. Igaz, hogy a csuklóját kaptam el, de azért ha nem teszi szóvá vagy húzza el a kezét, szép lassan a tenyerébe csúsztatom a kezem. Zsanna tehát mégsem csak belelátott valamit az egészbe, és nem is szórakozott velem. A végén még neki is sütök valami sütit, ha nem köt bele megint a szemöldökömbe vagy egyáltalán a kinézetembe. - Akkor ne szaladj még sehová, jó? - kérdezem reménykedve. Ha igent mond, még a végén diáksarokba se megyek, egyszer túlélik nélkülem is. Nem lesz az a világvége senkinek. Azt is felvetem aztán, hogy eljöhetne velünk sütizni, azt már úgyis tudom, hogy Andrés például biztosan nem bánná. Majd el is mesélem neki is a fejleményeket első adandó alkalommal, csak épp lefoglalja kicsit a készülés a VAV-ra. Nem irigylem, meg zargatni se nagyon akarom, mert biztos nem örülne neki se ő, se a bátyja, ha nem sikerülne a vizsga. - Ennek nagyon örülök - jelentem ki, aztán ismét feltűnik a hajában az a virgonc falevél. - Vegyél sütit, és mondjuk elmesélhetnéd, hogy mi is az az izé a hajadban? Tök cuki, bár amikor először megmozdult, azt hittem, hallucinálok. Nekem két tengerimalacom van, Füles és Bolyhos, és közösek a tesóimmal, szóval ennek örömére otthon vannak év közben és apu gondoskodik róluk. De ha van kedved, egyszer bemutatom őket szívesen. Nagy arc mindkettő, és ha salátát akarnak, iszonyúan hangosan.
|
|
|
|
|
Dragomán M. Aurél
Diák Eridon (H), Elemi mágus, Ötödikes diák
boldogsággombóc
RPG hsz: 28
Összes hsz: 42
|
Megfordul a fejemben, hogy azt mondjam, nem mondom komolyan, de van egy olyan érzésem, hogy ő komolyan venné és elmenekülne, így inkább csak bólogatok. Már miért ne gondolnám komolyan? Ha nem így lenne, nem írtam volna levelet, nem sütöttem volna sütit és nem lennék itt, arról nem is beszélve, hogy nem kaptam volna úgy utána, mintha valahol fuldokolnék és ő lenne az utolsó, aki megmenthet. Azt hiszem, most még én is fel vagyok pörögve kicsit, vagy mi ez, mert nem szoktam azért ennyit magyarázkodni, mint most mindössze pár perc alatt. Lassan a csuklóját is sikerül elengedni, és mivel nem húzza el a kezét, megfogom, és még további pár percbe telik, hogy összekulcsoljam az ujjainkat. Mondta Zsanna, hogy elmenekülhet, de abban sem hittem komolyan, aztán most inkább mindent is csigalassúsággal csinálok, mielőtt ismét felpattanna és eltűnne a szemem elől. Megnyugtató mondjuk az, hogy egyelőre még marad és mintha kényelembe is helyezné magát, úgyhogy a vállának döntöm a fejem és meghívom arra a sütizésre, amit nemrég Andrés talált ki Valentin-napra, ha jól emlékszem. Mesélek neki aztán a tengerimalacainkról is, miután ismét rákérdeztem a sétáló falevélre a hajában. - Ó, azt hittem, rovar. Érdekesen fest - állapítom meg, közben meg elé tartom a dobozt a sütivel, majd ha vett, én is beszerzek egy szeletet. - Akkor majd mondjuk... ha a szünetben lenne időd meg kedved, Budanekeresden lakunk, a szélén, szóval egész szép hely, azt is szívesen megmutatom - ajánlom fel máris lelkesen felemelve a fejem, hogy rá tudjak nézni. Kíváncsi vagyok a reakciójára. - A tesóimat ismered?
|
|
|
|
|
