Vörös Laura
aki kék
aki kék
Szomorúan csücsült a szobában, amit nem is olyan régen fedezett fel, egy tanítás utáni szép, szabad délutánon.
Sajnos a hőn szeretett kártyáiból csupán tizenötnek sikerült a nyomára bukkannia, de ő mind a háromszázat ismét a dobozában akarta tudni. Olyan szorgosan gyűjtögette, és nem akadt egy szál értelmes ötlete sem, hogyan is tűnhettek el szőrén-szálán a kis pimaszok.
Vagy talán nem is ők voltak a pimaszok? Meglehet, hogy valaki ellopta volna őket, hogy így szórakozzon rajta? Áh, kizárt.
Legalább tizenötöt megtalált, az is több a semminél.
Kökény vele tartott a vadászatra, most is ott pihent a lány vállán, bár már nehezebben fért el, nőtt a kis szeretetgombóc, mióta ide kerültek a Bagolykőbe.
Nyugis, halk zene szólt, hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy Brahms, vagy Bach, neki úgy kb. egyre ment, ki a szerző, csak jó legyen a zene.
A kedvenc csemegéjéből, szeletelt almából már bespájzolt, kicsit besurrant a konyhára, hogy szerezzen egy uzsonnás táskányit. Kedvjavítónak még egy kis csokit is kapott a kedvenc manójától, akinek a nevét már zsinórban ötödszörre felejtette le, épp ezért hívta magában Csokinak. Ő mindig megkínálta Ramit csokival, ha rossz kedve volt.
Sajnos a hőn szeretett kártyáiból csupán tizenötnek sikerült a nyomára bukkannia, de ő mind a háromszázat ismét a dobozában akarta tudni. Olyan szorgosan gyűjtögette, és nem akadt egy szál értelmes ötlete sem, hogyan is tűnhettek el szőrén-szálán a kis pimaszok.
Vagy talán nem is ők voltak a pimaszok? Meglehet, hogy valaki ellopta volna őket, hogy így szórakozzon rajta? Áh, kizárt.
Legalább tizenötöt megtalált, az is több a semminél.
Kökény vele tartott a vadászatra, most is ott pihent a lány vállán, bár már nehezebben fért el, nőtt a kis szeretetgombóc, mióta ide kerültek a Bagolykőbe.
Nyugis, halk zene szólt, hirtelen nem is tudta eldönteni, hogy Brahms, vagy Bach, neki úgy kb. egyre ment, ki a szerző, csak jó legyen a zene.
A kedvenc csemegéjéből, szeletelt almából már bespájzolt, kicsit besurrant a konyhára, hogy szerezzen egy uzsonnás táskányit. Kedvjavítónak még egy kis csokit is kapott a kedvenc manójától, akinek a nevét már zsinórban ötödszörre felejtette le, épp ezért hívta magában Csokinak. Ő mindig megkínálta Ramit csokival, ha rossz kedve volt.