Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szalamandra-Szentegyed

A nővére társaságában érkezett, miután nem volt kedve valaki alkalmit megkérni. A menyasszony nem is olyan távoli rokonuk anyai ágon, éppen csak pár generációval fiatalabb náluk. Tizenkilenc éves. Nem különösebben irigyli, annyira elrendezett ez az egész pont, mint a bátyja és a sógornője házassága volt annak idején, vagy az övé is lett volna, ha nem bomlik fel az egyezség a származása körüli pletykák okán. Végtére is, legalább azóta is szabad, és már jó ideje nem is jutott eszébe Hedwig. Most is csak azért, mert tudomása szerint ő is itt van a német, osztrák és magyar vidékről érkezett közel háromszáz vendég között a férjével, de nem igazán áll szándékában esetleg meg is keresni. Ez az esküvő egyébként is az idény eseményének számít, itt van az arisztokrata aranyvérű családok színe-java. Mégiscsak egy Festetics fiú vesz el egy Saxe-Meiningen lányt. Gratuláltak is már Adelheidnak, aki a házasság elrendezett volta ellenére kicsattanóan boldognak tűnt éppen, aztán most már a helyüket keresik meg a rengeteg asztal egyikénél, követve a megbűvölt kis névjegykártyákat, amíg azok nem landolnak a megfelelő helyen. Elegáns dísztalárban van, akárcsak Amadea, aki belékarol és lelkesen magyaráz neki a dekoráció ízléses voltáról meg a virágokról. Az ő gondolatai néha azért elkalandoznak, mint mindig, ebben nincs is semmi meglepő, de azért igyekszik figyelni. Köszön néhány ismerősnek, vált is pár szót néhányukkal, majd megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a névjegykártya végre landol egy asztalnál. Úgy érzi, jól fog esni egy pohár bor, amit majd a menyasszony egészségére emel meg nyilvánosan, és a saját nyugalmának megőrzése érdekében gördít le, főleg, amikor meglátja, ki ül a szomszéd asztalnál. El sem hiszi, hogy még itt is a nőbe botlik. Kimérten biccent, amikor a tekintetük találkozik, majd inkább kihúzza a széket Amadeának és az eddiginél is kitartóbban igyekszik arra figyelni, mit szeretne mesélni még a nővére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mekkora az esélye, hogy még itt is összefutnak? Matematikából sosem volt kifejezetten jó, ezért neki sem áll kiszámolni pontosan, a kérdés inkább csak költői. Azt sejtette, hogy az Erdődy család is kapott egy meghívót, amekkora eseményről van szó, de azért azt gondolta volna, hogy ennek az ültetési rendre igazán nem volt sok esély. Vagy mégis? A fene sem tudja. Minden esetre a bor után nyúl, amint leülnek. Amadea rosszallóan pillant rá, sőt, meg is kérdezi, mi az, amitől hirtelen ennyire szomjas lett. Csak megrázza a fejét válaszul. Inkább hagyják az egész témát, ne is beszéljenek róla, maradjon a dekoráció kérdése. Próbál is visszatérni oda, rákérdez az imént említett virágokra, ami végképp nem érdekli amúgy sem, de próbálja menteni a menthetőt, Amadea viszont nem hagyja magát. Látta már Hellát, még ha csak távolról is, ugyanis időnként Bogolyfalván tölt egy-két napot, be azonban sosem mutatta a nőnek. Miért is tenné? Nem kebelbarátok. Sőt, az utóbbi hetekben leginkább elkerülni igyekszik, amikor csak teheti. A nővére azonban majdhogynem kiköveteli magának, hogy bemutassa. Kelletlenül köszörüli meg a torkát, miután nem túl illedelmesen magába dönti a pohár tartalmát, hogy aztán a bűvölt üvegből újratöltődjön a vörösbor, és odafordul.
- Üdv. Bemutatnám a nővéremet. Amadea Leonora Löwenherz - fordul a nőhöz és társaságához, majd vissza a nővéréhez egy röpke grimaszt is vágva, amiből értheti a nő, hogy reméli, most boldog.
- A hölgy pedig Erdődy Hella Róza, a főbérlőm és a Bagolykő gemmológusa - közli, és legszívesebben elsüllyedne. Kissé idegesen fújja ki a levegőt, aztán újra iszik a borból. Nem akar beszélgetni, főleg nem Hellával, de hát a nővérét ismerve mindjárt az ujja köré fogja csavarni az ismeretlen férfit, ő meg itt maradhat jégcsap kisasszonnyal társalogni. Egyáltalán nincs lenyűgözve a lehetőségtől, pedig minden jel arra mutat máris.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nimród. Szóval van egy testvére, aki kevésbé karót nyelt, jegyzi meg magának csendben, miután elmormol egy "Örvendek"-et ő is, aztán újfent a bor után nyúl. A nővére máris kedélyes beszélgetésbe elegyedik a férfival a maga roppant közvetlen módján, amiről alapvetően úgy véli, bájos, most azonban legszívesebben elsüllyedne. Be is húzza kissé a nyakát ültében és nagyon leköti a pohár bor, amit kifejezetten érdekesnek és ízletesnek talál, annak ellenére is, hogy a nővére időnként vet rá egy-egy nem túl elégedett pillantást. Nem is szabadna alkoholt innia, pontosan tudja, most azonban ezt teljesen mellékesnek tartja. A bájitalokkal nem ütközik szerencsére, nem erősíti fel egyik a másik hatását, ahogy nem is tompítja, a gond leginkább az, hogy holnapra éktelen fájdalom fogja kínozni a köszvény miatt. A királyok betegsége meglehetősen komoly szenvedéssel tud járni, bárki bármit mondjon is. Ugyan eszébe jut, hogy erre erősebb kellene, mint a bor, talán valami remek, koros whisky, de azt nem lát a kínálatban. Pezsgő van, bor és még valami likőr, ha jól nézi. Dió. Csodálatosan jó választék, csak ő nem boldog éppen. Sóhajt egyet, hallgatva, hogy állítólag Hella érdeklődik iránta, noha ezt eddig is sejtette. Túl vehemensnek találta az ellenszenvét ahhoz, hogy ne éppenséggel rejtegetni próbáljon valamit. Hízelgő ez az egójának valahol, azonban mégis úgy érzi, hogy a nő olyan erős ellenszenvet mutatott irányában, hogy akkor már miért is ne venné komolyan? Játszadozni egyébként sincs kedve. Az gyerekeknek való. Utoljára talán elsős korában próbálkozott azzal, hogy meghúzta valaki haját, egy felnőtt meg tudjon kommunikálni.
- Amadea, kérlek - vág közbe, amikor a nővére már arról kezd mesélni, hogy valahol itt van Hedwig is, aki valaha a menyasszonya volt. Mintha csak teadélutánhoz kellemes téma lenne. Ugyan titoknak nem titok ez sem, biztos emlékszik még jó néhány aranyvérű a dologra, mert port kavart fel az egész eljegyzés felbontása, de mégsem jó téma.
- Szerintem nem kellene azzal fárasztani Erdődyéket, hogy mi volt húsz éve. Nem mesélnél inkább arról, hogy miket festesz? - kérdezi meg erősen szuggerálva, hogy tessék témát váltani. Tényleg szeretne elsüllyedni. Megdörzsöli az orrnyergét, aztán szusszan egyet, kelletlenül szólva Hellához. - Sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ismét belekortyol a poharába, abban a reményben, hogy attól legalább a kedve javul. Jó lenne már, ha felkérhetne valakit táncolni, hogy szabadulhasson, de még mindenki a helyén ül beszélgetésbe merülve főleg. Éppen, mint a nővére meg Hella testvére, akik úgy társalognak, mintha évtizedek óta ismernék egymást. El is mormol egy kurta és kelletlen bocsánatkérést, pontosan maga sem tudja, hogy miért is. Leginkább mégis talán azért, mert nem kellett volna engednie nővére kérésének és bemutatni, hiszen ismeri. Szemét forgatva iszik újabb kortyot, miközben hallgatja, hogy a nő közli, hogy az ő hibája, majd kijavítja magát, és gyakorlatilag igazolja azt, amit ő eddig is feltételezett az eltúlzott ellenszenve mögött. Legutóbb is egészen indokolatlanul öntötte a teáját az arcába. Talán ha nem ezt feltételezte volna, most kiköpné a bort is vagy éppen félrenyelve azt fuldokolna. Ehelyett azonban kétkedve pillant a nőre, letéve a poharát. Most ez tényleg meg is történik? Kissé megemeli a szemöldökét, miközben azt hallgatja, hogy bosszantó meg vonzó. Ha nem Helláról lenne szó, már bizonyára elégedetten dőlne hátra, azt tervezve, hogyan is lesz majd izgalmas az este. Jelen esetben viszont nem érzi erre a késztetést. Sőt, nem is érti ezt az egészet különösebben. Ha nincs ez a sok hiszti, bizonyára már túllennének egy közös éjszakán és rég békén hagynák egymást, de ehelyett az első pillanattól fogva úgy viselkedik a nő, mint valami csitri, aki vagy eldönteni nem tudja, mit is akar, vagy kifejezni.
- Pedig én igazán békén hagyom, még a bérleti díjat is a koboldok intézik az Erznestben, nehogy találkoznunk kelljen. Az ajtó pedig zárva van, de ha megnyugtatja, szerzek rá egy bűvölt lakatot apám gyűjteményéből, amire az alohomora nem hat - válaszolja. Hangjának akad némi éle, tekintve, hogy azért a nő kellőképpen sokáig és látványosan volt elutasító, indokolatlanul erőteljesen. A vámpír volt a hab a tornát Svájcban, de úgy tűnik, a Sors azóta is remekül szórakozik azon, hogy egymás útjába kerüljenek. A kérés hallatán megdörzsöli a homlokát, és nem túl lelkesen ugyan, de bólint. Hát persze.
- Jöjjön - mondja a nőnek, a kezét is nyújtva, hogy eleget tegyen Erdődy úr kérésének. Szótlanul kíséri ki a levegőre. Tavasz lévén elég hűvös van, ami józanító hatással lehet a nőre, amire úgy tűnik, szüksége is van. Összefonja a karjait mellkasa előtt, és szemöldökét ráncolva pillant rá. - Mondja, maga mindig ilyen éretten kezel mindent?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Inkább hagyjuk - zárja rövidre a témát. Nem igazán van kedve erről társalogni, hányszor sikerült a nőnek úgy feltüntetnie mások előtt is, mintha legalábbis üldözné, noha ő igazán nem koslatott a nyomában. Sőt, gyakorlatilag az első találkozás után megfogalmazódott a fejében a gondolat, hogy ő aztán nem fogja keresni a nő társaságát, erre tessék, véletlenek végtelen sorozataként folyton belebotlik. Mint valami rossz álom. Reméli, hogy Fortuna legalább remekül szórakozik ezen, mert hogy ő nem, az is biztos. Nem annyira érdeklődve hallgatja, mibe is kezd bele a nő éppen, tartva közben két lépésnyi távolságot, hiszen mégsem lenne úriember, ha itt hagyná magára, de annyira nagyon arra sem érzi a késztetést, hogy lovagot játsszon a grófnő mellett. Elvégre Hella nagyon is határozottan a tudtára adta néhányszor, hogy nem kér a társaságából, most meg már hiába magyarázza ennek az ellenkezőjét. Vagy mégsem? Szemét forgatja még az első pár mondatnál. Kinek nincs meg a saját tragédiája? Ő azért veszítette el Hedwiget, mert a lány apja tizenhét év után egyszer csak úgy döntött, túl sok neki a származása körüli pletyka és nem adja a lányát valakihez, akinek az apja kiléte talán megkérdőjelezhető. Ezt azonban már kár is elmondania, hiszen Amadea lelkesen osztott meg mindent is, mintha csak teadélutánra ideális téma lenne, amíg rá nem szólt, hogy beszéljen inkább a festményeiről, ha már annyira mesélni szeretne. Ám mégis minél többet oszt meg Hella a maga történetéből, annál inkább kezdi el legalább sajnálni. Valahol érteni is véli, miért próbálta saját magát védeni, akkor is, ha egyébként legszívesebben azt mondaná, hogy keressen egy pszichológust, ne vele ossza meg a traumáit. Sóhaja türelmetlennek hangzik, amikor a nő még sírva is fakad, és megkísérti az a gondolat is, hogy egyszerűen csak itt hagyja, de végül mégsem teszi meg. Sok mindent érez. Sajnálja, hogy ezen ment keresztül, nem érti, miért nem kért segítséget, hiszen bizonyára nem tegnap történt mindez, és némi haragot is érez, amiért nyilván rá is kivetítette mindezt a nő, mert ugye minden férfi egyforma a világon. Még mindig nem szól egy szót sem, először csak leengedi a karját, már nem fonja keresztbe maga előtt, majd inkább kikapcsolja az ezüstből készült oroszlánfej alakú csatot, amely összefogja a talárját az öltöny fölött, aztán levéve a talárt a nő vállára teríti. Nem tudja eldönteni, hogy csak a sírástól reszket-e vagy fázik is.
- Merlinre - dünnyögi még mindig kelletlenül, aztán félig kitárja a karját a nő felé. Kaphat egy ölelést. - Na jöjjön, mert már így is bámul néhány cigarettázó vendég. Nem hiányzik, hogy pletykálni kezdjenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem repes a fejleményektől. Nem eredményez megkönnyebbülést, hogy most már tudja, igaza volt, ahogy attól sem lett jobb semmi, hogy a megosztott információk is bizonyára egy mélyen őrzött titok részét képezik, amely most már az ő vállát is nyomja. Fogadni merne rá, hogy ezt ugyan biztos nem osztotta meg ország-világgal a nő, feltehetően csak pár hozzá közelálló tudja, meg ő, javarészt akarata ellenére. A beleegyezését legalábbis nem kérte Hella, hogy óhajtja-e megtudni, miért viselkedik úgy, ahogyan. Kicsit több mindent ért így, kontextusában, bár még mindig úgy véli, enélkül is igazán nyugodtan tudná élni az életét. Két sóhaj közepette felajánlja inkább a talárját a reszkető nőnek, majd egy ölelést is, mielőtt még tíz percen belül már azt fogják pletykálni, hogy összetörte Erdődy grófnő híres jégszívét. Az újabb kijelentésre kissé élesen szusszan egyet, aztán megrázza a fejét.
- Hella, tegyen már meg nekem valamit. Nem mellőzhetnénk ezt a rettenetes drámaiságot? Éppen ezért próbáltam elkerülni, mert ne vegye sértésnek, de úgy viselkedett az első pillanattól fogva, mint valami hisztis liba, akinek beletiportam az érzéseibe. Megkérdőjelezte a szavaimat, letámadott, rám uszította a vámpír barátnőjét, a teát már nem is igazán számolom, bár de... vegyük a listához, és ha jól értem, azért volt az eltúlzott ellenszenv, mert vonzónak talál. Nem túl hatékony módja ez a kommunikációnak. Talán még kamaszoknál elmegy, de hány éves is? Harminc? Ha elfogad egy tanácsot, nem őrizgeti magában a kínjait, hanem keres legalább egy barátot, akivel őszinte lehet és éli tovább az életét - közli nem túl hangosan, de éppen elég határozottan. - Ami engem illet, én nem vagyok a szőke herceg, és nem vágyom családra sem, ezt mindenféle romantikus ábrándot elkerülendő szeretném tisztázni. Ha meg ez nem lenne elég, maga a kollégám és a főbérlőm, bármennyire vonzó is, a civilizált beszélgetés a legtöbb, amit ajánlani tudok.