Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Minden kezdet nehéz, mondják. Nem könnyű elengedned annak a kezét, akit a szíved alatt hordtál kilenc hónapon át, akinek az ágya mellett virrasztottál azt kívánva, hogy ne legyen baja. Azért könyörögve magadban, hogy másnap ébredjen fel. Hassanak a bűbájok és bájitalok, amikkel korareggel kezelni fogják. Elektra az első sokk után erőt vett akkor magán és kitartott. Imolán segítettek a szakavatott gyógyítók. Egészségesnek tekinthető. Mégsem érezte úgy hősnőnk, hogy el tudna válni tőle, azonban egyre jobban azt látja, hogy csemetéjének szüksége van korabeli társaságra. Koravén kissé, aminek oka abban keresendő, hogy csak felnőttek közt cseperedett mindezidáig. Viszont most, hogy néhány napja betöltötte negyedik életévét, talán eljött az ideje, hogy az előkészítőbe való beíratását anyja fontolóra vegye. Ezért is jött el ma ide, az intézménybe. Körül szeretett volna nézni és annak vezetőjével beszélni, mivel gyermeke speciális nevelési igényűnek tekinthető. Korát túlhaladó értelmi képességekkel rendelkezik, ám fizikálisan törékenyebb. Emellett sajnos eddig varázserő jelenétére nem utalt nála semmi. Míg alig három évesen elhunyt kisfia épp nem sokkal halála előtt már odaigézte magához kedvenc alvókáját, addig Imola effélét soha nem tett. Megeshet, hogy kvibli. A családjukban nem ő volna az egyetlen. Az is lehet, hogy csak későn érő az állapota miatt. Sok oka lehet, hogy még nem csillant meg benne a mágia. Minden esetre jobb ezeket az előkészítő vezetőjével megvitatnia. Keserű úr irodájának ajtaján röviden kopogtat tehát, s vár türelemmel a bebocsátásra. Haja laza fonatban, kabátja alatt grafitszürke garbó és világoskék farmer, hozzá térd alá érő fekete csizma. Átlagos öltözet egy átlagos anyának. Ebben a státuszban érkezett. Táskájában iratokkal és leletekkel felvértezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Elnézte volna a napot? Pedig időpontot is kért és emlékeztetőt is írt magának, hogy el ne felejtse sok dolga közt ezt a találkozót. A kopogás utáni pillanatok ennek a gondolatkörnek a szellemében telnek, míg végül felárul előtte az ajtó és ő ott áll az Igazgatóval szemben. - Jó napot kívánok! - köszön illendően, szavai mellé lágy mosolyt mellékelve - Köszönöm - lép el az iskola vezetője mellett, hogy azután nem messze tőle megálljon és bevárja - Rothstein Elektra vagyok, és a lányom Imola ügyében jöttem, akit ősztől szeretnék beíratni az Előkészítőbe - mutatkozik be és foglalja össze lényegre törően jöttének célját, immár a küszöbön belül. Amennyiben pedig azt a férfi viszonozza, úgy röviden kezet is fog vele, amikor mellé érkezik az ajtó becsukásából. - Nagyon szép az épületük és a kis park körülötte - mondja ki nyílt őszinteséggel véleményét, majd folytatja - A lányomnak is biztosan tetszeni fog majd. Viszont mielőtt bármivel is kecsegtetném, előbb szerettem volna Önnel beszélni. Imola ugyanis, némiképp speciális nevelési igényűnek tekinthető - fűzi szavait szépen ívelő láncba, majd ősöreg marhabőr táskájából előveszi a dossziét, amiben a csemete egészségügyi iratai vannak. Köztük egy a kezelőorvosa által kiállított alkalmassági igazolás. Az áll benne, hogy: "Nevezett Rothstein V. Imola Elena, született XXXX. január. 21.-én, Budanekeresden, a mellékelt orvosi iratok tanúsága szerint a beiskolázásra alkalmas. Jelenlegi állapota stabil, kompenzált. Emiatt fokozott odafigyelést, állandó orvosi felügyeletet nem igényel. Torna és egyéb sportok alól, ide értve a táncot is, felmentése indikált." Ezt fogja majd átadni a férfinak, amikor beszélgetésük odáig jut, hogy részletezze az aprónép státuszát. Reméli, hogy nem fogja megtagadni a felvételét az intézményvezető. Nem tűnik olyannak, bár most hősnőnk nem élesítette radarjait arcelemzésre, csupán az előtte álló kisugárzásából vonta le bizakodó következtetését. Nincs szándékában a zsurnaliszta szemével nézni. Itt ő most csupán egy átlagos, hétköznapi anya, aki gyermeke érdekében cselekszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Teltek-múltak a napok azóta, hogy azon a sorsdöntő Szentestén visszanyerte emlékezetét. Akkor és ott, meghozta élete talán legnehezebb döntését. Senki sem tudhatja... Fogadta meg magának a titoktartást, s tartja is hozzá magát nap-nap után. Életük pedig ennek okán, szép lassan visszatért egy mondhatni új, de megszokottá vált mederbe. Választott hazugságát köntösként öltötte fel, s érzi mind kényelmesebbnek az idő múltával. Egyszerűbbé váltak általa a mindennapok. Akarata szerint nem kell felismernie senkit, mégis láthatja miként reagálnak jelenlétére azok, akik szeretik és azok, akik kevésbé szívlelik. Tudva az igazságot, más figyelni a tettetést. Döbbenetes tapasztalat ez számára minden pillanatban. Ironikus helyzetek sorát szülte már, de nem visszakozik, hogy kibogozza az összekuszálódott szálakat. Meghagyja őket az amnézia mindent elfedő leple alatt. Így legalább képes megvédeni a számára fontos személyeket anélkül, hogy fájdalmat okozna bárkinek, saját magán kívül. Az első néhány nap nehéz volt, szinte gyötrő volt a mímelés, de túlélte ezt is, ahogy az eddigieket is mindig. - Gyere Kicsim, induljunk! - szólítja meg lányát, aki egy másikkal beszélget. A szőke leányzót jól ismeri, mégis úgy néz rá, mintha sosem hallott volna róla semmit. "Cukorka maffiózó". Ezt a nevet adta magában neki annak idején, amikor egykor volt szövetségese mesélt neki örökbefogadott gyermekéről. Jobbja felől ekkor meghall egy alig ismerős hangot, ami kizökkenti gondolatiból. Egy kérést intéz hozzá valaki. Felkap egy csizmát a sok közül, hogy azután úgy nyomja oda, a rá jellemző laza-hanyag mozdulattal, ellenőrzés nélkül a másik felé, hogy rá sem pillant. Sietniük kell. Várja az illusztrálásra felkért fickó. Előtte az aprónépet el kell még vinnie Tamáshoz, aki megígérte, hogy vigyáz rá, míg hősnőnk összeül a férfival. Furcsa körülmények között találta meg, még az ünnepek idején. A rádió tagjaival beültek a pubba, ahol az egyik sör alátéten meglátott egy skiccet. Addig faggatta a csapost Benedeket, akit természetesen direkt nem ismert fel, míg az el nem árulta az alkotó nevét. Felkutatta, elmondta neki az ötletét, megmutatta a kézirat első fejezetét és azóta rendszeresen egyeztetnek. - Imola gyere, mennünk kell! Tomi azt mondta megcsináljátok a kincsesládádat..Ne várassuk! - hívja újra lányát, mire a lányka elköszön, majd felé igyekszik. Egyszerű kék farmerban van és apró gyöngyökkel díszített lila pulóverben. Nagyon felnőttes, talán túl komoly is a korához képest, azonban a vele történtek fényében ez nem is meglepő. Hősnőnk sem épp színes jelenség, már ami a ruházatát illeti. Zöld farmere fölé ma szürke pulóvert húzott és enyhén hullámos haját kiengedte. Orrán ovális, grafit szürke keretes szemüvege pihen, hosszú pilláit spirállal emelte ki, míg ajkait mélyvörös szájfény teszi élénkké. Fakó arcának éles vonásai, fanyar szépsége újra megkapó, ahogyan kisugárzása is figyelemreméltónak mondható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Lábakat a csizmába, karokat a kabátba. Imola magától öltözik fel és áll meg sapkájával a kezében és várja, hogy anyja is felvegye sajátját. Néznek egymásra némán, hősnőnk arcán elsimulnak a vonások, de gondolatai közé beeszi magát a kérdés, miszerint: Mióta ennyire önálló a gyermeke? Összemosolyognak ezután, majd Elektra magára kanyarítja petrolzöld szövetkabátját. Kezét emeli Imola felé, azonban a kislányt elhúzzák előle. Nyomban utánakap, baljával pedig már nyúl is zsebe felé, melyben pálcája rejlik. Védekező ösztöne élesebb, mint bármikor. Megragadja csemetéje karját, hogy maga mögé rántsa, ám ekkor rádöbben, hogy mi is történt valójában. Megrökönyödve néz, sötét szemeit az idegen gyerkőc és a mögötte álló férfi közt ide-oda kapkodva. - Szomszédok? - kérdez vissza gyanakvó éllel hangjában a riporternő, de ezalatt ujjai szorítása némileg enyhül, mind Imola kezén, mind pálcáján - Zsini és a papája ott laknak mellettünk, de sosem jönnek ki a házukból, amikor otthon vannak - jelenti ki Imola, mintha ez teljesen magától értetődő tény volna. Szemeiben, ahogy visszapillant anyjára, ugyanaz a bölcs nyugalom csillan meg, amivel a férfi képes volt egykor lecsendesíteni feleségét, amikor az hurrikánként tombolt. - A türkiz ajtós, viktoriánusban - reagál hősnőnk nyugodtabb stílusban, de még most sem engedi el lánya karját - Van neve is, kedves szomszéd? - kérdezi sötét szemeit a vele szemben levő arcán tartva, mialatt előre nyújtja szabad kezét, melyet amennyiben a másik fél viszonoz, úgy röviden megráz - Az enyém Rothstein Elektra - mutatkozik be hivatalos hangnemben, hangszínét szándékosan sötétebb tónusúvá téve, pont úgy, ahogy a rádióban szokta. Bársonyos ennek ellenére is, azonban érződik belőle valami zsigeri erő és titokzatosság, de bizonytalanságnak még az írmagja sem fedezhető fel benne. Átható tekintettel, kíváncsian kezdi ezután fürkészni a Zsini néven szólított kislányt. Bájos gyermek, különös ízléssel. Valóban nem találkoztak még, annyi szent, mert arra biztosan emlékezne. Ha másra nem, hát a gyerekőcre mindenképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Megüti érzékeny fülét a gyermek őszinte kijelentése. Azonnal oda is pillant rá, ahogyan kiejti a száján, majd szinte rögtön visszaemeli tekintetét a férfira, aki "nem szereti az embereket", hogy tanult tudását latba vetve bizonyosságot keressen minderre. Közben lánya karját elengedi, aki érdeklődve néz fel anyjára, várva, hogy akkor most mi is lesz ennek a furcsa találkozásnak a vége, mert az előbb még arról volt szó, hogy sietnek. - Megnyugtató a tudat, hogy legalább a húga ezek szerint szereti az embereket - mondja egy cinkos mosoly kíséretében, majd folytatja - Vele sem volt szerencsém találkozni még, de akkor úgy sejtem ez változni fog a jövőben - teszi hozzá, ezzel burkoltan megtudakolva, hogy az a bizonyos húg ott van-e a szomszédjukban. Ezután lányához fordul, hogy elé guggolva nyakában megigazítsa a sálat, ami apjáé volt régen, amikor még levitás diákként a Bagolykőbe járt. Elektra terve tehát megváltozott. Érdeklődését ez a mizantróp alak és gyermeke, egyként felkeltette. - Mit szólnál hozzá, ha előbb hazamennénk? Közben tudnátok Zsinivel beszélgetni - javasolja és bár az aprónép arca felragyog az örömtől, mégis összevonja szemöldökét, átgondolva a kialakult helyzetet. Tiszta anyja ez a lány. - Tomi vár bennünket, azt mondtad - szólal fel kétkedőn érvelve - Ez igaz, de otthon felejtettem valamit, amiért amúgy is vissza kellett volna mennünk. Így most egy okkal több adódott - simítja meg lánya arcát gyengéden hősnőnk, aztán miután biccentett a kicsi lány, anyja válla felett átpillant Mihálovics úrra. - Ha nem bánja, csatlakoznánk mégis - aztán, ahogy visszanéz mosolyogva rákacsint Imolára. Felegyenesedik és amennyiben nem utasítják el, úgy megfogva gyermeke kezét elindulnak otthonaik felé. Nincs messze, de ahhoz elég, hogy kielemezze a férfi mozgását, hangját, szóhasználatát. Elektra ugyanis él a gyanúperrel, hogy annak valami komoly oka kell legyen, hogy még sosem találkoztak. Ennyi év alatt egyszer sem futottak össze. Amnézia ide vagy oda, a nagy számok törvénye alapján is legalább egyszer látniuk kellett volna egymást. Felettébb gyanús, hogy erre mégsem volt precedens. Firkász kopó énje immár visszavonhatatlanul felneszelt, mert úgy érzi, szagot fogott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Gyanakvás, kétségek, kíváncsiság és a megfelelő helyen feltett jól irányzott kérdések. Egy riporter legalapvetőbb szériatartozékai. Ezek nélkül hivatásában, mondhatni eláshatja magát. Hősnőnknek ezeken felül még éleslátás és lelkiismeret is jutott. Zsigereiben érzi, hogy ő a kialakult szituáció ügyeletes persona non grataja. Mégis megmásítja szándékát és előbb hazamennek. Nyelve hegyén ott ül az éles riposzt, hogy azért ennyire ne örüljön már a férfi, ám inkább visszanyeli és hallgat. Szavak helyett hűvös mosollyal megtámogatott biccentéssel nyugtázza, az úgyszólván kényszer hatására megkapott engedélyt. Bezzeg a két lányka! Vidám beszélgetéssel indulnak meg kifelé. - Kicsim, valamit elfelejtettél! - szól gyermeke után, aki alkalmi siketnek tettetve magát, le sem veszi sötét szemeit Zsiniről. Eltanulta miként fürkészi anyja a vele beszélőket, s legalább annyit ért az emberekhez a maga szintjén - Imola! - szólal meg újra Elektra, kevéssé bársonyos tónussal ejtve ki az aprónép nevét - A sapkát is tessék felvenni, mert megfáik a fejed - folytatja, mire csemetéje megtorpan. Hátra pillant, majd kicsit csálén ugyan, de ráhúzza sötétbarna fürtjeire a kötött fejfedőt. Összemosolyognak, a gyerkőcök pedig mennek is tovább. - Néha a lánya nyugodtan átjöhet hozzánk, ha akar. Így legalább maga is kiélvezheti a mizantróp lét szépségeit - fordul menet közben a férfi felé Elektra, kíváncsian várja vajon a mondtba rejtett megjegyzés célt ér-e a kedves szomszédnál. Vére szinte felpezsdül a gondolatra, hogy itt sétál valakivel, aki kihívást jelenthet számára. Olyan embert szóra bírni, akiről még a tulajdon gyermeke is úgy nyilatkozik, hogy nem szereti az embereket, mi ha nem a kihívás kvintesszenciája? Tekintetét menet közben oldalvást ráveti szülőtársára. Felméri arcát, alkatát, s mozgását egyként. Hiába morózus a kisugárzása, a szemében hősnőnk felfedez valami furcsát. Alsó, ereszkedett szem és szemhéj állása van, ami a hűség, valamint az eredendő önzetlenség jele. Jámbor ember jegye. Ugy is hívják a fiziognómusok egymásközt az ilyen szemet, hogy kutya szem, vagy még kifejezettebb megjelenésében bernáthegyi szem. Elektra ezt az anomáliát az elméjében felvetett lapra listázza. Tabula raza. Két idegen, egy helyen, akik valójában szomszédok...Döbbenet.