Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Öt felé járt az idő amikor is kitalálta Lénárd, hogy gitározik egyet. Felállt az ágyról és oda sétált a bőröndhöz amiben a dolgai voltak. Nem pakolt ki mindent, mert lusta volt. A szépen összehajtogatott ruháit feltúrta és kihalászta a gitárját. Vissza ült az ágy szélére és kicsit megpengette a hangszert. Aztán felállt, kiindult az ajtón a gitárral.

Kicsit sétált míg végül kiért az udvara. Körbenézett, sokan voltak. Páran tollasoztak. Valaki pedig egyedül focizott. Elindult az egyik irányba amikor meglátott egy padot. Leült rá és a gitár pántját a nyakára helyezte. Végighúzta a húrokon a pengetőt. Halk hangokat adott ki. Kicsit elengedte majd erélyesebben húzta végig. Aztán elővett pár kottát és elkezdte játszani az egyik saját dalát. Az Egyedült. Néhányan felkapták a fejüket a dallamokra. Még pár tanár is. Elmélyülten zenélt. Mikor a dal végére ért, Lénárd felnézet. Akik hallgatták a fiút  mind egyszerre kezdték el megtapsolni. Lénárd ahogy körbe nézet látta, hogy egy-kettő tanár is ott áll és nézik. Pár perc után abbamaradt a taps és mindenki elment. Csak egy tanár maradt ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Akkor így lesz. - Egy bólintással is megerősítettem. Hasonlóképpen gondolkodtunk, és így a legkönnyebb együtt dolgozni valakivel.
Jól esett a felkérése. Szeretem az új tapasztalatokat nyújtó kihívásokat, és ez kétségtelenül az volt. Ovisoknak korábban nem terveztem még programot, de csupán azért, mert lehetőségem nem akadt rá. Most mindenképp meg akartam ragadni. Talán éppen ideje volt, hogy kisgyerekek közé merészkedjek.
- Ugyan, én köszönöm, hogy gondoltál rám ebben. Igazán jól esik. - Széles mosoly társult hálás tekintetem mellé. - Egy nagyon kedves feladatot adtál most ezzel nekem. Kicsit kizökkent a mindennapokból legalább. - Az pedig sosem árt az embernek. Ez egy fontos lecke volt számomra, mióta eljöttem otthonról. Azóta keresem mindig az új kalandokat. - Akkor leírom neked a történetet, és azt is, mit csinálnék velük szívesen. Aztán kijelölhetünk egy dátumot. - Közben az órámra pillantva nyugtáztam, hogy az időérzékem nem csalt, valóban ideje volt indulnom, ha nem akartam megváratni a diákjaimat.
- Még mindenképp egyeztessünk erről, most viszont muszáj mennem, lassan kezdődik a következő órám. További szép napot neked! - A hangszeremért nyúltam, s csak mosolyogva intettem Annának további köszönés képpen, mielőtt kiléptem volna a tanári ajtaján.