Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Abban a pillanatban már nem számított, hogy végre meglett Kornél. Megsemmisülten meredt maga elé, úgy rázott aprót fejével válaszképp. Nem, nem volt ez vicc. Bárcsak az lenne.
 Pillantások tömkelegét érezte magán, keze izzadni kezdett, de ujjai még mindig a pad szélét szorongatták. El is fehéredtek, amikor Kori felcsattant mellette. Hát még minek indokán.
 Száját nyitotta, hogy tiltakozzon a két lánynak, de csupán halk, szilánkosra tördelődött nyökögés hallatszott. Ez váratlanabbul érte, mint amikor Júlia gyanusította meg hasonlóval. Szent griffgané, ugye nem ő kezdte el ezt terjeszteni az iskolában...
 Tekintete némán fonódott össze Autumn-éval. Eddig az ilyen pletykák nem tudták felsérteni önbizalmának felszínét. Most sem kéne. Akkor miért érzi ennyire rosszul magát tőle? Szemei önkéntelenül tapadtak a lány szigorúan összezárt ajkaira, a gondolatok, melyek elsodorák figyelmét a jelenből, szégyentelenül gyorsan varázsolták paradicsompirossá mindkét fülét. Légzése gyorsult fel, ahogy Autumn elhagyta a termet.
 - Beszélnem kell vele - tolta el magát az asztaltól kapkodva, majd Kornélra nézett fel, mintha azt várná tőle, hogy véleményével erősítse meg az ötlet helyességét. - Te pedig - most ő bökött mutatóujjával, hideg szigorral telve Kornélia felé. - Ne higgy el minden ostobaságot, Merlinre. Ezerszer megmondtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Majdnem felborult a szék, olyan lendülettel állt fel helyéről a bíztató szavak hatására. Megkísérelt kirohanni a teremből, bár út közben majdnem felbukott Rami táskájának a szíjában - megint -, az elülső padsor egyik sarkán is fennakadt, s szembe találta magát Ardai tanárnővel is. Sűrű bocsánatkérések közepette kerülte meg őt, majd esett ki a folyosóra.
 - Autumn! - szólt rögtön, alig tudta palástolni a hangjában csengő ingerültséget. Fejét forgatta minden irányba, de nyomát sem látta Danversnek. Valószínűbbnek tartotta, hogy a lépcsőházak felé tart, így arra indult ő is.
 Ahogy befordult a sarkon, egy eridonos talárt vélt felfedezni, a ráboruló ismerős tincsekkel. Megpróbálta utolérni, de ez korán sem volt olyan egyszerű feladat. Mintha az egész kastély ellene dolgozott volna, úgy kellett kerülgetnie a szünetre kiszabaduló diákokat.
 - Autumn! Állj meg, Merlinre! - kiabált utána. Az nem volt kifejezés, hogy feldúltnak érezte magát. Beérvén a lányt karon fogta, hogy maga felé fordíthassa őt. Meglepődött magán, hiszen mindig is odafigyelt, hogy a Rue irányába intézett mozdulatai óvatosak és megfontoltak legyenek. - Elárulnád, hogy ez mire volt jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ujjai egy pillanatig tehetetlenül karmoltak a levegőbe, majd ökölbe szorította és elrejtette talárja ujja alatt.
 - Az lett volna a legjobb, ha nem foglalkozol velem tovább. Okom volt kerülni téged, szent szalamandra! Nem az volt a célom, hogy megutálj! - Kornélnál sem működött ez sokáig, de Autumn esetében sokkal több indoka volt erre.
 Elnézett Rue feje felett a semmibe, hogy összeszedhesse a gondolatait. Tanácstalanul túrt hajába, mert nem akarta, hogy ez idáig fajuljon. Azért kerülte, mert nem akarta, hogy aggódjon. Nem szerette volna, hogy neki is a lidérces álmai forogjanak a gondolataiban. Hogy megtörjön, ha ő véletlenül... hogy ha...
 Az már csak hab volt a tortán, hogy a pulzusszáma megduplázódott, amikor a közelébe került. Most is érezte magán. Nem állt vele szemtől szemben, amióta Szofival... nos igen.
 Vett egy mély levegőt, hogy a dühéből erőt merítsen és határozottságra váltsa azt.
 - Ez még mindig nem tartozik másra. Befelé - intett fejével komoran egy terem felé, ahonnan most özönlött ki az első évfolyam, sereghajtóként pedig az egyik professzor. Ha törik, ha szakad, nem fogja hagyni, hogy az egész iskola ettől zengjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Van más választásom? - morogta a fülébe, ahogy elhaladt mellette, majd szorosan zárkózott fel mögé. Sosem akart eljutni odáig, hogy csak akkor hallgassanak rá, ha már így viselkedik. Beletelik kis időbe, mire sikerül megbarátkoznia ezzel a gondolattal is. Tenyerét támasztotta az ajtónak, hogy kitáruljon Autumn előtt. Ismerős mozdulat volt, de a szituáció merőben idegen.
 Elhangzott egy Colloportus, mintha csak szitokszó lett volna a fiú nyelvén. Legalább addig legyen kis nyugtuk, amíg el nem kezdődik a következő óra. A platánpálca mintha most megérezte volna Zalán nyers mágiáját feltörni, engedelmessé vált, s kattant nyomban a zár.
 - Szeretnéd még jobban megkeseríteni az életemet, erről van szó? - fordult aztán élből a lány felé. - Mit hittél? Hogy megsértődtem rád? Olyannak ismersz, Autumn? Hogy örömömben nem beszélek veled?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ne forgasd ki a szavaimat, nem mondtam ilyet. Csak hogy az életem egyébként sem fenékig folyékony szerencse. - Kerülték a tekintetét, de talán jobb is volt így. Nem készült fel arra, mit talál a zöld szemekben. Ha csillanna is benne valami értékes, mi a garancia arra, hogy nem fogja most még jobban összetörni?
 - Pontosan, fogalmad sincs. Semmi köze ennek a hülye magánakciódhoz, szóval kár felháborodnod ezen! Akár hiszed, akár nem, pont azt akarom elkerülni, hogy úgy érezz, mint anyukádnál. Nem tehetem azt veled, hogy hagyom... Hogy ennyit foglalkozz a bajaimmal. Mert nem lehet, hogy... - Többször is elakadt a szava, kezdett elhalkulni, hiszen itt már veszélyes vizekre evezett azzal, mi hagyhatja el a száját. Ha Rue megtudja, mit álmodik és ne adja Merlin, többről van szó, mint egy éjszakáit megnyomorító jelenségről... Vitát szülne az egész és keserűséget. Nagyobbat mint a mostani.
 Előtte álltak, de tett egy lépést oldalra, mert kiszolgáltatottnak érezte magát, hogy az ő háta vetődik a falnak. Kíváncsisága túl nagy volt, tudni akarta, elérte-e mondandójával végre a kívánt hatást. Hisz ennél többet nem mondhatott. Fejét még mindig felszegte, de a tekintetének fonala már összeakadt Autumn-éval. Szentséges szalamandra, miért néz így rá? Ő csak jót akar neki, hát olyan nehéz ezt megérteni? Miért bünteti őt továbbra is?
 Légzése látványosan nehézzé vált, mintha a sprint, amivel utánajött, felért volna egy maratonnal is. Az igazi ok azonban az illat volt. Olyan intenzíven és hirtelen találta meg Zalánt a lány szédítő bűvköre, hogy libabőrös lett a karja tőle. Nem lesz ez így jó.
 - Fontos vagy nekem. Ez vezérelt mindent, amit csináltam. Ezért nem haragudhatsz rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ez a méreg csak is a te fejed szüleménye. Könnyebb valakire dühösnek lenni, mint szomorúságot mutatni iránta. És ez engem igazol. Hiszen mérgedben sírsz, nem igaz? - mutatott a lány arcára, de nem volt mersze letörölni a könnyeket. Egy szemvillanással később meg is tették helyette.
 Még mindig nem érezte úgy, hogy a szavai lényegét kapta volna el, így megint lépett egyet, most már a másik irányába. Mások előtt könnyű volt őt sarokba szorítani, hiszen nem volt hajlandó senki kedvéért műsort rendezni. Hajlott ugyan a kompromisszumokra, de ezt a békát képtelen volt most lenyelni, s ezzel a szigorú, de még mindig visszafogott, elborult kékséggel zúdított könyörtelen vihart a másikra, ahogy fölé magasodott.
 - Nincs jogod olyan dolgokba ártani magadat, amit te nem engednél meg másnak! Mert hogy erre máig képtelen vagy. Még akkor is, ha én kérdeztek rólad… - elharapta a mondat végét, mert akármekkora szálka is volt a szemében, nincs joga felhánytorgatni Danversék múltját. Hiszen épp ilyesféle megértésre akarta tanítani Autumn-ot, volt így is elég megbeszélnivalójuk. És erre rádöbbenvén, Zalán elhátrált Rue-tól, fordult egyet és a lehetőségeit mérlegelve kezdett fel-alá mászkálni a teremben.
 - Ez nem… nem értheted, Autumn. Nem mondhatom el - fakadt ki keservesen, ujjai idegesen kezdtek babrálni a platánpálcával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

 - Kérkedni? Szerinted ez valami verseny? - Értetlenkedve tátotta el a száját, s csak nagy nehezen tudta becsukni azt. Remélte, hogy Autumn agya csak a vita hevében borult így el és átgondolja majd józanul is, miket ejtett ki a száján.
 - Nem tudom, hogyan tudnék... nyitni feléd anélkül, hogy mindent elrontanék - vallotta be, hangszíne riadt volt, pillantása most segélykérően csillant a lány irányába. Sosem akart haragban lenni vele, de az nem fog megoldódni, ha nem lesz őszinte legalább egyvalamiben. Mert úgy látszik, Rue szerint a távolság nem opció. Miért nem mondja el neki, hogy mi az az álom, mégis mi olyan nehéz ezen? Hát ha nem megy, mondd meg neki inkább azt.
 Már a gondolattól is megijedt és ez ordított a testbeszédéről is. Akaratlanul mérte végig a lányt, hosszasan időzött el a szeme a kezén, az arccsontján, majd az ajkain. A sajátjai elnyíltak, de csupán azért, hogy a torkán fennakadó forró levegőt képes legyen akarattal kipréselni magából, ha már elfelejtett rendesen lélegezni. Mintha most látná először őt. Úgy igazán. Hiszen az a milliónyi fátyolszerű önámítás és tagadás lehullott a szeméről. Ami pedig maradt előtte, az ritka volt és csodaszép.
 Zalán annyira nem figyelt oda magára, hogy a pálca - megunva, hogy megállás nélkül piszkálták - áramütéssel ajándékozta meg szoborrá dermedt gazdáját. És mégis: a "barátság" szó jobban fájt, mint az apró villámok.
 Lehetetlen helyzetben érezte magát. Sehogy sem volt ez jó sem rövid-, sem hosszú távon. Hitetlenkedve nézett az ajtóra, melynek kilincsét pont akkor próbálta valaki erőtlenül lenyomni a túloldalon. Fogytán volt az idejük, de semennyivel nem jártak előrébb a beszélgetésben.
 - Autumn - kérlelte őt, remélve, hogy jobb megoldás is fog eszébe jutni az imént felajánlottnál. - Te is tudod, hogy így nem hagynálak itt. Még ha azt is hiszed, hogy egyszer már megtettem.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Megpróbálni, na persze. Autumn, egyébként csak szólnék, hogy vészjósló ómenhez hasonlító álmaim vannak, amikor lezuhanok egy seprűvel és ezer darabra töröm magam. Remélem, így már minden rendben lesz köztünk, rá se ránts az egészre... Vagy a másik? Autumn, annyit szerettem volna mondani, hogy belédestem. Tudod, van ez a fura késztetés arra, hogy csak úgy megcsókoljalak ahogyan és amikor csak szeretném. Hogy tetszik az ötlet? Értem, azért barátok maradhatnánk, nem lenne gáz?
 De. Az lenne. Már most gáz az egész szituáció. Miért nem hagyta elviharzani csak úgy már az elején? Olyan érzése volt, hogy hurokba kerültek a témát illetően. Döntenie kellett, mert józan észért hiába könyörgött mind saját, mind a másik irányába.
 - Ezt most fejezzük be, mert nem fogom elismételni. Ez a fél év éppolyan szar volt nekem nélküled, mint fordítva. Nem tudlak rávenni, hogy jobban bízz bennem, amikor ilyen döntésket hozok, ez talán az én hibám, de... Színtiszta dühből lerohanni az egész évfolyamom előtt és hülyét csinálni belőlem nem tartozik a legkedvesebb tetteid közé és a csalódottságod nem hatalmazhat fel ilyenekre. Olyan helyzetbe kényszerítettél most, hogy bármilyen irányba lépek, szakadék lesz a túloldalon.
 Egyre többen próbálkoztak az ajtónál, amikor Zalán arcáról mintha leradírozták volna az érzelmeket. Talán így könnyebb volt megmozdulnia, mert azt eredményezte, hogy a kijárat felé fordult, pálcáját felemelte, hogy majd kinyithassa, de a platán szüntelenül égette ujját. Most meg mi a gondja??
 - Ha megpróbálom, mi a garancia arra, hogy nem fogsz máshogy nézni rám?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

 Nem életbiztosítás. Prüszkölve tört fel belőle az apró nevetés. Igen, valóban emlékezett ilyesmire. Annyira naiv volt, hogy eszetlenül kereste folyton Autumn társaságát és csak a jót remélte tőle, mígnem hajlamos lett megfeledkezni valamiről: ennél könnyebb nem lesz az élete mellette.
 - Ez üres ígéret, ezt pedig te tudod. Nem leszel képes elviselni, hogy... eddig sem tudtad elviselni, hogy valami változott. Hogy én változtam. Minden áron tudni akarod majd, hogy miért és akkor megint tőlünk fog zengeni az egész iskola.
 Fülét megütötte megint a sírás, vagy valami ahhoz hasonló hang. Megijesztette a tudat, hogy megríkatta. Na és most mit csináljon? Hitetlenül bámulta a plafont, mintha oda lenne írva, mi a teendő ilyenkor, de súgógép híján - és mert jobb ötlete tényleg nem volt - ő is az ajtó felé indult.
 Talán az a kilátás, hogy ez a mosolyszünet végleges lesz, vagy Rue ismerős parfüme, ami megint megtalálta, vagy csupán a dac, amit még Júlia hergelése váltott ki belőle, nem tudni, de valamely ok folytán a józan ész integetve távozott Zalán fejéből, hogy szabad kezével megfodítsa a vállánál fogva Autumn-ot és lehajoljon hozzá.
 Ábrándozott erről sokszor, de nem igazán így képzelte el az első csókját. A sürgető diáksereg zaját az ajtó túloldalán, az ujjait égető platánpálcával, s hogy a lány, akivel megteszi, sír. Miatta. És nem a boldogságtól. Szép munka, mondhatom.
 Nem volt magánál, olyan gyorsan vert a szíve, és ha tudta volna, hogy ilyen nehéz leállnia, bele sem kezdett volna. Elnyíló ajkával készült elmélyíteni a csókot, de akkor fogta fel, hogy ez nem csak valami ábránd, itt ketten vannak, szemben vele Autumn hús-vér valójában. Félbeszakította a mozdulatot, de látható volt abból a remegő sóhajból rajta, hogy bánja. Őszinteséget akart. Valamit muszáj volt felmutatnia. Mindeközben rettegett a reakciótól, hisz sejtette mi lesz az. Nem is merte megvárni. A kék vihar elszakadt a zöld pillantástól, kattant a zár, és már azt sem tudta merre kéne most mennie, csak abban volt biztos, hogy el innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kornél piszkálta fel álmából, és bár homályosan látta először az előtte lévő alakokat, a fészkelődésükből kikövetkeztette, hogy vége volt az órájuknak. Sokatmondóan nézett barátjára, jelezve neki, hogy tényleg komolyan veszi már a dolgot. Még ha retteg is tőle.
 - Tanár úr - magán is meglepődött, mekkora bátorsággal szólt Farkasházy után. Egy gyors bocsánatot pusmogott Raminak, ahogy kikerülte őt, majd megállt a bájital pulpitus előtt. Táskáját úgy szorította magához, mintha arra készülne, hogy ez a beszélgetés fájdalmas lesz. - Van egy perce esetleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egyik keze a zsebében volt, azt a papírt gyűrögette benne, amit Laines prof. adott neki pár napja. Egyik döntéshez sem volt elég bátorsága, de ha őszinte akart lenni magához, inkább Rudibával vitatná meg ezt, mintha benttartanák a gyengélkedőn, vagy felhívjon egy pszichológus, akinek még annyi hasznát sem vette volna.
 - Beszélt esetleg önnel Laines tanár úr a... - torkára forrt a szó, ahogy egyik lábáról a másikra nehezedett. - Lehet, hogy ön is tudomást szerzett az álla... Hogy gondok vannak velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Habozott, amikor hellyel kínálták, ahogy a beszéddel is. Szóval csak a házvezetői tudnak erről. Bár a rossz jegyeit a többi tanára is észrevehette. Remélte, hogy nem neki kell magából kipréselnie az informáiókat, de úgy tűnik, muszáj lesz.
 - Alvással kapcsolatos. - Végül megemberelte magát és ő is leült. Kerülte a tanára tekintetét. - Nem megy úgy, ahogy kéne. Vagyis az elalvás rész működik, csak... úgy maradni nem sikerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hitetlen fintor kifejezése szaladt át vonásain, bár nem a professzornak szólt. Mindinkább a felvetésnek, hogy ezt a valamit lehet-e szimplán rémálomnak nevezni. Amikor a húga sipákol amiatt, mert a tudata elhiteti vele, hogy a kígyókkal borított padló igazi, azt talán lehetne ezzel a névvel illetni. De ez... ez tényleg olyan, mint a valóság.
 - Rémálmok - bólintott beleegyezően. - Régen ritkábbak voltak, most már... Gyakoribb. Sokkal. Kaptam Ben... - elharapta az ajkát, nehogy elszólja magát. - Próbálkoztam altatóitallal, de az...
 Szaporábban kezdte venni a levegőt, mert megrémítette az emlék. Az a főzet álomhurokba sodorta. Át kellett élnie az esést újra és újra.
 - A zajok segítenek kicsit. Például az órakattogás. Nem hagynak mély álomba zuhanni. De ez az eredménye. - Kapkodva mutatott kialvatlan arcára. Félve nézett aztán a férfira. - Higgye el tanár úr, én is szeretném tudni, micsoda ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Lelki eredetű? - kérdezett vissza. A tanár úr kedvéért elgondolkodott rajta, de akármennyire is erőltette meg az emlékezetét, nem igazán talált köztük olyasmit, ami kiválthatta volna a jelenséget. - A nagyanyám meghalt pár éve, de már azelőtt is voltak álmaim.
 Megütközve nézett a férfira az ötlet hallatán. Szemei így csak még nagyobbnak tűntek, hogy karikák keretezték azt. Égkék íriszére viharfelhőt formált a riadtság. - Nem szeretnék gyengélkedőre menni ezzel.
 Fészkelődni kezdett a székében, óvatos pillantást vetve a tanterem kijárata felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az elmélkedését arról, hogyan oldjon kereket, egy újabb kérdés szabotálta. Ezen a válaszon tényleg törnie kellett a fejét.
 - Azt hiszem, hogy hét évesen - felelte vontatottan. - Igen, apám balesete után pár hónappal. De akkor még csak egyszer-egyszer.
 Homlokráncolva próbálta felmérni, mennyi igazság lehet a professzor szavaiban. Annyira szürreálisnak hangzott az ötlet, hogy azt hitte, viccelnek vele. Úgy gondolta először, hogy a gyengélkedő lesz a kockázatosabb választás, de most már ebben sem volt olyan biztos.
 Enyhén előredőlt a székben s jó darabig elnémult. Gondolkodni próbált, de látszott, hogy a kimerültség kezdte kikezdeni a figyelmét.
 - Nem, nem akarok mást - szögezte le azt, amiben biztos volt. Habár Autumn neve hamar megfordult a fejében, gyorsan elvetette. Elevenen élt benne az emlék, amikor már szinte sírva könyörgött neki, hogy ébredjen fel. Nem akarta, hogy neki rosszabb legyen csak azért, mert Zalán biztonságban érzi magát mellette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Fejét rázta, mert abban biztos volt, hogy a látomás nem válogatja meg az időpontokat, egyszerűen csak... megtalálja őt.
 Ellenkezni próbált, amikor máris felajánlottak neki valamit, visszakozni akart az egésztől. Benett is vaktában ajánlotta neki az altatóitalt, annak is megvolt az eredménye.
 - Tanár úr, ez nem biztos, hogy... - felnézett a férfira, ami elakasztotta a szavát. Kelletlenül vette el az üvegcsét és valami köszönetfélét motyogott az orra alatt.
 Őszintén? Fogalma sem volt, mit vár ettől a beszélgetéstől. Örülnie kellett volna, de szűnni nem akaró nyugtalanság mardosta belülről. Óvatosan kelt fel a helyéről, majd indult el az ajtó felé.
 Kornél biztos kérdezni fogja, mi történt ma. De neki legalább el merte ezeket mondani, mert tudta, hogy faggatni nem fogja őt semmi olyanról, amit ne akarna magától elmondani. De most csak annyi konklúziót fog tudni levonni ő is ebből, amiről idáig remélte, hogy elkerülhető: valami megváltozott. És sosem lesz már a régi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egész bűbájtan órán nyikkanás nélkül kuksolt a sarokban és kivételesen nem azért, mert most álmos volt: a legutóbbi húzása után rá sem mert nézni Kakasi tanárnőre, mert félt, hogy már azért is pontot fog levonni tőle, mert levegőt vesz. Persze a gyakorlati részt így sem tudta megúszni és legnagyobb szerencséjére tanév eleje óta mintha kicserélték volna a pálcáját. Tökéletes, precíz bűbájok... igaz, sokszor túl erősre sikeredtek, ezt már SVK-n is megkapta, de Zalán érthető okokból nem bánta. Örült, hogy a platánpálca behódolt neki.
 A teremből kifelé menet azonban meglepő módon nem Gabi néni tartotta fel, hanem Inez.
 - Inez? - köszönt gyanakodva, mert nem volt hozzászokva a lánytól efféle közvetlenséghez.
 - Az, főnix. De honnan... - elharapta a mondat végét, hiszen már tudnia kellett volna, hogy az iskola híres párbajozója ért az ilyesmihez. Éppen ezért pislogott szerényen a kezében pihenő pálcára. Pont ő mond ilyesmit? Neki? - Nem hiszem, hogy egzotikus, csak... egy sima pálca.
 Amint ezt kimondta, mintha csak a bűvös eszköz hallotta volna őt, parázslani kezdett az ujjai közt. Felszisszent, idegesen rázott egyet a kezén, úgy folytatta.
 - Miért kérdezed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Halványan felcsillant szemében a vérbeli szfinx értelme, hiszen ez merőben új és érdekes információ volt. Bár annyira nem volt már érdeklődő, mint mondjuk elsőben, de elmélkedésre késztette, mi más szolgálhat még egy pálca magjául.
 Érezte, hogy pír kúszik az arcára, mert Inez tovább szórta a nyakába a dicséretet. Zavartan kihúzta magát, de legalább nem volt egyedül azzal, hogy ez a szóváltás mindkettejüknek furcsa kissé.
 - Nem, én nem tudom, csak... - kezdett akadékoskodni, de aztán rendesen elgondolkodott. - Azt hiszem, kicsit besokalltam... és valamit áttörtem vele. Szerintem csak indulatból, de sikerült betörni. - Ostobán hangzott, pedig így volt. Tavaly ősszel sok ember játszotta el a bizalmát és számos dologgal kellett szembesítenie önmagát vagy épp a sarkára állni. Jacob hülyének és hazugnak nézte, mindezt olyan stílusban fejezte ki, ami Zalánnak is sok volt. Júlia kimutatta a foga fehérjét. A szülei megfosztották a seprűjétől. Laines prof választás elé állította az álmaival kapcsolatban. Bevallotta Rue-nak az érzelmeit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Hátradőlt kissé, hiszen ezek a kérdések éppúgy kezdtek a privát szférájába tolakodni, mintha Inez az arcába hajolt volna.
 - Nem szándékozom tovább pesztrálni a pálcámat, már így is többet megtesz nekem, mint reméltem volna. - Szemöldökét vonta össze, mert nem tudta, mi a célja ennek a beszélgetésnek. - Oké Inez, van valami oka is, amiért leálltál velem beszélgetni vagy csak kapuzárási pánikod lett végzősként és rájöttél, hogy nincs szociális életed? Mert akkor elárulom, nem a legjobb embert választottad ehhez.
 Hangja nem volt ingerült, csupán fáradt, emellé szavai kegyetlenül őszintén csíptek. Állta Inez tekintetét, bár nem kihívóan, inkább hangsúlyozva, hogy nincs türelme az efféle körtáncokhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Merlinre, ha kiderül, hogy minden rellonos lány olyan, mint az, aki hisztériázott neki tavaly a gyengélkedőn, akkor hálát fog adni az égnek, hogy a Levita körlete a lehető legmesszebb húzódik a sárkányokétól.
 - Gondolom ez válasz akar lenni a kérdésemre - mormogta, ahogy Inez távolodni kezdett. - Talán ha az indulatodat te is a csatatéren vezetnéd le és nem magadban puffogva, majd sikerül szintet lépned.
 Ingerülten vágta zsebre kezeit. Régen talán éppen ő lett volna az, aki felháborodik az ilyen stíluson. Most már azt nem érti, hogy másoknak miért tart még nála is több időbe, mire realizálják, hogy vannak nagyobb dilemmák is az életben, minthogy egyszerű szavakon akadjanak fent.