Zselyke olvasta már a kiírásban, hogy mi várható, amikor jelentkezett, de ez még mindig jobb volt, mint egyedül kuksolni a könyvtár egy eldugott részében. Azt azonban nem várta, hogy a delikvens tanársegéd milyen stílusban vezeti fel a khm… eseményt.
A kíváncsiság majd megölte, hogy vajon miként fog ez zajlani, főleg úgy, hogy ő már priuszos volt némileg Brightmore profnál, amikor egyszer elkapta takarodó utáni illegitim hálókörleten kívüli tartózkodása pillanatában. Mentségére legyen mondva, a Fejetlenség folyosóján szerzett tapasztalatok bőven elég büntetésül szolgáltak, hogy egy életre megtanulja a leckét: éjszaka aludni kell, és az erre rövidebb mondatocskára soha többet eszébe se jusson hallgatni – még akkor se, ha ez a gondolat az ő fejében fordulna meg.
Először csak felvonta a szemöldökét, hallgatva a prédikációt, majd utána igyekezett visszafogni az arcmimikáját, hogy normálisan tudjon jegyzeteket készíteni magának, aztán úgy laza öt perc után már kibukott belőle a röhögés. Eddig bírta. Kende előadásmódja mondhatni, kicsinálta a koncentrációját, de ezen nem csodálkozott már, hisz tanév végéhez közeledtek, és már amúgy is kicsit megborította egyensúlyát, hogy hol edzéseken volt, hol meg itt. Hol meg ugye, versenyeken.
– Engedelmeddel én is megpróbálkoznék kegy válasszal: ha a sárkány maga dobja el, esetleg sérülés miatt veszti el az adott akármijét, egyébként ép példányt megcsonkítani szigorúan tilos, törvény bünteti – csápolt ám lelkesen, mielőtt belekezdett a magyarázatba. Szuper lesz ez, gondolta közben, szeme játékos csillogásából lehetett következtetni, hogy még párszor el fogja röhögni magát az alkalom alatt.
Oké, chillelj, kislány, ez is ugyanolyan óra, mint a többi, ne röhögj már! – mantrázta magának gondolatban, de azért a vigyor ott terpeszkedett még a kis simabőrű pofikáján.
A kíváncsiság majd megölte, hogy vajon miként fog ez zajlani, főleg úgy, hogy ő már priuszos volt némileg Brightmore profnál, amikor egyszer elkapta takarodó utáni illegitim hálókörleten kívüli tartózkodása pillanatában. Mentségére legyen mondva, a Fejetlenség folyosóján szerzett tapasztalatok bőven elég büntetésül szolgáltak, hogy egy életre megtanulja a leckét: éjszaka aludni kell, és az erre rövidebb mondatocskára soha többet eszébe se jusson hallgatni – még akkor se, ha ez a gondolat az ő fejében fordulna meg.
Először csak felvonta a szemöldökét, hallgatva a prédikációt, majd utána igyekezett visszafogni az arcmimikáját, hogy normálisan tudjon jegyzeteket készíteni magának, aztán úgy laza öt perc után már kibukott belőle a röhögés. Eddig bírta. Kende előadásmódja mondhatni, kicsinálta a koncentrációját, de ezen nem csodálkozott már, hisz tanév végéhez közeledtek, és már amúgy is kicsit megborította egyensúlyát, hogy hol edzéseken volt, hol meg itt. Hol meg ugye, versenyeken.
– Engedelmeddel én is megpróbálkoznék kegy válasszal: ha a sárkány maga dobja el, esetleg sérülés miatt veszti el az adott akármijét, egyébként ép példányt megcsonkítani szigorúan tilos, törvény bünteti – csápolt ám lelkesen, mielőtt belekezdett a magyarázatba. Szuper lesz ez, gondolta közben, szeme játékos csillogásából lehetett következtetni, hogy még párszor el fogja röhögni magát az alkalom alatt.
Oké, chillelj, kislány, ez is ugyanolyan óra, mint a többi, ne röhögj már! – mantrázta magának gondolatban, de azért a vigyor ott terpeszkedett még a kis simabőrű pofikáján.