[zárt]
Már nem egyszer megfordult a fejemben a gondolat, hogy megjavítom azt a fali polcot, ami félig leszakadt. A nagyja az egyik sarokba lett elpaterolva, miután randevúzott a padlóval, de a maradék, ami nem a földön kötött ki, ott díszelgett tovább a falon: pár egymáshoz közel lévő ócska, rozsdás szög. De persze gondolta volna a bánatos nyavalya, hogy az ágyon bűvészkedve elvesztem az egyensúlyom, majd teljes testsúlyommal a szöges résznek esik a jobb tenyerem! Pedig az ég világon semmi bajom a egyensúlyérzékelésemmel, de a lónak is négy lába van, mégis megbotlik, ugyebár. Hideg víz alá pakoltam a sebesült részt, de nem hogy kötszert, még fertőtlenítőt se hoztam magammal Pestről, így aztán megindultam a Rellonból kifelé. Eleinte a gyengélkedő felé vettem az irányt, de hát ilyenkor már csak mégse zargassak senkit (főleg, hogy bőven elmúlt 11 óra), így aztán megtorpantam valamelyik folyosón. Amellett tettem le a voksot, hogy a szertárakban kell lennie legalább az egyiknek ezek közül. Ráérősen bandukoltam tovább, noha igencsak égetett a seb, amellett, hogy vérzett is, és nem sokára beszabadultam a szertárba. Hálát mondtam valamilyen felsőbb hatalomnak, amiért itt mugli módszerrel kell meggyújtani a lámpást, amit meg is tettem, majd egy kezdetleges elkeseredést követően, amit a látvány nyújtott, elkezdtem kutakodni. A hidrogénperoxidot elég hamar megtaláltam, ám a kötszer felkutatásával szórakoztam egy kicsit. Valamelyik kupac alatti dobozban azonban rábukkantam elsősegélyes cuccokra, és egy steril géz kötszerrel is megáldott a sors, aminek ugyan pár hónapja lejárt a szavatossági ideje, de tökéletesnek tituláltam. Zsebre vágtam és elindultam kifelé.. illetve indultam volna. A mai nap újabb meglepetése: csodával határos módon magamra zártam az ajtót. Hiába húztam vagy toltam, meg se moccant. Dühödten belerúgtam a faajtóba, amivel csak azt értem el, hogy most már egy alsó végtagom is sajgott, és bár elég jól hordozza a folyosó a zajokat, mint például ennek a visszhangját is, mégsem hittem, hogy kijutok innen, még mielőtt mumifikálódnék. Péntek éjjel volt, ráadásul perceken belül éjfélt ütött a karórám. Megforgattam szemeimet, majd odatelepedtem az bejárathoz, és nekiálltam bekötözni a kezemet - legalább gyógyulófélben érjen utol a halál.