Egy tál zabpehellyel a kezében sétál a folyosón. Majd gyanús szempárral tekintget a környezetében lévő emberekre.~Nem adok senkinek a zabpelyhemből. El kellene bújnom előlük.~ Majd meglátott egy ajtót és azt gondolta: ~Majd ide elbújok.~ S lassan az ajtó felé közeledik. Mikor odaér végre az ajtóhoz körbenéz,majd bemegy az ajtón. Lassacskán észreveszi hogy az ajtó folyamatosan zárul be mögötte. mire odaérne az ajtóhoz, bezáródott.
-Segítség. Valaki segítsen.
Ütögeti az ajtót. kis idő múlva rájön, hogy mindez hiába. Hát beletörődött. Így leült az ajtóval szemben, és tovább eszi a zabpelyhét.
-Segítség. Valaki, akárki? Van itt valaki?