Ami azt illeti, olyasmin, mint párbajszakkör, még sohasem vett részt – most mégis lefelé ballagott az SVK tanterembe, amolyan mindig jó, ha van egy öcskös a közelben alapon, avagy segíteni fog Seth-nek, ha szüksége lesz rá. Mivel nem tudták előre, hogy mennyien lesznek, így talán nem árt majd a több figyelő szempár, ráadásul, ha valaki nagy fába szeretné vágni a fejszéjét, akkor ő is kihívható lesz.
Egyszerű, testhez álló ruhát viselt, amelynek sötét színe ideális lenne rejtőzéshez is akár, de elsősorban a praktikum miatt választotta ezt. Könnyű benne mozogni, ráadásul, ha valaki szeretné, akkor könnyebb megfigyelni a mozgását is varázslás közben, elvégre itt most tanítás lesz vagy mi a szösz. Mindenesetre elhatározta, hogy tényleg csak akkor fog előkerülni a sarokból, ha szüksége is lesz rá. Ennek okán hozott magával egy fél literes, lezárható teásbögrét is, amelyből olykor kortyolt egy kicsit már út közben is, mert hűvösnek találta az időt a folyosókon.
Mikor a helyszínre érkezett, akkor belépett a terembe, ahol még csak Seth és a tanársegédje tartózkodott.
- Hello – köszönt, ezúttal eltekintve attól, hogy a diáknak címezzen egy magázó köszönést is, mert nem volt kedve fáradni vele. Kinézett magának egy kényelmesnek tűnő széket, de mielőtt leült volna még a testvéréhez fordult. - Hoztam néhány bájitalt, ami jól jöhet - magyarázta, majd egy nagy korty után lerakta a hatalmas bögrét. - Finom tea, nem is túl cukros - jegyezte még meg, jelezve, hogy Seth bátran szolgálja ki magát, aztán nekiállt kipakolni az elsősegélyhez összeszedett holmik mellé az üvegcséket.

Szórakozottan bólogatott Seth szavaira, mert közben teljesen lekötötte, hogy még utoljára ellenőrizze, hogy mindent elhozott-e, amit szeretett volna. A bátyja egyébként is jól felkészült a vészhelyzetekre, de a bájitalok terén Sebby volt jobb, úgyhogy néhány aprósággal megtoldotta a készletet. Épphogy leült ezután a tevékenység után, máris nyílt az ajtó és Ricsi lépett be rajta.
- Önnek is, Szépvölgyi úr - válaszolt rögtön mostohatestvérének, de az arcán széles vigyor szaladt szét. Nem tudta, hogy a másik mikor fogja megunni az ilyen játékokat, de Sebby mindig jól szórakozott rajta.
Közben kézbe vette ismét a bögréjét, hogy belekortyoljon a teába, ha már Seth nem kért. Mostanában valahogy már majdnem annyi teát ivott, mint kakaót, ami kicsit az utóbbi rovására ment, de így is egészen élhető volt az élet.
- Köszönöm, jól - biccentett még mindig nevetve, és egy jelképes mozdulattal kínálta hellyel a fiút maga mellett. - Teát? - kérdezte tőle is, aztán ha kért, akkor odaadta a bögrét, viszont közben elvonta a figyelmét az ismét nyíló ajtó. Két diákkal és Viktorral lettek csakhamar gazdagabbak. Sebby mindenkinek köszönt szépen, kinek-kinek a rangjának megfelelő módon, viszont valahol itt ki is vonta magát a beszélgetésből, ha esetleg kialakult volna a csoportban ilyesmi, és inkább csendben figyelte az embereket.

Ricsi

Miután ilyen nagy egyetértésben teázgattak Ricsivel kicsit el is bambult, csak biccentve mindenkinek, aki közben érkezett. A dologból az zökkentette ki, mikor Seth közölte a párokat. Első pillanatban felvonta a szemöldökét, aztán vetett egy kérdő pillantást a bátyja hátára, amivel persze semmit se ért, de végül egy szó nélkül felkelt és elindult a neki kijelölt helyre. Akárhogy is nézzük, tényleg ez volt a leglogikusabb megoldás.
Szétnézett a terepen, mielőtt beállt volna a másik fiúval szemben és igyekezett felmérni, hogy mit lehet remekül kihasználni, ha támadásról vagy védekezésről van szó. Aztán szembenézett Ricsivel, megeresztett felé egy mosolyt, amiben nem kihívás volt, sokkal inkább afféle "na végre" árnyalat, mert egymás ellen még sosem párbajoztak, pedig jó tapasztalat és érdekes dolog is. Ezután szépen, szabályosan meghajolt, majd amint visszaérkezett párbajállásba, és megbizonyosodott róla, hogy Ricsi is készen áll, máris támadt.
- Capitulatus! - lőtte ki a legegyszerűbb lefegyverző átkot bemelegítés gyanánt, és közben minden idegszálával Ricsire és a mozdulataira kezdett figyelni, hogy azonnal reagálhasson, ha valamivel visszatámad. Izmai megfeszültek, tekintetébe a logika tompa fénye költözött.

Ricsi

Na jó, a varázslat, amivel kezdett, tényleg nem a legtökéletesebben lett kivitelezve. Talán nem vette elég komolyan Ricsit, vagy inkább csak nem akarta már rögtön az elején rövidre zárni a dolgot, ki tudja? A lényeg, hogy ennél már szerepelt jobban is. Ennek ellenére a figyelme nem lankadt, nem zökkent ki, így mikor jött a válasz, akkor rögtön tudott védekezni.
- Protego! - hangzott a varázslat, mert egyelőre nem akart kimozdulni a stabil helyzetből, amiből a másikat figyelte. A fedezék kellemetlen dolog, de talán lehet vele mit kezdeni, csak aztán elég gyorsan kellene majd reagálni, hogy ha a másik támad, akkor ne legyen vele gond. Még jó, hogy az előbbi eset miatt Sebby most már elkezdte igazán komolyan venni a dolgot, úgyhogy gyors másfél lépés után, amivel szembe került Ricsi fedezékével, már varázsolt is.
- Reducto! - Abban reménykedett, hogy Ricsit sikerül elsodortatni a saját védelmével, de ki tudja mi lesz a vége. Előfordulhat, hogy a másik elég gyors, hogy elmeneküljön.

Ricsi

Kicsit erősebbre sikerült a varázslata, mint akarta, mert igazából bántani nem szerette volna Ricsit, de legyőzni annál inkább. Mikor a másik eltűnt, akkor hirtelen mozdult, hogy lehetőleg három méteren belülre kerüljön, még ha ezzel kockáztatta is, hogy a másik megtámadja, de a szekrény alól nehéz lenne.
- Illigo - mondta, hogy a fiú ne tudjon elmozdulni a helyéről. Amennyiben sikerült, rögtön távolodott, de hátrálás közben még ismét varázsolt, hogy be tudja lőni a másik helyét a három méteren belül.
- Homenum Revelio - irányította a pálcáját a megfelelő irányba, és figyelt, hogy hol tűnik majd fel a derengő fény, ami a fiú jelenlétét jelzi. Készenlétben állt, hátha a másik közben láthatatlanul kezd támadásba. Még szerencse, hogy a varázslat fénycsóváját mindenképp észlelné.

Ricsi

Kissé elbénázta a második varázslatát, de annyira nem volt meglepő, mert hirtelen beugrott neki Ricsi és a szekrények idillikus kapcsolata, amitől kis híján elröhögte magát. Hamar túltette magát azon, hogy nem jött össze a varázslata, bár nem volt sok ideje tűnődni ezen eleve a felé száguldó szekrény miatt, ami  mintegy vissza a feladónak módon indult az irányába. Szerencsére elég távol volt, de mégsem eléggé, ugyanis mikor hirtelen dőlni kezdett, akkor kissé koppant a sarka Sebby térdén. Ez elég fájdalmas volt, fel is szisszent, viszont a szekrény hirtelenjében előlépett fedezékké, még ha kicsit alacsony is volt. Egyelőre nem mozdult volna igazán úgysem, hát letérdelt, hogy pihentesse a lábát, de közben már küldte is a következő varázslatot. Tudnia kellett hol van Ricsi, így olyan állat segítségét hívta, aminek jó a szaglása.
- Avis - mondta, és kis szerencsével egy csapat egeret idézett meg, majd folytatta. - Oppugno! - Mivel az egereknek amúgy is rossz a látása, így mindegy volt a láthatatlanság, a szagról viszont tudniuk kellett, hogy hol van a másik. Akkor pedig már csak le kell szednie.

Ricsi

Nem úgy tűnt, mintha mostanában nagyon sikerülne neki igazán jó varázslatokat összehozni, de a három kis egérkét mégsem bánta, mert annyira aranyosnak találta őket. Ennek ellenére nem sok hasznot hajtottak szegénykék, mert bár Ricsit nyilván megtalálták és egy pillanatig látta, hogy merre is lehet a másik, de utána a három kis jószág nem tudott elég effektív lenni. Mikor aztán úgy tűnt, hogy nem történik semmi - lévén tényleg nem látta a miniatűr kígyót -, szusszant egyet és jobb híján más taktikához folyamodott.
- Salvio hexia - mondta ő is, majd azzal a gondolattal, hogy Ricsi biztos azt hiszi ezek után, hogy elmozdul majd a helyéről, éppen ott maradt a szekrény mögött, ahol eddig volt. Gyakorlatilag a szekrény két oldalán szemeztek egymással, csak nem tudtak róla.
Végül, hogy ne árulja el a helyzetét, ezúttal nonverbális varázsláshoz folyamodott. "Homenum Revelio" gondolta, miközben most, hogy semmi sem zavarta meg, erősen összpontosított, és reménykedett benne, hogy ezúttal meg tudja majd mondani, hogy hol van Ricsi. Na meg abban, hogy Seth nem látja a szerencsétlenkedésüket.