Az elmúlt hetekben rengeteget kellett hajtanom magam. Az utolsó év azoknak is nehéz, akiknek nincs ilyen gyenge varázserejük, mint nekem, hiszen a tantárgyak is vészesen közelítenek az általuk elérhető legmagasabb fokozathoz, ezenkívül még ott van a VAV-val járó stressz is. Még nem tudom, hogy egyáltalán képes leszek-e átmenni ennyi mindenből , de biztosan nem az Átváltoztatástant meg a Bűbájtant választom ki vizsgatárgynak. Az elméleti terepen magabiztosabban mozgok, úgyhogy – mivel nem vagyok az a magolós típus- ezért elég sokat éjszakázom a könyvek fölött görnyedve.
Ma sem volt ez másként, egészen egyig fennmaradtam és mindenféle csillagok állását próbáltam a fejembe tuszkolni. Érdekes, mert először nagyon furcsa volt az anyanyelvemen tanulni azután a sok év némettel való küszködés után. Pedig azóta mindennél jobban vágytam arra, hogy az anyanyelvemen készülhessek fel a másnapi órákra, amióta az első napot eltöltöttem a sógoroknál. Mondjuk arra jó volt, hogy rendesen megtanuljam a németet, de teméntelen sokat kellett küszködnöm vele. Nem vagyok biztos benne, hogy megérte. De a fő, hogy most már itt vagyok. Éppen békésen szendergek a kegyetlen éjszakai agyatromboló edzésem után, amikor (nem) hallok valami éktelen kopogást a szobánk ablakán. Lábaim lazán szétvetve terülnek el a kényelmes matracon, míg az egyik karomat furán kitörve a törzsem alá gyűrtem, a balom pedig a fejem alatt pihen egyfajta párnaemelvényként funkcionálva.
Kopp… koppkopp… KOPPPPPPPPPPPPP
Kezdek valamit hallani. Valamelyik idióta megint nem jól zárta el a csapot és csepeg. KOPPPPPPP. Vagy csőtörés van? Szóljatok a manóknak! KOPPKOPP Mi a jó..?
Nyitom ki a szemeimet durcásan. Harci kínait játszva pislogok néhány laposat, majd amikor a szemem alakja beáll az rendes kerekvágásba, sőt némi értelem is látszik megjelenni a csillogásában szétnézek a zaj forrását kutatva. A többiek fortyognak-szuszognak, ők nem kopognak. Lassított tempóban felülök, nagyot nyújtózok az ágyban, (KOPPKOPP) amitől roppan egyet a vállam. Ez mindig ilyen kis roppancs volt, úgyhogy mit sem törődve megindulok a fürdőszobánk irányába, amikor az ablaknál valami mozgásra leszek figyelmes. Bambán odafordulok, és mit látnak szemeim, egy bagoly kukucskál a függöny mellett! Ki küldene üzenetet ilyenkor? Vagy ez még éjjel indult az útjára? Remélem nincs baj otthon és nem anyáék azok. Hirtelen kapott egy kis adrenalint a testem, így szinte feltépem az ablakot, hogy be tudjam engedni a jószágot. Levéve az üzenetet szembesülök azzal, hogy ez nekem szól, a szívemet lassan a torkomban érzem. Nem kaptam még rendkívüli időpontban baglyot, de nem jelenthet jót. Óvatosan felnyitom az üzenetet, melyben kiderül, hogy a húgomat baj érte, néhány rellonos elrabolta és a szertáraknál bántják. HOGY MICSODA?!!
A maradék álom rugóként pattan ki a szememből, a levelet a földre ejtve (dobva?) rohanok felkapni a tegnapi nadrágom, amit a manók még nem vittek el kimosni. Van rajta egy ragacsos lekvárfolt a fánktól, amit ettem, de most az a lényeg, hogy ne egy szál alsógatyában vegyem nyakamba a kastélyt. Az éjszakai pólóm jó lesz, a cipőmbe lépek még bele, abba könnyebb rúgni, mint papucsban. Magamhoz veszem a pálcámat, miközben szinte remegek az idegességtől. Nem tudom, hogy stresszhelyzetben hogyan fog működni az erőm, mi van ha elrontom? Mi van ha megsérül Luca és az én hibám lesz? Most már nem csak random csillagok nevei és helyzetük kavarok a fejemben, hanem mindenféle negatív gondolat is úszkál. A klubhelyiségbe lépvén felkapom az egyik poros piszkavasat a kandalló mellől, valahogy a fizikai erőmben jobban bízok, mint a varázsban. A szertár szerencsére egy szárnyban van a Navinéval, így gyorsan oda tudok érni. Mindezek ellenére futva teszem meg a távot, egyetlen egy fontos percet sem akarok elveszíteni. Tervem az még nincs, de ha kell beverek pár orrot. Nehezen megy, de próbálom nyugtatni magamat, muszáj valamennyire lehiggadnom, hogy le tudjam őket átkozni.
Kicsit lihegve rontok be a szertár ajtaján Luca nevét kiáltva. Ekkor valamilyen hangot hallok, aztán minden elsötétül előttem. Rongybábúként rogyok össze, arccal lefelé érkezve a hideg padlónak. A helyiség visszhangzik az ütésem erejétől meg attól, ahogy a piszkavas és a pálca kihullik a kezemből. A tarkómból lágyan kezd folyni a meleg vér. Mit tettél te nő?!