Néhány hete rászoktam, hogy lejárjak a szertárba, hátha találok valami különleges régiséget. A többiek ritkán járnak ide, így háborítatlanul keresgélhetek, amikor és ameddig csak kedvem tartja. De nem mondhatnám, hogy sok kincsre leltem rá azalatt az idő alatt, amit keresésre fordítottam.
Gyűjteményem legújabb darabja egy kulcstartó, amin van egy kis mágikus fényforrás, de dalra is tud fakadni. Ennek mondjuk nem sok értelme lehet egy kulcstartó esetében. Bár a dalocskák meglehetősen pajzánra sikerülnek olykor, és a kis tárgy nem átall sértegetni azt, aki kéretlenül hozzáér. Valószínűleg vicctárgy lehetett egykor, melyet talán egy különösen feldühödött tanár elől rejtettek ide.
Persze nem csak ehhez hasonló kevés hasznú dolgokkal lehet itt találkozni, de régi tankönyvekkel, dolgozatokkal is, amiket szívesen tanulmányozok szabadidőmben, elvégre ezekből nagyon sokat lehet tanulni, én pedig sosem hagynék ki egy alkalmat sem, hogy elmémet pallérozzam.
Például ott van fenn az a könyv, ami most kifejezetten érdekel. Gerince szerint a mágikus kapukról szól, ami fő kutatási területem, már, ha egy magamfajta lénynek még lehet ilyenje. Azonban hiába nyújtózkodom, nem érem el, ezért elkezdek felmászni a nem túl stabil polcrendszeren. Az egyik szinten azonban megcsúszik a kezem valamilyen színes folyadékon, elveszítem az egyensúlyom, és hátrafelé lezuhanok. Szerencsére nem túl magasról, de a mögöttem éppen elhaladó lányra, akit ezzel a mozdulattal sikerül elsodornom egyenesen neki egy félre állított tükörnek.
A környezetemben azonban a tükröződő felületek enyhén szólva is furcsán viselkednek, ennek lehet köszönhető, hogy alighogy hozzáérünk a tükörhöz, egy teljesen másik helyen találjuk magunkat...
...Lovagolva száguldunk előre egy tisztáson, majd a fák közé beérve némileg lassítunk a tempón. A mellettem barna hátasán ülő szőke lány, kezében íjat, hátán nyilakkal tömött tegzet tart. Ő az, akit sikeresen letaroltam nemrég a szertárban. Úgy látszik, egy tükörbéli fantáziavilágba csöppentünk, már csak azt kell kitalálnunk, hogyan jussunk ki.
Gyűjteményem legújabb darabja egy kulcstartó, amin van egy kis mágikus fényforrás, de dalra is tud fakadni. Ennek mondjuk nem sok értelme lehet egy kulcstartó esetében. Bár a dalocskák meglehetősen pajzánra sikerülnek olykor, és a kis tárgy nem átall sértegetni azt, aki kéretlenül hozzáér. Valószínűleg vicctárgy lehetett egykor, melyet talán egy különösen feldühödött tanár elől rejtettek ide.
Persze nem csak ehhez hasonló kevés hasznú dolgokkal lehet itt találkozni, de régi tankönyvekkel, dolgozatokkal is, amiket szívesen tanulmányozok szabadidőmben, elvégre ezekből nagyon sokat lehet tanulni, én pedig sosem hagynék ki egy alkalmat sem, hogy elmémet pallérozzam.
Például ott van fenn az a könyv, ami most kifejezetten érdekel. Gerince szerint a mágikus kapukról szól, ami fő kutatási területem, már, ha egy magamfajta lénynek még lehet ilyenje. Azonban hiába nyújtózkodom, nem érem el, ezért elkezdek felmászni a nem túl stabil polcrendszeren. Az egyik szinten azonban megcsúszik a kezem valamilyen színes folyadékon, elveszítem az egyensúlyom, és hátrafelé lezuhanok. Szerencsére nem túl magasról, de a mögöttem éppen elhaladó lányra, akit ezzel a mozdulattal sikerül elsodornom egyenesen neki egy félre állított tükörnek.
A környezetemben azonban a tükröződő felületek enyhén szólva is furcsán viselkednek, ennek lehet köszönhető, hogy alighogy hozzáérünk a tükörhöz, egy teljesen másik helyen találjuk magunkat...
...Lovagolva száguldunk előre egy tisztáson, majd a fák közé beérve némileg lassítunk a tempón. A mellettem barna hátasán ülő szőke lány, kezében íjat, hátán nyilakkal tömött tegzet tart. Ő az, akit sikeresen letaroltam nemrég a szertárban. Úgy látszik, egy tükörbéli fantáziavilágba csöppentünk, már csak azt kell kitalálnunk, hogyan jussunk ki.