Grace
Már bánta, hogy ennyi kacatot összeszedett a nyáron. Peruban járt, és mindenféle tekercseket, régi térképeket vásárolt, mert azt gondolta jól néz ki. De az elmúlt pár hétben már értette miért voltak olyan olcsóak. Mindegyik térkép vagy festmény, amit felakasztott a falra olyan bűzt árasztott magából amit elég nehéz elviselni. Remélte, hogy Alina nem veszi észre amíg el nem tünteti.
Egészen jól elvoltak a szobájukban, bár nem volt sok közös órájuk, úgyhogy nem találkoztak sokat.
Összefogta a haját, hogy nehogy koszos legyen, felvett egy olyan pólót, ami nem baj ha koszos lesz, tudta, hogy úgyis az lesz.
Már elment egyszer emellett az ajtó mellett, de sosem tulajdonított neki nagyobb figyelmet. Ám most tudta, hogy hasznára lesz ez a hely. Fogta a bűzölgő térképeket és cuccokat, felpakolta a kezébe és szépen elindult. Valószínűleg elég nagy feltűnést keltett, de nem érdekelte. Meg kellett szabadulnia tőle. Minél tovább tartott az út, annál büdösebb lett körülötte, ráadásul az arcához közel voltak ezek a borzalmak, úgyhogy még rosszabb volt.
Mikor bekanyarodott arra a bizonyos folyosóra, már csak ő és a térképek tartózkodtak ott. Léptei visszhangot vertek az üres folyosón.
Hirtelen valami csípni kezdte a bal kezét. Nem igazán foglalkozott vele, de egyre jobban csípett, és már fájdalmassá vált. Hirtelen mintha valami égetni kezdené a kezét. Azonnal eldobta a térképeket a kezéből, még pont látta ahogy az egyik felizzik, majd visszaáll az eredeti állapotára. Egyre inkább úgy érezte, meg kell szabadulnia tőle, de lehet, hogy a Szertár nem lesz elég, és inkább el kéne pusztítania.
Elkezdte összeszedegetni a papírokat, mielőtt még bárki is észrevenné.
Keze teli volt a papírokkal, épphogy csak két ujjával tudta volna kinyitni a Szertár rozsdás kilincsét. De hiába, egyszerűen nem bírta kinyitni. Már teljesen ideges volt, úgyhogy az egészet a földhöz vágta, kinyitotta az ajtót, és elkezdte csak úgy bedobálni az ajtón. Nagyon remélte, hogy nem jár erre senki. Főleg nem egy prefektus, vagy tanár.