Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hát eltelt még egy év, ami határozottan kellemesebb csalódás volt, mint az eddigiek, noha... van ami még most sem változott. Épp csak felhívtam a szüleim Boldog Új Évet kívánni, és meséltem volna nagy lelkesen, hogy úgy néz ki, találok valami lakást, de szinte rám vágták a telefont mondván, hogy most egy fontos tárgyalásra készülnek. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, hogy egyelőre ennek csak én örülök olyan felhőtlenül még akkor is, ha a környék nem a legbarátságosabb. Tényleg madarat lehet velem fogatni, de az éhségem legyőz, így amint elköszönök a férfitől, aki a lakást mutatta, megyek is a csárdába enni. Elvileg valami telezöldséges ebéd lesz, én meg kényszeresen figyelek arra, mit eszek. Szerintem anyum egészségmániája ütközik ki rajtam, és egyszerűen nem tudom levetkőzni. Ahogy a rutint sem, amivel az arcomat ápolom, emlékszem Aurél hogy kiakadt, mikor meglátta, mennyi mindenem van, pedig az tényleg csak egy sos csomag volt.
Viszont szerintem teljesen rendben van, hogy odafigyelek magamra, és kell is, hogy megmaradjon az csekélyke önbizalmam, amire szert tettem.
Annak köszönhetően nem jövök zavarba, mikor belépek a csárda ajtaján, és pár már nem szomjas férfi, szinte levetkőztet. Csak magamban vállat vonok és kikérem az ebédem, helyet keresve arra, hogy nyugodtan el is fogyaszthassam.
Én nem számítottam mára semmire, bőven elég boldogságadag ért, a szemem mégis felcsillan, mikor meglátom Őt az egyik asztalnál ülve.
Nem igazán gondolkodok, megfogom a baracklevem, és oda is tipegek a szokásos, kedves mosollyal az arcomon.
- Jó napot, szabad? - mivel nem látom jelét annak, hogy bárki más is ülne itt, meg sem várva a választ, le is helyezem a fenekem a nem túl kényelmes székre.
- A nagyszüleimnek nagyon tetszett Karcsi és a cserép is, köszönöm - ha már alkalom adatik rá, csak megemlítem neki, mekkora telitalálat volt az a virág.
- Hmmm... gyömbér? - mert az előtte gőzölgő tea illata megcsapja az orrom, én is szoktam inni, csak leginkább akkor, ha a torkom vacakol, vagy megfázok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A nevetése nekem azt sugallja, hogy azért annyira nem zavarja a társaságom, szóval sokkal nyugodtabban helyezem a kabátom a szék támlájára.
- Ne értsen félre, nagyon szívesen átülök, ha arról van szó, csak megkímélném magam a társaságuktól - alig észrevehetően biccentek a három férfi felé, akik két asztallal arrébb ülnek, és akik tekintetét még most is magamon érzem, fel sem kell néznem.
Van erre az a mondás, hogy nyitott szájjal megyek abba az erdőbe, ez jut eszembe, de hát... nem sajnáltatom magam, tényleg kedvesen mondom, és hallatszik a hangomon, hogy nem okozna gondot az ő elküldésük sem. Azért olykor-olykor megesik. Persze mentségnek annál jobb. Annyira sikerült megismernem, hogy szinte biztos legyek abban, nem tenne ki azoknak a köröknek.
- Nem is akármilyenre. Nagyim fél napig rendezgette a növényeit, hogy olyan helyen legyen, ahol mindenki jól látja - tényleg boldogan mesélem, annyira jó volt náluk lenni, meg a tudat, hogy ők kíváncsiak is rám, ellenben a nővel, aki megszült. Nem, váratlan módon, nem értek oda.
- Önnek is, remélem tényleg az lesz - mosolygok rá, kortyolok is a baracklevemből, míg várom, hogy kihozzák az én ételem.
- Nagyon jól főz Samu, mondtam neki, hogy akár nyithatna saját éttermet is, de hozzászokott ehhez a helyhez. Mondjuk.... hangulatos az tény - gond nélkül csevegek, ahogy kicsit körbejáratom a tekintetem, noha sok minden aztán nem változott.
- Sikerült minden növényt eladnia? És... semmi különleges könyvjelző - kicsit csóválom a fejem, ahogy a könyvre téved a tekintetem, ami csukódva kerül az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Amellett, hogy iszonyat szerencsésnek érzem magam, ma még azt is elhiszem, meghódítom a világot. Irtó felszabadító érzés tud lenni, hogy lesz egy saját lakásom, amit csak magamnak köszönhetek. Semmi szükségem vállveregetésre, büszke vagyok én magamra, és annyira felspannolva ráadásul, hogy gondolkodás nélkül masírozok oda Margorhoz, és teszem le a fenekem.
Noha annyira nem rémülök meg a három alaktól, kifogásnak szépen felhasználom őket, hogy ne kelljen magyarázkodnom, miért ezt a helyet szemeltem ki. Abból érzem, hogy nem jönnék ki jól.
A mosolyom kiszélesedik, ahogy nevetni hallom, nagyon szeretem azt a hangot hallani, mert tudom, hogy én váltottam ki, és egy vidám ember mindig sokkal jobb látvány.
- Igazából... úton van. Azért jöttem, mert Samu szólt, hogy van sütőtökös rizottó - hajolok kicsit előrébb, hogy megsúgjam neki ezt a hét pecsétes titkot, ami a Samuval kapcsolatom övezi, és mosolyogva növelem is a távolságot.
- Ne kérdezze. Hülye lányos szokás, nagyon figyelek arra mit eszek. És bár én nem szeretek főzni, rákényszerülök.... kivéve persze ilyenkor - vonok aprót a vállaimon. Kellemetlenül nem érzem magam, hisz bár nem a kedvenc elfoglaltságom, szinte bármit ehetővé tudok varázsolni a konyhában. A szemem viszont felcsillan, ahogy hallom, hogy ő szeret.
- Ohh sajnálom, pedig tényleg nagyon szépek. Búlcsú is nagyon passzol a szobámhoz. Mondjuk most majd szeretni fog....  - bazsalyogok, igen, mert megint eszembe jut, hogy megtettem életem első lépését, teljesen önállóan.
- Oké, igazából madarat lehet ma velem fogatni, és nagyon rossz, hogy nem tudok kivel ünnepelni, nincs kedve egyet koccintani? - rebegtetem meg a pilláim, persze ne, várva el tőle azt, hogy egyből meg is értse, maximum a hangulatom tűnhet fel neki, hogy túl energikus a múltkorihoz képest is.
- Ez azért elég menő. Meghalnék egy ilyen könyvjelzőért - teljesen lenyűgöz, így ki is libbenek az állapotomból, és épp csak eltátva a szám, de rendesen bámulom. Még az sem zavar, hogy félig az asztalon fekszem, csak mikor észbe kapok, hogy talán ezt itt mégse kellene.
- Lett egy saját lakásom... vagyis... még a kulcsom nincs, de papíroztunk és két nap múlva már lesz - térek vissza gyorsan arra, miért vagyok én indokolatlanul ennyire boldog.
- Jó, a Prambergeren, de akkor is... ezért dolgoztam annyit. Most meg majd azért fogok, hogy fent tudjam tartani - de ezt is annyira lelkesen mesélem, hogy egyszerűen gonoszság lenne bármilyen negatívummal is lelombozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Azért valahol el kellene szégyellnem magam, hogy előbb ülök le a férfi mellé, mint a másik oldalon lévő iskolás társamékhoz, de nem foglalkozok vele. Egyedül az foglalkoztat, hogy ne legyen annyira feltűnő az érdeklődésem, mert kellemetlen helyzetbe se szeretném ezzel hozni.
- Nekem se mindig. Ha meg akarom enni a pitét, hát megeszem - és még csak nem is hazudok. Figyelek arra, mit viszek be a szervezetembe, de arra már kevésbé, hogy mennyit, és simán el tudok csábulni, de szerintem ezzel semmi gond nincs. A felesleges sanyargatásnak sem vagyok híve, sőt... modell alakot sem szeretnék, kimondottan jó mostanában a tükörbe néznem, nem számít, hogy nem xs-es ruhákat hordok.
Persze egyből mesélném, miért vagyok én ennyire indokolatlanul boldog, de a könyvjelző elvonja a figyelmem. Irtó édes, és persze nagyon menőnek tartom ezt a megoldást, így jó alaposan megnézem, mielőtt még visszakanyarodnék az örömforrásomhoz. Kicsit ugyan csalódott vagyok, amiért nem akar velem koccintani, de tudomásul veszem, és nem kezdek egyből hisztizni, sőt a kedvemet sem szegi cseppet sem.
Szinte kérnie se kell, hisz azonnal mesélésbe kezdek, megköszönve közben az ételt, amit akkor hoznak ki. Az illata most is olyan jó, mint a múltkor, csak épp leköt, hogy apróbb részleteket is eláruljak, a szemem meg úgy csillog, hogy az ember azt hinné, mindjárt el is sírom magam. Tény, hogy nem állok messze tőle, annyira boldog vagyok.
- Segítettek is egy kicsit, ami azt illeti, de igen... nagyon azok. Nagyapa szerint egész életképesre sikerültem... - még kicsit ki is húzom magam, ahogy a nagyapit idézve el is vigyorodok.
- Furcsállja, hogy a szüleimet nem említem - kapok be egy falatot, de a tekintetem még mosolyog, miközben nézem, aztán ahogy legyűröm, aprót vonok a vállamon.
- Ők nem igazán.... őket nem igazán érdeklem... szerintük furcsa és rendellenes vagyok, amiért varázserőm van, és nem kívánnak részt venni az életemben... én meg nem illek az ő tökéletességükbe - halkan beszélek, de nem azért mert annyira bántana. Bánt. Viszont már beláttam, hogy én hiába akarok megtenni bármit, ha ők a kisujjukat sem mozdítják.
- A nagyszüleim viszont imádják, hogy cserebogár vagyok - róluk meg nem is tudok úgy beszélni, hogy ne hallatszana, mennyire szeretem őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Könnyű vele beszélgetni. Pedig az ember azt hinné, hogy ez lehetetlen. A probléma ott kezdődik, hogy minden egyes szava után egyre furcsább érzések kerítenek hatalmába. Egyszerűen mindent tudni akarok róla. És tőle. Azon is jót kacagok, hogy ő se bír ellenállni a sütinek, pedig igazán nem ördögtől való az.
Jó látni mosolyogni, főleg mert mikor észrevettem, mármint úgy először, nem mosolygott. Talán még szomorú is volt, és talán pont ez ragadott meg. Pedig nem ma volt az. Csak erről még én is bölcsebbnek látom hallgatni.
Nem félek neki elmondani azt, amit alapjáraton hét lakat alatt tartok, ha rólam van szó. Persze nem tudom annyira közönyösen mondani, amennyire szeretném, mert mégis csak fáj ez nekem valahol. Hiába nincs ráhatásom.
- Vaskalaposak. Ügyvédek. És nem úgy alakult, ahogy ők eltervezték - próbálom őket védeni, még aprót vonok is a vállamon, miközben szépen lassan, de elfogyasztom az ebédem, és kortyolok is a narancsléből.
Amit aztán épp csak nem nyelek félre, mikor mozdulni látom a kezét. Szemeimmel rendesen végigkísérem a mozdulatot, felkészülve arra, hogy most visz el az infarktus. Talán még a szám is nyitva marad picit megint, úgy ahogy az előbb. És még csak hozzám sem ér, mégis áramütés szerű valami fut végig rajtam. Kicsit meg is ijedek, de próbálom nagyon nem mutatni, nehogy elriasszam vele. Épp csak. Ilyen még nem. És velem sem. És fel kell dolgoznom.
- A cserebogár idegesítő. Belemászik a hajadba, nem tudod levakarni magadról, és már messziről hallod, ahogy közeledik - nevetek fel, a fejem is megrázom, mert én kimondottan szeretem őket, csak épp azt ne kérdezze meg senki, hogy miért.
- De köszönöm - hálásan mosolygok, ugyanolyan csillogó tekintettel, ahogy eddig. Sokat jelentenek a szavai, épp csak próbálom vigasztalásnak betudni, és nem olyasmit mögéjük látni, amit nem kellene. Épp csak nehéz. Viszont. Én megfogom a kezét, amennyiben még az asztalon van. Épp csak, de muszáj.
- Köszönöm, hogy Önnel ebédelhettem, most viszont sietnem kell. Ha arra jár, ugorjon be - mosolygok, épp csak az illem miatt ejtve ki a szavakat, majd lassan állok fel, és kezdek öltözni, hogy aztán még ennél is lelkesebben folytassam a napom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Még most sem hiszem el, hogy erre rá tudott venni, pedig a Félszemű felé sétálok. Kínosan érzem magam, kellemetlenül, mintha... mintha nekem ez amúgy egyedül nem menne. De mit tehet az ember, ha a legjobb barátja nem kéri, hanem rendesen elküldi ide? Még csak csalni se tudtam, mert mindent nyomon követett, sőt... ahogy hátranézek, még látom is, hogy vigyorogva áll. Biztos akar lenni abban, hogy bemegyek.
Megrázom a fejem. Én erre nem vagyok rászorulva, Merlin rá a tanúm, és nem is indulok pozitív reményekkel. Azért belépve kedvesen mosolygok, és hallgatom meg az instrukciókat, meg választok egy édes pezsgőt. Arra felcsillan a szemem, pedig nem vagyok nagy ivó, csak... ma lehet, jól fog az jönni. Szóval 2-es asztal. Értem. Nyelek egyet azért, mert bár nem hat újdonságként rám - hallottam már az ilyen rapid randikról - mégis teljesen más részt venni benne. Nem akartam nagyon ki se öltözni, de azt se akartam láttatni, hogy mennyire nem érdekel, és legalább a ruhámban komfortosan érzem magam. A hajamat is csak szépen beszárítottam, jobban szeretem így, mikor a természetes hullámaival éri el a hátam közepét. Smink is csak egy nagyon alap van rajtam, épp csak annyi, hogy látszódjon foglalkozom magam, de ne legyen túl hivalkodó, mert.... hát mert én sem vagyok. Sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy jól tettem, hogy pirosítót fel se kentem, mert megvan a magam természetes árnyalata, amit a zavar kölcsönöz nekem. Leülök és várok. Közben elveszem az étlapot, mert őszintén szólva még itt sem jártam. Kíváncsi vagyok, mit tartogat ez a hely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A kellemetlen érzés csak az első pohár elfogyasztott pezsgőig tart. Onnantól elkönyvelem, hogy az finom, és máris sokkal kellemesebben telik az idő. Persze lassan kortyolgatok, körbe is nézek, kik vannak itt, de aztán erről hamar leteszek, mert elfog a kényszer, hogy felálljak és elsétáljak. Aurélnak végülis egy szava sem lehetne, elvégre én eleget tettem. Bejöttem ide, leültem, de... tényleg nincs erre semmi szükségem. Bátorságra, arra lenne. Elmondhatnám akkor neki, hogy nem azért nincs senkim, mert nem léptem túl Márkon, hanem azért, mert aki érdekel, nagyon nem a mi világunk.... nagyon, nagyon nem. És túlságosan tartok attól, hogy a legjobb barátom csalódna bennem.
- A sok egy viszonylag szubjektív fogalom - zavarban kellene lennem, mert ideült a nem is annyira ismeretlen fiú, mégis csak mosolyogva billentem oldalra a fejem. Az iskolában töltött időm java részét ott töltöm, névről ismerem azokat, akik tényleg sokat járnak oda be, és noha tényleg sűrűbben láttam az eridonost, nem állítanám, hogy túlszárnyalta volna magát, de nem én fogom a követ vetni rá. Én például képtelen vagyok a könyvtárban tanulni, akárhányszor felnézek az egyik polcra, egyből elfog a késztetés, hogy rendet tegyek rajta, úgy meg igazán nehéz vizsgára készülni. Otthon meg a kutyáim miatt nem, így marad a szabad levegő, vagy egy viszonylag fedett hely, ha épp esne az eső. Szerencsére mindkettőben bővelkedik Bogolyfalva.
- Köszönöm, én is szeretem a zöldet, és megajánlom a K-t átváltoztatástanból - csillan fel a szemem a haját nézve. Mindig jó érzés látni, hogy valaki tud olyat, amit más nem. Szomorúnak kellene lennem, vagy talán irigynek, de csak elismerő a tekintetem.
- Miért vagy itt Laca? Hát nincs elég csinos lány az eridonban? - egyáltalán nem értem, mit keres itt a fiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ma nincsenek sokan, szóval nyugodt szívvel tartok élménybeszámolót, és még képeket is mutatok. Teljesen lelkesen hagyom ki azt a cseppnyi bosszúságot is, amit Flaviu okozott, mert tényleg nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Én megpróbáltam, nem jött be, viszont Varsó igazán gyönyörű hely, és biztos, hogy az életben egyszer még visszamegyek oda.
- Ezt a mókust meg majdnem hazahoztam - mesélem csillogó szemekkel, és csak sóhajtok egy nagyot, mikor hallom nyílni az ajtót. Szétszórva azért vannak itt páran, de láthatóan nem ez az a nap, mikor aztán még a fenekem is elhagyom, vagy be kell segítenem valahol. Tudom is értékelni.
- Jó estét - köszönök olyan bájosan, ahogy szoktam, épp csak a kockás ingemmel bíbelődök közben, mert megint kioldódott rajta a csomó. Nem, nem rajongok Dávid ötletéért, hogy legyenek egyen ruhák, szeretem a sajátjaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Én szentül hittem, hogy engem már nem lehet meglepni. Még mindig nevetve kicsit nézek fel, ahogy meghallom a hangot.
- Persze, de a bélszín sajnos elfogyott - az arcomra kiülő döbbenet is mutatja, hogy ezek a szavak önkéntelenül hagyták el a szám. Merlinre mondom általában kedves vagyok, sőt. Most is gyorsan rendezem a vonásaim, és kicsit a pultra dőlve hajolok közelebb a lengyelhez.
- Figyelj, ne mondj semmit, csak szorítsd ökölbe a kezed, ha fenyegetnek - teljesen halkan beszélek, de csak vigyorogni vagyok képes. A látvány hirtelen feledteti velem, hogy amúgy menjen a francba. Annyira szürreális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Muszáj az ajkamba harapnom, hogy ne nevessek fel hangosan. Pedig annyira, de annyira szívesen megtenném, a vállaim még így is rázkódnak, de tartok attól, hogy Dávid lecsesz, amiért így beszélek egy vendéggel. Mert Dávid nem tudja, hogy egyébként teljes mértékben megérdemli.
- Mondjuk Hamburger? Csirkés, marhás... gyros... hot dog? - pislogok szépen, aztán inkább rámutatok a falon lévő táblára, ott ki van írva angolul is. Nem, egyáltalán nem sietek a segítségére, én ezeket a perceket határozottan élvezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem, még most sem tudom teljesen felfogni, hogy itt van. Egyszerűen nem tudom hová tenni, hisz innen látom, hogy a Pillangó is nyitva van még, az pedig inkább neki való hely. Ezt persze nem osztom meg vele, csak a munkám végzem.
- Szörnyű a kiejtésed - nem tehetek róla, elnevetem magam, míg rögzítem a rendelést, aztán hátra pislogok a konyha felé.
- Csomagoljuk, vagy itt helyben dobnád a kukába? - még csilingel is a hangom, bárki leszűrheti, hogy a vérét szívom. Tényleg nem vagyok már bosszús, képes vagyok azt is belátni, hogy elszaladt velem a ló. De. Damian Flaviu ezt nagyon megérdemli. Akkor is.
- Fél óra. Miért? - a fölényes mosoly is hamar lefagy az arcomról, és ráadásul bizalmatlanul mérem végig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Azért felvonom a szemöldököm, mert jogosan tenném fel a kérdést, hogy akkor minek van itt, és minek fizet érte, de a vendégért mindent ugye. Gyorsan, és rutinosan pötyögök a képernyőn, letudva a kötelező részt, aztán vigyorogva nyújtom neki a kis cetlit, amin a szám szerepel.
- Várnod kell - és ennél jobb érzés aligha járt már át mostanában, hisz Damian mögött már vannak hárman.
- A másik pultnál tudod átvenni - nehéz legyűrni a fölényes mosolyom, mert ha inni akar velem, akkor bizony most ő fog várni, én meg már szolgálom is ki a következő vendéget, hogy haladjunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jó, ezt tényleg csak a vak nem venné észre, de egyszerűen nagyon jó érzés, és meg tudnám szokni. És még most is úgy gondolom, megérdemli.
Persze sok esélyt arra nem látok, hogy meg is várja azt a fél órát, ennek ellenére se maradok Dáviddal csevegni, pedig el szoktam szórakoztatni, miközben zár. Szeretek úgy kilépni, hogy nem akarok mindjárt meghalni a fáradtságtól, szóval ezt tényleg jó napnak könyvelem el.
- Szia - köszönök még vigyorogva a főnökömnek, aztán csak ránézek a telefonomra, de zsebre is vágom, mert a szemem sarkából érzékelem, hogy nem vagyok egyedül.
- Még csak esélyt se adtál neki? Nem baj, azért leötcsillagozol? - a jó kedvem tartós, és bár megrázom a fejem, hogy nem tetszésemet fejezzem ki, csillogó tekintettel nézek rá.
- Oké... mennyire borultál ki? - a vállam rázkódik megint, de csak hangtalanul kacagok, ahogy mellé sétálok, és összefonom kezeim a mellkasom előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Köszönöm, de... - nem bírom ki, megint elnevetem magam, mert... most ennyire megszánt volna? Megrázom a fejem.
- Nem rabszolga vagyok, kapok enni - "nyugtatom" meg a magam bájos módján. Nem egy rossz hely ez, volt ennél sokkal rosszabb is, leszámítva a szagokat ugye, de azt is meg lehet szokni, csak idő kérdése.
- Azért Damian, mert el kell tartanom valahogy magam, és a két kutyám - lépek pár aprót, hogy mellé támaszkodjak a fal mellé.
- Míg nincs a kezemben egy papír, ami azt mutatja, érek valamit, addig az ilyen helyek jutnak - megvonom a vállam, még a hangom is lágy, és nem belé verni próbálom, csak megértetni vele azt, amit ő ha szerencséje van, sose fog tapasztalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ohh.. köszönöm - elveszem én akkor tőle, mert noha éhesnek nem mondanám magam, nem bírok nemet mondani ilyen szennyekre. Ki is csomagolom, és harapok belőle, kit érdekel a hagyma.
- Ugye... most se kérted meg a kezem? - szűkítem össze a szemem, miután lenyelem a falatot, és úgy nézek a lengyelre.
- Dávidnak kellett egy pultos, nekem meg munka - vonok vállat, hisz tényleg ennyi történt. Kedvelem, jó főnök és jó a kapcsolatunk a többiekkel is, hisz végig nevetjük az egész napot.
- Nem tudom, szeretek itt... miért? - azt már azért megtanultam, hogy Flaviu nem kérdez feleslegesen.
- Basszus... még jó hogy nem etted meg - kerekedik el a szemem egy újabb falat után, és gyorsan vissza is csomagolom a burgert.
- Összekeverték, és chili fűszert tettek bele - és mostanra valószínűleg a fejemen is meglátszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nagyon helyes, úgyis nemet mondtam volna   - vágom ezt a képébe rezzenéstelenül, mert ha valamire rájöttem, akkor az az, hogy én akkor sem akarok ennek az embernek a felesége lenni, ha most láthatóan ő is más. És nem mondom, hogy nem esik jól. Sokkal könnyebb így túl lendülni a történteken.
- Szeretem a pubot... De nem hiszem, hogy Williammel képes lennék csapatot alkotni - ezt is óvatosan mondom, de teljesen komolyan. Mint pultost kedvelem, abban a pár másodpercben, míg megcsinálja a koktélom, de nem tudok szemet hunyni afelett, hogy ott az érzés, hogy tartsam meg tőle a három lépést.
- És egyébként is. Ahhoz előbb meg kellene bocsátanod. Meg tudsz úgy bocsátani, hogy nem mondom el, miért? - pislogok rá szépen, halvány mosollyal az arcomon, mert ha van egy kis szerencsém, azt tényleg csak a lift ajtaja hallotta. A többiért meg nem kérek bocsánatot, bármikor a fejéhez vágom újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Sajnálom - nem tudom, mit kellene erre mondanom. Viszont nyugodtabb leszek, és tényleg megfordul a fejemben, hogy akár válthatnék is, csak aztán meg.
- Barátok vagyunk - biccentek is mellé, miután végighallgatom. És tényleg őszintén mosolygok.
- Attól, hogy nem értünk egyet sok mindenben, attól te még a barátom vagy. Igen, vannak a dolgaim, igen hajlamos vagyok az önsajnáltatásra, vagy épp arra, hogy minden áron megmutassam, teljesen meg vagyok egyedül, sőt... de igazából, ha nem lennének barátaim, akkor lenne csak igazán rossz. Nem azt sajnálom, amit mondtam, a viselkedésemet sajnálom, és azt, hogy ellentétben veled, én még csak meg se próbáltam megérteni a te világod... te legalább próbálkozol - a villogó feliratot nézem, aminek egyszer csak kihuny a fénye jelezve, hogy Dávid is végzett mára.
- Szóval... megnézzük a leendő munkahelyem? - rugaszkodok el a faltól, elvégre azt ígérte, iszunk.