Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Mint minden okos és fiatal fiú, Móricot sem kerülheti el végzete: a nők az igluépítési vágy. Lehet őt hibáztatni? Kinéz az ablakon, egyszer csak mintegy csettintésre levágódik vagy száz méter... - száz centiméter, igen, így a helyes - hó, így hát csak természetes, hogy érkezik is AZ ÖTLET. No meg igazából napok óta bújja az internetet, milyen módon nyűgözhetné le a lányt, akinek meggondolatlanul beígérte élete legcsodálatosabb randevúját. Magasra tettük azt a lécet, eh, Móric?
Mágiát, időt és energiát nem sajnálva először mélyebbre ás, majd miután egy cuki, két személynek nem is annyira klausztrofób gödör kialakul, kecses pálcaintéssel - és kidugott nyelvvel - építi fel az iglu tetejét. Mindent összevetve egészen pofás kis bunker a végeredmény, csapja össze tenyereit felette büszkén, és ezúttal a dúdolást mellőzve szalad vissza a körletbe, hogy előkerítse a lányt. Pár tollvonás, fagyos kitérő a bagolyházba, és a levél már reppen is Borcsa felé. Toporogva néz utána, még utoljára eltöprengve, ugye jól írta-e az Andrássy nevet, de miután meggyőzi magát, hogy már úgysem segíthetne aggódásával, leszalad, hogy a piknikhez valókat is összegyűjtse szépen másnapra.
***
- És itt is volnánk - torpan meg a mesterműnek közel sem nevezhető, de legalább biztonságosnak tűnő hóépítmény bejáratánál. A fák sorát elhagyva, kicsit beljebb épült meg a bunker, Móric így próbálta megelőzni, hogy mások megtalálják és lerombolják az ő keze munkáját. Odabent már a fal mellé tolva vár rájuk a konyhából és édesség-kuckóból elcsent finomságokkal megpakolt kosár, illetve a kártyapakli (a fiú félt, hogy nem tudnak majd miről beszélni, így B tervként besöpörte azt a kis csomag franciakártyát). - Tudom, hogy a filmekben minden iglu sokkal szebb és formásabb, én is megpróbáltam rávésni pár rovátkát, de... - olyan amilyen. De annak nagyon jó! A bejárat mellett hópiheminták sorakoznak, kisebbek, nagyobbak egyaránt. Guggolva kényelmesen be lehet mászni, nincs itt szükség semmiféle hasonkúszásra, így hát int is előzékenyen a lánynak, hogy kerüljön beljebb. - De nem fog beomlani! - ezt azért fontos hozzátenni, illetve tájékoztatásul: pálcája sem azért van kéznél, hogy kimenthesse a romok alól a másikat, hanem tűzgyújtási szándékkal. Egész figyelmes ez a Móric gyerek na.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A fiúnak két oldala van - és itt most nem arra a csodálatos viccre gondolok, hogy Móric1 és Móric2, hanem tényleg -, egy ami csak felsikít, hogy ÚRISTEN LÁNY, és hirtelen saját nyálával túrja hátra kócos haját, húzza fel tokáig a nadrágját és tűri be jólnevelten ingjét… És egy, ami olvasott, látott, hallott tapasztalatai alapján próbál nem csinálni semmi hülyeséget. Tehát lehetőleg nem tesz felesleges mozdulatokat, nem süt el ordenáré poénokat, nem locsol magára egy vödör dezodort és nem illetlenkedik. Ezekkel csak egy a baj - mindegyik valamilyen tiltás, de azt már hirtelen nem tudja előkukázni terjedelmessége ellenére felettébb kihasználatlan szürkeállományából, hogy akkor ugyan mit is kéne tennie. Szórakoztatni Borcsát; ez az egyetlen elem a to-do listen, a többi sor fájdalmasan üres, tippek, segítségek nélkül.
Eddig minden prímán halad, találkoztak, Móric természetesen megdícsérte, hogy gyönyörűen néz ki, és szavainak igazságtartalmáról hitetlen mosolyánál jobban csak sapka alá tuszkolt elvörösödő fülei mesélhettek volna többet. Megfoghatta volna a kezét, de azt egyelőre nem merte, nem akarta, hogy tolakodónak legyen nézve, így hát kellemes tempóban vezette el a lányt a bunkerig - épp csak annyival sétálva közelebb, mint egyébként tenné, hogy az még ne legyen kellemetlen. - Én, igen - mosolyodik el boldogan, örömmel véve a látszatot, miszerint a lánynak tetszik a búvóhelyük. - Találtam ilyen raklapokat a növényház mellett, nyáron azt hiszem növényeket szárítanak rajta, és azokat raktam körbe, tetejére, és ahhoz a havat - fedi fel az építés rejtelmeit, miközben bemászik ő is a lány után. Kettesben vannak. Úristen. Egy lánnyal kettesben. Móric egy lánnyal kettesben. Úristen. Meg kell köszörülnie a torkát, hogy meg tudjon maradni nyugton, majd mivel két személynek igencsak szűkös azért félig-meddig felegyenesedve, előkaparja a vízlepergető bűbájjal ellátott pokrócot, hogy leülhessenek. Nagy levegő, nagy levegő, mióta tart, húsz perce? Nem kéne itt elájulni, egy SÜVEGgel végződő randi tuti nem a világ legjobbja. - Ülj csak le - nyújtja oda tenyerét a lánynak reflexből (!!), majd ha ő helyet foglal, Móric is végre lehuppan. Ezaz fiam, csak kecsesen és elegánsan. - Az az igazság, hogy inkább csak időigényes, de egyik bűbáj sem bonyolult - lebegtetés, ragasztás, hűtés, melegítés… A takaró ha úgy vesszük csalás, azt vették még régebben, hogy ha kedvük támadna hóban fekve csillagokat nézni, hát megtehessék. - Ó apropó bűbájok, majdnem elfelejtettem. - Kutakodni kezd zsebében, majd pálcáját elővéve int óvatosan maguk elé - Lacarnium Inflamare.
Furcsa módon pont a varázslat nem tölti el aggodalommal, még kicsit talán megnyugtatólag is hatnak rá a megszokott mozdulatok, begyakorolt szavak. Egy aprócska láng tűnik hát fel, ami nem csak, hogy hangulatosabbá teszi a kis iglut, de szépen lassan fel is melegíti. - Nem gyakran mondják rám azt, hogy tehetséges lennék - vakarja meg zavartan füle mögött, majd inkább le is kapja a sapkáját (ez most belső helyiségnek számít, vagy külsőnek? Inkább biztosra megy, hogy ne legyen tiszteletlen). - Inkább, hogy bajkeverő, felelőtlen, értelen, és a társai - itt már vigyorog, érezhetően inkább szánja ezt a hangulat oldásának mint önmaga fényezésének. Tekintete a kosár felé rebben, és szemöldökét is felhúzza, mintegy felhívásként, hogy ha Borcsa kíváncsi, lessen bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Tervezetten, vagy sem, azt már egyikük sem tudja - de együtt töltik a délutánt. Lehet valamikor megbeszélték, hogy találkoznak, lehet, hogy teljesen véletlenül futottak össze a klubhelyiségben, de ahogy egyik lábról másik lábra állt, egyik kanapéról másikra hevert, Móric inkább úgy javasolta, kapják nyakukba a lábukat. Úticél? Minek azt, anélkül lépnek ki a körlet bejáratán, hogy egy kis időt egymás társaságában tölthessenek. Kabát, sál, sapka jöhet mind, hiszen az épületet elhagyva a fák enyhén ködbe forduló vonala egyre csábítóbbnak tűnik, a komoran berzenkedő faház pedig, ha másra nem is, látványosságnak sosem utolsó. Ki tudja nem futnak-e bele valami jó kis pletykaalapanyagba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Csibész vigyor kúszik arcára, ahogy a téma felmerül, és a lány kimondja azokat amiket Móric is töprengett, anélkül, hogy tudta volna, hogy ezen töpreng. - Tudod mit mondanak - utal vissza arra a hánykódó Edictum lapra, amit a lánnyal találtak valamelyik héten - fa, hasadék, deszka, rés, levitás lány itt tettrekész... Akárki is költötte a margóra, Keserű bá most vakarhatja a fejét miatta... Szóval ezt vegyem úgy, hogy nem szeretnél pár - megköszörüli a torkát - pásztorórát eltölteni odabent?
Micsoda művelt egy Móric ez kérem szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

- No jól van édesem, drágám, egyetlen Borcsám - és ezzel színpadiasan húzza ki magát és tenyerét szívére fekteti - szólj újra, fényes angyal, mert az éjben fejem fölött nekem oly glóriás vagy, akár a mennyek szárnyas hírnöke, a visszatorpanó, döbbent halandók fehéren-égre-ámuló szemének, míg nézik őt. - No azt ugyan tudni kell, az idézet nem teljes, de a lényeg nem is a szavakban, hanem a fiú arcának, karjainak játékában rejlik. Darabhű illedelmességgel közvetlen nem ér a másikhoz, csupán arca előtt húzza el ujjait, a levegőt cirógatva meg a bársonyos bőr helyett. Majd egy pillanat, és úgy törik meg a szín, mintha sose lett volna. - Tessék - villog ismét a mórici mosoly, ami bizony hamar nevetéssé fajul a szókimondó vélemény hallatán. - Szerintem csak józan vagy Borcsa, és racionális. Mindkettő bóknak van ám szánva - szögezi le a biztosat, míg rá vonatkozó kérdésére csak megrázza a fejét, megvonja vállát, és, hogy biztosan ne lehessen félreérteni, hátat is fordít az építménynek, hogy a lány jól láthassa a szemében csillogó huncut szikrákat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Tagadni sem tudná, hogy jólesik neki a dicséret, de hát nem is szokta. Úgy van ez valahogy nála, hogy bár nem könyörög értük, igenis vágyja az elismerő szavakat, fontosak neki, és ezt ki is mutatja. Láthatatlan kalapját megpöccintve hajol hát meg kissé törzsből, és ezzel hopp, büszkeségének malacperselye vígan csendül fel. Érdeklődve hajtja fejét oldalra egy pillanatra a felvezetésre, de a helyzeten nincs mit sokat töprengeni, így hát kezét nyújtva a lánynak lassacskán kényelmesen megindul a kastély felé. - Szóval egy órákon át tartó magánelőadást szeretnél? - töpreng ártatlanul hangosan, ha megkapja a kecses kezet, ujjaikat összefűzve. - Szaladjunk le a táskámért, és mehetünk, persze.