37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
A kastélyt körülvevő vidék - Vizsnyiczky Heléna Sára összes hozzászólása (37 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 28. 13:46 Ugrás a poszthoz


outfit|music

A kelő Nap sugarai már ébren érték Sárát, lent az udvaron. Szörnyű éjszakája volt. Nehezen aludt el, fél óránként felébredt és alvásában semmi pihentető nem volt. Megvárta az öt órát, azért bajba kerülni nem akart már korán reggel és csak utána indult útnak. Sejtette, hogy odalent az idő csípősebb, mint amire számítana, így sebtében felkapott fehér garbóját egy vastag kötött pulóverrel egészítette ki. Alaposan belebugyolálta magát a pulcsiba, lábaira bakancsot húzott és nekivágott az udvarnak. Arra gondolt, hogy megnézi a napfelkeltét, ha már ilyen jó időben sikerült felébrednie.
Az egyik padra telepedett le, lábait felhúzta a mellkasáig és átkarolta őket. A vastag kötött holmi sem volt képes megvédeni a hajnal hidegétől. Csontjaiban érezte a kora reggeli jeges szellőt, de nem zavarta. Kifújta fejéből a zavaró gondolatokat, végre, egy hét után csendet és békét teremtve elméjében. Lelassult, elkezdte értékelni az apró dolgokat, ami mellett egy átlagos hétköznap csak úgy elsétált volna. Észrevette, hogy a fák nemsokára virágzásnak indulnak, hogy milyen szépen csillog a reggeli harmat a füvön és hogy valahol a közelben kismadarak énekelnek.
Már nem látta olyan borúsan a dolgokat, még a Zsombor téma sem nyomasztotta annyira. Mosolyogva gondolt vissza a kis kalandjukra és engedte, hogy felszínre törjön benne az eddig elnyomott vágyakozás. Vágyott arra, hogy újra hallja a hangját, hogy lássa a mosolyát és újra megérintse. És végre nem félt a vágytól. Nem akarta újra elnyomni, hagyta hogy agyában szétáradjon a rózsaszín köd, ajkaira bárgyú mosoly költözzön és egy pillanatra belegondoljon, mi lenne ha. Nem létezett az az opció, amelyben ők ketten nem találkoztak újra és nem történt valami világmegváltó. Előjött a végtelenül romantikus énje, aki hisz a csodákban és a szőkehercegben, és csak arra vár, hogy megmentsék. Túl hamar? Talán. De nem bánta.
Hátravetett fejjel, lehunyt szemmel hagyta, hogy a Nap első sugarai arcát simogassák. Eddig is csak erre volt szüksége és csodálatosan érezte magát.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. március 29. 19:55 Ugrás a poszthoz


outfit|music

Szórakozottan játszott a nyakában lógó pengetővel. Mióta a tulajdonába került állandóan ezt csinálta, mint egy pótcselekvésként. Valamelyest saját maga megnyugtatásaként, de leginkább azért, mert ilyenkor mindig a fiú jutott eszébe. Már csak azt kellett kitalálnia, hogy hogy a csudába férkőzzön újra a fiú közelébe. Azt sem tudta, melyik házba jár, bár ezt valószínűleg egyetlen kérdéssel kideríthetné. De mit mondjon? Túl sok kérdés merült fel és túl sok tervezést igényelt a terv kidolgozása, így inkább az egyre melegedő sugarakra koncentrált. Ezekért a pillanatokért is imádta a tavaszt. Kellemes napfényes idő, virágzó fák, hosszabbodó nappalok. Nagyokat lehet sétálni, érezni a tavasz félreismerhetetlen illatát a levegőben és elérkezik a csinos, lenge darabok ideje. Erre várt már mióta. Szerette a vastag pulcsikat, mint amilyet ezen a reggelen is viselt, de a tavaszi és nyári ruhákkal nem szállhattak versenybe.
Ez a béke és nyugalom leragasztotta pilláit. Majdnem elszenderedett, mikor meghallotta a csaholást és megérezte a lábánál a szimatoló kis orrocskát. Ez azonnal visszarántotta az éberségbe, vidáman hajolt le a kutyához.
- Szia kihaver, hát te? - vakargatta meg a kisállat füle tövét. Egy-egy cuki kiskutya vagy kiscica vagy bármi féle állat aminek nagy lába van és szőrös bármikor le tudta venni a lábáról.  Már csak azt kellett kitalálnia, kihez tartozik az eb. Kezét le nem véve az állatról felemelkedett egy félig ülő helyzetbe és körül kémlelt az üresnek látszó udvaron, hátha megtalálja a gazdit is. Mert egy ilyen szép állat biztosan nem kószálhat csak itt így gazdátlanul és nem szeretett volna félreértésekbe keveredni a tulajjal. Addig is, míg várakozott a gazdi felbukkanására alaposan megdögönyözte kisfiút - vagy kislányt, első ránézésre ebből a szögből nem tudta megállapítani. Az viszont úgy tűnt, hogy az állta élvezi a törődést és nagyon hálás a kis figyelemért.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. április 7. 15:35 Ugrás a poszthoz


outfit|music

Először nem látott senkit. Talán a szembetűző nap, vagy a szimpla figyelmetlenség miatt kerülte el a figyelmét Seth távoli alakja. Végül aztán harmadik nekifutásra szemei megakadtak a nem túl messze nyújtó férfiún. Messziről nem tudta volna megállapítani, hogy egyidősek, vagy mestertanonc, vagy esetleg felnőtt lehet az illető, de a kutya mihelyst egy pillanatra is abbahagyta a szeretgetést azonnal visszakövetelte a figyelme minden cseppjét. Szóval ahelyett hogy ilyen távolról megpróbálta volna kielemezni a gazdit inkább gügyögött az állattal és igyekezett annyira megszeretgetni, hogy ne legyen problémája. Az eb hátradobta magát, így Sári lehajolt, hogy megvakargassa a hasát és csak akkor emelkedett vissza eredeti pozíciójába, mikor szeme sarkából meglátta a közeledő alakot. Mégiscsak tiszteletlenség lett volna úgy fogadni, hogy rá sem néz, hanem félig a földön lóg.
- Jó reggelt - köszönt vissza tündöklően vidám mosollyal. Valahogy ez a reggel túl jól alakult. Még nem tudta, hogy mi lesz a napja elrontója, de kellett valami, mert ilyen szép napja nem lehetett csak úgy. Vagy ki tudja, talán mégis.
- Ohh igazán köszönöm, bár nem kellett volna - pillant fel az idegenre, miután eltüntette ruhájáról a foltokat. Eddig észre sem vette, hogy a kutya is, meg a pulóverje is tiszta mocsok. Annyira fókuszált a simizésre, hogy ez az apróságnak éppen nem nevezhető hatalmas sárfolt simán elkerülte a figyelmét.
- Hogy hívják? Kislány vagy kisfiú? - érdeklődött kíváncsian. Ha már ilyen közeli kapcsolatba kerültek az ebbel, akkor legalább ennyit illendő volt megkérdeznie. Most hogy a gazdi felbukkant a kutyus érdeklődés iránta megcsappant és inkább a férfi lábához dörgölőzött. A gazdi mindenek felett ugyebár.
Sári elkerülendő az újabb támadást megelőzendő felült a pad háttámlájára. Régen gyakran csinálta ezt, mert azt hitte, ettől lazának és menőnek tűnik, holott igazából nem. Azóta inkább csak kényelemből tette ezt, jobban szeretett a vékony deszkán ücsörögni, még ha néha össze is sározta az ülőlapot cipője talpával.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. április 12. 20:53 Ugrás a poszthoz


outfit|music

Jót kuncogott a férfi válaszán. Neki sajnos nem lehetett kutyája, macskája, aranyhala vagy tengerimalaca, vagy igazából bármilye, ami élt, mozgott és állatnak volt tekinthető, mert az anyja kategorikusan kijelentette, hogy elég neki három gyerekről gondolkodni, nem kell még plusz pereputty. Persze akárhogy bizonygatták, hogy na majd ők ellátják, meg gondosokodnak róla csak nem lehetett meggyőzni.
- Ó persze, ezer örömmel. - Amennyiben a férfi megdícséri és a kutya is együtt működik vele kiveszi a kutya szájából a játékot. Incselkedett kicsit az állattal azzal, hogy a frizbit jobbra-balra húzogatja az orra előtt. Nem akarta szegényt kiidegelni, így hamar eldobta a lapos játékszert a lehető legmesszebbre. Sosem volt egy dobó tehetség, így nem ment túl messzire a frizbi, de azért Feather lelkesen loholt utána. Amint visszaért alaposan megsimizte és gügyögött neki. Rossz szokás persze, hogy még a kutyával is így beszélt, de sajnos már hozzászokott, hogy a megrögzött kutyagazdik példája alapján ő is így tegyen. Amennyiben nem volt másegyéb ellenvetés ismét elhajította a játékot, ezúttal kicsit messzebb sikerült egy bokor tövébe, így szegény kutyának kicsivel több munkájába és idejébe került visszahoznia a tányért.
- Hogyhogy ilyen korán már itt? Rendszeres vagy csak kivételes alkalom? - Igyekezett megtörni a csendet. Az olyan kínos lett volna, ha csak ülnek-állnak ott egymás mellett, néma csendben.
- Jujj tényleg, nem szeretne leülni? Mert szívesen odébbcsusszanok, meg lemászok, hogy ketten is elférjünk. - Szavait követően meg is cselekedte, amit az előbb mondott a férfi válaszától függetlenül. Végülis, fontos az illem meg az ilyenek, nem ártott volna ha hamarabb is megkérdezi. De végülis jobb később, mint soha, tartja a mondás, szóval gondolta, talán így sem lesz annyira gáz, mintha meg sem kérdezni.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. április 13. 20:35 Ugrás a poszthoz


outfit|music

Érdeklődve oldalra billentette a fejét, mikor a férfi megmutatta, hogy is kéne csinálnia rendesen. Kicsit rosszul érezte magát, hogy ő ilyen lelkesen beszélt a kutyához, aki még csak nem is hallja, de persze erről az állat nem tehet, Sári meg nem tudhatta. Végül is nem himbálózott a nyakában egy hatalmas tábla a felirattal, miszerit nem hall, így tényleg nem kellett volna zavarba jönnie.
- Valahogy így? - Leutánozta a férfi mozdulatát és úgy tűnt, jól csinálta, mert a kutya közel olyan lelkesedéssel csóválta farkát, mint gazdájának. Ez magabiztos vigyort eredményezett a lány ajkain.
- Á, futni. Ha én ilyenekre rátudnám venni magam főleg ilyenkor, korahajnalban... - Halk kuncogás kíséretében reflektált Seth szavaira, az viszont sosem derült ki, hogy mi történne, ha képes lenne ennyire korán felkelni pusztán egy kis testmozgásért. Az már azért jobb magyarázat volt, hogy a férfi nem túl jó alvó és így ráér ilyenkor lefárasztani a házikedvencét. Látva Feather végtelen mennyiségű energiáját nem is csodálkozott, hogy muszáj reggelente lefárasztani, hogy napközben bírja nyugton.
- Sári - mosolyog fel. Nem értette, mi lelete a felnőtteket. Eddig a volt a baj, ha nem magázódott, mostanában meg mindenki kikéri magának, hogy ó ugyan már, ő még közel sem olyan öreg, hogy szükséges lenne ez a társalgási forma. Ez kissé aggasztotta Sárit, mert erőteljesen arra utalt, hogy bizony öregszik. Abba bele sem gondolt, hogy lehet, hogy csak az élet sodorta össze olyan közvetlenebb felnőttekkel, akiknek nem okozott mindez problémát, valahogy túlzottan lefoglalta az öregedés-pánik.
- Igazából csak nem tudtam aludni, szóval gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal és kiszellőztetem a fejem. - Amúgy is van min gondolkodnom, tette hozzá magában. Jól jött ki a lépés ezzel a kellemes idővel és remek társasággal, nem bánta, hogy az álommanók elkerülték.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. április 15. 16:33 Ugrás a poszthoz


outfit|music

- Élvezem is, de azért néha némi plusz testmozgás nem ártana, formában kéne magam tartani a tánchoz - mosolyodott el. A kardió edzések és a nyújtás nem segített annyit, mint mondjuk a futás segített volna, de nem szeretett futni, legalábbis egyedül nem, mert halálra unta magát, ráadásul rengeteg értékes időt elvett a napjaiból. Persze, ha lett volna egy társa, akivel mondjuk nem ilyen embertelen időben, hanem inkább esténként, levezetésként futhatna néhány kört, akkor lehet megváltozna a véleménye, de egyelőre megragadt ott, ahol addig is volt.
Csodálkozva hallgatta a férfi szavait. Úgytűnt, Seth sokkal többet tud a kora reggeli csodáról, amit a természetben folyik, mint azt gondolta volna. Itt jött rá igazán, hogy mennyi mindenről maradt le csak azért, mert szeretett sokáig durmolni. Megfogadta, hogy legalább néha megpróbál korábban elaludni, hogy korábban kellhessen és csodájára járhasson ő is ennek. Világ életében vonzotta a természet, főként tavasszal és nyáron, mikor a Nap nem csak szépen, de már melegen is sütött.
- Nem szeretem a kávét, sokkal inkább teás vagyok. - Ajkai keserű fintorba húzódtak, mintha a szájában érezné az ízét már csak az ital említésére is. Először két és fél éve találkozott a kávéval, mikor a barátnőjével beültek egy aranyos kis helyre pletyizni kicsit. Akkor még nem volt annyira erős benne az ellenszenv, de nem szeretett bele a keserű ízvilágba. Aztán egyre többen kínálgatták és kísértették meg a gondolattal és minél többször kóstolta meg annál inkább megutálta az ízét és mostanság már a szagát sem bírja valami jól. Menekül, ha valaki kávézni kíván a közelébe, pont ugyanúgy, mint ahogy a cigifüst elől is.
- Sőt, igazából kifejezetten rosszul vagyok a kávétól - tette hozzá némi hallgatás után, hátha ezzel arra ösztönzi a férfit, hogy ne mellette kezdje el elfogyasztani a mások számára elengedhetetlen reggeli nedűt.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. május 25. 11:19 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás

Sütött tortát. Egy csálén feldíszített, kicsit lapos de legalább teljes szeretetével készült tortát. Meg akarta lepni vele azokat, akikhez igazán közel áll, ha már így tizenhét lett. Belegondolnia is szörnyű volt, hogy milyen gyorsan elrepültek az évek, hiszen mintha csak tegnap lett volna, hogy tizenegy évesen ott áll előző iskolája kapujában izgatottan várva a beosztási ceremóniára. Megpróbált visszaemlékezni, hogy milyen is volt akkor, és rá kellett jönnie, hogy rengeteget változott, még ha ő maga ezt nem is érzékelte.
Hogy miért üzent Zsombornak? Jó kifogás volt, hogy nem akart egyedül lenni délután. Ha őszinte lett volna magával, beláthatta volna, hogy igazából csak hiányzik neki a fiú. Mert igazából ez volt a helyzet, de egyszerűbb volt ráfognia valamire. Nem mondta meg neki, hogy miért szeretné látni, csak egy üzenetet küldött, hogy hol és mikor találkozzanak. Úgy gondolta, elég lesz majd ott és akkor tudatnia a másikkal, hogy egyébként aznap ünnepli a szülinapját. Sosem volt szokás náluk nagy felhajtást csinálni ebből, az anyukája mindig sütött valami finom tortát összegyűlt egy kicsit a család, beszélgettek, nevetgéltek majd mint akik letudták a kötelező köröket mentek a dolgukra.
Reggel szürke felhők gyülekeztek az égen, aggódott is, hogy nem lesz az egészből semmi, mert elmossa őket az eső, de a tanítás végére már ragyogóan sütött a Nap és napközben sem esett egy csepp eső sem. Az utolsó órája után megetette az épp a szobájukban tartózkodó szobatársait, ellentmondást nem tűrve tett le mindenki elé egy-egy szeletet a sütiből. Ő inkább nem evett, bár a visszajelzések alapján finomabbra sikerült, mint amilyennek kinézett. Gondban volt, hogy hogy a fenébe fogja levinni az udvarra úgy, hogy ne támadják le rögtön a bogarak, de úgy tűnt, az Eridon kiskonyhájában minden van, amire az embernek épp szüksége van, így talált egy tökéletes méretű tortaszállító dobozt is. Kész főnyeremény volt az a nap. Aztán már nem maradt más hátra, mint hogy magára vegyen valami rendes ruhát, megfésülje a haját, ami épp szénabogjának képzelte magát és a kis kockás plédjével levonuljon a megbeszélt helyre.
Csak annyival érkezett korábban, hogy volt ideje mindent szépen elrendezni és leülni. Sokan voltak odakint, a szép idő úgy vonzotta a diákokat, mint fény a bogarakat, mégis könnyedén felismerte a hosszú ruganyos lépteket a tömegben. Felkászálódott a pokrócról minden nemlétező porszemet lesöprögetett a ruhájáról.
- A Mulánból idézel és virágot hozol… Lehet ez a mai nap még jobb? – nevette el magát halkan. Egészen elpirult, ahogy elvette a fiútól a felé nyújtott virágot. Régen kapott néhányszor virágot, főként bemutató előadások után, de akkor még nem igazán tudta értékelni az ilyesfajta gesztusokat.
- Igazából – kezdte kissé tétován, miközben visszaült eddigi helyére. – Ma van a szülinapom és nem volt kedvem egyedül lenni. – Azt már nem tette hozzá, hogy biztosan akadna valaki, aki hajlandó elszórakoztatni és még élvezné is a társaságát.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 5. 22:46 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás

Nehéz lett volna nem észrevennie, hogy néz rá a fiú. Hasában feléledtek a pillangók, a bizsergés lassan megtámadta a karját és a lábait is. Szüksége volt két mély levegőre, hogy ne adja át magát a kellemes izgalomnak és továbbra is racionálisan jelen tudjon lenni a beszélgetésben.
- Hát ööö az az igazság hogy szóval vagyis na, nem igazán ér rá – hebegte elvörösödő fülekkel. A pír elöntötte az egész arcát és dekoltázsát egyértelműen alátámasztva a tényt, hogy ez bizony erős füllentés volt, ami nem egészen úgy sült el, ahogy akarta. Elképzelése szerint ezt határozottan rávágta volna a kérdésre, csak a gyakorlatban nem igazán úgy valósult meg, mint a fejében lejátszott jelenteben. Persze nem volt a terv része, hogy Zsombor kérdezősködni fog, arra számított, hogy ezt így elfogadja tényként. Azt mégsem mondhatta, hogy csak látni akarta, bár ezek után biztos volt benne, hogy már Zsombor is tudja, mi áll a meghívás hátterében.
- Köszönöm! – Úgy érezte, ez a nap aztán tényleg csodálatosabb, mint amilyenre számított. A legtöbb dolog a tervei szerint, sőt még annál is jobban alakult. A Nap sütött, az ég szebb kék volt mint valaha és még egy puszit is bezsebelhetett, amire abszolút nem számított. Ha eddig nem volt elég piros, hát most már büszkén kiállhatott volna az Eridon zászlaja helyett.
- Én sütöttem – húzta ki magát büszkén a süteményre pillantva. – Megkóstolod? – Úgy csillogtak a szemei, mint kisgyereknek a cukorkaboltban. Ennyire még sosem lelkesedett saját főztje vagy süteménye iránt, bár az is igaz, hogy sosem sikerült még ennyire ehetőt alkotnia  a konyhában. De azért nem akarta volna erőszakkal rávenni a fiút, hogy egyen feltétlenül, simán elfogadta volna indokként minden sértődés nélkül, ha visszautasítja az ajánlatot.
- Figyelj, ha már úgyis itt vagy beszélnünk kéne - kezdte el felvezetni a másik témát, amiért iderendelte a másikat. Mert nem csak azért akart találkozni vele, mert régen látták egymást, hanem mert lassan megfulladt a saját kavargó érzelmeitől és szerette volna mindezt egyszer és mindenkorra letisztázni. Felkészült mindkét végkimenetelre, biztosította a papírzsepi és csoki készletét, ha esetleg olyan dolgokkal szembesült volna, ami nem fért bele az álomvilágába.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 5. 23:28 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás

Jobb szeretett volna normális színben tündökölni, ilyenkor túl sebezhetőenk érezte magát, bár oka nem igazán volt rá. Egyszerűen a zavart automatikusan ezzel kötötte össze, így nem származott abból semmi jó, ha ennyire sikerült elvörösödnie.
Csak a varázsmondatra várt, már meg is ragadta a kést és egy szép nagy szeletet pakolt az egyik tányérra. Olyan igazi fiús méretűt, ha már ilyen jót sütött, akkor úgy gondolta, meg kell adnia a lehetőséget, hogy a másik kiélvezhesse, már pedig az egy papírvékony szeletkével biztosan nem valósulhatott volna meg.
- Na és ki sütött volna nekem tortát? Te? - vágott vissza vigyorogva. Másra nem számíthatott ez ügyben, szóval muszáj volt egymaga megoldani, ha azt akarta, hogy rendes szülinaphoz méltó legyen a napja. Még ha ez azzal is járt, hogy az előző délután és este nagy részét a konyhában töltötte tetőtől talpig lisztesen és tojásosan. Akkor és ott átkozott mindent és mindenkit akit ért, de ahogy Zsombor felé nyújtotta a tányért már úgy érezte, hogy tökéletesen megérte ennyi energiát fektetni ebbe az egészbe.
- Jól van már, jól van már - forgatta meg barnáit. Persze, nem a megfelelő megfogalmazást választotta, de valahogy jobban aggasztotta az, amiről beszélgetni készültek, minthogy ezen agyaljon. Bebeszélte magának, hogy bármi is történjék az neki nem lesz rossz, de az agya legmélyén ott motoszkált az elutasítástól való rettegés. Ha nem lett volna ennyire zavaros a köztük lévő kapcsolat akkor nem is hozta volna fel, de már nagyon ki akarta magából adni.
- Szóval meg kéne beszélnünk hogy ez - mutogatott a kettejük közt lévő üres helyre - szóval ez így kettőnk között mi. Túl sok ideje kerülgetjük már egymást. - Igyekezett elkapni a másik tekintetét és ha sikerrel járt nem is eresztette. Úgy bámulta a fiú szemeit, mintha ilyen egyszerűen megoldhatnák a problémákat.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 16:48 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás

Lehet hogy túlzásba esett, de a nagymamájától tanulta ezt a fajta megkülönböztetést. Ő volt az, aki képtelen volt nyolc egyforma szeletre vágnia tortát, mert mindenkinek személyre szabott méretet választott attól függően, hogy kit mennyire szeretett. Sári mindig nagyobb részt kapott, mint nővére, mondván ő úgyis olyan kis vékonyka, szüksége lenne egy-két plusz kilóra.
- Még az sem biztos, hogy ez ehető lett. Azért ha nagyon szörnyű mondd meg – sóhajtott fel, mintha különösebben meghatotta volna. Bízott abban, hogyha tényleg olyan borzalmasra sikerült volna, mint amilyennek elképzelte akkor azok, akik a fiú előtt megkóstolták szóltak volna. Zsófi biztosan, ő elég őszinte volt ahhoz, hogy ne hazudjon ilyenekről, főleg hogy ő volt az egyetlen, akit beavatott a nagy tervbe.
A fiút látva vacillált, hogy mókusra vagy pocokra hasonlít-e inkább ennyi sütivel a szájában, de nem tudott dűlőre jutni. Az biztos, hogy hihetetlenül aranyos volt, alig állta meg kuncogás nélkül a látványt.
- Hé, azért ne fulladj meg, annyit nem ér. – Szigorúan nézett rá, mint anyuka a habzsoló gyerekre. De hát na, nem akarta hogy belefulladjon a sütibe a nagy sietségben, mert bár furdalta a kíváncsiság, hogy mit akar mondani, de azt az egy percet még igazán meg tudta várni, amíg Zsombor megrágta és lenyelte a falatot.
- Sok mindent mondtam… Bár emlékeim szerint inkább csak azt, hogy félek. Nem azt, hogy nem akarom. De inkább hagyjuk is. – Elbizonytalanodott, meghátrált hirtelen már nem is tűt olyan jó ötletnek, hogy megbeszéljék. Jobban érezte volna magát, ha fel sem hozza a témát, csak csacsognak valami semmitmondó és jelentéktelen dologról,  ami nem kavarja fel ennyire az állóvizet. Kellett megint túlgondolnia mindent…
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 17:32 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás
Választhatott volna jobb pillanatot, de nem gondolta, hogy ennyire hevesen fog reagálni a fiú. Arra számított, hogy nyugodtan megbeszélik majd ezt az egészet. Bár számíthatott volna arra, hogy eddig semmi sem ment egyszerűen, szóval akkor is muszáj volt valami be nem tervezettnek történnie. Csak homályos emlékfoszlányok maradtak meg abból a beszélgetésből, de arra biztosan emlékezett, hogy olyat nem mondott, hogy nem akarja. Hiszen akkor és ott nem tudott hazudni, csak az őszinte igazságot mondhatta. Márpedig az erős füllentés lett volna, ha azt mondta volna, hogy nem vágyik erre.
A meglepettségtől egészen kikerekedtek szemei. Úgy tűnt, mintha Zsombor megijedt volna attól, amit mondott. Néhány másodpercig értetlenül pislogott rá, majd hagyta, hogy elkapja az egyik kezét. Na nem mintha addig nem figyelt volna rá, ez csak segített a koncentrációban, hogy pislogás helyett beszélni is tudjon.
- Tőled? - Úgy nézett rá, mintha legalább azt mondta volna, hogy az ég zöld é a fű kék, majd nem bírta megállni, elnevette magát. Hiszen hogy is félhetett volna pont tőle? Már a feltételezést is abszurdnak érezte. Csak nevetett és nevetett, olyan vidáman, hogy az már szinte bűnténynek számított. Ha egyszer elkapta a nevethetnék akkor onnantól igen nehéz volt abbahagynia. - Dehogyis, te buta. Hogy félhetnék pont tőled? - nyögte ki, miután nagy nehezen sikerült erőt vennie magán. Még mindig nem kapott rendesen levegőt, de kényszerítette magát, hogy folytassa a mondandóját.
- Szóval nem, nem tőled. Csak mikor legutóbb ennyire közel engedtem magamhoz egy fiút annak elég csúnya vége lett - zárta le egy drámai sóhajtással. Nem akart most erről beszélni, de szükségét érezte, hogy tényleg bebizonyítsa, hogy egyáltalán nem a göndörtől fél. Sokkal inkább a saját félelmétől. Ez nagyon értelmetlennek hangzott még Sári számára is, ezért inkább nem is erőltette ezt a magyarázat dolgot.
  
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 6. 19:10 Ugrás a poszthoz


outfit|szülinapozás
Észrevehette volna, de nem akarta, hogy mi történik közben mellette. Hirtelen jött vidámsága mintha szemellemző lett volna, az agya blokkolt mindent ami nem tartozott az elképzelt rózsaszínködös valóságához. Egészen addig, míg nem kellett Eliasról beszélnie. Ez a téma mindig észhez térítette,
- Inkább egy liliomtipró drogfüggő - válaszolt sokat sejtetően, mégsem túl konkrétan. Ez már egy kis lépés volt a megnyílás felé, de mégsem kellett elmesélnie. Így próbálta éreztetni a fiúval, hogy próbálkozik, igenis el akarja mondani, hogy mit hallgat el, csak kis lépésekben kell haladnia és ez volt az első lépés a megnyílás felé.
- És meddig akarod ezt játszani? Össze vagyok zavarodva, fogalmam sincs, hogy hova tartunk és van-e értelme ennek - fakadt ki végül. Nem pont így akarta tálalni, de gyakorlatilag képtelen volt ezután magában tartani. Elengedte a fiú kezét és levette a nyakában hordott pengetőt. Szótlanul adta vissza eredeti tulajdonosának, valahogy már nem érezte szükségét, hogy magánál tartsa. Besokallt, mer tudta, hogy ezen semmi nem fog változtatni. Megmaradtak azon vonzalom szintjén és képtelenek voltak továbblépni ezen. Talán ha kicsit később találkoztak volna nem így alakult volna. Nem akarta ellökni magától Zsombort, de most nagyon jó úton járt efelé. Mindenkivel ezt csinálta, ha úgy érezte, veszélyesen közel került hozzá, aztán mindig sajnáltatta magát, hogy mennyire rossz neki.
- Sajnálom, nem ezt érdemled - motyogta a takarót vizsgálgatva. Nem akart sírni, a könnyek szerencsére nem is találták meg, egyelőre. Egyre inkább egy nagyon rossz tinidrámában érezte magát azzal a különbséggel, hogy sejtette, hogy ennek nem lesz olyan habos-babos vidám vége. Ahhoz valaminek drámaian meg kellett volna változnia és erre igen kevés volt az esély.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. június 13. 17:56 Ugrás a poszthoz



Ha csak egyetlen pozitív hatása volt annak, hogy Zsombor ott hagyta a születésnapján akkor az az elemi mágiájában nyilvánult meg. A benne tomboló harag és csalódottság olaj volt a tűzre - szó szerint, ugyanis azóta sokkal könnyebben hajtotta végre a gyakorlati órák feladatait. Eleinte küzdelmes volt a munka, mert azt sem tudta, hogyan lásson neki. De talán csak egy ilyen negatív élmény kellett, hogy kibillentse a biztonságosnak vélt szűk zónából és hatalmas fejlődésen esett át. Megértette, hogy miért pont a tűz választotta őt, a többi elemet túl nyugodtnak találta magához. Néhányszor ott maradt megnézni, hogy a többiek hogy gyakorolnak, hogy ez mennyire volt szabályos cseppet sem érdekelte. Csak ült és nézte a csodát amit a hozzáhasonlók létrehoztak látszólag a semmiből de mégsem volt képes igazán értékelni őket. Ezzel szemben ha másik pyromágus tanítvány volt éppen soron szinte pislogás nélkül figyelte, hogy mi történik odabent. Ilyenkor úgy érezte, mintha belül lángra lobbant volna. Megesett, hogy nem tudott uralkodni magán és a vadmágia maga alá gyűrte, de azért igyekezett önkontrollt gyakorolni, hogy ne váljon közveszélyessé.
Ezen a napom épp a gyakorlati óra volt az utolsó aznapra, de nem volt kedve utána visszamenni a szobájába, így úgy ahogy volt egyenruhában a táskájával nekivágott a szabadlevegőnék. Útközben talárját begyűrte a könyvek közé, még épp annyi hely volt a tancuccai mellett. Mintha csak oda találták volna ki. az udvart túl nyüzsgőnek találta, egyébként sem kötődtek kellemes emlékei ahhoz a fához, ami alatt épp nem csoportosultak iskolatársai. Inkább továbbállt, és addig bolyongott, míg végül ki nem kötött a fénylő lelkek udvarán, amit meglepő módon üresen talált. Úgy gondolta, hogy más is akad majd talán, aki nem vágyik a nagy nyüzsgésre ezért egy ilyen félreeső, de mégis kellemes helyen húzza meg magát, de tévednie kellett. Nem mintha nem örült volna egy kis magánynak, épp ellenkezőleg. Ledől a selymesen puha fűbe, az iskolatáskát a feje alá tette és lehunyt szemmel hagyta, hogy a Nap felmelegítse.

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 24. 22:09 Ugrás a poszthoz


outift|koszorúfonás


Odaért volna időben, ha nem csúszik meg véletlenül a lépcsőn és zakózik egy hatalmasat. a jobb bokája bánta a kis akcióját, így miután felbicegett a hálóterembe és átöltözött muszáj volt befásliznia és bekennie. Annyira azért nem volt vészes, hogy a gyengélkedőig elmenjen, de határozottan kellett az a kis plusz tartás, amit így kapott. Már hozzászokott a hasonló sérülésekhez, nem rendítette meg igazán. Inkább csak az, hogy szegény Pollit megvárakoztatja. Látta, hogy az elsősök milyen csúnyán viselkedtek a kislánnyal, így nem tudta megállni, hogy ne próbálja meg valahogy bevonni a társaságába. Ismerte látásból a kis szőkét, néhány zenei eseményen messziről látta. Nem mert volna rá megesküdni, de lehet, hogy be is mutatták őket egymásnak, de hát az már elég régen volt. Inkább csak a nevét ismerte, mint igazából mindenki azokban a zongorista berkekben, amikben ő is mozgott.
Amilyen gyorsan csak tudott az udvarra sietett, majd a diákcsoportok közt szlalomozva megpróbálta megtalálni a kis szőkét. Szerencséje volt, hogy nem tűnt el nagyon szem elől, különben kereshette volna egész délután is.
- Szia, bocsi a késésért, csak történt egy kis baleset - mutatott a sérült bokájára, miután ledobta magát a színes virágtengerbe. Egy bogáncs meg is szurkálta kicsit tenyerét, ahogy megpróbált hátradőlni, így inkább odébb helyezkedett, távolodva a zavaró tényezőtől. - Te csináltál már ilyet? Mert én még sosem. - Még csak abban sem reménykedhetett, hogy a hajfonási tudása majd kisegíti, mert abból s csak az egyszerű hármasat tudta és semmi más egyebet. Akárhogy próbálkozott megtanulni a mindenféle szebbnél szebb technikákat az agya képtelen volt befogadni az információt az ujjai pedig nem bizonyultak elég ügyesnek ehhez. így aztán csak abban reménykedett, hogy kis barátnője majd kisegíti a bajból és nem marad teljes szégenyben.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 25. 16:30 Ugrás a poszthoz


outfit|az első


- Francba! - A szempillaspirál úgy hullott a földre, mintha ez lett volna a mozdulat célja. Nem volt egyértelmű, hogy az izgalomtól, vagy a dühtől remegett, az viszont biztos volt, hogy ez vezetett szegény szeretett spirál csúfos eséséhez. Késésben volt, nem tudta mit vegyen fel, kifogyott a szempillafestéke és amúgy is, semmi sem úgy alakult, ahogy eltervezte. Fejben tök jól összerakta az utolsó óráján, hogy mit akar felvenni, persze nem találta azt a ruhát. Akkor átöltözött, de abban meg magának nem tetszett. Következett még három-négy összeállítás, az egyik túl sok volt, a másik túl kevés, mire végre megtalálta azt a hosszú sárga szoknyát és egyszerű fehér pólót. Magára kapta a fehér edzőcipőjét, hogy ne keltsen nagyon hivatalos hatást és hogy egyszerűbb legyen végigrohanni az iskolán. Aztán gondolta az már igazán semmiség lesz, hogy kicsit ráerősít amúgy sem rövid vagy szőke szempilláira, csakhogy negyed óráig tartott annyi festéket kivarázsolnia belőle, hogy ne legyen felemás a tekintete.
Természetesen igaza lett, mikor néhány órával azelőtt azt jósolta, hogy csúnyán el fog késni. Mérges volt magára, amiért a hiúsága érdekében ennyire megvárakoztatta szegény fiút. Végül is csak az út háromnegyedét tette meg futva, utána visszaváltott sétálásra, hogy ne kifulladva, vöröslő fejjel, kócosan jelenjen már meg, ha egyszer végre odaért.
- Ne haragudj, de feltartottak a szobatársaim - füllentette bűnbánó mosollyal. Ezt egyszerűbb volt kinyögnie, minthogy eddig készülődött. Így kevésbé érezte magát rosszul. - Merre megyünk? - érdeklődte meg az útvonalat Kíváncsi volt, miféle zseniális ötlettel állt elő a göndör ezúttal. Mert abban nem kételkedett, hogy valami egészen zseniálisat talált ki ismét.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2020. július 25. 16:31
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 26. 18:33 Ugrás a poszthoz


outift|koszorúfonás


Vidáman elnevette magát, mikor meghallotta, hogy a pici lány a nevét kiabálja. Rég nem örült már így neki senki, így kifejezetten megmelengette a pici szívét. erős késztetést érzett rá, hogy ölbe kapja és megszeretgesse Pollit, de az talán egy cseppet sok lett volna mindkettejüknek. Így inkább megmaradt egy konszolidált integetésnél.
- Ó, hát az igazán semmi, csak leestem a lépcsőn, de már alig fáj. Sose fuss a lépcsőkön, mert így jársz - tanácsolta a fejét ingatva. Neki sem kellett volna, de rossz szokása szerint, már megint iszonyú késésben volt. Határozottan le kellett volna szoknia az ilyesmiről, de esélyét sem látta, hogy egyik napról a másikra majd megjavul és hirtelen minden találkozójára épp a lehető legjobb időben fog érkezni. Nem ez szinte, elképzelhetetlen volt.
- Kerti virágokból nem is igazi buli, csak az ilyen vadon termőkből - nyugtatta meg egy cinkos kacsintás keretében, csak hogyha esetleg jól sül el ez a kis kalandjuk, akkor ha hazamegy szünetre ne jusson eszébe metszőollóval neki esni a kertnek sutyiban. Biztosra vette, hogy valahol a közelükben is terem vadon néhány nem védett, de szép virág, amiből esetleg több koszorút készíthet a továbbiakban is, esetleg a húgával együtt. Szívfájdító volt belegondolnia, hogy Lilla sosem beszélt ekkora szeretettel és rajongással róla, legalábbis a szemébe sosem mondott semmi kedveset.
- Biztosan nagyon szép lehet! - Erősíti meg hevesen bólogatva a lány fokhagyma virág iránti rajongását. - Tudod nekem melyik a kedvencem? A jácint. Bár abból nem lehet koszorút fonni, de mesés illata van. - Volt is belőle néhány, mind az Eridon béli, mind az otthoni szobájában. Ezen felül rengeteg korallvirágot, orchideát, különböző kaktuszokat és ki tudja még miféle más szobanövényt tudhatott magáénak. Közben elértek a lány cuccaihoz, így Sári vidáman törökülésbe vetette magát a fűben, majd várakozóan Pollira pillantott, hogy vajon ő is követi-e.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 27. 17:23 Ugrás a poszthoz



Legalább a Nap melege boldoggá tette egy kicsit, néhány percre talán el is szundikált ebben a kellemes helyzetben. Nem volt egyértelmű, hogy valóban ez történt, vagy csak kiestek neki bizonyos percek a kialvatlanság miatt, ami a szomorúság miatt gyötörte. De nem is számított igazán. Az már annál inkább, hogy valaki cseppet sem konszolidált módon, üvöltözve zavarta meg a nyugalmát, amiért bezsebelhetett szegény lány néhány morcos pillantást, mielőtt Sári feldolgozta volna, hogy mit is lát. Szóval az ismeretlen leányzó jött felé, lángoló karral, majd gyakorlatilag egy tízpontos ugrással landolt a szökőkút peremén, hogy aztán kezét a vízbe dugja. Az eridonos felkönyökölt, ez már bőven meghaladta azt a szintet, ami felett kíváncsivá vált.
- Szia - biccentett kicsit bizonytalanul. Még nem igazán tudta hová tenni ezt az egészet. Több variációt is látott maga előtt, valaki megátkozta, rossz bájitalt ivott, vagy valami egyszerű mugli módszerrel felgyújtotta a karját. De miután alaposabban szemügyre vette a víz alatt lévő testrészt és nem talált rajta semmiféle sérülést így arra a következtetésre jutott, hogy lehet, egy másik elemistával van dolga, akinek esetleg még csak most jelent meg a képessége.
- Hát téged mi lelt? - érdeklődött kicsit talán mogorvábban, mint illett volna. Na nem azért, mert felzavarta a kis csendes pihenőjéből, bár lehet ez is közrejátszott a dolgokban. Modorár magyarázatot inkább a nemrégiben történt nem túl kellemes események okozták, igazából szinte mindenkivel ilyen volt. - Tudod, hogy miért lángolsz? - tette hozzá az egyértelműség kedvéért. Meglepően örült volna, ha egy sorstárssal sodorja össze a véletlen épp ebben a nem túl vidám életszakaszban. Így legalább kevésbé érezte volna egyedül magát, talált volna valakit, aki megérti.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 27. 18:25 Ugrás a poszthoz


outift|koszorúfonás


Bólintott még egyet kettőt, hogy kifejezze egyetértését. Nem is szabadott volna, neki sem kellett volna. De ő ugye már nagylánynak számított, aki csinálhat butaságokat és megóvhatja ezektől a kisebbeket.
- Hát ma meg holnap biztos nem, de utána már gond nélkül. - Legalábbis ebben bízott. Bár nem ártott volna kicsit talán tovább pihentetnie, de lehet, hogy belehalt volna ha nem táncolhat két napnál hosszabb időn keresztül. Pocsék beteg volt, egyszerűen képtelen volt megülni a fenekén ha épp nem tűnt halálosnak az adott kórság vagy sérülés. Azért negyven fokos lázzal nyilván nem merte megkockáztatni a ficergést, de ezen felül nem igazán lehetett olyat mondani, ami megállíthatta volna.
- Igen, abszolút. - Úgy szép ha vastag, meg ha rendetlen, bár nem tudta elképzelni magát egy vaskos virágköteggel a fején, de végül is az élet mindig okozott meglepetéseket. Az egyik piros virágot úgy, mint Polli a füle mögé tűzte, bár kicsit félt, hogy letámadjak valamilyen bogarak. A többit szorgalmasan szorongatta, míg le nem ültek és be nem temette a virághalom. Úgy gondolta, ebből bőven elég lesz koszorút fonni. Alaposan szemügyre vette a virágokat, majd gyorsan szétválogatta, hogy melyik milyen fajta, csak hogy egyszerűbb legyen majd fonás közben választaniuk. - Igen, szerintem érdemesebb lenne valami vastagabbal kezdeni - mondta, és már ki is választott három különböző színű, de nagyjából azonos vastagságú virágocskát. Egyszerű hármas fonással elkezdte összefonni a szárakat, majd kisebb, vékonyabb szárú virágokat adott mindig a bal oldalon lévő szárakhoz. így egy idő után már egészen koszorúformát kezdett ölteni. Oda kellett rá figyelnie, de legalább nem okozott csalódást magának, hogy még egy ilyen egyszerű dolgot sem képes megcsinálni, ami másnak talán alapvető lehetett.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 27. 20:07 Ugrás a poszthoz


outfit|az első


Szégyellte magát eléggé anélkül is, hogy a fiú szóvá tette volna, de ezek után aztán végképp csoda volt, hogy nem borult lángba az arca. Hogy szó szerint vagy csak képletesen, azt inkább ne is firtassuk. Megnyugvással teli mosolyra görbültek ajkai, hogy a kedves szavak, a puszi vagy az összekulcsolódó ujjaik hatására azt talán ő maga sem tudta.
Fel tudta fogni, hogy mennyit jelenthet ez a hely a fiúnak, és igazán hálás volt, hogy most őt is elviszi oda. Bár azt már el sem tudta képzelni, hogy mit keresnek az erdőben. Úgy gondolta, hogy talán az erdei menedék felé tartanak, de aztán rá kellett jönnie, hogy az az út, nem ez az út. Néhányszor mikor a távolban megreccsent egy-egy faág, vagy zizzentek a lombok egy hajszálnyival erősebben szorította Zsombor kezét. Ha igazán töredelmesen bevallotta volna fél egy kicsit az erdőben, de úgy gondolta, hogy fényes nappal ketten csak biztonságban vannak. Végül is, mi árthatott volna nekik?
Kicsit nehezen vette észre, hogy ott fent az ágak között az folt nem csak egy folt, hanem egy aprócska házikó. Szemüveg nélkül olyan távolra már nem látott valami jól, de azért rövid megfigyelést követően már egészen ki tudta venni a formákat.
- Szeretnél te előre menni?- Valahol egy kicsit irigy volt a fiúra, ugyanakkor örömmel töltötte el, hogy neki sikerült leküzdenie ezt a félelmét. Legalábbis a szavai alapján Sári így vette le. Ő bármit megadott volna, ha szabadulhat a viharfóbiájától, de az évek múltán nem hogy csökkent, sokkal inkább erősödött a félelme. Sosem tudott teljesen konkrét választ adni, ha megkérdezték, hogy mégis mi olyan ijesztő benne. Hogy a hangos zajok, vagy a természet elsöprő eleje riasztotta-e meg egy megoldatlan rejtély maradt.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 30. 17:39 Ugrás a poszthoz


outfit|az első


Mint utólag belegondolt jobb is volt így, mert hiába volt elég hosszú a szoknyája, mégsem szerette volna ha valami véletlen következtében a fiú belát alá. Egy ideje már kínosan ügyelt arra, hogy a szoknyák, ruhák és rövidnadrágok ne engedjék láttatni a fenekét, bármilyen helyzetbe is kerül. Minden gond nélkül elérte a fa tetejét, és elkapta a feléje nyújtott kezet, még ha nem is lett volna rá szüksége. Egy minden szónál többet érő hálás mosollyal köszönte meg a gesztust, mielőtt beléptek volna az aprócska helyiségbe.
- Abban biztos vagyok. - Hiszen ez az egész kettejük között annyira különleges volt, hogy azt nehezen lehetett volna szavakba önteni. Így aztán nem kételkedett abban sem, hogy ez a délután is valami váratlant tartogat majd. Követte Zsombort az asztalhoz, majd példát véve róla leült a földre. Szépen elrendezgette élénksárga szoknyáját maga körül, mert azt azért nem hagyhatta, hogy csak úgy álljon a ruhadarab, ahogy épp sikerült neki.
-Mein Gott - motyogta amint lekerült a terítő a pizzás dobozról. Nem volt kifejezetten éhes, de ahogy megcsapták a különböző szeletek különböző ínycsiklandó illatai rögtön megjött a kedve, hogy beleharapjon a legjobban kinézőbe. - Hogy ismerhetsz ennyire? - kérdezte vigyorogva, mielőtt alaposan áttanulmányozta volt, melyik milyen ízű. Ez volt a lehető legjobb dolog, amivel meglehetett lepni. A kaja, ráadásul nem is akármilyen hétköznapi étel, hanem egy ilyen csoda.
- Egyébként egyedül az ananászosat nem szeretem, a többi jöhet. -A gyümölcs meg a pizza két olyan dolog volt, amit külön-külön nagyon szeretett, de együtt azért már kevésbé. Hosszas tanakodás után végül egy sima sonkás-gombás szeletet választott magának. - Jó étvágyat! -  szólt, mielőtt nekilátott volna a módszeres pusztításnak. Megpróbált visszafogottan és kulturáltan étkezni, több-kevésbé sikerült is.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. július 31. 21:09 Ugrás a poszthoz


outift|koszorúfonás


Nosztalgikus mosollyal gondolt vissza, hogy hány meg hány sérülést szerzett, és hogy ha előadás volt, akkor mindegy volt, hogy izomszakadás, zúzódás, vagy ficam, ha nem volt gipszelve és meg tudott állni a lábán akkor fel kellett lépni és arcára kedves mosolyt, vagy legalább elszántságot varázsolni, hogy a fájdalom legapróbb jelét se lássa rajta a közönség. Talán épp ezért ment tropára már mindkét bokája, térde és csuklója. Egyszerűen nem volt idejük regenerálódni az egyes sérülések után, amit idővel igencsak meg fog érezni magán. De hát nem gondolt a jövőre, csak az számított, hogy akkor és ott mi volt. - Volt már olyan is, de látod, még egyben vagyok - felelte kuncogva. Mikor végigjárta azt a borzalmas kálváriát, akkor ideje sem maradt volna táncra, nem is nagyon akart gondolni rá. Közel három hónapig nem tett egyetlen lépést sem a terem felé, de aztán mikor visszatért, mintha sosem ment volna el. Úgy tűnt, olyan ez neki mint a biciklizés - nem tudta elfelejteni.
Finoman megigazította a hajába került lila csodát, hogy ne hagyja el útközben. Szerencsére a rengeteg haja segített abban, hogy ne essen ki belőle a törékeny virágszál.
Kedves mosollyal fogadta a bókot, kivételesen jól jöttek, hogy olyan hosszúak és vékonyak voltak az ujjai. Így ügyesen tudta hajtogatni a virágszárakat abba az irányba amelyikbe épp szükséges volt. Azzal viszont nem értett egyet, hogy az övé szebb lett volna, mint Pollié. Egészen más volt, de semmivel sem szebb, vagy jobb. - Ha szeretnéd neked adom. És akkor elküldheted az egyiket Pannának. Biztosan találunk módot, hogy egyben odaérjen - ajánlotta fel. bár szívesen megtartotta volna a fonatot, de valamiért úgy érezte, így lenne helyes. Végül is, egy kilencéves kislánynak talán valóban nagyobb szüksége volt egy virágkoszorúra, mint neki tizenhét évesen. Néha egészen elfelejtette, hogy neki már komolyan kellene viselkednie, és nem úgy, mint egy kislány. Mert hát gyakorlatilag már felnőtt. De nem érdekelte, hogy mások ezt várnák el tőle, ő továbbra is inkább csak ment a saját feje után és tette, amit jónak látott. - Szerintem ugyanilyen. És milyen szép az a piros. Nagyon jól fog állni neked - dicsérte meg már előre cinkos vigyorral Pollit. Mert valóban, Sári úgy gondolta, a piros remekül állt a kicsi lánynak, éppen passzolt a hajához és a szemszínéhez is.
Nem igazán foglalkozott a döngicsélő darázzsal. A pókokon kívül egyik rovar sem hozta rá a frászt, tudta, hogyha nem tesz hirtelen mozdulatokat előbb-utóbb megunják, hogy ott szálldossanak és odébb repülnek. Így hát nem foglalkozott különösebben a dologgal.

Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 4. 23:27 Ugrás a poszthoz


outfit|az első


Valószínű, ha nem lett volna olyan genetikával megáldva, amilyennel végül meglett nem rajongott volna ennyire a gyors kajákért, hanem ő is salátán meg vízen élt volna, mint azok a lányok, akik rá akartak hasonlítani. Vagy nem érdekelte volna és plusz harminc kilóval gurult volna a lépcsőkön séta helyett. Mindkettőt el tudta képzelni, de egyik sem tetszett neki igazán. Ellenben a vele szemben ülő illetve a köztük elhelyezkedő pizza nagyon is. Nehezen tudott volna választani, hogy mégis melyikük iránt érez nagyobb vonzalmat.
- Most igazán megkönnyebbültem - kapott a szívéhez kissé talán túl színpadiasan. Bár valóban, az ananászos pizza kifejezetten vízválasztó dolognak bizonyult egy kapcsolat során. Innen lehetett igazán megállapítani, hogy a két ember összeillik-e, mint a pizza két fele. sári legalábbis ilyen és ehhez hasonló dolgokon agyalt, miközben akkorát harapott a saját szeletéből, hogy abba más talán könnyedén belefulladt volna. Ő meg a túl nagy falat kifejezés nem álltak szoros kapcsolatban, gyakorlatilag hírből sem ismerte, hogy ilyen szókapcsolat létezik. - Köszi, de kihagyom. - Valahogy a kis rákocskák kevésbé tűntek biztatónak, mint az ő sonkája. Azt legalább tudta, milyen. Összevont szemöldökkel meredt a pofára fordított szeletre, majd a göndörre. Míg nem érkezett magyarázat nem igazán értette, hogy mégis mi a fene történik az asztalnál.
- De hát így lepotyog a feltét - vetette fel a legfőbb problémáját. Ha már megette, akkor mindenestül akarta és nem úgy, hogy az asztalról kelljen összecsipegetnie utána a gombát meg a sonkát. Mert hiába, hogy az olvadt sajt úgy-ahogy odatapasztotta a tésztához az alatta lévő hozzávalókat, de azért nem nyújtott elég védelmet ahhoz, hogy az eridonos teljesen megbízzon benne.
- Mit tervezel a szünetre? - kérdezte, miután benyammogta a szeletet. Egész konkrét témára akart rátérni, de nem akart ajtóstól rontani a házba, szóval inkább messziről kezdte a megközelítést. Ez a taktika eddig bevált.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 5. 00:07 Ugrás a poszthoz


outfit|az első


Akár hajlandó is lett volna megosztani a fiúval a kajáját, de túlzottan lefoglalta az illatokban és ízekben való gyönyörködés, hogy totálisan elfelejtett mindent, ami nem ahhoz kapcsolódott, hogy egyen.
Vállat vonva fejjel lefelé fordította a sajátját is, de előtte azért közelebb hajolt az asztalhoz, hogyha a gomba esetleg szökni próbálna ne vesszen kárba azzal, hogy a földre pottyan. Akkor már kerüljön az eggyel tisztábbnak tűnő asztalra, ahonnan még meg tudja enni. Igyekezett nagyon figyelni, hátha tapasztal bármilyen változást, de az íze épp ugyanolyan volt, mint azelőtt. Egy kicsivel sem érzett mást, vagy intenzívebbet mint addig.
- Úgy tűnik, én rosszul működöm. Nem érzek semmi változást - vonta meg a vállát, majd inkább úgy folytatta az evést, ahogy elkezdte. Normális irányba a normális felével felfelé. Szeretett furcsa lenni, különc, de ezt valahogy nehezen fogadta el úgy, hogy számára semmi haszonnal nem járt. Ha tapasztalt volna változást biztosan rászokott volna, hogy így egye az olasz konyha fő remekművét, de így nem látta értelmét.
- Örömmel hallom - somolygott rá a doboz felett. Valóban örült, hiszen ez azt jelentette, hogy jobban volt, mint az előző években, és a barna szerette azt hinni, hogy ebben neki is szerepe van. Valahol tudta, hogy tényleg így van, de félt, hogy azzal túlbecsülte volna a saját jelentőségét, attól meg rosszul érezte volna magát. Szóval inkább csak hitt ebben. - Gondolom ismét mesenézéssel töltöm az időm. Meg persze vizsgázom, idén utoljára - sóhajtott kissé szomorkásan. Szép volt, jó volt, de úgy döntött, felesleges tovább a zeneiskolára is időt szakítania. Már épp elég képzett volt ahhoz, hogy egyedül is tudjon fejlődni és gyakorolni, így nem látta értelmét, hogy továbbra is ilyen szigorú keretek közé szorítsák. Tudta, hogy jobb lesz így neki.
- Szóval arra akartam kilyukadni, hogy lesz egy balett meghallgatás. És szeretném, ah elkísérnél. - Sokat jelentett volna neki, hogy a közönség soraiban a szülei mellett - vagy inkább jó távol tőlük - ott ült volna a fiú. Kiváltotta belőle azt a szabad megfelelési kényszert, ami nem a görcsösséget, hanem a pontosságot idézte elő a lányban. Ha tudta, hogy Zsombor ott van képtelen volt hibázni. Az anyja ellenben annyira stresszelte, hogy el sem tudta volna képzelni, hogy kettesben menjenek el egy ilyen eseményre. Akkor már legalább az apjának is el kellett kísérnie, hogy kicsit oldja a kettejük közötti feszült légkört.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 6. 17:24 Ugrás a poszthoz


outfit|az első


- Nem a zongorázást, csak az iskolát hagyom ott - pontosított gyorsan. Nem tudta elképzelni, hogy legyen valami olyan törés az életében, ami miatt végleg otthagyná a zenét. Megesett már, hogy néha hónapokig nem találta a motivációt, az ihletet, de aztán mégis visszatalált a hangszerhez. Ha soha többé nem játszhatott volna a fekete-fehér billentyűkön legalább olyan fájdalmas törés lett volna az életében, mint egy közeli hozzátartozó halála. Ez éltette és mozgatta. - A kalandos vagy az unalmas utat szeretnéd választani? - kérdezte kuncogva. Bár az előző évi után már igazán nem lett volna semmi érdekes az egészben, hiszen a göndör már tudta, hogy hová kell mennie. Alig hitte el, hogy már ennyi idő eltelt. A hónapok szinte repültek, mialatt a kettejük kapcsolata gyökeresen megváltozott. Olyan felfoghatatlan volt Sárának, hogy tényleg ennyi ideje ismerik már egymást.
- Németországban működik egy balett intézet, az ország egyik legkiválóbbika, ahol előkészítőre jártam. És mondták, hogyha gondolom visszavárnak, legalább a meghallgatásra - válaszolt szemlesütve. Ez így kimondva nem hangzott annyira jól, mint azt szerette volna. Úgy hangzott, mintha újra kiakarna költözni és itt akarná hagyni az iskolát, holott erről szó sem volt. Bár fogalma sem volt, hogyha felveszik akkor hogy oldja meg a helyzetet, de azt tudta, hogy valahogy mindenképpen. - Egyébként ne aggódj, a lábam még tíz-tizenöt évig nem hagy cserben, aztán majd meglátjuk, mi jön - jutott eszébe hozzátenni, ha már Zsombor így kérdezett rá erre az egészre.
Mióta megjött a bagoly erre készült.  Gyakorolt, erősített, lépéseken agyalt. A kötelező művet ismerte, egyszer már táncolta, még kint egy gyerek előadáson, így nem volt számára ismeretlen. A saját koreográfia megtervezése viszont már egy kicsivel bonyolultabb volt, de ekkorra már egészen jól haladt vele. Az unalmasabb órákon megtervezte, majd délutánonként, mikor szabad volt a terem belopódzott a színjátszósok színpadára gyakorolni. Sokat jelentett volna számára, ha sikerül a megmérettetés. - Nem. Vagyis egy kicsit igen. A tánc mindig is fontosabb volt számomra, mint a zene és szeretnék végre több időt szakítani rá. Valamint meguntam a kötöttségeket. Szabadon akarok zenélni és nem úgy, ahogy szerintük jó. - Sosem volt gond a fegyelmezettségével, ha azt mondták, most Bachot kell játszani akkor Bachot játszott, ha Bartókot kellett akkor Bartókot. De feszegetni akarta a határait, kitalálni, hogy egyedül mire képes, ha senki nem mondja meg, hogy mit tegyen. És mióta kikerült a tánciskolából valóban nagyobb hangsúlyt kapott a zene, amit kifejezetten sajnált. Vissza akart térni a színpadra, főszerepet táncolni a A diótörőben, a Giselleben és A hattyúk tavában. Mert természetesen valami jeelntéktelen mellékszereppel nem érte volna be.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 10. 18:21 Ugrás a poszthoz


outfit|az első


Zavartan harapdálta az ajkát, valahogy így már nem tűnt olyan jó ötletnek ez az egész. De nem akart kihátrálni ebből, ha már felhozta a témát. - Igazából arra gondoltam, hogy jöhetnél velünk. Csak jövünk meg megyünk, egy nap az egész - pislogott rá kissé talán félve. Ez azért elég nagy lépés lett volna, hogy hajlandó lett volna bemutatni a családjának. De azt is megértette volna, ha a göndör nem akarja ezt az egészet. Leginkább a szülei reakciójából félt. Nem attól, hogy nem engednék meg esetlegesen, hogy a fiú is velük utazzon, inkább attól, hogy mit szólnának, ha megtudnák, hogy mennyi ideje tart ez az egész. Az anyukája valamiért úgy gondolta, hogy neki kötelessége tudni mindenről, ami a kislányai életében történik, Sári viszont úgy gondolta, hogy az anyjának semmi köze a magánéletéhez, így otthon nem igazán mesélt Zsombiról, meg hogy mi van köztük pontosan.
- Ugye nem gondolod, hogy egyedül hagynálak? - Mert ebből nagyon úgy jött le az eridonosnak, hogy a meghívása úgy jött le, hogy elvárásokat támaszt, aztán Zsombi meg oldja meg ahogy akarja. - Tudod van egy élő kétnyelvű szótárad, szóval ha tényleg eljössz velem, akkor nem lesz gondod azzal, hogy megértesd magad - csóválta a fejét. Amúgy is a szerelemnyelve volt a német, biztosan nem tudta volna szó nélkül hagyni, ha a navinés kézzel-lábbal próbálta volna megértetni magát valakivel.
- Még nem tudom - válaszolt néhány másodperc késéssel. Egyáltalán nem gondolt bele, csak azt tudta, hogy mindennél jobban akarja és valahogy mindenképp megoldja majd. Itt látta jónak, hogy válasszon magának egy újabb szeletet, a feszültségoldás kajával valahogy még mindig a legjobb módszernek tűnt. Kipecázott egy szalámisat és nagyot harapott belőle, míg a fiú reakciójára vált.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 10. 20:19 Ugrás a poszthoz


outfit|az első


Összeszorult a szíve, ahogy barnái találkoztak azzal a kétségbeesett tekintettel. Határozottan nem akart ilyen érzelmeket látni a fiú arcán, de nem tudta, hogy mivel tudná enyhíteni ezt az érzést.
- Igazából sehogy. Biztos megkérdezik majd, hogy hány éves vagy, meg hogy mi akarsz lenni felnőtt korodban, de a kínos része a dolognak nekem jut majd - forgatta meg teátrálisan a szemeit, mintha csak valóban előre tudná, hogy mi vár rájuk és tényleg ez az egész neki lenne majd a legrosszabb. Nem félt attól, hogy a szülei esetleg olyan kérdéseket tennének fel, amikkel zavarba hozhatják Zsombort. Annyi empátia volt bennük azért, hogyha Sári végre hajlandó volt néhány szót szólni a göndörről és elmondta, hogy mik a kerülendő témák akkor azt nem hozták szóba csak azért is. De persze erről nem tervezett szólni a fiúnak, szerette volna azt a látszatot kelteni, hogy igazából nem lesz semmi baj, a szülei alapvetően is ilyen lazán veszik ezt az egész fiú ügyet.
Ha nem lett volna köztük az asztal gondolkodás nélkül ugrott volna a nyakába. Láthatóan fényévekkel jobb kedve lett, áthajolva a doboz felett cuppanós puszit nyomott Zsombi arcára. - Te vagy a legjobb - könyvelte el hangosan is vidám vigyorral. Így már azért az étel is jobban esett, mint néhány perccel azelőtt.
- Így van, mindent megoldunk - bólintott miközben összekulcsolta ujjaikat. Aztán jobb ötlete támadt, minek üljenek az asztal két felén, ha egymás mellett is elférnek? Ügyes mozdulatokkal mászott el az asztal mellett, hogy aztán lehuppanjon a fiú baljára. Felmosolygott rá, majd ismét magához vette a mutatványhoz a dobozra helyezett félig megrágott szeletét, hogy újra beleharaphasson. Igen, határozottan így félig a fiúra tehénkedve volt a legkényelmesebb enni.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 11. 16:57 Ugrás a poszthoz


outift|koszorúfonás


Komoly arccal bólogatott, hogy bizony bizony olyan hosszú ideig. Amit muszáj, azt ugye muszáj, ha nincs vita, akkor nincs vita. De értette, hogy miért ilyen fontos számára a hangszer. Mindenkinek kellett az életébe valaki vagy valami amibe kapaszkodhatott. Neki ott volt Blanka és a tánc, amihez nem kellettek különösebben nagy előkészületek, így ebben szerencsére nem igazán volt korlátozva.
- Schumannt - válaszol szájhúzogatva. Valahogy ő meg Schumann sosem voltak jó barátok, de volt, amibe nem volt beleszólása és ilyen volt például a zeneiskolai tananyag. Ez is hozzásegítette ahhoz a döntéshez, hogy ott hagyja a fenébe az egész iskolát. Szerette, nehezen hozta meg a döntést, de szüksége volt egy kis változásra és úgy érezte, hogy jól döntött, mikor elhatározta, hogy ez lesz az utolsó éve az ódon falak között. - Na és te? - Biztos volt benne, hogy Pollika legalább ugyanolyan szinten, ha nem még sokkal jobban játszik nála, hiába a rövidebb ujjacskákat. Az, hogy nem volt akkora keze mint Sárinak nem jelentette azt, hogy nem lehetett sokkal jobb zenész, mint ő. Minden csak az ügyességen és az elhivatottságon múlt.
- A tiéd is nagyon szép, még szebb, mint az enyém - nyugtatta mosolyogva. Lehet, hogy ebben nem értettek egyet, de Sári attól még úgy gondolta, hogy valóban van olyan szép a kislányé is, mint az övé. - Nekem úgysem állna olyan jól - vonta meg vállait egy percre sem hagyva abba a munkát. Persze, ezt nem egészen így gondolta, mert határozottan úgy érezte, hogy neki is épp olyan jól állt volna, mint Polkának. De a nagyobb jóért hajlandó volt lemondani erről.
- Ne aggódj, nem bánt, csak ne tegyél nagy hirtelen mozdulatokat - figyelmeztette somolyogva. Nem félt, úgy tűnt, a kis sárga csíkos rovar nem akarja megtámadni őket, az meg nem zavarta, ha a közelben döngicsélt kedvére.  
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 13. 18:30 Ugrás a poszthoz



Egész hamar visszanyerte a lelki békéjét, az együttérzés visszahozta az eredeti Sárit. A vadmágiája első megnyilvánulása után megesett egyszer-kétszer, hogy csak úgy lángralobbant vagy egyéb módon sikerült majdnem felgyújtania valamit. Bár ő legalább ezek ellen tudott tenni akarattal és nem úgy járt, mint a lány,a ki csak úgy felgyulladt néhányszor.
- Hát ez elég szívás - nyugtázta bólogatva. Mert valóban az volt, más szóval hirtelen nem tudta volna illetni. Így, hogy már képben volt a teljes sztorival kicsit elszontyolodott ugyan, de úgy döntött, hogy megpróbál valahogy segíteni. Még maga sem tudta, hogy hogy, de megpróbált kieszelni valamit. - Próbálj nyugodt maradni és kerüld a hirtelen mozdulatokat. A gyengélkedőn jártál már? - Bár a javaslatai nem sokat értek, de úgy volt vele, hogy hátha nem mondta még más, hogy ez használhat. A gyengélkedő meg evidens volt, vagy legalább a házvezetővel beszélni, hiszen ez azért nem csak egy amolyan hétköznapi megfázás vagy ilyesmi volt, amivel az ember vidáman eléldegélt, aztán vagy elmúlt magától, vagy nem. Ezzel ön- és közveszélyessé vált a lány. Az mondjuk már más kérdés volt, hogy a gyengélkedőn mégis mi a fenét tudtak volna vele kezdeni, hiszen, igazából nem volt beteg, de hát mégiscsak valami mágikus nyavalyától szenvedett.
- Tehát máskor is szoktál... ez esetben nem volt valami más? Nem kaptál kölcsön tollat? Vagy lehet ez valami rúna cucc, nem? - Manapság már annyi rosszabbnál rosszabb varázstárgy került forgalomba. Lehet, hogy elátkozták a tollat, vagy valami ilyesmi. Bár el sem tudta képzelni, hogy ki akarna bántani egy ilyen aranyosnak tűnő lányt. Első ránézésre nem tűnt kifejezetten olyannak, aki keresztbe tesz másoknak vagy ilyesmi, hogy ezért ilyen szörnyű bosszút érdemeljen.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 16. 13:02 Ugrás a poszthoz


outift|koszorúfonás


- Nem, ez a C-dúr Toccata. - Az a-moll zongoraversenyből már tanult, így ideje volt valami újat választani és a felajánlott lehetőségek közül még ez tűnt a legvonzóbbnak. Elég nehezen barátkoztak össze, így nehezen boldogult vele, de néhány hét alatt mondhatni betörte a darabot annyira, hogy ne érezze magát kész katasztrófának ha gyakorlásra adta a fejét. - Ne aggódj, bőven van még időd megtanulni. - Neki legalább volt valamiféle motivációja. Sári néha ezért vesztette el az érdeklődését, mert csak úgy céltalanul zongorázgatott, mindenféle végső cél nélkül. Csak azért játszott, mert szeretett zongorázni.
Jót kuncogott Polii vágyán. Más vele egykorú lányok magasabbak szerettek volna lenni, vagy kicsit nagyobb kebleket szerettek volna, de a kislányt úgy tűnt csak az érdekelte, hogy az ujjai megnyúljanak végre. Nem akarta elkeseríteni azzal, hogy vannak emberek, akiknek egyszerűen nem fog lapátméretűre nőni a tenyerük és ez jól is van így. Ő csak az áldáss genetikájának köszönhette, hogy ilyen hosszú ujjai voltak, bár ezzel együtt járt, hogy magasabb volt az átlagos lányoknál és véknyabb. Olyan igazi kifutómodell alkat volt ő.
- Ha nem így gondolnám, nem mondanám. És igen, a fehér virág jó ötlet. - Ő egyelőre nem tervezte bővíteni a magáét, így a lány kérdésére csak megrázta barna fürtjeit. Nem, neki határozottan tetszett így is. Nem volt túl csicsázva, egyszerű volt, de nagyszerű.
Képtelen lett volna ellenállni egy ilyen tündéri kérésnek, így hát ügyelve arra, hogy ne tegye tönkre a munkáját finoman a fejére helyezte. Elnézte a méretezést, mert nem volt tökéletesen jó a fejére, épp csak hogy jó volt rá. A kikandikáló szára beleakadtak a hajába, de legalább elképzelései szerint jól nézett ki. - Nem kell tükör, ha elhiszed nekem hogy nagyon cuki vagy - dicsérte mosolyogva. Tényleg jól állt a kislánynak ez a virágos téma, anélkül is bájos volt, de ezzel meg végképp.
- Ne aggódj, nem fenyeget és nem, nincs baja azzal, hogy elvettük a virágait - magyarázta türelmes és higgad hangon, míg arra várt, hogy a kis darázs elhúzzon tőlük.
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2020. augusztus 30. 17:39 Ugrás a poszthoz


outift|koszorúfonás


- Nem véletlenül nem járok túl gyakran nagyzenekaros koncertekre - ingatta a fejét kicsit talán lemondóan. Ha nagyzeneakari feldolgozásra vagy művekre volt kíváncsi akkor ott volt neki a YouTube, ahol bármikor túlzott halláskárosodás nélkül részesedhetett az élményben. Személyesen leginkább a szóló koncerteket, vagy maximum a kvartetteteket, kamarazenekarokat kedvelte. Egy megfelelő akusztikájú teremben utánozhatatlanul jól szóltak. - De elhiszem, hogy nagyon jó volt. - A fülvédős részt mintha meg sem hallotta volna, úgy engedte el a füle mellett. Mit számított az, ha az élmény maga pozitív volt? A körülmények már igazán mindegyek voltak.
- Hidd el, hogy idővel tényleg jobb lesz. - Mást nem igazán tudott mondani, legalábbis olyat nem, ami nem vette volna el a kedvét teljesen a folytatástól. Mert persze ott volt a lehetőség, hogy egy millimétert sem fognak nőni a kis ujjacskái, ugyanakkor ha reménykedett még mindig jobb volt, mintha feladta volna az egészet, mert Sári telebeszélte butaságokkal a fejét. Ráért még csalódni. - Egyébként szerintem nem éri meg ilyenekkel kísérletezni. - Beleavatkozni a természet rendjébe nem tűnt túl ideális megoldásnak. Ő a saját bőrén, vagyis izmain tapasztalta, hogy mi történik akkor, ha túlfeszítik azt, amit nem kéne.
- Köszönöm! - Olyan édesen mosolygott Pollira, mint ahogy a kislány is rá. Kicsit zavarba jött, mert nem igazán volt képben a svéd ünnepekkel, pedig úgy tűnt, igazán illene ismernie ezt az eseményt, ha már a kislány is jobban képben volt mint ő. Felkeltette a kíváncsiságát, így fontolóra vette, hogy esetleg a későbbiek folyamán utána néz majd.
Valamit tennie kellett, mert úgy tűnt, a barátnője és a méhecske közötti indulatok kezdenek elszabadulni. néhány ügyes csapkodó mozdulattal ügyelve arra, hogy Pollikát még véletlenül se üsse meg elhajtotta a bogarat tőle. Azzal azonban nem számolt, hogy a kis sárgacsíkos fullánkja az ujjába fúródik ijedtében. Néhány másodpercre leblokkolt, azt sem tudta mit csináljon. Aztán elért az agyáig az éles fájdalom és kétségbeesetten kezdett pislogni a kislányra, hátha okosabb mint ő.
A kastélyt körülvevő vidék - Vizsnyiczky Heléna Sára összes hozzászólása (37 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel