Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hallottam, hogy a halloweeni mulatságon párbajozni is lehet, egy ilyen lehetőséget nem hagyhattam ki. Már csak azért sem, mert nem igazán tudtam hol levezetni a bennem felgyűlt feszültséget, mióta a kviddics szünetelt. Közben persze megszívattam egy-két nyomingert, de ez édeskevés volt. A jelmezzel nem kívántam sokat vacakolni, bár felmerült bennem az is, hogy Hegyi Nikinek öltözöm, végül megelégedtem egy sima levitás öltözékkel, éppen elég visszataszító volt az is. Levita címeres talár, rikító kék nyakkendő, egy szemüveg, hogy strébernek nézzek ki, és már készen is voltam. Tuti, hogy mindenki megijed, de minimum megrökönyödik, ha ilyenben lát.
A kastély előtti rét, mi mássá, mint temetővé lett alakítva. A kapunál kezembe nyomtak egy töklámpást. Értetlenül néztem, hogy ezzel meg mi a francot kezdjek, rögtön rá is bíztam az egyik elsősforma srácra, hogy őrizgesse helyettem. Természetesen tudomására adtam, hogy a testi épségét kockáztatja, úgy vigyázzon.
Most már csak párbaj ellenfelet kellett találnom, bár számítottam rá, hogy nehéz lesz, kevesen vállalják a küzdelmet a biztos vereség tudatában. Elmormoltam egy hang felerősítő varázslatot, majd felálltam egy sírkőre, hogy kiemelkedjek a tömegből.
- Ide jöjjön, aki párbajozni akar! - zengett a hangom. Erre fel kellett figyelnie az érdeklődőknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A felhívásom hatására a közelemben állók többsége lehajtott fejjel gyorsabb tempóra váltott és eliszkolt. Tudtam én, hogy ez lesz.
- Na mi van gyávák? Senki? - már éppen nevetni akartam egy jóízűt ezen a szánalmas bagázson, de aztán meglepetésben hirtelen mukkanni se tudtam, amikor elkaptak egy Mobilicorpussal. Ki merészelte?
A földet érés után rögtön előkaptam a pálcám, és idegesen hadonásztam vele körbe, keresve a támadót. Végül kiderült, hogy Kiva volt a tettes, aki vigyorogva állt elém.
- Szóval te voltál. Nagyon vicces. - most már kicsit megnyugodtam, bár a hangom még mindig felerősítve szólt, így akár úgy is tűnhetett, hogy dühösen rákiabálnék az eridonosra. Elmondtam hát gyorsan egy Finitét, hogy megszüntessem a varázslatot.    
Kivával szemben azért elnéző tudtam lenni, legalábbis egy bizonyos szintig. Váratlanul ért, hogy pont ő szeretett volna párbajozni velem, hiszen azon kevés ember közé tartozott, akikkel barátinak mondható viszonyt ápoltam. Ilyenkor persze homokba dugják fejüket azok, akiknek a bögyében vagyok, szemtől szemben naná, hogy nem mernek kiállni.        
- Oké, de előre szólok, hogy párbajban senkinek se kegyelmezek. - hiába voltunk jóban, ez egy párbajban számomra nem jelentett semmit, csak a győzelem érdekelt. Megeshet, hogy egy kicsit sajnálni fogom, hogy kárt teszek a lányban, de gyorsan el fogja nyomni diadal semmihez se hasonlítható mámoros érzése.
- Már csak felügyeletre lesz szükségünk. Keríteni kellene egy tanárt. - meglehet, hogy mostanra már fel is figyeltek a párosunkra, és talán be is ajánlkozik valaki. Végtére is elég feltűnő lehetett, amit műveltünk.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Halloween
Kiva

Csak mondanom kellett, és máris felajánlkoztak a felügyeletre, nem más, mint a gemmológia tanárnő. Voltak kételyeim az alkalmasságát illetően, itt semmit se értek a kavicsai, de inkább befogtam a számat, és valami köszönjük félét erőltettem ki magamból. Elintézem Kivát sec-perc alatt, nem a felügyelőn fog múlni. De ha mégis, tuti nem viselném el, ha megint egy elhibázott és szakmaiatlan ítélet miatt nem hirdetnének ki egyértelmű győztesnek.
A pást készen állt, Kiva megjegyzését pedig már meg se hallottam, csak a győzelem lebegett a szemem előtt. Hagytam, hogy ellenfelem térfelet válasszon magának, én pedig a másik oldalra álltam. Kezdődhetett a párbaj. Üdvözöltük egymást, majd a hátraarc után öt lépést távolodva ismét szembe fordultunk.
Bevett taktikám volt, hogy könnyű varázslattal kezdek, aminek lehetőleg a pálcamozdulata is egyszerű, az ige pedig gyorsan kiejthető. Sokan beleesnek a hiába, hogy rögtön az elején valami nagyot akarnak húzni, de mire végeznének a végrehajtással, már be is kapnak egy látszólag gyenge varázslatot.
- Exagito! - szóltam, nekem bőven elég lett volna, ha Kiva egyelőre elveszítené az egyensúlyát, utána pedig nyugodtabban küldhetnék rá valami erősebbet.
- Clipeus! - biztos, ami biztos, a legegyszerűbb pajzsbűbájt is elmormoltam, komolyabbra nem lett volna időm, de ha Kiva mégis kivitelezni tudott egy támadást, akkor szinte biztos, hogy a női párbajozókra rendkívül jellemző kezdeti kapkodásban csak valami egyszerűbb jöhetett össze neki, azt pedig akkor a Clipeussal is ki tudom védeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Halloween
Kiva

A varázslatom természetesen talált, Kiva elcsúszott, azonban a Clipeusom gyengének bizonyult, hanyatt is estem, de egy gyors Finite után már talpra is álltam. Együttes találatot hirdettek, elhúztam a szám, kénytelen voltam elismerni a jogosságát. Fenébe is, illett volna hoznom ezt a kört. Bár tény, hogy a stílusomnak nem kedvezett a hagyományos lebonyolítás, mivel a rapid partikat kedveltem, ahol nem voltak körök, hanem folyamatosan lehetett sorozni az ellenfelet. Ott jöhetett ki igazán a tudásbeli különbség, mert itt mázlival bárki behúzhatott egy-egy kört.    
A második kört fölényesen hoztam, a harmadikban azonban szerencséje volt Kivának. Na tessék, erről beszéltem, ha a második körben vihettem volna tovább az akciót, már nyertem volna. Nyilvánvaló volt az is, hogy sokkal látványosabban, meggyőzőbben szereztem pontot, mint Kiva, de ugyanúgy egy pont járt neki is, így jöhetett a szétlövés. Enyhén szólva nem tetszett, hogy csupán a varázslat kivitelezésének sikeressége, és még csak nem is találat döntött. Mi ez a bölcsődés szint?
Mindenesetre bólintottam, mégse tarthattam kiselőadást a tanárnőnek arról, hogy mi a párbajok lényege, de Kiva helyett akár felé is irányíthattam volna a pálcám egy jó kis átokkal, hiszen ez is győzelmet eredményezhetett volna, a célzás nem számított. Vagy teszem azt, kiáltok egy Lux-ot, és máris nyernék? Röhejes volt az egész, hihetetlen, hogy ebben a nyavalyás iskolában nem tudtak egy párbajt normálisan levezényelni. Úgy döntöttem, nem égetem tovább magam, a visszaszámlálás végén varázslás helyett leugrottam a pástról, Kiva nyert. Lehetett feladásnak is értelmezni, de Kiva is sikeresen kivitelezte a kábító átkot, csak nem talált el. Hanyagul intettem egyet, majd leléceltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Ophelia

Opheliát a csapattag-toborzó kampányom keretében környékeztem meg, és sikerült is meggyőznöm, hogy érdemes csatlakoznia, de cserébe egy felhozó edzést kért, mert elmondása szerint a repülés nem tartozott az erősségei közé. Gondoltam ezen ne múljon, megbeszéltem vele egy időpontot, hogy mikor találkozzunk a pályán.
Nekem is jól fog esni egy kis kikapcsolódás, így a vizsgaidőszak végén. Tavaly nem voltam hajlandó megerőltetni magam, így regnáló iskolaelső létemre megbuktam. Pedig hat kiválót még így is összeszedtem. Vicces, hogy micsoda magasságokat és mélységeket élhettem meg rövid időn belül. Utólag belegondolva még jól is jöttem ki belőle, hogy csúsztam egy évet, mert így legalább nem kell egy tablón szerepelnem a nyominger Palarnnal.
Igazság szerint teljesen sötétben tapogatóztam, hogy Ophelia vajon mennyire lehet tehetséges kviddicses. Mondjuk a tehetségnél többre tartottam a szorgalmat, elszántsággal rengeteg mindent lehetett pótolni, ez pedig érzésem szerint megvolt a lányban.  
Késtem, de még így én értem ki előbb. Céltalan várakozás helyett a szertárból kihoztam két seprűt, meg a labdákat, hogy ennyivel is előbbre legyünk. Nem terveztem semmi komolyat, először megmutatja Ophelia, hogy mit tud a seprűvel, utána meg kikísérletezzük, hogy melyik poszt illene hozzá a legjobban. A terelőséggel szemezett, de én jobban szerettem, ha ezen a poszton fiúk játszanak. Ritka, hogy egy női terelő magas szintre tud jutni, bár pont a Rellon egyik volt kapitányáról, Grósz Annáról mesélték, hogy mennyire kiemelkedő terelő volt. Na igen, azért ehhez hozzátartozik, hogy egyes pletykák a női mivoltában is megkérdőjelezték, ami sok mindent megmagyarázhat. Aztán ott volt még Leonie, aki szintén érdekes jelenség volt, mint terelő. Bár tulajdonképpen ő általánosságban is érdekes jelenség volt. Mindenesetre Opheliából is inkább egy Leonie-típusú terelőjátékot tudtam volna kinézni, amikor is elsősorban nem az erejére, hanem az ügyességére, szemfülességére támaszkodik. Majd most kiderülhet, mennyire stimmelnek a megérzéseim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Valentin-nap
Michelle

Rossz passzban voltam, nem találtam a helyemet se az iskolában, se a kviddicspályán, és még a lányoknál sem. A tanulás nem motivált, tulajdonképpen még azt se tudtam, hogy milyen szakot végezzek el, pedig már nyakunkon voltak a vizsgák. A legutóbbi kviddicsmeccsünkön csúnyán kikaptunk, ritka gyenge formában játszottam. Hiába dobtam egy szép gólt, utólag sem vigasztalt. Aztán itt volt ez a Valentin-napnak nevezett valami, a szerelmesek ünnepe. Gondoltam majd kerítek magamnak egy lányt, és jól fogom érezni magam. De ez se akart összejönni. Rá kellett ébrednem, ha nem vagyok a csúcson, nem érdeklem az embereket, csak a hírnév, a körülöttem lévő felhajtás vonzza őket, nem pedig a személyiségem, maga az ember. Belegondolva, valóban kiállhatatlanul tudtam viselkedni, könnyen fejembe szállt a dicsőség, lekezelő, nagyképű, és sokszor gyerekes voltam. Most, hogy csőstül értek a problémák, érett meg bennem ez a felismerés. Késznek éreztem magam a változásra, hogy végre megkomolyodjak. Nehéz és hosszú küzdelemnek ígérkezett, de okvetlenül szükséges volt. A szüleim részéről is éreztem a nyomást, hogy érettebb hozzáállást, felnőtthöz illő viselkedést várnának el tőlem. Rettentően dühös voltam rájuk, amikor a Bagolykőbe kerültem, hiszen akaratom ellenére rám kényszerítették, hogy ide jöjjek. Ezt szánták büntetésnek, legalábbis így éreztem. Valójában azonban így adtak esélyt, hogy újrakezdhessem. Azonban nem változtam semmit a németországi önmagamhoz képest, ott folytattam itt is, ahol Németországban abbahagytam. Most már csak magamra számíthattam, egyedül kellett kiharcolnom az élettől egy újabb esélyt.
A lányokhoz való hozzáállásomon kívántam legelőször is változtatni. Eddig csak puszta eszközként, játékszerként tekintetem a legtöbbször rájuk, szinte ember számba se vettem őket. A Valentin-napon bizonyíthattam önmagamnak, hogy tudok kulturáltan szórakozni egy lány társaságában. Partnert viszont nem sikerült találnom. Ugyan lett volna lehetőségem a random randira jelentkezni, de ezt méltóságomon alulinak éreztem, túl nagy volt benne a kockázat, így tényleg csak utolsó, kétségbeesett lehetőségként számoltam vele.
Egyik nap, amikor éppen az önsajnálat és tehetetlenség legmélyebb bugyraiban vergődtem, felkeresett Michelle Angelique Saint-Venant, és aláírást szeretett volna kérni tőlem, mint híres kviddicsestől. Felcsillant a szemem, hogy végre itt egy igazi rajongó, biztos látta a Navine ellen lőtt zseniális gólomat, és ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy begyűjtse az aláírásomat. De amikor ezt szóba hoztam, kiderült, hogy csak az egyik szorgalmihoz kell neki, szó sincs rajongásról. Megpróbáltam hát a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, az aláírásért cserébe megkértem a lányt, hogy Valentin-napon legyen a partnerem. Belement az üzletbe.
A Fénylő Lelkek Udvarában rendeztek programokat a párocskáknak, az udvar bejáratánál beszéltem meg a találkozót Michelle-lel. Egy szál rózsával terveztem fogadni, úgy gondoltam mégiscsak így illik, bármennyire is egy műrandiról volt szó, ami arra szolgált, hogy rendbe tegyem a saját önérzetemet. Aztán lehet hiába készültem, el se jön, simán kinéztem belőle, hogy az egyezségünk ellenére átver.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nagy létszámú kerettel vártuk a szezonkezdetet, következésképp komoly harcra lehetett számítani a kezdőcsapatbeli helyekért. A játékvezetőnknek köszönhetően szerencsére lehetőségünk adódott egy edzőmeccs lejátszására, ahol eldőlhettek a még nyitott kérdések. Ezúttal tehát nemcsak a saját játékommal kellett törődnöm, hanem egyúttal igyekeznem kellett értékelni is a többiek teljesítményét, sőt olyan helyzeteket kialakítanom, melyek próbára tehetik őket. Helyettesemre, Míneára ugyanez a feladat várt, így a meccs végén együtt összegezhetünk, hozhatunk majd döntést.
A kvaffra tessék-lássék módon mozdultam rá, nem volt a célom az elhozatala. Nem úgy Flórának, aki gyorsan reagált, és egy ütéssel hátra próbálta játszani a labdát csapattársainak. Kockázatos megoldás volt, de aki nem kockáztat, nem is nyer. Könnyedén megszerezhettem volna a kvaffot, ám ehelyett inkább felzárkóztam a megiramodó Flórához, és keményen bevágódtam mellé oldalról, igyekezvén megállítani, de minimum lelassítani. A tétmeccseken sem fogják hagyni, hogy zavartalanul előretörjön, hozzá kell szoknia a fizikai párharcokhoz. A kvaffal meg remélhetőleg törődnek majd a csapattársaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Miután kikerült Flóra, lefékeztem, én már nem akartam belefolyni ebbe az akcióba, helyette vártam a többiekre, kíváncsi voltam, hogy meg tudják-e oldani a helyzetet. Nem tudták, gólt kaptunk. Ráadásul Corina a játékot sem volt képes folytatni, így hát cseréltünk, Helena érkezett a helyére.    
A büntetőzónánk előterében felrepültem jó magasra, úgy a középső karika háromszoros magasságában lehettem. Ha őrzőnk észrevesz, akár ide is passzolhat, de persze az sem gond, ha valamelyik hajtótársamat választja, végtére is ők még semmit se mutattak, és elsősorban nekik kell bizonyítani, nem nekem. Innen fentről mindenesetre kiválóan belátom a pályát, és egy meredek lefelé repüléssel gyakorlatilag bárhová odaérhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mikor Helena megkapta a kvaffot megindultam felé. Közben láttam, hogy Flóra is készül valamire. Még szerencse, hogy lefelé könnyebb repülni, mint felfelé, így volt esélyem, hogy csapattársam segítségére siessek. Helena észlelte is, hogy gond lehet, felkészült a passzra. A lány közelébe érve vízszintesbe tettem a seprűmet, és fogadtam a passzt. Megtört a lendültem ahogyan összeszedtem a labdát, de legalább az enyém volt. Igyekeztem felgyorsítani, nyílegyenesen a Norina által őrzött karikák felé indultam, miközben ráfeküdtem a kvaffra, hogy nehezen férhessenek hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Mínea nagyon határozottan indult meg felém. Eszem ágában sem volt kitérni, a pozíció az enyém volt, ő az, akinek nem kellene összeütközésre törekednie. Közben Scarlett is feltűnt az oldalamon, és lökött rajtam. Igaz, nem túl nagyot, a kvaff aligha forgott veszélyben, de arra mindenképpen elég volt, hogy meginogjak. A legrosszabbkor vesztettem el a pozíciómat, ráadásul ez Mínea számításait is felboríthatta. Utolsó lélekjelenlétemmel felfelé - legalábbis arra, amit az adott helyzetben felfelének gondoltam - rántottam a seprűmet, de éreztem, hogy közben Scarlettet nagy erővel ellököm. Ettől kezdve Fortuna kegyeire volt bízva a sorsunk. Ütközhetünk mindhárman, megúszhatjuk mindhárman, de akár az is benne van a pakliban, hogy csak Scarlett és Mínea ütközik, én pedig sértetlenül jövök ki a szituációból. A csapat szempontjából nyilván az lenne a legjobb, ha egyikünknek sem esne baja, de most elsősorban csak a saját irhám megmentésére tudtam gondolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Charlotte Elisabeth Felagund

Fogalmam sincs, hogy mi vitt a kviddicspályára. Mentem, amerre a lábam vitt, és egyszer csak ide jutottam. Ugyan már viszonylag késő volt, mégis meglepett, hogy csak egy ember gyakorol, hiszen közeledtek a válogatók, ilyenkor pedig ki kell használni minden időt a gyakorlásra. Legalábbis azoknak, akik komolyan gondolják. Az én időmben még nagyobb volt a verseny, úgy látszik, most már bárki csapattag lehet, nem érzik szükségét a gyakorlásnak. Vagy talán veszített a kviddics a népszerűségéből? Szomorú, ha ez a helyzet.
Nem sokáig nézhettem zavartalanul az egyetlen pályán lévő játékost, hiszen a gurkó becélzott. Már éppen készültem, hogy egy laza varázslattal hárítsam a támadást, de megelőztek: a gyakorló lány gyorsan kapcsolt, és még időben rávetette magát a gurkóra.
- Úgy látom, hogy nem félsz a gurkótól. - az igazán nagy játékosok erre mind képes voltak, hiszen lehetett olyan szituáció, hogy valaki azzal vihette előre a csapatát, ha bekapott egy találatot. Persze itt az iskolában a taktikai éretlenség megnyilvánulásaként rengeteg olyan meccset láttam már, ahol semmi más nem volt a cél, csak az, hogy mindenáron elkerüljék a találatot, és kaotikus gurkócsapkodás alakult ki.      
Ekkora már felismertem, hogy az egyik diákom - méghozzá a vén trottyos Felának az unokája - hatástalanította a vaslabdát.
- Jól gondolom, hogy szeretnél bekerülni a csapatba? - erre minden esélye megvolt, ha még ilyenkor is képes gyakorolni. Ezt persze neki még nem mondtam, hiszen ahhoz még túl keveset láttam, hogy rászolgáljon a dicséretre. A hozzáállása mindenesetre példásnak tűnt, ez pedig már egy olyan alap volt, amire lehetett építkezni. Csapatkapitányként anno nagyon odafigyeltem arra a potenciális játékosoknál, hogy megfelelő legyen a hozzáállásuk, legyen bennük kellő elszántság, kitartás. Enélkül esélyük sem volt bekerülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Charlotte Elisabeth Felagund

A Rellon kviddicscsapata sorozatban nyerte a bajnokságokat az elmúlt években. És ennek a csapatnak én raktam az alapjait. De mostanra már elballagott mindenki, akikkel együtt  játszottam, azt se tudtam hirtelen, hogy ki a csapatkapitány.  
- Ki most a csapatkapitány? - kérdeztem meg. Az én helyemet Mínea vette át, de hogy utánunk ki következett, azt most meg nem mondtam volna. Nem kerestek mostanában a csapattól, pedig megtehették volna, hiszen mindig jól jönnek egy legenda tanácsai.    
- Akkora baj még nincs, hogy nekem kelljen ráncba szednem a kviddicset. Vagy rosszul gondolom? - ha reménytelen lesz a helyzet, úgyis szólnak majd, aztán vagy lesz kedvem megoldani, vagy nem.
A felém dobott kvaffot ösztönösen kaptam el. Rögtön feltörtek bennem a régi emlékek, innentől már nem volt kérdés, hogy felszállok-e. Csettintettem, és a seprűm megjelent.
- Óh, látom te is tudod, milyen egy igazi seprű. Bár az iskolai meccseken úgyis egyenseprűket kell használni. - elmosolyodtam, amikor feltűnt, hogy Charlotte is a családom modelljét használja.
A pálya közepén szálltam fel, kezemben a kvaffal. Megelevenedett bennem a pillanat, amikor félpályáról dobtam gólt. Menne ez most is! Kettőt tapsoltam, mire a pálya világítása felkapcsolt. Aztán elresztettem a kvaffot, a bal karikát célozva. Vártam... és gól! A kvaff áthaladt a karikán. Éppen úgy, mint ahogyan az év gólját szereztem annak idején, leszámítva, hogy most őrző eszén nem kellett túljárnom.
- Kis edzés után beférnék bármelyik csapatba. - állapítottam meg.
- Gyerünk Felagund, most te jössz! - a lányon volt a sor, hogy megmutassa, mit tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Charlotte Elisabeth Felagund

Némán, szomorúan vettem tudomásul, hogy megszűnhet a Rellon kviddicscsapata. A többi háznál ezek szerint ennél csak rosszabb lehet a helyzet. Hiába, ha nincsenek karakán, felkészült vezetők, akik legalább ezredannyira olyanok, mint én, akkor nem lesznek csapatok.
- Miért veszíthetett ekkorát a kviddics a népszerűségéből? Itt valami mélyen gyökerező probléma lehet. De ezt nem most fogom kideríteni. - zártam le a témát. Igazából, ha más felkért személy nincs, a mindenkori repüléstan tanár az, akinek ezzel hivatalból foglalkoznia kellene véleményem szerint. Szóval nekem semmi közöm a dologhoz, bármennyire is elszomorít.
A kis csaj megengedett magának egy pikírt beszólást, amit nem vettem jó néven. Oké, leálltam vele egyet játszatni, de attól még nem lettünk haverok, akik között ez elmegy. Rajtam csak ne poénkodjon. Egy szúrós tekintettel jeleztem, hogy a megjegyzése egyáltalán nem volt vicces. A következő ilyenért már büntetőmunka és pontlevonás járna.
- Hm, nem vagy terelő alkat. Mostanában minden kislány terelő akar lenni.- nevettem. Voltak persze példák, hogy törékeny testalkatú lányok helytálltak ezen a poszton. De, hogy az iskolai bajnokságban miért vált tendenciává az ilyen terelők jelenléte, az számomra rejtély.
- Emlékeim szerint Scarlett Conroy is erőteljesen gondolkozott, hogy terelő legyen, de én inkább a hajtóság felé terelgettem, és kiváló játékos is lett belőle a poszton. - a volt csapattársaimra szívesen emlékeztem vissza, pláne a hajtótársaimra, hiszen nagy összhangban kellett lennünk, a szerepkörünk ezt megkövetelte.
- Nem vagy ügyetlen a kvaffal. - szóltam, miután begyűjtöttem a passzt. Nem akartam persze lebeszélni a terelőségről, de nem éreztem testhezállónak a számára, hogy egy vasgolyót ütlegeljen.
- Ha bemutatnám a teljes repertoáromat, akkor egy darabig itt lennénk. Most az az érdekes, hogy te mit tudsz, te akarsz bekerülni a csapatban. - fölöslegesen nem kívántam produkálni magamat, hiszen nem voltak nézők, akiket szórakoztathattam volna a zseniális kviddicstrükkjeimmel.
- Ragadd meg az ütődet, repülj a kezdőkör fölé, és készülj! - kitaláltam egy kis próbát, amivel Charlotte bizonyíthatta, hogy nem csak készül a terelősségre, hanem alkalmas is rá.
Mikor a lány készen állt, megindítottam felé egy gurkót szemből. Aztán kis szünetekkel egyet hátulról, majd alulról, végül felülről is. Négy gurkó haladt felé, és még arra is ügyeltem, hogy egyre nehezedjen a dolog: az utolsó két gurkó már szinte egyszerre fog odaérni hozzá. Ha ezt megoldja, akkor már elhiszem, hogy van keresnivalója terelőként. Ha meg nem oldja meg, akkor leszek annyira rendes, hogy elvigyem gyengélkedőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Szendrey Adél

Kellemes kötelezettség várt rám ma délután, be kellett hajtanom a tegnap kiosztott büntetőmunkát Lédán. Érdekes lány volt, aki több ok miatt is felkeltette az érdeklődésemet. Egyrészt pedagógiai kihívást láttam benne, a mágiáról alkotott lesújtó véleményét, ha nem is megváltoztatni, de minimum árnyalni szerettem volna, mert a jelenlegi szélsőséges gondolataival egyszerűen nem tartozhatott a varázstársadalom tagjai közé. Másrészt a vonzó külseje sem hagyott hidegen, de nekem nagyon úgy tűnt, hogy én viszont hidegen hagyom. Persze játszadozott velem, de nem tudtam eldönteni, hogy komolyan akar valamit, vagy csak az agyamat húzza, hogy aztán lepattintson. Velem márpedig nem lehetett packázni. Kelletnie sem kell magát, ha igazán akarok valamit, akkor megszerzem.
A rellonos melegítőmben vonultam végig a kastély folyosóin, éppen úgy, mint amikor csapatkapitányként vezettem a társaimat kviddicsedzésre. Léda a megbeszélt helyen várt.
- Szia! Remek, hogy pontosan érkeztél, ezért akkor nem kell pontot levonnom. - szívbaj nélkül ment volna neki a levonás, ha késik, hiába szeretett házamat, a Rellont is büntettem volna ezzel.
- Kezdjünk nyújtással! Tapasztaltam, hogy ez magadtól is kiválóan megy, úgyhogy ezt a részt rád bízom. De ha bármiben tudok segíteni, állok rendelkezésedre. - készségesen felajánlkoztam, nem hagytam volna ki, hogy újra lássam közelebbről a lány formás idomait.
Nyújtás után előkaptam a segédeszközöket. Két gurkót, és egy komplett kviddicses védőfelszerelést Lédának.
- Futni fogunk, cél a tanoda határa az erdő szélén. Nehezítés, hogy ezt kell viselned. - dobtam oda neki a ruhát. Amennyire leszólta a kviddicset, szerintem fel sem ismerte, hogy mit kapott tőlem. Egyébként vicces, hogy öltöztetem, pedig szívesebben tenném az ellenkezőjét. No sebaj, ami késik, nem múlik.
- További nehezítés, hogy ez a két gurkó folyamatosan körülötted fog cikázni, és bármikor lecsaphatnak rád. - büszkeséggel töltött el, hogy micsoda szórakoztató büntetést találtam ki.
- Elfuthatsz, elhajolhatsz, bármit megtehetsz, hogy kivédd őket. Még a pálcádat is használhatod. - talán utóbbira lettem volna a leginkább kíváncsi, milyen az, amikor a lány varázsol. Elképzelhető, majd úgy irányítom a gurkókat, hogy szorult helyzetbe kerüljön, és ne maradjon más választása, csak a varázslás.
- Én mögötted fogok haladni, hogy szemmel tarthassalak. - főleg a bomba popsidat, gondoltam magamban. Vagy talán ki is csúszott a számon?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Szendrey Adél

Számítottam rá, hogy ellenállásba fogok ütközni, igazából a lány stílusa sem lepett meg. Komoly trauma lehet a viselkedése hátterében, amiért képtelen elfogadni a varázsvilág szabályait, és be se akar illeszkedni. Nem hagytam, hogy messzire ellépjen tőlem, határozottan, de nem durván megfogtam a derekát, és magamhoz húztam.
- Na idefigyelj bébi, hiába vagy észvesztően dögös, velem így nem beszélhetsz. - súgtam a fülébe.
- Meg foglak büntetni rosszkislány. Még talán élvezni is fogod. - megharapdáltam a fülcimpáját, aztán elengedtem.
- Az erdő szélén egy zsupszkulcs vár ránk, amivel eljuthatunk egy vidéki luxusvillába. - a villa a családom tulajdonában volt, és jelenleg csak arra szolgált, hogy nőket vihessek oda, ha kedvem éppen úgy tartaná.
- De adnom kell a látszatra. Úgyhogy szépen kérlek, fogdd be a tündéri kis szádat, vedd fel azt a sz*rt, és kezdj el futni. - nem volt teljesíthetetlen, amit kértem.
- A gurkók meg nem fognak eltalálni, garantálom. - ezzel is próbáltam megnyugtatni. A tervemet tehát felfedtem Léda előtt, végig arra bazíroztam, hogy kettesben maradjak vele, távol az iskolától, ahol nem kell tartanom a lebukástól, hiszen mégiscsak egy diákot próbáltam elcsábítani. Most legalább kiderül, hogy vajon ő mit gondol, tényleg belemenne a játékba, vagy csak a bolondját járatta velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Zippzhar Mária Stella

Furcsa volt egy csapatban szerepelni a diákjaimmal. Ez nem egy tanóra volt, itt eltűnt a hierarchia, a mindenki egyért, egy mindenkiért elv érvényesült. A drága csapatkapitány-helyettes ezt tökéletesen demonstrálta is, amikor kényszerített, hogy megegyek egy sütit, pedig határozottan kijelentettem, hogy nem kérek belőle. Ezért még számolni fogok vele a meccs után. Azért csak meccs után, mert nem akartam rombolni a csapatmorált, ideiglenesen elnéző maradtam. De aztán kinéz számára egy akkora büntetőfeladat, amekkorát még nem látott a Bagolykő.  
A süti nekem amúgy ízlett, a hatás viszont annál kevésbé tetszett. Besárgultam. Így nem léphettem a nézők elé, úgyhogy rögtön megszüntetettem a hatást egy egyszerű ellenvarázslattal. Fancsali képpel egy fityiszt mindenesetre odamutattam Masának. Ahhoz még sok vajsört kell innia, hogy túljárjon az eszemen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Már fej-fej mellett haladtam a két fogóval. Valahogy segíteni szerettem volna Angelicának, felkészültem arra is, hogy végső esetben én kapjam el a cikeszt. Inkább legyen szabálytalanság, mint hogy az Unikornisok szerezzék meg az aranyost. Aztán óriási csattanást hallottam a hátam mögött. Jól ismertem ezt a hangot. Ilyen a tökéletesen eltalált gurkó semmi mással össze nem téveszthető hangja.
Furcsa módon bevillant egy iskolai rémtörténet ebben a krízishelyzetben. A kezdő kviddicseseket egy vérszomjas szellemmel ijesztegették, aki éjszakánként az arénában kísért. Ő volt a Feketöves Vasöklű Gurkócsapkodó. A történetnek állítólag van valós alapja, egyszer egy levitás(!) srác, talán Seat Leonnak hívták, puszta kézzel beleütött a gurkóba. Hogy ténylegesen mi lett vele utána, arról már nem szólt a fáma, de a legenda szerint az ő nyughatatlan szelleme jár vissza még ma is.
Ha egy levitás megcsinálta, megcsinálom én is! Jött a gurkó, én meg beleütöttem jobb ököllel egy akkorát, amekkorát csak bírtam. Angelicát védeni próbáltam, Winnie-t meg veszélyeztetni, de ki tudja mi lesz a vége. Illetve számomra majd jön a csontforrasztás, ez az egy biztos.

Megjegyzés: Angelica még írt volna előttem, amely hozzászólásban felért volna Winnie mellé. A továbbiakban a karakterem szempontjából az itt leírtakat megtörténtnek tekintem.