Próbál feltűnés nélkül közlekedni - azaz egy ruszki torpedóromboló kecsességével kúszik le az udvarra.
- Hol is vagyok?... - teszi fel a banális kérdést immár sokadszor mai nap folyamán, miközben átlépi a kis boltíves ajtót a folyosó végén, és egy puccos botanikus kertben találja magát.
- Ach, du heilige Scheiße, itt meg mi történt?! - szalad fel a szemöldöke a homloka közepére, amitől rögtön egy dülledt szemű cickányra hajaz.
Ez a hely pont úgy fest, mintha felrobbant volna egy virágbolt, meg két kertész. De há' végül is nem mindegy? A lényeg, hogy kevésbé legyen szem előtt, mint a tantermek közepén vagy az ebédlőben.
- Szia, creepy szobor - csalinkázik el a szökőkút mellett zsebre dugott kézzel. Az aprólékos kőfaragás során nagy gondot fordítottak arra, hogy a központi alak roppant bölcs és tiszteletet parancsoló varázslónak nézzen ki. Ezért aztán Ricsi gyorsan felvési gondolatban a bakancslistájára, hogy alkalomadtán tanga bugyit húzzon az ipse fejére. (Előtte még kell szereznie valahonnan egy tanga bugyit.)
A retinaszaggató virágkavalkád ellenére éppen egy ilyen helyet keresett. Szabadtér is, meg nem is, és meg lehet húzódni a bokrok alatt anélkül, hogy egy prefektus az arcába állna korcsolyával.
Beleszimatol a levegőbe, és elmosolyodik. Oh-hohó! Van itt már más rendbontó is. A cigarettafüst jellegzetes illatát követi, mint a róka, és két sövény között kipenderülve egyenesen egy idősebb leány elé toppan.
- Helló! - köszön lelkesen. - Ez itt a kijelölt dohányzó részleg, ugye?
Választ sem várva a kapucnis pulcsija zsebébe kotor, és előránt egy szál cigarettát, ami minden bizonnyal nem a gyárban készült, mert gyanúsan pufók és girbegurba.
- Adsz tüzet? - biccent a lány kezében tartott öngyújtó felé. A huncut pofázmányán még mindig (vagy már megint) éktelen sárgáslila zúzódás virít, de mivel vigyorog, mint a torkosborz, nem úgy tűnik, mintha zavarná a dolog.

Semmiféle engedélyt nem adott le senkinek, ezért a kastélyt hivatalosan nem hagyhatja el, de ez természetesen nem akadályozza meg abban, hogy kreténséget csináljon. A főnix szobron csüng fejjel lefelé, mint egy makákó - és pontosan ilyen érzetet is kelt.
Hideg van, a lehelet fehér párává sűrűsödve illan el a levegőben. Az iskola himnuszát énekeli kamaszos kappanhangon, és közben vidáman lengeti a pálcáját maga mellett. A jobb keze be van fáslizva, a fehér anyag élénken kandikál ki a könyökhajlatig csúszott talár alól.
- I'm the baaad guy! - csapja hozzá az utolsó sorhoz az oda tökéletesen nem illő Billie Eilish refrént.
A vaskapu előtt jó nagy kupac hó gyűlt már össze a kalimpálása nyomán, és feltett szándéka, hogy az első erre járónak a nyakába lapátolja az egészet. Mert vagy ez, vagy a repedések számlálása a hálókörlet plafonján, és utóbbi pont olyan unalmas, mint amilyennek hangzik.
- DUH!
S lám, végszóra fel is tűnik az áldozat a látóhatáron. A kastély felől érkezik szapora léptekkel, minden bizonnyal a faluba igyekszik. Szőke, halovány és lenge - vagyis tutira Levitás, naná.
- Szevasz - vigyorog. - Megtennéd lécci', hogy belefejelsz? - bök a hókupac felé a nempálcás kezével, amint a lány hallótávolságon belül ér.
Senki nem mondhatja a Ricsire, hogy nem elég udvarias a nőkkel. Ugye? Ugye.

- Aha - vágja rá szemrebbenés nélkül, majd hasból felhúzza magát, bal kézzel elkapja a főnix szobor csőrét, és a lábát kiakasztva landol a fagyott földön. PUFF!
Most jön az a rész, hogy be kell panírozni az áldozatot a hóba, aztán ízlés szerint tojássárgájába, és végül megint a hóba. Ilyenkor a lányok rendszerint visítanak, mint mikor libát ráznak boroshordóban, és ettől Ricsinek mindig éktelen röhöghetnékje támad.
- Na de várj már! - szalad fel a fél szemöldöke kritikusan, amint megáll a lány előtt.
Mit áll? Magasodik.
- Te miért vagy ennyire... pöttöm?!
Megvizsgálja a Levitást jobbról-balról. Ha a csaj ennél kisebb lenne, lehetne kelta tündérmanó. Vagy pirog.
- Banyek.
Végül úgy dönt, hogy ha kirúgja a lábát, és belenyomja a szép hókupacba, az biza' olcsó győzelemnek számít. Lelkileg üres élménynek találná, hogy egy negyven kilós madárkát fektessen két vállra.
- Na mindegy - hessenti el a gondolatot kegyesen. - Van nálad kaja? Hova indultál? Mi a neved? - kérdezi fontossági sorrendben. Közben elteszi a pálcáját, és lehúzkodja a talár fennakadt ujját a jobb karjára.

Lemondóan szusszanva veszi végleg tudomásul, hogy kénytelen megvárni a következő erre járót, aki remélhetőleg egy két méter magas, robusztus végzős lesz. Abba sokkal mókásabb belekötni, mint egy őzike szemű kicsi lányba.
Majdnem minden kérdést és megállapítást ignorál, mert egy sakálfióka. (Vitán felül.)
- Ne nézz már így! - fortyan fel, azt persze nem definiálja, hogy az "így" pontosan mit jelent. A lányról üvöltő ártatlansággal nem tud mit kezdeni, csak forgatja magában ide-oda, és próbál fogódzkodót találni. Nem elég aljas ahhoz, hogy ezt figyelmen kívül hagyja, pedig vicces lenne megrázni őt a két bokájánál fogva, és kipotyogtatni belőle mindent, amit cipel. Mint a rajzfilmekben.
- Ricsi vagyok - jelenti ki határozottan, mert ebben legalább 100%-ig biztos. - Ha adsz kaját, átengedlek. Ha nem… Hát akkor is, de megnyalom a fejedet.
A bully-ing csúcsa, és tapasztalatai szerint maximálisan hatékony módja a szocializációs interakció berekesztésének, ha az ember összenyálazza a másik arcát.
Olyasmi, hogy a Lili esetleg pálcát fog rá, és falhoz nyekkenti, fel sem merül benne. Azaz vagy félelmetesen vakmerő, vagy… nos, félelmetesen hülye. Bármelyik is, nyilván nem könnyíti meg a csöpp Levitás helyzetét, és zavartalan lejutását Bogolyfalvára.
- Verstanden? - kérdezi végül elégedetten. A mosolya túl dévajul világlik.

Elkapja a felé dobott öngyújtót, mint a vércse, és egy rutinos kattintással rápöffent.
- Mér'? - kérdezi reszelősen, lenntartva a füstöt. - Van jelentősége?
Visszadobja a gyújtót, majd pár másodpercig kíváncsian méregeti a csajt. Jó feszkósnak tűnik, szinte vibrál, és ordít róla, hogy elege van az egész világból. Vagyis még egy okkal több, hogy Ricsi a vérét szívogassa szegénynek. A felborzolt kedélyállapot a provokáció legjobb táptalaja. Freak-YESSZ!
- A biológiai kor önmagában nem tesz bölcsebbé, csak tapasztaltabbá, de ha hülye vagy ahhoz, hogy az élettapasztalataidból levond a megfelelő konzekvenciákat, akkor így is, úgy is rácsesztél, sz'al ezért van az, hogy messze nem minden öreg ember bölcs, sőt mondhatni, ostoba - hadarja egy szuszra, miközben kiengedi az orrán az égésterméket, mint egy sárkány. Vicces, amikor ilyen Lakatos Koelhói sufnibölcsességek esnek ki a cickány pofáján.
- Tizenhat vagyok - feleli aztán, majd kisfiúsan félrebillenti a fejét. A felsőbb évesnek az arcára van írva a kétely, meg hogy ezt tutira nem kajálja be, úgyhogy hozzáteszi:
- Tizenöt... Na jó, tizennégy. ÉS FÉL!
A cigijének gyanúsan őszi gazégetésre emlékeztető szaga van, és persze szemtelenül fújja a füstöt a lány szemgolyóiba a következő pöffentésnél.
- Richárd vagyok egyébként - mutatkozik be előzékenyen, mert azért volt gyerekszobája. (Még ha fel is robbantotta párszor.) - A barátaimnak Ricsi, anyáméknak "KoppányRichárd-mitműveltél-mármegint?" - mutat macskakörmöt a levegőben a bal keze mutató- és középső ujjával, a muterja ideges hanglejtését utánozva.
- Kérsz? - nyújtja aztán a másik felé a parázsló csikkét. - Ettől lelazulsz ám. Jobb, mint az a szar, amit zsinórban szívsz - biccent a csaj második szál cigarettája felé.

Gyanakvóan összehúzza a szemeit. Ez egyre kevésbé van így rendjén. Legalább egy kétségbeesett sikkantás hagyná el a Lili száját, vagy egy "nem".
Ehelyett...
kimondani is rémes... de...
KEDVES vele!
Az az opció, hogy esetleg visszanyalják a fejét, soha életében nem jutott Ricsi eszébe. Mégis ki csinál ekkora gyökérséget? (Sic!)
- Kösz - vakkantja, miközben elmarja a lány kezéből a buktát, és a felét azzal a lendülettel be is tömi az örökké éhes cickány pofázmányába.
Az íze jó, a színe zöld. A páratlanul természetellenes árnyalatú péksütemény kérdéskörén nem akad fent, de azon igen, hogy kezdjen-e még valamit - és ha igen, mit - a bájos kis fruskával.
Elgondolkodva rág, majd mielőtt lenyelné a falatot, kiböki az egyetlen kézenfekvő kérdést, amit jelen helyzetben össze tud fogalmazni az agyában:
- Leszel a csajom?
Logikus.
"Lánykérés" közben kajamorzsát köp Lilike arcába, és kidudorodó pofazacskóval vigyorog. Pont olyan hiteles, mint egy stand-up show az Azkabanban.
- Csináljunk egy közös selfie-t, hogy a csicska bátyám orra alá dughassam, milyen cuki nőm van.
Közben újabb nyálas zöld morzsák röppennek ki a száján, mert még véletlenül sem veszi a fáradtságot, hogy előbb nyeljen, és utána kezdjen beszélni. Az etikett azoknak való, akik nem tudnak saját szabályokat alkotni, plusz Ricsi vízummal jött ki a sakálodúból.
Fél kezében a bukta földi maradványait tartva a másikkal a mobilja után kezd kotorászni a zsebében.
- AzARicsi vagyok, kövess be Instán. Ok?
Arról, hogy a lánynak talán fogalma sincs róla, mit hablatyol össze, nyilván nem vesz tudomást. Ritkán zavarják világi dolgok, mint a közérthetőség vagy a józan ész. Bár utóbbi nem hiánycikk nála, csak túl kényelmes a körültekintő gondolkodáshoz, ha az nem feltétlenül indokolt.

Úgy néz a lányra - miközben a másik óvatosan hátrál, és kis híján dob egy kecses hátraszaltót -, mint aki nem látott még embert.
- Nabakker... - nyögi, és látványosan elsápad. A két járomcsontja szinte kiugrik az arcából a szörnyű felismerés súlyától.
- Ezt nem hiszem el!
Csak bámul üveges szemekkel, szóra nyitja a száját, aztán becsukja. Majd újra kinyitja, és rekedtes, síron túli hangon megszólal:
- Nem csináltam before fotót a zöld buktádról...
Kontextus nélkül ez a kinyilatkoztatás rendkívül furcsán hangzana, oda se neki. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy hogyan lehetett Ricsi ennyire reményvesztetten figyelmetlen! A nők nyilvánvalóan nincsenek rá jó hatással, ha egy ilyen életbe vágó dolog csak úgy kicsúszik a fejéből egy szép szőke szempár miatt.
- Há' na mindegy - rántja meg a vállát három és fél másodperc múlva. Pontosan ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy feldolgozza a traumát, Lilinek meg ahhoz, hogy megállapítsa: Ricsi tökkelütött. (Fair enough.)
A front kamerára bök hüvelykujjal, a másik kezében a félig rágott süteményt lengetve, hogy az is képben legyen. A kijelzőn megjelenik a lány porcelánbaba arca kicsit távolabb, meg az ő cickány feje a teliszájas, zöld vigyorával.
- Hibátlan!
Kész is, sorozatban csinált tíz fotót, az egyik biztos jó lesz Inasgrammra, és ha nem, majd szanaszét filterezi.
- A bátyám azért csicska, mert így döntött - feleli egyszerűen, a mobilját babrálva. Meglátása szerint ez nem szorul további magyarázatra. Hesteg újcsajom, hesteg ződsüti.
- Ha nincs több kajád, akkor részemről mehetsz.
A szavainak van ugyan pökhendi mellékzöngéje, de a pillantása szelíd, és a szája sarka is gyengéd mosolyra húzódik, ahogy a lányra néz. Biztos, hogy nem fogja Lilikét tovább zaklatni, mint egy sekélyes fanatikus. Ahhoz ő túl egyenes, és egyébként is megkapta, amit kért.

- Kacc! - kommentálja vidáman, mikor a lány átveszi tőle a csikket. - Pedig hercegnőnek tűnsz.
Voltak kételyei felőle, hogy a Zsófi névre keresztelt tiptop kis bige elfogad egy szál herbált, de vagy nagyon le van strapálva agyilag, vagy ahogy a mondás is tartja: alamuszi nyuszi nagyot ugrik.
- A johannesburgi állami kincstár nyitókódja nem kéne? - hunyorog szemtelenül arra a kérdésre, hogy honnan szerezte a cuccot. - De a jó hír, hogy van még, és egészen olcsón megszámítom neked.
A pillantása pofátlanul a lány mellső domborzatára téved. Bár egyáltalán nem kihívó az öltözéke (KÁR!), ám a talárja a táskájára dobva hever a földön, úgyhogy nincsenek nehézpáncélzat mögé rejtve a nőies formái.
- Adok mondjuk... - méregeti hümmögve a kínálatot. - Hat százalék kedvezményt.
Elégedetten szusszan. Hármat-hármat megér a kilátás, és most nagyon jófejnek érzi magát, mert egyébként nem szokott alkudozni.
A második slukk után jelezte volna, hogy annyi elég lesz, de a csaj magától is tudja, és visszanyújtja a csekkát. Ricsi elismerően biccent, miközben átveszi, és a szája sarkába dugja.
- Öt perc múlva sokkal jobban fogod magad érezni - jelenti ki határozottan. - Addig is elmesélheted, hogy min feszültél be ennyire.
Mivel természeténél fogva kiközösíti a társadalmat, Ricsi számára a bizonyítási és megfelelési kényszer miatt érzett szorongás ismeretlen fogalom, és bár megérteni valószínűleg nem fogja, de cserébe elpofázni sem.
- Hallod, Zsófi? - pöffent ki egy kövér, fehér füstpamacsot. - Beszélj róla, különben megmérgez, és beteg leszel.
Kis szünetet tart, közben megvakargatja a bal mutatóujjával a jobb orrcimpáját.
- Ha nem nekem, akkor másnak.
Az totál érthető, ha az ember nem zúdítja minden kínját egy idegen nyakába, még ha ez az idegen érdeklődő is. Az viszont nem oké, ha teljesen magába fojtja.
- Hidd el, tudom, miről beszélek. Faterom badass pszichiáter, ami rajtam mondjuk nem látszik - horkan fel cinikusan. - De attól még figyelek ám.
Ami azt illeti, másra sem figyel, csak az emberi pszichére. Meg hogy aktuálisan mivel csaphatná szét saját magát.

- OH BABY, DON'T YOU KNOW I SUFFER? - vijjogja teli torokból, miközben kirúgja a tölgyfaajtót a kastély végiben.
A "Rét" gyanútlanul terül el a lábai előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig a piknikező tisztás.
 - OH BABY, CAN YOU HEAR ME MOAN?
Menet közben meglengeti a kezében tartott masszív baseball ütőt, mely suhogva szeli a levegőt, és semmi jót nem ígér.
- YOU CAUGHT ME UNDER FALSE PRETENSES - kántálja tovább anélkül, hogy dallama vagy ritmusa lenne a szövegnek, és a legkevésbé sem zavartatja magát amiatt, hogy bárki, aki hallja a vonyítását, kínjában rögtön dimenziót vált.
- HOW LONG BEFORE YOU LET ME GO?
Bal kézzel feldob maga előtt egy baseball labdát a levegőbe, és az egész testét beleadva az ütésbe, kegyetlen svunggal megküldi a cuccot.
- OOOOOH - rikoltja az éles csattanást követően. - YOU SET MY SOUL ALIGHT!
A labda elrepül Sohaországba a fák között, és jó eséllyel nem kerül elő többé, de semmi vész. Mer’ van másik.
- És hazafutás - biccent elégedetten. - A következőt te dobod, aztán elszívunk egy spanglit, und megtérünk Jehovához. Oké?

Vérlázító precizitással NEM kólintja fejbe az előtte vonagló Nyuszikát, pedig amaz a jelek szerint minden lehetséges módon megpróbál szakrális öngyilkosságot elkövetni.
Rögtönzött low budget-béta-version 6.2 Joker-Harley párosuk végighernyózik a Réten, mindent és mindenkit elpusztítva maga körül mentálisan, beleértve egy bagolyfészket, három baseball labdát, egy pitypangot és a józan ész maradékának látszatát is.
- Oda, ni - bök az egyik pad felé. Aztán napellenzőt formál a kezével a szemöldöke magasságában, és arra sandít, amerre a Nyúl az ütőjét hajította az imént. Há' na mindegy.
- Azt meséltem már, hogy készítettek velem interjút az iskolaújságba? - kérdezi a fejét félrebillentve, mint egy stikkes madár. - Azt se tudtam, hogy van iskolaújság.
Lezuttyan a padra, míg a lány felnyalja a Rét összes fűszálát egyenként idefelé jövet, és teljes pszichés nyugalommal nekiáll herbált előkotorni a zsebéből. Mikor legutóbb ilyet csináltak, büntetőmunkára lettek ítélve, ami azóta is tart, és max. akkor ér majd véget, ha Ridzsikét páros lábbal kirúgják a suliból.
- Egyébként az, hogy kibékültünk, nem jelenti azt, hogy kibékültünk - mondja jelentőségteljesen. - Who the SUKÁR?!
Eskü, mintha egy kóbor, sarkain négylábúként szaladó kispárna rohant volna el a bokrok között. A kezében tartott cigire néz, majd vissza a jelenés felé, mely azóta kámforrá vált.
- Celeb vagyok, hallod? Következő megálló az Oscar-gála.

- Akchually...
A baseball ütőjét a pad oldalának támasztotta, és most tátott szájjal feltartja a nemcigis keze mutatóujját, mint a "Well yes but yes" mém pálcikaembere.
- Szhóval le akartam közöltetni az újságban, hogy négyezer per gramm, mert a jó reklám fontos, de a főszerkesztő nem volt tőle elragadtatva, azt hiszem.
Elgondolkodva dörgöli az állát, miközben megpróbálja visszaidézni Vajda Olívia rezignált arckifejezését.
...
...
Ja. Határozottan nem volt elragadtatva.
- NEM GOND! - rikkantja boldogan. - Majd küldök rivallót az összes diáknak, meg a jófej tanároknak egyesével az árlistámról. (Sic!)
Megpaskolgatja a Nyuszi fosoládé árnyalatú fejét a térdén.
- Az én hajamat is befesthetnéd. Mondjuk neonzöldre - mondja elgondolkodva. - A homlokomra meg talán tetováljuk oda, hogy Damaged.
A tizennyolcadik ugyanolyan kapucnis pulcsija zsebéből Coopos öngyújtót varázsol elő, és rápöffent a környezetbarát cigikéjére. Közben a fél szemét az őket körülvevő anyatermészeten tartja arra az esetre, ha egy megvadult Farkasházy Rudolf irokéz csataüvöltéssel vetné rájuk magát, és tépné ki a dohányterméket a kezükből.
- Tíz év múlva tök legális lesz a kender nálunk is, kár ezen feszülni - jelenti ki reszelős hangon, majd az orrán át kiengedi a füstöt. - HÚ! Ez jó lett.
Kihúzza a Nyúl ajkai közül a kapadohány csikkjét, elpöccinti a voidba, és a lány szájába tolja a frissen tekert zöldet.
- Nem viszlek a vörös szőnyegre, mert fel kell szednem Billie Eilisht, és jelentősen megnehezítenéd a dolgomat.

- MEGJÖTTEM! - rikkantja, miközben drámai lendülettel kivágja a Bájitaltan tanterem ajtaját.
Nem késett el az óráról, sőt fél perccel a kezdés előtt érkezett, úgyhogy senkit nem ejt ámulatba, és nyilván senkit nem is érdekel a grand belépője. Legfeljebb a tanár úr bal szemöldöke rándul meg kínjában, és - immár sokadszor - elmereng(het) rajta, hogy egész pontosan miért is lett pedagógus.
Ricsi jobb szeme körül egy fánk méretű, harsánylila vérömleny árulkodik róla, hogy már megint valami szarságot csinált, és természetesen mindkét keze le van horzsolva csuklóig.
- Mit főzünk? - perdül oda egy random csajéhoz az egyik üstnél. Azért hozzá, mert a lány egyedül van, és szép a haja neki. Ennyi nagyjából elég is, hogy a Ridzsike figyelmét magára vonja a következő öt percben, míg be nem üt a másfél Ritalin, amit egy füves cigire szippantott fel a fiúmosdó slozitartályáról az imént.
Nem teljesen hülye ám. Tudja, hogy a mai óra anyaga a funguvertumurgeó, már csak azért is, mert fel van vésve nagy betűkkel a táblára tanárbá' mögött. Oké, hát ezt elolvasni se lehet, nem hogy kimondani, SEMMI VÉSZ!
- Te pakolj bele mindent, én majd megkeverem, és ha robban, akkor királyság! - mondja lelkesen, és már babrál is az asztalon az izék meg bigyók között, egy epehólyag-eltávolításra alkalmas szerszámot keresve.
- Mi is a neved? - kérdezi a lánytól. Elvileg tudnia kéne, mert látta már őt korábban, gyakorlatilag se kép, se hang.
- Ezt vajon meg lehet enni? - forgat kíváncsian egy üveg nyálkás gőteszemet. - Olyan, mint a kaviár. Szereted a kaviárt?

Éppen számba veszi, hogy hány baseball labda van még nála, és vajon mekkora kárt tudna okozni az épületben, ha jól céloz. Az a csillogó ablak ott az első emeleten nagyon tetszetős.
- Mivan-tessék? - kérdezi a gondolataiból kizökkentve. - Nem ragasztgatunk Pokémonos matricát üzleti levelekre!
A hangjában őszinte felháborodás csendül. Hogy jut ekkora baromság a Nyuszi eszébe?!
- 2021 van - teszi hozzá a szemeit forgatva. - Among Usos matricákat ragasztgatunk!
Persze az egész bizniszplan példátlan intenzitási faktorral nyalja föl a parkettát, és ezt Ridzsike tudja is, de azért eljátszik a gondolattal, hogy tényleg átnyújt egy árlistát Rothmann Anton igazgatóbának.
- Hajfestésre mintha lenne egy varázslat is.
Láthatóan koncentrál, hogy felidézze, amit valahol-valamikor-valakitől hallott, aztán egy nagylelkű legyintéssel elengedi a témát.
Miközben Nyuszi agyátültetést végez magán a nagylábujján keresztül, fél kézzel kihúzza a csekkát a lány szájából, és visszatolja a saját cickány pofázmányába.
- Olyan jó, amikor csak úgy, meg amikor máskor is - jelenti ki végül némi töprengés után. - Ne csesszük el elköteleződéssel.
Aztán csak bámul a Nyúlra gülü szemekkel, amaz meg vissza rá. A nyelvével a szája egyik sarkából a másikba csúsztatja a spanglit.
- De val'szeg utánad ugranék egy ipari savtartályba.

Voltak alapozó információk? Na, hát azokat Ricsi tutira átaludta, vagy maflán mosolyogva fotoszintetizálta végig az elfogyasztott gyógyszermennyiség függvényében.
- Én is örülök neked - vigyorog pofátlanul, mikor a lány véletlenül-direkt ráfog egy késpengét. - Vigyázz azzal, mert gellert kap a bordakosaramon, és a végén még leszúrod magad.
Volt már rá példa, hogy valaki eltörte Ridzsikén a kezét. Az ember nem lehet elég óvatos.
- Amikor utoljára főztem, fater hónapokig pereskedett a biztosítóval, mert nem akartak fizetni a konyhafelújításért.
Tudomást sem vesz róla, hogy val'szeg a plafonig idegeli szerencsétlen kiscsajt a megállíthatatlan szövegelésével.
- Azt mondták, hogy direkt gyújtogatás volt, pedig eskü nem, néha csak úgy felrobbannak körülöttem a dolgok, de biztos te is csináltál már ilyet.
Maya ekkor csap rá a kezére, mire Ricsi olyan arcot vág, mintha a lány fejen szarta volna az anyját.
- A következőnél én fogok a seggedre csapni, csaxólok - jelenti ki határozottan, aztán elkezd kígyófogat kutatni a dzsindzsásban. Olyan ez, mint valami expedíció. GPS-es kincskeresés a Kalahári-sivatagban.
- Nemt'om, melyik az, de ez is jó lesz - vonja meg a vállát, és az üstbe borít egy fél üveg gyanús, szürke port. - Ez már úgyis össze volt törve.
A főzetük vészjóslóan bugyborékolni kezd, és egy szempillantás alatt színt meg állagot vált. A végén még felfedeznek valami új és nagyszerű bájitalt. Nobel-díj, here we come!
- Ne spórolj már azzal - mondja, majd bátran megbillenti a lány könyökét az üst felett. Bármi is az, amit Maya épp bele akar szórni a katyvasztba, legyen benne bőven.
- Ha már jó nem lesz, legalább legyen SOK!
Kikezdhetetlen logika, mindent elsöprő érvelés, tantóbá' valószínűleg még nem vett észre semmit. Ha mégis, akkor van rá esély, hogy helyből agyhúgykövet kap szegény.
- Ja, Ricsi vagyok amúgy. Szólj, ha kell dzsenga. Sokkal jobban tekerek cigit, mint ahogy bájitalt főzök - húzza ki magát büszkén. - Bár végül is egész jól néz ki.
Belepislog az üstbe, a cucc meg kis híján visszapislog rá. Perfeksön!

Ha legilimentor volna (de szerencsére nem az), akkor most hallaná a Nyuszi gondolatait az egyoldali lobotómiáról, és minden bizonnyal elgondolkodna rajta, hogy a Nyúl attól vajon okosabb, vagy hülyébb lenne-e. Valamelyik AHS-ben volt, hogy a kamu Anne Frank a beavatkozás után stepfordi feleséggé vált tőle, és az nem is hangzik olyan rosszul.
- Nekem jó a zöld haj festékkel meg varázslattal is - vonja meg a vállát. - Gondolom, a varázslat kevesebb dzsuvával jár. Feltéve, hogy az ember nem robbantja le a másik fejét a nyakáról. Véletlenül.
Néhány pillanatra elmereng rajta, hogy ilyesmi mennyire gyakran fordul elő, és ha igen, akkor ugyanúgy "kozmetikai balesetnek" nevezik-e, mint pl. egy félretetovált szemöldököt.
- NE MOLESZTÁLD A COMBOMAT! - förmed rá a Nyuszira, aki épp a lábát harapdálja. Hanyatt fordítja a csajt az ölében, hogy arccal fölfelé bámuljon inkább, addig sem okoz maradandó károsodást Ridzsikének derékon alul.
- Nah, szívd el nyugodtan a spanglit, nem kérek többet - mondja, mikor a lány kilopja a szájából a csikket. Helyette a zsebébe kotor, és előbűvöl egy klasszik felcímkézetlen tégelyt. - Amúgy rájöttem, hogy ha kiszedem a zselatintokból, és felszippantom a port, sokkal nagyobbat üt.
Megrázogatja a ciánkék pirulákat a dobozban, majd rutinosan lepattintja a kupakot, és bekap egy szemet.
- Zseni vagyok - hunyorog, aztán összeharapja a kapszulát. Ilyenkor már nem szabad szívni többet. Sőt, hogy őszinték legyünk, előtte se kellett vóna.
- Én küldtem már neked dikpiket? - kérdezi elgondolkodva, és serényen a mobilja után kezd kutatni. Mert ha nem, akkor ezt a hiányosságot gyorsan pótolni kell.
Fürgén pörgetni kezdi a galériáját, hogy egy kellően dekoratív selfie-t találjon a Nyuszinak, amivel aztán letámadhatja inasgrammon DM-ben.
- Lol, várj! Muter pont hív - horkantja, majd a fülére tapasztja a telefont. - CSŐ! Én a rögzítő vagyok, a sípszó után hagyj üzenetet. Muhahah! Csak viccelek, anya. Mondd!

Horkantva felröhög
- Hű de vagány vagy.
Éppen vizualizálta magában, amint Maya hoz egy sámlit, és felkecmereg rá, hogy lefejelhesse őt. A kettőjük közötti magasság- és súlykülönbség nem feltétlenül mérvadó a Varázsvilágban, hiszen pálcát is lehet használni, de Ridzsike tapasztalatai szerint viszonylag ritkán lőnek rá halálos átkot tanóra közepén.
- Ide üssél, hogy szimmetrikus legyen - vigyorog, és a bal szemére bök. Vagyis arra, ami körül nincsen orbitális monokli. - A panda stiló nagyon pacek.
Azt, hogy a lány megrúgja, vagy esetleg kitépi a karját, teljességgel esélytelennek tartja. Ricsi a Harcosok Klubjában edződött egy két évvel idősebb nagytestvér mellett, aki diagnosztizáltan indulatkezelési problémákkal küzd.
Valószínűleg ezen a ponton már Farkasházy tanárbának is kezd gyanús lenni kettőjük ténykedése. Főleg mikor fojtogató, fekete füst csap fel az üstjükből.
- Hát mit tudom én? - pislog a lányra ártatlanul, majd alaposabban szemügyre veszi a kezében tartott üveget, amit az imént beleborított a katyvaszba. - Izé... Csonthamu, LOL! Milyen morbid már.
Maya láthatóan kezd kijönni a sodrából, pedig még csak most kezdtek belelendülni. Megragadja Ridzsike csuklóját, és a kezébe nyomja a receptet, amiből eddig "dolgoztak".
- Látod? Megint tapizol - vihog fel kisfiúsan. - Odavagy értem.
Fél szemmel a főzetükre sandít. Oké, ebből tényleg baj lesz. Az üst rázkódni kezd a láng felett, és kajak pont úgy fest, mint ami robbanni készül.
- TAN'TÓBÁÁÁ! - süvölti élesen, mivel roppant felelősségteljes tanulója a Bagolykő Mágustanoda nagybecsű intézményének. - Asszem, már megint felrobban a cuccos!
Marhára nem először fordul elő, és val'szeg nem is utoljára, szóval Rudolf bá' majd valamikor, amikor jónak látja, minden bizonnyal nyom rá egy Evaporest, amivel megelőzheti a kataklizmát, és ízlés szerint levon kétezerötszáz pontot az Eridontól, vagy valami ilyesmi.
- Hé! Várj meg, hová mész? - indul Maya után, hátrahagyva csapot-papot. Végül is Bájitaltanból (is) a kettesre hajt, és ezt a feladatot már sikerült maradéktalanul elcseszniük.

//Elnézést. Kivisszük a játékot a topicból, hogy ne legyünk útban a VAV idejére. Sok sikert a vizsgához!//

Valahol a pszichéje legsötétebb, legeldugottabb mélyén nagyon is lenne igénye egy tip-top stepfordi feleségre, de ez a gondolat olyan távoli így 15 évesen, hogy szerte is foszlik azonnal, mint egy ködös álomkép.
- Hhhhöh?... - huhogja a telefonba, miközben slendriánul terpeszkedve cirógatja a Nyuszit az álla alatt, fél kézzel.
Hallgatja a vonal túlsó végén zengő-bongó tirádát, és laposakat pislog. Annyit még a Nyúl is hallhat belőle, ha figyel, hogy Ridzsi muterja hisztérikus hanglejtéssel hadar.
- Anya? - vonja fel a fél szemöldökét fél perc múlva, a keze megáll a simogatásban, a hangja elmélyül. - Lassabban... nem értem.
Felegyenesedik ültében a padon, és már-már durván lekotorja magáról a Nyuszit. A testtartása nagyon gyorsan változik nyegle nemtörődömből egy feszült nagyragadozóéhoz hasonlatossá.
Tovább hallgat, és látványosan kiszalad a vér az arcából, miközben az anyja kapkodva magyaráz a vonal túlfelén.
- Nh... - nyögi rekedten. A félelem lassan, kíméletlenül összeszorítja a gyomrát, és ocsmány gombócként lökődik fel a torkába. Az állkapcsa megfeszül.
Túl hosszú az a két perc. A végére nagyra tágul a szeme, majd összehúzza a fájdalom.
- Ne sírj, jó? A pánik még soha senkin nem segített - szólal meg higgadtan, mikor az anyja elhallgat, és nem marad a szavaiból semmi, csak elcsukló zokogás. Ricsiben azonnal bekapcsol az agyi védekező mechanizmus, ami nem hagyja őt széthullani. - Indulok. Fogok egy taxit Gyöngyösön.
Azzal kinyomja a telefont, felkel a padról, és mindent hátrahagyva repülőrajtot vesz az iskola kapuja felé. A Nyúl minden bizonnyal megérdemelne egy magyarázatot, de Ricsinek erre jelenleg nincs kapacitása. Ahogy arra sem, hogy eltávot kérjen a házvezetőjétől. Ha menni kell, akkor menni kell, és most erősen ellenjavallott az útjába állni annak, aki nem akar lángra kapni. Nem azért, mert Ridzsike akkora badass sötét varázsló, hanem mert fél - és a félelem komollyá teszi.

- Oké királylány, te tudod - hagyja annyiban a visszautasított ajánlatot. - Ha mégis meggondolnád magad, csak kopogj be a szobámba. Ja, és nyugodtan mondhatod a megbízható barátaidnak, hogy négyezer per gramm.
A megbízható szót rutinból megnyomja, holott zsigerből érzi, hogy Zsófi nem fog az első prefektushoz szaladni az infóval. Ha ennyire nyámnyila lenne, akkor a spanglit sem fogadta volna el ilyen lazán.
Békésen szívogatja a maradék csikket, s közben csalódottan veszi tudomásul, hogy a szép gömbölyű idomokat egy elutasító karmozdulattal védvonal mögé rejtik a kíváncsi szemei elől.
- Hajj... - sóhajt lemondóan, aztán rálegyint. Úgyis túl fiatal hozzá a csaj. A cickány pillantása ritkán akad meg olyan nőn, aki 1.) nem Billie Eilish 2.) nem idősebb nála legalább húsz évvel.
- Hát nem vagyok a téma szakértője - vonja fel a fél szemöldökét -, de amiket most felsoroltál, azok egyáltalán nem tűnnek áthidalhatatlan akadálynak. Éppen nincs nálam a Bölcsek Köve, mer' a másik nadrágom zsebében hagytam - vigyorog pimaszul -, viszont azt látatlanba megmondom neked, hogy a problémák többsége idővel magától megoldódik. Akkor is, ha görcsölsz rajtuk, meg akkor is, ha nem.
Nyögve lezuttyan a lány mellé, és szétdobja a lábait. Filléres teszkós tornacsukát visel, ami eredetileg fehér volt, de most az alkoholos filctollak összes elképzelhető árnyalatában pompázik. Mindkét cipőfűzője kibomlott, és slendriánul csüng a földre. (Az egyik piros, a másik ciánzöld.)
- Mugli, ja aha - horkan fel vidáman. - Mégis mi a hóhérmákját keresnék itt akkor, te Zsófi? - sandít a lányra huncutul hunyorogva. Amaz láthatóan kezd ellazulni. Végre nem tűnik olyan merevnek, mint egy sarokba ültetett játékbaba.
- Sárvérű vagyok. A családom egyetlen varázshasználó tagja.
Kiveszi a szájából a csekkát, és lepöccinti a hamut. Elgondolkodva megforgatja az ujjai között, mielőtt visszadugja. Nincs pazarlás, a herbált csutkáig illik szívni.
- Az ösztönös mágiám bitang erős, de közben meg sokszor abban sem vagyok biztos, hogy melyik végén kell megfogni a pálcát - vonja meg a vállait. - Na és te mi leszel, ha nagy leszel? Mert gondolom, nem a "VAV-család-mindennapicirkusz" dönti el helyetted - mutat macskakörmöt a levegőben az ujjaival, miközben a lány szavait idézi.