Amira

Az őrült tudós nem áll messzire Viktor alapjellemétől és nem is kellett sok mindent csinálnia magán. Csak összeborzolta a haját, belekent egy kis zöld trutyit, hogy a hatás meglegyen, a szemüvegén is eszközölt némi változtatást így most a szódásszifon alja kismiksa ahhoz képest, amit ez az orra végére biggyesztett. A hatás kedvéért, egy véresnek tűnő, koszos orvosi köpenyt is magára húzott. Fogai is kaptak egy kis trutyit, hogy sárgásan világítsanak. Szeme pedig vörös színt kapott. Kitett magáért a fiú, de rendesen. Szóval a felismerhetőség jelenleg igen esélytelen. Még néhol ráncosnak is hat, meg a bőre is viseltesnek tűnik. Körme alatt kosznak kinéző valami éktelenkedik. Visszataszító. Pedig teljesen higiénikus és egészséges.
Nem úgy, mint a sátor melletti kis akciózása a kis vörösnek. Várjunk csak! Vörös?! Amira! Mit tettél?! A fekete jobban áll neked, az olyan démoni, de megértem a ruhaválasztást. Amira tényleg egy gyilkos feleség. Viktor mégis kiszúrja már most és egy széles vigyorral a képén felé is veszi az irányt. Ha gyorsan átugrok Amira mesélőjéhez, akkor láthatom, hogy ez bizony úgy néz ki ebből a szemszögből, mintha egy pszichopata közelítene felém, aki éppen meg akar ölni. Ijesztő. De én tudom, hogy szó sincs emberevő orvosról, vagy hasonlóról, csak erről a túlméretezett kölökről van szó.
 - Szia drága! - Szólal meg már messzebbről még mindig azzal a széles mosollyal, nézve ahogy a lány próbálkozik az öngyújtójával. A lányról a bagó szagát már megszokta érezni, ezért nem is tesz a dologra megjegyzést, bár ő maga nem cigizik. Nem is bírná a hegymását, ha másképp tenne. Az elég tüdőt próbáló egy hobbi.
A Mira felé repülő szellem pedig idegpróbáló egy valaki. Viktor ki is fújja a benne lévő levegőt miután meglátja a lebegő rémalakot, de folytatja útját a lány irányába.

- Húhúúú! - Kiált bele a levegőbe, amikor felszáll és az első csavarját megcsinálja Viktor. Szeret repülni, de nem igazán ért hozzá. Csak élvezni tudja a magaslatot, de ő nem tudna kviddicsezni. Főleg, mert biztosan széttörne a szemüvege. Most is csak azért nem esik le róla, mert a sapka fenntartja a szár végét, így nyugodtan repül fejjel lefelé is akár, vagy orsóban. Otthon szerette nézni a műrepülőket, amikor még kisebb volt, egyszer az apja el is vitte egy olyanra. Nagyon élvezte a kis srác. Mondjuk utána már a talajon állva is úgy érezte, hogy még forog a világ, de azért nagyon jó volt. A falmászás után a második kedvence a hullámvasút volt, amire csak az apja mert felülni vele. Most a seprűre már az apja sem merne felszállni Viktor mellé.
A nagy repkedés közben nem is figyeli, hogy esetleg van-e valaki a pályán, csak repked magának, néha aztán le is pottyan, de nem túl magasról, így meg nem üti magát, na meg védőfelszerelést azért vett fel. Tudjuk jól, hogy Viktor nem éppen az életbiztosítók álma, sokkal inkább a rémálma nekik. Ha látnák azt, amit most csinál. Még nekem is el kell takarnom a szemem néha. Fogja magát, be a lelátók alá mindent seprűn ülve, aztán kitör onnan egy kiáltással, majd hirtelen lefékezi magát. Csoda, hogy a seprű nem dobja le magáról és repül el a messzeségbe Viktor elől.

Egyszer volt hol nem volt... Hát Viktor seprűn nem túl gyakran volt. Legalábbis nem annyit és nem úgy, mint ahogy kellett volna, de azért Sáránál még mindig többet, legalábbis úgy hiszem.
Na, de nézzük Viktor nagy belépőjét, egy melegítő naciban és egy polóban. Repülni készült, aztán meg futni, végül pedig az Erőnlét termébe, azért van most ilyen nagyon sportosban.
Taps és nevetés. De nem kinevetés azért, hiszen Viktor is elég béna a repülésben, főleg ha tudását Legráéhoz mérjük. Bár azért már egész jól tud, meg egy-két trükköt is elsajátított. Szóval azért nem teljesen menthetetlen a helyzete, az alapokra még mást is képes megtanítani.
 - Szia! Ha kicsit ellazulnál, jobban menne. Segíthetek? - Barátságos Viktor mosoly, aztán persze egy bemutatkozás, mert hát ugyan a gyere ide is megfelel hívás gyanánt, de azért a keresztnév használata mégis csak kényelmesebb.
 - Egyébként Viktor vagyok. - Ennyi elég is. A nagyívű beavatkozásokra olyankor van szükség, amikor nincs rá esély, hogy puszta véletlen folytán összefussunk, de itt ilyen veszély nem áll, fenn, hiszen elég zárt egy iskola ez ehhez. A szőkéket Viktor amúgy is vonzza valahogy. Jobb, ha nem is sorolom fel a szőkéket, akikkel eddig dolga akadt.
 - Jól sejtem, hogy még nem repültél valami sokszor? - Próbálja valahogy kicsit a másságot némaságot megtörni. Amiben amúgy egész jó, ha mással nem is oldja fel a helyzetet, adott elsüt egy poént. Persze azért az sem sikerülhet mindig. Na, de sok beszédnek sok az alja, mi meg még sehol sem tartunk.
 - Elhiszed, hogy fenntart és nem esel le róla? - Ha nem hiszi el, akkor bizony nem lesz könnyű dolga a repüléssel. A hit sokat segíthet, de annak hiánya sokat hátráltathat. Ezt az élet elég sok területén megtapasztalhatja az ember. De most szorítkozzunk a repülésre, az is elég lesz most ide.

Sára

Honnan is sejthette volna, hogy éppen egy Rellonossal van dolga? Sehonnan. De nem is tudja még most meg, ugyanis arra nem különösebben figyel, hogy a lány esetlegesen a szemeivel már fel is nyársalja Viktort. Nem szokta őt érdekelni az, ha csúnyán néznek rá, tanárként meg kell szoknia, hogy nem mindig ő lesz az, akit szeret a közönsége.
 - Oké, oké, nem nevetek tovább. - Kezeit védekezőn maga elé emeli egy széles vigyorral. Már nem nevet, de azért a szúrós pillantáson jót mosolyog. Szereti látni ahogyan a lányok főnek a saját levükben, olyan viccesek tudnak lenni olyankor. Most is valami ilyesminek látja ő a helyzetet. De most próbál eltekinteni a helyzettől és inkább bele is kezd egy pár jó tanács kiosztásába, na meg persze néhány kérdést fel is tesz. A válaszokra persze csak ismételten mosolyog. Kis butus... Könyveli el magában a lányt. Naiv a szőkeség, ha azt hiszi, hogy repülni a világ legegyszerűbb dolga. Ezt hamar megint megtapasztalhatja. De ennyire ne rohanjunk előre.
Viktor szépen figyeli, ahogyan a lány elkezd összpontosítani, én pedig addig is elszaladok a popcornért, ez érdekes lesz...
Amíg a popocorn kipattog a lány a seprűről "lepattog". Micsoda esés hölgyeim és uraim! Ezt bárki megirigyelhetné. De mivel senki más nem látta, csak Viktor, most senki sem irigykedhet. Én pedig a videót, amit készítettem nem adom tovább, mert ki tudja, talán később még jól jöhet majd. Na, de nézzük csak hova pottyan a kis madárka. Jobbra... nem balra. Gyerünk Viktor el tudod kapni! Éééééés igeeen! Telibe. A lány egyenesen Viktor karjába hullik. Még szerencse, hogy a karja elég erős, meg a lába is, így nem rogyott össze a hirtelen felülről jött plusz súly alatt, noha az egyáltalán nem tűnik számára nehéznek.
 - Na, mi van kismadár, mégsem tud mindenki repülni? - Vigyorog a kezében lévő lányra, majd szépen két lábra ereszti, hogy ismét megpróbálkozhasson a repüléssel.
 - Az egyensúlyozással van még némi gond, anélkül nem tudsz fennmaradni. Bicikliztél már valaha? Az kicsit hasonló ehhez, ott is meg kell tartanod magad középen... - Az neki eszébe sem jut, hogy a lány esetleg azt se tudja, hogy mi is az a bicikli, mert számára természetes, hogy az létezik. A faluban is látott már egy-kettőt kóricálni. De lehet, hogy az csak álmában volt. Sosem figyeli meg az ilyen dolgokat, mert neki annyira nem feltűnő jelenség a két kerék.

Kamilla

Séta erre, séta arra. Séta fel a kastélyba. Miért ne? Régen járt már erre, megnézi mi újság. visszanéz esetleg az Eridonba is. Az ajtó őr úgyis emlékszik még rá. Szívesen csevegett el vele. Főleg akkor, ha fáradt volt és már minden badarságot összehordott. A fáradtság mi mindenre képes... el se hinnétek.
Á, most amúgy épp az időjárást nézem. Tudtátok, hogy jön a sok eső? Mindenki dobjon magára egy lepergető bűbájt. Hasznos lehet!
Ha pedig a bűbájoknál tartunk, akkor Viktor is használ egyet, amint meglát egy lányt, aki nagyban próbálná elérni az unikornist, de nem megy neki. Nem ismeri a kis szőkeséget, szóval biztos jó kezdés lesz nála, hogy kicsit megrepteti. Persze puszta kedvességből. Viktor és az ártó szándék nem említhető egy napon. Legtöbbször.
 - Mobilicorpus! - Int a pálcájával a lányra mikor már elég közel van hozzá, hogy el is találja a varázslattal a gyanútlan lányt. - Helló! Tessék, most már eléred az unikornist. - Vigyorog rá a lányra. Az eszbe se jut, hogy esetleg a lány nem akar a levegőben lebegni. Szerintem ma is otthon hagyta az eszét, és csak a reggeli kakaó lötyög a fejében. Bár az azért annyira nem rossz. A kakaó egész finom. Ilyenkor hidegen jó. Kiflivel. De nem Mr. Kiflivel. Azt meghagyjuk Lencsének. Ők biztos együtt fogyasztják a reggeli kakaót. Istenem, de szép a szerelem, nem? Pillangók, vattacukorfelhők.
Na, vissza a jelenbe, ahol szerelemnek nyoma sincs. Vagyis Viktor tutiradebiztosanfixen nem szerelmes. Ezt így egyben, természetesen. A lányról nem nyilatkozhatok. Más narrátorával nem gyakran közösködöm. Bár azért megesik, hogy a szilva a fáról leesik, a két álmodó meg este csevegik. Tudom, tudom, ilyen szó nem létezik, de a rím így jött ki. És mindent az irodalomért! Előre hát! Kamilla, a színpad a tiéd. Itt a mikrofon, csak hangosan, bátran!

Kamilla

Kapálózik, de nem sikít, mint egy gyerek, akitől elvették a csokiját. Vagy az Oreóját. Na, az az amerikai édesség tényleg egészen finom. Bár magyar vagyok nem turista(szalámi) elven persze azért pilótához kéne hűségesnek lennünk.
Na, de most tegyük fel szépen az Oreo reklám zenéjét. És most ezzel elkezdi Viktor is énekelni. Mert a reklámzenék ilyenek. Fülbemászóak, aztán onnan senki és semmi ki nem veri. Alkalomadtán a semmiből eszébe jut az embernek és elkezdi egy végtelenített lemezként dúdolni magában. Esetenként hangosan is elkezdi akár énekelni.
 - Mi-len-ne-ha egy oreotadnék a-vám-pír-nak... - Dúdolássza félhangosan, aztán azért észbe kap és a lánynak is válaszol, aki kissé esetlenül kapálózik a magasban.
A magasban amúgy nagy veszélyek leselkednek rájuk. Felsejlik a távolban Cupido alakja. Viktooooooooor! Egy nagy lassított felvételes próbálkozás a részemről a kedvesség elég méretes szobrának megmozdítására, hogy ne érje őt el a szerelemnyíl. Persze minden hiába. Az fokhagymán találja a fiúcskámat. Na, szép... Cup, legalább valami korban passzentosabbat is találhattál volna. Most komolyan?! Na, mindegy. Ez van, ezt kell szeretni. Szó szerint.
Vikorban fel is kezdenek ötleni a szerelmes gondolatok. Meg más dolgok is. Nem szabad! Rossz Viktor! Neeeem, ezeket a gondolatokat nem eresszük be! De nem ám! Sicc!
Te meg ne állj ott csak úgy bambán, csinálj is valamit!
Végre meg is mozdul Viktor. Elég hirtelen mozdulattal engedi le a lányt a levegőből.
 - Finite! - A lány persze el is kezd zuhanni, és ahogy a nagy könyvben meg van írva Viktor kezébe esik. Ha egy kortársa lenne a lány, az valószínűleg rá esett volna, és nem tudta volna elkapni, de Kamilla még kisebb teremtés, így nem okoz gondot ez számára. - Milyen pihe könnyű vagy. Mint egy angyal. Szép szőke tincsek, nevető fény a szemeidben. - Kezdi el fürkészni a lány arcát. Én meg párnámba dőlök. Ez hosszú négy nap lesz így. Nagyon hosszú!

Kamilla

Az én agymanóim is dolgoznak ám rendesen, de titeket sem hagylak ki az élvezetekből. Egy kis szilvalét valaki? Nem, hát nem, akkor egy kupica nekem, meg még egy nekem. Na és most akkor szerelemre felkészülni. Vigyázz, kész, tűűűűz!
A szerelem kezdetét vette. Viktor máris tettre kész. A lányt igyekszik a közelébe tudni, nem a magasban, ezért egy pálca intés és máris mintha valami hős lenne a lány meg annak a kedvese állnak ott a kapuban. Így az esküvők után szoktak állni az emberek a bejáratokban. De eszetekbe ne jusson semmi őrültség! Szerencsére Kamilla még amúgy is kiskorú. Legalább ez a katasztrófahelyzet elhárítva. Törlést kérek kedves olvasó. Ez egy komoly 4 napos műtét lesz. Szükségem lesz az asszisztenciájára.
 - Ha tudtam volna, hogy te itt vársz rám, hamarabb jövök kedvesem. - Szinte doromboló a férfias hangjának halk csendülése miközben még mindig a szemét lesi a lánynak. Igazán idilli a pillanat. Csak helytelen. És azok a csúnya, rossz gondolatok, már megint megpróbálják rám törni az ajtót. Pfhúha.
 - Hogy hívnak kedvesem? Még a neved sem tudom, csak azt, hogy szeretlek. - Mintha egy rosszul sikerült angol romantikus drámát néznék. Hisz még egymás nevét se tudják. De Viktor ezen szerencsére próbál azért segíteni. Amint megtudta a becses nevet, már próbál is bókolni. Ilyenkor bezzeg egész jól megy neki. Mert az agyát nitrogénbe dobta egy kis hibernálásra.
 - Gyönyörű neved van virágszálam! - Komolyan? Virágszálam? Mit olvastál te legutóbb. Á, igen, megvan! Így már mindent értek. Azt hiszem most egy lovagi szerelmet fognak ezek ketten itt színpadra vinni.
Felvillan a lámpa, Viktornak ötlete támadt. Egy gyors ellenőrzést lefuttatunk rajta. Oké, mehet! De az ötlet gyárnak szólni kell, hogy csak óvatosan.
 - Mi lenne, ha elmennénk a cukrászdába? Sütiznénk egyet. Mondd, melyik a kedvenced? Nekem te vagy. A legédesebb cukorfalat a földön. - Khm... azt hiszem hozok egy lavort. Viktorral meg időközben lerakattam a lányt. Van neki két szép igencsak... nem, ezeken nem is szabad agyalni! Inkább Viktor kezét csak simán kinyújtjuk, hogy össze tudja kulcsolni ujjait a szőkeség apró, törékeny kezével. Viktornak elég nagy a keze, abban teljesen elveszik a lány apró kézfeje. De Viktor vigyáz rá. Ő a legdrágább kincs neki most a földön.

Kamilla

A nyáltengerben hánykolódok kedves naplóm. Már legalább 10, de lehet 20 vagy 30 perce. Már nem is számolom, hisz tudom, még sok van a célig. Ha egyáltalán túl élem addig...
Na, a nagy drámámat most félrerakom, és a kedves naplómat is egy tollvonással lezárom, csapjunk a lecsóba és mozgassuk innen tovább ezt a gerlepárt, mert szerintem el fog olvadni a bejárati kapu.
 - Veled a világ végére is elmennék. Védenélek és szeretnélek bárhol és bármikor. Menjünk, ahová csak szeretnéd. -
Helyes, helyes, menjünk is innen valahova máshova. Bár a falu nem biztos, hogy a legjobb ötlet, de itt se maradhattok. Egy kicsit... hm... mi is a megfelelő szó? Á, igen! Kínos lenne azt elmagyarázni az igazgatónak, hogy Viktor él-hal egy 15 éves diáklányért, akit persze majd szeretne a későbbiekben tanítani, mert hát szándékában áll visszajönni a katedrára.
 - A végtelenbe és tovább! -  Indok el vigyorogva, vidáman, szívében csordultig töltődve szerelemmel a lány kezét fogva ki a kapun. Ha tudna repülni seprű nélkül is, akkor biztosan repkedne most, hiszen a fellegekben jár. Én meg mehetnék utána levadászni őt a légtérből, mielőtt valami ellenséges légitámadásnak vélnék ezt a jómadarat.
 - Mesélj magadról. Mindent tudni akarok rólad. Meg akarlak ismerni. Annyira csodálatos lány vagy. - Igen, egy lány, de nem egy nő, ami hozzád való lenne. Hajaj, istenem, szerintetek nagyon megharagudna Viktor, hogyha nekivezetném egy fának, hogy kicsit elaludjon és addig se csöpögjön, mint a hóember tavasz közeledtével?
Á, igen, szerintem is...