Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Későn végeztem ma az étteremben. Rengetegen voltak és csak úgy záporoztak a rendelések. Ki tudja, talán miattam jöttek ennyien. Beképzeltségnek érzem ezt, de néha tényleg az az érzésem, hogy mióta megneszelték, hogy a férjgyilkos a konyhán ténykedik többen térnek be hozzánk. Mit számít, miért érkeztek, ha jóllakottan és kellemes élményekkel gazdagabban távoznak! A séf kezd megbízni bennem és már pár komolyabb feladatot is rám szokott bízni. Az alapanyag beszerzéstől, ami igazából hajnali piacjárást jelent, az esti zárásig mindenből kiveszem mostanság a részemet. Így volt ez ma is, hiszen azért végeztem ilyem sokára, mert nekem kellett zárnom a konyhát. Előtte még összeütöttem magamnak egy kis éjszakai vacsorát, mert egész este egy falatot sem tudtam enni. Viszont nem volt kedvem a szobámban megenni, sem az étteremben, így kijöttem ide a térre. A séta rám fért, A hűvös koratavaszi levegő pedig jót tesz, mert igazság szerint zsong a fejem. A pörgés, a sok ember, hang, illat és ízkavalkád miatt sokszor megesik, hogy besokallok. Olyankor mindig sétálok egyet mielőtt aludni mennék.
Kezemben egy dobozzal ülök le az egyik padra és kezdek el falatozni. Vasi pecsenye és hozzá hasábkrumpli. Semmi ördöngösség. Holnap ez lesz az egyik menüben választható fő fogás. Egy szeletet készítettem el és dobtam mellé néhány szál burgonyát. Nekem jutott a feladat, hogy a sóval megtört fokhagymakrémet elkészítsem és bedörzsöljem vele a kiklopfolt tarja szeletek mindkét oldalát, amik előtte egy éjszakát fokhagymás tejben áztak. Ez ám a wellness. Holnap jöhet a paprikás lisztbe mártózás és a sülés. Újabb darabot szelek le a puha és kellemes ízű húsból majd villámra tűzöm a rósejbni néhány szálával, amikor megjelenik egy idegen. Ösztönösen rándulok össze és engedem le evőeszközeimet, hogy ugrásra készen várjam ki mi a szándéka. Azt hittem már nem félek az emberektől, de úgy látszik tévedtem. A gyomrom tótágast áll és végigfut tagjaimon a rettegés. Aztán az idegen tovább sétál és megáll a kútnál. Nézegeti, én pedig próbálom folytatni az evést, még ha az étvágyam hirtelen el is ment. Alig ér a számhoz a sült, a férfi megszólal. Nem tudom eldönteni, hogy hozzám beszél-e, vagy csak magának tesz megállapításokat. A kérdését viszont már valamiért úgy érzem illik megválaszolnom. - Jobb mint ha savat köpnének, vagy bagoly köpetet - jelentem ki egyszerűen. Nem vagyok finnyás. Míg bujkáltam egy ispotályban is takarítottam. Ott sokat láthat az ember és ebből a szempontból megedződik a gyomra. Felfekvéses betegek, az elmúlás édeskés illata, amit a szervek bomlása idéz elő...Ehhez hasonló dolgok között kellett rájönnöm, hogy nem az a legrosszabb, ha üldözik az embert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem félhetek örökké, egy életen át valakitől, aki már meghalt. Valakitől, akinek én vettem el az életét és a karjaimban tartottam amikor a létezés tüzének szikrája kihunyt a szeméből. Károly már nem bánthat. Pribékjei, ha akartak volna, már bosszút álltak volna rajtam, de mindeddig nem tették. Ki tudja miként talált rám. Lehet senki sem keresi, mert mindvégig magánakció volt a keresésem. Mégis, ahogy most megjelent ez az idegen újra rám tört az a csontig hatoló félelem, hogy értem jött, hogy elégtételt vegyen főnökéért. Nem merek moccanni néhány pillanatig, ám mivel nem támad rám mégis tovább igyekszem falatozni. Ekkor szólal meg először és belőlem kikívánkozik valamiféle válasz a feltett kérdésére, melyet újabb adag csend követ. - Semmi baj - rázom meg a fejemet lassú szavú szabadkozására, de ennél többet nem tudok mondani. Lehet ez csel is részéről, hogy elhitesse nincs benne ártó szándék. Talán jobb lett volna kis sem jönnöm ide ma este. De annyira zsongott a fejem, hogy ki kellett szellőztetnem egy kicsit. Mióta kijöttem a szanatóriumból annyi minden történt. Nagyot fordult velem a világ. - Nem igazán - felelek  reflexből őszintén váratlan kérdésére - Nehéz napom volt, ennyi az egész - teszem hozzá és kékjeimet le sem veszem az idegenről, aki akár egy kíváncsi újságíró is lehet. Ma kifaggat és holnap már viszont is láthatom a szalagcímet: "A férjgyilkos éjjeli portyán". Még belegondolnom is szörnyű, hogy akár ez is megtörténhet. Lehet jobb lenne megelőznöm a dolgot. Az ételes dobozt, benne az evőeszközökkel félreteszem és felállok. Hosszú lángvörös fürtjeim fekete kabátomon terülnek szét. Bokacsizmámra rálóg a fekete, élére vasalt szövetnadrág, mely egyenruhám része. - Maga újságíró? - lépek olyan közel a férfihoz, hogy ahhoz elég messze legyek, hogy ne érjen el, de minden szavát értsem és arcát is lássam az utcai lámpák gyér fényében. Nem retteghetek mindig. Már nem kell menekülnöm és nem is fogok. Megfizetem a bűnöm árát nap mint nap, sőt szinte minden éjjel. Így lehetek elég bátor, hogy szembenézzek bármivel és bárkivel, ami vagy aki rám vár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szólok semmit. Kivárom míg választ kapok, de közben összefonom mellkasom előtt karjaimat. Hideg is van és ez alapvető mozdulat nálam. Védem magam, ha kell, ha nem. Főleg mivel azzal sem lett volna baj, ha az idegen újságíró. Viszont nem az, csak szeret sétálni és bolond. Nem épp ígéretes kombináció ez a magamfajta nő számára, de "Vivir con miedo es como vivir a medias" azaz félelemben élni olyan, mint félig élni. Elég fél életem volt már ahhoz, hogy egészre vágyjak. - Nem zavar és nem is tart fel, mert nem sietek sehová - közlöm tényszerűen. Nem vagyok továbbra sem az a könnyen megnyílós fajta. A konyhában sem sok szavamat lehet hallani. A kezem jár, nem a szám. Nem tudom jó tulajdonság-e vagy sem, de eddig nem igen ágáltak ellene. Tudták, hogy ki vagyok, hogy mit tettem. Egy ilyen kis városban hamar híre megy ha az ember ölt. Az már más kérdés, hogy az oka kiderül-e mindenki számára. Ítélkezni elvben senki sem szokott. Mégis mindenki megteszi. A baj az, hogy legtöbbször megalapozatlanul. Ezért nem megyek el most. Nem szaladok világgá. Maradok. - A szökőkutak nappal szebbek, de a baglyok és a csillagok csak éjjel látszanak jól - emelem kékjeimet az ég felé és megpillantok pár ismerős hideg fénnyel pislákoló alakzatot odafenn. Vajon Károly lát engem? Figyel és vár míg én is végül átjutok a túlvilágra? Megbocsátott neki az a valaki vagy valami, ami az egészet irányítja? Az ő terve volt minden? Nem tudom. Kicsi vagyok a válaszokhoz. Még a kérdések feltevéséhez is talán. Minden esetre inkább visszanézek az idegenre. Épp elég minden magányos éjjel a múlandóság fizikai fájdalmát megélnem. - Hogy hívják? - szegezem a férfinak a kérdést. Elszoktam a hivatalos formuláktól. Helyesbítek, az ilyen fajta találkozásokkor szükséges viselkedéstől. Így talán kicsit nyersnek tűnhetek. Valójában ez is valahol önvédelem. Minél kevesebbet mutatni meg magamból, minél többet kiszedni belőle. Ez az elvem. Eddig mindig bevált. Meglátjuk most mire megyek vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nincs rajtunk kívül idekinn más az utcán. Nagy a csend. Megnyugtató. Nem az a vihar előtti fajta. A levegő hűvösében még meglátszik egy-egy nagyobb lélegzet vagy mélyebbről kimondott szó nyoma. Egy kisebb páragomolyag most az én számat hagyja el, ahogy felelek. - Olyasmi - mondom ki válaszként. Nem ragozom, hogy mit keresek itt és most. Nem magyarázkodom, hogy csak sok volt a "minden is" és inkább akartam megenni a vacsorám az utcán, egy padon ülve, mint a panzió éttermében a fehér abrosz mellett. Már nem tartozom senkinek elszámolással az életemről. Ez persze nem egészen igaz. Havonta jelentkeznem kell a hivatalban. De ezen felül a magam ura vagyok. Végre. Elkezdtem félretenni a fizetésem egy részét. Szeretnék egyszer, majd egy különálló otthont. Nem mintha a mostani lakrészem, szobám ne lenne kényelmes. Csak újkeletű vágyam, hogy legyen saját tulajdonom. Egy kulcs a kezemben, ami annak a helynek az ajtaját nyitja, ami csak az enyém. A hatalmas, csillagos ég alatt állva ez most még álomnak tűnik, de talán egyszer valósággá válhat. - Hívjon Vé-nek - lépek el kicsit az idegentől, vagyis a magát Zé-ként megnevező férfi mellől, hogy kidobjam az egyik kukába a kiürült ételes dobozomat - Az én nevem sem rövid - teszem még hozzá - Ha nem újságíró, akkor micsoda? Mivel foglalkozik? - teszem fel kérdéseimet, amikre egyrészt érdekel a válasz, másrészt talán megnyitják a beszélgetés csapját. Mert  az most csak csöpög ebben a kicsit faramuci helyzetben, amibe kerültünk. Két majdnem idegen az üres utcán. A csillagokat és a szökőkutat bámulva próbál utat találni egymáshoz. Lehet nem ma lesz a komfortzónámból való kilépésem napja, de mentségemre legyen mondva, legalább próbálkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szomorkásan húzom el a számat, ahogy hallgatom válaszát. Tudtam, hogy az ELME ellenőrizni fog, de arra nem számítottam, hogy ilyen ijesztőnek szánt módon. Bár bizony, ha jobban belegondolok, pont ezzel a fajta véletlen esti találkozással nézhetik meg, hogyan reagálok az ismeretlen férfiakra. Megtámadom-e őket képzelt rettegésből, vagy elrohanok-e jajveszékelve? Egyiket sem tenném. Nem tudom mit csinálnék, ha nekem rontana, vagy üvöltözni kezdene velem, de úgy érzem egyiket sem az előbbi kettő közül. - Semmi baj. Tudom a jelentésébe bele kell írnia mindent - csúszik ki a számon a gondolat. Rosszul esik, hogy így bánnak velem, de megértem, hogy nem bíznak bennem. Elvégre megöltem egy embert és most szabad lábon sétálgatok egy olyan városban, ahol Magyarország Mágusképzője található. Logikusan végig gondolva én is ezt tenném. Sőt! Többet. Hálásnak kellene lennem, amiért kinn lehetek. Az is vagyok, csak...Áh, mindegy...Azt furcsállom inkább, hogy Antont nem hurcolták meg még miattam, hogy alkalmazott azután is, hogy elvettem Károly életét. Remélem nem is fogják. Bízott bennem, mert már akkor látta azt, amit mostanság is csak nagyon kevesen, hogy nincs bennem harag vagy gyűlölet. A kétségbeesés vezetett, mert egy békés és csendes életre vágytam kezdettől fogva. Most úgy életek, ahogy mindig is szerettem volna. Főzhetek és van egy szobám, ahol senki sem bánt. Még a családomat is megtaláltam. Így már azt hiszem többet is kaptam, mint érdemlek. - A műszakom már egy ideje véget ért, de ezt biztosan tudja - sétálok a férfi elé, majd tisztes távolságban leülök mellé - Szeretné ellenőrizni a pálcámat vagy azt most nem kell megnéznie? - kérdezem lágy hangon. Legszívesebben feltartaná a kezeimet, de inkább mindkettőt leteszem magam mellé és megtámasztom testemet velük. - Betartok minden szabályt. Lett munkám és lakhatásom - beszélek egyenletesen, de nem nézve oldalra. Felesleges látnom, így is érzem, hogy a férfi minden bizonnyal engem bámul. Ez a dolga. Nem haragszom rá érte, hogy a munkáját végzi. Beszélgetni jött, hát beszélgessünk. Elmondok neki mindent. Kérdezzen bármit. Nincsenek titkaim. Már nincsen szükségem rájuk. Egy dolog hiányzik néha. A metamorf mágiám. Érzem magamban. Minden sejtem bizsereg, hogy átalakulhasson néha, de az önuralmamra mindig is büszke voltam, így mióta bekerültem az intézetbe, egy millimétert sem módosítottam magamon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kérdésére riadtan pillantok oldalra, de a fejem egyenesben marad. Olyan biztos voltam benne, hogy az ELME küldte, hogy eszembe sem jutott, hogy esteleg tévedek. Lehetséges, hogy nem pszichológus, akinek az ellenőrzésem a feladata. De akkor kicsoda és miért beszélt ilyen furcsán? Nem értem.  Remélem nem veszi észre. Most mit tegyek? - Bocsánat, azt hittem miattam jött, hogy beszámolót készítsen...Tudja, munka meg ilyenek... - szólalok meg végül és érzem, hogy arcomon kiül zavarodottságom. Nagyon kellemetlen helyzet lett hirtelen ebből a véletlen(?) találkozásból, és csak azért nem kezdek fészkelődni, mert ledöbbenek azon, amiket ezután kérdez tőlem a férfi. Bolondnak néz? Bolondnak néz! Merlinre...tényleg bolondnak néz. Esik le mondatainak jelentéstartalma, amitől még jobban kétségbeesem. Mi a helyes válasz? Mit kellene mondanom? Nem tűnődhetek sokáig, mert az is furának tűnne. Valljuk be ez az egész beszélgetés annak tűnik, az elő pillanattól. - Sokáig kellett attól tartanom, hogy kutatnak utánam - kezdem puhatolózva és próbálok a lehető legnyugodtabb hangon beszélni. Halvány lila fogalmam sincs, hogy ki is itt mellettem ez a bizonyos Zé nevű alak és gyanakvásom irányába egyre erősödni kezd. Lehet nem kellett volna idejekorán kiszanálnom a bosszúálló Károly pribék tippemet? Akkor viszont még nagyobb slamasztikában vagyok, mintha az ELME dolgozója lenne. - Valóban nem szívesen csevegek az életemről idegenekkel. Jól gondolja, de magán múlik, hogy ez megváltozzon - állok fel mellőle, majd pár lépéssel szembe helyezkedem, karnyújtáson túlra, biztos ami biztos - Kicsoda maga és mit keres itt igazából? - szegezem neki a kérdést - Mivel foglalkozik valójában? - folytatom a faggatózást és kékjeimet egyenesen arcára függesztem - A városban szinte mindenki tudja ki vagyok, de maga nem? Hogyan lehetséges ez egy ilyen kis helyen? - firtatom a dolgot annak tudatában, hogy túlzóak a szavaim. Direkt használom őket így, hogy kibújhasson végre a szög a zsákból. Koránt sem ismer mindenki, sőt azt sem tudja Bogolyfalva apraja-nagyja, hogy én vagyok az a nő, aki közel másfél éve karácsony táján kioltotta férje életét. Elültek már nagyrészt a pletykák és a panzióban is békés az életem. Az efféle helyzetek csak azok, amik képesek megzavarni a nyugalmamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A vonat monoton zakatolása és rázkódása megnyugtat. Kékjeim lassan elnehezülnek, fejem az ablaknak támasztom, ujjaim ráfonódnak táskámra. Elnyom az utazás zaja. Hazafelé tartok. Az ELME falai közt jártam. Beszéltem a Doktornővel. Elmeséltem mindent, őszintén. Meséltem a megtalált családomról, hogy nem kellettem nekik most sem, és a tervemről, hogy mágiámmal védem meg őket. Alakítok magamon, hogy ne ismerhessenek rá a köztem és köztük lévő vérségi kapcsolatra. Elmondtam mi történt velem, amikor Gábriel váratlanul hazaért és elejtettem a tányérját. Beszámoltam a köztünk lévő kapcsolattól előjött érzéseimről és félelmeimről. Mindenről. Egészen addig, hogy elmenekültem előle és a gyermekei elől. Annak is lassan már két hete. Esküvőkre főztünk, elteltek a napok. De a gyomrom azóta sem jött helyre. Reggelente és van, hogy napközben is elfog az émelygés. A teától pedig, amit mindig is szerettem, egyenes az utam a mosdó felé. Háromból, háromszor hánytam tőle. Szóval most már csak vizet merek inni. Nem tudom mi lehet velem. Azt hiszem, ha nem múlik el, ideje lesz elmennem a rendelőbe egy kivizsgálásra. Lehet fekélyem van, vagy valami hasonló. Azt meg minél hamarabb jó elkezdeni kezelni. Nem lenne amúgy csoda. Amennyi ideget megettem az évek alatt, az a csoda, hogy csak most jött ki rajtam bármi. Elaludtam. A fejem lejebb csúszott az üvegen, a szám elnyílt és a nyakam egy érdekes szögben hajlik meg a felvett póztól. A vonat halad. Sínjén gyors iramban falja a kilométereket. Elsuhan a táj mellett. Nem mintha számítana. Úgysem figyelem. Régen nem mertem még elszunnyadni sem az utazásaim során. Mindig úgy ültem az ajtó mellett, mint nyúl a bokorban. Ugrásra készen. Minden megváltozott. Semmi sem olyan, mint akkor volt. Ehhez kell hozzászoknom. Megértenem, hogy bíznom kell másokban. Hinni benne, hogy akik megkedveltek, azok magamért tették. Gábriel is azért akarta, hogy megismerjem a családját, mert több vagyok számára egy bérelt szakácsnál és főleg egy egy éjszakás kalandnál. Legyek mellette önmagam. Ha pedig megint futhatnékom támad, mondjam el neki miért akarok menekülni. Nem a múltam határoz meg engem, de az életem része. Felesleges titkolnom. El fog jönni a megfelelő alkalom, hogy elmondjam. Pár dolgot már így is tud és biztosan rá is jött sokra, mert bár egész más, mint Károly, ő is nagyon intelligens. Álmodom. Nem vérről és halálról. Egy rétről, vízről, egy házról. Idegen helyek, de nem félelmetesek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nagyot zökken a szerelvény. Ugyanekkor érzek egy furcsa zuhanás szerű érzést, ami megijeszt. Felriadok és ijedten pillantok ki az ablakon. A táj ismerős, de még nem vagyok ott célomnál. Az üvegnek támasztom homlokom. Lehunyom a szemem és kifújom a levegőt. Nem szeretem az ilyen elszunnyadásokat. Kiszolgáltatottá tesznek, ami félelmetes még mindig számomra. Ismét felpillantok. Az ablak tükröződésében Gábriel alakját pillantom meg, de hirtelen el sem hiszem, hogy tényleg őt látom. Óvatosan fordulok felé. Pihen. Vonásai kedvesek és megmelengetik a szívemet. De mit keres vajon itt? Merre járhatott? Engem követett volna? Akkor már tud arról is, hogy az ELME vendége voltam? Mióta van a nyomomban? Vagy csak megint a véletlen sodort bennünket egymás útjába? Nem tudom, de azt igen, hogy már megint felkavarodott a gyomrom. Nem tesz jót a rázkódás. A vonat pedig feszt inbolyog. Váltókon megyünk át a közelgő állomás előtt. Kékjeimre rázárom pilláimat. Mély levegőket igyekszem venni és táskámba nyúlok a B6 vitaminért, meg az innivalómért, hogy bevehessem vele a pirulát. Azt hiszem tényleg el kell mennem a napokban orvoshoz. Mert ha ez így megy tovább lassan már dolgozni sem tudok majd és azt nem tehetem. Elveszteném a becsületem. Szóval lépnem kell, mielőbb. Napok óta egyre több illat irritál. Már nem csak a teától émelygek, hanem a haltól és az olajbogyótól is hányingerem van. Közben nagyot szisszen a palack, ahogy lecsavarom a kupakját. Egy szem gyógyszert veszek nyelvem hegyére és két korty üdítővel útjára indítom. Remélem hamar hat majd és a férfi sem ébredt fel a zajongásomra. Tudom mit mondanék neki, de az, hogy itt tegyem az ijesztő. Tele van a kocsi és biztosan veszekedni fog velem, ha elmondom mi történt az ebédkor. Hová tudok elfutni innen, ha kezet emel rám? Le sem tudok szállni. A többi utas vajon a védelmemre kel majd, amikor ütésre emeli a kezét? Fog ütni egyáltalán? Hirtelen bevillan egy kép, ahogy a hajamnál fogva rángat el a mosdó felé és ver össze amiért megszégyenítettem a lányai előtt. Pupilláim kitágulnak a csak számomra látott jelenet hatására és szaporán kezdem szedni a levegőt. Ösztönöm rugóként állít fel helyemről, már futnék is el, hogy bezárkózzak a mosdóba, de egy újabb váltónak hála, melyre a szerelvény fut, megbillenek. Egyensúlyomat vesztve zuhanok egyenesen az ölébe. Merlinre! Most mit csináljak!?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hangosan kiált fel, hogy aztán a derekamnál fogva tartson meg és így nem esem még nagyobbat. Viszont így kívülről pont olyan, mintha az ölébe ültem volna, pedig nem akartam. Kapálózni viszont nem fogok, csak támaszkodom, hogy ne nehezedjek rá teljes súlyommal. Filmbe illő jelen is lehetne ez, de nem az, nagyon nem. Ijedtségem mellé még meg is ütöttem ugyanis magam, vagyis a jobb csuklómat, amivel kitámaszkodni és az esést tompítani igyekeztem. Azt hiszem holnap nem én fogom keverni a habokat és habarásokat. Viszont meg sem nyikkanok. Jól tűröm a fájdalmat. Méltatlankodását hallva nézek le rá kékjeimmel. - Csak egy volt, de azt szimplán leszúrtam - csúszik ki a számon a visszavágás, de mire felfogom mit is mondtam ki ennyi ember előtt, ráadásul elég hangosan, már késő. Hiába horgasztom le fejem holt sápadttá válva és evickélek ki az öléből, tudom ezt nem úszom meg felismerés nélkül. Mintha ezer meg egy tekintet szegeződne rám, legalábbis ezt hiszem. Rosszabb, mint a tárgyalóteremben. Érzem, ahogy a mellettünk lévők odapillantanak rám és biztosan van, akinek feltűnik, hogy az arcom ott virított jó pár újság hasábján. Már csak ez hiányzott. - Tényleg azt mondtad rám, hogy csontos vagyok? - fészkelem magam vissza a vele szemben lévő helyre és kutakodni kezdek a táskámban. Ujjaim a naplómra zárulnak, amit kiveszek az ölembe. Úgy felsimulok az ülésre, hogy bele is olvadnék, ha ez lehetséges volna. Időt kell nyernem, míg meg nem érkezünk Bogolyfalvára, hogy aztán...Vagy elfussak, vagy mindent elmondjak neki. Nem ilyen módon akartam, nem most, amikor az a valami ami köztünk van miattam szünetel, de lehet jobban járok, hogy így lett. Ha mélyebben megszeretem, rosszabb lenne az elutasítása, a megvetése vagy bármi, amit reagálni fog, amikor megtudja rólam az igazat. Nem merek ránézni, sőt igazából semerre. Szóval ujjaimra szegezem a tekintetemet, mintha  koszt keresnék a körmöm alatt. Tökéletesen tiszták és ápoltak a kezeim. A konyhán ez elvárás és nekem is magától értetődő. Már csak egy megálló és megérkezünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mindketten a tájat kezdjük nézni. Az üvegnek viszont van egy olyan tulajdonsága, hogy nem csak át lehet rajta látni, hanem tükrözi is felületén a környezetet. Épp ezért lehetséges az, hogy míg kifelé bámulok a fejem állása szerint, addig kékjeim őt figyelik lopva. Nem ismerem a férfiak lelkivilágát. Annyit tudok csak róluk, amennyit kamaszként megtapasztaltam a Bagolykőben. A nevelőapám csak kapzsin számolta hány évig kell még maguk mellett tartaniuk mielőtt megszabadulhatnak tőlem. A férjem olyan volt, amilyen. Egyiküktől sem igazán tudtam mit tanulni érzelmi téren. Bennem sem volt sok régen és most sem, ha jobban belegondolok. Nem csoda, de lehetett volna másképp. Talán most sem késő még, hogy megengedjem magamnak az igazi mély érzéseket. De hogyan kezdjem el? Egy bocsánatkéréssel? Annyiszor mondtam ki a szót, hogy megszámolni sem tudnám. Csak nem volt mögötte tartalom. Egy szidás után, két ütés között. A negatív terhességi tesztek alkalmával. Akkor nem sajnáltam semmit. Most igen. Őszintén. - Tudom megszégyenítettelek a lányaid előtt - kezdek el beszélni olyan hangerővel, hogy ő hallja, ha figyel, de más ne értsen belőle semmit - Sajnálom. Kérlek ne haragudj rám. Nem tudom megmagyarázni. Nem vagyok képes rá...Megváltozni. De ha ezt elolvasod akkor...Azt hiszem pár dolgot megértesz majd - azzal az ölemben pihenő, viseltes naplót felé csúsztatom a kis asztalkán. Visszakaptam a tárgyalás után és a mai napig vezetem. Ott van benne az egész életem. A lelkem lenyomata. Azóta, hogy az első, titokban meglátogatott gyűlésen azt javasolták, dokumentáljuk a velünk történteket. Ez a napló enyhítette a büntetésemet. A Doktornő is azt javasolta folytassam. Most is elvittem neki. Elolvasta. Előtte nincs titkom. Sokak előtt nincs. Miért épp előtte volna, akit kezdek félve ugyan, de megszetetni? Közben feltűnik a bogolyfalvi állomás körvonala. Minden megmaradt utas szedelőzködni kezd, és mint egy méhraj indul el a kocsiajtó irányába. Követni akarom őket. Felkelek. Szerencsére most megingás nélkül tudok elmenni Gábriel mellett, hogy azután igyekezzek elveszni a kisebbfajta tömegben, bár azt hiszem ha akarna utol tudna érni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem könnyű és koránt sem ragyogó dolog anyának lenni, aki ezt állítja az hazudik, leginkább saját magának és mivel elhiszi, így mindenki másnak is ugyanúgy. Egy gyermekkel is megváltozik az élet, de kettővel kész kihívássá válik, mégsem bántam meg, hogy így lett. Ikreink Andris és Armand egészségesek, szépen cseperednek, amit súlyuk és hangjuk ereje is bizonyít. Kezdjük őket hozzászoktatni a világhoz, ami körül veszi őket, ezért ma kijöttünk egy kicsit a szabadba. Fáradt vagyok, de ezt nem látni rajtam, mert metamorf mágiámat használva reggelente eltüntetem a karikákat a szemeim alól. Nem panaszkodom, mert nincs okom rá, még akkor sem, ha néha két karomban a kicsikkel alszom el a hintaszékben. Szerencsére ott van mellette a családom. Nem képesek mindent helyettem megtenni, de amit csak tudnak azt átvállalnak. Gábriel hazaérve vesz le terheket a vállamról és a lányok is szeretnek "babázni". Megtelik a szívem csendes örömmel, amikor néha a kamaszos puffogás ellenére látom, hogy dédelgetik a fiúkat, amikor azt hiszik senki nem figyel rájuk. Lassan rázogatom a kétszemélyes babakocsit és élvezem az arcomat simogató napfény melegét. - Egy ideig még nem terveztem. Azt szeretném, ha a fiúk éreznék, hogy ők a legfontosabbak nekem, és te meg a lányok - fordulok Gábriel felé, majd finoman megsimogatom a karját - De ha kevés az, amit a Bagolykőben keresel, akkor visszamehetek. A Séf már mondta, hogy amikor készen állok munkába állhatok - nézek rá kérdő kíváncsisággal, hogy ő vajon mit szeretne. Nem akarom, hogy igáslónak érezze magát, csak mert én meg akarok adni mindent a kicsiknek, amit nem kaptam meg a saját anyámtól. Az anyagi biztonságunk is ugyanolyan fontos, mint az érzelmi. Hiába a szeretet, ha éhesek maradunk, mert csak ő keres pénzt. Gyakorlatiasabb vagyok mint azt hinné. Talán a bujkálás alatt sikerült megtanulnom úgy élni, hogy a semmiből is teremtsek valamit. A munka mindig áldás volt számomra. Hasznomra vált az a sok évnyi menekülés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tehát még nem kell visszamennem dolgozni, ezt a tényt csak egy biccentéssel és egy mosollyal veszem tudomásul. Megnyugtató gondolat, hogy nem fenyegeti a családunkat anyagi nehézség. Éheztem már néhányszor életemben, így tudom milyen a nélkülözés, és nem akarom újra átélni. Az árvaházban küzdöttem az utolsó szelet süteményért. Mindig lenyomtak a nagyobbak, azán meg, amikor bujkáltam és épp rendes munkát kerestem, akkor az utcán állva néztem, ahogy mások halomra tömött szatyrokkal sétálnak ki a boltból. Soha többé. Már nem csak én vagyok, már mi vagyunk és soha többé nem történhet ilyesmi. Fejemet Gábriel vállára hajtom, kezem automataként rázza a babakocsit. Jó itt. Békében, csendben. Nagyon jó. Velük. Már lassan le is ereszkedik a szemhéjam és a fejem is billen egyet a fáradtság egyértelmű jeleként, amikor meghallom mit mond Gábriel. Pislogok néhányat, hogy elűzzem az álmot, ami kerülget. - Nyaralás...Idejét sem tudom mikor voltam nyaralni - szólalok meg sóhajtva és eszembe jut néhány emlékfoszlány. Régen a nyaralás azt jelentette, hogy vele, Károllyal sétáltam és tűrtem, ahogy flörtölt a nőkkel, éhesen bámulta őket. Meg kinyúlt karöltűjű atlétában mutogatta magát nekik. Aztán meg én voltam a cafka ha fürdőruhára mertem vetkőzni a Balatonparton. Legyen meleg étel, hűs ital és sex ahol és amikor neki igénye volt rá. Hátha majd egy szép helyen könnyebben fel tud csinálni. Ha nem volt jó az étel, jött veszekedés, ha nem lett elég hideg az ital vagy tiltakoztam a koszos vízben való együttlét ellen, akkor pedig az ütleg. Szerencsére csak kétszer kellett ezt átélnem. A naplómban olvashatott róla Gábriel. Azt hiszem ezért tette fel talán csak most, és ilyen óvatosan a kérdést. Vele más lenne. Ebben biztos vagyok. - Ránk férne egy kis pihenés. A fiúk is biztos élveznék...és nekem is jól esne - mondom ki válaszomat és fel sem merül bennem, hogy megismétlődne az amiket régen el kellett viselnem. Az egy másik élet volt és én is más voltam. Most más gondjaim vannak, amiket szeretnék megosztani a férfival, akit szeretek. - Tegnap kaptam egy baglyot a nagyanyámtól, amiben felszólít, hogy mondjak le hivatalosan a nevemről és minden örökségről - keresem kékjeimmel Gábriel barnáit - Aztán nem sokkal később egy másik levelet is kaptam. Az anyámtól, aki könyörög, hogy csak egy percre láthasson engem és az unokáit... - tanácstalan tekintettel várok segítséget a férfitól, aki boldoggá tesz és akinek fontosabb a véleménye számomra, mint eddig bárkié. Másként látjuk a dolgokat és sokszor ő az akinek élesebb a szeme. Hamarabb megtalálja a megoldásokat. Praktikus ember, amit nagyon szeretek benne. Hátha most is ki tudunk találni együtt valamit.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Olvastam könyveket, nagyon sokat. Azokban nem ilyennek emlékszem a szerelemre. Ott minden érzés szilaj, vad és tomboló. Fiatal lányként arra vágytam, hogy nekem is olyan legyen. Lett is, de már bánom, hogy hagytam magam elcsábítani. Úgy bedőltem a romantikus klisék illúziójának, hogy a fal adta a másikat, meg a szőke hercegem, amikor olyanja volt. A mellettem ülő férfi se nem szőke, se nem herceg, mégis jobban szeretem, mint eddig bárkit. Felnőtt szerelemmel. Olyannal, amiben már fontosabb a béke és a biztonság a heves lángolásnál. Fiainkra pillantva elmosolyodom, mert azért van itt tűz, csak ebben nem égünk porrá. Két ilyen csodát, mint ők, csak valami igazi és erős dolog tudott létrehozni. - Inkább vagyok fáradtan ébren veletek, mint aludjak nélkületek, de igazad van. Jó lenne egyben végig aludni nyolc órát - mosolygok rá a férfira és fejemet megint a vállára hajtom. Így hallgatom végig amit mond. Nem csalódom benne, mert bölcsebb mint én tudnék lenni ebben a helyzetben. Nehéz a saját vérünkről dönteni. - Tudom és nagyon szeretlek ezért is téged, hogy családot adtál nekem - adok finoman egy puszit Gábriel arcára mielőtt folytatnám - Csak attól félek, ha engedek neki, akkor nem tudok távol maradni tőle. Egész életemben arra vágytam, hogy mellettem legyen - sóhajtok mélyet és megrázom a fejem - Sosem érdekelt se a név, se a vagyon, mégis most fáj, hogy nem lehetek az, aki vagyok. Senkinek érzem magam - komorodom el ettől az egésztől - Még a nevem sem a sajátom. Azért ezt viselem, mert éjfélkor találtak és nyugodt baba voltam. Másnap esti ima alatt sírtam fel először. Azt sem tudom anyám hogy hívott volna- keserű a szám, ahogy beszélek, mert most már anyaként én is tudom mit jelent gyermeket a világra hozni és érezni azt a köteléket, ami közte és köztem van. Becsesebb kincs nincs a világon. Nem tudom kitől örököltem a küzdő szellememet, de ha anyámban lett volna, most nem kellene félnem attól, hogy még jobban fog hiányozni, ha találkozunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Rájöttem egy ideje, de mindig képes meglepni, hogy a társamul választott férfi nem csak abban különbözik a volt férjemtől, hogy jól bánik velem, hanem abban is, hogy igazán bölcs. Azt hiszem ezt a tulajdonságát is fel kell vennem azok közé, amiket szeretek benne. Engem most elvakítanak az érzéseim, de ő helyettem is tisztán látja a helyzetet. - Igazad van, ő mindent elveszíthet, velem ellentétben, akinek rajtatok kívül senkije sincsen. Találkozom vele - mosolyodom el félénken, ahogy mindig szoktam, ha nehéz döntést meghozva csak a jósorsomban bízom - Aztán a többi majd kialakul - egy csókot nyomok Gábriel arcára, kedveskedés és hála gyanánt, hogy azután megint a fiúkra nézzek és a fejem a vállára hajtsam. Armand és Andris felébredtek és egymásnak gagyognak, ki tudja miről. Azt olvastam ez az ikreknél gyakori. Külön nyelvet beszélnek, megérzik egymás hangulatát, érzéseit nagyobb távolságból is olykor. Sőt ennél még hajmeresztőbb dolgaik is lehetnek. - Szerintem kibeszélnek minket - hagyom abba a kocsi rázogatását - De az is lehet, hogy azt tárgyalják meg, ma éjjel melyikük legyen az ügyeletes ébresztőóránk - mondom vidáman, mert bár nem hagynak aludni bennünket, amióta megszülettek, nem csinálnék másként semmit sem velük kapcsolatban. Váratlanul jöttek, hála egy törött tányérból adódó véletlennek, meg annak a veszett erős házi pálinkának, amit benyakaltam. Gábrielre pillantva nincs kétségem afelől, hogy ő is ugyanolyan boldog ettől, mint amilyen én vagyok. Bármit is éltünk meg az előtt a főzőverseny előtt, ahol először találkoztunk, mára úgy érzem Merlin, vagy mondhatnám azt is, hogy Isten tenyerébe jutottunk. Van négy csodás gyermekünk és itt vagyunk egymásnak. Mi ez ha nem igazi boldogság? Most már csak amiatt kell izgulnom, hogy kiderüljön, örökölte-e bármelyik fiunk is a képességemet. - Szerinted nem lett piszébb Mandó orrocskája? Andrisnak meg mintha ma világosabb lenne a szeme? - védekezőn emelem meg a kezemet, de nem félelemből, hanem mert megint átmentem aggódó metamorfba - Tudom, tudom...Korai...De azt olvastam, hogy már baba korban is vannak árulkodó jelek. Bele sem akarok gondolni mi lesz majd velük az iskolában. Bemegy a másik helyett dolgozatot írni az amelyikük esetleg metamorf. Többet ülök majd az Igazgatónál, mint amikor még neki dolgoztam - csóválom a fejem aggodalmas, de vidám hangon beszélve közben. A lányokkal ugyan jól kijövök, de látom már most milyen erős személyiségek. Szerencsére szeretik az apjukat és a kicsiket, meg azt hiszem engem is egy kicsit. Ezért kedvesek velem, de mi lesz, ha ez valamiért megváltozik? Jó nevelőanyjuk szeretnék lenni, bár ezt a szót ki nem állhatom.