Elektra
Kissé nehéz napja van, mondhatnánk. A IV/A-ban vagy valaki viszketőrontással próbálkozott, vagy felütötte fejét mindenki kedvenc fejtetvessége, Flórián délelőttje hát azzal telt, hogy gumikesztyűben simogatta végig a gyermekfejeket, elvégre órája pont nem volt, ketten pedig gyorsabban haladtak Virginiával. Majd amikor ezzel végeztek, küldhette el a jelentést, amit ilyenkor kötelező - a papír beragadt a nyomtatóba, a bűbáj ami arra lett volna hivatott, hogy megjavítsa, csak rontott a helyzeten, a tintapatron kifogyott, a laptopot meg elfelejtette töltőre tenni a bácsi, így az írás is elszállt. De gond egy szál se, világi nyugalommal ismételte meg a teljes procedúrát miután hazaloholt (ez egy elég kifejező szó ám arra ami történt) a töltőkábelért, és mikor minden sikerült, átmasírozhatott a többi osztályba is, meghallgatni itt-ott hányan észlelik még a kellemetlen tüneteket.
De Flóriánnak ez sem kottyant meg. Megtartott még egy varázslástani alapismereteket a harmadik bében, majd az első bében, felügyelte az ebédszünetben egymást borsópürével dobáló rosszcsontokat, elküldte a havi tanszerrendelést, megbeszélte a nyomtatószerelőkkel, hogy mikor jönnek ki megjavítani rajta a rúnát, és... És most hirtelen nem is tudja, hogy mihez kezdjen magával. Ül székében, asztalán még hever egy csomó papír, szülői igazolások, kérvények, kollégái jelentései, saját óravázlatai... Hah, feláll inkább, hogy lefőzzön egy erős kávét (még ha tudja is, hogy Rita ezért biztosan zabos lenne rá), és kinyissa pár percre az ablakot, beengedve ezzel a csípős téli levegőt.
- Tessék - fordul hátra a kopogásra, majd mivel ismét eszébe jut, hogy az újonnan szigetelt ajtón kiszólni mit sem ér, gyorsan visszacsattintja helyére az ablakot, és alig pár öles lépéssel átszeli a szobát, hogy a kilincset lenyomva szembe találhassa magát a nővel. - Jó napot, fáradjon beljebb, miben segíthetek? - Lép túl az első meglepettségén, és az ajtót szélesebbre tárva, oldalra lépve invitálja beljebb az érkezőt.
