Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Felkérem egy táncra Zsófit, és örülnék, ha csendben érnénk a végére, de ez úgy tűnik, nem fog sikerülni. Nem hiányzik egy jelenet, viszont anélkül is tudunk mi olyat kérdezni egymástól, hogy valahogy megfagy a levegő körülöttünk. Meglepetten pislogok rá, homlokomat ráncolva. Mit akar az jelenteni, hogy ismer? Nem tehetek talán semmi olyat, ami nem fér bele abba a képbe, amit eddig rólam alkotott. Megrázom a fejem kissé, hogy kiverjem belőle a nem szükséges gondolatokat, majd ha már ennyire kíváncsi, elmondom, amit amúgy is elmondanék. Pontosabban a végét már nem is mondom, hiszen megcsókolom, mert fogalmam sincs, hogy közölhetném másként vele, hogy eljutottam arra a pontra, amikor már nem tekinteném csak barátnak, szívesebben lépnék túl ezen az állapoton, és ettől csak még fontosabb lenne számomra. Talán pont így kellene, de nem találom a szavakat, hát marad a másik ötletem. Egy fél percig a fellegekben érzem magam, hiszen átkarolja a nyakam viszonozva a csókot, aztán a következő fél percben meg fejemre szakad az ég is, amikor eltaszít és közli, hogy ezt nem lehet, mert kapcsolata van. Lefagyok a tánctér kellős közepén, szóra nyitom a szám, de azt se tudom, mit mondhatnék, csak bámulok utána. Mások meg engem bámulnak, mint valami szerencsétlent. Máskor már régen mondtam volna valami szépet, vagy behúztam volna egyet valakinek, hogy ennyire ne unatkozzanak már, de most az egyetlen, teljese koponyámat betöltő gondolatom az, hogy ennek miért kell így lennie. Már legalább öt perces egérutat nyert, amikor utat törve a tömegben összeszedem az ajándékom, és rohanni kezdek utána. Ezt nem hagyhatom ennyiben. Nem tudom ennyiben hagyni. Tudnom kell ki az. És mióta? Egyáltalán miért nem mondta. Lihegve érem utol, de nem bírom visszafogni magam, még pár méterrel lemaradva tőle megszólalok.
- Ki az? - kérdezem, aztán be is érem. Hirtelen el se tudom dönteni, hogy dühös vagyok azért, mert nem mondott semmit erről a másikról, vagy kétségbeesett, mert úgy érzem, hogy elveszítem éppen, pedig még csak mostanában kezdtem ráébredni, hogy mennyire is vonz. Az is lehet, hogy mindkettő, de amekkora káosz van éppen bennem, tényleg nem tudnám megmondani. Ahogy beértem, a keze után nyúlok, majd megállok és remélhetőleg ő is.
- Zsófi... miért nem mondtál semmit erről? Róla... - kérdezem, hatalmas szemekkel bámulva rá. Szeretném tudni, hogy csak nem tartotta említésre érdemesnek az egészet, vagy eltitkolta, vagy mégis mi volt ez az egész. Ha tudom, talán kétszer is meggondolom azt is, hogy elhívjam-e ide, de így most csak bonyolultnak tűnik az egész és reménytelennek. Szeretnék tisztán látni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Zsóóf
'20as évekből vissza a jelenbe

Elég rövidre sikerül a bál nekünk másokhoz képest, de ha már egyszer Zsófi elrohan, nem fogok ott maradni, főleg, hogy ha ő nincs, meg se fordult volna a fejemben, hogy betegyem a lábam egy bálra. Hirtelen történik egyik dolog a másik után, elrohan, én meg nemsokára rohanok is utána. Megfogom a kezét is, amint beérem. Nem tudom, mit is mondhatnék, de jön az magától, kérdezek úgy is, hogy szinte meg se gondolom, a választ meg pillanatokon belül megkapom. Ádám. Pislogok is párat meglepetten, sőt még a számat is eltátom. Ádám... pont, mint a bátyám. Az nem lehet, arról biztos tudnék, meg valószínűleg van másik Ádám is még az iskolában, de akkor ki az. Megnézném magamnak közelebbről, ki csapta le a kezemről Zsófit, még mielőtt rájöttem volna, hogy mennyire fontos nekem. Bambán bólogatok hümmögve a folytatásban hallott mondatra, de annyira már nem is jut el az agyamig, mit mond, nagyrészt fel sem fogom éppen, bár hallom a szavakat. Várt, reménykedett, de mégis miben? Abban, hogy azt közlöm, hogy... álljunk meg, Zsófi reménykedett? Ráemelem a tekintetem, a következő percben meg egy fizikai erő hatására - magyarán a nyakkendőmbe kapaszkodott - kissé előbbre hajolni vagyok kénytelen, aztán majdnem kiszalad a lábam alól a talaj, mert most ő csókol meg. Nagyra tágult szemekkel pislogok rá, de fél pillanat kell csak ahhoz, hogy átengedjem magam az eseményeknek, és átkarolva a derekát szorosabban húzom magamhoz, mint eddig valaha is tettem. Én most határozottan nem akarom elengedni ezt a lányt itt. Furcsa, hogy annyira fontossá nőtte ki magát a szememben, de egyáltalán nem bánom, hogy ez így alakult. Most nem. Pillanatokon belül tovalibben minden haragom és bánatom, miközben szorosan ölelve csókolom végtelennek tűnő perceken át. Ha nem kellene időnként levegőt is venni, abba se hagynám, így azonban egy adott ponton elszakadok tőle, és a vállának döntöm a fejem.
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy sajnálom, hogy olyan sokat vártam a válasszal, de fogalmam sem volt róla, mit is érzek? - szólalok meg, és ismét felemelem a fejem és nagyon komolyan nézek a szemébe, és egyetlen gondolatot öntök szavakba hirtelen. Annyira belelkesültem a gondolattól, a tudattól, hogy Zsófinak én is éppen annyit jelenthetek, mint ő nekem, hogy meg se fordul a fejemben, hogy másként is alakulhat még az egész, mint ahogy az éppen a fejemben lejátszódik.
- Zsófi, szakíts vele. Megpróbálhatnánk nem csak barátok lenni. - közlöm, aztán elhallgatok egy pozitív előjelű válaszban bizakodva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

ĐömĐöĐöm
[zárt]

Végre lejárt a szokásos évi körút a lüke pszichomókusoknál. Gyűlölöm. Nem tudom elmagyarázni anyuéknak, hogy semmi bajom, csak akkor leszek igazán dühös, ha bántják Ádit, vagy Zsófit, de róla annyira nem akartam beszélni. Ráadásul mostanra már az is világos, hogy nem látom a színeket, ami mögött fejsérülést sejtenek, és úgy elegem lett a végére mindenféle vizsgálatokból, mint még soha. A szemésznél már nem is voltam hajlandó együttműködni, mire apu megfenyegetett, hogy egész nyárra szobafogságot kapok. Ha tudná, hogy ez már nem hat meg... mindegy, megvan a szobafogság teljes szünetre, de most legalább visszajöhettem az iskolába. Olyan rég nem láttam Ádit, hogy már nagyon hiányzott, meg persze Zsóf is, a levélváltás mégse olyan, mintha itt lennék és nyúznám a sok sületlenséggel valamelyiküket, vagy épp csokin osztoznánk. Lassan megérkezünk, ami azt illeti, és minden perccel jobban örülök neki, hogy visszatérhetek. Már vagy öt perce a táskával a vállamon ácsorogva várom, hogy megálljon a vonat, és még mindig csak lassít, de aztán egy örökkévalóság után beérünk, és a nyíló ajtó mögött én vagyok az első, aki leugrik. Körül is nézek rögtön, mert úgy emlékszem, írtam Ádinak, hogy ma jövök, és jöjjön ki elém, bár furcsa mód nem kaptam választ tőle. Remélem, hogy megkapta a baglyom, bár egyedül is hazatalálok, az is igaz, de mégis jobban örülnék, ha itt lenne. Ismét körülnézek, alaposabban, mint az imént, de továbbra sem látom. Hm, vagy talán csak dolga akadt volna? Várok egy kicsit, az tűnik a legbiztosabbnak, úgyhogy a táskám fülébe kapaszkodva, hogy le ne csússzon a vállamról, megkeresem az első padot, és letelepedek rá ölembe véve a csomagom. Ha már időm akadt, akkor láblógatás helyett inkább azt veszem gyorsan számba, hogy mindent elhoztam-e, amit akartam. Kicipzárazom a táskám, és megnézem szép sorban, hogy a könyv Ádinak színes papírba csomagolva itt van, Zsófinak is a csoki, ha minden igaz, piros csomagolópapírban szintén piros masnival, Đominak meg nem tudtam, mit hozzak, de anyuék azt mondták, hogy mégiscsak kéne valamit, úgyhogy végül egy fényképalbumot szereztem neki, és benne az első dolog nem egy kép, hanem egy egész cikk arról, hogy bekerült valami válogatottba. Fogalmam sincs hová, nem értek a kviddicshez, de majd ide gyűjtögethet képeket, szóval remélem, tetszeni fog neki, főleg, hogy anyuval választottuk, azaz inkább ő választotta, mint én. No de ha jól nézem, minden rendben, még Árnyéknak is megvan a gumicsont meg a labda, úgyhogy visszacipzárazom a táskám, és ismét hátradőlve a padon várom, hogy megérkezzen Ádi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

ĐömĐöĐöm

Egészen jól ellennék itt még egy kicsit, ha már olyan jól elhelyezkedtem a padon, de pár pillanat sem telik bele és kit látnak szemeim? Na kit? Đominic áll előttem teljes életnagyságban. Felkászálódom, és nyomban megölel. Össze is ráncolom a szemöldököm gyanakodva, hogy itt valami nincs rendben, ez úgy fura végül is, ahogy van. Nem vagyunk mi azok az ölelgetős fajták, mert ki nem állhatom, hogy a felnőttet akarja játszani folyton, mintha nem csak két évvel lenne idősebb, mint én, vagy még annyival sem, ha alaposan utána számolok. Nagy levegőt veszek, és kérdőn nézek rá, ha már elengedett. Szinte hadar, úgy mondja el egy szuszra, amit el akar, és ez még szokatlanabb. Elképzelésem sincs, mi történhetett.
- Köszi, jól vagyok itt kint. Írtam Ádinak, majd csak kijön. Te kire vársz? És... mitől vagy ennyire fura, Đomi? Ugye nem... - csak egy dologra tudok gondolni hirtelen, ahogy így végigveszem a lehetőségeket, amik miatt ilyen nagyon gyanúsan tudnak viselkedni az emberek. Baja esett a szüleimnek, amíg úton voltam. Biztos, hogy az van. Vagy a nagyi? Te jó ég, mi van ha a nagyi kapott agyvérzést vagy valami ilyen nyavalyát? Egyre ijedtebben pislogok rá, tágra nyílt szemekkel és valószínűleg olyan nagy pupillákkal, hogy a szemem színe alig látszik tőle, de még a felsőjét is elkapom és belekapaszkodok két kézzel, a táskám pedig a földön végzi mellettem nagy suppanással.
- Ugye nem anyuéknak lett valami baja, amíg úton voltam. Vagy a nagyival van valami? Mondd már, Đomi, látom rajtad, hogy történt valami. Nem akarok a váróteremig menni, most mondd, hogy mi a fene van - fakadok ki egyre idegesebben még mindig a felsőjét markolászva. Ettől se fog jobban szeretni, de soha nem is voltam a kedvenc, amikor Ádi a jó gyerek. Nem bánom én a rossz szerepét, amíg így megvédhetem, de most kivételesen csak elképesztően ideges vagyok, és összezavarodtam, fogalmam sincs, mi van, csak az az érzés növekedik bennem egyre inkább biztossá válva, hogy valakinek valami baja lett, de kinek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

ĐömĐöĐöm

Szokatlan már az, hogy Đomi megölel üdvözlésképpen, mert elvileg egyikünk se bírja ennyire a másikat. Fel is támad azonnal a gyanú bennem, hogy valami nincs rendben, valami, amiről tudnom kellene. Kérdőn is bámulok rá, sőt, számon kérem, a pólójába kapaszkodva majdhogynem vallatom, annyira tudni akarom, mit kell elmondania. Tudnom kell. Közli is, kezdetnek azt, hogy Ádi nem jön ki. Istenem, Ádi. Csak nem a bátyámnak esett valami baja, amíg nem voltam itt. Ha valaki megverte, én esküszöm, kinyírom az illetőt. Elsápadok a gondolattól, hogy Ádival van valami, de ökölbe is szorul a kezem és ott feszül máris bennem a düh, hogy ha valaki bántani merte, az biztos nem ússza meg ezt ép bőrrel, én kezeskedem arról. Elengedem a pólóját, helyette az ujjaimat tördelem végig idegesen hallgatva, amit mond, majd ismét ökölbe szorítom a kezem körmeimet a tenyerembe vájva, és rágni kezdem az alsó ajkamat, csendben számolva tízig, húszig, ameddig kell, hogy senkinek ne menjek neki itt és most. A helyzet vázolásánál viszont ismét csak sápadt leszek, és tágra nyílt szemekkel bámulok Đomira.
- Ádi... mondd még egyszer... az nem lehet... - hitetlenkedve rázom a fejem. Az én bátyám okos, több esze lenne, mint ilyen ökörséget csinálni, mert látott egy nyomorult mumust. Vagy mégse? Merlinre, Ádi, hová tetted az eszed? Hová a jó fenébe tetted az eszed, pedig mindig te szoktál gondolkodni. Az agyamat ellepi a régről ismert köd, hiába számolok már ötvenig is, megszáll a harag, mert most igenis haragszom rá, nagyon-nagyon haragszom, amiért ilyet mert csinálni.
- A gyengélkedőn van? Megölöm... kiverem belőle a szuszt. Hogy lehet ekkora barom? Hogy a jó életbe tudott ilyen idióta döntést hozni... hogy... - indulok is egyenesen előre, miközben csak úgy törnek ki belőlem a szavak, de egyelőre csak Đomi van itt, hát az ő mellkasának megyek neki, és egyelőre rajta vezetem le a feszültséget, ököllel rácsapok, aztán meg itt meg is áll a világ. Mintha eltűnne az összes levegő körülöttem, olyan érzés, szúr a mellkasom, és összeomlok. Régen sírtam, de most nem tudom útját állni a feltörő könnyeknek, az se érdekel, hogy mindezt enpluszegy ember közepette művelem a vasútállomás mellett a földön ülve.
- Hogy tehette? Hogy... tehette... a bátyám... ennél okosabbnak hittem - törnek elő a szavak, és közben úgy vágom az öklömet földhöz egyszer, kétszer, háromszor, hogy a bőr is lejön lassan róla, minden bütyköm vérben úszik pillanatokon belül, de ez se érdekel. Haragszom Ádira, nagyon, de féltem is, és fáj, hogy ez a hír várt. Nem akarom elveszíteni, el se tudom képzelni, milyen lenne az élet nélküle, és nem is akarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Gwen

Azzal ébredt, hogy eridonos. Mármint nem csak így hipsz-hopsz, hogy csak úgy ott tért magához az álomból és pirosarany lett belőle, mert mondjuk a kastély összekeverte Ádival. Csak arra eszmélt rá, hogy bizony a szülei elintézték, hogy másik ház diákja legyen. Nem is akármelyiké, mert Ádinak szemmel kell tartani őt, sőt, még abban sem kételkedik, hogy Gréta nénivel is képesek voltak beszélni ez ügyben, vagy, ha nem, hát ráhagyták Védára, hogy beszéljen vele. Védu meg most elutazott, sárkányokat tanulmányoz, vagy mit csinál, a lényeg, hogy nincs itt. Márpedig milyen jó lenne, ha itt lenne. Lenne mindig kávé reggel, még mielőtt Ella megissza. Meg lehetne kérdezni tőle és ritka érdekeseket mesélne sárkányokról, már amikor nem temeti maga alá a munka. Most azonban be kell érni nélküle egy ideig, úgyhogy... nincs is úgyhogy. Be kell érni Véda nélkül. Kávé nélkül. Vége a világnak. Ella kéne legalább és néhány nagyon okos kérdés tőle, amit nem lehet követni. Vagy jönne vissza Zsófi, bár az Edictum különkiadása már bogarat ültetett a fülébe, hogy nem fog. Ki tudja, sose ad biztos választ, hogy mikor is tér vissza. A gondolatra nagyot sóhajtva mászik fel végül Zsombikánk a hintára, aztán annak a láncában megkapaszkodva kicsit egyensúlyoz, amíg a rúdra nem tornázza fel magát, majd húzódzkodik egyet szépen. Aztán még egyet. Aztán még egyet. A legutóbbi pszichomókus legalább mondott valami használhatót. Úgy vélekedett, hogy talán némi sportot kellene űznie, és máris nem lenne annyi energiája, amit holmi random dührohamokra pazaroljon. Ádi már egyébként is meg tudja védeni magát, neki meg ki kell tölteni a hirtelen támadt sok idejét. Ez tökéletes. Már csak Lorelei-hoz kell eljutni, mert olyasmit mondott, hogy talán a szemével tudna kezdeni valamit, és akkor igazán jó is lenne minden. Nagy levegőt vesz, még egyszer felhúzza magát közben, aztán szusszantva egy nagyot elengedi a rudat és lehuppan a földre. Zsebre dugja a kezeit és egy útjába tévedő kavicsot kezd rugdosni, miközben azon töpreng máris, mivel is kellene kezdeni a hátralévő teendői rendezését. Lorelei a legijesztőbb egyelőre mind közül, talán vele, vagy őt hagyja a végére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Újabb morgós napra virradt, bár ez különösebben nem ritkaság, ha róla van szó. Még szerencse, hogy ez a legutóbbi orvosi jó tanács - hogy hogyan vezesse le a feszültséget olyan módon, aminek az eredménye nem lesz testi vagy lelki sérülés -, beválni látszik. Meglehetősen rövid időn belül lélegzik fel kicsit felszabadultabban most is, még ha jelen pillanatban nem is olyan egyszerű a gond, mint amikor dührohamról van szó például, de legalább összeszedettebben bír gondolkodni, az is valami. Át is futja, miket kellene még mostanság elintéznie, és egy kavicsot rugdosva indul útnak, hogy az egyik legvészesebbnek tűnő napirendi ponton essen túl: megkeresni Lorelei-t. Megígérte, hogy valamikor benéz egy tüzetesebb vizsgálatra, hogy kiderüljön, tényleg lehet-e segíteni a szemén, és láthatja-e újra a színeket. A gondolat, hogy megint láthatná őket, futólag felvillanyozza, azonban gyorsan el is hessegeti, mert még túlságosan beleélné magát a dolgokba és nagyot koppanna a végén. Inkább a kőre figyel egy fél percig, de ez is elég, hogy ne vegye észre, hogy nincs egyedül és az a valaki, aki még itt tartózkodik, éppen felé tart. Bumm. Egymásnak is csapódnak sikeresen. Nem ez a Nagy Bumm, az már megtörtént jóval régebben, de azért elég nagynak nevezné, ha őt kérdezi valaki, mert majdhogynem sikerül átesni az útjába akadó kislányon. Ja, hogy ez a játszótér. El is felejtette, hogy esetleg ez már nem éppen a leginkább neki való helyszín, de amíg előkészítős volt, mindig is ez volt a kedvenc helye a faluban és ez most, röpke három évvel később sem változott. Elhúzza a száját kelletlenül felmordulva, és amint sikerült visszabillenni az egyensúlyába és megállni a lábán, végignéz a lányon. Nem tűnik ismerősnek, hiába szemléli, biztos még új az előkészítőben.
- Hahó. Ha jól emlékszem, nem ilyenkor van kimenő. Vagy változott a napirend, amióta nem vagyok előkészítős, vagy épp meglógtál, és az a gyanúm, hogy utóbbi, különben több lenne itt az élet. Szóval... merre, kishölgy? - kérdezi, amint rájön, hogy a lány valamiben sántikál. Fogalma sincs, hogy ezt mire lehetne felhasználni, ha kiderül, hogy nem csal a szimata, de a titok az titok, remekül lehet vele kereskedni, és sose lehet tudni, mikor jön igazán jól, még ha jelen pillanatban hasznavehetetlennek is tűnik.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szira

Végre befut a vonat, vagy fél percig Árnyék is egy helyben ül, aztán leszáll Szira meg a két kutya és elszabadul a pokol. Honnan lett egyáltalán kettő? Osztódnak ezek a kutyák vagy mi? Árnyék először csak a farkát kezdi csóválni örömében, hogy társaság van, na meg ismerős is, aztán meg ha már kellőképpen közel jutott hozzá a két kisebb eb, akkor ismerkedésbe kezd velük. Ez még hagyjám, Zsombinak azonban már attól csak partra vetett halként van tátogni kedve és kapacitása, hogy meglátja Szirát. Hoppá. Szerencsétlen pár szál virágot meg a kutya pórázát úgy szorongatja, mintha azok tartanák pillanatnyilag a földön, közben meg úgy jártatja a lányon a tekintetét feje búbjától a lába fejéig és vissza, aztán egy újabb kör nézelődés után kénytelen eldönteni, hogy csak jól lát.
- Szia - sikerül végre kinyögni, amikor a lány már elég közel sétált, mert nehogy azt tessék hinni, hogy földbe gyökerezett lábbal ő aztán egy lépést is tett volna felé. Egy kissé szögletes mozdulattal megemeli a szedett-vedett csokrot, de igenis a szándék a fontos - bemászott ő, kérem, majdnem egy kertbe is, hogy azt a pár virágot leszakítsa -, és átnyújtja.
- E-ezt neked sz-sz-szedtem - mifene, már dadog is. Egyre jobb lesz. Kicsit elvörösödik zavarában, nagyot nyel, hogy még hallani is lehet, és inkább néz Szira arcára, mint eléggé látványos pocakjára. Nem akar kérdezni, mert úgy érzi, veszélyes kérdés lenne. De hát hogy is van ez? A lány csak egy hetet volt oda, előtte meg nem emlékszik rá, hogy ekkora pocakkal ment volna el. Igaz, a vonatra nem kísérte ki és egy ideig még úgy is alakult, hogy nem sikerült találkozniuk, mert mégiscsak sor került az ideig két hetes pszichológus-látógató körútra, de akkor is. Ez csak valami rossz vicc lehet. Vagy mégsem?
- Ööö... nem sok. Ádival nem beszélünk, már nem is prefektus, együtt se kell dolgoznunk, nem érdekel - jelenti ki, pedig dehogynem érdekli, hiszen erről beszél, na meg a bátyja. Makacsul tartja magát azonban ahhoz, hogy nem érdekli az egész, fejben meg már azt számolgatja, lehetséges-e, hogy... nem. Vagy mégis? Kicsit elkeseredett képet vág a kapott eredményre, aztán a hajába túr és megpróbál szebb témát találni. Csak ne térnének vissza a gondolatai folyton a lány pocakjára. Az apja ki fogja nyírni, ha... bele sem mer gondolni.
- Neked hogy telt Groserliebben? - kérdezi inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szira

Nagy kínban van, próbálja felfogni, hogy mi is az, amit lát és az egyáltalán hogyan lehetséges, de csak nem sikerül egyről a kettőre jutnia, bármennyire is erőlködik. Dadogva adja át a virágot a látottak hatására, és makacsul nem igyekszik bámulni, de még arra sem nézni, erre Szira hozzábújik. Kicsit sem ideges, á, dehogy, nem is érti, miért ment össze hirtelen úgy a gyomra, hogy méretben egy kaviccsal vetekedhetne és ismételten nagyot nyel. Az a nagy helyzet, hogy vakmerő főnixbőrbe bújt sárkányunkra Szira minden erőlködés nélkül ráhozta a frászt. Ha ezzel neki most haza kell menni, hogy khm, izé, az a helyzet, hogy gyarapodni fog a család, akkor inkább világgá megy, minthogy az atya haraggal szembenézzen annak ismeretében. Futólag említést tesz Ádámról, mert hiába mondogatja, hogy őt ez nem érdekli, mégiscsak foglalkoztatja a probléma, még sokat is, aztán amennyire tőle telik, figyelmesen hallgatja a lány válaszát. Kicsit el-elkalandozik közben gondolatban még mindig azokat a számításokat ellenőrizgetve, aztán már Szira hozza szóba az egészet. Még hogy ő megijedt volna? Meg hát, de minek vallaná be. Olyan határozottan rázza meg a fejét, mintha az élete múlna rajta.
- Nem én, de azért nem is vicces - jelenti ki menten, majd csak felszusszan megkönnyebbülten. Ha most bevallaná, hogy megijedt, Szira aztán egy örökkévalóságig szívathatná vele. Azt mondjuk nem tudja, hogy szívatná-e ténylegesen, de a büszkesége akkor sem engedi, hogy elismerje, ő, a rettenthetetlen, aki nála kétszer nagyobb embereknek is ment már neki - bár ez inkább meggondolatlanságra és vakemrőségre vall, semmint bátorságra -, megijedt még az apaság gondolatától is. Tizenhét, vagyis lesz, korai ez még, tessék megérteni. Ahogy megnyugszik, kezdi azért látni ő is a poénosabbnak mondható oldalát az egésznek, úgyhogy bele is karol a lányba és megnézi közelebbről a kutyákat.
- Ragaszkodó típus, az biztos és aranyos kutyust választott. Fuh... cukrászda? - kérdezi a maga lényegretörő módján, egyre kevésbé a hosszas cseverészések híve, főleg, ha pontosan tudja, mit is szeretne, márpedig most ő a nagy ijedelemre cukrot szeretne, diós-csokis süti formájában.
- Szerinted mit szólnának, ha az iskolában is ezzel a magyarázattal hozakodnál elő, hogy én... szóval, hogy... érted - pillant most már végre a lány pocakjára önszántából is, és elgondolkodva féloldalas mosolyra húzza közben a száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Ádám

- Katonai iskola, pfff - húzza a száját még itt is, pedig már csak a vonatra vár a hátizsákkal a vállán. A jegye szerint már itt kellene lennie két perce, de ezek szerint késik.
- A jó régi magyar állami vasút - dünnyögi csak úgy magának, miközben a falnak támasztja a hátizsákot, hogy kicsit levegye válláról a súlyt. A bátyja nem fogadta túl jól a hírt, hogy elutazik, de igazából ő sem. Csak kevésbé látszik meg rajta mostanra. Elvégre fakadt volna sírva? Egy hónap sincs hátra és tizenhetet tölt, ami azt jelenti, hogy varázslóként nagykorú lesz. Toporzékolt volna? Az se old meg semmit. Ugyan, amikor megkapta a levelet, intenzív ordíthatnék jött rá, és két órával később csúnya verekedésbe keveredett, ahonnan aztán horzsolásokkal és vérző orral meg monoklival a gyógyítóiba, de pont emiatt utazik most. Azaz nem kifejezetten emiatt az eset miatt, mert abban sem biztos, hogy erről az apja tud egyelőre, hanem összességében a kezelhetetlen viselkedése miatt. Ez állt a levélben éppen ezekkel a szavakkal. Miután nem volt elég, hogy a rellonból át kellett költöznie az eridonba, most meg beíratta az öreg egy katonai iskolába, abban a reményben, hogy majd ott megnevelik. Ő nem hisz ebben, a gyógyszerek sem segítettek soha, de az atyai dörgedelmek sem, ahogy tulajdonképpen semmi. Már csak ilyen, ilyen is marad, de mielőtt még a balatoni fegyintézetben kötne ki, inkább szót fogad és felszáll a vonatra, amire a küldött jegy szól, aztán csak lesz valami.
- Vigyázz magadra. Majd találkozunk, ha hazajössz még, vagy legfeljebb ünnepre meglátogatom Védát - ígéri meg, aztán már hallani a vonatot megelőző jellegzetes hangot, aztán a vonat is felbukkan végre és bedöcög az állomásba.
- Gyere, Árnyék - húzza meg a kutya pórázát ellökve magát a faltól, és még egyszer megöleli a bátyját, megveregeti a vállát, aztán felszáll a vonatra. Még épp időben. Ahogy becsukódik mögötte az ajtó, már indul is ki a vonat az állomásról. Az ablakból még integet, aztán előveszi a jegyét ismét és megnézi, hová is kell ülnie. Felrakja a táskáját a helyére, majd leül. Helyet foglalva még számba veszi, hogy tényleg elbúcsúzott-e mindenkitől, akitől el akart, majd nagy levegőt vesz, sóhajt egyet és megsimogatja a kutyája fejét.
- Irány egy új élet, Árnyék. Nem tudom, milyen lesz, de remélem, beengednek téged is, vagy valakit megverek - mondja az állatnak megvakargatva a füle tövét, aztán hátradől és lehunyja a szemét. Kell egy kis pihenés, mielőtt belevág ebbe az egészbe.