Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Az utóbbi hetek eléggé tartalmasan teltek, hiszen volt izgalom, öröm, kimerültség, düh, fáradtság, meg minden hasonló benne. Először is teljesen leszívta az energiáit a DÖK-ös szervezés és a tanulás, utána jött a kviddics, mint egy pozitív töltet, hiszen az első mérkőzést nagyon jól vették, a Navinés fogójuk még a cikeszt is elkapta, arra igazán nem lehet panasza. A prefektusi teendőit is közben végzi serényen, igyekszik megfelelő és hatékony lenni, eddig nem is sikerült, ő legalábbis úgy véli, meglógnia előle egyik szabályszegőnek sem. Talán még élvezi is ezt, hogy rendet tehet, nem mintha ő nem kóstolt volna bele ebbe a világba új kisdiákként, de most a másik oldalon áll, ahhoz mérten kell néznie a dolgokat.
Nem indult olyan rosszul a nap számára, de ezzel így van a Tusa kezdete óta körülbelül, hiába van túlterhelve szinte, Jo munkássága rendbe szedte őt és a szervezetét. A sok teendőnek köszönhető talán, hogy ideje se nagyon akadt az elmúlt napokban gondolkodni dolgokról, pedig aztán lenne miről. Egy borítékkal, a legfrissebb Edictummal, egy bögre kakaóval indul a DÖK bázisa felé, apróságokat még meg kell beszélnie a lányokkal, a versenyzők meg már biztosan elkezdték a pihenőt, mert kaptak egy szabad hétvégét. Lehet Yarral is összefutnak, de biztos akad más, eddig be volt szegény zárva, na igen, a gondolataiban kellően ironikus, belelesett már a pletykarovatba és ha jól sejti Hajnitól amit kért, az sem az ellenkezőjét fogja alátámasztani. A megbeszélés lezajlik, de mielőtt távozna, még kiveszi a képet meg az Edictumot is. Felemelt szemöldökkel nézi. Egyszerre csalódott és dühös, de nem feltétlenül a cselekményre. Mi az, hogy őt egy… fú, jobb, ha ki se mondja hová tartozóra cserélik le! Előjött az az igazán egoista, minden magának akaró énje, lennének kérdései, de akihez lenne az nincs se közel, se távol elérhetően. Belegyűri táskájába majd így ebédidő múltával két szendvicset szerezve, meg egy almát elindul a szobája felé.
Belépve egy levélre lesz figyelmes, ami elég hivatalosnak tűnik. Leül az ágyra, aztán két harapás között kibontja, majd elkerekedett szemekkel nyeli le az adott falatot, egy minimális fuldoklás kíséretében. Szemöldöke felfelé kúszik és elképzelése sincs, hogy mégis mi az isten történik most. Elolvassa a sorokat, de a kezdeti döbbenet még a gondolatait is blokkolja, a fiókját kezdi nézegetni, mert nem akar hinni az olvasottaknak. Odasétál és erőteljes kutakodásba kezd, de semmi. Megnézi az alatta lévőt is, majd a ládáját. Semmi. Kezd mérges lenni, nem picit. Fújtat egy kört majd összeráncolt homlokkal vágja bele táskájába a levelet, a Hajnitól kapott képet, a másik szendvicset, meg pár holmiját. Most van fél kettő, jobb későn, mint soha alapon elindul, hogy utánajárjon, mi folyik itt. Nem öltözik át, ma már egyszer megtette, csak felkapja táskáját, amibe egy-két holmija van, majd belebújik egy balerinacipőbe és elindul a pincéből. Elég feldúltnak látszik, de igyekszik ezt nem kimutatni, nem kívánja a fürkésző tekinteteket magán érezni, köszöni szépen e nélkül is jó lesz.
Egyelőre nem igazán fogta fel mi is a helyzet, meg még igazán azt sem, hogy hogyan lett ebből ekkora ügy. Mi a frásznak kellett az Neki? Meg mire jó ez az egész? Ennyire nem lehet bolond! Lassan megérkezik a kirendeltségre, a portán elmondja miért jött, majd meg sem áll a második emeletig, de egyelőre elképzelése sincs mit vagy kit keressen, meg mi a frász ez, utálja, ha nem tud valamiről, némileg a meglepetéseket is. Valószínűleg ezt a Valondovszky Sándort kellene keresnie, de egyelőre nem igazán talált olyan személyt, aki eligazítaná jobban, igen elfoglaltak. Szóval ott ácsorog a második emeleten várva, hogy felvilágosítsák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megölöm, megkínzom, agyonütöm, el fogom ásni a kertben!
Megint egy remekbeszabott nap tart javában Manda és Lili életében. A probléma forrása ezúttal nem más, mint egy elveszett cumi, ami miatt a kedves kislánya visít, mintha muszáj volna, ha eddig valaki be akart volna törni hozzájuk, ezek után tuti nem fog, azt hiheti, valami riasztórendszert tesztelnek. No de, lényeg a lényeg, Benjike elmerészkedett hozzájuk babázni, és egészen biztos, hogy köze van a cumi felszívódásához, ami okán drága… párja(?) felmenőit erőteljesen felemlegette. Próbálta a kislányt már mindennel megnyugtatni, de egyelőre csak sírt és sírt. Ott könyököt a pelenkázó szélén Manda és csak a fejét fogta. Tisztában volt azzal, milyen nap ez a mai, és az amúgy is őt hamarosan érő érzelmi stressz mellé erre nagyon nincs szüksége. És akkor még Lilike randomságairól nem beszélve, amiket mostanság sűrűn vezet elő, és ilyenkor a kedves anyukája nem találja olyan viccesnek a szitut, mint az apukája. Két napja VÖRÖS hajjal vette ki a babaágyból reggel… Szóval kész katasztrófa az élete, mire menne Kiva nélkül? Besétált, és nem telt bele 10 percbe, meglett a cumi.
Lilike megnyugodott, sétálós ruhába került Manda pedig… beállt a tükör elé és elégedetten tudatosult benne, hogy az elmúlt két hónap, amiben már visszaállt az edzésekre eredményesek. Nem volt ordító hideg, sem szél az őszhöz képest, még egy kevés napsütés is jutott ki a mai napra, így nem sokallta el az öltözködést, a kislányra figyelt egyedül, szegényt jól becsomagolta. Jó, el kéne ismernie barátnőjének, volt abban valami, amit az ominózus vita alatt a fejéhez vágott „anyai ösztön eljövetele” címen.
…elindultak. Kiva úgy szorította egyszer-egyszer szabad kezét, mint talán ő korábban a fájdalmai közepette. Érezte, hogy senkinek sem jó ez a búcsúzkodás, de ő maga is itt akart lenni, nem bírta volna ki, ha nem az utolsó ember, aki elköszön tőle, azt sem, ha nem kísérheti ki, kellett ez neki. Látnia kell, ahogy felül arra a vonatra és elmegy. Másként nem bírná, valószínűleg. Látja a másikon, hogy majdnem sír, ezekben az átragadós pillanatokban, próbálja tekintetét Lilire szegezni, aki a vállára dőlve mocorog, szemléli a fényeket és pontokat, amit érzékel, miközben kezecskéjével a pillangós medált piszkálgatja Manda nyakán.
- Itt leszünk, mikor visszajössz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Egyszer nyilván mindennek eljön az ideje, mindenki a saját útját kezdi járni egyedül. Kiva is eljutott ide. Nagyon furcsa lesz ez az egész, részben kiürül a háza. Oké, eredetileg is csak hárman vették birtokba, de Adri csak lejárós volt, mindig ketten voltak, Manda megtanulta elviselni, hogy magán kívül másra is ügyelni kell, megpróbált „szeretni” és elviselhető lenni, a főnixlánynak meg mindezen próbálkozásait kellett megtűrni. Talán elmondható, hogy sikerrel jártak.
Most itt vannak 21-22 évesen. Manda utolsó évét kezdi meg, egy pár hónapos kisbabával a karjában, Kiva pedig, frissen, ropogósan érkezett húgot hagy hátra a sárkánylánynak, aztán lelép a fenébe szálldosni. Mérges lenne Manda? Inkább csak előre morog. Tisztában van vele, hogy a kamaszokkal nem egyszerű. Adrit is nehezen viselte az elején, nehezebben, mint az eridonost. Most pedig egyedül marad rangidősnek a házban, a sok kisebb között. A saját lánya kiviszi a haját lassan, mi lesz így vele. Mondjuk, Renée tudhat valamit, a legtöbbször lapos kúszásban közlekedik körülötte, nem piszkálgatja Lilit, nem kelti fel, ha lent alszik a nappaliban, a szobájukat meg nem háborgatja. Adiri néha többet jön, vele meg már fel se merül benne konfrontálódni, főleg mert egy navinéssel mi a frászról vitázna?
Pánikroham. Komolyan gondolta mindezt egyedül rá hagyni itt Kiva? Nem tűnnek nagy dolognak, de Mandának csak megfeküdné a gyomrát a felelősség. Már így is a mumusát éli részben. Elkötelezte magát a lánya felé, mint anya, kezd rájönni. De ki ő, hogy az útjába álljon barátnője álmaink. Tekintve a sajátját is éli, picit átalakult módon, abba se kötött bele lakótársa soha. Sőt eszméletlen nagy toleranciával fogadta el Lilike jövetelét, apukáját, megérkezését, és a nevelési módszereket.
Egy mondata is több volt, mint ami vélhetően várható volt, ezt is nehéz volt magából kipréselni, az érzelmi intelligenciája valahol a béka feneke alatt van, amiről folyton tanúbizonyságot tesz. Az emberek bajával gyakran nem tud mit kezdeni, a sajátjairól nem is beszélve. Magukhoz húzta Kivát, és jó erősen szorította azzal a kezével, amelyikben nem Lilike volt. Nem akarta ő sem elengedni, ezt éreztette is, amennyire ez tőle kitelt, de arcán a szokott erős és határozott kifejezés ült. Nem akart semmi elgyengülést mutatni, az csak olaj lenne a tűzre. Hosszú percekig némán figyelte, ahogy ölelkezve sírós hangulat kerekedik föléjük, amit Lili is hamar átvet, a cumiját kihajítva kezdett zokogásba, barátnőjével szinkronban. Oké, mondják, hogy a gyerekek értelmesebbek ezen a téren, na de ennyire? Biztos fáj valamije, vagy ilyesmi. Manda nem hisz az átérzős humbukban. Lazít az ölelésen, majd mikor tudja, hogy elengedheti a lányt, majd Lilit fekteti a karjaiba, tekintetét pedig az állomáson mozgolódókra emeli. Mély sóhaj után nyúl a zsebe felé, ami egy kis dobozkát rejt, de még nem vette ki onnan.
Közeledik a vonat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Előfordulhat, hogy valahol mélyen Mandában is elindult az érzelmi hullámvasút, amire nagyon nem akar felülni. De ha bárki ezt mondaná, tagadná, és be is bizonyítaná, hogy hülyeségeket beszél az illető. Amennyire szereti ezeket elrejteni, annyira nem kéne olykor. Szeret erős lenni, egyedüli lenni a bajával, és még ezen évek alatt se sikerült tökéletesen kilépnie ebből a mederből és segítségért nyúlni. Mondjuk egy-két alkalommal már próbálkozott, amit Kiva is nagyon értékelt. Hát, több mint a semmi. Valószínűleg azzal, hogy az eridonos elmegy a világ másik felére – igen, Manda is tudja, hogy nem oda megy, de akkor is – teljesen elfelejtődnek a próbálkozásai, elviszi magával azokat a Mandás érzelemnyilvánításokat, amit valaha élő ember tapasztalt tőle Linán kívül, így esély se lesz arra, hogy valaki érzelmi fejlődésre kényszerítse. Szomorú.
Nem örül, ha tehetné, kinyújtaná a perceket óráknak, és azt a vonatot is eltérítené. Önző most, olyan módon, amit nem mutatott még ki. Legszívesebben megfogná a lassan volt lakótársát kezénél fogva visszarángatná, és elmagyarázná neki a maga módján mennyire nem oké ez, ha nem is miatta, de Renée, vagy Benji, csak adna valami elég okot rá. Talán csak azért nem érzi át eléggé a súlyozását Kivának, mert számára, ami akár Liliből is fakadhat, a kviddics nem lett akkora prioritás, hogy ne tudja újragondolni élete sorrendjét. Nem szívesen engedi, de nála még mindig dolgozik az esze, ettől ez, hogy még valami bátorító mosolyt – Manda, mosolyog, ez komoly? – is kiprésel magából, miközben Lilit csitítgatja a karjaiban.
Ahogy elválnak egymástól, és egy percre a szomorú szemekbe néz fel, amik még mindig patakzanak, inkább Lilit ürügyként kezelve veszi el tekintetét Kiváéból. Szerencséjére a cumi visszakerülése és egy kis ringatás mindent megold. Átmenetileg, és Lilire vonatkozóan. Viszont ahogy a síró kislányára nézett, a saját gyomra is görcsösen rándult össze és szorult el, érezve, hogy közel van egy út Vége. Bárhonnan nézzük, itt lezárul egy szakasz, bárhogy is mennek tovább.
A kérdésre végre újra felnéz, az ő szemeiben is ott van már az a hasonló elkeseredettség, de továbbra is tartja magát, erős nő, nem szabadna megrendülni, nem akar inkább, mert lehetne, megtehetné, de nem. Megmakacsolta magát egyelőre.
- Azt hiszem. Minden fontos nálad van?
Érdeklődött, látva, hogy a mécses újra készül eltörni és nehéz az indulás, hátha ilyen apróságokkal picit fellélegeznek. Közben az előbb tapogatott kis dobozkát kihúzza a zsebéből és Kivának adja. A tartalma egyelőre homályos, hála a csomagolásnak, nem véletlenül. Közben Egyre többen szállnak fel és elkezd kiürülni a pályaudvar. Szomorú.
- Ezt majd csak, ha elindultál, bontsd ki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Az utolsó. Ez igaz erre a kis búcsúzásra, ami alkalomnak végső egyelőre legalábbis, Manda tanévére, a rellon házi tagságára némileg. Valószínűleg az évek alatt felnőtt itt, és amik történtek, azok mind megedzették, maga számára is nehéz ezeket elengednie. Ezen kis apróságok összetevője Kiva, de pont a lelépése bizonyítja be Mandának, azon túl, hogy megint saját magának helyeselhet, hogy „igen lányom, téged minden élő ember, ha van esze elhagy”. Most először talán neki is nehéz valami, érzi a súlyt, hogy nem akarja, hogy el fog gyengülni. ezúttal nem annak a kérdése ez, visszafogja-e, sokkal inkább azé, mikor szakad át a gát. Hiába építette azt oda, nem jelent sokat, sőt vajmi kevés az ebben a szintben, amiben éppen tartózkodik. Ha hazaér, nem lesz egyszerű Renée-t, vagy Adrit látnia, tudja, hogy savanyú kép, esetleg pityergés várja, amitől előre megrökönyödik. Nem, ez így nagyon nincs rendben.
Ahogy állnak és barátnőjére néz, többet lát, mint hallana, ha beszélne. Bár a terelő kérdésére egy szót csak kisuvaszt magából, ettől Manda sem lett nyugodtabb, semmivel, sőt, inkább kezdi őt is átjárni ténylegesen mindaz, amit érzékel Kivából.
- Egyben kapjunk vissza…
Érzelmek színes skálája futna végig egy normál emberen a boldogságtól a megrökönyödésig, Mandában kevés munkálkodik, de az igen intenzíven. Abból, ahogy kezdi kerülgetni a szemkontaktust, de erőt véve magán felveszi, vagy ahogy azt a bizonyos utolsó ölelést most éppen ő szorgalmazza a már pálcát tartó Kivával, vigyázva Lilikére a karjaiban. Egyszerűen erre még szüksége volt, ahogy valószínűleg a volt főnixnek is. Érezte, Manda ezúttal nem csak a vakvilágba gondol arra, hogy tudja a másik min megy át. Most először talán önmagát meghazudtolva próbálja átvenni a súlyt ezzel az egy kis öleléssel, amit vinne magával Kiva. Végignézi, ahogy felkecmereg, majd arrébb sétálva, Lilit ismét egyik oldalára véve, magához szorítva figyeli az ablakokat. Tudja, hogy még vissza fog nézni, de egyszerűen nem mozdul se a keze intésre, se a szája szóra. Ledermedt.
Ahogy elindult a vonat, Mandában a görcsös érzés oldódni kellett, és szép lassan a könnycsatornáján át távozó előbb egy, majd még egy könnycsepp formájában napvilágot látott. Abban a kis dobozkában, amit neki adott indulása előtt, az ajándék mellett volt egy levél is. Tudta, hogy nyilvános nagy búcsút sosem tudnának véghezvinni, szavak itt nem lesznek, de le kellett írnia. Tisztában van vele, hogy csak nagyobb sírásra késztetheti ezzel, de magában ezt így tudta rendezni.
A vonat már suhant előre, a pár állomáson lézengő tekintet érte maximum, de most még ezzel sem törődve ölelte a lányát, és kezdett el sírni. Ismét. Talán most benne is lett még egy törés az évek alatt gyűjtöttek mellé, de ez jelenleg fájóbb neki, mint a többi együtt véve.
Először sírt magától, igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Spanyolország.
Teltek és múltak a napok, egészen belejött a dolgaiba, bár az elején alig bíztak rá valamit, vagy leginkább csak azt, hogy figyeljen. A csapat tagjaival, akiknél dolgozott, hamar összehaverkodott, nem is volt gondja a beilleszkedéssel, hiszen még minimális nyelvismerete is volt, bár az angol-német bőven elég volt. Tagadhatatlan, hogy az elején érdekes módon hiányolta Benjit és a random felbukkanásait, amit Lili miatt néha elkövet, de a kislány is, meg ő is megszokták a dolgot, bár látszólag Manda vette egyszerűen inkább.
Újra Magyarországon.
Nagyon furcsa és szomorú tény, hogy ismét ide keveredtek, tekintve mennyire jól ment minden az apró és eléggé hihetetlen döntése után, hogy Spanyolországba utazott gyakorlatra, Kiva közelébe. Mondhatni a napjaik elég hamar visszaálltak a megszokott kerékvágásba, Amanda magára talált, ismerkedett és dolgozott, építgette a leendő karrierjét és kapcsolatait, az exeridonos a szabadideje egy részében meg Lilicsőszködött. Mondhatni nem változott semmi ott, aztán jött a baleset. Amint hírt kapott róla, szinte azonnal rohant barátnőjéhez, és azóta is homályosak az ottani történések, de végig mellette volt az ispotályban is. Pontosan úgy, ahogy anno őt támogatta az argentin.
Már pár napja itthon vannak, ma pedig Szenteste lesz, Kiva pedig romokban hever. Kérdés sem volt, hogy itt lesz majd mellette, mégis úgy lépett ki házukból Manda, hogy szüksége van Lilivel egy kis magányra. Barátnője lepihent, neki is kell egy kis alvás, mire újra magával maradna meg már otthon lesznek. Első útja a Pillangóvarázsba vezetett, Lilivel a kezében, aki vidáman gügyögött és formálta a szavakat, már egészen jól haladt a dologgal, már egész érthető hangadásai a magánhangzókkal, de még semmi komoly előrelépés. Furcsa módon mosolygott Manda, mikor rá-rápillantott. azonban se a kislány, se ő nem bírt sokáig egy helyben maradni, így felöltöztette a metamorf leánykáját, majd ő is kabátba bújt és elindultak a térre sétálni. Meglepő módon nem volt kifejezetten zord telük, de hideg, süvítő szél az akadt azért. Magához szorította gyermekét, aztán egy-egy bolt kirakatára pillantott, még hiányzott ajándék a fa alól, de egyelőre úgy volt vele, nem sieti el még így sem, 26-án látja úgy is legközelebb az illetőket, Angelina meg... csak reméli, hogy felbukkan majd. Hiányzik a testvére neki. El is bambult kicsikét, nem is figyelt ki vagy mi felé halad éppen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annamária
- Ruha -

Ürügynek felettébb hasznos dolog ez a karácsonyozás, de másra nem igazán használható. Nincs oda a fennforgásért, a kedveskedésért, a meleg családias hangulatért. Ez mind életidegen tőle jelenleg, és vélhetően az is marad. A környezete már korábban belé szuszakolta, hogy de egy gyerek mellett majd átértékeli. Valóban, nagyobb stressz és több morgás, tényleg más az értéke. Szemforgatva hallgatta ezeket végig, aztán inkább úgy tett, mint aki értékelte és elraktározta a hasznos információkat. Ő tényleg megpróbálta, de sajnos zsigerből ellenszegül a hasonló dolgoknak, kevés ilyen van, amiben élete során megingott az alapelképzelése, vagy olyan történt vele, ami miatt változtatnia kellett.
Most azonban mégis itt császkál, ahelyett, hogy békében elüldögélne otthon a melegben, bár hozzájárul ehhez a harci helyzet, ami Kiva lesérüléséből és kényszeres hazautazásukból fakadt. Felszakad belőle egy mély sóhaj, miközben tekintetével a magyarázni próbáló kislányra emeli, ebből fakadóan maguk elé kevésbé figyel, jön is a bumm.
- Héhéhé, nem versenypálya, nem kerget az auror.
Azért eltekintett a közveszélyes egyén mögé, de valóban így volt. A tőle telhető "legkedvesebben" morgott rá szegény -vélhetően- diáklányra, aztán a vezeklésre egy félmosoly kíséretében megigazította Lilit a kezében, aki szintén az idegent figyelte nagy, szürke szemeivel.
- Teljesen rendben van.
Felelte neki, bár gyorsabban, mint felmérhette volna a kárt, viszont a kisgyermek nem sírt, csak bámészkodott, szóval teljesen oké volt minden. Picit feljebb tornászta a csípőjétől a lánykát, aztán végigmérte az elsős-másodikosnak kinéző személyt. Elképzelése nem volt róla ki ő, mi ő. Lényegében ez elmondható az itteniek nagy részéről, nem a túlszocializáltságáról volt híres ittléte alatt. Megvolt a maga köre, meg kikkel bővült olykor, aztán kész.
- Diák vagy, igaz? Miért császkálsz pont itt, mikor ott a kastély a csodálatosan pompázatos hangulatával?
Szinte tapinthatóan ironikus minden megjegyzése, amiben burkoltan jelen van az is, mennyire megértené, ha egyébként pont abból menekült ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem szereti, ha dekoncentrált emberek mászkálnak szabadon, főleg akkor nem, ha azok az ő útjába keverednek, bár inkább ez, mint valami ölelgetőrohamos eridonos kislány... Volt már dolga olyannal, ne is firtassuk. Egy fáradt sóhaj hagyja el a száját, aztán csak jól megnézi a lány arcát, majd bólogat párat a bocsánatkérésre.
- Nem történt baj, az a lényeg. De figyelj oda...
Jó tanács? Inkább figyelmeztetés, ő is tud morcosabb lenni, ha olyanja van, na meg nem kevés embert ismer erre, akik keresztbe nyelik le a fiatalabbakat, ha csak megkoccantják a szatyrukat, vagy ne adj isten a vállukat, esetleg kezüket. Mondjuk teljesen megérti ezeket is, báh, felbukkanó emberiszonya van, de legalább nem tömegben mászkál. A legtöbb itteni mindent időben elrendez, a diákok meg a kastélyban, a többiek a házaikban lebzselnek. Meglehetősen kihaltnak hathatna a hely, de azért akadnak kósza lelkek.
Közben próbált arra koncentrálni merre tovább egyébként, még a kislány addig is kezeivel hadonászik a barna hajú lány felé, sikeresen hozzá is érve egyszer-egyszer. Nem mintha nagyon élvezné ezt Manda, de a testvére után az egyetlen ember, aki miatt még az "ismerkedést" is eltűri bizonyos fokig. Mennyire változnak az idők, nemigaz? Óvatosan megfordítja a lánykát a karjaiban, hogy előrefelé nézhessen, az egyik kezét alá helyezi, a másikkal pedig körülfogja őt.
- Lili, Liliana Krise a neve. És azt hiszem neki még tetszett is a kis ütközés.
Tekint a lányára, aki láthatóan még mindig a környezet felfedezésén dolgozik mosolygósan. Legalább kettejük közül valaki aranyos, kell a balansz. Közben figyel a reakcióra is, pontosan tudja, hogy igaza volt, ő maga sem bírta sosem ezt a hercehurcát. A végzős bálján ott volt annak idején karácsonykor, meg talán részt vett még munkálkodott a DÖK-ben valami apróbbon, de nagyjából ezzel kifújtak nála ezen dolgok.
- Túl sokat? Ugyan, két perc alatt mérgezést lehet kapni a dalolászó, pattogó, örömködő kisdiákoktól meg a visongató lelkesedésüktől. Még szimpla diákként is taszítottak...
Megint megforgatta a szemeit, bár erről leszokhatna igazából, közben kiszúrt a közelben egy meleg teát árusító hölgyet, aki még nem zárt be. Intett felé, mutatva neki, hogy két pohárral szeretne, majd odaballagott, hátrafordulva a lányhoz.
- Ez jól fog esni, ha már ide menekültél... Melyik házat erősíted? - Kérdezte még odaadta az egyik poharat, majd elvette a másikat is és kifizette őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nagyon... élvezi a figyelmed, ahogy látom. Van talán kistestvéred, vagy csak úgy elvagy a kicsikkel?
Elégedettnek hangzó gügyögés az, ami leginkább elhagyja a kislányka ajkait, pedig egy-két szófoszlányt már ki tud adni hangilag, de ezt nem most csillogtatja meg. Kezecskéivel nyúl előre, amennyire a ruha engedi persze, a navinés felé, miközben Manda erőteljesen küzd vele, hogy ne ficánkolja ki magát Lili a karjaiból. Felemelő egy jelenet lehet, de az elmúlt hónapokban már egészen hozzászokott a dologhoz, még akkor is, ha a hozzáállása nem tükrözi mindig felhőtlen örömét az anyaság felé. Talán azért, mert ez az öröm még nem is került elő? Mindenesetre jól megvan a dologgal, Lilivel eszik egymás életét kicsit, de ez talán már természetes viszony anya és lánya között.
Ami pedig a környezetet illeti. Minden csupa dísz, csupa ünnep. Csupa karácsony. Már a fülén folyik ki az embernek minden illat, szó és ének, borzalmas. Jó semmi közösségi és nagy tömegeket megmozgató dologhoz nem áll pozitívabban - a kviddicset leszámítva, bár ott is minimálban tör előre eddig -, de ez kifejezetten ellenszenves neki, nem is rest hangot adni hozzá. A reakción meg csak elégedetten mosolyodik el, és inkább két teáért indul.
- Higgadt, békés, megfigyelő és elemző. - motyogja maga elé, még egy kézzel tartja a lányát, a másikban pedig a teát fogva fordul vissza a lány felé.
- A sárkányt a legtöbben szeretik, nincs ebben semmi furcsa. Én is szeretem, de azért az évek alatt kicsit bele lehet unni ebbe is.
Elvigyorodik a lányra nézve, aztán az italba kortyol óvatosan. Az évek... A legkevésbé sem merült fel benne soha egy pillanatra sem, hogy házat tévesztett volna, sőt, nem igazán van ház, ahol hosszútávon életben maradnának körülötte az emberek, vagyis nagyobb lelki károk nélkül megúsznák, így a helyes. Nem rossz ember ő, csak kell hozzá bőven lélekjelenlét, a rellonban meg nem volt ezzel gond, ott mindenki hagyja élni a másikat, minden különösebb zaklatás nélkül. Jó, a zsarolás más lapra tartozik, de ezt jobb is ha kikerüljük, mint házjellemzőt.
- Mióta jársz ide? Még nem igazán láttalak, pedig már pár éve koptatom a padot rellonosként, ráadásul egyszer a navinében is megfordultam futólag pár éve...
Máig nem tartja viccesnek, hogy azon a bizonyos április elsején navinés prefektust csináltak belőle, és hogy _köztük_ ébredt reggel. Mondjuk a navinéseknek ijesztőbb volt reggel Mandával összefutni a körletben...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy kicsit felkúszik a szemöldöke a heves nemek hallatán, de amúgy nem mintha nagyon lenne hozzá köze mégis honnan húzta elő ezt a kedvességet a lánya felé, így annyiban is hagyja, így is bőven érdeklődőbb ma, mint máskor. Legtöbbször a nevükön kívül nem is tud meg sokat az emberekről mert eléggé távol tartja magát még társalgáskor is az ilyen információmorzsáktól, kinek és kije van, milyen ember, miket csinál, vagy miket nem és így tovább. Sóhajtva veszi tudomásul a mérgelődő gögicsélést, hogy nem viseli jól a baba, ahogy a feje felett beszélgetnek, de ezt gyorsan lerendezi a tartóján lógó cumi előkerülésével, amivel eljátszik kicsit a kislány, majd a szájába kerül nagy cuppogások kíséretében. Legalább valaki mára már kiismerkedte magát.
- Nem egy hosszú idő, de akkor egész jól bírtad az eddigi nyüzsgést. Volt olyan, aki két hónap után búcsút mondott az iskolának...
Hiába főleg rellonosokra jellemző ez az egész, de azért van ilyen példa. Ő maga is három tanév után indult neki egy kis változásnak, de csak visszafújta ide a szél. Valami vonzotta. Meg az ismerősök is persze, az a maréknyi ember. Nem jó dolog ilyenkor rádöbbenni, mennyi idő telt már el az életében, hogy úgy tudna nosztalgiázni, mint a nénikék a parkban maguk között, no meg, hogy a maréknyi ember, akiknek azt a belé szorult kevés bizalomadást előhozta magából többségben itt hagyták már. Kicsit megköszörüli a torkát, aztán fancsali arccal húzza el a száját. Erre a kis kirándulására nem emlékszik olyan szívesen azért.
- Pár éve április elsején ott ébredtem, a kastélyban valakik viccesnek gondolták a házak prefektusait cserélgetni, így a rellon "éléről" egyenesen az unikornisokhoz kerültem. Nem az én világom az a hely. Túl... baráti és kellemes.
Próbál szépen fogalmazni, de amiket tapasztalt leginkább a "sok" és "elkeserítően aranyos" jelzőkkel írná le. Nyilván a lány is ékes példája, hogy szerencsére nem minden navinés ennyire durva, de akkor is, ő jól megvan az irónia és élcelődés földjén a pincében. Hozzászokott ahhoz az éghajlathoz, a maga módján meg is szerette.
- Törekvés, küzdés jellemezhetne minket. Él bennünk a versenyszellem, mogorvák is vagyunk és néha megirigyelnék az eridonosok is a lobbanékonyságunkat, de minden házban van érdekes, meg kevésbé érdekes. Ez vele jár.
Egyszer, a volt házvezetőjüktől hallotta a "kreatív szabályszegő" megnevezést, ami szintén leírja az egész bandát, de ugye ez se olyan, amit sokat reklámoz az ember.
- Egyébként egyáltalán nem vagyunk csúnyák, sőt... - egy pillanatra még a haját is hátradobja, majd maga is csak elmosolyodik a dolgon. A hiúság viszont eléggé jellemzi egyik-másikat a házban, persze van mire... Rákacsint a lányra, aztán a maradék teát is megissza és egy közeli kukába hajítja a poharat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Visszajött. Nem kürtölte világgá, de akihez kellett, a hír így is elért, még azokhoz is, akiknek meg semmi köze nem volt hozzá. De ez így szokott lenni, ha valaki mély nyomot hagy maga után... Mindenesetre nagyon forogtak a gondolatai, hogyan tovább? Pár hónapja még annyira biztos céljai voltak, magát is meglepte vele mennyire képes előre tervezni. Aztán tessék, valaki gondolt eget és minden összedőlt.
A bajnokság most pihen, a fele már lement, így azon nem aggódik, a gyakorlatával mi lesz, amúgy is itthon van mit pótoljon elméleti részen így ezt a hónapot még biztosan kihúzza itt, de elég elkeserítően áll a helyzet, amiben mást nem tud tenni, mint mosolyogni. Egyrészt mert már egészen komikus az egész, másrészt meg Lili miatt meg sem próbálna dühöngeni. Lenyugodott valahol belül már a tudatától is, hogy itt van ez a csöppség, akiért mindent meg kell tegyen, és meg is akar.
Lassan, de biztosan kezd hozzászokni, hogy csak ő maga állandó a saját életében. Nem mintha akkora gondjai lennének a változásokkal, legtöbbször önmaga generálja ezeket, mégis nehéz, mind. Elmenni, visszajönni, elbúcsúzni emberektől, vagy éppen nyom nélkül beletörődni abba, hogy nincsenek. Mindig maga volt, valószínűleg oka van, azonban most az önös érdekein és a belső morgáson hamar túl kellett lépnie. Jelenleg a házban ő volt a támasz mindenkinek. Adri be van zsongva, itt az utolsó éve, bár két-három szónál tovább nem jutottak mostanság, de valami "barát" elhangzott a szájából, amin Manda meghőkölve döbbent le egyszerre és vigyorodott el. Renée a szokásos módon pörög, de egyszer addig megy, hogy csillárostól repül kifelé, ha sokat ugrál, egyébként vele meg egészen összeszokott már. Elmentek vásárolni is - biztosan öngyilkos merényletnek szánta Amanda, de túlélték - egészen hasonlít Kivára, csak töményebb kiadásban a kis Faraday. És itt van a barátnője is, bár mióta a Czettnerek hímtagjának több ideje van rá, biztos kezekben van, így levehette róla óvását, pedig elég sokkal jön a lánynak, amit minden perccel igyekszik leróni jelen helyzetben. Viszont mi másra lenne ez jó, ha nem arra, hogy teljességgel összekapta magát Manda és elkezdett egy ideje anyaként viselkedni, meg elég felelősségteljesen is. Túlzásokba ne essünk azért, de a kényszer, hogy véget vessen a fiatalkori tombolásának és őrült életének őt is elérte, mondjuk ehhez hozzájárult nagyban valószínűleg az is, hogy Karácsonykor Benji jött, Lili örült, aztán a volt rellonos ment és... semmi. Mókás nem? Megint a már jól ismert szituáció.
Komótosan ballag ki Lilit magához szorítva a játszótérre, ahol egyből a hinták felé veszi az irányt. Van itt ilyen kicsiknek való, amiből nem tudnak kipottyanni, na, az pont jó lesz. Természetesen attól, hogy kicsit süt a nap, nincs szél és olvadozik a hó, nem jelenti azt, hogy olyan veszélytelen a megfázás tekintetében kint lenni, így egy hozott plédet tűr a kislány alá, csak aztán ülteti bele. Leguggol elé, kezével végigsimít az arcocskán, aztán aprókat lök a hintán még nagyot sóhajt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Valami mélyen elrejtett és jól titkolt szegletében a lelkének rájött már arra, képes rá, hogy valami olyan szeretetet és óvást tápláljon Lili irányba, amiről azt sem tudta, hogy létezik. Ez miért nem meglepő? Mert attól, hogy Manda rideg és távolságtartó, benne is dobog egy szív, valami kell, hogy pumpálja a vért ugyebár, másképpen igen nehéz lenne életben maradni. Meg nem volt mindig ennyire elszigetelt az érzelmektől, egyszerűen amit a helyzete kikövetelt tőle, ahhoz alkalmazkodott. Mostanában sincs ez másként. Anyaság, hát jöjjön, erősebb ő annál, hogy ez elrettentse - mondjuk volt pár megtorpanós pillanat -, aztán a gyakorlat, ami az utazgatással járt, az se volt egy sétagalopp, végül pedig az önálló egyedülálló anyuka szerep, juhú. Biztosan erre se kapná fel a nagyérdemű a fejét, mert páran megmondták már ezt neki korábban, annak azért örült, hogy Lili legalább apupillanatokat néha kapott, ha Benjamin felbukkant, de nagyjából ennyi. Most pedig, van anya, van lánya és a játszótér csendje.
Észre sem veszi, hogy bárki közeledne, eleve annyira el van a gondolataival, meg Lili figyelésével, teljesen dekoncentrált lett a környezetre és érzékelhető ez valószínűleg kívülről is. Mégis megerőlteti magát és mosolyog a lányára. Ekkor érkezik mellé két lökés között a jól ismert lenyűgöző érkezőszövegével Kornél.
- Még szokom, hogy valaki állandóan beszélni próbál hozzám és amellett másra is figyeljek.
Inkább megjegyzés csak, mint magyarázat, de elmosolyodva egyenesedik fel, a nála még így is magasabb háztársa mellé. Hm, elég nehezen definiálható az, hányadán is állnak pontosan. Az egyik olyan személy ő Manda életében, aki mindenről tudva sem tűnt el, sőt egyenesen támasza volt, az olykor jogos beszólásai mellett, amiket a lány meg is érdemelt tőle. Fontos neki, bár ahhoz képest nem ugrálta körül a visszajövetelével, mondjuk ennek is oka volt. Neki ott van Zora, meg a maga gondjai, amiket Manda sem akar tovább tetőzni sokszor, márpedig egy barát, beleszokó szülő szerepében nem biztos, hogy a legkellemesebb társaság mindig.
- Mi a helyzet itt? Le vagyok pár hónappal maradva...
Csak mosolyogva nézi karba font kézzel ahogy a kislányt közelíti meg Kornél, egyelőre némán kivárja a kis párbeszédüket, amire meglepő módon Lili készségesen reagál is, vagy inkább próbál. Vannak szavak, amikkel már egészen jól áll, majdnem egy éves létére igen gyorsan halad a dolgokkal, mondjuk nem villámtempóban, hiszen a felállás művészetéig csak mostanában ért el. Közben már a kezeit nyújtogatva gőgicséli, hogy "Fe'Fe'", ami elég egyértelmű jele, hogy menne a fiú karjaiba, Manda rá is néz elvigyorodva, hogy menjen-e vagy megoldják.
- Azt hiszem ezt nevezik népszerűségnek a nők minden korosztályában.
Szája elé emeli a kezét, hogy köhögésbe fojtsa a nevetést, ami kitörne belőle, aztán torokköszörülés után tekint a szép kis párosra. Korábban elég földöntúli gondolat lett volna számára ilyet elképzelni is csak akár, hogy önmaga, vagy Kornél egy gyerekkel, de egyébként nagyon jól mutatott a környezetükben. Biztos volt benne, hogy Noellel is legalább ilyen jól megvan, bár ezt Lexi is csak megerősítette általában, ha említve volt, hogy a fiúkkal van a kisgyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kornél
-Viselet-

Vigyorogva forgatja meg a szemeit a megjegyzésre, hiszen pont annyi az élc ebben, ami köztük már megszokott. Nem veszi fel a dolgot természetesen, de látszat szintjén próbálj a tartani magát ő is a zsörtölődő, mi van akkor hozzáálláshoz. Alapvetően meg sem fordult a fejében színlelni ennél jobban, vagy bármit elhallgatni Kornél előtt, mert azon nagyon szűk 2-3 fős körébe tartozott, akik teljesen tisztában voltak az életének alakulásával. Nem sóhajtozott tovább, nem húzta el a száját. Semmi különlegeset nem reagált, sosem volt az, aki elvárta a sajnálatot, vagy bocsánatkérően esdekelt volna a tetteiért és ezt a másik is pontosan tudta. Ez egyszerre rideg, elkeserítő és valahol jó is. Manda számára egészen könnyű volt így élni mindig, nem köntörfalazott, de nem is avatta be az embereket mélyrehatóan, akiket nem akart, ráadásul mindig jól megvolt a mosolya vagy éppen apró grimasza mögött, ahogy most is.
- Unalmas egy hely, lehet jobb távol tőle...
Apró, de annál tartalmasabb és komolyabb megjegyzés. Valahol jól is érezte magát távol innen, nem kellett annyit magyarázkodni, gondolkodni, nem voltak fölösleges pletykák sem pedig támadások, egy dolog, a számára fontos emberek, na ezek vonzzák vissza újra és újra, tagadhatatlanul. Szeretne állandóságot, Lilinek is az tenne jót, de egyszerűen egyedül, be kell látnia, hogy nem minden fenékig tejfel. Szereti a lányát, de nem működhet örökké így, főleg ha magának is élni fog, márpedig Manda nem az az önfeláldozó fajta, legalábbis ne teljes mértékig.
- Lehet jobban örült neked most, mint az apjának legutóbb...
Ez többszörös odaszúrásnak sikerült. Egyrészt Benjinek is, másfelől elég tartalmas egy mondat Kornél felé is jelezve, hogy azért a sorsa a szokásos módon a béka feneke felé húz nem pedig felfelé. Nem bánja meg a kimondottakat, olyat ő nem szokott, de ködösíteni se kíván tovább a dolgon így csak egy sóhajjal lépdel közelebb hozzájuk a lányát figyelve és tovább mosolyogva.
Talán ez az, amiben ennyi rossz után se tud megtörni, bármennyi halmozódjon is fel, az fájhat az ellenségeinek is a legjobban ha még így is mosolyog és ezt nem rest mutatni, a legdurvább helyzetekben sem. Óvatosan simít végig Kornél hátán, aztán a keze a lánya egyik kezéhez téved, hogy rászoríthasson. Szereti nézni ahogy mosolyog Lili, annyira ártatlan és aranyos, nm biztos hogy nagy dolog ez és olyan, amit bárkinek bevallana, de tudja, hogy ez azért van mert szüksége van egy mintára apaként is állandóan, akibe kapaszkodhat, akit csodálhat, akit elbűvölhet Anyja lánya, teljesen, na.
- Örül, ha lát, te ne tűnj el az életéből, olyan vagy neki, mint egy apuka.
Teljesen igaz, de ezzel megint csak körbeírta a helyzetét, azonban nem hallgat fél percnél tovább, csak annyit vár ki, még a kislány abbahagyja az arctapizást és nyugton dől Kornélhoz a cumiját visszatéve a szájába. Egyelőre kiszórakozta magát, de a babáknál sose lehet tudni, hamar feltámad bennük a kedv.
- Azt hiszem, szükségünk van rád, most először tényleg nem vagyok elég egyedül.
Karba font kézzel fordult felé, de tekintete leginkább Liliével forrt össze, nem elkerülni akarta, csak magát is meglepte azzal, hogy önös érdek nélkül beszélt ráadásul ő, aki a legjobban elhatárolódik minden olyantól, ami azt bizonyítja, egyedül kevés, kinyögött valami segítségkérést. Tisztában van Zorával, hogy más életébe nem rondítana bele, de rá mer támaszkodni, Kornél az, akiben az őt körülvevő férfiak közül még tud bízni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kornél
-Viselet-

- De most nem vinnéd, legalábbis, nem teljes elhatározással, ugye?
Érdeklődik, bár ez inkább csak egy erős tipp, mint bármi ráérzés, vagy a mondat mögötti kutatgatás. Nem úgy ismeri Kornélt, mint aki ha menni akar, egy ok miatt maradna csak valahol, bár nem fog nyilván faggatózni, mindketten jól tudják, hogy vannak, amikről nem beszélnek teljesen természetesen é ez így van rendjén egy bizonyos szintig. Azon túl meg, biztos hogy olyan van a dologban amit így vagy úgy, de megtudnak. De igazából ez is csak arra jó most, hogy a saját figyelmét is elterelje kicsit, elég határozott, hogy amint figyelmet akar, a mondatával kikövetelje magának, de most sokkal szívesebben nézte Őket, mintsem beszélt folyamatosan, ezért is sikerült elég szaggatottra ez az egész.
- Éli a saját életét, én aztán nem hibáztatom, nem fogom egy oszlophoz kötni a ház előtt...
Pedig van az a helyzet, ami sokak szerint ezt is kihozná például Mandából, de szereti ezeket jó mélyen tartva leplezni és inkább poénként felfogni. A helyzet meg az, mint mindig. Benji utazgat, csinálja a kis saját dolgait, csak Lili nő, mint a gomba, és akárhonnan nézi Manda, egy gyereknek, ha nem is túl tökéletes a családi háttere, valami apaminta se árt, hiába kislány, neki is kell. Hiányolja is amúgy Lili, és ezt látni sem szereti, bár eddig nem is igen beszélt róla, mert minek?
- Én meg azt, hogy igazad van. Ettől függetlenül, ha akkora hév lett volna, volt már egy éve rá, hogy kezdjen a dologgal valamit komolyabban. Mondjuk így sem lep meg, van egy fia, az már mutatott egy mintát.
Egyre elhalkuló hangon, szinte csak tényfelsorolásként teszi a szavakat sorba, aztán néz újra rájuk, de a változatosság kedvéért még mindig mosolyog. Eléggé megedzették azért az elmúlt évek ehhez. Ami a kérdést illeti, felszökik a szemöldöke, de hamar kisimul az arca ezután. Egyszerűen nem igen van erre mit reagálni. Lilinek van apukája, van egy, akitől a vérvonala is indul, és mégsincs olyan igazi, aki itt van neki. Manda 5 évesen vesztette el a rendes családját a testvérén kívül, közel sem akar ilyen gyerekkort a lányának.
- Van apja hivatalosan, de gyakorlatilag igen. Neki kell egy olyan, aki itt van neki, nekem meg az, hogy Ő boldog legyen... De hiányzik önzőnek lenni.
A dolog komolysága és az, hogy ő, aki sosem kér, kérlel vagy akárcsak fogad el általában segítséget ide érkezett, megkövetelte, hogy a végén magát ostorozza. Kijelenthető, hogy az első ember a lánya, aki felé képes ennyi önzetlenséget mutatni.
- Ne nézz így, én sem hiszem el, hogy ezt itt kimondtam ebben a formában

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kornél
-Viselet-

Visszagondolva az elmúlt percekre, tény az, hogy ennél nagyobb baromságot még nem ötletelt össze rövidtávon, mondjuk hosszún se. Maga is tisztában volt vele, hogy meredek a dolog, azzal is, hogy miután kifejtette, már nem volt menekvés a "csak vicceltem, igazából egy délutánról van szó", egyáltalán nem így volt. Se kedves, se humora a megtört vagy éppen elkeseredett nőt játszani, mert leszámítva, hogy Kiva éppen összetörte magát és neki is a támasza, tulajdonképpen teljesen jól eléldegél a lányával, egyszerűen érzi, hogy ez így nem teljesen megfelelő. Bár az is biztos, hogy másnak még csak nem is beszélt volna ilyenekről. Megforgatja a szemeit és karba font kézzel fordul teljes testtel feléjük még a hinta tartójának dől. Egyszerűen valamiért túl nyugodt ahhoz, hogy ő maga felfogja a háborgási lehetőséget és annak mértékét.
- Nem ez lenne az első az életemben, nem?
Ő még mindig tudott mosolyogni a dolgon, de ez azért Kornélra nézve szépen lassan fagyott le az arcáról. Jó, egy kicsit valóban túlzás volt így borítani a baját a másikra, de Manda nem az az ember, aki képes litániákkal kedvesen és aranyosan célozgatva körbeírni a témát. Jobb túl lenni rajta, félreértések nélkül és egyenesen.
- Látom, néha rám se ha olyanja van... De sosem kérném, hogy fogadd örökbe. Nem várom el, nem várhatom el, nem a te gyereked, hanem az enyém.
Ez nem tudja maga sem, hogy visszakozásnak indult-e vagy megnyugtatásnak, de jobbnak érezte akkor már teljes képpel mutatni a dolgot. Lilinek volt már apukája, eddig se keresett neki másikat, amúgy sem volt esze ágában sem apavadászatba fogni, nem ért volna annyit a dolog, és a kislánynak sem mindegy, kik foglalkoznak vele. Nő annyi veszi körül, mint talán senkit, tulajdonképpen nagyon nem aggódhatna azon, hogy ha ketten lesznek, mert megoldja, de siralmas ez így. Ami neki nem jutott ki tisztességgel, azt a lányának meg akarja adni így vagy úgy. Kornél pedig fontos neki, bízik benne, ami részéről nagy szó, és az egyetlen férfi, akire a lányát is bízná, ha úgy adódik a helyzet.
- Ne morogj már, nem idegesíteni akarlak. Semmit sem kell ígérj nekem, vagy tégy, ha nem akarsz, tudod, hogy én aztán nem sértődöm meg. - Megadóan emeli fel a kezeit, aztán inkább kiveszi a hintában maradt babaplédet és összehajtja, még Kornélra nézve megrázza a fejét. Nem jó ez így persze, amúgy hogyan is? Leginkább bele sem gondolt, mert a felvetésig terv sem volt erre. Leginkább fixálnia kéne magukat, ezt ő is tudja.
- Azt hiszem visszajövünk. Mármint, a gyakorlatom be akarom fejezni, de nem maradunk Spanyolországban. Bár el akartam menni, de...
Aztán Lilire nézett, akinek valami otthonféle kéne nem az állandó utazás. Elkezdenek lassan gyorsulni az események is majd. Beszéd, járás, csínytevések, érdeklődés és rövid idő alatt már a kíváncsisága kérdések formájában fogja sorozni Mandát. Amire nagyon nincs készen még, ráadásul igyekszik bele sem gondolni, de lehet ha normális környezetet teremt neki megússza részben.
- Maradunk, és ha van időd kicsit foglalkozhatsz vele, oviapu.
Nem véletlen a megjegyzés, tisztában van vele, hogy Lilit is kedveli, meg alapból a gyerekekhez való hozzáállásával. Noelnél pedig mint keresztszülő is ezt teszi gyakorlatilag, bár teljesen megérti a helyzet bonyolultságát. Közben hallja, ahogy Lili motyog, de azon csak elmosolyodik.
- Mondanom se kell gondolom mekkora élmény volt mikor karácsonykor köszöntött egy "Ajaaa" kiáltással.
Ami azt illeti, az Mandának máig élete legnagyobb öt sokkja közé került. Őt nem egészen ezen szerepkörre teremtették saját bevallása szerint, ez ránézésre is így tűnik, ha valaki nem figyel oda jobban rá így pontosan ezzel az ironikus felfogással vetette oda a dolgot még egész közel lépdelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kornél
-Viselet-

- Sose voltak normálisabb elgondolásaim, de belefér az első háromba.
Ez az egész kérek vagy nem kérek, kell ez nekem vagy nem kell ez nekem nagyobb dolog volt Mandának kimondani, mint eddig sok minden. Makacs volt ebben a tekintetben, ritkán fogadott el segítséget, kérni pedig... Hirtelen eszébe sem jut ilyen korábbról, nem is hozná fel persze, de maga is elgondolkodott a dobogós megjegyzés után. Az a helyzet, hogy ez biztos, de ettől még a dolog továbbra is így áll, nem süt ki a nap, nem lesz szivárvány, nem lesz minden huss és pöcc a helyén és szép idillben. Erre mondjuk nem is vágyik, csak valami rendre maga körül, amit a saját életében sosem sikerült megtalálni, de most nem is a sajátját építené elsődlegesen, bár tagadhatatlan, hogy róla is szűnne a nyomás vele. Kornél tekintete mindent elmond neki, amire inkább csak oldalra pillant a jelenleg üres játszóteret szemlélni, kicsit talán a száját is elhúzza, ki nem mondaná ugyan, hogy jogos ez felé, inkább csak tűri a szokott módon. Elmondta amit szeretett volna végül. Kezd ráeszmélni úgy igazán, hogy sokat kér, túl sokat is talán, de mielőtt ezzel bármit kezdhetne érkezik a megjegyzés, amire egyből hümmög és pillanatok alatt fel is húzná magát, de inkább csak odaveti a választ, mert nem egy olyan dolog ez, ami annyira tisztázott lenne körülötte amúgy sem.
- Kornél. Aki menni akar, megy; aki vihető, azt viszik. Nem kenyerem a könyörgés, ha neki nem ér annyit, te is tudod. Lehet itt hibázom, hogy még nem csúszom földön mindenért, hát sajnálom.
Ironikusabb nem lehetett volna a vége, de ezzel abba is hagyta, tudja, hogy ezt megérdemli, ettől függetlenül nem hagyja annyiban természetéből fakadóan. Másfelől pontosan ezt kapta mindig az élettől, nem az a mézes-mázas ragadós típus, nem is egy kedveskedő alkat, ha nem érzi érdemesnek rá a másikat, de van szíve, azzal meg már játszottak eleget ahhoz, hogy ne akarjon magában kést forgatni azzal, hogy lealacsonyodik könyörögni, amit addig sosem tett olyannak, akiben nem lát esélyt többre.
Viszont akkor is kevés ő egyedül. Örök harcos, sajnos. Magával, barátokkal, mindenkivel. Tipikus skorpiónak is lehetne mondani, hiszen nem csak szúr, de el is marja maga mellől az embereket, bár ennek kikerülésén már dolgozik és többnyire moderálja is magát. Így ahogy megfogja a kezét oda pillant, aztán a puszi után fel rá.
Ahogy beszél ezután Kornél, nem szól közbe, nem is akarja félbeszakítani, közben a hintában lévő kislányra figyel mellette, akit elnézve, csak jobban elkeseríti a tényállás inkább. Lexi és Olivér helyzete valamennyire előtte van, nem jöttek ki jól... az nem kifejezés, aztán ez lett belőle. Egy gyerek sok dolgot megváltoztat, lehet az pozitív is persze, de ő még ebben sem hisz. Ahogy hallgatja újra lejátszódik benne az a bizonyos augusztusi két nap. Manda nem sír, nem szokott, nem teszi, mert ő erős. Életében máig háromszor fordult elő ez komolyan... így nagy szó, ha beszél róla, hogy volt ilyen.
- Pontosan tudom, Lexine mit érzett, én is sírtam, de megszületett, a kezembe adták és... valami más lett.
Felnézett rá, aztán megindult automatikusan Lili felé, már látta a száján, hogy jön a hiszti lassan, mert fárad, meg nem is kézben van. Kicsit kényes mostanság, biztos köze lehet annak hozzá, hogy lassan a fogai is bújnak elő, ami nem egy kellemes dolog. Kiemelte a hintából, aztán a homlokát megpuszilva magához húzta, majd visszafordult a rellonoshoz.
- Igyekszem. Én mindent megteszek, hogy jól csináljam. Ha egyedül, akkor is...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Gondterhes. Már megint itt tart és még mindig le van döbbenve azon, ahogy ez zajlik. Teljesen máshogy áll most a dolgokhoz, mint mondjuk két és fél éve tette. Próbál normális lenni, jó lenni, örülni. Igaz, Greg számára lehet ijesztőbb, mint ha gyilkolná tovább, mint az első napokban tette. Nem vesztek össze, Manda konkrétan letámadta szegény szerencsétlent a tény kiderülése utáni napon. Egyszerűen a processzor még nem dolgozta fel ezt az együttélés-család kombinációt.
-Annnnya, né'd, ez milyen bodár?
Lili, elmúlt két éves, vihog, fut, cseveg és minden létező élő és mozgó dolgot fogdosni akar. Manda csak a szemeit forgatja, mikor új kiskedvencet talál minden nap végén egy-egy befőttesüvegben. Pár napja tücsök volt, ott ciripelt egész álló nap és még éjjel is. Kibírhatatlan volt. erre most hoz egy szöcskét a kislány. Mondjuk ez legalább hallgat.
- Liliana dobd el, nem kell neked az. Légy szíves, megbeszéltük már, nekik jó ott a természetben ahol vannak, hagyd őket elmenni, nem kell megfogdosni. Te se szereted ha ilyen...
Lenyeli a szavai végét, egyrészt mert éppen eltopog mögötte pár levitás diák, mondhatni a rellonon kívül még mindig nem táplál jó viszonyt egyik diákjaival se. Persze kivételek mindig akadnak. Másrészt azért hallgat el mert szúrós tekintete pont elég az apróságnak, hogy bűnbánóan adjon egy puszit anyjának, elengedje a kis dögöt és elvigye a krétáit, hogy a betonozott részre telepedve rajzolgasson valamit.
- Rajzolok neked szépet Anya!
Manda mosolyogva néz rá, miközben gondterhelt sóhajjal tesz úgy, mint aki egy könyvbe temetkezik, holott egyáltalán nem ez a helyzet. Oda kellene állnia a kislány elé is és beszélni vele, hogy komoly változások fognak bekövetkezni az életükben, azonban egyelőre ez nehezebb, mint annak idején titkolni Lili apukáját volt. Idő közben tényleg csak egy fél pillanatra nézett el már csak azt látja, amint a szőkeség felkerekedik, copfjait lóbálva rohan a hinták felé. Tekintetével végigköveti ahogy bele ül, de nem ez a furcsa , hanem az, hogy olyan, mint aki beszél valakihez. Manda immáron erőt véve magán közelíti meg a hintát, egyelőre csak Lilit hallja. Aki vélhetően egy szőkével beszél...de kivel?
- Nekem i' 'zőke a hajam! Szép a színe!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tény, hogy bár láthatóan nem erre teremtette őt isten, egészen jól beleszokott az anyaságba, ezt a közvetlen környezete pláne látja és meg is jegyezték. Talán Kiva bízott benne még a leginkább, hogy sikerülni fog neki, de igaza is lett. Kornél is belátta, bár jogosan szúrta le annak idején azért, ahogy cselekedett, hogy minden így van most rendjén.
- Rendben van, csak ne ülj sokat a napon még alkotsz.
Törődik bele, meg amúgy is, akárhányszor kimozdulnak az van, persze igyekszik ép határok közé szorítani, amit Lili akar. Ha nem az lenne is rátérne a kislány minden erejével, hogy elérhesse. Nem hiába anyja-lánya. Pont ez az a kötelék ami ilyen nagy gondolkodásba is szorítja, hogy mégis miként ül le a kicsikével beszélgetni arról, mik várnak rájuk az elkövetkezendő időszakban. Pedig már nagyon ideje lenne. Ahogy közelít a hinta felé és meglátja a diáklányt, aki meglepően hasonlít régi orvosára alkatilag, a haja színe... mindegy is, felkúszott szemöldökkel figyeli a párost, valamint az ebet mi zajlik. Nem, nem lép közbe, amúgy is, ahogy ő felbukkan nem nagyon szoktak elgondolkodni se azon, hogy ártsanak a lányának. Szemmel ver, vagy mi fene.
- Minden rendben van?
Érdeklődik azért előbb Lilire, majd a még idegenre nézve. Nem megy oda, ennyire nem akar közbeavatkozni, csak áttelepszik egy közelebbi padra. Neki nincs nagy kedve se beszélgetni, se társaságba keveredni, de a törpéért mindent így amíg muszáj, bármit elvisel.
- Igeeeeen. Nééé'd de szép vau! Mi a neve? Ésss a tié' mi?
Azzal indult is neki a kislány a kutyus megszeretgetésének. Csak merte remélni hogy se nem támad, se nem harap a kutya, mert akkor még azt is áshatja el a hátsó kertben. Kellemetlen lenne, Greg már így is megszólta, amiért - természetesen csak szerinte, Manda szerint nem - úgy tud nézni, hogy a kisdiákok magukat ássák el a kertjükben. Közben beleun a kisállatba és az érdekesebb diáklány felé fordul, elkapva annak kezét és rántva maga után.
- Sze'etsz hintá'ni? Jössz velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Aka.... Ruru és Kata!!
Ő igazán megpróbálta kimondani, de nem sikerült elsőre, sebaj, talált egy cuki kis becenevet, amire vélhetően hallgat legalább egy picit az eb és nem sértődik meg rajta a gazdája sem. Meglepően figyelmesen követi az utasítást és mindent úgy csinál a kutyussal, ahogy megmutatják neki. Csak a kezét tartja oda, amit ahogy az eb a nedves nózijával érint, Lili felkacag. Majd újra és újra. Mókásnak tartja, Manda csak szemforgatva figyeli a dolgot. Ugyan, örül ő, ha arról van szó, de, nem, nincs oda az ilyen pillanatokért.
- Annya! Nekem is 'ehet tutyusz? En'em Jijinek hívnak.
Mutatkozik be végül, miközben egyértelmű fejrázással jelzi neki Amanda, hogy miként vélekedik a kérésről. Biztos hogy nem. Neki semmi kedve egy állatot is pesztrálni, a pici meg úgy is elvesztené az érdeklődését. Meg mondjuk ott van neki Kornél nagy sétákhoz, ha menni akar. Vele mozog eleget, sőt még a morgás is stimmel. Akaratlanul is vigyorogni kezd, aztán a hozott olvasnivalóba temetkezik a hintás jelenet közben.
- Megy, de azé't meglökhetsz! Jóóóóóóóóó magaszra! - Lelkesen tapsol párat, majd lök lábaival kettőt-hármat, megkapaszkodik erősen a láncba és figyeli, mikor segít be neki az új kedves lányka. - De ha tény'eg sze'etsz, te is gye'e, van szabad hinta!
Erősködik nem meglepően, Manda pontosan tudja, hogy ennek még hiszti lesz a vége, már jobban figyel, karjait összefonta és lányát figyeli. Nem a nevelése rossz, önszántából akaratos a kis szőke, ami önmagában sokat segíthet neki később, de nem most kéne ezt mindenkin gyakorolja. Mondjuk az anyja büszke rá, csak csiszolni kéne még a módszerein.
- Meg, persze, csak ne sokat. Köszöni szépen. Igaz Lili?
A végét mint egy célzás teszi hozzá, ha elfogadja a lánya ne hagyja ki ezt az apróságot. Igen, azért bármilyen is legyen a fiatalabbik Philips-iker, az illemet belé verték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nagy örömmel veszi az engedélyt, még tapsikol is mellé a szőkeség, hogy bármit mondhat. Már a kutyusnak persze, tudja, hogy az anyukája sem szól ebbe bele, abba már annál inkább, hogy kutyája legyen. Közben bólogat a nevére, igen, őt pontosan így hívják. Vagyis nem, van neki egy teljes neve, de sosem mutatkozott még be azon, nem is nagyon érti minek kell egynél több név az embereknek. Mondjuk azt se minek van más az első után. Más az anyukája neve, vagyis megint más, de előtte se olyan volt, mint az övé, Kornélé is másmilyen. Ki érti a felnőtt logikát? Közben tudatosul benne, hogy biztosan nem lesz saját kutyusa. Le is biggyeszti a száját de visongatva adja jelét az ötlet tetszetősségének.
- Annya! Szabad? Jó 'eszek íííííííígérem, ilyen naaaa'on!
Tárja szét aprócska kezeit és mutatja az anyukájának, aki csak nem bírja ki egy mosoly nélkül, nagy levegő után csak pár szót mond, amivel a kislányt egy időre sikerül is leszerelni. Hiszen nemet nem kapott.
- Meglátjuk, ha jó leszel, még előfordulhat.
Közben a lányokat csak szeme sarkából figyelte tovább, hiszen láthatóan jól elhintázgattak kettesben, meg talán beszéltek is. A lányát ismerve úgy is kitalál valamit és nem nyugszik még úgy nem lesz. No, ennek tanúja is lett igen hamar, mikor is gyakorlatilag mérhetetlenül kedvesen de hintába parancsolta Katát. Erősen kapaszkodik még a lány löki, és élvezi is a dolgot Lilike.
- Magaszabbra! Még! Még! Ez olyan jóóóóóóóóóóóó! Ü'es va' Kata!
Azért persze örömittasan veszi tudomásul, hogy sikeres volt a projekt: hintázik a társa is, a "tutyus" meg vár rájuk türelmesen. Igazából a többi játékhoz képest ezt egészen sokáig tűrte, azonban egy nagy ásítás megszakítja a programot. Manda sejtette, hogy be fog következni, nagylányunk elfáradt, főleg hogy a kora délutáni alvást is elbliccelte.
- Szeretnél menni, vagy még egy kicsit kutyázol és utána?
Kérdezi meg, miközben összeszedi magát és végignézi, ahogy Lilike nekiesik a kapott édességnek a kutya mellett guggolva. Egész jól nevelt jószág, hogy még nem kapta ki a kezéből.
- Tutyusozok még kicsit, jó? Csak kicsit! És köszönöm, jó, próbáljuk, az is finom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Rohamosan telik az idő, vagy csak Lili nő úgy mint a gomba, fogalma sincs,mindenesetre lassan azt veszi észre, hogy a kis hölgy önálló indíttatásból él. Konkrétan a ruhatárát tekintve. Ahogy ma kiöltözve - vagyis inkább az anyjától lenyúlt toppban és a saját szoknyájában, meg egy mamuszban - betotyogott a szobába, majd kiverte a hisztit, miután Greg kiröhögte, Manda pedig elküldte átöltözni, nagy önálló stílusfejlődésre utal. Lassan két és fél éves lesz,elindult a dac és hiszti időszaka.
Mindezek ellenére a szokásos programra most sem mondott nemet Manda, csak egy feltétele volt: ő öltözteti fel. Hosszú nadrág, meleg,kapucnis felső, zárt cipő. Mire mindezekre rábeszélte a törpét, eljutottak oda, hogy a kislánymérgében egy jó vastag vörös tincset képzett szőke hajába, amit azóta se bír visszacsinálni. Fejcsóválva ölelte meg a kislányt, mielőtt kiléptek az ajtón, majd kezét nyújtva neki elindult vele a lakósoron. Igazság szerint mindig a feltűnő jelenségek közé tartozott, amilyen kimértséggel és bájjal baktatott az úton, de mióta egy kisgyerekkel az oldalán teszi, sokkal többen akarnak kiesni a szemüregükön keresztül.
- Anyaaaaa, G'eg azt mondta, nem lehet sá'kányom, mé' nem? Vagy tutyus, az is jó. Levél, szedsz velem? Csinálok csokrot. Adunk Kiva néninek, összetö'tem a... valamit a polcon, ami az övé.
Fecserészik vidáman a kislány, ahogy 2 méterenként megáll és leguggol egy-egy új darab falevélért. Manda felkúszott szemöldökkel néz le rá, ahogy hallgatja az okfejtést. A sárkányosra inkább nem is reagál, csak lehunyt szemmel vesz egy mély levegőt.
- Véletlenül sikerült,mi?
Mikor megkapja természetesen az Ühhüm.-öt megforgatja a szemeit, majd lekanyarodva az addigi iránytól lassan elérik a játszóteret. Lilike ismerőst kislányt megpillantva kezd visongatásba, kiszabadítja apró kezét, ezek után pedig rohanni kezd a csúszda felé. Kis copfocskái csak úgy lobognak, az elkószált vörös tincsével együtt. Majd ahogy odaér szinte gondolkodás nélkül támadja le a másik szőkét egy öleléssel. Na ezt tuti nem az anyjától örökölte...
- Még mindig gyönyörűen kiemeli az a táska a markáns vonalaidat.
Vigyorog rá közeledve a padhoz Konstantinra. Futottak már itt össze, meg látásból ismerte is előtte a férfit, de mindig meglepik az ilyen apukák. Lehet csak amiatt, mert sokáig egyedül volt Lilivel, és ő járt vele mindenhová.
- Csatlakozhatok az őrszemhez?