Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dwayne

Péntek este van. Igen szép az idő, még így, nyolc felé is. Ma nem csinált sok mindent, elvitte a lányát iskolába, később csak két kislánnyal beszélgetett, az egyiknek válnak a szülei és emiatt romlanak a jegyei, a másik kislánynak beilleszkedési problémái vannak, délután jött Kriszta, hogy elvigye Minát a hétvégére, minden áprilisban van egy hétvége, amikor elmennek kirándulni, és ez most se maradt el. Délután kicsit velük volt, megnéztek egy-két házat Krisztának, aki lehet, hogy ide költözik. Szeretne valami változatosságot az életébe, és ez elég nagynak bizonyulna. Öt körül elindultak, csak vasárnap délután érnek vissza, szóval az övé az egész hétvége.
Mit is tesz ilyenkor? Kicsit kikapcsol. Hatra össze is kapja magát. A fekete-fehér híve, csak éppen fordítva, mint ahogy az iskolákban kötelezik az embereket. Egy fehér miniszoknyát választ, fekete felsővel és cipővel. A szemét csak finoman kihúzza és kiemeli, az ajkaira azonban vörös rúzst használ és már indulhat is.

***

Kicsivel több, mint másfél órával később a kocsmából sétál a tér felé, ahol az utóbbi napokban jól rákészültek a tavaszra. Egy-egy virág már ki is nyílt, örülve a jó időnek. A kabátját többször is megpróbálta összefogni, de valahogy mindig mellé ment valami, és az ötödik alkalom után csak kuncogva legyintett egyet, jelezve, hogy nem is érdekli a dolog. Kifizette az elfogyasztott mennyiséget, majd mivel nem talált érdekes társaságot, idő előtt visszaindul a kastélyba. Nem is volt nagyon kedve hozzá, csak ki szeretett volna mozdulni,de ha az ember nem talál érdekes partnert, a dolog sem olyan érdekes.
Menet közben kicsit imbolyog, nincs rosszul, most még abban a szakaszban van, amikor jól érzi magát, és nem érzi azt, hogy nemsokára nagyon kellemetlen lesz a közérzete. Elérve a padokat leül az egyik közelbe lévőre, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elfekszik. A lábait keresztbe teszi, a táskáját a feje alá téve, érdeklődve tekint az egyre sötétedő égboltra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dwayne

Hosszú percekig csak feküdt és nézte az eget. Kicsit fázott ugyan, de nem foglalkozott vele, belül még melegítette az az alkoholmennyiség, melyet a bárban elfogyasztott. Dúdolgatva próbálja rávenni magát, hogy felkeljen, ami addig nem jön össze, amíg a férfi rá nem köszön. Akkor egyből sikerül neki, bár ez nem volt olyan jó ötlet.
- Dwayne!
A hangjában kedvesség, majdhogynem öröm csendült, ami ismerve a kettejük közötti helyzetet igen fura. Zója leginkább a torkának ugrott volna a legtöbb esetben, most mégis nagy mosollyal és egy kis szisszenéssel ül vissza. A feje egy kicsit betompult, kezdi átkerülni a kellemetlenebb állapotba, ahol elég rosszul viseli az ember a józanodást, azonban ezzel nem törődve, még bágyadt, boldogan pillant fel a férfire, mielőtt újra felkelne. Egy pillanatra a fejéhez nyúl, de nem akarja kimutatni a fájdalmát, így csak egy tincset tűr a füle mögé, mintha éppen zavarban lenne, pedig erről egyáltalán nincs szó. Odalépve hozzá egy puszit nyom az ajkaira, amiről ellépve letörli a halvény rúzsfoltot, majd széles mosollyal felkapja a táskáját és kötéltáncost - nem kicsit imbolygó kötéltáncost - játszva elindul az úton.
- Elkísérhetsz, ha szeretnél.
Szól hátra kuncogva, majd megfordulva az ajkába harap és kicsit megtorpanva nagy szemekkel néz kérdőn a férfire, hogy követi-e vagy sem. Az biztos, hogy még nem tart ott, hogy könnyen feljusson a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem, Debrecenbe.
Mondja ezt olyan határozottsággal, mintha tényleg az igaz volna. Vágyódik vissza, hiányzik neki Kriszta, az, hogy vele bármit, őszintén megoszthatott, aki nem nézte a dolgai miatt őrültnek. Most itt volt, de az nem volt belőle elég.
- Csak vicceltem, persze, hogy a kastélyba.
Menet közben hátra fordul, mosolyogva néz végig a férfin. Kedvesen, barátságosan néz rá, nem szeretné, ha  most is veszekednének, hiszen olyan szép ez az este. Kicsit imbolyogva továbbindul. Nem szeretne elesni, nagyon ciki lenne, de azért aki ezt az utat csinálta, azzal szívesen elbeszélgetne, illetve azzal is, aki a magassarkút pártolja. Oké, hogy vonzó a dolog, de baromira fáj is.
- Várj egy kicsit.
Szegény férfire most biztosan ugrana egyet, mivel a nő megfogja a karját és belé kapaszkodva, zavartalanul emeli fel egyik, majd másik lábát, hogy lehúzza róla a csizmáját és zavartalanul lóbálva őket elinduljon tovább a kastély felé. Felettük elrepül egy csapat bagoly, akikre felpillant.
- A következő életemben szeretnék madár lenni. Szépek és bárhova eljuthatnak. Te mi lennél?
Érdeklődik a férfitől, akit már elengedett, de reméli, hogy attól még követi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dwayne

A válaszára prüszkölve elneveti magát. Ez a válasz volt a legjobb, amit csak mondhatott.
- Ebbe nem is gondoltam bele, de most, hogy így mondod, valóban, ez egy nagyon áldásos plusz, amiért megéri madárnak lenni. A szobrok rusnyák.
Plusz ijesztőek is, ami miatt még jobban az az érzése támad az embernek, hogy kerülnie kell őket. Elvégre mi a jó abban, ha hideg, érzelemmentes arcokat néz az ember, ahogy csak úgy állnak? Még a gondolatra is, hogy csak állnak, elfárad. Egyetlen egy sóbálvány átokra emlékszik, amit bekapott, biztos volt több is, csak ez az egy maradt meg. Tél volt, az a rendes, nagy hóval, sűrű hóeséssel. Este még csak bokáig ért, éjfél körül egy prefektus elkapta, párbajoztak, és kiütötte a prefit, de az utolsó átok őt is betalálta. Órákig feküdtek úgy, hogy nem tudtak segíteni egymáson, és ha az akkori igazgató, Lupin nem sétál egyet a reggeli havazásban, akkor lehet, hogy már ő sem lenne sehol.
- Na gyere barátom, igyunk meg valamit a letojt szobrok emlékére.
Ilyenkor nagyon közvetlen és nagyon laza tud lenni, nem is igazán fogná fel, ha most kioktatnál valamiért vagy éppen eladnák néhány főnixtojásért, mindenbe belemenne és  bólogatna, így nyilván most az sem jut el a tudatáig, hogy Dwayne és ő nincsenek épp baráti viszonyban.
- Na és te, mit csinálsz errefelé?
Érdeklődik bevárva a férfit, majd elindulva újra, hogy minél előbb a kastélyba érjenek. Kezd fájni a lába ebbe a magassarkúba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem sokkal éjfél után fut be az utolsó vonat a bogolyfalvi állomásra. Nincs már rajta sok utas, inkább csak olyanok, akik nem szeretnek vagy tudnak hopponálni, illetve nincs lehetőségük a kandallókon át való utazásra, vagy csak egész nap dolgoztak, és most érnek haza. A nő valahogy mindegyikbe beletartozik. Otthona nincs a hálózatra kötve és köszöni szépen, nem is tervezi. Hopponálni, bár tud, de szívből utál, mert folyton felkavarodik a gyomra, dolgozni pedig igencsak sokat dolgozik, hogy kimerült anyagi forrásait pótolni tudja. Enyhén reszkető lábakkal száll le a vonatról, kezd már hűvösödni napközben is, hát még ilyenkor este, amikor az ember hazabotorkál.
Táskáját magához szorítva, kabátját összehúzva indul el, az úton, mely az állomásról a Boglyas térre, majd onnan a faluba juttatja. Ez nem hosszú, és nem is rövid táv, ideális annak, aki, mondjuk, négykor sétálja le, így este azonban roppant mód bizalmatlanná teszi azt, aki csak néhány hete lakik itt, és még be se rendezkedett igazán. Minával ellentétben ki se pakolt még a dobozokból, mert egyszerűen nincs ideje rá, ellentétben a kislánnyal, akinek most még laza a helyzete, hiszen a tanév se kezdődött el igazán.
A térre se jut el, a játszótérig bírja a menetelést, úgy tűnik az egész napos járkálás nem tett jót a lábainak. Nyöszörögve lépked a kihalt játékok közé, hogy egy padra le tudja vetni magát, és lerúghassa a cipőit. Még csak most vette, és bár eddig nem volt különösebb baj velük, úgy tűnik, a mai nap betette a kaput, hiszen ledobva magáról őket, néhány véres sebet lát viszont.
- A szépségért szenvedni kell…
Ez már mondjuk, rajta régen nem segít, de azért mondogatja, hátha egyszer el is hiszi. Mindenesetre felsóhajt, amikor végre szabadabbá válnak a lábai. Igaz hideg van, de az most nem érdekli. A táskája után nyúl, és bár megígérte Minának, hogy csak akkor nyúl cigi után, ha már vészhelyzet van, ezt a pillanatot most határozottan annak tekinti. Elvégre fáj a lába, vérzik, és pálca sincs nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A harmadik szívás után mérgesen pillant le a szálra, amit a kezében tart. Nem kéne ezt csinálnia, mert bár mindenféle káros szenvedélyével szemben igen szépen tartja magát, mégsem tud teljesen az lenni, aki akar. Két hete például ivott. Csak úgy jött. Rettegett ettől a költözéstől, hogy ott kell majd élnie a faluban, és hiába mondta magának, hogy a lánya miatt teszi, mégsem tudta jól feldolgozni a tényt, hogy nap mint nap találkozhat olyan emberekkel, akiket inkább elkerülne, és nem is emlékezne rájuk. A következő feszültség itt érte, első éjjel, amikor nyugtalan álmára a megoldás egy elszívott szál cigi volt, és most tessék. Alig két hét alatt már a másodikat szívja. Nem lesz ez így jó. Ó, és ha már káros szenvedélyek… itt van Dwayne is.
- Kriszta.
A válasz könnyen jön, annak ellenére, hogy amikor a férfi rámordul a szíve is megáll. Először gyilkosnak gondolja, aztán meg tudja ki az, és a pillanatnyi kihagyást ezer gyors veréssel igyekszik pótolni. ami szinte fájdalmat okoz neki. Több okból is. Mégis olyan természetesen viselkedik, hogy képzeletben a saját hátát veregeti. Fel kellene kelnie, ám most nem veszi rá a lélek, hogy a lábaira álljon. Ahhoz nem elég mazochista.
- Van pár új ügyfelem, tudtam, hogy nem érek haza időben.
Muszáj dolgoznia, nem teheti meg, hogy akár csak egyetlen pillanatot is kihagyjon, amikor pénzt kereshetne. Néhány másodpercig hallgat, eközben felemeli a dobozt, és a férfi felé nyújtja, nem jó dolog, ha az ember magányosan szívja a cigijét, és sejti, hogy Dwayne vevő az ilyesmire.
- Tudnod kell, hogy beadtam a jelentkezésemet az iskolába is. Nem akartam szólni, de ha már így összefutottunk, gondoltam jobb, ha szólok. Nem leszek bent sokat, de eléggé le vagyok égve.
Ami mondjuk nem titok a féri előtt, hiszen elmondta neki, hogy a házvásárlás, a felújítás, a pesti rendelő bérlése szó szerint felemészti minden vagyonát. De hát Mina boldog, és ez a legfontosabb.
- Mina mesélte, hogy miről beszélgettetek legutóbb. Komolyan a nevedre akarod venni őt?
A hangjában nincs ellenszenv, sőt, talán a meghatottság az, ami a leginkább fellelhető. Amikor Mina először mondta, nem is figyelt rá, de aztán egy néninek már az apja vezetéknevét használva mutatkozott be, és akkor tudta, hogy komolyan erre vágyik a lányka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Oldalra pillantva látja, ahogy a férfi helyet foglal mellette, de nem szól, nem is fordítja arra a fejét. Elvette a dobozt tőle, de nem hitte volna, hogy le is ül. Ez olyan, mintha már majdnem haverok lennének. Mondjuk ez körülbelül már sosem történhet meg, de legalább már képesek nem azonnal ordítozni egymással.
- Nem mondom meg, mert kiröhögsz.
Újra a szájához emeli a cigarettát, ám mielőtt szakszerűen beleszívna, mégis hozzáteszi azt, mit pályázott meg,
- Pszichológus, talán tanár.
Most először fordul a férfi felé, azóta, hogy leült mellé, látni akarja, hogyan reagál az előbb hallottakra. Nem akarja, hogy rossz legyen kettejük között a viszony megint, most például azért, mert itt szeretne dolgozni.
- Több időt szeretnék Minával tölteni, de mellette dolgoznom is kell. Egész jól helyre tudnám hozni magam anyagilag, ha elfogadják a jelentkezésem.
Ami persze még nem biztos, nem is nagyon hangoztatja, egyikről például csak Dwayne tud, a másikról ketten a szőkével, hiszen az ő tárgyát venné birtokba. Az kezébe tartott csonkot a földre dobja és lehajolva mellette heverő csizmájával oldja el, nehogy begyújtsa a játszóteret. Aztán felvéve zsebkendőbe csomagolja, parfümöt vesz elő, két szakszerű fújással, meg egy rágót, hogy a lehellete se legyen olyan elviselhetetlen.
- Igen, ez egy nagyon komoly érv. Örül neki nagyon, hogy felvetetted, azóta csak erről beszél. Épp azon gondolkozik, hogy az Izabellát is használja-e, mert eddig mindig odaírta, de most jobban tetszik neki, ha csak „ Warren Mina” lenne az aláírásában. Az egész ház tele van ezzel, mindenhova odafirkantja. Szerintem nem tette még semmi ennyire boldoggá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Azon, hogy a férfi kineveti, meg sem lepődik, sőt igazság szerint még őt is nevetésre kényszeríti, amit egyáltalán nem bánt. Jó érzés, hogy nem csak ordítoznak egymással, hanem képesek még erre is. Mostanában valószínűleg úgyis többet találkoznak majd, még ha igyekszik is megőrizni Dwayne békéjét. Nevetés közben kicsit megüti a férfi karját, egyáltalán nem erősen, inkább csak gyengéd játékosággal.
. Szemét vagy…jó tanár lennék. Laza, csípnének a srácok.
Mondjuk ezt a mondatot még nem hiszi el teljesen, tart tőle, hogy nem lenne elég türelme. Még csak azt se mondhatja, hogy Mina mellett kitanulta, hogyan kell az ádáz kölyköket megnevelni, hiszen a kislány nem egész tizenhárom életéve alatt mindig kifogástalanul viselkedett. A nevetése kissé alábbhagy, jóízű mosollyal csóválja meg a fejét arra, hogy kinevették, majd a lábait felhúzva a földről – ami elég hideg most már – fordul a férfi felé. Még jó, hogy ennyi helyet hagyott kettejük között.
- Sajnálom.
Először nem ezt a szót szerette volna mondani, de aztán valahogy mégis ez bukott ki, és úgy gondolja, hogy akkor már, ha elkezdte, illendő lenne befejezni a mondatot.
- Jó lett volna, ha máshogy alakul, ha lenne még gyerekünk. Mindig szerettem volna egy fiút. Mostanra talán őt is félthetném, mert aurornak akarna állni. Szép szakma ide vagy oda, elég könnyen odaveszik a legjobb ember is.
Titkon ettől félti Dwayne-t is, azóta, hogy a kocsin fekve kijelentette, mi lesz belőle. Akkor este közelebb akarta tudni magához, mint bármikor előtte, mert rájött, hogy bármikor elveszítheti. Aztán volt olyan ostoba, hogy önként dobta el, ahelyett, hogy mint előtte oly könnyedén, beszélgetett volna vele.
- Jól vagy? Olyan nyúzottnak tűnsz.
Eddig nem volt felé fordulva, nem láthatta, hogy a férfi kissé megviselt, most azonban szembe nézhet vele, és innen azért más a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Öhm…
Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Azért mondja ezt, mert őszinte, hiszen mindig így gondolta. Teljesen biztos volt benne, hogy a gyermeke fiú lesz, hogy neki fia fog születni, és bár imádja Minát, mégse akar cukorszirupos lenni, ő sajnálta, hogy nem fia született. Hogy miért? Maga se tudja, egyszerűen csak fiús, egy kisfiúra vágyott világ életében, és a dolgok jelenlegi állása szerint erre sosem kerülhet már sor, főleg azért nem, mert elüldöz mindenkit maga mellől, aki nem olyan, mint amilyennek ő elképzeli, aki nem olyan, mint a férfi. Mindig a fiával tervezett, és sokszor álmodott róla. Hogy hat évesen aurornak gondolja magát, hogy tizenévesen, ha ott áll a pályaválasztás előtt ő rettegve figyeli majd, mit akar csinálni, ha nagy lesz.
- A női fecsegésnek nem mindig van oka.
Mégis, ezt az átlátszó hazugságot választja. Érzi, ahogy nehéz kövek gördülnek a szívére, utál hazudni, utálja, ha el kell fojtania valamit. Nem csinálhatja ezt sokáig, mert még a végén úgy jár, mint a legutóbb, abban az ostoba helyzetben, a minisztérium folyosóján. Nem akar megint kellemetlen helyzetet teremteni kettejük között, nem lenne fair senkivel szemben sem.
- Ugyan, ettől nem kell levertnek lenned. Nem téged hagyott el, csak karriert akar. Mondta, hogy nem jön vissza? Mert ha nem, akkor nincs okod búsulni, most éppen ez van, legalább annyi sört ihatsz, amennyit csak akarsz, nincs melletted senki, hogy csúnyán nézzen rád. Aztán majd visszajön, nem tűnik ostobának, aki elhagyjon téged.
A lábait letéve, közelebb csusszan Dwaynehez, és biztatóan megszorítja a kezét, majd feleszmélve, hogy mit is tesz, sietősen nyúl a csizmája után, hogy visszahúzza a lábára. Ha futni kell, akkor már olyan mindegy hány véres seb lesz a lábán, de azt nem akarja, hogy még jobban fázzanak a talpai. Maga se tudja felfogni, hogy mit is mondott a férfinek, meg azt sem, hogy mikor határozta el, hogy ilyen lesz, és hogy amikor elkezdett beszélni, miért gondolta, hogy ez neki nem fog fájni, hogy nem fog ezernyi tőr a szívébe döfni. Nem érti, hogy miért nem szabadulhat meg ettől az érzéstől végre, hiszen ártani nem szeretne a férfinek.
- Kezd hűvös lenni, menjünk lassan nem?
Érdeklődik a férfira se nézve, táskájában zsebkendő után kutatva, hogy kifújja az orrát. Remek lesz, ha még meg is fázik menet közben, ez biztos, hogy a cigi bosszúja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Na látod, akkor biztos visszajön.
Bíztatja mosolyogva. Egész őszintének néz ki, még ha nem is az. Fáj, hogy bíztatja, elvégre szereti a férfit, de pont ez a lényege a dolognak valahol mélyen. Szereti annyira, hogy boldognak akarja tudni, és ehhez az kell, hogy elengedje, hogy ne hadakozzon vele. A férfi bármennyire is utálja őt, most nem veszekszik vele, sőt, szinte kedves, már amennyire ez lehetséges kettejük között, így még annyira se akar összeveszni vele, mindenféle apróságon.
- Az jó lenne. Szoknom kell még a falut. Azt mondták, nem célszerű kint lenni sötétedés után egyedül. Más lett ez a hely azóta, hogy ide jártam.
Nem is nagyon maradt itt már semmi régről. A házak égig érnek, az emberek elvakultan hirdetik, hogy pénzesek. A falu már nem is hasonlít falura, előkelőbb, mint sok külföldi kisváros – sőt olykor nagyváros is -, ami elveszi a régi feelingjét, így érthető, hogy a közbiztonság se ugyanolyan már.
- Remélem Minának nem jön meg a kedve az iskola mellett ahhoz is, hogy kimaradozzon, és későn jöjjön haza.
Pedig ha tudná, hogy a kislánya mit tett nem is olyan rég, most nem sétálgatna ilyen nyugodtan, vagy lenne ennyi ideig távol egy szem gyerekétől, aki nem is olyan ártatlan. Mindenesetre nem tudhatjuk, hogy ez egyáltalán ki fog-e derülni valaha, hiszen a kislány igen ügyesen keveri a kártyáit. Ezzel azonban nem kell foglalkoznunk, hiszen hőseink épp elhagyják a játszótér területét, hogy rövid, sietős léptekkel a Macskabagoly utczára forduljanak, majd onnan nem sokára biztonságos falak vegyék őket körül és nyugtalan álomra hajtsák a fejüket, míg el nem jön a másnap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Dwayne

Vannak pillanatok az életben, mikor úgy érzi az ember, hogy megállt az idő. Hogy az a pillanat az utolsó. Az agya kiürül, gondolkodni egyszerűen képtelen. Csak ül, az arca kifejezéstelenné válik, egyszerűen minden ránc és gödröcske eltűnik. Nincs összevont szemöldök, se elhúzott száj, csak ül, és néz maga elé. Mint Zója, aki egy képet pillantott meg először. Az ereiben megfagyott a vér, ahogy leroskadt a székre. A pilláit egy hosszú percig összezárta, mire újra kinyitotta, már egész testén eluralkodott a jeges pánik. Persze, ennek előbb vagy utóbb ki kellett derülnie, de az utóbb még mindig jobb lett volna. Ki tudja, az mikor lett volna, de határozottan húzni akarta még az időt. Azonban úgy tűnik a másik fél megunta ezt a várakozást. A cikk nem a pletykarovat, a kép nem egy elkapott pillanat, inkább valami, ami olyan természetesnek tűnik.
~ Meg fog ölni. ~
Az első gondolat mindig a legrosszabb, és valami hasonlót motyog néhány perccel később is, amikor a szobája felé veszi az irányt, hogy legalább felöltözzön. Legyen hát tisztességesen vége. Harisnyát idegességében kettőt is elszakít, mire végre a harmadikat sikerül magára húznia, és a smink is olyan most rajta, mint halottnak a csók. Mintha minden vér kiszaladt volna a testéből. Mégis, valahogy sikerül elindulnia a játszótér felé. Dwayne alig egy fél órája vitte el Seant, nem volt semmi baja, vagyis egészen biztosan nem tudja. Tőle kell, hogy tudomást szerezzen róla, hiszen ezt már egyszer előtte, és abból a helyzetből is nagyon nehezen hozta vissza magát. Most nem hagyhatja megint egy harmadik félre, jelen esetben az Edictumra. Azt meg már had ne tegyük hozzá, hogy persze ennek is köze van Adamhez. Nem kell kombinálni.
Sután sétál a játszótérre, kezében az Edictummal, messziről látva már apát és fiát. Mind a ketten el vannak merülve a maguk kis világában, utóbbi észre sem veszi, előbbi is talán csak akkor, amikor már leül mellé. Szó nélkül veszi ki a dobozt a kezéből, és kérdés nélkül csatlakozik a tevékenységéhez.
- Mondanom kell valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Hááát…
Csak ennyit mond, félve néz a férfire, kíváncsi a reakciójára, de sajnos nem tudja tartani magát a dologhoz, az arca akaratlanul is mosolyba rándul, és egy óvatlan pillanatban végigsimít a férfi karján. A tekintete az ajkaira téved, ám csakhamar észhez tér, és inkább Sean felé fordítja a tekintetét. Vannak itt még problémák, és ez az önmegtartóztatás sem egy olyan egyszerű dolog, főleg, ha az ember gyerekét történetesen jobban vonzza a férfi lénye, mint macit a méz.
- Lehet az most jobb lenne, ha terhes lennék.
Ami egy elég morbid gondolat, de ha jobban megvizsgáljuk, akkor van benne valóságalap. Mina is, Sean is imádja az apját, mint a kettejük életében központi szereplő, és ha csak nem öleti meg magát valami szerencsétlen módon, akkor az is marad. Attól még, hogy nem egy tökéletes és minta apa, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva, mégis emberi és jó apa, pont olyan, amilyet az ember a gyerekeinek kívánni tud. Úgyhogy ez a része a történetnek teljesen rendben van, csak azok a francos egyéb körülmények.
- Megjelent egy cikk az Edictumban, és jobb lenne, ha tőlem tudnád meg.
Nagyon lassan, miközben beszél, kihajtogatja az újságot. Mintha a fogát húznák, legalább olyan érzés most ez is.
- Van valaki az életemben. Egy férfi. Aki elmesélte a lapnak, hogy együtt vagyunk.
Ezt már beszélték korábban, úgyhogy mondhatni várható volt, mégis fontos az, hogy most már hivatalossá vált, és ezt meg kell beszélniük.
- Mi a véleményed erről?
Teszi fel kicsit halkabban a kérdést, előre félve a választól.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Visszakérdezne, hogy hát miért hülye, hiszen ő legalább felvállalja, hogy a nővel akar lenni, míg a másik… a másik csak a háttérben van, olykor egy újabb örökössel gazdagítva a világ jövőjét alkotó réteget. Mondjuk az a része se rossz, leszámítva a sok veszekedést és hisztit, ami ilyenkor körbelengi őket. És valahol mélyen tényleg hülye, amiért nem beszélték meg ezt a dolgot előbb. Nem is biztos, hogy ennek még ki kellett derülnie.  
Látja Dwayne arcán a sértettséget, és hallja a hangján is, hogy a nagy önérzetes férfi feltámadt benne. Kicsit összevonja a szemöldökét, igyekszik elrejteni a mosolyát, de hát nagyon nehezen tudja. Hülye, hülye érzelmek, csak a baj van velük. Közelebb csusszanva a férfihoz finoman megsimogatja a hátát, miközben felé fordulva keresi a tekintetét.
- Ne mérgelődj ezen, te. Tudod, hogy olyan, mint te, nekem nem lesz még egy.
Ez pedig nem is feltétlenül olyan pozitív, mint amilyennek most hangzik. Senki se szeretne örökre szóló szerelmet egy férfi iránt, akit ilyen könnyen megrészegít bármely véla vérű nő. A fejét a férfi mellkasára hajtja, ami ösztönös, és nem is gondol bele, hogy mit csinál. Mert ha belegondolna, akkor lehet a játszótér másik végéről küldött volna neki egy baglyot, és utána hazáig futna. Most azonban valahogy ez jött ki lépésnek, aztán, hogy ebből mi lesz, az még a jövő zenéje.
- Nagyon haragszol rám?
A kérdés csendes, nem is akar nagy port kavarni vele, meg úgy amúgy is, most mintha nem lenne helye a hangos beszédnek. Valahol mélyen még meg is könnyebbült, kint van a nagy titok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az a baj ezzel az egész felsorolással, hogy ki is nézi a férfiből, hogy ezeket meg is csinálja. Szegény Dani eddig sok mindent nem mert lépni az ügyben, mert Zója sejtette, hogy nem lenne köszönöm benne. Most már egyenesen biztos is benne.
- Pont egy fűzfára?
Ostoba kérdés, de igazából a helyzet oldására szolgál. A fejét menet közben felemeli a férfi mellkasáról, és nagy bambi szemekkel pillant fel rá. Mint egy szeretetéhes kisgyerek a komor apukájára. És titkon tényleg szeretné, ha egy aprócska érintéssel is, de viszonzást kapna.
- Komolyan mondtam, szerelmem...
Az utolsó szó az egyetlen, amit magyarul mond. Réges-rég mindig így hívta a férfit, és ez a kis dolog megmaradt a mai napig. Amúgy sem hazudik, hiszen ő az, akit tényleg, igazán képes szeretni, és ezt Dwayne is nagyon jól tudja.
- ... te vagy és te leszel a gyerekeim apja. Nem fogja senki elvenni vagy elszeretni őket tőled.
Amúgy is lehetetlen lenne, ám Zója sosem volt olyan, aki kígyót, békát kiáltott volna Dwayne Warren-re. Sőt, amikor Mina kisebb volt, és mindig az apjáról kérdezte, Zója elmesélte, hogy az apukája milyen jó ember. Mindig elismerte, hogy az ő hibája, hogy nem ismerheti. Azt is megígérte neki, hogy egy nap megkeresi az apukáját, ám az apuka előbb talált rájuk, még ha véletlenül is, mint fordítva. Azonban a sors tudhat valamit, mert ha az a találkozás nem lett volna, Mina talán sosem ismeri meg az apját, és sosem születik meg Sean, aki most éppen kitartóan araszol feléjük, hogy aztán az apja térdeiben megkapaszkodva, homoknyomot hagyjon annak nadrágján, miközben szélesen vigyorog rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kérdésre egy pillanatra megvillan a szeme, ahogy ő ismeri Dwayne-t, úgy a férfi is ismeri őt, tudja, hogy a kérdés kényelmetlenül érinti, hogy nem szeretné ezt jobban kifejteni. A gyerek jelenléte miatt egyből megenyhül, mosoly kúszik az arcára, miközben óvón letörölgeti kicsit a kezeire tapadt homokszemeket. Még egy puszit is nyom rájuk, amire a kicsi fontos, de még kissé érthetetlen szófoszlányokkal gügyög.
- Amúgy tudja. Nagyrészt. Elmondtam neki, hogy nem tudok szerelemmel szeretni mást csak téged.
Vonja meg a vállát finoman. Végül is, a lényeg ez. Nem képes mást szeretni, csak ezt a nagy méregzsákot. Azonban ő már megtanult ezzel a tudattal együtt élni, és tudja, hogy ez Danitól nagy áldozat lenne, ha ennek ellenére is őt akarná. Nem is kér ilyet tőle, és nem is fogja becsapni azzal, hogy ezt az információt nem osztja meg vele. Daninak meg van a lehetősége dönteni, hogy akarja-e őt, ha ennek ellenére igen, akkor mindenképpen szereti fogja, még ha nem is szerelemmel, és ha nem, azt is megérti, hiszen minden embernek megvan a joga arra, hogy a másik ilyen téren őt szeresse a legjobban. Ha ez az egész nem jön össze, legalább egy kicsit kiélvezhette azt is, hogy milyen, amikor foglalkoznak vele.
- Ha arra gondolsz, hogy nőnek érzem-e magam mellette, akkor igen. Ha az érdekel, hogy megkapom-e azt a kényeztetést, ami hiányzott, akkor is igen a válaszom.
Persze ez még nem teljesen normális kapcsolat, ezt ő is tudja, de lehet azzá formálni, ha az ember odateszi magát. Persze fél tőle, nem is kicsit. És bizonytalan, jobban, mint bármikor, amikor Dwayne-nel volt, pedig mindegyik alkalom tű fokán való táncolás volt. Felpillantva a férfire, finom mosoly jelenik meg az ajkai szélén.
- Ő nem te vagy. Ezt nem adhatja meg nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Dwayne

Morogni morog, ezt hallja ő is, meg nem érti, ami talán jobb is. Inkább igyekszik úgy tenni, mintha minden figyelmét a fia felé fordítaná, holott pontosan ugyanannyit szán a férfire is, figyelve annak mozdulatait. Olyan más érzés vele lenni, nem olyan, mint régebben, amikor már attól is meg tudták volna fojtani a másikat, ha az levegőt vett. Itt és most, ezen a padon, olyan, mintha egy védelmi burok lenne kettejük között, és őszintén megvallva, ha nem lenne téma Dani, akkor már lehet, hogy megfeledkezett volna a létezéséről, pedig nem szabad. Nem engedheti, hogy a vére folyton felülkerekedjen rajta. Olyan jól megtartóztatta magát az elmúlt hetekben, nem lenne tanácsos visszaesni. Saját maga felé is elveszítené a bizalmát. Mégis, ahogy a sapkát megigazítja, ahogy morog, minden annyira egyszerű.
- Tök hülye vagy, ugye tudod?
Annyiszor elmondta már neki, hogy de igen is vele akarna lenni, ha a férfi is azt akarná. Annyiszor elmondta, hogy szereti őt, és neki így tökéletes. Annyiszor elmondta, hogy nem érdekli, ha a piszkos ruháit hetekig mossa, mire újra hordhatóak lesznek. Egyszerűen csak ő kell neki, ahogy van. Semmit sem változtatna meg rajta, és erre még mindig azt jelenti ki, hogy neki nem ő kell. Idióta. Persze nem akar veszekedni vele, több a szeretet a lehülyézésébe, mint amikor egy romantikus film végén szerelmet vallanak a főhősök egymásnak.
- Tudom, és csakis hozzád fordulnék.
Végre kiegyenesedik, ahogy Sean nekidönti a fejét az apja mellkasának, úgy egyenesedik fel ő is, és simogatja meg a férfi tarkóját. Akaratlan és ostoba mozdulat, és ha nem vigyáz, bajba kerül. Egy hosszú pillanatig farkasszemet is néz a férfivel, aztán zavart köhintéssel pillant le a gyerekre.
- Elfáradt. Le kéne feküdnünk. Már, hogy Seannal. Pihennie kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Néhány napja múlt még csak, hogy Sean két éve megszületett. Szinte hihetetlen, hogy ilyen gyorsan megy az idő. Minán is látszik a változás, hiszen egyre magabiztosabb, azonban nem olyan szembetűnő, mint a törpicseken. Hiszen most volt épp, hogy csak sírni tudott, vagy, hogy először elmosolyodott, hogy csak nyögésekkel tudta jelezni, hogy akar valamit. Most viszont már sok szót ismer, az arca rengeteg érzelmet megjelentet, segítség nélkül jár, és önállóan játszik.
Most is ezt csinálja, már órák óta lenyűgözőnek találja a homokot, és azt, hogy a nedvessége miatt olyan szépen kijön a formából. Van itt minden, csillag, sárkány, unikornis. Minden, amit nevetve elkészíthetnek, és minden, amit utána hasonlóan csengő kacajjal szétrombolhat. Ha kívülről ne hasonlítana olyan nagyon Dwayne Warrenre, hát akkor ebből már biztos lehet mindenki, hogy az ő fia.
A tény, hogy Sean szomjas, mint a megváltó, úgy jön el Zója számára, hiszen végre kikelhetnek a homokozóból. Le is porolja a mai alkalomra választott egyszerű fekete nadrágját, majd a kisfiú kezét megfogva - hajlamos ilyenkor belendülni -, sétál vissza a táskájához, amit ott hagyott az egyik padon. Ebben mondjuk jobb, hogy itt neveli a gyerekeit. Nem kell tartania attól, hogy bárki elemelne bármit. Főleg mivel Bogolyfalva kis hely, így annak előbb híre meg, hogy a földről felemeltél egy sarlót, mint, hogy eszedbe jusson, hogy fagyit veszel rajta. Ilyen szempontból határozottan jó, legalábbis nappal. Az este sok furcsaságot takar. Ezért is nem örül annak, amikor a lánya zárásig dolgozik. A kicsi iszik, és már szalad is vissza, de már nem igényli az anyja társaságát, mivel egy kispajtása is megjelent. Így hát Zója inkább a padon egyedül üldögélő lány felé veszi az irányt.
- Szia.
Leül mellé, tekintete egy hossz pillanatig Sean figyeli, majd a lányka felé fordul.
- Hát te? Miért nem játszol a többiekkel?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Egy pillanatra összébb húzza a szemöldökét, amikor látja, hogy a kislány megrezzen attól, hogy megszólította. Nem tehet róla, szakmai ártalom, hogy egyből beindul nála a vérpszichológus, és ki akarja elemezni, hogy mi miért történik. Nem is érti, hogy miért nem valami olyan szakmát választott, ami nem hat ki élete minden egyes percére. A dolog akkor volt igazán súlyos, amikor elkezdte a saját egy év körüli gyerekét is elemezni, holott Sean köszöni szépen, teljesen jó ütemben fejlődött. Nem mindenben úgy, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva, ez igaz, hiszen volt amiben lemaradt, míg másban kompenzált, de ez még nem ok arra, hogy komplett tanulmányt csináljon róla az ember.
- Szerintem addig nyugodtan játszhatsz még, amíg nem jön.
Valószínű, hogy az apukája, valamikor, de az is biztos, hogy nem most. Bátorkodik hát leülni a lány mellé a padra. Pár pillanatig figyeli, ahogy Sean játszik, majd a lány felé fordítja a fejét, és a felső testét, kinyújtva a jobb kezét.
- Zója vagyok.
Azt az aprócska tényt valahogy elfelejti közölni, hogy iskolapszichológus is. Ettől valahogy mindenki a falnak tudna menni, pedig nem bánt ő senkit. Sőt, nem az a hagyományosan működő iskolapszichológus, mint amilyeneket ismer. Szóval inkább a tény elhallgatásával igyekszik jó viszont kialakítani a kislánnyal, akiről csak úgy süt, hogy zavarodott. Vannak itt gyerekek, akik szülő nélkül jöttek ki, és olyanok is, akik kollégisták az előkészítőbe, messze vannak a szüleiktől, vagy nincsenek is szüleik.
- Új vagy még itt, ugye?
A többieket csak távolról szemlélés azt mutatja, hogy vagy nem alakított ki kapcsolatot, vagy éppen összeveszett minden gyerekkel, aki éppen a játszón van, de hát ez utóbbit nehéz elképzelni, mert a sok gyerek már ebben a korban is él a klikkesedés adta lehetőségekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bólintással fele arra a kérdésre, hogy még új. Oké, ez nem rendes pszichológia, csak egyszerű következtetés volt. Elvégre ebben a korban a barátság nagyjából úgy működik, hogy magad elé engeded a másikat a csúszdán, ő pedig elhív téged hintázni, kiderül, hogy mind a ketten szeretitek a fagyit, és kész. Irigylésre méltó a gyermeki egyszerűség. Semmit sem bonyolítanak túl. Nincsenek érdekből köttetett barátságok, senkit sem érdekel a haj vagy bőrszíned, ha lehet veled fogócskázni, akkor jó vagy.
Vannak persze szerényebbek is, Minának is volt hasonló korszaka, aztán kinőtte, majd visszaesett, majd megint kinőtte. Reméljük most már megáll ennél, hiszen neki magának is sokkal egyszerűbb az élete úgy, hogy nem rágja folyton a saját körmeit, mielőtt annyit mondana, hogy kakukk.
- A legtöbb gyerek itt az Előkészítőbe jár. Azok a nők ott a padon, nem a szülők, hanem kollégiumi felügyelők, akikkel kijöttek játszani. A szüleik messze laknak innen, és ők csak a szünetekben találkoznak.
Miközben beszél, fejével nők egy csoportja felé biccent. Olyan, mintha anyukák lennének, ám igazából csak elosztották maguk között a gyerekeket, akikre aznap ők figyelnek. Mindenkinek van három, maximum négy gyereke, akiket felügyelnek. Tény, hogy olyanok, mint az anyukák, hiszen ugyanúgy dorgálják a kicsiket, ha rosszat tettek. Ő maga is csak azért tudja, mert az ő lánya is volt kollégista az iskolában.
- Előkészítős vagy, vagy Bagolyköves?
Teszi fel a következő kérdést. Ha a kislány nem játszik a többiekkel, akkor legalább ne üljön itt egyedül, mert az látszik rajta, hogy egyedül van, és elveszettnek is tűnik. Sosem könnyű újnak lenni valahol, ezzel ő maga is tisztában van, de azt is tudja, hogy a beszélgetés sokat segít ezen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- És gondolod, hogy ennek örülnek?
Érdeklődik nyugodtan, bújkáló mosollyal. A legtöbb gyerek fegyelmezett még a játékban is, pont azért, mert látják. Ha nem lennének itt a nevelők, valószínűleg sokkal érdekesebben alakulna a játék. Itt persze nem kell arra gondolni, hogy véres verekedésbe, és bandázásba hajolna a dolog, de sokkal hangosabbak és élénkebbek lennének a kölykök, és bizony az is előfordulna, hogy verekednének. Így viszont, hogy a padon ott ülnek azok, akik felelnek értük, sokkal nagyobb a kockázat. Nem sokan szeretnék, ha otthon azt kellene hallaniuk, hogy rosszul viselkednek, páran pedig attól félnek, hogy visszaviszik őket a mugli árvaházba, ahol nem érezték jól magukat, a „furcsaságuk” miatt.
Egy hosszú pillanatig el is időzik a tekintete egy kislányon, aki csendesebben hintázik, kicsit még távol a többiektől, de már egy másik lánnyal beszélgetve. Ez nagyon nagy fejlődés, hiszen amikor idekerült, csak a sarokba húzódva hallgatott. Nem volt könnyű gyerekkora szegénykének, de még talán győzhetnek a szép emlékek.
- Hogyhogy? Nem érzed jól magad az előkészítőben?
Voltak páran, akik megelőzték a korukat, mások nem voltak egy hullámhosszon a saját kortársaikkal, de az ritka, hogy valaki év közben váltson, és nem csak iskolát, de évfolyamot is ugorjon. A kérdésére kuncog egy kicsit, és bólint is.
- Olyasmi. Pszichológus. És önismeretet is tanítok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Apukád nagyon sokat dolgozik?
Érezhető, hogy nem érzi jól magát a jelenlegi helyzettől. Az anyukája pedig említve se volt eddig. Az esetek nagy többségében az anya már nincs az élők sorában, ezt pedig nem jó bolygatni, ha a másik fél el akarja mondani, hogy mi történt, akkor majd elmondja. Sok esetben egy idő után a gyerekek maguktól megnyílnak. Nem egy gyerekkel töltött hosszú órákat, ahol gyöngyöt fűztek vagy szineztek, mire végre megszólalt. Az eleje mindig döcögős, aztán történik valami, a gyerek elkezd bízni a másikban, és elkezdenek beszélgetni.
- Minden érdekel, vagy vannak kifejezetten kedvelt témák?
Még tanulás alapján is le lehet szűrni, hogy a gyerek nagy valószínűséggel melyik házba megy. Azok például, akik a művészetekhez húznak, és elméletben jobban mozognak nagy eséllyel levitások lesznek. Azok, akik a gyakorlati részt jobban, és valamennyire az elméletet, rellonosak, a csapongók, de gyakorlatiasak eridonosak, míg a természettel, állatokkal és emberekkel kapcsolatos tanulmányokat leginkább kedvelők navinések. Ez is csak egy kis érdekesség, amit megfigyelt, ez sincs kőbe vésve.
- Nagyon szép eredményeid vannak. A lányom, Mina levitás, de például a gyakorlati tárgyakkal nagyon megszenved. Nem az ő terepe.
A tesztek miatt nevetnie kell, és megrázza a fejét.
- Nem, eszemben sincs. Önismereten számos tesztet mutatok meg, főleg a felsőbb évfolyamokban. A tesztek hasznosak, hogy az ember jobban megismerje magát, szeretem őket, de nem szeretem kényszeríteni az embereket arra, hogy megcsinálják őket. Nem lenne őszinte az eredmény. Inkább beszélgetnie szeretek. Nagyon sok minden leszűrhető abból, több is, mint egy tesztből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Óóó szegény, akkor bizony jó sok munkája van.
Senkinek sem könnyű, aki a hivatali munka fizikai részét választotta. A varázsbaj valahol félúton van a szellemi és a fizikai között, sok emberrel kell együttműködni, és bizony nagyon bonyolult lények tudnak lenni ilyen eseteknél a muglik és a varázslók is. Így hát nem csoda, hogy ez a szegény kislány ilyen nagyon várja az apukáját. Emlékszik ő maga is azokra az időkre, amikor Dwayne nem tudott időben odaérni. Mina pedig nagyon csalódott volt. Megértette, hogy apunak dolgoznia kell, de mégis, érezhetően összetört a szíve. Sean egyelőre ettől még nem szenved, de tart tőle, hogy fog, ha csak a férfi nem megy nyugdíjba. Auror révén jelentős korkedvezménye van, de azt is tudja, hogy ő tényleg és megmásíthatatlanul auror, aki élvezi, amit csinál. Csak reménykedik, hogy más oka nem lesz a késésének. Arra nem igazán szeretne gondolni, hogy a férfi esetleg nem ér oda soha. Borzalmas gondolat, még ha bele is kell kalkulálni az életbe.
- Háztartástan? Akkor apukádnak sokat tudsz segíteni.
Rásandít a képre, de nem szól. Az összetépett képek sokkal inkább jelentenek válást, mint halált. A csúnya búcsúk eredménye. Az, hogy a kislánynál van, összeragasztva, arra engedi következtetni a nőt, hogy ő még húz hozzájuk, de talán fordítva nem így van.
- Köszönöm.
Feleli ő is arra, hogy szép nevet adott Minának. Körülbelül ez minden, amit a lány a származása miatt kapott. Semmi örökség, sem nagyszülők, sem dédszülők, holott élnek még, nagyon is. Zójánk a tulajdon édesanyját alig pár hete látta egy magazinban. Tökéletesen fiatalon, megigézően tekintett az őt bámuló lányára. Valószínűleg másokra is hatással van a kép, csak nem feltétlenül olyan szívet facsaróan, ahogy a nőre.
- És hogy képesek fizetni érte?
Replikázik még a kérdésre nevetve, kicsit megrázva a fejét.
- Persze, megvan a maga tudományos oldala a dolognak, de én nem szeretem ezeket a kötöttségeket, amiket a legtöbben csinálnak. Például azokat, akik hozzám jönnek, nem fektetem le a kanapéra, hogy akkor most meséljenek, sőt sokan nem is szeretnek irodában beszélgetni. Van például olyan, akivel hajnalban, futás közben beszélgetek.
- Mondjuk az egy igazán érdekes beszélgetés volt, amikor a hölgy megkereste, hogy ő akkor tud kibontakozni, ha futnak közben, és ki kell adnia magából. Főhősünk pedig nem volt az a sportos jellem, ám látta, hogy tényleg kell a segítség, így hát elment vele, sőt, egy ideje már kifejezetten élvezi is, és várja, hogy futhasson kicsit.
- Van egy olyan halvány sejtésem, hogy a férfi a távolban azt várja, hogy észrevedd.
Mutat egy feléjük közeledő alak felé, aki integet. Az biztos, hogy nem neki,  és mivel a közelükben nincs más, így csak erre tud tippelni, és reméli, hogy nem téved.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A mai nap egy igazán egyszerű, nyugodt nap az életében, ugyanis szabadságon van. Kiderült, hogy amióta Sean betöltötte a negyedik hónapos kort, azóta nem volt úgy igazán szabadságon. Valahogy mindig meg tudta oldani, hogy ott legyen, minden órát leadott, még csak tanársegédje sincs, pedig nem hülyeség a poszt. Előbb kellett volna gondolkoznia. A következő tanévben mindenképpen nagyobb hangsúlyt kíván majd erre fektetni. Meg arra is, hogy a munkába való belekattanás ellen járjon el rendszeresebben a saját pszichológusához – igen, van neki olyan, de hát ez érthető is –, illetve, hogy sokkal jobban figyeljen oda a szabadságai eloszlatására. Most is például pont nem olyankor küldték szabadságra, amikor kellene, hanem egy teljesen átlagos napon, amikor amúgy is ellett volna fent, meghallgatta volna az arra járókat, és megpróbált volna segíteni. Tény, hogy a mai napon nem lett volna sem órája, sem előre leegyeztetett időpontja, de azért mégiscsak furcsa, hogy nincs ott, hogy nem kell sietnie, vagy gyorsan összedobnia valami ebédet, mert jön a gyereksereg korgó hassal.
Kosárkájával – melyben mélykék szalag van fűzve dísz gyanánt – a bal alkarján sétálgat a sorok között, hogy megvegyen mindent, amit csak hiánycikként könyvelt el otthon. Jobban szeret itt vásárolni, mint a boltokban, mert valahogy jobban elhiszi, hogy valódi, amit vesz. Elég furcsa dolgokat tesznek bele az előre csomagolt értelekbe, és nem szeretné, ha a gyerekei valamelyik miatt betegednének meg, ráadásul Ráhel és Franci is rendszeresen ott esznek, szóval az sincs kizárva, hogy esetleg velük történik valami. Na meg aztán támogassuk a hazait. Ebbe a nyugodt elmélkedésbe jön a kiabálás, mely nem is történik olyan messze tőle, sőt, ami azt illeti, épp a mellette lévő lép félre a kiabáló nő elől, kis híján elsodorva őt is. Felpillant, ismerős a nő, még ismerősebb a pálca, a pálcát tartó kéz és maga az arc is, melyet ezer éve nem látott így eltorzulni.
- Valentin!
Gondolkodás nélkül lép a nő és a pálca közé, mert nem nagyon kellene, hogy itt baj történjen, bőven elég a jelenet is, hiszen már szinte mindenki őket nézi. A pillanatnyi szünetben pedig végre van annyi ideje, hogy felfogja, nem szerencsés éppen neki a férfi pálcája elé állnia, mert azért eléggé hasonlít a nővérére, a férfi második felségére, na nem annyira, mint a lánya, de azért jobb nem kísérteni a sorsot. Így hát, jobb ötlet híján, finoman ráküldi mágiáját a férfira, épp csak annyira, hogy le akarja ereszteni a pálcáját, és ne akarja megölni a nőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Valóban nem túl bölcs dolog egy harcra kész pálca elé vetni magunkat, főleg azért nem, hogy ismeretleneket védjünk. A helyzet azonban kettős, mivel ezzel a tettel nem csak a nőt, de a férfit is védi. Az ő pozíciójában nem engedheti meg magának, hogy így viselkedjen, ennek túl gyorsan híre menne. Meg aztán nem ártana neki Valentin, főleg úgy nem, hogy a mágiájával megtorpanásra kényszeríti. Nem sokszor van haszna ennek a vacaknak, de most kifejezetten jókor jön. Biccent a nő felé, aki megköszöni, de nem tűnik úgy, hogy nagyon meghatotta a dolog. Furcsák az emberek. Azért nagyon reméli, hogy nem arra vágyott, hogy fényes nappal rátámadjanak az utcán. Az minden feltételezésével ellentétes lenne, ami nagy csalódottságot váltana ki belőle.
- Túl sok szabadságom van, és az úr?
Kérdezi, elfogadva a kezét. Jól esik belékarolni, hiszen ez a nemes szokás már egészen kikopóban van. Sajnálatos módon. Ő maga imádja az intellektuális és tisztelettudó férfiakat, és Valentin nagyon nagy lovag tud lenni, ha éppen úgy kell viselkednie, mert az hoz neki hasznot. Persze közöttük más a viszony. Egyrészt a nővére volt férje, ami nem szerencsés kavarodási pont, másrészt Valentin már bele lett kényszerítve egy Mácsaival kötetett házasságba, vagyis tudja, hogy milyen az, harmadszor pedig egyszerűen a szikra közelében sem járnak, bár valószínűleg mindenki jobban járt volna, ha ők házasodnak össze, talán még most is ott lennének.
- Sajnálom, hogy vélamágiát használtam rajtad. Nem jellemző rám, tudod, hogy mennyire utálom, de nem akartam, hogy hülyeséget csinálj.
Legalább ő felismeri, nagy valószínűség szerint a házassága első napjaiban kapott belőle éppen eleget. Utálom az ártalmas mágiát, és a sajátom pont az egyike, hiszen hatása alatt gyakorlatilag az ember méltósága utolsó morzsáit is elvesztheti, megalázott és megsemmisült, összeroppantott kupaccá kicsinyedhet.
- Miért aggódik érted a környezeted, Kedvesem?
Hallottam én is pár információmorzsát, illetve beszélgettem Francival, tudom, hogy valami nagyon nincs rendbe vele, és aggódom, hogy ez az előbbi jelenet is egy apró szelete volt a nagy egésznek.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Javíthatna vizsgákat is, jó tanár módjára, vaaaagy, elvihetné a kölyköket a játszótérre. Igen az utóbbi mellett döntött, így a vizsgalapokat összepakolva elzárta őket a szekrényébe, majd a két lurkót felöltöztetve - ami egy érdekes vállalkozás két négyévesnél -, és egy kabátot felkapva indultak neki hármasban a játszótérnek. Hogy ő hogyan lett ennyire könnyedén kész? A válasz egyszerű. Még mielőtt a gyerekeket játszóterezésre invitálta volna, felöltözött, így amikor a kérdés elhangzott, már teljes harci díszben, bepakolt hátizsákkal állt a lurkók előtt. Kínos lett volna, ha ezek után azt mondják, nem akarnak menni.
- Tessék. Homokozó készlet.
Esztinek nyújtja át a készletet, mert tudja, hogy a kislány sokkal igazságosabban bánik az eszközök elosztásánál, mint Sean, és azt is tudja, hogy amióta a kislány itt van, jó hatással van a fiára. Ez első fél órában nem is nagyon kell beleszólni a játékba, olyankor még élvezik, csak utána jön majd a hintázni akarok meg a segíts a csúszdánál eset. Közben egy kisfiú és az anyukája a pad felé igyekeznek, felvéve a táskát pedig haza indulnak. Követi a tekintetével a párost, így sikerül kiszúrnia Maját is. Egy hosszú percig viaskodik azzal, hogy oda merjen - e menni hozzá, végül aztán csak rápillant a két lurkóra, akik nagyon jól elvannak, és úgy dönt, nem lesz baj, ha kicsit a lánykával is foglalkozik. Az a vizsga olyan kellemetlenül ért véget.
- Szia Maja!
Kedvesen és óvatosan közelíti meg a kislányt, nem kellene, hogy elfusson előle, mert még a végén elterjedne, hogy szabadidejében kislányokat zaklat a játszótéren. Kicsi falu ez.
- Hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ne sajnáld, kérlek. Megesik, hogy egy - egy kérdés érzékenyen érinti a diákokat.
Őt magát annyira nem zavarta az eset, inkább az, hogy hiába szaladt a lányka után, ő gyorsabb volt, így nem tudott azonnal segíteni, már ha egyáltalán tud. Majd elválik. Viszont ahogy Maja leül, úgy ül le ő is a badra a táskát a szélére akasztva. Nincs benne semmi érték, csak innivaló, némi keksz és banán, ha hirtelen megéheznének, illetve egy könyv, amire valószínűleg nem nagyon lesz szüksége. A szokás hatalma.
- Igyekszem semleges kérdéseket feltenni a vizsgákon, de nem könnyű úgy csinálni, hogy minden diákomat védjek.
Emlékszik rá, amikor összeállította a vizsgakérdéssort sokáig gondolkozott azon, hogy a pozitív családi képet kérdezze-e vagy inkább a negatívat. Mivel azonban a feldobott érme írás lett, így a negatív nyert.
- A kisfiú, Sean az én fiam, a kislány, Eszter, ő a húgom lánya. Ő most dolgozik, így ilyenkor én vigyázok rájuk. Egy ideje már beköltöztek hozzánk, és láthatóan jót tesz a fiamnak, hogy van más vele egykorú is a környezetében.
Eddig elég nehezen türte a sok tinit és felnőttet, akik egyszerre nyúzták és akiket zavart a jelenléte, mert éppen aludt vagy játszott, és csak mert hangosabban beszéltek, a felnőtteket nézte és amikor veszekedtek megijedt és sírt, és aztán persze egyből mindenki feszültebb lett. Most, hogy Eszti is itt van, már más a helyzet, sokkal jobban elvan, eljátszik és már nem olyan erőszakos, aminek Zója is kifejezetten örül.
- Szeretnél beszélni róla? Kötetlenül mindentől. Az unikornisos cipőmre esküszöm, hogy nem jut vissza senkihez.
Megkocogtatja az unikornist aminek erre felvillan a szarva. Nem szokása ilyeneket venni, de ez egyszerűen annyira megtetszett neki, hogy nem hagyhatta ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Azt, hogy nem akart gondot okozni egy bólintással veszi tudomásul. Sejti, hogy nem ez volt a cél, akkor nem így nézett volna ki. Ennyire senki sem jó színésznő, róla pedig nem is feltételez semmi rosszat.
- Nem okoztál gondot.
Végül szóban is kifejti a gondolatát, mert nem akar kukán ülni mellette és csak bólogatni. Van helyzet, amikor ez kell, máskor meg az, hogy szóban is megerősítsék az embert. Úgy érzi, hogy most az utóbbi sokkal többet ér.
- Igen, fiatalodik a falu lakossága, egyre több friss házas és kisgyerekes választja otthonának, ami nagyon jó. Éppen mikor kezdett eltűnni ez a réteg, jött egy hatalmas bevánsorlás.
Kezdte félteni a falut. Szerette, de kezdett idősekből állni csak, több szomszédja is elkültözött néhány év leforgása alatt, házaik pedig vagy üresen állnak, vagy néluk idősebbek lakják. Ez persze nem baj, már, hogy az idősebb réteg, de valahogy jobb érzés a saját korosztályával találkozni, vagy tudni, hogy a gyermeke itt talál játszópajtást.
- Nem úgy tűnik, mintha jó lenne.
Ezt egy könnyű észrevétel, akkor is, ha az ember nem pszichológus. Általában a semmi, sosem semmi, és a mindegy nagyon nem az, ezen kívül a jó ez így azt jelenti, hogy nagyon nem okés a dolog.
- Miért lennél problémája a többieknek? Mi az, amit te elveszel a többiektől?
Elvégre egy közel nagykorú gyerekről beszélünk, aki épp csak annyit szeretett volna, hogy legyen teljes a családja, hogy megismerje az apját. Csak rá kell nézni, nem úgy néz ki, mint aki innentől apát, vagyont és mindent ki akarna sajátítani.
- A többiek látják, hogy fájdalmat okoznak neked?
Kérdezi váratlanul, tekintetét a gyerekekről Majára emelve. Egy érdekes gondolat kezd megfogalmazódni benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Majácska

- Ezen kívül a boltokban is egyre több a fiatal. Ami szintén nem egy utolsó szempont, de minden gyorsabb és ők még tudnak mosolyogni. Mármint, persze az ember életében elég sok minden történik, olyanok, amik hátráltatják, vagy nehezítik az életét, de a fiatalok még könnyebben túllendülnek ezen, és ezért a kiszolgálás is vidámabb.
Ő maga szívesen meghallgatja az embereket, de tudja, hogy nem mindenki van így. Sokan elkedvetlenednek, mert a kiszolgáló – akár önhibáján kívül is –, de rossz légkört teremt. Itt viszont egyre kevesebb idősnek kell dolgoznia, a helyüket átveszik a fiatalok, engedve, hogy ők pihenjenek. Akár reggel megy bevásárolni, akár este, nem számít, mindig örülnek neki, és ez nagyon fontos a számára.
- Bele se merek gondolni, hogy ez milyen lehet, hogy őszinte legyek. Nagyon nagy teher megismerni is egy testvért, akit korábban nem ismertünk, és felbukkant a semmiből, az viszont, hogy végig szem előtt voltak és egyik pillanatról a másikra ismerősökből testvérekké válnak, őszintén csodálom, hogy ilyen kitartó vagy. Erős jellemet mutat, még ha te a mostani állapotodat gyengeségnek is fogod fel, egyáltalán nem az, sőt, talán több is, mint amit egy ember normál esetben elbír.
A válasza hallgatása közben előveszi az egyik üveget a táskából, áfonyás tea, olyan, mint a drog neki mostanában, annyit fogyaszt belőle, és újra meg újra képes kancsókat elfogyasztani. Akár éjjel is kész felkelni és készíteni. Az pedig, hogy a lányka kezében van a szívószálas pohár, arra kényszerítette, hogy ő is igyon, és valamit tartson a kezében.
- Mi lenne, ha erre a kapcsolatra koncentrálnál? Te tettél egy hatalmas gesztust, legyőzted önmagad és a szokásaidat, eléjük álltál, holott ez az egész helyzet nem a te sarad, ha fogalmazhatunk úgy, halvány gondolat se voltál akkor még, az, hogy az élet, az életed megfogant sem a te bűnöd, sőt, senkié sem. Az, aki ezért téged hibáztat, nem lesz építője a jellemednek, a fejlődésedet korlátozza csak.
Miközben beszél, muszáj a kezeit használnia, így az üvegét maga mellé téve, két kezével mutogatja a fejlődő jellemet, majd azt, amikor hirtelen valami, mintha elvágná, kezd el fojtani és csökkenteni a lendületét, míg végül a keze visszahullik az ölébe, de csak addig, míg újra fel nem emelkedik kissé. Persze nem kell azt gondolni, hogy ő most valami őrült módon mutogat, csak szeret szemléltetni.
- Viszont a bátyád nyit feléd, örül. Ebből a viszonzott kapcsolatból kellene a helyzet miatt elvesztett energiáidat bepótolni. Koncentrálj arra, hogy vele megismerkedj, hogy újabb és újabb szinteket ugorjatok a kapcsolatotokban, hogy a pozitív visszacsatolást te magad is pozitívan tud felhasználni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Az elkerülés egy természetes emberi reakció. Nem szeretjük az elutasítást, a kényelmetlen helyzeteket és azt sem, ha nem kívánt személyek vagyunk. Igyekszünk ezeket elkerülni, mert nagyon nagy hatással vannak a lelkiállapotunkra, ami kihat az egész napunkra, hetünkre, sőt, ha tíz év múlva eszünkbe jut, akkor az akkori lelkiállapotunkra is. Viszont te mégis megtetted, odaálltál eléjük, ez pedig bátorság, hiszen maradhattál volna a takaród biztonságában is. Senki sem ítélt volna el miatta.
Sokan nem tették volna meg. Kíváncsinak lehet, hogy kíváncsiak lettek volna a többiekre, ám igazából nem biztos, hogy közeledtek volna hozzájuk. A tekintetük találkozásakor elmosolyodik, ám a lány leveszi róla a tekintetét. Bátorkodik hát egy kicsit közelebb csusszanni hozzá, és a lány felé eső karjával átölelni, és kicsit magához vonni. Az érintés nagyon fontos egy ember életében, és veszélyes érzelmi ingadozáskor ez halmozottan igazzá válik.
- Célszerű lenne, nem agyalni a dolgon és nem negatív gondolatokkal megtölteni azt. Benji kedves volt, érdeklődött, beengedett a családja életébe, ami a legprivátabb dolgok egyike. Ez nem elutasítás, még ha csak egy egyszerű kedves gesztus is volt, akkor is nagyon szép és nagyon lélekemelő, hogy ő nyitott feléd, nem?
Pillant le a kislányra, aki mellette ül. Nem is olyan kicsi technikailag hamarosan felnőtt korba lép, mégis olyan gyermeki, ártatlan és tiszta, hogy az ember nem tud nem gyermekként gondolni rá. Ez a kor jobb is. Bár most megtapasztalhatta, hogy a dolgok nem csak bájosak és vidámak, mégis jobb ez az ártatlan kor. Ha tehetné, ő is visszatérne ebbe, és valószínűleg sosem jönne ki innen.
- Egyensúlyban van a jó és a rossz vagy valamelyik felé billen a mérleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő