Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem mondhatja senki, hogy nem végeztem alapos kutatást az esemény előtt. Megvizsgáltam, hogy melyik az az időpont, amikor a legkisebb esély van rá, hogy a város polgármestere bárki mást is küldhetne maga helyett, mivel a küldött levelemben kifejezetten őt kértem. Itt nem álltam meg, hiszen egy levél olyan, amit az ember félretehet egy ilyen magas beosztásban, így természetesen bejelentkeztem hozzá időpontra, olyankorra, amikor amúgy is elhagyná az épületet, hogy egyen. Az étkezésre mindig nagyon odafigyelek én magam is, és remélem, hogy ő sem viselkedik másként. A kiegyensúlyozott étkezés a napunk egyik alappillére.
Szerencsére olyannak neveltek, aki jó felesége lenne bárkinek, tudok és szeretek főzni és sütni, képes vagyok arra, hogy a véleményem megtartsam magamnak, emellett illő információmennyiséggel tudok beszélgetni művészetekről, kultúráról és vallásról, kerülve a politikát és a sportot, ami a férfiak dolga. Lehet, hogy inkább gésának neveltek? A gondolatra vidám mosoly-szarkalábak jelennek meg a szemem körül, ahogy az üvegen át a poros és kissé elárvult helyiségbe pillantok.
Bejelentkeztem hozzá, de nem a saját nevemen, mert az a nagy helyzet, hogy nem tudom, ő kapott-e rólam bármit is. Én róla csupán egy pár évvel ezelőtti képet, és a pár alatt most vagy tízet értsen az ember, meg egy titulust. De ez nekem nem elég, és nem akarom őt úgy először látni, hogy mindenki ott van. Annyira kínos lenne és lesz is, a közeljövőben. De ma van a születésnapom, ez a nap elméletileg rólam szól. Talán emiatt szabályszegőnek gondol majd? Talán nem akar majd? Nagyon remélem, hogy nem. A levelemben, amiben az időpontot kértem a feltörekvő Berety-Zod család lányaként mutatkoztam be, aki patikát kíván nyitni a városban, és aki, ha úgy adódik, szívesen támogatja politikai berkekben is Daróczy urat. Nem volt valami szép lépés tőlem, megvallom, de talán megbocsátja nekem, hogy nem Berety-Zod Lia vagyok, hogy kicsit összekevertem a nevem betűit, kiadva magam egy nem létező embernek. Csak egy kis időt szeretnék, hogy lássam, hogyan csillog a szeme, hogy úgy halljam a hangját, hogy ne más válaszait mondja nekem vele. Tudom, hogy nem szép csak így idejönni, de az sem igazán az, ami ránk vár. Aztán persze lehet, hogy kitalálta ki vagyok, vagy látott ő is képen, és nem örül majd nekem. Holnap szombat, akkor amúgy is találkoztunk volna. De nekem ma kell látnom őt. Csak hagyd meg a szabadságom, kérlek. Még hat perc... egy örökkévalóság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudom nem észrevenni, hogy az idő mennyire jó hatással volt rá, és ha már egyetlen kép is meggyőző volt számomra, akkor élőben még inkább megvan az érzés, hogy jó döntés volt. Pedig mennyire nem, ó, elképzelni se tudom, hogy mennyire nem. Most egyelőre csak örülök a látványnak, annak, hogy eljött, annak, hogy férfias, hogy úgy néz ki, mint aki képes engem megvédeni. Bizsereg a bőröm, és bizsereg a bőröm alatt az, amit kivált, ám, ha azt hiszi bárki is, hogy ez pozitív, téved. Jelenleg az aggodalom az, amit futkos a testemben, ugyanis, ahogy közeledik felém, kétségtelenül azt érzem, hogy képes lennék érzelmileg is nyitottá válni felé, és ha valamit, ezt igazán nem szeretném. Az érzelmi kötődést nem tartom szerencsésnek, mert elvakítja az embert és kifordítja önmagából. Nem akarok kifordulni miatta. Mégis, ahogy közeledik, felé fordulva egy kósza tincset finoman kisöprök az arcomból, és ajkaimon pihenő mosolyom egy hangyányit szélesebbé válik. Meg fog sebezni, ebben biztos vagyok.
- Örömömre szolgált polgármester úr.
Nyújtom felé a kezem, és igazából azt hiszem a kézcsók az, aminél ráeszmélek, hogy rájött az én kis játékomra, hogy a szépen felépített Berety-Zod családot csak a titkárnője vette be, ő már nem. Nem mutatkozom be, barnáimmal arcát vizslatom, és elkönyvelem magamban, hogy nem minden feladvány megfejthető. Ha jól tippelek, ő sem lesz az. Egyszerre vonz, űz, taszít. A szívem megremeg tőle. Kétségtelenül tökéletes úriember, ahogy én is úrikisasszony, de ismerem magam, tudom, hogy mi vagyok valójában, és úgy sejtem ő sem az, akinek mutatja magát. A sötétben tapogatózom, és talán ott is végzem majd. Most viszont játszunk. Egy kicsit még, hiszen már tudom, hogy lebuktam.
- Így van. Azonban a tudásom és a pénzem nem elég, a leendő férjemet is meg kell győznöm arról, hogy a gondolat nem ördögtől való.
Ellépve tőle a piszkos üveg felé fordulok, azon át tekintek rá. Én látom magam előtt, hogy ez egy virágzó üzlet lehetne, ő mégis kételkedik benne, bennem. Nem ismer, jogos.
- Úgy vélem, minden férjet örömmel tölt el, ha felesége talál egy kimerítő napi programot, és nem kérdezgeti feleslegesen olyan dolgokról, amiket nem szeretne elmondani. Emellett igazán különleges, hogy éppen patikát nem nyit itt senki. Elátkozott talán a hely?
A kérdés előtt visszafordulok felé, és érdeklődve pillantok rá. A szemeim csillognak, még akkor is, ha tudom, romba fogja dönteni az életem, és nem biztos, hogy utána építésbe kezd.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudom, hogy értené-e, hogy azért nem ellenkeztem a házassággal kapcsolatban, mert úgy éreztem, hogy egy polgármester feleségeként szabad maradhatok. Nem úgy szabad, hogy aztán a kertésztől a postáson át az iskola igazgatójáig bárkivel intim viszonyba kerüljek, hanem úgy, hogy továbbra is élhessek azoknak a dolgoknak, amiket szeretek csinálni. A patika is ilyen lenne, de talán túl nagy kérés lenne azonnal, hiszen még csak házasságot sem kötöttünk.  
- Hiszek és ezért is érzem kétségesnek a dolgot. Talán azon aggódna, hogy túlságosan belemerülök, és nem tudom majd teljesíteni a házastársi kötelezettségeimet. Nem szeretném, ha a férjem úgy érezné bármikor is, hogy nem ő az első a számomra.
Ez nem egy szerelmi házasság, talán sosem lesz az. Vonzó férfi, vonzóbb, mint a képen. Szépen csillog a szeme, ami előcsalja belőlem is a nőt. Érzem, ahogy a belső hangom abban reménykedik, hogy tetszem neki, mint asszony, hogy szépnek, kívánatosnak tart, legfőképpen azért, mert nem szeretném, hogy azt mondja holnap, nem talál elég érdekesnek. Ismerem és tisztelem az aranyvérű szabályokat, tudom, hogy a lényem legnagyobb része felett az esküvőt követően a férjemnek lesz döntési joga, és én nem ellenkezhetek, mégis remélem, hogy egy kis részem szabad marad. Vágyakozva nézem az üresen álló épületet, mert szeretném, de nem olyan ember vagyok, hogy csak mert a polgármester a férjem, alanyi jogon jár nekem.
- Szeretném előbb a házasságunkban megtalálni a helyem, szeretném, ha a férjem alkalmasnak találna arra, hogy a szenvedélyemnek élhessek, amíg ő maga is ezt teszi.
Ezzel pedig nem másra gondolok, mint a polgármesterségre, és valljuk be, igencsak idealizáltan látom a jövőnket, túl egy bizonyos ponton. Az eleje nem lesz könnyű, de már elfogadtam azt, hogy egy számomra idegen férfi felesége leszek, hogy a testem az övé lesz, hogy a nevem az övé lesz, hogy minden vagyonom az övé lesz. Van bennem némi tartás vele kapcsolatban, de azt hiszem, ez természetes. Nem holnap akartam megismerni, nem úgy, hogy ott van mindenki, tudom, hogy ez a lépés illetlen, mégis, látnom kellett azon túl, ahogy holnap fogunk viselkedni egymással, mikor árgus szemek figyelnek majd minket. Tetszik, amit látok, és ahogy mellém lép, látom a közös jövőnket. Nyilván egy túlidealizált jövőt, de engedjük meg most annak a rózsaszín lufinak, hogy felfújódjon.
- Balett?
Szinte suttogok, de a hangomban minden ott van a jegyeket látván. A gyermeki öröm, a szerető csilingelés, a lelkes asszony és a nő, aki igazán fontosnak érződik. Tagadhatatlan örömmel a tekintetemben fordulok felé, hogy az utolsó két szó már szemtől szemben érjen minket. Rendben leszünk. Ő lesz a férjem, én leszek a felesége, és ez egy gyümölcsöző kapcsolat lesz. Hiszen a sárga rózsák, a balett, az, hogy tudja, ma van a születésnapom, hogy belement a játékba, és nem hárította el a találkozást. Minden olyan örömre ad okot, melyből táplálkoznom kell, mely bizakodóvá tesz. Annyira naiv vagyok, annyira naivvá tesz. Szeretném megérinteni, szeretném jobban érezni az illatát, szeretném, lebontani a falat kettőnk között, szigorúan ügyelve arra, hogy a védvonalaink megmaradjanak. Nem értek egyet azokkal a nőkkel, akik mindent tudni akarnak a férjük dolgairól, én szeretnék abban boldogságot találni, amit a férjem magától ad nekem.
- Köszönöm, hogy a férjem leszel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden szava letaglóz, minden pillantása rabul ejt. Túl azon, hogy vonzó férfinak találom, hogy volt valami a tekintetében azon a képen is, amit róla kaptam a házasságkötésünk bejelentése mellé, így élőben sokkal valóságosabb. Hallva a gondolatit, látva ajkai mozgását, hangtónusát, érzem, hogy megbízhatok benne, hogy ez a férfi az, akit nekem szántak. Már tudom, hogy azért nem találkoztam senkivel, aki ne untatott volna idejekorán, mert nekem vele kellett találkoznom. Ha nincs az elrendezett házasságunk, sosem jövök Bogolyfalvára és sosem teremtődött volna olyan helyzet, ahol mi ketten találkozunk. A sors, mely pontosan tudja, hogy mi kell egy embernek, mellém szólította őt, és bár féltem tőle, féltem a házasságunktól, már nem félek.
- Ön pedig egy különleges férfi.
Ennyit szabad, nem? Hamarosan házasok leszünk, noha most még szerepem szerint egy másik férfival kötött házasságom eredményezi azt, hogy felkerestem őt, mégsem hagyhatom figyelmen kívül a bókot, és úgy sejtem, hogy talán már tudja, hogy ki vagyok. És ha nem... úgy remélem, hogy ez az egész flört nem rendszeres, csupán csak azt mutatja meg, hogy mennyire tökéletesen összeillünk, hogy talán ő is érzi azt, hogy velem a jövője kellemesen telne majd.
Mindazonáltal, hogy érzem a láthatatlan köteléket, majd egyszer szorosabbá válik, ahogy tekintetem a tekintetét kutatja, ahogy ajkait vizslatom, ahogy bizsereg a tenyerem, mert érinteni szeretném, sok dolgot nem látok, ami aggodalomra ad okot. Nem látom őt apaként, ahogy nem látom magam anyaként, holott a házasságok, melyek így köttetnek az vér tisztaságát és a megfelelő utódszámot célozzák meg, és bár úgy érzem, hogy remek vitapartner lenne, mert intelligens, jó meglátású, már-már szenvedélyes, valahogy mégsem tudom elképzelni, hogy nekünk gyerekeink legyenek, de már nem akarom, hogy elválasszanak tőle, mert a szemébe nézve látok valamit, amit nem akarok elveszíteni. Aggodalmak, pedig hivatalosan még nem is ismerhetjük egymást.
Ahogy bőre a bőrömhöz ér, érzem, hogy a pír lassan elönteni készül arcomat, és igazán akkor történik meg a dolog, amikor a szeme a szemembe mélyed, és ajka érinti a bőröm. Az aggodalmak, ahogy jöttek, aképp távoztak is, mert nem kell aggódnunk, a házasságunk csodálatos lesz, érzem, hogy képes leszek hozzá idomulni. Szemeim csillogása elárul, már nem titkolom, hogy megfogott, nem is tudnám, hiszen majd kicsattanok az örömtől, hogy olyan embert kaptam, amilyenre titkon mindig is vágytam.  
- A bűntársam lettél azzal, hogy virágot küldtél nekem. És mind a kettő csodálatos meglepetés, de tudnod kell, hogy én nem olyan ember vagyok, aki elvárja, hogy ajándékokkal halmozzák el.
Ezt nem csak úgy mondom, valóban így is van. Egy hosszú beszélgetés a világról, vélemények összeütköztetése egy kellemes vacsora mellett az otthon intimitásában sokkal többet jelent nekem annál, mint hogy mindenféle számára unalmas eseményre kelljen mennie. Én őt szeretném megismerni, és ahogy ajka a kezemhez ér, szabad kezemmel szeretve simítok végig arcán, hogy érezzen engem, hogy érezze, szeretnék hozzátartozni.
- Téged szerettelek volna látni és azt szerettem volna, hogy engem láss, úgy, ahogy vagyunk, ahogy a házasságunkba megyünk, a szüleink nélkül.
A holnap más lesz, ott kínosan ügyel majd mindenki arra, hogy tökéletes pontossággal viselkedjen, úgy, ahogy azt egy úri családban illik. A szülők, főleg az én szüleim majd őt kérdezgetik, és minden válasza után elhangzik majd, hogy én pont ideális vagyok neki, míg helyettem többnyire anyám beszél majd, abból kiindulva, hogy egyetlen rossz válasszal elronthatok egy jövedelmező üzletet. Arról nem kell szólni, hogy magas intelligenciaszinttel rendelkezem, ahogy azzal sem, hogy emiatt a viselkedésem gyakorta eltért a normálistól, csupán csak arról, hogy bár nem nőttem magasra a csípőm elég széles ahhoz, hogy erős fiú gyermekeket szüljek. Noha édesanyám csípője is igencsak megfelelt ennek, ő négy lányt szült az apámnak ezzel gyakorlatilag kihalasztva a vérvonalát, hiszen ahogy a nővéreim is, úgy a házasságot követően én is a férjem nevét viselem majd.
- Tudom, hogy sok munka lenne vele és számít a lakóközösség véleménye, de ha ők igényelnék, akkor szeretném megpróbálni, ha nincs ellenvetésed. Jó helyen fekszik, rengeteg lehetőség van benne, ahogy a tervrajzokat néztem, akár alkalmazhatnék gyakorlati félévben lévő egyetemistákat is, akiknek talán megtetszik a település és az elindított fiatalító programhoz hozzájárulhatnék ezzel.
Vetem fel a javaslatot, miközben mellé lépek, és tele reményekkel nézek körül a falakon. Én már látom készen a művet, de tudom, hogy előbb sok ámen kell hozzá.
- A házasságkötést követően hol fogunk élni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Min is aggódtam tulajdonképpen? Talán azon, hogy a holnapi ember ugyanaz lesz, akit ma láthatok, és akkor valóban könnyek között búcsúztatom majd a szabadságom, miközben az oltár felé lépkedve újra és újra elmormolom az ősi máguscsaládok fogatalmát, hogy minden szava hiteles legyen. Féltem tőle, hogy rideg lesz, hogy a tekintete az lesz, ami a képen, de nem az, a tekintete csodálatos és őszinte. Nem félek a feleségének lenni, nem félek Daróczy-vá válni. Egyedül semmiként keringtem, általad létezem, hálával tartozom neked, amiért számodra kedves lehetek. Hálás vagyok, hogy rám igent mondott, mert tudom, hogy nem én vagyok az első opció, amit felajánlottak neki, de én vagyok az első, akinél nem ellenkezett. Szeretném tudni, hogy másabbnak gondol-e, mint azokat a lányokat, akik előttem voltak, és eddig sem jutottak. Szeretném tudni, hogy vonzónak tartott-e a kép alapján, hogy látott-e egyáltalán képet rólam. Szeretném tudni, hogy most vonzónak lát-e. A gondolatra, hogy én hogyan reagáltam a képére elpirulok, mert bár szemérmes nő vagyok, szemérmetlenül cselekedtem a szobám rejtekében. Vágyat éreztem, egyetlen kép alapján, és most, hogy hallom a hangját, látom ajkai ívét, újra elönt a vágy. [...] te rendelkezel életemmel.
Nem félek a kezébe adni a sorsom, és úgy érzem, mellette nem kell félnem a fogadalom soraitól sem, hogy értékelni fogja azt, akivé váltam, akivé neveltek. Sosem éltem károsan, vagy úgy, hogy a jövendőbeli hitvesem valaha is kellemetlenül érezze magát. Nem tudtam, hogy ki lesz, vagy, hogy lesz-e valaha, mert az én ízlésemnek sosem felelt meg senki. Nem szeretem, ha untatnak, és sok ember nagyon gyorsan eluntatott. Viszont ismeretlenül házasodni, az igazán sok évnyi tanulást hordoz magában, így tudom, hogy ez a lehető legjobb döntés most nekünk, mert mire elunhatnánk egymást, már nem fogjuk tudni elképzelni az életünk a másik nélkül.
- Ugye tudod, hogy az ilyen kijelentésekkel csak azt éred el, hogy minden nap izgulok majd, hogy talán ez lesz az a nap, amikor meglepsz?
Kérdezem játékosan, de eszemben sincs valóban így tenni, kuncogva megcsóválom a fejem, mint egy jóságos asszony, aki elnézi a férjének, hogy már megint inkább sörözni menne, mint végigülni a gyereke két órás otthoni zenegyakorlását. Elengedném, mert pontosan tudnánk mind a ketten, hogy másnap egymás mellett ülve, sokkal hosszabban fogjuk ezt megszenvedni. "Egy éve se hegedül, minek neki szintvizsga?" és bár én kedvesen csitítalak, cinkosod leszek, mert én magam sem érteném, miért bántjuk azt a szerencsétlen hangszert. Rendben van, egy kicsit, nagyon kicsit, várom, hogy szülők legyünk. Nem azonnal, de tudom, hogy hamarosan kell, mert kifutok az időből.
- Én sem szeretném, ha az édesanyám holnapi viselkedéséből következtetnél rám.
Már látom is magam előtt, ahogy sorolja a diplomákat, felnagyítva mellette a művészeti értékeimet, elvégre milyen Odry az, aki nem tehetséges? Félve ugyan, de utalást tenne az Angyal családra, az unokatestvéreimre, inkább Brigire, semmint Odettre, elvégre kinek kell egy botrányhős a közeli rokonságba, aki tudjuk, hogy mivé lett, említené a türelmemet, az alázatosságomat, a jótékonyságot, azt, hogy nem érintettek még... a gondolat újabb pírt eredményez. Igaz, ami igaz, sosem engedték, hogy veszítsek az értékemből, de az nem jelenti azt, hogy nem voltak már tapasztalásaim, noha a testem mások által érintetlen, mégis megesett, hogy általam nem volt az, de vajon ezt ő is előnynek tartja majd? Bárki előnynek tartja azt, hogy elégedetten jelentik ki, a család megbízható orvosa megvizsgált, és szüzen adnak át neki? Örülni fog bárki annak, hogy a szüzességemről beszélgetünk a tökéletesen egyenlő szeletekre vágott sütemény és kávé felett? Felkészítettek a nászéjszakára és arra, hogy mi vár a házasságban, mégis, most emiatt jobban aggódom, mint, hogy anyámmal kell majd egy légtérben lennie. Az anyósom, az apósom, az apám, a jövendőbeli férjem arról beszélnek majd, hogy a nászéjszakán fog megtörténni. Másnap mindenki rám néz majd, olyan tekintetekkel, és tudni fogják, hogy a kis Lizi már nem tapasztalatlan.
- Engedelmességet kell tanulnom.
Értettem a célzást, nem illendő megelőznöm a férjem, nem szabad nélküle ilyenben döntenem. Én nem azért leszek, hogy irányítsak, hanem azért, hogy a kezét fogjam. Nem szónok leszek, nem útmutató, hanem egy váll, egy kebel, amire a fejét hajtva, megnyugvásra lel. Nem akarok befolyásolni, nem akarok olyan lenni, mint a társasági hölgyek, de valahol mégis olyanná kell válnom, hogy a férjem jó hírneve megmaradjon. Nem rombolhatom le azt, amit felépített, még akkor sem, ha egy-egy társadalmi összejövetelt követően napokon át csak próbálom kiűzni a fejemből a sok illetlen pletykát és arcom zsibbadásán túl újra, őszintén mosolyogni. Tudom, hogy őt is fárasztják ezek az események, de remélem, olykor enged majd az illem, és kicsit flörtölhetek a férjemmel. Erőt adna, már most tudom.
Arra, hogy én mit gondolok, elmosolyodom, asszonyosan csípőre csapom a kezeimet, orromat, gondolkodón, mint egy nyuszi megráncolom, és csücsörítő ajkam kissé jobbra húzom. A látvány egyszerre bájos és szórakoztató, ez a fegyverem a vitás helyzetek eldöntésében. Azt persze még nem tudhatom, hogy ő miképpen reagál rá, de én szeretném kissé megnevettetni. Holnap úgysem lehetek önmagam, az igazi kezdetet a mába kell belesűríteni.
- Bogolyfalva. Bár megtehetnénk, hogy Budanekeresden nézünk otthont, úgy vélem, az az itteni lakosoknak túlságosan elitista lenne. Szerintem az elkövetkezendő időszakban mindenképpen szerencsés volna, ha olyan polgármestere lenne a településnek, aki helyben van. Emellett, ha valóban igény van a patikára, akkor jó, ha a patikus helyben van, és amennyi előnnyel, ugyanannyi hátránnyal is jár ez, jól tudom.
Mert ha itt élünk, akkor az életünk nyitott könyv lesz. Az itt élés magával hozza azt, hogy éjjel és hétvégén is elvárják, hogy jelen legyünk, hogy nem számít, hogy Konrád férj, idővel apa lesz, hogy színházba mennénk, vagy éppen csak otthonunk csendjében élveznénk egymás társaságát, ha kell, mennie kell, és ha kell, mennem kell. Ugyanakkor ő is és én is, külön-külön és együtt is a társadalom egy szeletéért kívánunk felelősséget vállalni a jövőben munkánkkal, jótékony tevékenységeinkkel, vállalt kötelezettségeinkkel.
- Lehetne azonban mégis valami elitista benne, élhetnénk olyan házban, amit a mi igényeink szerint építenek, az új utcában, olyan telken, amely illő távolságra van a szomszédoktól, és aminek nem fehér léckerítése van. Szerintem szeretnénk ott élni. Szerinted?  
Azért próbálom szépen megfogalmazni, hogy szeretném, ha lenne magánéletünk, ha lenne időnk egymásra. Ő a polgármester, tudom, hogy nem kérhetem tőle, hogy fordítson hátat a hivatásának miattam, nem is tenném, de ha otthon van, akkor szeretném, ha velem lenne otthon és nem a szomszédokkal együtt. Kezemet rejtett zsebekbe dugva, lépek felé egyet, ajkaimon apró mosollyal.
- Most, hogy már láttál engem, nem fog elrettenteni a holnap?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Kérvények szempontjából az ember mindig azt hiszi, hogy csak a december a húzós, de ez nem igaz, a január is igen pörgős. Így most is a hivatalban vagyok, hogy nekiveselkedjek egy újabb adagnak. Szerencsére a patikát elég jól elirányítják, én többnyire csak a zárás előtti másfél-két órában érek oda, de panaszra igazán nem lehet okom. Lefoglal a munka, és azt hiszem, hogy most erre van a leginkább szükségem, főleg, mert a másik dolgot, azt, ami mindig segített, ha összecsaptak a hullámok a fejem felett, nem csinálhatom. nem lenne illendő házas asszonyként, azt hiszem, bár, lehet, hogy segítene. Azt hiszem, legyen az ember tizenhárom vagy harminchárom, bármikor is megy férjhez, ha aranyvérű, akkor nem készítik fel eléggé rá. Hogy mit lehet és mit nem? Jó kérdés. De a házasság számomra annyira intim intézmény, hogy senkitől, a saját testvéreimtől se kérdeznék olyat, ami valójában érdekel jelen pillanatban. Patthelyzet.
Egy tekintélyes iratkupacot magam előtt lebegtetve, határozott lépésekkel haladok végig a folyosószakaszon, melyben nem kellene, hogy ennyire visszhangot verjenek a lépések. Biztos megint rendetlenkedik az a fránya bűbáj, mindenképpen jeleznem kell majd a karbantartóknak.
- Ezeket átnéztem, aláírtam. Elméletileg Szélesné érkezik hozzám délután. A legfiatalabb.
Kell egy kis pontosítás, mivel egészen konkrétan hárman is élnek a városban. A nyugdíjasmaffiaként elhíresült nénik egyik legnormálisabb tagja, a fia felesége és a fia unokaöccsének a felesége, szóval nem árt tisztázni, hogy nekem mégis melyik Széles asszonysággal lesz dolgom. A recepción ülő lány új, egy kis türelmet kér, amíg előkeresi az ügyféllistát, addig van időm nézelődni, köszönök azoknak, akikkel találkozik a tekintetünk. És akkor… egy pillanatra megakad, majd továbbsiklik a pillantásom, de végül visszatér rá.
- Daróczy asszony?
Nem hallom, hogy a recepciós lány hozzám szól, annyira próbálom lekövetni a vonásokat. Nem szoktam bámulni, azonban van olyan, amikor meghökkentő a hasonlóság. Egy festményen láttam őt, majd élőben is, de élőben a sokkal idősebb kiadását. Ez biztos csak egy rossz tréfa.
- Daróczy asszony!
Kicsit  erélyesebben szól rám, amire befejezem az illetlen bámulást, és visszafordulva felé pislogok párat. Látom a felém tartott papírt, gyorsan hitelesítem, hogy valóban én várom megbeszélésre Széles Adorján feleségét. Lopva elpillantok felé. Talán mókás kedvében van a néni, és korkorrigálót ivott.
- Um, a férjem bent van?
Tudom, hogy nincs, de amíg a lány utánajár, addig nekem is van okom itt maradni, és addig kitalálhatom, hogy mi folyik itt. Csak azt remélem, hogy kívülről nem tűntem úgy, mint egy örült, elvégre az egyikünknek sem hiányzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Tévedtem. Ahogy a nevét mondják, tudom, hogy nem ismerem, vagyis de, a nevét hallottam már, tudom, hogy mi történt, sőt, rendszeresen haladok el a temetőben a sír mellett, ahol az eset történt. Az éremnek azonban mindig két oldala van, legyen az szerelem, gyűlölet, csalárdság, gyilkosság. Mindig több nézőpontot kell figyelembe venni, én pedig, ahogy nem ítélem el a rendszeresen feljelentést tevő idős hölgyet sem, úgy azt sem fogom, akinek az élete kisiklott. Miért is tenném? Az emberek élete rendre kisiklik, elég csak saját házam táján körbe pillantanom, nem kell messzebbre mennem. A lényeg szerintem az, hogy itt van, hogy küzd, hogy mindezek ellenére meg akarja tenni azokat a lépéseket, amik szükségesek ahhoz, hogy elmondhassuk: Minden megy tovább. Ezért se nézek rá máshogy, mint bármely más emberre. Én sem akarnám, hogy sajnáljanak, azt a legkevésbé.
- Ne haragudjon, hogy néztem, csak emlékeztetett egy hölgyre, akit ismerek, van róla egy festmény a fiatalkorából, mintha önről festették volna. Hirtelen összezavarodtam.
A fiatal lány visszatér, leül, majd elkezdi átnézni az aktákat, amiket hoztam neki, amit nem értek, hogy miért csinál, mert két teljesen más dolgot kéne most végeznie. A negyedik után felpillant rám, összevont szemöldökökkel.
- Ezeket aláírta már.
Én pedig, mást nem tudok tenni, mint bólintok párat, hogy valóban megtettem. Szusszanok egyet, és egy kicsit még nézzük egymást, hátra felrémlik neki, hogy mit kellene csinálnia, de látom, hogy nem.
- Egy következő adag kérelemre lenne szükségem az érkeztetettek közül és szeretném megtudni, hogy a férjem visszajött-e már. A polgármester.
Látom, hogy felcsillan a szeme, majd komorabbá válik, majd amikor pontosítok, akkor újra felcsillan, és tudom, hogy még csak egy hete van itt, és én türelmes is vagyok, ami felülkerekedik a maximalizmusomon. Újra elmegy, és én csak remélni tudom, hogy ezúttal sikerül legalább az egyiket, lehetőleg a kérelmeket abszolválnunk.
- Daróczy Elizabet, üdvözlöm. Ezek szerint visszaköltözik a településre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Tudom milyen. A figyelem. Amióta itt vagyok, árgus szemekkel figyelnek. A mozdulataimat, hogy kihez szólok, hogy mikor látszódik az utód érkezése. Nem egyszerű élethelyzet.
A múltkor majdnem a lóról rángattak le csak azért, mert azt hitték, veszélyeztetem a gyermekünk életét, pedig nincs is miről beszélni, mert a leghatározottabban tudom - megjegyzem a legnagyobb megnyugvásomra -, hogy nem várok gyereket. Viszont a figyelem, különösen bizonyos emberek figyelme mégis riasztó tud lenni, legyen az ember egy polgármester felesége, vagy egy nő, aki a bántalmazó férje elől menekült el.
- Madame Amanda is biztos így gondolná. Kevés asszony néz ki a Kalóz családban úgy, mint ő, ha jól emlékszem, sem a lánya, sem az unokája, Zsófia nem örökölte ezeket a domináns jegyeket.
Egy pillanatra persze fel kell idéznem magam előtt a lány arcát, haját, vonásait, de nem, semmiképpen sem, hiszen a bőre, a haja, a szeme, mind sötétebb, amolyan tökéletes leszármazottja az apjának, összehasonlíthatatlan, mint Amanda asszonnyal, mind Verénával.
- Zsófi tökéletes Bernáthy géneket örökölt.
Erősítem meg a fejben lezajló gondolatmenetemet szóban is. Illedelmes kislány, jó nevelést kapott, kicsit talán félénk. Mindenképpen azok közé tartozik, akik szívesen látottak, akikkel úgymond számolnak a maga generációjában.
- Igen, tudom. A férjem mesélte az esetét, remélem, hogy a jövőben nagyobb oltalmat tud nyújtani a településünk, mint a múltban.
Tudom, hogy mi történt, hogy hogyan végződött a házassága. Elképzelni se tudom, hogy milyen lehet az élet egy bántalmazó kapcsolatban, az állandó rettegésben. Már tudom, hogy Konrád is tud türelme vesztett lenni, de én nem rettegek tőle, hiszen okkal viselkedett úgy velem, ahogy. Azon az estén tiszteletlen voltam vele, nem a neveltetésemnek megfelelően viselkedtem.
- Ha bármiben tudok segíteni, keressen bizalommal, vagy, akár a titkárnőmet, ő is készséggel áll a rendelkezésére, majd jelzem neki.
A lány visszatérve egy újabb köteget hoz, és látom rajta, hogy eléggé meg van rémülve, amit hirtelen nem tudok hova tenni, csak amikor kimondja, hogy Konrád nem ért még vissza, akkor látom rajta, hogy emiatt volt ideges, vagy talán a reakcióm miatt? Minden nap egy új meglepetés.
- Köszönöm, azt hiszem, kénytelen leszek hazavinni a munkát vagy időpontot kérni hozzá.
Jegyzem meg mosolyogva, a már jóval kisebb köteget magamhoz ölelve.
- Örülök, hogy találkoztunk, és kérem, tényleg keressen, ha segíthetek. Akár házat találni, akár bármiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Vicces az, amikor az ember egy évnyi házasság után jön rá, hogy rossz lakcímen lakik. Sőt, ezt nem is ő veszi észre, hanem közlik vele. Egészen eddig nem tűnt fel, hiszen ennyi idő után az ember már nem nézi sóhajtozva a lakcímkártyáját, és valahogy ez sosem vált ingeremmé, vagyis, nem nagyon társítottam nagyobb figyelmet hozzá. Van kulcsom és a férjem is oda tér haza, így minden rendben volt. Fel sem merült bennem, ám, amikor hivatalos ügyet kellett intéznem, én ezt kivételesen Bogolyfalván kívül kellett megtennem, kiderült, hogy egészen konkrétan tizenkilences helyett tizenhármasban lakom, vagyis a Farkasházy testvérpárral.
Nos, ez valahol vicces, valahol szörnyen kellemetlen, én viszont az első felé húzok, és meglepően jól szórakozom rajta. Még egy, amúgy meglepően ízléstelen viccet is ellőttem, amikor megjegyeztem Teodornak, hogy mindegy, hogy hova vagyok bejelentve, hiszen technikailag most minden a férjemé, és én vagyok a first lady. Illetlen tudom, és egyáltalán nem is gondoltam komolyan, az én szám nem szokott ilyet elhagyni, de mulatozásom során kijelentettem ezt, őszinte vidámsággal. Természetesen nem gondoltam komolyan, és nem is szerettem volna megtartani azt a lakcímet, hiszen, a későbbiekben mindenképpen szükséges lesz az, hogy átjelentkezzek, furcsa lenne, ha nem tenném meg azonnal, csak jóval a kiderülése után.
Így hát, ezen a kellemes, átmeneti, de inkább napos és emelkedett hőmérsékletű napon, alig két nappal a kiderültése után én magam is belépek a hivatalba, de most nem dolgozni készülök, hanem korrekciót kérni a lakcímemet illetően. Szintén meglepően mókás, hogy a kezemben tarott papíron a férjem aláírása van, aki újfent hozzájárult ahhoz, hogy beköltözzek hozzá, a közös otthonunkba. Milyen kedves tőle. Mosolyogva, számos köszönés közepette foglalok helyet, hogy kivárjam a sorom, eszembe se jut előzni, hiszen mindenki ideje fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Várakozás közben többször rápillantok a papírra, és még mindig megmosolyogtat a gondolat, hogy ez hogy kerülhette el ennyi sok hónapon keresztük mindenki figyelmét. Viszont ez most okot adott kicsit még többet mosolyogni, nem mintha eddig ne lett volna okunk. Rendben van minden, csak adott még egy kis pluszt. Én legalábbis így gondolok most erre.
Amíg várakozom, természetesen nem csak a rózsaszín kis papírt nézem, hanem azért figyelemmel kísérem a környezetemet is. Az ügyintézés láthatóan gyorsan halad, akik itt vannak, nem hőzöngenek, nem tolakodnak, nem sóhajtanak hatalmasakat, ami azért megnyugtató. A figyelmemet pedig nem kerületi el a kislány sem, aki begipszelt lábbal közlekedik. Milyen érdekes, hogy a gipsz és nem valamilyen bájitalos kúra mellett döntöttek. Mondjuk az biztos, hogy néhány képességét ezáltal kiválóan fejleszti, de én magam, talán a szakmám okán nem vagyok annyira híve a másik szenvedtetésének, abban az esetben, ha van egy könnyebb megoldás is. És mint tudjuk, a csontok összeforrasztásánál van.
Kicsit elmerengek ezen a gondolaton, így csak akkor kapok észbe, amikor megfordul, és elindul visszafelé. Az intenzívebb mozgásra felpillantok én is, és mielőtt elérné a széket, igazítok egy kicsit a piros ruhán, ami szétterült, amikor helyet foglaltam. A lábaimat jobban magam alá húzom, hogy ne akadályozzam. Nem szoktam a lábaimat egymáson áttenni, hanem a bokámnál keresztezem őket, így sokkal könnyebben tudom nem útba tenni őket, és csökken az esélye annak is, hogy esetleg kivillanna bármi is. A polgármester feleségeként és Odry lányként is fontosnak tartom, hogy semmi kompromittáló ne történhessen velem.
- Mi történt?
Kérdezem kedves hanggal és mosollyal az arcomon, miután megvártam, hogy vagy egy percet üléssel töltsön el, nem akartam rárontani egyáltalán, addig a bejelentő papírt fixíroztam, mint aki azon gondolkozik, hogy minden aláírás megfelelő helyen van-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Figyelem a lányt, ahogy már-már könnyedén mozog a gipsszel. Mondják, hogy az ember idővel hozzászokik, és könnyebbé válik a számára a vele való mozgás, de azért nem kérni a gyors gyógyulásból ez nekem furcsa. A készítményekről tudom, hogy jók és hatásosak, elvégre van pár év tapasztalatom a bájitalok kapcsán, és hát egy fél patikát is üzemeltetek, szóval elvileg ismerem azokat a módokat, amelyekkel ez nem volna más, csak egy aprócska, kellemetlen eset. Én magam szeretem a gyors gyógyulást, de más lehet éppen leli örömét, ha megfigyelheti teste változásait. Ezért vagyunk csodálatosak, a különbözőségeink miatt.
- Igaz, látszik, hogy profin kidekorálták. Habár az ember azt hinné, hogy ennyi színhez nehéz öltözni, de valójában jó ránézni az összképre.
Dicsérem meg a mai szettválasztását. Azt hiszem, érződik kicsit, hogy én magam még nem vagyok szülő, nem tudom, hogy hogyan kell olyan gyermekien szólni a másikhoz, hogy az ne legyen túl hivatalos. Okok, amiért félek az anyaságtól. Konrádról tudom, hogy ő lesz az ész a nevelésben, a határozottabb fél, az, aki lefekteti a szabályokat és be is tartatja. Nekem kell lennem a szívnek, annak, aki öleli a szidott gyermeket, aki babusgat, kényeztet, de egyelőre még nem tudom elképzelni magam ebben a szerepben. Lehet, hogy hidegek vagyunk, mint a brit királyi család, és a végén mi is ott kötünk ki, hogy botrány éri a botrányt, de azért remélem, hogy nem. Egy gyerek. Kimondatlanul is ennyiben állapodtunk meg, és mind a ketten tökéletesen elégnek gondoljuk. Egy fiú, aki tovább viszi a Daróczy nevet. Tökéletes felállás a miénk, és ha nem is állandó szerelem, de vágy, szeretet, kölcsönös elfogadás és tisztelet játszanak a házasságunkban, és az év nagy részében tökéletes a dinamikánk és a harmóniánk. Szeretem a házasságunkat, a férjemet.
- Nem, vagyis, nem teljesen. Lakcímkártya. Egy év után derült ki, hogy nem a férjemhez, hanem a legjobb barátomhoz vagyok bejelentve, és mielőtt ebből vicces félreértések keletkeznének, kijavíttatom.
Felemelem a papírt, ahol igen mókásan néz ki, hogy a ház tulajdonosának, és a műveletet engedélyezőnek az aláírása egyezik, de ilyen ez, amikor az ember a város első emberéhez megy hozzá. Be is kellett vetnem a legszebb mosolyom, hogy soron kívül aláírja nekem a papírt. Na jó, csak egy picit, de megtette, szóval most itt vagyok.
- A törött lábból és a makacsságból úgy tippelem, hogy Eridonos vagy. Én is abba a házba jártam régen, az őskorban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem vagyok az a nagy sminkelő, de mostanában valahogy nem alszom olyan jól, mint régebben, így ha tetszik, ha nem, muszáj volt egy kicsit több időt szakítanom arra, hogy arcom normálisan nézzen ki, és ne következtethessen senki semmire. Mert mindenki következtet mindenre, igazából mindegy, hogy mit csinálsz. Nekem pedig, aki amúgy is utálja a hirtelen jött, váratlan és nagy volumenű változásokat az életében, eleve egy teljesen új szerepkört, egy új életet kell elsajátítanom. Azt az életet, melyet eddig igaznak hittem, meggyőződéssel igaznak mondani úgy, hogy tudom, nem igaz belőle semmi. Hazudnom kell, nekem, aki sosem tettem ilyet, vagyis egyszer, de az is csak egy ártatlan füllentés volt, amit igazából tudom, hogy Teodor nem hitt el, de nem beszéltünk róla többet. Valami olyat teszek most, ami nagyon távol áll tőlem, egy férfiért, akinek odaadtam a testem, a lelkem, az életem. Valakiért, akit úgy szeretek, hogy tudom, ő maga az érzésre képtelen. Fogalmam sincs még arról, hogy vajon a túlélésre játszom, vagy arra, hogy az a kis naiv rész, ami még bennem van, győztes helyzetet teremtsen. Talán ostoba vagyok, hogy feltételezhetem, még nyerhetek, de tiszta szívemből hiszem, hogy ez lehet mind a kettőnk számára gyümölcsöző a jövőben.
Szóval lényegében amiatt, mert sminkeltem, vagyok pár perc csúszásban, de véleményem szerint még simán behozható a lemaradás. Gyakorlatilag profin képes vagyok átszelni a fél várost magassarkúban gyorsabban, mint azok, akik lapostalpúban közlekednek, és még csak meg sem izzadok. Ez az én szuperképességem, azt hiszem.
- Dicsértessék. Hoztam csokoládét a csomagokba, mert a boldogságnak nem szabhatunk határt.
Mosolyogva nyújtom át az egyik odalépő lánynak a nehéz szatyrot, majd ujjaimat összefonva pillantok fel a férfire, egy kedves mosoly kíséretében.
- Néhány perc múlva megérkezik a lista, megkértem Zsófit, hogy még egyszer ellenőrizze le a családokat. Amikor utoljára láttam, harminchat család neve szerepelt rajta. Megvárjuk, vagy kezdjük el összerakni őket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az első pillanatokban csak kapkodom a fejem, és nézem a rendet a káoszban. Külső szemmel nyilván sokan azt feltételeznék, hogy itt semmi sincs a helyén, hogy mindenki kapkod, senki se látja a történet végét, hogy az egész egy őrült ámokfutás, ám kintről belépve a belső körbe, egyből a helyére kerül minden. Nekem legalábbis. Szeretek rendszerben gondolkodni, sokkal könnyebb, még akkor is, ha azt mondják, az életet nem lehet úgy élni, hogy mindennek megvannak a maga határai, és mindent kategorizálsz, mert a pillanat meg a meglepetés ereje sokkal üdítőbb.
Volt meglepetésben részem, nem is olyan régen, egy negatív terhességi teszt, meg egy őszinte férj társaságában. Azóta se tudom, hogy elég erős leszek-e én ehhez, de abban biztos vagyok, hogy nem szeretem a meglepetéseket továbbra sem. Viszont boldog elégedettséggel tölt el az, hogy a férjem bízik bennem, már amennyire ez az érzés benne megvan, de mégis, szeretek így gondolni az esetre és a helyzetünkre. Bízik bennem, elmondta a titkát, én pedig maximálisan mellette állok, és amellett, hogy ezt a bizalmat a továbbiakban is kiérdemeltnek tekintsem. Csak nem egyszerű, de hát kinek az?
- Doboz, határozottan. A zacskó olyan olcsónak hat, a doboz zártabb, meglepetésnek ható. Esetleg, elmehetnék venni még csomagolópapírokat, és bevonhatnánk őket, akkor a gyerekeknek is okozhatnánk örömet azzal, hogy igazi ajándékot kapnak.
Gyerekként szerettük az ajándékokat, emlékszem, minden évben tippeltük a csomagolópapír színét, mintáját, és, bár nagyon szentimentálisnak tűnik, de én minden évből eltettem egy darabot. Sosem volt egyforma egyik évben sem. Ezt szeretném majd a saját gyerekemnél is kialakítani, szeretnék neki minél több emléket adni, amibe kapaszkodhat, ami fontos lehet neki. Ha egyszer megérkezik, akkor pedig a legboldogabb kisgyerekké tenni.
- Az ünnepi időszakban szeretnénk a családokat megvendégelni. Melyik lenne szerinted a jobb, ha minden nap lenne egy család, akikhez elmegyünk, beszélgetünk velük, vagy egy közös vacsora? Én az előbbit tartom jobbnak, mert szerintem akkor jobban megismerhetnénk a problémákat, de te ebben jobban benne vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Bárcsak! Irigylem a legilimentorokat, sok szempontból megkönnyített életet élnek.
Nekem sosem volt hajlamom rá, hogy az ilyen föld feletti dolgokat űzzem, és nem vénségemre fogok nekiállni elsajátítani ezt, mert még mindig túl földhözragadt vagyok. Én jobban szeretem a kézzel fogható dolgokat, mint a bájitalok. Tudom, hogy miből és miért lesz az, ami és, hogy miképp alakul ki a hatásuk. Viszont határozottan irigykedem olykor, mert sokkal egyszerűbb lenne a férjem fejébe is belelátni, hogy lássam, egy-egy pillanatunkat hogyan is éli meg. Fun fact: Nem lenne jó, és nem tenne jót szegény nőnek, még akkor sem, ha most még hiszi, az a kevés rózsaszín köd, amit néha a férje varázsol valódi. Szegény kicsi őzike lány, elég komoly csapdában van, és a legrosszabb, hogy rendszeresen elhiszi, nincs bajban.
- Ez kiváló alkalom a fiataloknak a bűbájgyakorlásra. Mivel alapvető és nem balesetveszélyes bűbájokról beszélünk, ráadásul egy mágustelepülésen, nem hiszem, hogy ezzel gond lenne, de ha mégis, én elrendezem.
Az ilyenekbe nem szokott a minisztérium belekötni, sokkal inkább arról van szó, hogy amikor egy-egy átok, vagy testi sérülést is okozható bűbáj, vagy bűbájsorozat hangzik el, illetve olyan helyen, ahol a muglik ezt követően tátott szájjal bámulhatnak, hogy mégis mi történt az elmúlt pillanatokban.
- Ez egy nagyon jó ötlet, beszélek Konráddal, elmondom neki, hogy mit szeretnénk, és biztos vagyok benne, hogy támogatni fog minket. A titkárnője, Zsófia valójában az én titkárnőm is, ő egészen biztosan segíteni fog nekünk, precíz lány, jogot végzett, így elég sok akadályon át tudunk majd jutni egyszerűen.
Nem mintha szeretném még leterhelni őt, de úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben kifejezetten terápiás célzattal van jelen nála a munka, és nem tudom, hogy az elmúlt év tragédiái, a lánya jelleme, vagy éppen minden is egyszerre okozza-e ezt. Viszont tudom, hogy milyen az, amikor az ember belemenekül valamibe, én is van, hogy megteszem.
- Ez egy nagyon jó ötlet, és szívesen is tevékenykednék benne, de az elnökséget nem vállalnám, mert van egy projektem, aki jó pár évre le fog kötni.
Mosolyodom el szélesebben, és lopva a hasamra simítom a kezem. Tudom, tudom, ilyenkor még nem szabad elmondani senkinek, de ha valakinél a titkok jó helyen vannak, ő Balázs, így nem félek attól, hogy kitudódik egyelőre még nem látható kis titkunk, mely hamarosan az egész ruhatáram lecserélésével jár majd.
- Sziasztok! Minden apróságnak nagyon örülünk, hiszen jó célt szolgál, de amit hoztatok, több is, mint apróság.
Hiszen nem is csak egy-egy darabról beszélhetünk, ami azt mutatja, hogy a fiatalok nagyon is törődőek, ami nagyon jól esik, hiszen ilyenkor kiemelten fontosnak tartom, hogy szép ünnepet adjunk mindenkinek. Érkezik két magasabb fiú, ikrek, még a hajuk állásában sem lehet megkülönböztetni őket, és, ha átadják nekik az adományokat, elviszik őket.
- Természetesen, sőt, éppen most kezdtük el tervezni, hogy komolyabb formába vinnénk át az adakozást, hogy minél többen tudhassanak róla, és legyen egy központi hely is hozzá. Ha bármilyen kérdésetek van, nagyon szívesen megválaszoljuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Már nem titok, de még nem is látszik annyira nagyon, hogy egyértelmű legyen, mi minden is zajlódik bennem, hogyan formálom a magam kis emberét. Mert bizony, egyre bizonyosabbá válik, hogy a baba odabent tökéletesen jól érzik magát. Én pedig őt formálom. Egy kis Konrádot, mert édes Merlin szépen kérlek, ha már terhes lettem, legalább fiú legyen. Habár, véleményem szerint azzal sem lenne semmi baj, ha egy kis Lizi lenne, csak legyen fiú, igen, az mindenképpen fontos volna. Tekintve, hogy egyikünknek sem volt végcél a gyerek, ám a helyzetünk miatt nincs választásunk, megállapodtunk, hogy egy utóddal rendelkezők leszünk. Nem hiszem, hogy jól állna nekünk több gyerek, különben is, a harmincas éveink közepén vagyunk, szép teljesítmény ez, én azt mondom.
Ahogy az mások szerint várható volt, én meg reménykedtem, hogy valóban így lesz, nálam el is indult a kötődő - védelmező folyamat. Szeretem a kisbabámat, szívesen érintem meg a finoman gömbölyödő pocakomat, és beszélgetni is szoktam vele. Néha meséket mondok, máskor elmondom neki, hogy mit csinálunk aznap, vagy, hogy éppen mit eszünk, mit érzek. Tudom, hogy még nagyon pici, de egyszerűen teljesen megváltoztatott, a jó irányba. Egy ideje indokolatlanul sokat mosolygok, és olyan vagyok, mintha egy picit lelassítottam volna a világhoz képest. Még aktívan dolgozom, de már fokozatosan adom át a feladatokat másoknak.
Mint ma is, amikor alig várom a tanács frissen megválasztott tagját, hogy megérkezzen, és el tudjak mondani neki mindent, ami ebben az irodában történt. Tudtam, hogy egy nap majd félre kell tennem a munkát, de olyan furcsa, hogy most ténylegesen meg is történik, és mint a mugli filmekben oly jellemző, én is fogom a személyes holmimat, a kis növényeimet, és barna kartondobozba pakolom őket. Pihennem kell, előkészíteni az életet a gyermekünknek, és közben megtenni mindent, amit eddig megtettem a háztartásunk gördülékenysége érdekében. Nem beszélünk otthon sokat erről a helyzetről, van és kész, de nincs semmi negatív, semmi megjegyzés, nem kell ebbe semmi pluszt belelátni, én se látok bele, mert nem vártam az ismereteim fényében, hogy Konrád végig olyan lesz majd, mint mások, akik más érzésekkel vannak a várandóság iránt. Rendben vagyunk, de azt hiszem a tény, hogy most a munkámat hátra kell hagynom, kicsit elszontyolított, és most éppen mindent, amit nem úgy élünk meg, mint mások, azt borongósan értékelem. De ezek a kis hullámok egyszer-egyszer törnek csak rám, és vissza is térek utána a normálisba. Kis, pici, kellemetlen kilengések. Nagy levegő, és addig is, amíg várok, az ablakon át beszűrődő kis napfényben sütkérezés. Szép nap a mai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A térre néző ablakok előnye, hogy az ember láthatja a település legfontosabb pontjának eseményeit, és hátránya, hogy bizony nagyon könnyen ott tud ragadni, hogy nézze, ahogy az ismerős alakok haladnak, ki-ki a maga dolgára. Itt minden van, szerelmek és szakítások, jó időben a kinti padokon ebédelő alkalmazottak, gyerekcsoportok, mint például most is, akiket úgy néz ki, hogy egy kis városismereti versenyre hoztak ki. Sétáltatnak háziállatokat, szaladnak a vonatra, minden, amit csak az ember el tud képzelni. A mindenbe pedig Krushnic Dimitri is beletartozik, aki éppen most érkezik meg. Ajkaimon halvány mosoly jelenik meg, ahogy leparkol, és vígan nézem, ahogy páran lelassítanak a látványára. Határozottan közeledik a tavasz, az érzelmek elkezdenek virágba borulni.
- Szerintem itt nem lehet olyat csinálni.
Fordulok el az ablaktól mosolyogva, érezve minden illatot, ami alkotja őt. Észrevettem, hogy mostanában sokkal jobban tetszenek az erősebb, szagosabb illatok, így a mosolyom minden egyes olajos szippantással csak szélesebbé válik. Ellépve az ablaktól felé indulok.
- Szia, mindent előkészítettem, és össze is csomagoltam, így már most teljesen birtokba veheted a helyet. Mindent felcímkéztem, a lezárt ügyeket átpakoltam, a folyamatban lévőket egy helyre összesítettem, és csináltam nekik leírást. Hogyan szeretnéd, hogy most átbeszéljük őket, vagy előbb inkább átolvasod, és utána beszéljünk?
Most még nem érzem szükségét annak, hogy ne legyek itt, azonban az egy ésszerű gondolat, hogy idő kell az átállásra. A fontosabb emberekhez még mindenképpen bejövök, átadom nekik Dimit, megbeszélünk mindent, hogy érezzék a törődést, és, hogy biztonságban vannak. De csak napi pár órára, maximum. Ígérem. Inkább ide célszerű amúgy is ebben az állapotban, és nem a patikába mennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Jogos.
Mosolyodom el finoman, mert lássuk be, valóban az lenne a leghelyesebb, ha először egy általános tájékoztatást adnék arról, hogy milyen munka is folyik itt, ezen a részen. Fejben minden nagyon szépen megvan, csak azt hiszem, kezdek egy kicsit szétszórttá válni. Fogalmam sincs, hogy mi minden fog történni, a negyedik szakkönyv után elvesztettem a lelkesedésemet az iránt, hogy az állapotom drasztikus romlásáról olvassak. A magamfajta nem vicces kis kihívásnak éli meg azt, ha például elfelejt dolgokat, vagy éppen az éjszaka közepén elkezd arra vágyódni, hogy vonatsínt nyalogasson. Szeretném hozzátenni, hogy ha ilyen vágyaim lesznek, akkor ráadásul egyedül kell majd elmennem a sínekhez, mert az biztos, hogy a férjem nem lesz nyitott a gyermeke hóbortjaira.
- Minden, ami szociális ügy, ide érkeznek be a kérvények, lakásokra, étkezésre, tandíj mérséklésre. Egyszeri segélyekre. Ha valakinek le kell dolgoznia a tartozását vagy a büntetését, akkor is ide küldik. Akik idejönnek, rövid időn belül ismerősek lesznek, mivel ugyanazok. Főleg, akik a segélyért jönnek és a ledolgozásért. Velük többnyire kerti munkákat végeztettem, kerítésfestést, van egy felügyelőjük is, aki nézi, hogy dolgoznak-e, és aki behozza neked a papírokat.
Miközben beszélek, ösztönösen mutogatom a polcokat is, hogy hol mi helyezkedik el. Egy kicsit mániákus érzést kelthet, hogy az ügyek csoportjuk szerinti ABC rendben, és a csoporton belül szintén ABC rendben vannak, komoly figyelmet szentelve annak, hogy minden ügykör azonos színű mappákat rejtsen. Nos igen, az ember, ha így nő fel, ragaszkodik önmagához a későbbiekben is elég rendesen.
- A kérvényeket a tanács bírálja el, de te teszel javaslatot az elfogadásra a benyújtott anyagok által. Van egy részletes lista a felső fiókban, hogy mi kell hozzá. Emellett van egy Zsófiánk, aki mindent is tud. A férjem titkárnője, illetve az enyém is volt, és megkértem, hogy neked is segítsen be. Jogi végzettsége van, nagyon precíz és pontos, ha mondasz egy ügyet, minden eseményt tud vele kapcsolatban, szóval rá is tudsz támaszkodni. Meg rám is, tényleg, nyugodtan, már most frusztrál a gondolat, hogy pihennem kell.
Pedig milyen jól fog az még jönni, ugye? Mindenki ezt mondja. Én jelen pillanatban a kis fáradékonyság mellett még nem sok mindent vettem észre. A bőröm nagyon szép, mindig mosolyoghatnékom van, és persze elkezdett a kis trónörökös jobban látszani.  
- Köszönöm. Lassan elrejthetetlenné válik. Remélem Erzsike nyeri a fogadást a nénik közül. Ők már akkor terhesnek hittek, amikor még házasok se voltunk.
A mosolyom kiszélesedik, ahogy megérintem a pocakomat. Mondom, mint akit kicseréltek, a mi nem akarunk gyereket, "csak kell"-ből egészen átváltottam egy izgalmas és reményteljes vágyakozó-várakozó nőbe. Egy terhesség, egy gyerek, de ő több lesz, mint tökéletes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nagyon szeretem a rendet és a szabályokat.
Talán kicsit túlzottan is. Amikor egy házaspár szülővé válik, akkor az emberek már vagy biztosan tudják, vagy erősen sejtik, hogy melyik fél lesz az engedékeny és melyik a szigorú. A mi kicsi fiunk azonban elég nagy bajban van, ugyanis Konrád és én eléggé szigorúak, határozottak, rendszerszemléletűek vagyunk. Szeretjük a rendet, a fegyelmet. Ezért is félek annyira attól, hogy boldogtalan lesz a kicsi, hogy megszületik, és akkor sem leszek képes engedni a merevségből. Persze csináltam már olyan dolgokat, amiket a könyvekben írtak, olvasok neki rendszeresen mesét, beszélgetek vele a napi eseményekről, érzésekről, emberekről, akiket majd ismerni fog, akikkel sokat fog találkozni. A nagyszüleiről, a szomszédokról, Teodorról, Imoláról, Elektráról, mintha már most is teljesen velünk lenne. A terhességem első felének végén járok, és a hetek alatt nagyon sokat enyhültem, de az, hogy rossz anya leszek, valahogy nem akar elmúlni. Vigyázni fogok rá, szeretni nagyon, ezek a dolgok pedig megnyugtatnak.
- Van lista arról, hogy a visszatérők hol voltak eddig. Ebben a kék mappában vannak, külön személyekre szedve, itt az anyagukban megtalálható, hogy ki hol volt. Egy-két nappal az érkezésük előtt mindig kapsz majd hivatalos levelet, hogy érkezni fognak.
Leveszem a kék mappát, az asztalhoz lépek vele. Felnyitva látszik, hogy van, akinek egész vékony az anyaga, egy, maximum két kihágással, míg mások igen gyakran fordulnak meg itt.
- Itt van például a Kálmi aktája. Nem összekeverendő a Kálmánnak vagy a Kálmánkával. Ők egy család. Gyerek, apa, nagybácsi. Az alkoholfogyasztásuk miatt rendszeresen összeverekednek egymással. Kálmi a legnyugodtabb, őt nyugodtan lehet az előkészítőhöz is küldeni parkrendezésre, de szeretik a menhelyen is. Az apja és a nagybátyja viszont nem dolgozhatnak együtt, azt itt fel is írtuk. Viszont nagyon tehetségesek a fák gondozásában, és a karácsonyi időszak után szépen tudják elbontani a díszítést. Hidd el, akkor is lesz velük dolgod. Ó és Kálmán meg fogja próbálni eltusolni a büntetését, felajánlj majd cserébe mindent is, én üveges tekintettel szoktam ránézni, és akkor tudja, hogy nincs esélye.
Vicces család, már akkor is vicces volt, amikor kiderült, hogy Kálmán és Kálmánka akkor lettek rokonok, amikor Kálmán elvette a másik nővérét, Idát. Ida velük ellentétben nagyon tisztességes és dolgos asszony, a vegyeskereskedésben dolgozik. Nagyon szép nő, hosszú szőkésbarna haja van, és porcelánfehér bőre, nagy kék szemei. Az öccse ugyanez, leszámítva az alkohol okozta romlást, és a kis Kálmi szintén, akit ha nem vinnének bele a rosszba, még vihetné is valamire.
- Kérlek, zavarj. Én csak örülök neki, ha hasznosnak érezhetem magam. Gyorsabban telik az idő, és a gyerek is hozzászokik, hogy az anyja nem az a nyugton ülő, kötögetős fajta.
A megjegyzésre elnevetem magam, mert valóban igaz, mindig azt nézik, hogy egy beszélgetéstől kerekedik-e már a lányok hasa, az egész kicsiké is, ha mindenki valóban terhes lenne, aki valaha egy fiúval beszélgetett, nem csak város, de lassan külön ország is lehetnénk.