A két delikvens
Vissza a kastélyba? De hisz még fiatal az este! Az egyik ház árnyékában álló férfi is így gondolja ezt, csóválja is a fejét. Mikor ő járt ide, minden adandó pillanatot kihasználtak, amit nem a kastély falai közt kellett tölteniük.
- A rellonosok se a régiek már- motyogja a bajsza, ugyanis tudja, hogy a lány prefektus, a vele tartó férfi pedig a házvezető helyettes. Képletesen vállat vonva, veszi elő batyujából a fiolát, hisz tervei vannak a két varázslóval, vagyis nem kimondottan velük. Tesztelni akar valamit, amihez bizony nyulak is kellennek. Nem feltétlenül kell meglepődni azon, hogy ilyen radikális módszerekhez folyamodik, mindig is a könnyebb utat szerette járni, és mennyivel egyszerűbb így, mint órákon átkönyörögni nekik, hogy segédkezzenek.
Kinyitja a fiolát, amiből fekete füst száll fel, célba véve a mit sem sejtő párt. Ők csupán annyit érzékelhetnek, hogy hirtelen sötétebb lett, ugyanis a füstnek szaga nincs. Ennek ellenére, még csak fel se tudják fogni a történteket, egy hangos kacajt hallanak, és el nyomja őket az álom.
Mihelyst felébrednek, és visszanyerik a tudatukat, az első, amit tapasztalhatnak, hogy nem azon az utcán vannak. Azt nem tudhatják, hogy de igen, csak épp az idő nem passzol. A füst ugyanis visszarepítette őket a középkorban, ahol a varázslók még igen csak elszigetelődve éltek. A pálcájuk - már ha náluk volt-, ugyan most is ott van, de azt használni képtelenek, és egyéb módon se ajánlatos a varázserő fitogtatása, mert az ki tudja, milyen következményeket vonhat maga után.
De ha ez még nem okozott nekik elég sokkot, ideje végig nézni magukon. A ruhájuk sem az, ami rajtuk volt, de talán jobb is így, legalább nem vonják fel magukra a figyelmet.
- Kisasszony, kisasszony! Minden rendben? Az Úr talán molesztálja kegyed?- fut oda rögtön egy húszas éveiben járó férfi, aki egyből a kezét nyújtja Lyrának, miközben gyilkos pillantásokat vet Serenre.