Kincskeresők hada és a nemvadak otthona
Zárt ajtó fogad bennünket, de Rellonos táramnak hála ki lesz hamar előttünk tárva. Belépünk mindnyájan és szemünket végigvezetjük a helységen. Ki kell suvickolnunk, mi sem könnyebb ennél én megyek a macskákhoz legott. Mióta a cicám Éjfél eltűnt nagyon hiányom támadt egy kis dorombolás után.
Lassan meglelünk minden betűt, az utolsó épp elém vetül. A szél hozza vagy ki tudja de oda kerül. Megfogom a fecnit és fennhangon kiáltom oda társaimnak, akikkel kincsünket keressük, hogy nálam a végső részletünk.
- Megvan! Megtaláltam! Az A betű az!
Felsorolja egyikük, a kerekesszékben ülő kedves arcú Levitás a többi betűt sorban és én már rendezgetem is őket agyamban gyorsan. N, K, R, L és egy A. Ez más nem lehet mint a KNARL. Beugrik a süni forma fura állatka.
Elmosolyodom és egy fekete macsekkal a karomon odaoldalgok a bandához, akik a megoldáson rágódnak. Nagyon jó lesz végre megint babért aratni, a rímes részem is jól illett a többiekéhez és úgy láttam tetszését is elnyerte némelyeknek, szóval megint szólásra nyitom számat és regélem a megoldásocskánkat.
- Knarl, a megoldás a KNARL lesz ez tuti.
Rávetem tekintetem a többiek arcára és várom, hogy megjelenjen a várva várt következő jel, mely kisvártatva ott is terem. Nagyon megörülök, mert eddig nem nagyon voltam egy húzóember, kivéve persze a szorgalmi írást. Abban jó vagyok, becenevem Stréberke is lehetne, de nem érdekel én a tudást sokkal többre tartom az erőnél.