Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az utóbbi hét segített. Hogy ott volt Albert, és nem kellett gondolkodnom a jövőn. Pedig legszívesebben csak elbújtam volna a könyveim mögé. Meglepő, ezt csinálom évek óta. Most mégis jó. Talán épp ezért is hagyom, hogy Albert ma este úgy vezessen, ahogy szeretne. Bízok benne. Jobban, mint kellene. Szívem kihagyott egy ütemet, ahogy ujjai enyém közé kulcsolódtak. Egy pillantást még hátra vetettem, jelezni akartam Summernek, hogy fedezzen, de mielőtt megtehettem volna már ajtón kívül voltunk. Elintézik. Biztosan nélkülem is menni fog a zárás.
Furcsán viszketett a bőröm a furcsa érzéstől, hogy kéz a kézben sétálok valakivel. Hogy ennyire közel van hozzám, bár Albert már hónapok óta feszegette a határaimat, mindig egy kicsit kijjebb tolva őket.
- Most az Oroszlán van fent. Az az aszcendensem - jegyeztem meg, bár őszintén most a csillagászat érdekelt a legkevésbé. Főleg mikor megláttam a romantikus helyszínt. Anélkül reagált a testem, hogy tudatában lettem volna. Olyan rémisztő volt. Megtorpantam, és kezemet elhúzva próbáltam értelmezni a történéseket. Hát ezért volt mostanában olyan sokat a kocsmában?
- Én...én... - próbáltam kinyögni valamit. Nem álltam készen. Féltem. Mégis szerettem volna, hogy igaz legyen. Így inkább csak az egyértelmű taktika mellett döntöttem: húztam az időt.
- Albert mi ez? - néztem fel rá egyszerre könyörögve, hogy a helyes választ adja, és mégse. Csak mutasson egy kis utat újra, ahogy egész múlthéten a gondolataim elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az egész szituáció nagyon szürreális. Mi ketten a csillagok fényében a piknikkel. De talán még ennél is inkább az, ahogy Albert fogja, és nemes egyszerűséggel behajítja az egészen a tóba. A szám elé kaptam a kezem csodálkozásomban, aztán csak szimplán elnevettem magam. Mert nem bírtam. Talán ennél romantikusabbat még nem is tettek értem.
- Nem csináltál semmit rosszul, ezt... - mutattam a tó felé. - ...ezt igazán nem kellett volna. Semelyik részét - ingattam a fejem, még mindig hitetlenül. Aztán...rák. Az összes Asztronómia órán tanult tudásom előjött egy pillanat alatt. Match made in heaven. A francba.
- Persze, hogy meghallgatlak. Mindig meghallgatlak - léptem mégis közelebb hozzá. Az idegessége még mindig kételyekkel árasztott el, de... a barátom volt. Az egyik legjobb. És amennyiszer meghallgatott az utóbbi időben az volt a legkevesebb, hogy én is megteszem ezt érte. Akkor is, ha nem fog tetszeni a végkimenetel.
- Gyere - fogtam meg újra a kezét, és kihúzva a stég széléhez leültem a fára. - Talán egyszerűbb, ha az elejénél kezded - próbálkoztam, továbbra sem elengedve a kezét, csak hogy tudja, nem futamodom meg. Akkor se, ha minden idegszálam azt mondja, hogy tegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az a fajta ember vagyok, aki halkan emészti az információkat. Nem volt ez mindig így, de megtanultam előbb gondolkodni, és utána kinyitni a szám. És úgy érzem, Albertnek épp erre van most szüksége.
Először fel akartam háborodni, hogy valamiről utoljára szerzek tudomást. Nem szerettem információk hiányában lenni, talán ez az elsődleges dolog, amit utálok. Ám mielőtt ezt tovább gondolhattam volna, már jött a vallomás. Az izmaim egy pillanatra teljesen megdermedtek, és a gyomrom rosszul lett a hömpölygő érzelmektől. A páni félelem elkapott, hiába készültem fel rá, hogy valami hasonlót fogok hallani.
"Nem tudom megadni neked..."
Szemöldököm összerándult a homlokomon. És csak rosszabb lett, amitől a ráncok még erősebbek lettek. A levegő nehezebben jutott be a tüdőmbe, és a pulzusom az egekbe szökött.
- Mégis miről beszélsz. Mi az, hogy haldokolsz? Ez valami rossz tréfa? - hitetlenkedtem. Fejem ingattam, pedig valahol mélyen ott voltak azok az emlékképek, amikor nem jött el egy-egy találkozóra, vagy úgy folytatott egy beszélgetést, hogy közben már lefolytattunk egy másikat. Hogy néha a szemei teljesen mást üzentek, mint amit mondott, és hogy valami nem volt a helyén. Nem akartam elfogadni. - Nem, nem lehet... - ingattam tovább aprót a fejem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Megijeszt a mód, ahogy a betegségről beszélt. Felsorolásszerűen, mintha nem lenne választása, nem lenne kiút. Persze, sokszor végigrágta ezt már mindenkivel, pontosan tudja melyik szavakat kell használni, hogy mindenkinek egy pillanat alatt eszébe jussanak azok a kellemetlen incidensek, amikről egész addig nem akart tudomást venni. És megijeszt az is, amit érezni kezdtem odabent. Kétségbeesés, mint akinek a szívét millió darabra törik épp. Csak ez más.
- Nem, ez így nincs jól. Biztos van valami megoldás... - tettem a kezem a homlokomra, és masszíroztam a halántékomat. - Talán.. talán van valami ősi varázslat arra, hogy a manát kiszedjük. Vagy... vagy rúnák - fókuszáltam azonnal a probléma megoldására. Nem akartam tudomást venni arról, hogy mit jelentenek pontosan a szavai, és arról sem, hogy ezeket a köröket valószínűleg már egyszer végigjárta nélkülem. - Ha nem varázsolsz. Az talán segít - próbálkoztam még, és minthogy a sok információt képtelen voltam olyan gyorsan feldolgozni, felpattantam, és oda-vissza kezdtem el lépkedni, miközben hüvelykujjam körmét kezdtem rágni.
- Manalzheimer, alzheimer... volt az a srác. Ardai Tánya öccse, ő talán tud segíteni. Sokáig kutatta az alzheimert. Ha ez ahhoz hasonló, talán tud valami okosat mondani - találgattam tovább meg sem állva, bele sem gondolva, hogy ez talán még rosszabb is, mintha csak elmentem volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Fanni. Ismerősen cseng a név, de hirtelen nem tudom hová tenni. Egy pillanatra meg is állok, ahogy hallgatom a jóslatra hivatkozva. Szeretem a jóslatokat, keretet adnak az életnek. De azt nem akarom, hogy ennek adjanak. Nem neki. Nem így... Előbb Zalán, aztán most ő?
- A látók se lehetnek biztosak a jövőben - jegyeztem meg, közben folytatva a járkálást. A megjegyzésre egy pillanatra elgondolkodom, elismerve magamban, hogy figyelmetlen voltam. De hát én se varázsoltam nagyon az ő társaságában. Nem ez volt a lényege a találkozásainknak.
- Engem nem az zavar, hogy lesznek rosszabb és jobb napjaid, mindenkinek vannak - álltam meg a járkálásban kicsit kevéssé türtőztetve az indulataimat. - És nem kell engem megmenteni. Téged kell, mert ez nem lehet. Ez így nincs rendjén - akadtam ki. Sokszor hagytak már el, azt hittem tudom kezelni, de ezt most valamiért nagyon is más volt. - Kell lennie megoldásnak, csak.. tovább kell gondolkodnunk. Meg Kolos. Őt is meg kell keresnünk - dobáltam egymás után az utolsó kapaszkodóimat. Éreztem, ahogy hangom is egyre kétségbeesetté válik, ahogy az érzelmeim is. A fejem pedig csak zsongott a gondolattól, hogy megint el fognak hagyni. Megint valaki, aki fontos számomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Idegesít a helyzet. Hogy nem tudok semmit tenni, hogy kifolynak a dolgok a kezeim közül szép lassan, Először a minisztérium, anyánk, Zalán, és most Albert. Ha holnap bejelenti Winter, hogy elhagyja az országot, akkor aztán tényleg nem tudom mihez kezdek majd. És idegesít, hogy ennyire higgadtan kezeli. Hiába sorolok bármit, csak engedi, hogy az agyam egy végtelen spirálba keveredne, és nem mondd semmi biztatót, amitől minden rendben lenne.
- Nem - adok hangot is a gondolataimnak, hitetlenkedve nézve a férfira. - Nincs rendben, mert ez így nem igazságos, és te hogy lehetsz ilyen nyugodt?! - Hiába költői a kérdés, választ várok. Testem minden porcikája közelebb akar lépni, megölelni, vagy tenni valamit, amivel azt jelzem, hogy hiába mondja ezeket a dolgokat a szám, közben nem fogom elhagyni. De agyam csak minél távolabb akar lenni attól a fájdalomtól, amit ez a szituáció szül, és még szülhet. Pontosan ezért féltem közel engedni az embereket magamhoz. Előbb vagy utóbb az összes el fog hagyni.
Megálltam és Albertet néztem. A szemeibe, az ajka gördületét, aztán pillantásom a talajra esett előttem. - Nem akarlak elveszíteni - suttogtam alig hallhatóan magam elé. Mindig is féltem a saját érzéseimtől. Nevetségesnek találtam őket, és most is csak szégyent éreztem a kimondott szavaim helyén. Kezeimet ölelőn keresztbefontam a mellkasomon, olyan pőrén éreztem magam hirtelen. Ráfoghattam volna a szélre, ami néha végigfújt a parton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az érzelmeim elismerésében mindig is rossz voltam. Ahogy abban is, hogy elismerjem mások felém közvetített érzelmeit. Hiába kezdte az egész történést Albert úgy, ahogy, a lényegre fókuszáltam. A problémára, amit meg kell oldani. Az a három szó, amely a lelki világomra utalt is borzasztóan nehezen jött ki belőlem. De aztán ahogy Albert reagált rá, örültem, hogy az ajkaimra erőltettem őket. Nem csak hagytam, hogy megöleljen, de szorosan hozzásimultam, arcomat a vállába temetve, mintha megvédhetne a világtól, és attól, ami ránk vár. Az ő közelsége megnyugtatott. És így, hogy nem látott, egy pillanatra el is homályosodott a tekintetem a nyugtatását hallva.
Mikor újra felemeltem a tekintetem, az apró gyengeség minden jele eltűnt. Legalábbis én elhittem, hogy igen. - Akkor... nincs több titok? - kérdeztem egy apró sóhajt követve. Nem voltam hajlandó beleegyezni, mert tudtam, hogy ilyen könnyedén nem fogom elengedni. És ő is tudhatta.
- Van itt még valami - jegyzetem meg, egyáltalán nem elhúzódva tőle. Valahogy így jobban jöttek a szavak, hogy éreztem az illatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Elnevettem magam a felvetésen, és a mellkasába hajtottam a fejem, csak hogy utána újra felnézzek rá. - Még jó, hogy nincs, mert nem állna jól a reverenda - mosolyogtam fel rá. Keserédes volt a pillanat az utóbbi percek tükrében, de reméltem, hogy hamarosan képes leszek túljutni az egészen. Márhogy azok után, hogy minden fellelhető könyvet elolvastam a témában, és biztos voltam benne, hogy mindent megtettem, hogy jobban legyen. Segíteni akartam neki. De abban is biztos voltam, hogy nem csak azzal tudok, hogy az agyára megyek.
- Találkoztál már a bátyámmal? Mármint nem Springgel, hanem a másikkal. Azt hiszem hozzá vagyok szokva - jegyeztem meg. Aztán kissé távolabb húzódtam, és hagytam, hogy eddig összeszorított kezem a mellkasára simuljon.
- Tegyük fel, hogy nem tudunk hatni arra, hogy jobb legyen az állapotod. Tegyük fel! - figyelmeztettem, hogy bizony, még nem teljesen fogadtam el. - Akkor viszont többet nem ülhetünk a fenekünkön holmi teázóban meg kocsmában - jegyeztem meg egy huncut félmosoly mellett. - Emlékek kellenek, amik miatt nem akarsz elfelejteni - vontam meg a vállamat, és gyengéden elkezdtem a víz felé húzni a gallérjánál fogva. - Szóval el kell mennünk Írországba, és most meg kell fürdenünk a vízben. Remélem nem felejtettél el úszni - cukkoltam, próbálva úgy csinálni, mint aki máris feldolgozta az új híreket. Végül is a családunk mindig a szarkazmust alkalmazta, hogy feldolgozza a traumáit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Winterrel különleges volt a kapcsolatunk. Kiskorunkban sokszor voltunk ketten a világ ellen. Aztán jött Summer. És akkor ketten voltunk a kicsi ellen. Valahol ez a kötelék mindig megmaradt nekünk, csak az utóbbi időben ez a személyiségünkkel együtt fejlődött. Ő eljött értem az őrsre. Ha meg fellépnek a kocsmában, én szolgálok fel. De fogalmam se volt róla, mit gondol Albertről. Gondolom addig egész jó, amíg nem küldi el úgy, mint Zalánt.
Ujjai sima bőrömön majdnem belém fojtják a szót, ahogy közeledtünk a vízhez, de aztán a hidegnek sikerült csak igazán ezt megtennie. Karom merő libabőr, mikor feljöttem a felszínre, és nevetve spricceltem még egy adag vizet Albert arcába játékosan. Kezemmel kisöpörtem arcomra ragadt vizes tincseket, és mire feleszméltem már közelebb is ficánkoltam magam a vízben hozzá.
- Tudod, igazán nem fair a saját tervemet ellenem fordítani - jegyeztem meg mosolyogva. A mellkasom valami egészen furcsán bizsergett, és reméltem, hogy csak a hideg víz teszi. - Verseny a bójáig? - tettem fel a kérdést, de mielőtt megvártam volna a választ, már el is kezdtem úszni. Nem mondom, hogy a rám csavarodott szoknyában olyan könnyű dolgom volt, de mindent bevetettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Csak a szememet forgatom a visszavágásra, és kicsit lassítok, hogy vissza tudjak hozzá fordulni. - Pedig... a bot az Eridonba osztott be - vágok vissza azonnal, de ahogy befejezem a mondatot, meg is érzem a bokámon a markát. A rántásra egy apró sikoly szakadt fel a torkomból, és mit volt mit tenni, megragadtam a vállát, hogy nehogy alámerüljek. Nem számítottam a közelségére, és arra se, amit ez majd kivált belőlem. Olyan jól türtőztettem eddig minden érzelmemet, tartva magam a saját szabályaimhoz. De abban az egy minutumban elvesztettem a kontrollt. Kezem a tarkójára csúszott, és erősen húztam magamhoz. Ajkaim övéire találtak egy pillanat alatt, és kérlelőn kértek beengedést a szájába. Hevesen csókoltam, mint aki mindig is arra született, hogy ezt a férfit csókolja. Lábaim közben a vízben kapálództak, hogy nehogy teljesen elmerüljünk közben, bár talán a hideg víz meghozta volna az eszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A mellkasom megtelt élettel, arcom belepirult a hevességbe, bár ez a sötétben annyira nem látszott. Amennyire nem tudom szavakkal kifejezni az érzéseimet, talán épp ellenkezőleg hat ez testemmel.
Fejemet kicsit félrebillentettem. A tüdőm levegőért áhítozott, de csak Albertet kapott. Ujjaim vizes hajába túrtak tarkójánál, és csak még többet akartam belőle. Olyan voltam, mint egy csap, amit évekig elzártak, és most egyszerre kitörni mindaz, amit visszafojtott. Szoknyám körülöttünk hullámzott, és a lábunk verte csapkodásban körénk csavarodott. Fedetlen bőröm az övéhez simult, és ennyi pont elegendő volt, hogy egy kicsit elvesszek a pillanatban. Lassan merülni kezdtem, minden értelemben, ami miatt szét kellett válnunk Alberttel, hogy kicsit fejjebb úsztassam magam.
A szünet épp elegendő volt, hogy végre kinyissam a szemem, és rádöbbenjek arra, hogy mit is csinálunk. Kétségbeesés, félelem, és valamiféle furcsa izgalom egyvelege keringett a véremben, ahogy fél méter távolságból az ifjabbik Hollót néztem, dübörgő mellkassal.
Szólásra nyitottam a szám, de nem tudtam mit mondhatnék. Figyelmeztetni, hogy botorság, amit csinálunk? Elütni valami viccel a dolog élét? Letagadni, amit a csókban érezhetett... Egyiket se akartam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Annyi borzasztó történet. Winterék beszélgetései, Miksa előélete, Zack. Mind csak példák abból, hogy miért tartottam magam távol ettől az egésztől. Épp elég dráma volt mindig az életemben a szerelmi impulzusok nélkül is. A fejem most mégis teljesen elhomályosult a csókok hatására. Aprót bólintottam, a szám még mindig bizsergett ott, ahol hozzáért. Talán piros is volt.
Viszont az apró bólintás helyét nagyon gyorsan vette át a bizonytalan csóválás. - Nem, én csak... én nem szoktam ilyet - jelentettem ki, és egy pillanatra a homlokomon is összerándult a szemöldököm. Zalán próbálkozott, és ellöktem. Ádámnak még csak nem is sikerült a közelembe jönnie. Mindig egyre csak hárítottam, félve a következményektől, de az igazság az, hogy semmi értelme. Zalán így is képes volt összetörni a szívemet, amikor elutasította a barátságunkat.
Arcomon egyértelműen látszott a zavarodottság, agyamban a fogaskerekek olyan gyorsasággal kezdték el felmorzsolni magukat, hogy félő volt az összes kerék elpattan. Talán már meg is történt.
Anélkül, hogy igazán megmagyaráztam volna elkezdtem a part felé úszni. Hirtelen zavart a hideg. Az izmaim kezdtek elfáradni, mintha nem tudnék egyszerre fizikailag és mentálisan is aktív lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mozdulataim robotikusak voltak, ahogy kimásztam a partra. Előbb a hajamból próbáltam kicsavarni a vizet, majd a szoknyámból. Akár le is vehettem volna, hiszen így se segített sokat a helyzeten. Mégis úgy találtam jobbnak, ha rajtam van. Ahogy Albert is kimászott, egyértelműnek éreztem, hogy mellé üljek a stégre. Nem is akartam magára hagyni, csak fáztam, és elfáradtam.
Hallgattam, ahogy beszélt, figyeltem pillantása útját, és próbáltam valami értelmet tenni a cselekvéseink és mondataink mögé. Nem volt könnyű dolgom, össze-vissza magyarázott, de talán Winter felhozatala segített teljesen kijönnöm a transzból, amiben voltam.
Albert kezéért nyúltam, ami a térdén helyezkedett el. Tulajdonképpen nem csak védekeztem azzal, hogy távol tartottam magamtól mindenkit, de büntettem magam. Amiért nem ismertem fel, hogy Zack mit csinál velem. Hogy hagytam, hogy az érzelmeim a hatalmukba kerítsenek és elhomályosítsák az ítélőképességemet. De talán... talán nem is én voltam a hibás. És ezúttal nincsenek titkok. Hinni akartam Albertnek.
- Talán adnunk kéne neki még egy próbát. Hogy megnézzük másodszorra olyan lesz-e, mint másokkal - néztem félszegen fel a szemébe, és lassan mozdultam előre. Itt volt az ideje, hogy kijöjjek a csigaházból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Reszketett bennem a levegő, ahogy a válaszát vártam. Olyan nehezen engedtem ezt most meg magamnak, és szinte biztos voltam, hogy nemleges válasz esetén újra összeroskadok. Talán sose nyitok újra.
Ám a szavak, a tettek egészen mást sugalltak. Lágyan csókolt, óvatosan, mintha egy törékeny illúzió lennék csupán. Felvettem az ütemet, még akkor is, mikor egyre hevesebben csókolt. Szabad kezemmel a hajába túrtam, míg másikkal még mindig az övét fogtam. Valahol mélyen tudatában voltam, hogy félmeztelen, szinte én is. Ám nem mertem hozzáérni. Hiszen csak egyetlen egyszer voltam hasonló szituációban. És talán nem is lett volna jó, ha máris tovább lépünk.
Legalábbis agyam ezt üzente. Testem azonban egészen másképp cselekedett. Összekulcsolt kezeinkből kihúztam sajátomat, és övét a combomra vezettem. Még nedves és hideg volt a tó vizétől, ám az oldalsó részt már egyáltalán nem fedte anyag. Talán ő merészebb lesz. Mégiscsak több a tapasztalata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Furcsa volt, hogy újra megérintenek, hogy nem követelőzőn, de kedvesen simítanak. A testem bizsergett ott, ahol ujjai jártak, csókjai melegséggel töltöttek el, arcom pedig kipirult. Próbáltam nem gondolkodni. Kizárni a realitást, és csak élvezni, amit adni akart, és amit én is szerettem volna.
Aztán mégis megszakította a csókot. Egy pillanatra abban se voltam biztos hol vagyok. Szemeim felpattantak, és zavarodottan néztem rá. A kérdésre. Arra a lehetőségre, amit a fejem is folyamatosan visszhangzott, de nem is mertem rágondolni.
Félszegen levezettem a pillantásomat a mellkasára. Nem mertem a szemeibe nézni. A folyton harsány és akaratos lány eltűnt. Ezt a terepet nem ismertem. Semmiképpen sem így. - Nem utálnál meg, ha azt mondom, hogy lassítsunk? - böktem ki végül a kérdésemet. Zalán se akart csak a barátjának. Zack egyenesen csak addig várt, míg megfektetett. És Winter se szokott sokkal több kontaktot létesíteni másokkal. Miért éppen Albert lenne más? Hogyan lenne más? És miért érzem, hogy mindennek ellenére is szeretném őt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A mellkasom nehezen nyomta a hátamban a gerincet, amíg a választ vártam. Halvány örök áradt szét ott, ahol eddig az aggodalom súlya volt, és habár a feszültség nem is párolgott el belőlem egyszerre, máris sokkal komfortosabban éreztem magam a jelenlétében.
Ahogy elfeküdt mellettem, kicsit közelebb fészkelődtem, alig észrevehetően, mintha csak a stég deszkái lennének kényelmetlenek. - Nem is tudtam, hogy ilyen jól ismered az égboltot. És azt tudod ott mi van? - mutattam a Véga és a Deneb közé, a puszi hatására egy kicsit még közelebb ficeregve. Természetesen azért, mert így jobban látta, hogy merre mutogattam. - Ott van valahol a Kepler űrteleszkóp, ami segített nekünk több mint négyezer exobolygó felfedezésében - terelődtek el a gondolataim egy pillanat alatt, és csak az eget néztem. Annyi mindent kell még felfedeznünk, és oly keveset tudunk. Dehát parányiak is vagyunk ebben az univerzumban.
Aztán a felvetés egy pillanat alatt visszarepített a Földre. Zavartan felhúztam a vállamat, és beharaptam alsó ajkamat. Randevú. Az olyan hivatalosan hangzik. Már nyílt is a szám, hogy beleegyezően javaslatokat tegyek, de helyette valami egészen mást hallottam vissza.
- Ezt úgy érted, hogy legyünk egy pár? Mármint akik együtt járnak mennek el...randevúzni - puhatolóztam. Hittem már egyszer, hogy ez történik, mikor kiderült, hogy egyedül vagyok ezzel. Talán épp ezért is bukott ki ez a számon rendes válasz helyett.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mint mindig, most is úgy hallgattam a szavait, mintha kincset érnének. Valahogy - az első találkozásunkat kivéve - mindig is szerettem, ha megosztotta velem a kis részleteket. Az érdeklődését, vagy éppenséggel az érdekességeket, amiket elraktározott az agya.
- Olyan nincs. Ha valaki sokat tud az maximum lenyűgöző, de sosem bosszantó - jelentettem ki a szemeibe nézve. A mi beszélgetéseink is mindig mélyek voltak. Nem az életünkről szóltak sokszor, mégis ebben sokkal jobban megismerhetted a másik gondolkodását és világlátását.
Ahogy újra feljött a szex témája csak kínosan elmosolyodtam, de nem fűztem hozzá semmit. Kötve hittem, hogy a kicsinyes versengés lett volna, ami kibillent a intimitástól való félelmemből. De valahol mélyen szerettem volna, ha Albert elhiszi rólam, hogy tudom ennyire egyszerűen kezelni a témát. A helyén, ahogy kéne. Vagy legalábbis, ahogy a társadalom elvárná.
Nem járni, csak randizni. Pont úgy hangzik, mint valami, amin képes leszek napokig tépelődni, és amiből keresni fogom a kibúvókat. Most még elhittem, hogy ez lehetséges, de féle volt, hogy amint nem fekszik mellettem Albert, a kezem nem ér össze az övével, úgy elhatárolódom az érzéseimtől, és csak a logika marad.
- Na várjunk csak, én csak arról beszéltem, hogy együtt megyünk helyekre, nem rögtön aranygyűrűről és fátyolról. Pedig tudtommal ahhoz, hogy valakiből özvegy legyen minimum egy szép fehér ruha dukál - nevettem el magam, még akkor is, ha tudtam, hogy Albert azt szeretné, hogy olyan ígéreteket tegyek neki, amikre egyenlőre nem vagyok képes. Talán épp ezért is volt könnyebb viccel elütni az élét.
- Nem lehetne, hogy inkább a jövő helyett a mostanra koncentráljunk? - fordultam felé, fejemet a csupasz vállára hajtva, és úgy nézve rá fel.