V. Sz. Á.

*Ma egészen őszies nap volt, a Nap nem sütött olyan perzselően, mint nyáron, de azért nyújtott némi meleget, elég volt egy hosszú ujjú pólót felhúzni erre a napra. Egyetlen egy esőfelhő sem jelent meg a horizonton, gyönyörű nap volt. Isobel nyilvánvalóan nem is figyelt oda órán, érdekesebbnek találta a kint történő eseményeket. Számára izgalmasabb volt, ahogyan a falevél szépen lassan hullik le a földre, mint sem az eretnekmozgalom. Minden óra kínszenvedés volt neki, inkább küzdött volna meg egy sárkánnyal, csak azért, hogy ne kelljen továbbra is órán csücsülnie. Simán  játszhatta volna a beteget, tökéletesen tud színészkedni, egy Éjjel-Nappal Budapestben simán főszereplő lehetne, de az hétszentség, hogy azzal a stábbal sosem állna össze, azért olyan szintre nem alacsonyodna le, főleg azért, mert a televíziót nem is ismeri, először talán egy békára asszociálna. Egy szó, mint száz, Isobel alig várta a tanítási órák végét, amikor a tanár annyit mondott: A viszontlátásra! Rest egy lány, ezért csak 5 tárgyat vett fel, azokat is vaktában jelölte, így halvány lila gőze sem volt milyen tantárgyak szerepelnek órarendjében, mostanra azért sikerült felfognia. Sárkánytan, Asztrológia, Mágiatörténet, Rajzmágia, Illemtan. Ezek közül ami parányit érdekli, az a Sárkánytan és... Ja, nem, ennyi. Egész viccesnek véli, hogy ő, Isobel Naomi Cox olyan tantárgyat vett fel, mint az Illemtan. Röhejes. Jó, a tanerő tetszik neki, egész sexynek tartja. Magas, barna szemű és hajú, nem pocakos... tökéletes. Mondjuk harmincasokkal nem igen volt még dolga, de egyszer kipróbálná. Elvégre a professzor is férfiból van, nemde? Kicsit csinosabb ruci, egy-két csábos pillantás és már meg is kaparinthatja.
Isobel számára elég lassan telt el a délelőtt, miután megebédelt visszatipegett szobájába, hogy megszépítse magát. Talárját hanyagul lehajította a földre, gyűlölte azt a köpenyt, szinte irtózott tőle, szerinte nagyon csúnyán néz ki benne. Először elmegy fogat mosni, majd leül a tükör elé és elkezdi csinosítani magát. Tesz egy kis sminket az arcára, egyik tincsét befonja, majd felemeli popóját és újabb ruci után néz. Mivel úgy véli odakinn csúcs idő van, fekete műbőr nadrágját húzza magára, ami kiemeli formás hátsóját, hadd csodálják csak a srácok. Egy ugyancsak fekete színű hosszított háromnegyedes ujjúra esett választása, amelyen fehér minta tette kicsit színesebbé. És természetesen az elmaradhatatlan magassarkú, melyben rendesen tud járni, nem úgy, mint a 10 centisben.
Miután teljesen elkészült feláll, utolsó pillantást vet még tükörképére, majd elindul. A Gólyalak ajtaját kitárja és nem is csukja vissza. Végig vonul az egész kastélyon, érzi magán a - főként - a fiúk tekintetét. Isobel elégedetten mosolyodik el ezután pedig igyekszik tovább. Nem szeretné megvárni, hogy eleredjen az eső. Egykettőre Bogolyfalva utcáin találja magát, gyors léptekkel igyekszik a falu végére. Lábait gyorsan szedi, amelyek egy stéghez vezetik el. Elsétál a végére, majd szépen helyet foglal, nem törődve azzal mennyire koszos lehet csodás rucija.*

Ruci

*Leszállt az est, a Napot a Hold váltotta fel, kicsit hűvösebb van, mint délelőtt. Isobelnek tökéletes napja volt. Egész nap lustálkodott és a félnapját a Faházban töltötte igen tartalmasan. Nem gondolta volna, hogy a koreaiak ilyen jól tudnak társasozni, a leányzót mindig porig alázta. Miután abbahagyták a társast könnyes búcsút vettek egymástól és főhősnőnk elindult vissza a Rellonba, természetesen végig osont az összes folyosón, még mindig nagy veszélyben volt, azt hitte a tanárok már lesben állnak, hogy elvigyék őt órára, de korántsem volt így. Egy árva lélek sem volt a kastélyban, mindenki órán csücsült. Isobel szépen lassan letipegett az alagsorba, besétált a szobájába, majd ledőlt az ágyra és aludt egyet. Hiába no, nagyon kimerült a nagy játszmában, koreaival többé nem társasozik, az biztos!
Nagyjából 4 óra körül pattantak ki szemei, éhes volt és arca kissé nyúzottnak tűnt. Gyorsan beszaladt a konyhába, hogy koffein kerüljön szervezetébe, majd miután megitta a meleg löttyöt visszaszaladt a szobájába. Semmi smink nem volt rajta, ruhája gyűrött volt, egyáltalán nem volt elégedett külsejével, úgy döntött így senki szeme elé nem kerülhet. Kis nyuszis mamuszában csakúgy szaladt a folyosókon, már fájt a lába kicsit, pedig mindennap magassarkút húz tökéletes lábaira. Amint visszatért a szobájába előkeresett egy meseszép darabot. A mai napon nagyon gyászos kedvében volt Isobel, ugyanis megint csak egy fekete színű egyberuhára esett a választása. Ehhez pedig egy egyszerű fekete magassarkút párosított. Miután ezek felkerültek rá kisminkelte magát, természetesen csak keveset használt. Haját pedig újra begöndörítette és kiengedve hagyta.
A nap hátralévő részében így ment mindenhová. Vacsora után pedig úgy döntött sétál egyet, az jót tenne neki. Tökéletes lábacskái egyenesen a szabadba szállították, de kivételesen nem a Faház felé vezető utat választja, hanem a Gólyafészek felé veszi az irányt. A rövidebb utat választja, átkel az erdőn, nagy nehezen, mert magassarkúba képtelen végig menni rajta, így leveszi azokat és mezítláb kel át a rengetegen. Szerencsére már nincs telihold, így egy vérfarkassal sem tud összefutni. Végül nagy nehezen átverekedi magát az erdőn és bemászik a Gólyafészekbe. Elterül a szivacson és néz ki a fejéből.*

*Ha mai nyelven fogalmaznánk meg, akkor Isobel jót érzett, egész nap ilyen hangulatban volt. Ugrált, dalolászott, sminkelt, öltözködött, mosolygott, ölelgetett mindenkit és titokban ivott. Azt senki sem látta - reményei szerint -, hogy minden szünetben odaigyekezett és "egy-két" kortyot ivott kedvenc italából. Nem önmagától volt ilyen, ó, dehogy is! Ha nem fogyasztott volna alkoholt zombiként járta volna a kastélyt, mert a kis agyacskájában Nick és Yarista kapta volna a főszerepet, ám így... Csodálatosan érezte magát. Isobel a szesz hatására sok hülyeséget hablatyol és idióta dolgokat visz véghez. A konyhában lévő manócskáknak bőven jutott a lány puszijából, az összes fejére nyomott egy cuppanóst, aztán a képekkel beszélgetett az időjárásról, meg a nyulakról. Az összes kis Rellonosnak vitt egy halom sütit, szétosztotta köztük, aztán találkozott McKenzie-vel és... Hoppá, arra nem is emlékszik miről beszélgettek, a kis fejecskéjében egyesegyedül csak az maradt meg neki, hogy milyen gyönyörűségesen öltözött fel. Eztán tért vissza szobájába és aludt egyet. A kis szundi egészen eddig a pillanatig - 8 óráig - tartott. Kedve kicsit lankadt, de tojt az egészre, szaladt az elhagyatott mosdó irányába, - ám előtte még a nagyteremben megvacsizott - ahol még várta egy egész üveg pia. Nem keveset húzott le belőle, de azért maradt az üveg alján. Újra vigyor terült szét az arcán és szökdécselve tért vissza a hálójába. Dúdolva öltözött át megint, kitalálta, hogy visszaidézi azokat a szép pillanatokat, amikor balettozni tanult. Felöltötte a kis tütüjét, egy kardigánt vett még fel, aztán jött a balettcipője. Ki akart menni a szabadba, ott legalább szabadnak érzi magát, mint egy madár. Kis varázslat segítségével haja immáron kontyként tündökölt, aztán jött a smink, egy csöppet túlzásokba esett, de ezt Ő már nem látta, újfent ugrándozva haladt végig a folyosókon. Néha-néha jó hangosan köszönt a diákoknak és festményeknek egyaránt. Hamar kiért a friss levegőre.*
 - Csúúúúúúúúúú, telihooooooooooooold! - *rikkantotta, aztán ugatott egyet, mint ahogyan a kutyák szokták a Holdat. Hideg őszi est volt, de ezzel nem törődött a lány, nem is érezte. Az alkohol egész testét átjárta, azt hitte az melegen tartja, akár egy paplan. Most futásnak eredt. Meg sem állt a Kis tavacskáig, pedig útközben néhány fiú utána füttyentett, mert máskor megállt volna. Érdekes módon most még a Pub sem vonzotta be, holott legtöbbször nem tud annak ellenállni, tudja mennyi helyes pasi jár oda, könnyen lehet egy éjszakás partnerekre akadni.
Lábai gyorsan elvezetik a tavacskához. Megáll tényleg csak egy röpke pillanatra, kifújja magát, majd...*
 - Egy... Két... - *és sprintelni kezd, majd bumm, beleugrik a vízbe. Ruhája húzza a mélybe, ám Ő ellenáll, felúszik a felszínre és lubickolni kezd.*
 - Úgy ringat a vííííííííííííííz, úgy ringat a vííííííííííííz... - *dúdolgatja.*