36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 46 47 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 16. 05:27 | Link

Ax

Mit tehetne mégis? Egy rémálomnak élte meg annak a nőnek a szigorát, piszkáló hozzáállását. Folyamatosan stresszben görcsölt a gyomra, amikor a tanárnővel jött órájuk, és ezt Axel is jól tudja. Ha évente egyszer elfogta a hányinger és tényleg rókázott, volt, hogy a fiú tartotta a homlokát a vécében. Ez rendszerint a válogatásokkor történt meg, azaz előttük. Most már persze köze sincs ahhoz a nőhöz, így az egész mostani felhozódását elintézi egy néma bólintással, ám a szorongó nézése nehezen csillapodik. Igazán csak a forrócsoki témája nyugtatja le, meg a felfedezési javaslat, azaz a kastély feltárásának gondolata.
-Kackac, vicces vagy. Tehetek én róla, hogy édesszájú vagyok és nem nagyon hízok?- jegyzi meg Axel jajongása közepette, de ezután figyelme teljes mértékben az előkerüli fehér egérre terjed csak ki. Mosolyogva tesz eleget barátja kérésének és előhorgász abból a bizonyos készletből egy szemet felajánlva Izének, hogy kóstolja meg. Talán ez lesz kezdődő barátságuk záloga. Közben azért félig figyelve leokézza, hogy Ax mikor óhajtja elfogyasztani a saját karamelláját. Van itt elég bőven mindkettejüknek, sőt hármójuknak is. Izé lelkes nyammogása vicces és kedves látvány.
Azért a vonósnégyes kérdéskörét sem hagyja figyelmen kívül, csak hát mit tegyen, ha eddig a gitárosok akadtak az útjába? Ráadásul Ax mániákus zeneszeretete is előjött már megint, hogy majdnem bűnösnek érzi magát, mert szóba merte hozni a gitárt. Szegény hangszer, pedig az nem ártott senkinek igazán...
-Most mit kell így hüledezned? Az is hangszer. Nem tehetek róla, hogy itt senki nem brácsázik és csellós is jobbára csak én vagyok eddig tudtommal. Vagy nem figyeltem eléggé a melodimágián.- vonogatja a vállát kissé feszélyezetten, mert tudja jól, hogy Axel még nála is nagyobb zeneagyament. Az ilyenek emlegetése, hogy „modern hangszerek” elmennek a drága füle mellett, mert az nem hegedű. Néha fogja is a fejét emiatt.
-Ez nem így megy, Ax te is tudod...- igen, bekanyarodtak téma szintjén a családjához, az örök fekete ponthoz az életében ezidáig. –Ha nem megyek néha haza, majd hallgathatom a replikájukat, hogy én csak a pénzüket eszem el, hogy szívtelen vagyok, ez velem a baj, az velem a baj. Jó, eddig sosem mondtak ilyet, de szinte látom, hogy az arcukra van írva sokszor. Nem akarok felhánytorgatásokat, szóval hazakotródok néha.- normálisnak érzi, hogy nem akaródzik hazamennie egy mostohához és a vadidegennek tetsző apjához. Bár állítólag az örege szereti, ő csak azt érzi mai napig, hogy különcnek és agyamentnek tartja James Blackwood. Megrögzötten hiszi, hogy a nevelői az ellenségei és Ádám a megmentője Nikivel karöltve. Bár most az unokanővére máshol tanul, azért rendszeresen ír neki, hogy ne szakadjon meg a kapcsolatuk.
Szerencsére Axelre hat a vicce, így nemsokára ő is vigyorog azon, hogy a fiú dől mindjárt a nevetéstől, de nyökögni mindenképpen nyög már, sőt a könnyét is mintha látni kezdené. Pedig ő csak őszinte volt és kimondta, amit gondolt.
-Milyen herceg? Bolondnak nézel?- pillant rá hirtelen megütközve Axra. A fiú jól ismeri ennek a bolondnak a szerelemmel szembeni kritikus hozzáállását. Eddig is csak odáig vitte, hogy a szépfiúktól csorog az orra vére, de semmi több.
-Ha ha ha, ennyire nem akarhatod azt a vonós négyest, Ax. Attól, hogy valami szép, még nem lesz tehetséges zenész is. Ne akarj mindenkit bevenni a bandába, akitől elindul az orrom vére. Ez nem olyan detektor.- ezt már azért nyelvnyújtással és tökéletes félreértéssel intézi el. Mégis hogyan máshogy kellett volna lecsapódjon az agyában a gondolat, hogy Axel bárkit is lenyúl előle? Naná, hogy a zenekarra, alias vonósnégyesre gondol csak. Más meg sem fordul a fejében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. október 17. 17:06 | Link

Lex

Egy kérdés visszhangzott bennem mindvégig, amíg a kövekkel szórakoztam. Hülye vagy? A válaszom pedig magamnak is egy határozott IGEN volt. Végül is, mi baj lehet belőle...? Egyik pillanatban határozottan arra vágytam, hogy az a lökött szőke reggelente ott legyen mellettem, amikor felkelek, és azzal a semmi jót nem ígérő pillantással nézzen rám.
Azt hallottam, az iskola falai között valahol rejtőzik egy kínzókamra. Hát felőlem oda is vihetnek, akkor sem tudom megmondani, mi fogott meg annyira Lexben, hogy odaköltöztessem a házamba. Ezzel tutira megfosztom magamat a szabadságtól, mert mégsem vihetek haza úgy lányokat, hogy az meg vár, és mesélne a napjáról. Bizony, már az is szokása. És nem untat. Ha sok, könnyen befogom a száját, de teljesen jól kiegészítjük egymást, mint két több mint barát.
A kövek csattogására figyeltem, fel sem tűnt, hogy szórakozásom közepette megérkezett Ő. Stílusosan, rá utalóan dobott meg egy kővel, de szerencséje, hogy a pulcsim megvédett, és nem kellett az est további részében a derekamat ápolnia...
- Heló cica. Vártalak már - vigyorogtam rá, közben meg leporoltam a kezeimet. Lassan fordultam egész testemmel felé, és még lassabban, de nagy léptekkel odasétáltam hozzá. A végigmérés meg már megszokás volt. - Jól nézel ki, jó sapka - pöcköltem meg felfelé a sapkája simléderét. Elhelyezkedtem mellette a pokrócon, és mintha egy órája találkoztunk volna utoljára, úgy nyomtam egyszerű köszönős csókot az ajkára. Ez még belefér.
- Én sütöttem a pizzát, Elliotnak ízlett. A bort meg szereted, nem? - vontam fel kissé a szemöldökömet. Egyáltalán nem voltam feszült, pedig a gondolat, hogy mikor kérdezzem meg, folyton a fejemben cikázott. A puszta jelenléte megnyugtatott.
Utoljára módosította:Jamie Marcus Wayne, 2013. október 17. 19:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. október 17. 22:50 | Link

Jamie

Kíváncsi voltam rá, mi volt az a sürgős dolog, ami miatt ide lettem csődítve. Nem mintha nem örülnék neki vagy ilyesmi, a magam módján teszem is bár eszem ágában sem lenne kimutatni, nem vagyok az a tipikus lányos lány, nem pirulok el és nem jövök zavarba sem, micsoda meglepetések. Ezt persze Jamie nagyon jól tudja, más voltam többi nő, gyakran elgondolkodtam rajta, velem van a baj, aztán arra jutottam, hogy mindenki mással.
- Utálom amikor így hívsz, nem vagyok cica..se kicsi, se nagy.
Felhorkantok, de nem tudom megállni, hogy ne vigyorodjak el. Nem tudok rá haragudni, ha nagyon erősködne, még a cicát is elnézném neki, de sajnos túlságosan szeretek kötekedni, így kár lett volna kihagyni ezt a remek alkalmat. Belekötöttem, de nagyon valószínű, hogy már ezt is megszokta. Amikor megpöccinti a sapkámat, kiöltöm rá a nyelvemet, és visszaigazítom a tökéletes pozícióba a fejfedőt, ugyanis ezt tudni kell hordani és tökéletesen kell csinálni, nem állhat fél centivel sem lentebb vagy föntebb, ez a mániám.
- Kösz, te is jól nézel ki.
Nem változott semmit az alatt a pár hónap alatt, amíg nem voltam itt. Megvannak még a cuki kis fürjei, amibe élvezet beletúrni és ahogy elnézem, a kisfiús pimasz mosoly sem hiányzik az arcáról, tehát a föld még mindig nyugodtan foroghat tovább, Jamie semmit nem változott. Viszonoztam a csókot, mintha ez lett volna világ legtermészetesebb dolga. Számomra az is volt, nem csak egy egyszerű gesztus, amit a jól nevelt párok csinálnak, ezzel bizonyítva be azt, hogy a kapcsolatuk még mindig áll a két lábán. Élveztem őt megcsókolni, ehhez kétség sem férhet, pont azért ettem meg annyiszor, amennyiszer csak alkalmam nyílt rá.
- Pizza és bor...bírom, amikor sütögetsz, csak a rózsaszín kötény hiányzik a kukta satyó. Tudod, hogy szeretem, bármit csinálsz én képtelen vagyok bármit is csinálni a konyhába.
Küldök felé egy unott pillantást, majd szó nélkül kiveszek egy szelet pizzát a dobozból és nagyot harapok belőle. Mint mindig, most is remekül sikerült. Többet között ezért is bírtam annyira. Soha nem ismertem olyan srácot, aki ennyire otthon érezte magát a konyhába, kiegészített engem, mert én örültem ha a kést és a villát nem kevertem össze.
- Csillagos ötös, mint mindig. De nem értem, miért.
Tovább majszolom a pizzát, két falat között kérdezett, közben le nem veszem róla a tekintetemet.
Utoljára módosította:Lexine Westbrook, 2013. október 19. 12:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. október 20. 13:28 | Link

Lex

- Engem meg hidegen hagy, hogy szereted vagy nem - vigyorogtam ezerrel. Nálam is, mint a többi pasinál, a cica egy olyan becézés, amit legtöbbször akkor mondunk, amikor fogalmunk nincs róla, hogy hogyan hívják a lányt, akit próbálunk meghódítani egy estére. Lexnél viszont nem ez a helyzet, gondolom ő is tudja, hogy ha akarnám sem tudnám elfelejteni a nevét. Mekkora hülye lennék, ha el akarnám...
- Mint mindig - öltöttem ki a nyelvem én is. Sosem voltam az az egoista majom, aki tudja magáról, hogy milyen jó pasi, és nem szeretnék a jövőben sem az lenni. Én csak Jamie vagyok, a srác, aki a barát-barátnőjével viselkedik ilyen idiótán.
A röpke csókunk elárult mindent. Semmit nem jelentett az az idő, amit külön voltunk, amíg nem volt itt, és még csak nem is üzent. Nem mondom, hogy nem tudnék nélküle élni, mert csak levegő nélkül nem lehet élni, de azért örülök, hogy visszajött, titkon pedig remélem, hogy közöm van a dologhoz. Jó volt újra látni.
- Te meg tudod, hogy nem vagyok egy konyhatündér, csak próbálkozok, azt is ritkán - mosolyogva sóhajtottam, és figyeltem minden mozdulatát. Amíg ő belekóstolt a pizzába, én a bort nyitottam ki, nagy pukkanással, és vicces elhajolással. Egy hajszál választott el attól, hogy megvakítson. Nem gondoltam, hogy ha egy vicces meglepetésboltból veszem a bort, nekiáll pezsgőt játszani, és kilövi a parafadugót.
- Ez meleg volt - szusszantam fel kissé felgyorsult szívveréssel. Eközben a dugó a tó felszínén landolt. Beleszagoltam a borba, majd óvatosan belekóstoltam. - Oké, ez bor - állapítottam meg gyorsan, bólintva párat.
- Mert hiányoztál - vágtam rá gondolkodás nélkül. A vacsi meg a bor nem csak azért volt, hogy a kérdéshez alap is társuljon. Szeretem ezt, és ennyi. - És mert szeretnék kérdezi valamit. Nyugodj meg, eszem ágában sincs megkérni a kezed. Csak asszem jó lenne többet együtt lenni, és van mg hely a cuccaidnak a házban. Szóval, van kedved hozzám költözni? - gyorsan belecsaptam a dolgok közepébe, a borosüveg nyakán dobolva figyeltem a reakcióját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. október 20. 15:20 | Link

Jamie


- Soha nem fogom megszokni ezeket a becézéseket.
Égnek emelem a tekintetemet, de nagyjából ennyiben hagyom a dolgot és inkább falom a pizzát. Én nem vagyok valami jó konyhában és bár az utóbbi időben amíg bébiszittereset játszottam Blankával sokat fejlődtem, de még most sem az igazi. Lusta típus vagyok, ha nem muszáj, akkor nem csinálok kalamajkát a konyhában de ha rá vagyok kényszerítve, akkor egy tésztát megtudok főzni. Jamie is és én is még nagyon fiatalok vagyunk, a szárnypróbálgatás része már megvan a dolognak, de valamire menni is kellene a dologgal. Ez is egy újabb közös pont kettőnk között, egyedül próbálkozunk, amivel akadnak problémák, de hát, ez az élet.
- Gyakrabban is próbálkozhatnál, a szendvicset egy idő után meglehet unni.
Elveszek egy újabb szelet pizzát, miközben érdeklődve figyelem mi lesz a bor sorsa. Szerény véleményem szerint össze fogja törni, addig próbálkozik, de aztán egy furcsa pukkanással kinyílik az üveg. Figyelem a dugó útját, a tekintetem pedig megállapodik a tó felszínén. Szeretem a bort, a pizzát is, nem vagyok finnyás típus, de ezt amúgy is tudja.
- Kicsit furcsa bor...
A bor nem szokott pukkanni, tapasztalataim legalábbis. A tekintetemet felé fordítom, bekapom az utolsó falatot és várom a magyarázatot. Nem mintha nem jutna eszébe csak úgy ilyesmi, egyszerűen csak feszültnek látszik és ez nem jellemző arra, amikor ketten vagyunk. Ezzel arra kényszerít engem is, hogy feszengjek. Amikor belekezd, elkerekedik a szeme és már épp nyúlnék, hogy elhallgattassam, amikor érkezik a magyarázat. Felsóhajtok és szinte megkönnyebbülök, de éppen csak néhány másodpercre. A kérdés váratlanul ér, kicsit meglepődöm. Kinyitom a számat, majd becsukom, közben pedig zakatol az agyam, szinte füstöl a fejem.
- Biztos, hogy azt szeretnéd, hogy a nyakadon lógjak?
Kétkedve nézek rá, szeretném ha komolyan gondolná, szívesen lógnék vele többet is, de szóhoz sem tudok jutni, csak nagy szemekkel bámulom, mintha bármelyik pillanatban meggondolná magát, vagy még rosszabb, nevetve és azt mondaná csak viccelt, bár, elég komoly a tekintete.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jamie Marcus Wayne
INAKTÍV


ex-csárdatulaj
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 711
Írta: 2013. október 20. 16:13 | Link

Lex

Nem mondtam már semmit, ő tudja, hogy megszokja, vagy sem. Én már megszoktam, hogy azt mondom, ami éppen jön, és nem gondolkozok fél órát rajta, hogy hogy is kéne hívni, hogy ne sértődjön meg.
- Ha szerencsém van, a csajok csinálnak valamit, amiből marad ebédre - jegyeztem meg. Ezt élvezem abban, amikor nem mennek el egyből, hanem még maradnak, hátha egy csókon kívül ajánlatot is kapnak a következő estére, netán a házasságra. Még csak az kéne... Megfőzik a reggelire szánt háromfogásos vacsorát, amiből én két napig jóllakok.
- Az íze jó - nyújtottam oda neki az üveget, miután megbizonyosodtam róla, hogy nem fogja lemarni a nyelvünket, és méreg sincs benne. Csak a dugója volt ilyen cseles, de ha kiüti a szememet, nem biztos, hogy azt mondom, "csak".
Nagy nehezen, de letudtam, amiért találkozni akartam vele (főként). Egy kő esett le a szívemről, főleg mivel a kérdések között láttam a szemében, hogy már előre rosszul van attól, amit kérdezni fogok a végén. Pedig tudhatná rólam, hogy eszem ágában sincs 19 évesen feleséget keresni.
Míg gondolkodott, én is kivettem egy szelet pizzát a dobozból, és mindössze három harapással el is tüntettem. Elvigyorodtam amikor kérdéssel válaszolt. Ez biztos jele volt annak, hogy nem fog elküldeni a tó fenekére az ötletem végett.
- Teljes mértékig azt szeretném, hogy a nyakamon lógj - válaszoltam levakarhatatlan vigyorral, és közelebb hajoltam az arcához. - Ne nézz így - megpusziltam az arcát, majd az ajkára is adtam egyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lexine Westbrook
INAKTÍV


pandicorn
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 2037
Írta: 2013. október 21. 18:41 | Link

Jamie

Még mindig meglepődve bámulok rá, de kezdem realizálni, hogy a dolog komoly és nem csak valami poén akart lenni. Mindazonáltal ez renget kérdést vet fel számomra, de úgy gondolom, hogy Jamie a legtöbbet meghányta-vetette magában és így jutott erre a döntésre. Nem szorultam rá arra, hogy nála lakjak, pénzem is volt bár most épp munkám nem, de tűnhettem annyira elveszettnek, úgyhogy nyilván más okból ajánlhatta fel. A kapcsolat téma, vagy a kettőnk között lévő dolgok firtatása tabu volt, legalábbis mindketten hallgatólagosan megegyeztünk abban, hogy próbáljuk definiálni, csak sodródunk az árral. Ez mégis csak egy komoly lépés volt, hiszen folyton együtt lenni, legalábbis a nap egy részében, együtt enni, együtt feküdni és kelni nem volt annyira komolytalan, mint amennyire én annak gondoltam ezt a valamit, ami köztünk kialakult. A mosolyt látva az arcán és az, ahogyan mentegetőzni próbált megtörte a jeget. Elvettem tőle a bort és jó nagyot húztam belőle, az sem zavart volna ha méreg van benne, kellett az alkohol a szervezetembe. Hagyom, hogy az ajaki végigjárják az arcomat és befejezzék a kis műsort a számon, mi mást tehettem volna? Még mindig nem tértem egészen magamhoz.
- Érdekes, hogy ez téged nem rémít meg.
Talán az az oka, hogy ő már eleget gondolkodott ezen, belenyugodott ebbe és meghozta a döntését. Szívesen lettem volna az élete része korábban is és ha ő szeretné, akkor nem leszek semmi jónak elrontója. Veszek egy mély levegőt és bólogatni kezdek, mint a kutyák a műszerfalon.
- Ha komolyan gondolod, akkor azt hiszem, benne vagyok. De Elliot tudja? Mit szól hozzá?
Nem bírnám elviselni, ha valakinek a terhére lennék, vagy akadályoznám őket a mindennapi rutinban. Viszont azt se bírnám ki, ha más lányokkal járna haza. De mindezt nem merem hozzátenni, mert félek, hogy esetleg visszakozna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Isobel Naomi Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 22. 20:03 | Link

V. Sz. Á.


*Ma egészen őszies nap volt, a Nap nem sütött olyan perzselően, mint nyáron, de azért nyújtott némi meleget, elég volt egy hosszú ujjú pólót felhúzni erre a napra. Egyetlen egy esőfelhő sem jelent meg a horizonton, gyönyörű nap volt. Isobel nyilvánvalóan nem is figyelt oda órán, érdekesebbnek találta a kint történő eseményeket. Számára izgalmasabb volt, ahogyan a falevél szépen lassan hullik le a földre, mint sem az eretnekmozgalom. Minden óra kínszenvedés volt neki, inkább küzdött volna meg egy sárkánnyal, csak azért, hogy ne kelljen továbbra is órán csücsülnie. Simán  játszhatta volna a beteget, tökéletesen tud színészkedni, egy Éjjel-Nappal Budapestben simán főszereplő lehetne, de az hétszentség, hogy azzal a stábbal sosem állna össze, azért olyan szintre nem alacsonyodna le, főleg azért, mert a televíziót nem is ismeri, először talán egy békára asszociálna. Egy szó, mint száz, Isobel alig várta a tanítási órák végét, amikor a tanár annyit mondott: A viszontlátásra! Rest egy lány, ezért csak 5 tárgyat vett fel, azokat is vaktában jelölte, így halvány lila gőze sem volt milyen tantárgyak szerepelnek órarendjében, mostanra azért sikerült felfognia. Sárkánytan, Asztrológia, Mágiatörténet, Rajzmágia, Illemtan. Ezek közül ami parányit érdekli, az a Sárkánytan és... Ja, nem, ennyi. Egész viccesnek véli, hogy ő, Isobel Naomi Cox olyan tantárgyat vett fel, mint az Illemtan. Röhejes. Jó, a tanerő tetszik neki, egész sexynek tartja. Magas, barna szemű és hajú, nem pocakos... tökéletes. Mondjuk harmincasokkal nem igen volt még dolga, de egyszer kipróbálná. Elvégre a professzor is férfiból van, nemde? Kicsit csinosabb ruci, egy-két csábos pillantás és már meg is kaparinthatja.
Isobel számára elég lassan telt el a délelőtt, miután megebédelt visszatipegett szobájába, hogy megszépítse magát. Talárját hanyagul lehajította a földre, gyűlölte azt a köpenyt, szinte irtózott tőle, szerinte nagyon csúnyán néz ki benne. Először elmegy fogat mosni, majd leül a tükör elé és elkezdi csinosítani magát. Tesz egy kis sminket az arcára, egyik tincsét befonja, majd felemeli popóját és újabb ruci után néz. Mivel úgy véli odakinn csúcs idő van, fekete műbőr nadrágját húzza magára, ami kiemeli formás hátsóját, hadd csodálják csak a srácok. Egy ugyancsak fekete színű hosszított háromnegyedes ujjúra esett választása, amelyen fehér minta tette kicsit színesebbé. És természetesen az elmaradhatatlan magassarkú, melyben rendesen tud járni, nem úgy, mint a 10 centisben.
Miután teljesen elkészült feláll, utolsó pillantást vet még tükörképére, majd elindul. A Gólyalak ajtaját kitárja és nem is csukja vissza. Végig vonul az egész kastélyon, érzi magán a - főként - a fiúk tekintetét. Isobel elégedetten mosolyodik el ezután pedig igyekszik tovább. Nem szeretné megvárni, hogy eleredjen az eső. Egykettőre Bogolyfalva utcáin találja magát, gyors léptekkel igyekszik a falu végére. Lábait gyorsan szedi, amelyek egy stéghez vezetik el. Elsétál a végére, majd szépen helyet foglal, nem törődve azzal mennyire koszos lehet csodás rucija.*

Ruci
Utoljára módosította:Isobel Naomi Cox, 2013. október 22. 20:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 11:40 | Link

Runa

*Pontosan tudja, milyen volt Runának az az elmúlt pár év, úgyhogy ha már felemlegette a tanerőt, most átkarolja Runa vállát és közelebb húzza azután a bólintás után, sőt még egy puszit is nyom a hajába.*
- Megnyugodhatsz, nem fog az elkövetkező öt percben megjelenni most már. *jegyzi meg csendesen. Emlékszik még minden egyes válogatásra és koncertre, előzményestől, következményestől, nem szeretné, ha most barátnéja itt helyben kidobná a taccsot, bár ha már előkerül a karamella, megnyugszik, hogy talán most még sem kell Runát felmossa. Ha már viccesnek nevezik, elvigyorodik és megkocogtatja a lány homlokát.*
- Persze, kackac... diabéteszre azért ne gyúrj, ha lehet. Ccch, ez fájt, te haspók szőrcsomó. *pislog most már az ujján lógó egérre, és inkább le is szedi a lehető leghamarabb onnan, másik tenyerébe postázva a cukortól belelkesült kis rágcsálót. Majdnem el is felejtette, hogy ott lapul a zsebében, de így, hogy végre napfényre került, be is mutatja Runának Izét, aki pillanatokon belül vígan pusztítja a kapott szénhidrát-adagot, amíg csak el nem fogy, ő meg jól nem lakik tőle. Ők közben már a vonósnégyesről tárgyalnak, és nyelvet ölt a kapott válaszra.*
- Jól van na... tudom, hogy vannak vonósnégyesek, ahol néha gitárral helyettesítenek egy hegedűt, de... aranyom, te hallottál már Bachot vagy Schubertet gitáron? Egy ekkora iskolában csak van még egy hegedűs és egy brácsás. Nem hiszem el, hogy itt mindenki csak gitározni tud. Amilyen nagy hangsúlyt fektetnek a melodimágiára... bár lehet, hogy Beauxbatonsban több eséllyel vághatnék neki a vonósnégyes megalapításának. Nem baj, megpróbálni azért meglehet. Tessék nekifogni csellón gyakorolni. *adja ki vigyorogva a parancsot, miután már elmondta, mit is gondol momentán erről. Még folytatná is, ha nem kerülne ismét terítékre Runa családja, amire még ő is kénytelen sóhajtani egyet és ismét csak megöleli a lányt, amint Izé visszakerül a zsebébe.*
- Figyelj. Nem akarok én lenni a főgonosz most hirtelen, de talán mégis adhatnál nekik egy esélyt, nem gondolod? Egyre erősebb a gyanúm, hogy az apádnak csak az a baja, hogy fél a varázslóktól, mert ha annyira utálna, akkor talán nem vett volna magához. A stockholmi árvaházak valamelyikével lehet, hogy rosszabbul jártál volna. Mi lenne, ha megpróbálnád elmagyarázni neki, hogy attól, hogy boszi vagy, még nem szórakozol folyton varázslatokkal és nem fogod elátkozni, se semmi hasonló, amiről még fogalma sincs, hogy működik. Szerintem járható útnak tűnik. *közli, mert azért látja, hogy mennyire nem jó ez az egész helyzet így, se Runának, se a családjának, és csak az orrvérzés emlegetése tereli más irányba a beszélgetést. Elengedve a lányt ismét zsebre dugja a kezeit és bólogat arra, hogy herceg, majd megrázza a fejét a kapott megjegyzésre reakcióként.*
- Szőke herceg, olyan mesebeli, tudod. Fehér lovon, vagy éppen seprűn, sose lehet tudni. Vonósnégyes? Áh, ennyire nem privilégium, majd legfeljebb még kérdezősködök, hátha érdekelne valakit. Ühm... hogy is mondjam... *szusszant egyet, majd Runára pislog kicsit segélykérően, hátha nem kell annyit magyarázni mégse, mert megfogalmazni eddig még sose fogalmazta meg, csak tisztában van a tényállással.*
- Úgy értem, hogy konkurencia lennék. Neked. Nagyon kiakadsz azon, ha azt mondom, hogy nem csak lányokra bukom? *nagy szemekkel pislog a lányra, hátha nem fog visítva menekülni hirtelenjében.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vidák Szilveszter Ádám
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 24. 19:53 | Link

Isobel Naomi Cox
Mosolyogva ébredek, mosolyogva félek,
Mosolyogva kérek, mert mosolyogva élek,
Mosolyogva nézek, csak mosolyogva érzek,
Mosolyogj, ha kérlek, a mosolyodból élek.


*Pár napja érkeztem még csak meg a Bagolykő Mágustanodába, de már feltűnt, hogy milyen boldog is itt az élet. Teljesen más, mint ahonnan jöttem. Ott az embereken a szomorúság nyilvánvaló volt, itt meg mindenki mosolyog, ha pedig meglátják a mosolyt az arcomon, csak megölelnek. Látszik rajtuk, hogy ez okoz nekik örömöt, de még nem teljesen fogom fel a dolgokat. Hiszen nem is ismernek, az meg nem lehet, hogy megkedveltek volna, hiszen én csak egy egyszerű kis árva gyerek vagyok. Mégis mindig visszaölelek, ami nem csak nekik jó, de nekem is tetszik. A mosoly az arcomon nekem már fel sem tűnik, hiszen levakarhatatlan. Mintha befogadtak volna, de az lehetetlen, miért is tették volna ezt.
Ez az iskola sokkal másabb, mint amilyenekbe eddig jártam. Nem csak a varázslásról beszélek, hanem például a tanárok sokkal nyitottabbak és az órákat is jobban lehet élvezni. Érdekesebb dolgokat mondanak és gyakorlatból is több van. Egyik kedvenc órám lett a Repüléstan. Még nem repültem ezelőtt, de nem volt olyan nehéz, mint amilyennek gondoltam. A fő dolog az egészben, hogy legyen egyensúly érzéked és a reflexeid ne legyenek a béka fenekén. Az iskola nagyon lelkes, rendeznek rengeteg programot, megpróbálok majd mindegyikre elmenni. A Levitaházba kerültem, ahonnan már most megismertem egy rakás embert, még interjút is készítettek velem. Nem nagyon tudtam ezt értelmezni, hogy miért pont velem, de boldog voltam. Nem hiszem, hogy sokan el fogják olvasni, de én megtettem és a riporter, aki igazából egy nyuszi volt, nagyon szépen megírta. A kékeknél csak úgy nyüzsög az élet, találkoztam Attival, aki velem egy évfolyamba jár, de már ott hajkurássza a lányokat, és nem csak a vele egykorúakat, de aki megteheti, az miért ne csinálja. Runát is megismertem. Szerintem Ő valami fő emberke a Levitában, Ő szervezheti a dolgokat, segít mindenkinek és mindig mindenhol ott van. Nagyon kedves és barátságos. Alexxel is összefutottam egy rövid időre, de Ő most szomorú volt, nem kérdeztem miért, nem az én dolgom. Aztán ott volt még Keiko, Ő mindig mosolygott és kis szeretet gombóc.
Ez a délután szabad, nem kell tanulni a holnapi napra. Odakint meleg őszi nap van, ami pont tökéletes, hogy kint töltsem el az időt. Mivel még annyira nem ismerem az embereket, egyedül indulok el. A kastélyt sem fedeztem még fel és nem áll szándékomba az első hetemen elkeveredni, ezért  azonnal lefelé indulok el. Nem veszek fel kabátot, csak egy laza farmerdzsekit fekete pólóval és fekete nadrággal, remélem, nem fogok teljesen szétfagyni. Az udvarra kiérve langyos szél csapja csak meg az arcomat, ami kellemes is, nem hogy hideg lenne, bár még csak kora délután van, az egyik legmelegebb időszak. Sok ember járkál az utcán, van köztük tanuló, tanár, de még manókat is látok. Mindenkinek szabadnapja van és kihasználják. Elindulok az egyik irányba, de mivel nem nagyon ismerem a helyet, fogalmam sincsen merre is megyek. Azért figyelem, az utat, hogy vissza tudjak találni a kastélyhoz. Ezen nem kéne aggódnom, hiszen olyan nagy, hogy bárhonnan láthatom.
Út közben a mosoly levakarhatatlan az arcomról, pedig olyan igazi dolog nincs is, amiért boldog lehetnék. Nálam ez olyan, mint a járás és az evés, általános dolog. Régebben nem mindenkinek tetszett, hiszen nevelőotthonban voltam, ahol a gyerekek nem voltak olyan boldogok, mint itt. Akkor megpróbáltam elkomolyodni, de nem nagyon ment, végül rajtam töltötték ki a dühüket, de nem probléma, legalább utána lenyugodtak. Egy kis tavacskához érkezek, ami nem olyan hatalmas, hiszen látom a másik partot. Bár a Balaton másik partját is látom, az még is egy jó nagy tó, de ez nem ilyen. Pár méterre tőlem egy faút vezet a tó belseje felé, ha minden igaz ez nem megy át a túloldalra, csak benyúlik a vízbe. Elindulok rajta, egyrészt kíváncsiságból, másrészt valami arrafelé vonz. Kiérve a végére először a szép tájat pillantom meg, majd egy lányt, aki a stég másik végén üldögél. Nem látszik, hogy valami nagyon fontosat csinálna, még sem megyek közel hozzá, hiszen mi van, ha mégis. Inkább lehuppanok a másik sarokra, de nem veszem le a szememet a lányról, mert van benne valami csodálatos. Karcsú derék, fényes bőr és hullámos hosszú haj, az összhang meg valami varázslatos. Nem lettem belé szerelmes, ezt egy szóval sem mondtam, de van benne valami csábító, kellemes.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. október 25. 10:46 | Link

[Attila]


Csodálatos őszi napra ébredtem, kinn sütött a Nap, a fák levelei meg sem mozdultak. Hatalmasat nyújtózkodtam a meleg takaróm alatt, majd mint egy kisgyerek, a fejemre húztam azt, és szenvedtem egy sort. Nem akartam kimászni a meleg ágyból, pláne nem azzal a tudattal, hogy ki kell mennem a felújítás alatt álló lakásba, ahol semmit nem fogok megtalálni. Erőt vettem magamon és nagy nehezen csak kimerészkedtem a konyhába. Szerencsére az én szobám már készen van, sőt a fürdőszoba is. De a nappaliban, a konyhában és Oph szobájában még kupacokban áll a sok cucc, doboz, és a festésen kívül még semmi nincsen készen. Nyuszis mamuszomban eltotyorgok az egyik dobozig, és kiveszek belőle egy bögrét, majd azzal együtt a fürdőbe veszem az irányt. Kávét kéne főzni, de víz az csak ott van. Miután a kávét is előtúrtam a kupacból nincs más hátra, mint, hogy a földön árválkodó kávéfőzőbe töltsem mindezt.
Nem sokkal később kellemes kávé illat tölti be az egész lakást, én pedig kezdek emberi formát ölteni. A hajam már ki van egyenesítve, a szolid smink is sokat segített az amúgy reggelente fal fehér arcomon. Már csak fel kell öltöznöm, meginni a kávét, útközben bezsebelni egy péksütit, és indulhat a munka.
Miután a kávé elfogyott, és én rávettem magam, hogy a kényelmes alvós pólómat átcseréljem egy fehér, hosszú ujjú ingre, egy virágmintás csőszoknyára, valamint egy kényelmes magassarkúra, akkor már indulhattam is. Felkaptam a táskámat, és lenn felpattantam a biciklimre.
Hamarosan már az iskola falai között sétálgattam a tantermem felé, ahol a diákok már "vártak". Megtartottam egy, majd még egy órát, és ezzel le is tudtam a mai kötelezettségemet. Megvártam az ebédet, jól belakmároztam, majd egy ideig a szobámban ücsörögtem. Előző órán dolgozatot írattam a 6.-osokkal, és még javításra várnak a kész munkák. Van köztük nagyon szép, de van olyan is, amin látszik, hogy az illető semmit nem készült rá. Szerencséjükre ezeket a jegyeket nem fogom figyelembe venni, csak szintfelmérésnek szántam, hogy tudjam ki hol tart, mit tud, mit nem tud, mit kell újra átvenni. De ezt ők természetesen nem tudták, amikor írták. Annyira belefeledkezem a dolgokba, hogy mire felnézek a lapokból odakinn már sötétedik. Az órámra pillantok, és 5 órát mutat. Befejezem amelyikkel éppen munkálkodom, majd magamra kapom a szövetkabátomat, nyakamba tekerem a sálamat, vállamra dobom a táskámat és sietősre fogom a dolgot.
Szerencsére biciklivel nincs annyira messze a falu, így hamarosan már a zötyögős utakon tekerek. Hazaérve sietősen rontok be a lakásba, hátha még itt találom a szerelőt, de nem, már elment. Akiket megbíztam a lakás felújításával, azoknak tettem egy kulcsot a lábtörlő alá, hogy nyugodtan tudjanak dolgozni, mivel én csak későn érek általában haza. Szabadságot pedig ezért nem szerettem volna kivenni. Ahogy belépek azonnal feltűnik valami. Dongó nem rohan elém, mint ahogy szokott. Benyitok a szobámba, ott nincs, benyitok Ophelia szobájába, ott sincs, megnézem a fürdőt is, de ott sem találom. Eléggé megrémülök, bár már volt rá példa, hogy lelépett. Akkor a tóparton találtam meg, szóval most is azonnal bezárom az ajtót és sietősen lépkedem a tó felé. Teljesen kiment a fejemből, hogy lehet nem ártana átöltözni. Szóval most magassarkúban kereshetem a kutyát. Gratulálok Vanda, eszed annyi van, amennyi látszik. Miután a tavat félig körbejártam, besétálok a stégre is, hátha ott tanyázik. Hála Istennek nem kell tovább keresnem, mert jók voltak a női megérzéseim. Ott fekszik a végében és meredten bámul lefelé. Odalépkedem hozzá, de közben szólok neki. Nem reagál. Mellé állok és lenézek. Hamar leesik, hogy mi a gond. Rengeteg színes hal úszkál pont a stég végében, és teljesen megbabonázták a kutyát. Leguggolok és én is nézem őket egy picit, amíg rákattintom Dongó nyakörvére a pórázt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 28. 19:17 | Link

Kellemesnek találtam az időt egy kis levegőzésre, így a kora este a parkban sétálva talált, a falu felé tartva, könyvvel a hónom alatt. Napközben még melegebb volt, most azonban befizettem egy galléros, zöld pulóverre is, melynek ujjai is kicsit hosszabbak voltak a kelleténél, így csak ujjaim kandikáltak ki belőle. Farmert, és kényelmes bakancsot húztam mellé, és jókedvvel is felruháztam magam, bár az úgy jött magától, még akkor is, ha nem volt minden fenékig tejfel.
Próbáltam másra gondolni, és nem a rejtélyes üzenetre, melyre Annabellel bukkantunk, mikor "megbüntettem". Így természetesen az olvasásnál jobb elfoglaltságot nem is találhattam volna, már csak a szokásos környezetből kellett kiszabadulnom, és a falu még csak hallomásból ismert tava felé irányítottam lépteim.
Apró tó volt, és békés, csupán a tücskök koncerteztek a tó mellett, és az égen halványan kirajzolódó csillagok jártak fényló táncot a felszínén. Minden csendes, és végtelenül nyugodt volt, a stéget is üresen találtam. Nem néztem jobban körül, csak felsiettem rá, és lehuppantam az egyik székre. Lerúgtam cipőimet, és felhúztam a lábaimat is, és némi mocorgás után befészkeltem magam és már fel is csaptam a könyvemet, mely a muglik által félreismert, általuk szörnyként definiált lényekről szólt. Épp a sokáig tengeri kígyónak hitt kelpinél tartottam, így most gyorsan fellapozom ott a kötetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. október 28. 21:13 | Link

Ahogy odakint elkezd alkonyodni, összeszedem a cókmókomat és elindulok a falu felé. Szokásosan az erdőn keresztül közelítem meg a települést, bár nem mintha erre lenne különösebb okom. Egyszerűen csak sokkal gyorsabb a fák között menni, és nem utolsó sorban ezáltal minimalizálom annak a lehetőségét, hogy összefussak valakivel. Az utóbbi időben ha lehet még inkább ember kerülő lettem, mint eddig. Mostanában megint több időt szentelek a bájitalfőzésnek, az olvasásnak és egyáltalán magamnak, mint a környezetemnek. Ellátom a gyógyítói feladataimat, de azt igazán senki nem várhatja el, hogy non stop azt várjam, mikor esik be valaki félholtan a gyengélkedőre. Így a mai estét is szabadnak nyilvánítom.
Kibukkanva a falu határában a stég felé veszem az irányt, csak mert a nádas legalább takar majd valamennyire. Üresen találom a stéget, aminek kifejezetten örülök, bár abból sem csináltam volna problémát, ha vannak itt rajtam kívül. Már arról is elég pletyka van, hogy rendszerint az erdő irányába hagyom el a kastélyt, nem nagyon érdekel, ki mit szűr le a viselkedésemből.
A stég szélére ballagok, ahol megszabadulok a ruháimtól - csak az alsógatyám marad rajtam, és ledobom a táskámat is. Igaz, már elég hideg lehet a víz egy esti fürdőzéshez, de erre is fel vagyok készülve. Hoztam magammal egy posvány színű főzetet, amely arra hivatott, hogy egy órán át megtartsa a testem melegét. Utána jön a kellemetlen rész, amikor elmúlik a hatás, és az ember esetleg a vízben maradt. Miután ezt a löttyöt felhajtom, előszedek egy adag nyálkás, kellően undorító varangydudvát és gyorsan lenyelem. Még előveszek a táskámból egy kis metszőollót, aztán egy szép fejessel a vízbe vetem magam.
Van egy jó órám az úszásra, meg a munkára, így előbb a szórakozással kezdem. A vízben ugyan nem érzem magam olyan otthonosan, mint a friss levegőn, de azért a varangydudvának hála legalább nem fulladok meg, és tudom élvezni a helyzetet. Bár a látványban nem tudok igazán gyönyörködni, hiszen a felszínen már besötétedett és a Hold sápadt fénye a víz alatt nem érvényesül annyira jelentősen. Végül munkához látok, leúszok a tó fenekére, ahol éppen ebben a napszakban virágzik egy különleges, vörös hínárfaj. Ebből vágok le néhány hajtást, aztán kicsit távolabb úszva megtalálom a másik növényt, amit kerestem, a salátára emlékeztető enyvvirág. Ebből csak egy, szép nagy példányt veszek magamhoz, többet nem is tudnék. Amint kiveszem a tó fenekéből, elkezdi termelni a nyálkáját, amibe majd betokozódik.
Még a víz alatt visszaúszok a stég közelébe, és közvetlenül a deszkák mellett emelkedek ki a vízből. Mivel a kezem tele van a növényekkel, előbb azokat feldobom a stégre, és csak utána állok neki, hogy kimásszak. Ahogy felhúzom magam, inkább már ereszkednék is vissza, ugyanis túl nagy lendülettel pakoltam ki a növényeket, és sikerült lecsapnom egy kis vízzel meg nyálkával a közelben üldögélő Matildát. Sóhajtok egyet, miközben gyorsan kikászálódok a vízből.
- Elnézést, nem akartam, remélem, nem haragszik, mindjárt eltüntetem * szabadkozom azonnal, de teljesen nyugodt hangon, remélem a könyvtárosnő sem reagálja túl a dolgot. A kicsit távolabb lévő holmijaim közül előszedem a pálcámat és egy egyszerű tisztító bűbájjal megszabadítom Matildát a rá került szennyeződésektől. Persze ezt ő is meg tudta volna tenni, de mégiscsak a kötelességemnek éreztem, hogy ha már én csaptam le szegényt, én is oldjam meg a dolgot. Egyébként is elég kínosan érzem magam a fiatal nő társaságában, azóta, hogy teljesen lejárattam magam előtte.
- Szép esténk van - jegyzem meg zavartan, majd egy bűbájjal megszárítom magam és nekilátok öltözködni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 28. 22:04 | Link

Chaske


Valahogy mindig is különösnek találtam, hogy a muglik folyvást csak homályos, alig kivehető, elmosódott képeket tudtak készíteni az óriás kelpiról Lock Nessnél, és eddig csupán úgy véltem, egyszerűen csak nincs tehetségük a fényképezéshez, de ez a könyv erre is magyarázattal szolgál.
Vagyis inkább csak szolgálna, ha nem fröccsenne a közepébe valami hosszúkás, vörös izé, engem is félig betakarva. Szinte érzem, hogy a nyakamra tekeredik, és több más nedves, csúszós valami is rajtam köt ki. Nagyjából egyetlen dolog jut eszembe, és azt egy sikkantással kommentálom.
- Aaavavvavavaaa! - artikulálom ijedten, miközben próbálom leverni magamról a rám tekeredő rémséget, ami nem is lehetne más, mint tengeri kígyó. Teljesen egyértelmű, mi más lenne, mint amiről épp olvasok? Persze ilyen vészhelyzetben, melyet most annak érzek, az ember elfelejt gondolkodni, hogy ugyan mit is akarna egy tengeri kígyó egy apró tóban, és főleg mióta ilyen baromira kicsi, de ki tudja, talán tengeri kígyó kölykök, vagy akármi, édesmindegy, hiszen rám támadtak! Még az sem zökkent ki ebből a gondolatból, hogy nem jegyeztek föl korábban támadást ember ellen erről a bestiáról. Most jelenleg teljesen leköt, hogy meg legyek ijedve.
A dolgot pedig természetesen csak tetézi, hogy hirtelen kibukkan valaki a vízből, első látszatra meztelenül, de ez az amúgy nem elhanyagolható részlet csak azután tudatosodik, hogy miatta is jól összerezzenek.
- Mi.. ki..? Mi ez..? - hebegek, miután elmúlik a halálfélelmem, és rájövök, hogy nem egy állat, hanem növények terítettek be. A férfi, mert hogy az, nekiáll eltávolítani rólam a növényeket, én pedig felismerem, és arra gondolok, hogy most nagyon praktikus lenne köddé válni. Vagy kámforrá. Görcsösen kapaszkodom a könyvembe, mintha az életem múlna rajta, és levegőt is elfelejtek venni, míg van rajtam a növényeiből, merthogy szabadkozásából nem tudok egyebet leszűrni, hogy az ő hibájából terített be a tó alja. Hogy került ide, és mikor? Már itt vagyok egy ideje, és nem láttam bemenni a tóba, biztos köszönt volna, vagy valami, de legalábbis nem dobott volna nyakon egy rakás káposztával. Cikáznak a gondolataim, akárcsak a tekintetem közte, és a tó, vagy az ég, vagy valami egészen nagyon más dolog között, és egyszerre úgy érzem, hogy nemhogy a pulcsi sok, de még anélkül is hihetetlenül melegem lenne. Pedig csurom víz lettem.
- Nem.. Izé, nem, nem haragszom - motyogom válaszom miután gyomírtott engem egy tisztító bűbájjal, de nagyjából olyan halkan, hogy szinte beleveszik a tücskök ciripelésébe. Az este valóban szép, de én valahogy most inkább a térdemet bámulom, legalábbis amíg fel nem öltözik.
Ekkorra egészen ránk sötétedik, csak a holdfény, a csillagok, és a közeli falu fényei állnak szolgálatunkra, és a pálcám után is hiába kutatok, nincs nálam. Így mondjuk egyébként sem olvastam volna tovább, ha nem tudok némi fényt csikarni magam mellé. De most inkább örülök a sötétnek, eltakarja az arcomba szökő pírt. Idekerülésemkor nem teljesen ilyen helyzetekben képzeltem el az iskolai gyógyító megismerését, mint amilyeneken túlvagyunk.
- Nincs egy kicsit késő taviszörnyeset játszani? - kérdezem nevetgélve, próbálva oldani magamban a feszültséget. Lehet nem a legjobb módja, de legalább már újra rá merek nézni. Szinte én érzem kellemetlenül magam, amiért útban voltam a hínárjainak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. október 28. 23:24 | Link

Ax   Kiss

Legszívesebben most kismacsek módjára elbújna Axel ölelésében és lényegében ezt is teszi egy bólogatás kíséretében. Tényleg nincs már itt az a Vaslady tanárnőjük, úgy hogy nincs miért idegeskednie sem. Ráadásul most jólesik Axel törődése; olyan, mintha lenne egy bátyja, akit nem azonnal kapott meg, hanem öt évesen.
-Nem lesz diabéteszem.- közli nemes egyszerűséggel, miközben ő is töm egy adag karamellát a szájába, hogy ne csak az egér csámcsogjon a finomságon. A tejkaramella a gyengéje, egyszerűen imádja. Azért Izét szívesen ismerte most meg, tényleg aranyos kis szörmókocska, olyan gyömöszölnivaló fajta.
-Jó jó, felfogtam. Fogok keresni egy brácsást, csak ne vágj már ilyen fejeket, mert belelöklek a vízbe és nézheted magad.- most igazi pukkancs módjára fújtat Axelre egy sort az előbbi megszeppenése helyett. Nem kell ennyire mohogni a gitár felvetésétől; ő csak közölte, hogy ilyen jellegű ismeretségei vannak. Letti például szerény véleménye szerint tehetséges gitáros, meg Lala (alias Tolland) is remekelt a Maid Café eseményén.
A családjához fűzött hosszas eszmecsere nem hatja meg különösebben. Masszív utálata, melyet az apja iránt érez, nem ismer határokat egyelőre. Szabályosan fullasztó is lehetne egy ideggyengébb ember számára. Axel szavai sem löknek a helyzeten pozitív irányba, sőt inkább rontanak rajta. Az arca egészen elsötétül, még el is húzódik a fiútól kicsit.
-Valószínűleg igazad lehet.- jegyzi meg végül hideg, ellenséges éllel a hangjában, némi lenézéssel megfűszerezve. Ez nála a legnagyobb haragot jelenti speciel, és ezen az sem segít, hogy Axel utalgatni kezd az isten tudja, mire. Először csak mérgelődik rajta, de aztán már szabályosan felháborodik. Mit kell ezen ennyit magyarázni, nem érti?
-Jó, hát ha fiú csellóst akarsz, te hímsoviniszta észlény, keress magadnak egyet!- csattan fel elég ingerült hangnemben, majd azon nyomban fel is pattan, de a mozdulat közepette még beszél Axelhez.
-Soha_többé_nem_fogok_neked_csellózni, megérteeeeeeee..... ?- na igen, elbotlott a saját lábában és most kérem még azelőtt felnyalja a stég deszkáit, hogy Axel elkaphatná, már ha akarná. A szemeiből kibuggyannak az első könnyeppek és hangosan kezd nyeldekelni. Olyan, mint egy hároméves...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. október 29. 13:37 | Link

Matilda

Igazság szerint Matildának szerencsés, amiért már van közös múltunk, ugyanis egy vadidegennel szemben még ennél is kevesebb együtt érzést vagy megbánást tanúsítanék. Elvégre csak egy kis víz meg nyálka az egész, két pálcasuhintás és már sehol semmi. Mivel szinte nap mint nap találkozom ennél csúnyább dolgokkal is, fel sem veszem az ilyesmit. Matildával azért nem szeretnék mogorván viselkedni, mert igazából nem is tudom, hogy kellene vele viselkednem. A múltkor azt hiszem már átléptünk egy határt, és bármennyire is szeretném, mégsem tehetünk úgy, mintha az meg sem történt volna. Igyekszem tartani a távolságot, de az ő részéről is érzem, hogy kimondatlanul is köztünk lebeg az erdő szélén történtek emléke. Nem tudom elviselni, hogy nem én irányítottam, és képes voltam teljesen kifordulni magamból. Nem is azon aggódok, hogy Matilda hogyan ítél meg engem, egyszerűen csak csorbát szenvedett a büszkeségem, a könyvtáros jelenléte pedig folyton erre emlékeztet.
Közben gyorsan magamra kapom a ruháimat, mivel hideg van ahhoz, hogy gatyában flangáljak, és egyébként sem szokásom az ilyesmi. Aztán táskámból előveszek két dobozkát. Az egyikbe belegyűjtöm a hínárokat, a másikba meg megy a nyálkás virág.
- Ezeket a növényeket ilyenkor a legjobb gyűjteni. Igaz, viszonylag kevés főzethez van rájuk szükség, de szeretem, ha minden van raktáron, ami csak kellhet - magyarázom tárgyilagos hangnemben. Ha pedig a könyvtáros kisasszonyt érdekli, még a dobozok tartalmát is megmutatom, csak hogy lássa rendesen, mi terítette be az előbb.
Úgy érzem illene még mondanom valamit, talán még egyszer elnézést kérni, amiért megijesztettem, vagy bármilyen egyéb udvarias formasággal kitölteni az űrt. Csakhogy az ilyesmi egyáltalán nem az én asztalom. Nem tartom sokra az üres fecsegést, semmilyen fontos mondanivalóm nincs Tilda számára, viszont ismerősök vagyunk, így a jó modor mégis azt diktálja, hogy próbáljak meg valamilyen beszélgetést kezdeményezni. Ez a felállás pedig még egészen új terület számomra. Egyetlen embert ismertem eddig, akivel szinte észrevétlenül lett szoros a kapcsolatom olyannyira, hogy a jelentéktelenebb dolgokról szívesen diskuráltam vele. De az teljesen más volt, akkor sosem éreztem ezt a nyomást, hogy beszélnem, kellene. Úgy tűnik hiába is akartam teljesen magamba zárkózni, mégis hatással van rám, hogy a Bagolykő kis közösségében élek, sajnos kezd átragadni rám az itteniekre jellemző gondolkodásmód.
- Még ide is könyvvel jössz? Mit olvastál? - szerencsére a csend nyúlik kínossá, mert amint meglátom nála a kötetet, őszinte érdeklődés támad fel bennem. Könyvekről beszélgetni pedig soha nem üres fecsegés.
Utoljára módosította:Chaske Tsosie, 2013. október 29. 13:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. október 29. 18:15 | Link

Chaske


Ha valaki másról volna szó, lehet kicsit nyafogtam volna, persze csak a könyv miatt, melyre szintén jutott a nyálkás vízből, noha ez sem volt javíthatatlan kár, ahogy a ruhámat sem érte ilyesmi. De ő egy egészen más eset volt. Valami történt közöttünk, melyre csak homályos magyarázatot találtam később egy rakoncátlan lényről, mely előszerettel ébreszt vágyakat (jó esetben) két ember közt, leggyakrabban azok akarata ellenére. Velünk egyértelműen ilyesmi történt aznap. Mintha egy nagy adag szerelmi bájitalt fecskendeztek volna a vérünkbe.. nem mintha azt tudnám, milyen érzés, de a leírtak alapján megegyzni látszott azzal, amit átéltem. Mely olyan élmény volt, melyet egykönnyen nem tudtam kiverni a fejemből, és melynek hála nem hogy haragudni nem tudtam a férfira, de ránéznem is nehezen esett anélkül, hogy ne jöjjek zavarba. Ő láthatóan jól kezelte a dolgot, de mégis úgy éreztem, mintha kissé kényszeredetten szólna hozzám.
- Ó.. hát persze, ismerem ezeket. Vagyis olvastam róluk - hajolok a dobozok fölé, megvizsgálva támadóimat. Most egészen ártatlanul lapulnak a dobozkák alján. Úgy teszek, mint akit ennél is sokkal jobban lekötnek a növények, addig is bámulhatok a dobozokba, és nem kell a zavaromat rejtegetnem. De végül kénytelen vagyok felhagyni ezzel, hiszen nem nekem halászta ki, hogy egész este nézegethessem, még akkor sem, ha előzőleg hozzámvágta az egészet.
Elteszi a dobozait, én pedig idegesen fellapozom a könyvemet. Ezúttal biztosan nem emlékeznék, hol tartottam, de aztán látom, hogy az egyik hínár képében, mely valahogy ott ragadt, lett egy könyvjelzőm. Két ujjal megfogom, és Chaske felé nyújtom. Nem nézem felé, de azt is hiheti, hogy a növénytől undorodom, azért sütöm le a tekintetem.
- Ezt.. itt hagyta - motyogom egészen feleslegesen. Ekkor fedezi fel a nálam lévő könyvet, és kérdésére kissé meglepődöm. Nem csak mert őszinte érdeklődést mutat, de talán tudatán kívül, de tegeződött velem.
- Ó hát ez, a.. - elvörösödve jövök rá, hogy átmenetileg kiment a fejemből a könyv címe, így aztán gyorsan felfordítom, hogy elolvashassam. Bár elég sötét van, de elég csak rápillantanom, és beugrik. Felpillantok a férfira, és hirtelen ömleni kezd belőlem a szó: - Rengeteg Rémségek Regéi. Olyan muglik meséiben, és legendáiban közismert általuk szörnynek nevezett bestiáról szól, melyek teljesen átlagos varázslények, és a varázstalanok mindenféle dolgot tulajdonítanak nekik. Épp egy Nessinek keresztelt kelpiről olvastam, de az előző fejezet a chupacabrával foglalkozott, ami mondjuk még erősen vita tárgyát képzi, mert a többség szerint szárazföldre tévedt kákalagokról van szó, vagy valami kikísérletezett változatáról, mely a vízen kívül is elél, mások meg esküsznek rá, hogy látták, és nem is hasonlít azokra és valami egészen másról van szó.
Levegőt veszek, majd visszalapozgatok az említett fejezethez, és próbálok még valami érdekeset kihúzni belőle. Igazából felolvashatnám az egészet, hogy mikor és kik vették észre először, és hogy kecskék vérét szívják, és hasonlók, de végül inkább csak becsukom. Most már úgyse látok belőle semmit. A padra nézek magam mellett, majd a férfi.. helyett a víztükörre.
- Hacsak nem siet bespájzolni azokat, nincs kedve leülni kicsit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 30. 12:30 | Link

Runácska

Minden valószínűség szerint az ő agyában van valami gikszer, hogy mindig a lehető legszigorúbb tanárok a kedvencei, és talán ebből a tiszteletből következik, hogy különös módon őt is szokták kedvelni többé-kevésbé, mint a már említett tanerő is. Átöleli a lányt, abban a reményben, hogy ettől megnyugszik, majd vállat von a válaszra, ha már ennyire határozott nem. Ha Runa így gondolja, hát legyen, csak aztán úgy is legyen, vagy lehet hallgatni tőle azt a sokat hallott mondatot, hogy márpedig ő megmondta. Izé közben elcsámcsog a karamellán lelkesen, látszik, hogy ritkán kap édeset, hiába szereti, de hát fontos az ő egészsége is. Ha már Simon nem ette meg, ne magas vércukortól dobja fel a talpát a szőrmók, szereti vagy sem, hogy inkább magokat kap ilyen finomságok helyett. Felvonja a szemöldökét arra, hogy belöknék a vízbe, sőt még el is engedi Runát és kérdőn pislog rá.
- Tudok úszni, és most mondtam, hogy te csak gyakorolj a csellódon, a többire legfeljebb kiteszek én is egy hirdetés. Vagy nem. Meggondolom még alaposan, és körbenézek, hogy egyáltalán lenne-e igény, vagy mindenki messziről kerüli a klasszikus zenét.- válaszolja, és vállat von mellé, aztán meg ismételten kiselőadást tart arról, hogy talán annyira nem is szörnyű a helyzet, mint ahogy Runa látja. Nagy a gyanúja, hogy itt is valami olyasmi játszódik le, mint a rokonoknál, akik majdnem elváltak, csak kicsit durvább változatban. A gond az, hogy mindezt hiába mondja, Runa annyira utálni akarja az apját, hogy azzal már nem is tudja, lehetne-e bármit is kezdeni. Inkább csak sóhajt egyet, jelezve, hogy ha ennyit ér, amit mond, hát inkább feladja. Eljut inkább oda, amit már egy ideje elmondana, ha lenne kinek, mert Runa meg mintha szándékosan csinálná, félreérti sorozatosan. Meglepődve pislog a reakcióra, majd megrázza a fejét és megadóan megemeli a kezét mellkasa elé tartva, tenyérrel a lány felé. Majdhogynem megszeppenten pislog rá, és várja, hogy legyen már egy lélegzetvételnyi szünet, amikor ő is szóhoz jut.
- Nenenem... szó sincs róla, hogy hímsov... an... in... bloe... hímsoviniszta... nem vagyok az, még csak zenéről se volt szó... nézz a lábad elé, Runaaa... - felpattan, de már nem tudja elkapni, úgyhogy barátnéja elterül a deszkákon. Leguggol mellé és hóna alá nyúlva felhúzza, aztán meg mivel így elég ingatag az egyensúlya, leül inkább ő is és megöleli a lányt.
- Ha egy percig is figyelnél arra, amit mondok... tényleg nem tudom, hogy mondjam... nem is az, hogy ijesztő lenne, mert már egy ideje tisztában vagyok vele, csak még nem mondtam senkinek... biszex vagyok. És ha megint lehímsovinisztázol, okostojás, akkor itt foglak hagyni. Fáj valamid?- kérdezi, amint elengedte Runát, ha megsérült, akkor elcipeli gyógyítóhoz is, viszont ott ül az arcán az is, hogy nagyon nem tudja, mire számítson azért, amit éppen kimondott, és reméli, hogy nem fog a lány visítva menekülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. október 30. 18:43 | Link

Hornyák professzor
nov. 1 péntek 18:00 körül


Ahogy kilépek az iskola kapuján, megcsap a hideg, télies szél, a kiengedett hajam összességét is az arcomba sodorja. Egy pillanatra hátratántorodom, miközben megfordul a fejemben, hogy esetleg visszamegyek egy télikabátért, meg egy melegebb csizmáért, de végül erőt veszek magamon, és elhagyom az iskolát. Gyorsan megyek lefelé, de nem célirányosan. Igazából csak nyugalmat szeretnék, ami az Eridon falai között néhanapján luxusnak számít, és hát a mai is egy ilyen nap, főleg a tegnapi buli után.
A lábaim szinte maguktól visznek végig a falun, miközben keresek egy helyet, ahol nyugodtan tölthetem az időm, egy helyet, ami csendes, nyugodt és kellemes. Érdekes, hogy az iskola falain belül ezer ilyet is tudok, de ahogy végiggondoltam egy sem tűnt megfelelőnek, mindegyik ellen volt valami kifogásom. Vagy a kinézete, vagy az elhelyezkedése, vagy bármije, amibe bele lehet kötni. Már a falu határánál járok, amikor megállok egy ismeretlen, mégis ismerős hely előtt. A temető. Ebben még nem voltam, de abban biztos vagyok, hogy nincs olyan ember, aki még nem járt temetőben, sajnos mindenkinek vannak halott ismerősei, még nekem is. Erre a gondolatra megrázom a fejem, megszorítom a táskám szíját, majd visszaindulok a falu felé, ám alig teszek néhány lépést, már meg is állok, ugyanis egy olyan hellyel találom szembe magam, ahol eddig még nem voltam.
Jó, elég sok ilyen hely van, de ez most lényegtelen. Az elmúlt öt évben a tónál rengetegszer megfordultam, és azt is láttam, hogy van egy hozzátartozó kicsike stég, és terveztem is, hogy ellátogatok oda, azonban ezt a „találkozót” még nem sikerült tető alá hozni. Hát, akkor ennek itt az ideje.
Amilyen gyorsan születik a gondolat, olyan gyorsan követi a tett is. Igazából még azt sincs időm átgondolni, hogy a réginek tűnő gerendák elbírnak-e, már rajtuk is gyalogolok, hogy elérjem a stég légvégét, ahonnan látni lehet az egész tavat. Amikor megérkezem, akaratlanul is, de elmosolyodom, ezt a mosolyt nem az amúgy gyönyörű kilátás váltja ki belőlem, hanem a rengeteg víz, ami körül vesz.
Mikor is volt, hogy utoljára elemi mágiát gyakoroltam? Régen, még akkor, amikor Erdős tanárnő itt volt.
Végül egy nagy sóhaj kíséretében leülök a hideg falapokra, majd egy minden bizonnyal őrült és felelőtlen ötlettől vezérelve, leveszem a csizmám és a zoknim, felhajtom a nadrágom, majd a lábamat beleengedem a nagyjából 2-3 fokos vízbe. Több, mint valószínű, hogy ezzel elintézek magamnak, egy megfázást, de nem foglalkozom vele, csak előveszem a táskámból a magammal hozott könyvet, kinyitom ott, ahol a könyvjelző mutatja, majd belemerülök az olvasmányba, de azért figyelek a körülöttem lévő hangokra, így egyből felkapom a fejem, amikor cipők dobogására leszek figyelmes.

Ruha
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

elsős mestertanonc| Hydromágus tanonc| Eridonos hajtó|Csibe
Hornyák Gábor
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
Írta: 2013. október 30. 20:30 | Link

Ginnie Marrywather

Vége van a Halloweennek és egy új nap kezdődik. Emlékszem, ilyenkor november legelső napján, otthon mindig családi szokás volt, hogy kimegyünk a temetőbe, és meggyújtunk egy gyertyát elhunyt szeretteink sírjánál. Ez számomra egy elég lehangoló és szomorú nap, hisz azzal a meggyújtott gyertyával emlékezünk a hozzánk közel álló emberekre, akik már nem lehetnek velünk. November 1-je számomra a gyász napja, ezért nincs is túl jó kedvem, hisz eszembe jut az a sok kedves ismerős, akikkel régen nap, mint nap találkoztam, de ma már csak az emlékük él bennem, de mivel Bagolykőn nincs egy ismerősöm se eltemetve, ezért nem is kell elmennem a temetőbe, de akkor is egy kis magányra vágyok, és a kastély falaiban ezt nem találom meg, ezért úgy döntök, hogy elindulok sétálni. Egy fekete vastag pulóvert, alá egy fehér pólót és egy fekete nadrágot veszek fel. Sétálás közben köszönök a mellettem elhaladó diákoknak, kollégáknak, ezek szerint nem csak én vágyom magányra. Jó pár lépést teszek meg még elérkezem célomhoz a stéghez, ide akartam jönni, hisz tudom, hogy itt általában csak a természet vár, de most más is itt van, de ha már így alakult nem bánom, nem fogom elküldeni a diákot csak azért, mert magányra és csöndre vágyom. Lassan odasétálok a stég végéhez és köszönök a lánynak.
-Jó napot, remélem nem zavarok!-megvárom a lány válaszát és ha nem bánja, akkor leülök mellé. Csak most veszem észre, hogy megzavartam az olvasásban.
-Hornyák Gábor vagyok, és Önt, hogy hívják ifjú hölgy?-múltkor Marcinak elfelejtettem beszélgetésünk kezdeténél bemutatkozni, és tanulva hibámból a lánynál a bemutatkozással kezdem.
-Mi járatban van itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ginnie Marrywather
INAKTÍV


Vöröske^^, Gin, Gigi, A keresztapa bérence,
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 653
Írta: 2013. október 30. 21:14 | Link

Hornyák professzor
nov. 1 péntek 18:00 körül


A nyugalmat és a csendet egy emberhez tartozó léptek zavarják meg, melyekre érdeklődve kapom hátra a fejem, ugyanis elképzelésem sincs, hogy ki lehet az, aki rajtam kívül ide jön. Ahogy megpillantom a férfit, csak egy fél fokkal leszek okosabb, mert emlékszem rá az évnyitóról, amikor az igazgató úr bemutatta, de ennyi. Még a neve se rémlik, ami elég gáz, ha azt vesszük, hogy azért nincs olyan sok tanár az iskolában, akkor meg rosszabb, ha a tárgyát is tanulom. Mindenesetre a zavaromat nem lehet látni rajtam, mert nem szokásom hülyét csinálni magamból ismeretlenek előtt, így csak barátságosan mosolygok a jövevényre.
- Nem, jöjjön nyugodtan - mondom neki, majd egy kicsit arrébb megyek, hogy ha szeretne, akkor le tudjon ülni. Persze, ez olyan dolog, hogy az ember akkor sem mondja azt egy tanárnak, hogy zavar, ha valóban zavar. Mindenesetre engem tényleg nem zavar a férfi, talán jobb is, ha az embernek van társasága.
Miután helyet foglal, megejt egy bemutatkozást is, aminek nagyon örülök, mert így megtudhatom a nevét, amit szerintem tudnom kéne. Mielőtt én is bemutatkoznék, lerakom magam mellé a könyvet, nehogy véletlen a vízbe lökjem, mert kár lenne érte. Első kiadás, és még apa nagymamájáé volt, aki még él, így valószínűleg kapnék, ha eláztatnám.  
- Virginia Marrywather, de kérem, szólítson Ginnie-nek - igazából nem a tegeződés miatt ajánlom fel neki, egyszerűen csak utálom a nevemet, és szerintem vízbe fojtanám magam, ha a rendes nevemen szólítana. Bár, hydromágus tanoncként ez elég érdekesen festene. Viszont, ha már halott rólam - amit kétlek-, akkor tudja, hogy tanárok, diákok egyaránt Ginnie-nek hívnak.
A következő kérdése meglep, és hirtelen nem tudom eldönteni, hogy csak illedelmességből kérdi, vagy komolyan van mögötte érdeklődés. Mindenesetre nem foglalkozom ezzel a jelentéktelen dologgal. Megkérdezte, én pedig válaszolok, így megy ez.
- Igazából csak egy kis magányra és nyugalomra vágytam. Tudja, az Eridonban a nyugalom, a csend és a relaxáció ismeretlen fogalmak, legalábbis napközben, valamint, valami irreális módon mindenki fel van pörögve a tegnap esti parti után, ahelyett, hogy pihennének. Mind ezen felül, nem szeretem a mai napot, több okból kifolyólag sem - mondom, de a részletekre direkt nem térek ki. Nincs kedvem a szüleimről beszélni.
- És Magát professzor úr, mi szél hozta erre, hol a madár se jár? - kérdezem arra utalva, hogy ez a hely a falu egyik legelhagyatottabb zuga, mivel akárhányszor itt voltam a tónál senkit sem láttam a stégen. Na, meg ha az ember az állapotát nézi, akkor kétsége sem lehet afelől, hogy nem gyakran ellenőrzik, hogy megvan-e még.

Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. október 30. 21:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

elsős mestertanonc| Hydromágus tanonc| Eridonos hajtó|Csibe
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. október 31. 13:21 | Link

HALLOWEEN, 2. csapat

A kis tavacskát körbe kell sétálnotok ahhoz, hogy megtaláljátok a stég korlátjára függesztett pergament. Ezen áll a feladat, amit meg kell oldanotok ahhoz, hogy tovább mehessetek. Az egyik fal tövében találtok íróeszközöket, és pergament.

Írjatok egy történetet arról, hogy hogyan végzitek a tavaszi kártevő mentesítést az otthonotokban. A stílusa rátok van bízva. Egy fontos szabály van: a csapat minden tagjának 3 mondatot kell róla írnia, de úgy, hogy nem nézhetitek meg, mit írtak a többiek. A végén a csapatkapitánynak össze kell olvasnia az alkotást, és ha sikerül teljesítenetek, az utasítás helyén megjelenik a következő borítékotok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobrai Vanda
INAKTÍV


Vélavérű
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 732
Írta: 2013. november 1. 14:53 | Link

[Attila]


Kellemes idő van, még a szoknyában sem fázom, így nem kezdem el azonnal hazafelé rángatni Dongót. Ott guggolok mellette és ugyan úgy, mint ő én is meredek magam elé. Ha most egy romantikus filmben lennék, akkor hirtelen megjelenne mögöttem egy elképesztően helyes férfi. Megszólítana, én megijednék, és ahogy fordulnék felé elveszteném az egyensúlyomat, végül pedig a tóban landolnék. Ő utánam ugrana, kihúzna a vízből, majd kimásznánk a stégre. Mindketten vacognánk, mert vizes ruhában azért már hűvös lenne. Ő bocsánatot kérne, és pedig csak nevetnék az egészen, majd meghívnám egy forró teára. A tea mellett fejeződne be ez a fejezet, ugyanis mindketten ráébrednénk, hogy igen csak vonzó a másik fél. Valamint az a pillanat, amikor egy új love story kezdődne el. Sajnos mostanában egyre többet morfondírozok ilyesmin. Eléggé egyedül érzem magam. Ophelia is megtalálta a potenciális exét, és akarva akaratlanul az orrom alá dörgöli. Örülök az ő boldogságának, csak hát a sajátomnak is ideje lenne lassan örülnöm.
A stégen guggolva ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak a fejemben. Csak meredek magam elé, és hatalmas sóhaj tör fel belőle, amikor is hangokat hallok a hátam mögül. Egy férfi hang szólít meg, én pedig hátra fordulok. Az egyensúlyomat nem vesztem el, így nem jön össze a filmes jelenetem. Lehet le kellene szoknom a romantikus filmekről, és inkább drámákat vagy horrort kellene keresnem.
Ahogy sikerül beélesítenem a képet, azonnal leesik, hogy egyik új kollégám, Attila áll a stégen. Egy kedves mosolyt küldök felé, majd felállok és felé fordulok.
-  Hát ha az rossznak számít, hogy elszökött otthonról, akkor igen. –
Közelebb lépkedem Attilához, hogy ne kelljen hangosan beszélnem.
- Sosem árt, ha valakinek a faluban is vannak ismerősei, én már csak tudom.  Jaj, de udvariatlan vagyok. Attila ő itt Dongó, az én 3 éves amerikai pitbull terrierem. -
Először hozzá szerettem volna tenni, hogy az egyetlen férfi az életemben, de nem akartam azonnal úgy nyitni, hogy gyerekesnek nézzen, szóval kihagytam ezt a mondatrészt.
- Mi járatban vagy erre, ha szabad érdeklődni? -
Igazság szerint jobban végigmérve felesleges volt a kérdés, mivel nyilván csak lejött egyet futni, de sosem lehet tudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. november 1. 21:36 | Link

Matilda

- És mi vitt rá, hogy ilyenekről olvass? * adok hangot a kíváncsiságomnak, mert nem tudom elképzelni milyen indíttatásból ismerkedett meg a szóban forgó növényekkel. Valahogy számomra meglepő ez az adat a fiatal könyvtárosról, a gyógynövények világa nem egy olyan terület, ami mindenkit lázba hozna. Matilda szavaiból azt szűröm le, hogy igazából még hobbi szinten sem foglakozik a növényekkel, hiszen akkor nem csak olvasott volna róluk. Magamból kiindulva ugyanis, ha a olvasmányaim során találkozok valamivel, ami felkelti és igazán megragadja az érdeklődésem, arról igyekszem gyakorlati ismereteket is gyűjteni. Akkor merem mondani, hogy tényleg ismerem az adott dolgot.
Miután a dobozokban pihenő növények sikeresen meg lettek csodálva, el is pakolom őket, csak Matilda hangjára kapom fel a fejem. *
- Oh, köszönöm* átveszem a csellengő hínárt Matildától, közben pedig apró mosoly jelenik a szám sarkában arra látványra reflektálva, ahogy a fiatal nő oda sem nézve, két ujja közé csippentve tartja a hínárt. Fel sem merül bennem, hogy mélyebb okai lehet a lesütött tekintetnek. Visszagondolva a köztünk történtekre, nekem több okom lenne a "szégyenlősködésre", mint neki, elvégre kettőnk közül ő volt a józanabb. Elrakom a növénykét, közben pedig a könyv felől érdeklődök. Ekkor már az én avatatlan szemeimnek is feltűnik, hogy Matilda kissé zavarban van, az miért és a "hogyan oldjuk a hangulatot" azonban már meghaladja a képességeimet, s mivel tisztában vagyok ezen korlátaimmal, inkább nem is tornáztatom rajta az agyam. Az sem tűnt fel, hogy közben személyesebb stílusba váltottam. Majd csak megoldódik magától a dolog. Nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, inkább a rögtönzött könyvismertetőre figyelek. Nagyjából az első félmondat alapján eldöntöm, hogy ez az a könyv, amit sosem fogok forgatni. Mivel a legkisebb mértékben sem érdekel, hogy milyen bődületes baromságokat képesek kitalálni a muglik. A chupacabra és egyéb be nem bizonyított létezésű dolgok érdekelnek ugyan, de biztos vagyok benne, hogy ilyen témában találnék pontosabb és megbízhatóbb forrást is. *
- Biztos érdekes, de nem hiszem, hogy én valaha is ilyesmit fogok olvasni * kommentálom a hallottakat a rám jellemző tömör őszinteséggel. Nem akarom megbántani a másikat a véleményemmel, de nem is fogom azzal áltatni, hogy lelkesedést imitálok.
Matilda a könyvben lapozgat, én pedig összeszedem a holmimat. Megvan, amiért jöttem, mehetnék is, de a könyvtárosnő marasztal. Reflexszerűen az az első gondolatom, hogy visszautasítom az ajánlatot, aztán mégis valami egészen más csúszik ki a számon:*
-Nem, nem kell sietnem velük, a doboz bűbájjal van kezelve, úgyhogy nem száradnak ki még sokáig. * nem is gondoltam át igazán, hogy rövidített változatban annyit mondtam: "igen, leülök melléd" , mert egy ilyen megjegyzés után mégis lelépni elég nagy taplóság lenne - még tőlem is. Így aztán a pad mellé dobom a tatyóm és leülök Matilda mellé - persze az intim szféráján kívülre. Kíváncsi vagyok, szeretne-e valami konkrét dologról beszélgetni, vagy csak nem akart egyedül üldögélni a sötétben. Még mindig nem tudom mire vélni, hogy kerüli a pillantásomat. Mindenesetre megadom neki a lehetőséget, hogy feldobjon egy témát, ha akar és ha már itt marasztalt, mert ez nekem nem az erősségem. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2013. november 2. 11:51 | Link

Chaske


Még vetek egy utolsó pillantást a dobozkák immár veszélytelen tartalmára, mielőtt válaszolnék. El is kell kicsit gondolkodnom, mert már fogalmam sincs, hol és mikor olvastam ezekről, vagy hogy egész pontosan ezekről olvastam-e.
- Hát.. ami azt illeti mindenfélét elolvasok, ami a kezem ügyébe kerül. Így aztán nagyon sok mindenről tudok, de csak nagyon keveset. Kivéve persze, ami nagyon érdekel.. a varázslatokról, eredetükről például szakirányosan tanultam. Mondjuk azt nem itt.
Kicsit elfecsegtem más irányba, jövök rá, szóval vissza kell terelnem a gondolataim a növényekre, és hogy hol is olvastam róluk.
- Már emlékszem! Szen.. mármint valakinek kerestem nemrég a könyvtárban különböző gyógyitalok, gyógymódok között, és akkor olvastam ezeknek a hatásairól. De nem ezekre volt szükség, de azért úgy látszik megragadt - vonom meg a vállam. - Legalábbis, hogy ezek azok. De már nem tudom, mire jók.
Miután az utolsó rakoncátlan hínár darab is elfoglalja helyét Chaske dobozainak egyikében, úgy tűnik nem nagyon marad más, mint hogy mindenki a dolgára menjen. Bevallom, nagyon feszélyez a jelenléte, ugyanakkor jó is, ez a dolog pedig egészen zavaros így. Feltűnik neki a könyvem is ugyan, így egy kérdés erejéig még ott áll, de úgy látszik a legkevésbé sem fogja meg, amit az olvasottakról mesélek neki. Nem meglepő, kevesen vennének komolyan egy ilyen könyvet.
- Persze, nem is gondoltam.. hogy.. szóval van ám sok érdekesebb könyvem is - motyogom, azon kapva magam, mintha megfelelni próbálnék. Nem akarom, hogy ez alapján a könyv alapján ítéljen meg. Micsoda egy hülye gondolat. Mintha valaha is ezért olvastam volna valamit. Zavaros.. mint amilyen a víz volt, miután a gyógyító kimászott belőle. De mostanra már nyugodt, és apró kis fodrozódások közepette úszik rajta a számtalan csillag az égről.
Kicsit belém szorul a levegő, mikor végülis leül mellém. Pedig nem ül közel, és nem is néz rám, vagy legalábbis nem érzem magamon a tekintetét. De persze nem is könnyű észrevenni, ha én közben egész másfelé nézek.
- Akkor jó - kommentálom szavait. Igazából fel se fogom egészen miről beszél, hogy mi szárad ki vagy mi nem, mert a saját gondolataim összeszedegetésével vagyok elfoglalva. Fel kell ezt az egész köztünk feszülő dolgot valahogy oldani.. még akkor is, ha csak én érzem, hogy van valami.. Ő ugyanis nem adja jelét, vagy legalábbis nem látom. Nem ismerem eléggé, hogy tudjam, sokkal távolságtartóbb-e másokkal, mint velem.
- Amúgy szép esténk van, nem? - csúszik ki a számon a lehető legbénább kérdés, ami még csak a közelében sem jár annak, amit igazából mondani akartam. Megrázom a fejem, mikor tudatosodik, hogy ezt már az előbb ő is megjegyezte, nagyjából ugyanannyira törődve az este szépségével, mint én.
- Bocsánat.. nem is ezt akartam.. szóval hát - elhallgatok egy pillanatra, majd ismét a stéget bámulva egy szuszra elhadarom az egymást kergető gondolataimat: - Nem tudom mi történt a múltkor az erdőben, de nagyon fura és meg kéne beszélnünk mert én nem szoktam ilyen lenni, és nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni és nem szeretném, ha emiatt rosszban lennénk vagy kerülne vagy nem tudom és úgy egyáltalán és hát..
Ez az, szép volt, dicsérem meg magam egy képzeletbeli vállveregetéssel, és ismét nagyon hálás vagyok a sötétségnek, mert nem látszik túl sok minden az arcomból.
Utoljára módosította:Gryllus Matilda, 2013. november 2. 11:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Zsolnay-Mantsooe Tamara
INAKTÍV


Tami
offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
Írta: 2013. november 2. 12:18 | Link

Halloween Játék 2. csapat


Izgalmas játéknak tűnik órákig a birtokon szaladgálni helyszínről helyszínre és különböző feladatokat  oldani meg. Mióta itt van, ez az első "küldetése", pedig mondhatni, folyton a természetben bóklászik. A stégnél is már legalább ezerszer járt, hol csak üldögélni vitte ki a kedve, de volt hogy vízi növényeket gyűjtött, vagy alá merült jobb időben. Mondhatni, minden deszkát ismer.
Most feladat van, fel kell kutatni egy üzenetet, pontosabban magát a feladatot úgyhogy jó alaposan körbe kell nézniük, még a ráhajlott fűszálakat is arrébb sepri, hátha alá rejtették. Minden szegleténél kutat valaki.
Mivel az egész stéget ellepik csapattársaival, hamar megvan a keresett utasítás és gyors olvasásba kezdenek.
- Hm... - Egy mosoly fut végig arcán, kiveszi a számára fenntartott papírfecnit, egy pennát hozzá és alkotni kezd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tolland Clotan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. november 2. 12:57 | Link

2.csapat

Eddig nem vettem még részt kincskeresésen, és most teljesen be vagyok zsongva. A stégnél sem jártam még az elmúlt két évben, úgyhogy ez jó lehetőség arra is, hogy az eddig hanyagolt helyszíneket felkutassam. Mire odaérünk, már fel-felbukkan egy-egy keresgélő alak. Én is csatlakozom hozzájuk. Nagyon szeretek keresgélni, és találni! Ha kártyában, vagy varázslósakkban vesztettem azt mindig könnyebben emésztettem meg, mint mikor bújócskázás közben nem találtam meg valakit.
Egyik csapatársam: Tami már megtalálta a stég korlátjánál a papírunkat. A feladat pedig pusztán annyi, hogy három mondatot kell írnunk a tavaszi rovarírtásról... Vagy ilyesmi... Ha jól értelmeztem. Első olvasásra ritkán értek meg utasításokat. Tami felír három mondatot, amit mi nem láthatunk. Utána én következem, mert a többiek még úgy tűnik nem vették észre, hogy megtaláltuk az eldugott "kincset". A feladat leírásában még valami olyasmi is szerepelt, hogy majd a csapatkapitány összeolvassa, azt a fejenként három-három mondatot ami a lapra kerül.
Tekintve, hogy nem én kezdem a fogalmazást, hanem csapattársam, úgy írom meg a három mondatot, hogy az akár a folytatása is lehessen az előzőnek. Lássuk csak... Lássuk csak! Ez így jó lesz.  Próbáltam kreatívra venni a figurát... Otthon mugli rovar riasztókat használunk, holott azok sokkal kevésbé hasznosak a varázslatoknál... A többiek is megérkeznek. Tovább adom a papírt, és körbe nézek vajon a többi csapat hogy áll. Komor idő van nem nagyon látok senkit és semmit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2013. november 2. 16:26 | Link

A legügyesebb, 2. csapat:)

Eleinte nem akartam részt venni ebben a kincskeresős dologban. Pedig tavaly tök jó volt a sírok közötti bóklászás, még ha kaptam is az arcomba egy adag denevért. Aztán Katniss kimondta a varázslót: "légyszi, szeretném, ha ott lennél". Nem volt mit tenni, én is beszálltam. Végül nem is kerültünk Kat-Kattal egy csoportba, mert már túl sokan lettünk volna. Inkább Tami mellé társultam, aki egy elsős levitás, és ha már én szóltam neki, hogy van ez a lehetőség, milyen lenne már, ha magára hagynám idegenekkel? Ráadásul ebbe a csapatba jött Tolland is, vele pedig mindig jól szoktak elsülni a programok.
Sajnálatomra nem éjjel zajlott ezúttal a kincskeresés, hanem rögtön reggeli után. Persze érthető, este bál lesz, viszont így elveszik a horrorhangulat.
A kastély előtt meg kellett beszélnünk a csapatkapitányokat. Rám, mint rangidősre esett a választás. Lent a faluban meg is kaptam az első borítékot. A képdarabkán egy piros ötös volt látható, így mi is, ahogy a többi csapat is, szétszéledtünk a Fő utczán, és a tó felé igyekeztünk.
Az úton még oké kerekesszékkel, de letérve róla, a göröngyös úton a fűben Tolland segítségét vettem igénybe, így elég volt csak néha hajtanom egyet a kerekeken, hogy rásegítsek neki.
Bár az odafelé úton is végig nézelődtünk, nem dugták nagyon el a feladatlapot, Tami rá is mart rögtön.
A feladat aranyos, régen játszottam is hasonlót otthon a többiekkel, csak az úgy zajlott, hogy valaki írt egy mondatot, továbbadta a papírt, majd a következő elolvasva a mondatot lerajzolta azt, és behajtotta az előző írását. A következőnek a rajz alapján kellet kitalálnia, mi lehetett a mondat. Hatalmas röhögések közepette szoktuk tudni csak felolvasni a végtermékeket.
Utoljára hozzám jut a papír, viszont valamit elronthattunk, mert össze vissza kerültek az elejére és hátuljára a hárommondatos blokkok. Hát felolvasom úgy, ahogy éppen sikerül.
- Vasárnap van, és anyám már csütörtökön bejelentette, hogy ma kártevőirtás lesz. Felveszem a kesztyűmet, és a doxyknál kezdek. Beették magukat a lépcső alatti rongyok közé.
Különböző illatos növényeket gyűjtöttem előző nap, legalább 3-4 félét, már csak össze kell őket keverni, amit ma meg is teszek. Jól összecsomózom és teszek belőle a kert minden pontjára egy-egy csokrot. Az intenzív illatot a szél majd elterjeszti a kertben és nesze nektek kártevő kis bestiák, csak megvárom amíg elszédülnek, összegyűjtöm őket és pápá(adok nekik a lapáttal).
Aztán, ha a rovar túl nagynak bizonyul, még mindig ott a lehetőség, hogy bevetjük rajta harcművészeti tudásunkat, és öklünk segítségével felsértjük páncélját. Az elmúlt évek időjárását tekintve, fennáll annak is a lehetősége, hogy áprilisban még hó esik, ilyenkor csak fogunk egy kellő méretű lapátot, amellyel kitessékeljük a bogarat lakásunkból, hogy az megfagyjon. Ha a bogár huszonnégy óránál többet töltött a lakásban a tudtunkkal, akkor többnyire eléggé hozzánk nő ahhoz, hogy lehetőséget biztosítsunk neki a maradásra, legalább is a párzási időszakig.
A tavaszi kártevőmentesítést először is egy alapos nagytakarítással kezdjük, amikor a lakás minden zugából előkerül mindenféle, alkalmanként kártevők is. Először ezeket csípjük nyakon és takarítjuk ki a házból, aztán sor kerül azokra is, amelyek jobban elbújnak. Hozzájuk már mindenféle fertőtlenítő meg kártevőirtó szereket használunk.
Kárt tevő kártevő írtása ártással, nem járhat más állatot bántással. Rávetjük az igét fűre fára kőre, s csak a kártevő purcan ki tőle. Munkánknak gyümölcse környezetünk szép tiszta kártevő mentessége.

Mind az öt bekezdés megvan. Felnézek a többiekre.
- Ez nem is lett rossz!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. november 4. 12:31 | Link

Ax drágaság  Kiss

Nem tudja, mi van vagy mi nincs Axel agyában, mert nem legilimentor, de abban biztos, hogy ő ki nem állhatja a félelmetes tanárokat. Amúgy is könnyen megretten bárki erélyesebb embertől, nem kell még fokozni is a hatást, hogy féljen órára járni. Jó, itt maximum a bájitaltan tanártól kap szívrohamot, mert olyan az az ember, de a többiekkel semmi problémája nincs. A karamella lerendezése után azért jónak látja megfenyegetni baráti alapon Axelt, hogy belelöki a vízbe, ha tovább húzza az agyát az arckifejezéseivel. Ha fejre áll sem tud egy brácsást varázsolni a semmiből, hanem utána kell érdeklődjön.
-Oké, oké, gyakorolni fogok.- ezek után már csak a család téma marad kivesézendő, de az régen rossz választás, Axel, ezt te is tudhatnád. Runa rühelli az apját számára érthető okok miatt és még nem nőtt fel annyira, hogy újra tudjon mindent értékelni más szempontok szerint. Szóval ez a mostani litánia pont visszafelé sül el, sőt tovább fokozva a dolgokat annyira felhúzza, hogy most már bármire ugrik, amit megjegyez szegény barátja.
Axel majdhogynem kétségbeesetten próbálja közölni az állást, de neki csak nem jut el az agyáig, hogy mi van. Helyette lehímsovinisztázza és pattan felfelé, hogy menjen el innen, de helyette felnyalja a stég deszkarendszerét jó fényesre- vagyis ez lehetett a terv, de helyette most pityereg, meg nemsokára Axelbe kapaszkodik, meg a fiú vállába fúrja az arcát hüppögve, mint egy kisgyerek. Egyszerre aranyos és buta is. Aztán, mikor színt vall kedves barátja arról, hogy mi a helyzet vele, könnyes szemei nagyra tágulnak, úgy nézi Axelt egy darabig, míg meg nem találja a szavakat önmagában.
-Ne hagyj itt... És nem fáj.... És van is valakid? Öhh... nem, nem túrok bele a magánéletedbe, tényleg, csak... attól még engem ne felejts el. Nem szabad, oké? Négy éves korunk óta a barátom vagy és akárkid is legyen... én ugye megmaradok a barátodnak? Ugye?- hatalmas, kétségbeesett pillantást vet még a szöszi svédre, mielőtt elkezdene feltápászkodni és Axel kezét is meghúzná finoman, hogy jöjjön.
-Ideje lenne mennünk. Valami rendes ennivaló is kellene, mert kilyukad a gyomrom mindjárt.- ha Ax hajlandó jönni, elindulhatnak vissza vagy Bogolyfalvára, vagy a kastélyba, ahol hamarabb jutnak valami finom ételhez. Még Izének is csurranhat-cseppenhet valami jó falat, ha meghúzza magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2013. november 4. 19:48 | Link

2. csapat

A csapatotok sikeresen kiállta a próbát, ügyesen pennát ragadtatok, és megírtátok a frappáns, még össze is illő mesét. A stég korlátja mire hátranéztek, új meglepetést tartogat. Egy halvány vajszínű boríték, benne a képpel. Nézzétek meg, hova kell mennetek, és ne késlekedjetek.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2013. november 4. 19:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 46 47 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa