Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Őrületes meleg van, ami már lassan átcsap az elviselhetetlen kategóriába. Az egész csak lenge ruhában, jéggel, árnyékban, a ház hűs helyein, vagy sötétedés körül a tó partján lesz elviselhető. Nem mellesleg nem a meleg az egyetlen dolog, ami mondhatni kikergette az otthonából a rellonost. Manda kezd becsavarodni attól, hogy az órákra bejárást felváltotta lassan az itthon ülés, a mászkálást a pihenés, a számára fontos emberek közelségét meg a magánya. Igen, azt sem bírja, ha rajta lógnak, de a másik halála ez az üresség, ami körülveszi. Nem is a terhességtől inkább ettől kezd teljesen begolyózni. Mikor kisebb kitérőket tesz, vagy Lexivel fut össze a játszótér környékén. Ami a maga részéről még mindig elég abszurd és teljesen képtelen elképzelni, hogy nem sok időn belül azok táborát fogja erősíteni, akik oda járkálnak a saját gyermekükkel.
Egy mély levegőt véve lép ki aztán a házból, a gondolatait félretéve, mostanában gyakran söpri a gondokat a szőnyeg alá, és elindul a stég felé. A lányok még nem értek haza, szóval csak egy cetlit hagyott, hogy majd jön. Kiva nem lesz boldog, ebben teljesen biztos. Olyan, mintha ő lenne a szülő a háznál, akinek ott van a három neveletlen lánya, mindegyik más egyéni kis „gonddal”. Már amelyik kicsi… Túlaggódja magát, szimplán, amiből rendszeresen összedörrenések lesznek.
Miközben az utca vége felé ér, kezeit a zsebébe csúsztatva figyeli, ahogy kezd tényleg sötétbe borulni a táj, de még közel sem abba a komor feketeségbe, amibe kellene. Bár út közben látott pár visszafelé igyekvőt, akik jól megnézve összesúgtak egymás között, nem törődött vele különösebben… ó a pletykák, abból, mióta ekkora hassal ki mer mozdulni kapott bőven, már isten tudja hány apát jósoltak neki a gyermeke mellé, ráadásul a kedvencei között van, mikor azt sem tudják eldönteni, melyik Philips lányról is van szó.
Szépen, lassan, komótosan ér ki a stégre, aminek kisétál a legvégéig, közben furcsa érzése is van, mintha figyelnék. Nem az a paranoiás egyed, így csak szétnéz egy pillanatig, de csak egy-két távolodó alakot lát, így a korlátig baktatva megy, majd megtámaszkodva azon nézi a tiszta víztükröt, amiben a kihunyó napfény utolsó sugarait még távolról látta, ám közelről ennek már nyoma sincs. Igazán tehetségesnek kell lenni ahhoz, hogy még ebben a nyugodtságban is feszengjen valaki, és azért ehhez Manda nagyon ért. Lehajtja a fejét és csak mormog magának, hogy most már fél lábon is kibírja a hátralévő kis időt, aztán kezdhet aggódni mit kezd a dologgal…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Elkezdett a levegő is mozogni, apró szellők formájában, ami nagyon kellemes volt, ahogy az ember arcát hűsítette. Manda a csuklóján lévő hajgumira tekintett, de egyelőre még nem fogta össze a haját vele. szerette kiengedve hordani, volt hatása is ennek persze, amikor az összefogott volt praktikus, mint meccseken, vagy edzéseken, akkor nyilván odafigyelt, amúgy kerülte a dolgot. Nem mintha így, vagy úgy rosszabbul nézett volna ki vele. Ezt a gondolatsort meg is kell mosolyogja, ami azzal a fehér hajgumival elindult benne.
Ekkor emelte fel a tekintetét ismét a tó horizontjára, majd eresztette el a korlátot hallva, hogy valaki a közelben trappol. Felhúzott szemöldökkel figyel maga elé, de nem fordult még a hang irányába. Valahogy szerette is volna, ha az első gondolata igaz, meg nem is. Picit bujkált benne a remény, hogy felé tart valaki, de lehetőleg ne akárki. Sokat akar, igaz? De hát ezen nála nem kell meglepődni. Továbbra sem nagyon tűr meg bizonyos embereket maga körül, eléggé leszűkült az ingerküszöbe ezen a téren az évek alatt, és akár mennyire védtelennek tűnik várandósan, azért ha úgy hozza a helyzet, pillantással is ölni tudna…
Amikor meghallotta a léptek mellé a hangot, már az agya gyorsabban párosította dolgokat, mint ő fordult volna arra, és késztette mosolygásra őt Kornél jelenléte. Elengedve a korlátot fordított félig hátat az eddigi látványnak, hogy az egyik számára nagyon is fontos személyre tekintsen. Az arcán látszott azért, hogy némi viszont öröm van ebben a bókban. Határozottan annak könyvelte el, miközben pár lépéssel ő is közelebb araszolt csökkentve a távot kettejük között.
- Örülök, hogy te észrevettél a felfújható gumilabda mögött.
Forgatta meg a szemeit, de azért a mosolyt nem szüntette be, meglepő módon tényleg kifejezetten felvidult. Különös volt egyébként az egész dolog, hiszen még a legelején nagyon tartott pár embernél attól, mi lesz a reakció erre a helyzetre, ami momentán Manda körül kialakult. Kornél volt az egyik, de nagyon megkönnyebbült attól, ahogy viselte. Igazából körbenézve a faluban a várandósok elég elterjedt lett, lehet ideje se volt meglepődni. Ott volt Lexine is, de valamelyik tanerőről is hallotta… Abban biztos volt, hogy itt gyorsabban terjednek a hírek, mint a nátha.
- Meg akartalak párszor keresni, de gondoltam megvannak a saját gondjaid is, így végül csak elmaradt.
Közben a már mellé érkezett Reviczkyre emelte tekintetét, majd nyaka köré vonva kezeit húzta magához egy rövid ölelésre, amire most nagy szüksége volt. Alapvetően egyiküknek se erőssége az ilyesmi kimutatása, az ölelés sem akart sokáig tartani, ami Manda részét illeti (meg gyakorlatilag ebben hárman is összeölelkeztek), egyszerűen, Kornélra teljesen más szemmel nézett, mint a kastélyban összeszedett bármilyen kapcsolatára. Barátok, nagyon jó barátok már régóta. Mikor elváltak egymástól, hátát a korlátnak döntötte, majd kezeit a hasára csúsztatta. Nagyon virgonc volt mostanában a pici, és a legváratlanabb pillanatokban kívánta lerugdosni az édesanyja veséjét is.
- Nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e neki a dolog, vagy ellenezni próbálja…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mostanában ő sem érti magát, mikor túlságosan sokszor felmerülnek benne ezek az… érzelmes dolgok. Jó, a düh, a hiszti meg az idegesség nem idegen tőle, bár túl gyakori lett, de az olyanok, mint kedvesség, meg _szeretethiány eddig közel sem voltak terítéken, igaz sosem szenvedett figyelem hiányban sem. Mondjuk nem is bujkált senki elől ennyire látványosan. Szépen lassan kezdi belátni, amiről a kedves nővére és Kiva is papol neki, hogy úgy sincs kontrollja a dolgok fölött, azaz, ha sírni tudna, fog is, ha örülni, akkor azt, és nem is fognak rá ezért haragudni, jó biztos lesz, aki furának tartja majd. A másik dolog pedig a titkolózásai, egyikük se nézi jó szemmel, bár elfogadják és ráhagyják, ami mindenkinek a békésebb megoldás jelenleg.
Nyilván jól esik, az amúgy jelen állapotban minimálisan lecsökkenni látszó hiúságának minden dicsérő szó, de az önképe kissé zavaros, ami miatt azért szokta húznia a száját. Bár persze, pont ő mért ne mutatna jól így is, attól, hogy várandós nem hagyta el magát, és szerencsés alkat is, ott kerekedett ki, ahol ilyenkor kell, nem sok a plusz, annyira. Még akkor is, ha ő máshogy tekint erre. Kivételesen azonban ezt félretette, nem akar itt tombolni, nem lenne min és miért, meg amúgy is, azért egy kis felderülést okozott neki ez a találkozás. Nyilván nem az „egy kismama legfőbb problémái” című előadás fogja foglalkoztatni Kornélt sem mellette. Őt sem érdekeli, ennyi.
- Mondjuk, most, hogy mondod… De biztosan akadt valaki aki lefoglalt, na mesélj, mi a helyzet?
Mosolyodott el azzal a kacér és érdeklődő tekintetével, amit a másik már nagyon jól ismer. Érzi, hogy lenne mit kiszednie a rellonosból, de nem erőszakos, inkább csak határozott szokott ilyenkor lenni. Tisztában van vele, hogy nem mindig a legbeszédesebb, de a jó pillanatokban, könnyebb kihúzni belőle a fontos dolgokat. Tudja nagyon jól, hogy vannak lányok, de egyik se kap nála akkora teret, ha csak ok nincs rá. Innen a gyanú, hogy le van maradva pár lépéssel. Miután érezni kezdte az erőteljes mocorgást és rugdalózást, majd szóvá tette, a visszakérdésen nevetnie kellett, aztán Kornél keze után nyúlt.
- Igen, Ő. – Mosolyodott el, aztán a pocakjához húzta Kornél kezét és rátette arra a pontra, ahol ő már érezte a mozgást pár pillanat óta. – Érzed?
Ez egy elég fura és bugyuta kérdésnek tűnhetett, mégis ez volt a lényege. Látszott, hogy nincs otthon a dologban, nem mintha Manda vérprofi lenne, sőt, mostanában jön csak rá ő is sok mindenre, ettől függetlenül biztos volt benne, hogy a hatása azért nem csekély egy ilyennek. Ilyenkor azért néha felrémlik benne, hogy mennyire fél és tart ettől az egésztől, ami pillanatok alatt viszi a kedvét a béka feneke alá, most is lefagy a mosoly az arcáról, de azért nem olyan látványosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Sosem róná fel a barátjának, sőt, meg sem fordult benne, hogy haragudjon rá. Nyilván azért hiányolta, de ennyi. Korábban hosszabb időre is lépett már le a térképről, akkor is visszatért, azóta nem aggódik ilyeneken annyira vele kapcsolatban. Bár azért lehet, hogy ha rosszabb passzban futnak össze, akkor azért megdolgozza az idegeit, de ez most nem így történt.
Meg sem lepi úgy igazából, csak jót mosolyog a reakcióján. Nehéz volt mindig is bármi mélyebb vagy komolyabb dolgot kiszedni Kornélból, persze volt, mikor komolyabban rászánta magát, akkor kénytelen –kelletlen-, de beszélgetnie kellett magáról is. A visszakérdésre számított is azért, meg próbálta elkerülni is az elkerülhetetlent. Egy kisebb sóhaj hagyja el ajkait, miközben a korlátra támaszkodik a közelebbi kezével. Sosem mentek neki a mesék és valahogy a normálistól eltérően kötött ki mindig ott ahol. Szerelem, kapcsolat, házasság, gyerek… Valahogy ilyen sorrendet képzelne el az ember az életében, de még csak a kapcsolatai se így indultak soha.
- Valahogy úgy. Mit mondhatnék? Hogy hibáztam, vagy volt egy talán felelőtlen lépésem? Amit még csak nem is bánok így utólag… Ez normális? A tanév eleje volt a pánik, azóta csak a félelem maradt…
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány… aki túl közel maradt a sárkányhoz. Igen, ezt már csak magában teszi hozzá, miközben Kornélra néz. Ő is tudja, hogy nem ezt várta, de egyszerűen nem viszi rá a lélek elsőre, bármit is komolyabban meséljen, meg eleve mit? Az is nagydolog, hogy kimondta, hogy fél, nem szokott gyenge lenni, egyébként sem mutatkozik annak, ennek tudata is csak erősebbé teszi, de azért mégis ott van a kisördög, hogy mi lesz ha…?
Nyilván tisztán rá van írva, hogy nem azt tervezte, hogy az első mestertanonci évében borítva mindent egyedülálló (legalábbis jelenleg) anyukaként nekiessen az élet keményebbik oldalának, önmagát pofon vágva. Tekintete hasán és a rajta lévő kézen pihen közben, pár pillanat után azonban elengedi Kornélét. A szavait megmosolyogja, örül neki, ennek az egésznek tulajdonképpen. Talán az elmúlt időszakban mintha elkezdett volna Manda.rar-hoz kötődni. Valószínűleg ez teljesen normális, bár Manda számára nem egészen van ez így.
A következő kérdésre tekintete Kornéléban ragad, majd ő is a vizet kezdi nézni elsőre. Igen, ez az, amiről nem volt hajlandó beszélni senkinek, a testvére ha nem tér ki rá minden alkalommal, akkor egyszer sem, Kiva nem kérdez, de érzi, rajta, hogy megtenné. Magában teszi csak fel a visszakérdést „Melyik?” Kornél? Vagy Olivér? Esetleg Yarista, vagy Gregor, netán Mihael? Ahogy hallotta mindenki egyszerre többet tud a magánéleti ügyeiről, mint ő maga.
- Éli az életét a nagyvilágban, gondolom. Nem tudom… nem tud róla még.
Az elején azért eléggé belőtte már kik jöhetnek szóba körülötte, de eddig ez a legtöbb, amit kimondott, és nem is nagyon szándékozik többet. Sarkalatos pont, motoszkál benne a tény, hogy ez nem egy olyan dolog, amit nem kell elmondania pont a másik szülőnek, de eddig se esélye, se alkalma nem volt, nem is kereste, amúgy sem tartja se magát, se az apukát túl alkalmasnak szülőnek, de ne legyen igaza.
- Hozzászoktam, hogy többnyire egyedül kell küzdenem, ez sem másabb…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem mindig, de azért az esetek nagy többségében, ha Kornélt érdekel valami, vagy csak szimplán nem akar többet megosztani magáról, elég meddő beszélgetés kerekedik Manda kérdései nyomán. azért picit elhúzza a száját, de legkevésbé sem akar a barátjára morogni, vagy hasonló, kifejezetten, már-már különösen békésen viszonyul ehhez. Talán érzi, hogy ideje lenne a temperamentumából visszaszorítani, vagy valami hasonlót tenni. Aztán valahogy az éppen hatalmas lelki békét kereső és pillangóként a saját elméjében repdeső önmagát Kornél szavai rántják vissza. Nem sok embert ismer várandóssággal a nyakában jelenleg, de a mondat első felén hamar átlendül, és inkább elmosolyodik a mondottakon.
- Köszönöm… nem a nyugtató rizsát, hanem, hogy próbálkozol. Én is remélem, különben hamar ennél is nagyobb gondjaim leszek.
Őszinte, és tényleg ott van a szavak mögött, hogy a kimondott szó azt a jelentést is hordozza, amit. Kivételesen gúny és iróniamentes az egész. Hová jutott. Kicsit kitérő is a gondolatmenet ezután, hiszen lát ebben a közhelyes, de reális bölcsességben valamit magára vonatkozóan, de valahogy jobbnak látja ezt is elnyomni, mint ahogy azt az érzelmei, gondjai és problémái nagy részével teszi. Még mindig nem jött rá valószínűleg, hogy ezzel többet árt magának, mint használ.
- Nem is mesélted, mikor lettél ilyen jól képzett a gyermeket váró nők terén…
Ebben volt egy kis élc, de látta, hogy mi a szándék benne, pár pillanatra ugyan, de a tó elsötétült képét figyelte, a gondolatai valahol az elmúlt időszakban keresték számára a logikát az apát illetően. Tisztában van vele, hogy ez az, amit mindenkitől megkap, mint kérdést, és a személye, vagy az érvei nélkül, teljesen hibbantnak nézik, amiért ezt nem csak előttük, de még az apa előtt is egészen jól titkolja.
- Nem, és tudom, hogy hangzik, ez pedig nem kifogás, még ha annak is hangzik, ellenben sosem tukmáltam magam rá senkire… elértem, hogy ő keressen, ha akartam, de most… El fogom, el akarom, csak…
Még mindig nem volt teljesen mérges, sem dühös, de egyszerűen belülről kezdte magát felhúzni, szépen lassan a pumpa is elindult benne fel, de ez cseppet sem a mellette ácsorgónak szólt. Erősen markolta a korlátot, amilyen masszív volt, még csak reccsenni se reccsent, pedig jó erőben van Manda.
- A rohadt életbe! Tudod, napjában hányszor gondolom ki, mit és hogyan kéne, kellene, kell…? De nincs itt, én meg ott… - Ezután csak a földet bámulva hallgat, vesz pár mélyebb levegőt, aztán Kornél felé fordul, és már úgy hallgatja végig, amit még hozzátesz a témához.
- Nem is tűnnél el feltétlenül, minden szó nélkül gondolom, tekintve, hogy nem egy kis kaland volt ez…
Momentán nem tudja, hogy ezzel rúgott magába még egyet, hogy ilyet kijelentett, vagy sem. Mert bár nem szokott senkinek részletesen beszámolni, kivel és mit csinál, Kornél is tudta, hogy a kezdeti csalódásai és sűrűn váltakozó kapcsolatai óta igen kevés ember volt hozzá annyira közel, hogy ne csak egy csöpp kalandnak tituláljon valamit, no meg eleve ilyen szinten közel engedje magához. Mert gyerek ide, vagy oda, de ismeri agyon jól, ezért sem borította rá az asztalt az isten háta mögött, ahol most lehet. Na nem mintha nem tudná, hogy lesz még közelebb is, mint gondolná.
- Minden csoda pár napig tart, nem igaz? De szeretném, hogy igazad legyen, és ne csak pár nap…
Túlzott pesszimizmust próbál elfojtani? Lehet. Talán pont az ilyen igen is valós, muszáj és szembesítő beszélgetések nagy része miatt tartott mindenkitől, persze magában csalódott csak, mert mindenki jobban fogadta, mint ő maga. Még Angelina is, pedig tudja, hogy mennyire kiakadt az egészen, de tartotta magát, hogy észre se tudja venni Manda, utána meg már számon sem akarta rajta kérni. Nem egészen így tervezte az életét mestertanonci éveire, de valahogy meg sem lepi, hová jutott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem volt boldog, sőt, kifejezetten morgott és veszekedett egész reggel. Nem Greg ellen irányulóan, de azért vele is sikerült a szokott kis szóváltásaikon túlesnie. Ő esküszik nem direkt csinálja, egyszerűen zsigerből jön egy-két megszólalás, a természetéből fakad, mindenesetre most extrán feszült volt. Angelina visszatért, ráadásul pont most, pont ide. Mondhatni van némi elintéznivalójuk. Leginkább minden. Egyszerűen függetlenül a harci állástól nem tudta őt utálni, egyszerűen csak mérges volt, hogy megint egy rohadt szó nélkül elhúzott a fenébe. Az más kérdés hogy kölcsönös titkolózás és elhidegülés előzte ezt meg. Szereti ezt nem bevallani magának sem. De szinte teljesen biztos benne, hogy kegyetlen tekintet fogja várni, ami majd megpróbál kellő elszántsággal elhitetni megint valami olyat, hogy "jó okkal ment el", meg hogy "mindkettejüknek ez a megoldás", vagy éppen a makacsság és agresszív szurkálás kezdődik meg. Philips vér, egymás ellen a legveszélyesebb.
Egy órára annyira megnyugodott, hogy Lilivel a kis séta végén összefusson Kornéllal, akinek mondania se kellett mi a helyzet, ránézésből tudta. Átvette a kislányt, hogy ha túlesett a nagy testvéri eszmecserén, majd összefutnak újra. Lina nem kedveli a gyerekeket, Mandánál meg bárhogy is vesszük, Lili volt akkora fordulat, hogy testvére után képes volt érzelmileg valami kapcsolatkialakításra, ráadásul nem is akármilyenre.
- Csak nem valakinek eszébe jutott, honnan lép le folyton?
Már méterekről felismeri, háttal is testvérét. Akarva is cinikus vigyor kúszik a szájára. Ó igen, ez a találkozás még tartogat némi feszültséget. De békés, vagyis békéltető szándékkal jött, ha nem is látszik. Nyilván szüksége van arra, hogy tudja mi a helyzet a nővérével, érte ölne, ha csak haja szálát görbítenék.
- Mi a helyzet? Régen hallottam rólad.
Mintha csak bájcsevegne, karjait összefonja, megáll és figyel. Igazából nyilván neki lehetne több mesélni valója. Tekintve hogy az utolsó információ, amivel Angelina tisztában van, az, hogy Krise a gyerek apja és ő pár napra felszívódott mikor megtudta. Majd rá-rá nézett a lányra. Viszont, hogy újra lelépett, hogy Manda Spanyolországba költözött pár hónapra, hogy itt van Greg, meg a nyakláncán hordott gyűrű... Ezekről elképzelése sincs, mennyi jutott el hozzá.
Ó Lina, ha most kóstolgatjuk is egymást, azért a vér nem válik vízzé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kellemes idő, nincs tikkasztó hőség, bár itt sincs tél. Igazság szerint egész más a klíma így is, otthonosabb. az évek alatt ez vált Manda számára a normálissá, pedig északabbról jött ő is, ott a hűvösebb, a kellemesebb. Most is süt a nap, perzseli a bőrt, ha az ember sokáig tartózkodik kevésbé árnyékos helyen. Lili unszolásának azonban így sem tudott nemet mondani. Lássuk be elérkezett, mikor olyan ember született a földre, akinek képtelen. Ő maga "teremtette", egy szava se lehetne, nincs is. Egy tünemény, abból az ördögi és ravasz fajtából. Állandóan megy, pakol, huncut mód vigyorog és ha kihallgat egy beszélgetést, kombinál. Mindenkit, aki apukaképként lebeg előtte az ujja köré csavart és úgy mozognak olykor, ahogy Lilike kedve tartja. Anyjára ütött a törpike.
Az egyik terebélyes, víz közeli fa alá terít egy plédet és dobja le a hozott, szükségesnek vélt holmit rá, majd már csak arra eszmél, hogy Lili rá hajítva a szoknyáját rohan előre a víz felé. Hát ez nem lehet igaz! Ez nem anyaság, hanem lassan sprinteredzés! Mindenesetre érzékelve a veszélyt igyekzik a kislány nyomában, aki még vihog is mellé, hogy megléphetett az anyjától, és orra elé nem igazán figyelve rohan bele egy hátba, majd megtántorodva ül fenékre. ezután csak nagy szemekkel bámul előre a lányra.
- Liliana! Az állj meg rögtön nem így értendő, mi történt?
Siet a tett helyszínéhez Manda, de mire odaér, a kislány már a nagyobbik leányka egyik feléhez bújik, mit sem törődve egy esetleges ellenkezéssel, jól meghúzva magát. Tudja hogy bajban van, idegesen gyűrögeti az apró fürdőruhácskát magán és még a haja is elkezd átszíneződni.... remek.
- Ne haragudj, megütött? Néha nagyon nem figyel...
- Nem bántottam őt, Ana, vé'et'en vo't.
Kezd bele még szúrós tekintettel méregeti lányát, mikor pedig észreveszi megint, hogy megijedt és a képessége is előjött nagy sóhajjal guggol le hozzájuk és megvárja még végez a mondattal a törpe.
- Gyere ide, nem szabad elfutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Alapvetően úgy van Manda néha ezzel az egész nyilvánosan is anyának kell lenni dologgal, hogy kerüli még lehet. De a nyarat nem erre találták ki. Mindenhol elviselhetetlen meleg tud lenni, bár ma azért egész emberi a korábbiakban megélthez képest. Mikor beéri a lányokat és érdeklőik meg elnézést kér, kezeit már kinyújtja Lili felé, hogy megölelhesse, aztán még megnyugszik, remélhetőleg a haja is újra szőkévé válik. De idő kell, hogy eltopogjon felé a lány takarásából kibújva esetleg.
- Nincs emberevő hal szerencsére, bár hirtelen mélyül, azért jó vigyázni.
Mondja mosolyogva, nem mintha bárkit biztatna ebben a tóban való pancsikolásra, de a falu szélén lévő fürdő mellett ez az egyetlen lehetősége itt a diákoknak. A lánykát elnézve őt is kisdiáknak mondaná, bár  akkor behatárolás sosem volt erőssége, ráadásul mást szúr ki, egészen mást.
- Biztos nem történt semmi? A hajad...
Ismerős és mégis ismeretlen dolgot, olyat, amit azért nem látott még a lányán kívül senkin élesben megtörténni. Meg általában ha valami komoly és erős érzelem van a törpénél akkor jön elő, így azért csak illik rákérdezni biztosan. Az idő közben oda jött kislány megöleli őt, aztán engedélyt kérően néz, hogy ülhessen láblógatni Adél mellé, Manda pedig bólint.
- Jiji, ő meg Ana. - Mutat Mandára aki bemutatkozik mosolyogva inkább, mielőtt ez az anyadolog ragad meg valakiben is. - Manda vagyok.
- 'zép a neved. - Ekkor elkezd elég önkényesen, de nem bántóan nyúlni Adél haja felé, hogy végighúzza rajta a kezét,  ujjára csavarja, majd elengedi és tapsol egyet ahogy lábaival a vízben rugdalózik. Közben persze a nagy örömködésben a haja nem vissza indult el, hanem a másikéhoz hasonló vörös színbe fordult át, de csak tincsekben.- 'zínes, én is akajom. Ana nem 'zereti, ha vá'togatom.
Manda a lányok mögül figyelte a dolgot, valahogy örült is meg nem is. Egyrészt láthatóan sehogy nem állnak kontroll terén és nem csak a képességet értve, szóval lesz még baja Lilivel, másfelől viszont még ha véletlenül is, de a lehető legjobb emberbe futott bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egy nem túl sűrűn villantott mosollyal nyugtázta, hogy bajt nem csinált a törpe így nyugodtabban húzódott a háttérbe, mert láthatóan nem akármilyen társaságra bukkant. Alapvetően Manda olyan, hogy nagy ívben kerüli az ismeretleneket, mindenkiről a negatívat feltételezi és egyből ellenszenvet táplál felé, viszont a kislánya óta ezt nem teszi...mert úgy érzi nem teheti. Hagyni akarja kibontakozni, mert egy gyereknek az kell, nem? Ismerősök, barátok, vidámság meg ilyenek. És most láthatóan az, amitől, ha be nem vallja is, Amanda is.
- Nekem nem sikerü' mindig... -  Szomorúan húzogatja előre tincseit és nézegeti őket. Egyszer-kétszer ha dühös, izgatott, vagy nagyobb érzelmi töltet éri, akár az akaratában lebegőre is sikerül, de amúgy fogalma sincs hogy működik ez. Ez látszik is a lebiggyedt szájacskáján. - Sze'etem, me't olyan... Ana mit szoktá' mondani?
Hátrafordult, Manda meg örömmel súgta meg neki a "különleges" szót, amit próbálgatott a kislány de nem nagyon sikerült kimondania. Össze is ráncolta a homlokát. lég makacs és célorientált már most, pont mint az anyja. Amanda nem folyik bele, bár leginkább nem is tud, a közelében Lili apján kívül nem nagyon vannak olyanok, akik küzdöttek vagy élnek ilyen képességekkel, Kiva egy egész más kategória így igazából ő maga is a lányával együtt éli meg a fejlődést meg minden velejárót. Ő maga eléggé megrémült az elején, de már Lili kis csibészségeit el se tudná képzelni enélkül.
- Téged zavar a képesség? Vagy maga a kontroll a baj?
Kérdez rá kereken, igazából sose kertel, de egyáltalán nem erőltető vagy támadó most, érdekli a dolog. Közben Lii köztük járatott tekintete a lány haján állapodik meg, aminek következtében kicsit problémásabban íriszei változásával sikerül hasonulnia. Kék szín lassan indul sötétedésnek majd kezd el lilás árnyalatban játszani, ahogy néz előre, de csak pár pillanatig, majd visszaváltozik. Amanda végigsimít Lili arcán, aki mosolyogva tapsol neki, aztán megfogja Adél kezét.
- 'eszünk barátok? Megta'íta'z a jija szín hajra?