Lexine


Eleget gondolkodtam a dolgon, és hiába van a szerelem még messze köztem és a szőke között, szeretném, ha többet lenne a közelemben. Most meg, hogy hazatért - halvány libakaki gőzöm sincs róla, merre járt -, még meg is lehetne oldani.
Elliottal nem beszéltem a terveimről, majd közlöm vele, ha Lex elfogadja a felkérésemet. Ha eggyel többen leszünk, neki nem nagyon fog feltűnni, hisz van saját kis házikója. Én nem szólok bele abba, hogy ő kit hoz haza, ő meg ne szóljon bele, hogy én kit költöztetek be. Igaz, hogy a szőke nem valami barátnőtípus, de éppen ezért jó a mi "kapcsolatunk", már ha annak lehet nevezni. Olyan se veled, se nélküled dolog ez. Nem zavar, hogy másokkal is van, ha azt nem a szemem előtt csinálja. És fordítva is valami hasonló áll fenn.
Baglyot küldtem hozzá, egy rövid levéllel. A stégen várom sötétedéskor. Mivel választ nem kaptam, így nem tudtam, el fog-e jönni, de bíztam benne. A múltkor elkértem anyu pizzareceptjét, így indulás előtt jócskán nekiálltam szakácskodni. Az unokaöcsém volt az áldozati alany, de mivel nem esett össze, és meg is vacsorázott rendesen, nem féltem, hogy Lex inkább a tóba dobja a kaját, ha belekóstol. Tehát egy doboz pizzával, egy üveg borral, és két nagyobb pokróccal indultam lassan a stéghez.
Még időben voltam, sehol senki, csak én, meg a csend. Leterítettem az egyik pokrócot, a vacsit meg leraktam mellé, és amíg várakoztam, összeszedtem pár kavicsot, és a fehér tornacipőmre rettentően vigyázva lementem a tó széléhez, hogy kacsázással mulassam el az időt.

Lex

Egy kérdés visszhangzott bennem mindvégig, amíg a kövekkel szórakoztam. Hülye vagy? A válaszom pedig magamnak is egy határozott IGEN volt. Végül is, mi baj lehet belőle...? Egyik pillanatban határozottan arra vágytam, hogy az a lökött szőke reggelente ott legyen mellettem, amikor felkelek, és azzal a semmi jót nem ígérő pillantással nézzen rám.
Azt hallottam, az iskola falai között valahol rejtőzik egy kínzókamra. Hát felőlem oda is vihetnek, akkor sem tudom megmondani, mi fogott meg annyira Lexben, hogy odaköltöztessem a házamba. Ezzel tutira megfosztom magamat a szabadságtól, mert mégsem vihetek haza úgy lányokat, hogy az meg vár, és mesélne a napjáról. Bizony, már az is szokása. És nem untat. Ha sok, könnyen befogom a száját, de teljesen jól kiegészítjük egymást, mint két több mint barát.
A kövek csattogására figyeltem, fel sem tűnt, hogy szórakozásom közepette megérkezett Ő. Stílusosan, rá utalóan dobott meg egy kővel, de szerencséje, hogy a pulcsim megvédett, és nem kellett az est további részében a derekamat ápolnia...
- Heló cica. Vártalak már - vigyorogtam rá, közben meg leporoltam a kezeimet. Lassan fordultam egész testemmel felé, és még lassabban, de nagy léptekkel odasétáltam hozzá. A végigmérés meg már megszokás volt. - Jól nézel ki, jó sapka - pöcköltem meg felfelé a sapkája simléderét. Elhelyezkedtem mellette a pokrócon, és mintha egy órája találkoztunk volna utoljára, úgy nyomtam egyszerű köszönős csókot az ajkára. Ez még belefér.
- Én sütöttem a pizzát, Elliotnak ízlett. A bort meg szereted, nem? - vontam fel kissé a szemöldökömet. Egyáltalán nem voltam feszült, pedig a gondolat, hogy mikor kérdezzem meg, folyton a fejemben cikázott. A puszta jelenléte megnyugtatott.

Lex

- Engem meg hidegen hagy, hogy szereted vagy nem - vigyorogtam ezerrel. Nálam is, mint a többi pasinál, a cica egy olyan becézés, amit legtöbbször akkor mondunk, amikor fogalmunk nincs róla, hogy hogyan hívják a lányt, akit próbálunk meghódítani egy estére. Lexnél viszont nem ez a helyzet, gondolom ő is tudja, hogy ha akarnám sem tudnám elfelejteni a nevét. Mekkora hülye lennék, ha el akarnám...
- Mint mindig - öltöttem ki a nyelvem én is. Sosem voltam az az egoista majom, aki tudja magáról, hogy milyen jó pasi, és nem szeretnék a jövőben sem az lenni. Én csak Jamie vagyok, a srác, aki a barát-barátnőjével viselkedik ilyen idiótán.
A röpke csókunk elárult mindent. Semmit nem jelentett az az idő, amit külön voltunk, amíg nem volt itt, és még csak nem is üzent. Nem mondom, hogy nem tudnék nélküle élni, mert csak levegő nélkül nem lehet élni, de azért örülök, hogy visszajött, titkon pedig remélem, hogy közöm van a dologhoz. Jó volt újra látni.
- Te meg tudod, hogy nem vagyok egy konyhatündér, csak próbálkozok, azt is ritkán - mosolyogva sóhajtottam, és figyeltem minden mozdulatát. Amíg ő belekóstolt a pizzába, én a bort nyitottam ki, nagy pukkanással, és vicces elhajolással. Egy hajszál választott el attól, hogy megvakítson. Nem gondoltam, hogy ha egy vicces meglepetésboltból veszem a bort, nekiáll pezsgőt játszani, és kilövi a parafadugót.
- Ez meleg volt - szusszantam fel kissé felgyorsult szívveréssel. Eközben a dugó a tó felszínén landolt. Beleszagoltam a borba, majd óvatosan belekóstoltam. - Oké, ez bor - állapítottam meg gyorsan, bólintva párat.
- Mert hiányoztál - vágtam rá gondolkodás nélkül. A vacsi meg a bor nem csak azért volt, hogy a kérdéshez alap is társuljon. Szeretem ezt, és ennyi. - És mert szeretnék kérdezi valamit. Nyugodj meg, eszem ágában sincs megkérni a kezed. Csak asszem jó lenne többet együtt lenni, és van mg hely a cuccaidnak a házban. Szóval, van kedved hozzám költözni? - gyorsan belecsaptam a dolgok közepébe, a borosüveg nyakán dobolva figyeltem a reakcióját.

Lex

Nem mondtam már semmit, ő tudja, hogy megszokja, vagy sem. Én már megszoktam, hogy azt mondom, ami éppen jön, és nem gondolkozok fél órát rajta, hogy hogy is kéne hívni, hogy ne sértődjön meg.
- Ha szerencsém van, a csajok csinálnak valamit, amiből marad ebédre - jegyeztem meg. Ezt élvezem abban, amikor nem mennek el egyből, hanem még maradnak, hátha egy csókon kívül ajánlatot is kapnak a következő estére, netán a házasságra. Még csak az kéne... Megfőzik a reggelire szánt háromfogásos vacsorát, amiből én két napig jóllakok.
- Az íze jó - nyújtottam oda neki az üveget, miután megbizonyosodtam róla, hogy nem fogja lemarni a nyelvünket, és méreg sincs benne. Csak a dugója volt ilyen cseles, de ha kiüti a szememet, nem biztos, hogy azt mondom, "csak".
Nagy nehezen, de letudtam, amiért találkozni akartam vele (főként). Egy kő esett le a szívemről, főleg mivel a kérdések között láttam a szemében, hogy már előre rosszul van attól, amit kérdezni fogok a végén. Pedig tudhatná rólam, hogy eszem ágában sincs 19 évesen feleséget keresni.
Míg gondolkodott, én is kivettem egy szelet pizzát a dobozból, és mindössze három harapással el is tüntettem. Elvigyorodtam amikor kérdéssel válaszolt. Ez biztos jele volt annak, hogy nem fog elküldeni a tó fenekére az ötletem végett.
- Teljes mértékig azt szeretném, hogy a nyakamon lógj - válaszoltam levakarhatatlan vigyorral, és közelebb hajoltam az arcához. - Ne nézz így - megpusziltam az arcát, majd az ajkára is adtam egyet.

Thaihasy Hölgyemény

Imádom kihasználni a jó időt, úgyhogy amikor nincs semmi teendőm, gyakran kisétálok a tavacskához. Mióta egyedül vagyok a női társaságom nem sok, Sárát nem akarok zaklatni, Bogi meg olyan fura mostanában, és hiába kértem, nem jött velem sétálni, és nem beszélt róla, mi bántja. Egy idő után meguntam, hogy nem tudom kihúzni belőle a dolgokat, és a csárdán kívül nem sokat beszéltünk. Női gondok, én meg jó tesó módjára ezt tiszteletben tartom.
A hétfői napom nagyon lazának ígérkezett, a csárda zárva, én meg tizenegyig aludtam. Elliot azt hiszem suliban volt, én meg egyedül otthon. Nem is vágytam társaságra, csak egy kiadós reggelire, amit végül inkább a gyorsétteremre bíztam. Az ébredés utáni teendőimet elvégezve belebújtam a kedvenc farmeromba, meg egy fehér pólóba, és mivel fújt egy kicsit a szél, még egy kockás inget is rávettem, aminek feltűrtem az ujját. Minden egyéb agylekötő nélkül léptem ki a házból, és mentem át megreggelizni.
Nem is kérdés, egy jó nagy adag sültkrumplit kértem salátával, ezt pedig egy jó pohár ásványvízzel öblítettem le. Már majdnem szétpukkanó hassal hagytam ott az üres tálakat, majd fizettem. Jó szokásomat megtartva innen egyenesen a tóhoz lépkedtem nagyon ráérősen. Igazából lehet, hogy el kéne végezni pár fontosabb dolgot, de a lustaság ez ellen erősen tiltakozik.
Lép, lép, lép...napszemüveg felrak. Bántotta a szememet a fény amikor odaértem a vízhez. Ezen a nyitott területen a legjobb élvezni a meleget. A víz széléhez mentem, és levettem magamról az inget, hogy azt lerakjam a földre. Nem vagyok kényes, de így legalább a ruhám sem fog eltűnni, a nadrágom meg nem lesz tiszta por. Pár pillanattal később már le is huppantam rá, és nagy levegővétel közepette kiterültem a földön, kezeimet a fejem alá rakva. A szemüvegen át is hunyorogva néztem az égen úszó bárányfelhőket, és hallgattam a körülettem levő zajokat.

Thaihasy Hölgyemény

Van jobb annál az érzésnél, ahogy a nap süt ránk, és nyugodtan fekhetünk a fűben? Na jó, talán tudunk mondani példát, de most másra sem vágytam, mint erre az élményre. A tavasz nagyon jó évszak, kár hogy egyre jobban átveszi a helyét a tél, és lassan tavasz helyett is nyarunk lesz. Azt a túl meleget ki nem állhatom. Maximum egy szép vízparton, árnyékban, három bomba csajjal akik hozzák az italokat sorra. Hmm.
Nagyon jól elgondolkodtam az élet nagy dolgain, főleg az álmodozás vette el az eszem, amiből egy durva fájdalom zökkentett ki. Amint megéreztem a fájdalmat, társult hozzá egy puffanás, én meg akaratomon kívül kissé felemelkedve a földről az oldalamhoz kaptam. A szememet csak nagy nehezen tudtam kinyitni.
- Uhh, kemény lábaid vannak - nem tudom, hogy sikerült eltalálnia egy fájdalmas pontot, de a hangomban érezhető volt, hogy nem simogatásként érzékeltem az egészet. Persze gyorsan eltekintettem a dologtól, és felpattantam, hogy a kezemet nyújtva felsegítsem a szabadkozó hölgyeményt.
- Semmi gond, nyugi. Te jól vagy? - bíztam benne, hogy nem törte ki bennem a lábát, de amíg nem az arcát figyeltem, a háta mögött feltűnt, hogy a fűben szétterül valami rózsaszínes. Összevontam a szemöldököm, és lehajoltam a pohárért, amit aztán kissé sajnálkozó fejjel néztem. Biztos, hogy ez eddig nem volt itt. - Ez a tiéd volt? Így már nehéz lesz meginni. Az meg...hát talán még menthető, ha a hangyák nem kezdték el - próbáltam kedvesen közölni vele a tényt, hogy a nasijának annyi, bár ezt talán már ő maga is megállapította.
Egy mozdulattal a közeli kukába dobtam a poharat, majd a ragacsos trutyival a kezemen a vízhez léptem, hogy lemossam.
- Légy szíves, ne lökj bele - fordítottam a fejem felé, persze vigyorogva.

Állia

Fejfájósan indult a mai nap. A változó időjárás rosszabb mint a nők, komolyan. Tőlük sosem fájt a fejem még, de most, hogy egyik pillanatban lesül rólam a nadrág, a másikban meg a vihar elől menekülök be az udvarról, már afelé a pont felé terel, hogy orvoshoz forduljak. De amíg ez nem szükséges, addig elég a jó hideg víz, és a pihenés. Na de pár napja kaptam egy kölyökkutyát otthonól, mert hogy így megtanulom a felelősséget... Köszi anyu és apu, de a nyakamba varrtatok már két gyereket, meg az unokatesóimat. Ennek ellenére első pillantásra beleszerettem a kislányba, olyan édesen nézett rám a boci szemeivel, hogy huh.
Szóval fejfájással küzdve álltam be a zuhany alá, míg Fleur az ágyam mellett pihent. Azt mantráztam magamban, hogy "nem fáj a fejed, nem fáj a fejed", és tessék, ahogy a hűvös zuhany alól kiléptem, tényleg kicsit csillapodott. Világoskék pólóba, és rövid farmernadrágba bújtam. Átcsoszogtam a szobámba, és amint elvettem a szekrényről a pórázt, a kis dög felpattant, majd egy pillanattal később már a lábamat kaparta.
- Aucs Fleur, ennyire nem kell örülni - bosszankodva mormoltam az orrom alatt miközben rátettem a nyakörvet. Nos, elvileg én sétáltatnám őt, de hát hogy is van abban az esetben, mikor a kutya kezd el lerángatni a lépcsőn? Ő sétáltat engem? Na nem...
Igyekeztem visszafogni, ugrálva, nyüszítve kaparta az ajtót a földszinten, de cipő nélkül nem indulhatok el. Egy perc volt, hogy felvegyem a fehér tornacipőmet, és egy pálcaintés, hogy némi jutalomfalat kerüljön a zsebembe, amivel tudom valamennyire szabályozni az újdonsült háziállatomat.
Lassacskán belejöttünk ebbe is, és már egész szépen jött mellettem anélkül, hogy megfojtotta volna magát a nyakörvvel. Hamar kiértünk a tóhoz, de ebben a nagy melegben még az árnyék is kegyetlenül rossz volt. Gondolkodás nélkül eresztettem kicsit szabadon Fleurt, ő meg a tavacskához ment szaglálódni. Persze követtem, és a pólómat levetve leültem mellé. Elég közel voltunk már a vízhez, így lassacskán a cipőmtől is megszabadultam, és a tó vizébe dugtam a lábaimat. Mennyei felfrissülés.

Állia

Az idő szép, a tó szép...mi az kérem szépen, hogy egy lány sincs itt, aki még szebbé tenné a dolgokat? Kicsit elméláztam a dolgokon, lábam a vízben volt, Fleur meg ott szaglászott mellettem. Nem tudom mi volt a vízben a talpam alatt, de csiklandozott. Nem láttam semmit amikor lenéztem, úgyhogy nem tulajdonítottam neki sok figyelmet, inkább hátradőltem, kitámasztva magam a kezeimmel.
Folyamatosan hallottam, ahogy a fű meg a többi zörög mellettem a kutyám tappancsaitól meg az orrától, és persze a szimatolását is. Aztán egyszer csak már nem. Elbambultam. A fejemet odakaptam, és körülbelül kieső szemekkel néztem, hogy hol a kis dög. Alig van nálam pár napja, máris elveszítem...
Felpattantam, és vizes lábakkal tettem meg pár lépést. Nagy vonalakban körbepásztáztam a tavacska környékét.
- Fleur! Gyere vissza! - kissé kétségbeestem, bár ez nem látszott az arcomon. A tenyerem is izzadni kezdett, és ezt már nem lehetett a melegre fogni. Tőlem jobbra fekete rohanó foltot pillantottam meg, és a szikla lezúgott a szívemről ahogy az agyam rögzítette, ez a kutya, és jön vissza, nem veszett el. Csak hoz valamit a szájában. Összevont szemöldökkel guggoltam le hozzá, és vártam, hogy odaérjen. Boldogan, mintha valami nagyon jó dolgot tett volna, ült le elém, és várta, hogy elvegyem a szájából a papírokat. Kihúztam, de még mielőtt megnéztem volna, egy barna hajú lányt is megláttam, aki szintén futott.
- Szia! Ezek a tieid? - felegyenesedtem, és megvártam, hogy odaérjen, és felé nyújthassam a papírokat. - Sajnálom, egy pillanatra nem figyeltem, és elrohant mellőlem. Nagy bajt okozott? - bocsánatkérő pillantással néztem a lányt, és lenéztem a minket bámuló Fleurre olyan ejnyebejnyésen.
- Esetleg kárpótolhatlak valahogy, vagy örök harag lesz?

Öcsi

Szégyen amit csináltam. Tudom. Egy normális ember nem szalad el minden szó nélkül, ha kedvese bejelenti, terhes. A pillangóban annyian láttak, hogy el is terjedt a hír, miszerint szakítottunk. Pedig nem, csak időre volt szükségem. Az újságokban olyan feliratokkal közölték a hírt, hogy minél jobban buzdítsák a csajokat arra, hogy elcsavarják a fejem. Szerencsére a gólyahír nem derült ki. Na de nem volt erre senkinek esélye, mert amilyen gyorsan tudtam, mentem haza, Angliába.
Apáméknak elmondtam, hogy unokájuk lesz, mire az öreg lekevert egy atyai pofont, amit teljesen jogosan tett. Hogy lehetsz ilyen hülye édes fiam? A te gyerekedet várja, legyen eszed. Tudtam, hogy igaza van, de kellett másfél hét, hogy feldolgozzam, addig pedig Bogira bíztam az otthoni dolgokat, de Elliot nem tudta, hol vagyok.
Amikor hazatértem, első utam a barlangfürdőbe vezetett, mert hogy megmondták, hol van az unokaöcsém. Beszélnem kellett vele.
Vittem a cuccaimat, és mint egy robot, tettem a dolgom az öltözőben. Nagyon szép helyet alakítottak ki az unokahúgomék, meg kell hagyni. Ott is már van két gyerek, és megint lesz...
A medence szélénél ledobtam mindent, és nem volt nehéz kiszúrni Ellt. Mély levegővétellel sétáltam be a vízbe, majd odaúsztam hozzá.
- Bú - böktem meg az oldalát, ezzel talán kicsit ráijesztve. - Beszélnünk kéne. El akarom mondani, miért léptem le...
Megvártam, hogy belemenjen, majd a medence széléhez úsztam, és háttal annak megtámaszkodtam. Az öcsém tekintetét kerestem, de csak nagy nehezen tudtam belekezdeni a mondandómba.
- Lotte elhívott a pillangóba. Vigyorgott meg minden, aztán elém tett egy dobozt. Két pici cipő volt benne. Közölte, hogy gyerekünk lesz, én meg kiakadtam. Paraszt módjára ott hagytam... - ezt mind egy szuszra mondtam el, muszáj volt egyből a lényegre térnem. Nagyon megkönnyebbültem, komolyan.