Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Édes Feli - Nem szeretnék erről többet beszélni. Jegyzem meg feszélyezetten a mellettem lépkedő férfinek. A tekintetünk egy pillanatra találkozik, elmosolyodik, majd újra előrefelé nézünk, ahogy haladunk az állomás felé. Az elmúlt három napot vele töltöttem, megbeszéltünk mindent, meglátogatta Lunát, kicsit bejártuk a falut, és megnézte, hogyan is működnek itt a dolgok. Ezer év után újra találkoztunk, és ez valahogy egyszerre volt váratlan és ideális is, mert jobb, hogy most történt, mint korábban, amikor még papíron jegyben jártam. A vonat begördül az állomásra, én pedig szabad kezem a nadrágom zsebébe rejtem, valahogy, amikor ő itt van, másabban öltözködöm, másabban mozgok, pedig ő aztán nem követelte ezt meg sosem. Sőt, ami azt illeti, minden volt, csak jó szülő nem, amikor Lunával a legnagyobb szükségünk lett volna rá. De temessük el a múltat, nyissunk tiszta lappal, kezdjük elölről, benne vagyok. Szólásra nyitom a számat, de szólni nem tudok, mert hirtelen befogják, olyan váratlanul, hogy még a csomagot is elejtem, ahogy ösztönösen ráfogok a nő derekára, és belemosolygok a csókba. - Eléggé, legalább nyolc és félre. Csak bosszantani akarom, mert nem igaz, annál sokkal jobbra hiányzott, viszont a mellettünk álló köhint egyet, mire én gyorsan hátrébb lépek, mint rossz gyerek, és felkapom a leejtett táskát, átnyújtva neki, még a fülem is belevörösödik a zavarba. - Indul a vonatod. Nem, most nagyon nem szeretném, hogy itt maradjon, hogy elkésse. Csak szálljon fel, aztán suhanjon vissza oda, ahonnan jött. Meg se kérdeztem, hogy most éppen hol lakik. - Két hét múlva találkozunk. Esélyem sincs most bemutatósat játszani, meg hirtelen olyan zavarban vagyok, hogy meg is feledkezem erről, de szerencsére előbb lép fel a lépcsőkön, csak aztán indul el a vonat, én pedig integetek, majd szusszanok egyet, és a szőkére nézek. - Istenem! Elfelejtettelek bemutatni! Oké, ez ciki, nagyon ciki. Nézek rá, és hát jobb ötlet híján inkább mélyen és hosszan meg tele romantikával csókolom meg, úgy, mint a filmekben szokás, és közbe véletlenül a szájába suttogom, hogy ő volt az apám.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Édes Feli - Olyasmi. Nem nagyon tudom, hogy miért nem tudtam annyit mondani, hogy amúgy drágám, ismerd meg apámat, és fordítva. Talán, mert úgy terveztem, hogy amikor hazajön, utána van két hetünk, hogy felkészítsem magunkat, hogy jön az apám. Viszont azzal nem számoltam, hogy vonattal jön, sem azzal, hogy ezzel a vonattal. Már érezem, ahogy a zsebemben rezeg a telefon, nem hív, de apám körülbelül hatvan üzenetet ír, mert a mondatrészeket mindig, de mindig külön írja. - Nem, arra gondoltam, hogy megkérlek, addig költözz be a szekrénybe, lehetőleg ne vegyél levegőt, és ne mozogj, csak öt napig lesz itt, nem kivitelezhetetlen. Vigyorgok rá pofátlanul, megszorítva az ujjait, csomagjai jelentős részét átvéve, és magamra akasztva. Nem fogom majd hagyni, hogy ő cipekedjen, amíg itt vagyok. - Mondtam neki, hogy van valakim, és hogy a következő alkalommal szeretném bemutatni, Ariana nem ér rá, szóval, ha gondolod, eljátszhatod, hogy te vagy az. Kezeket fel, hogy kit fognak nagyon csúnyán megverni hamarosan! Mert az biztos, hogy az én arcom szét lesz verve, csúnyán. - Hivatalosan sem járok jegyben, és már papírom is van róla. Lehetsz a csajom, nem a szeretőm. Leszel a csajom? Mondjuk, miután megkértem a kezét, majd nem mondott semmit, de mégis itt van velem, hát azért már valami csajom féleség nem? Amúgy utálom az ennyire alpári megnevezést, és ezt ő is tudja. Ha már így nyilatkozunk, akkor a nőm, de még az sem illendő. Ő a szerelmem, ki merem mondani. Szerelmes vagyok belé, és bármit képes lennék megtenni érte. Mint például sárkányok közé menni. A szerelem bolonddá és halottá tesz, de előtte legalább még apám is be fog égetni előtte. Meg a nővérem is. Meg szerintem Ariana is. Kiváló. Csak így simán, kiváló. - Rendben, akkor Alex viszi majd a boltot, és én veled megyek. Felelem határozottan és nyugodtan, belül meg visítva nevetek azon, hogy mekkora egy gyökérré váltam emiatt a nő miatt. Legalább boldogan halok meg, miközben egy sárkány ketté roppantja a gerincem, mert a göndör hajam miatt azt hiszi, én vagyok a nasi bárány. - Mi lenne, ha lepakolnánk, és elmennénk enni?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Édes Feli - Gondolom, erről beszélnél. Rendben. Látom, ahogy elhúzza a száját, és tudom, hogy ez fontos az embereknek, megismerni a másik múltját, aminek része a család is, én mégsem tartom elsődlegesnek, hogy erről szó essen, nem azért, mert bármit is titkolnék, hanem mert pont annyira központi téma nálam a saját családom, amennyire mi központi téma voltunk mi Lunával náluk. Ez pedig valahol kiábrándító, és ha szóba kerülne, akkor panaszkodásnak hatna, amit nem szeretnék. Nem volt könnyű, mind a ketten rengeteget küzdöttünk, és ez megérződik a kapcsolatunkon is, mert arra is ráhúzódott. Nem véletlenül mondott fel nálam. - Eléggé vonzó gondolat, hogy öt napig meztelenül látogassalak meg. Húzódik mocskosul pofátlan vigyorra a szám, ahogy lepillantok rá. Eszemben sincs egy szekrényben rejtegetni persze, imádom őt, szívesen töltöm vele az egész életemet. Éppen ezért vagyok hajlandó neki elmondani, és vele beszélgetni róla, hogy miért is tudom az "olyasmi" jelzővel jellemezni azokat, akiknek a létezésem köszönhetem. Ha egy nap családom lesz, ha azt tudom mondani a közösség néhány tagjára, hogy a családom, ahhoz érzelmi kötődést akarok, ami jelenleg Lunával és Opheliával van meg. - Találkozhatsz vele, én is találkoztam a pasijával, aki nem a pasija, de mégis olyan idegbeteggé vált, amikor meglátott minket beszélgetni, hogy csak na. Szóval majd elhívom őket valami páros randira, vagy ilyenek. Rengeteg találkozáson kell túlesnünk. Szeretném, ha találkozna Arianaval és Lunával, ha megismerné őket, hiszen mind a ketten formáltak rajtam, nem is keveset, és ha apámmal is, aki nem volt soha rossz ember, félreértés ne essék, csak szülőnek volt alkalmatlan, de Lunával szeretett minket, és szeret most is, láttam a szemén, ahogy a nővéremre nézett, olyan atyai szeretettel. - Tetszik, hogy azt mondod, haza. Kellene nekünk egy otthon. Most jön az, hogy mindent akarok én, de türelmesnek kell lennem. Az első lépés megvan, hivatalosan is kimondhatom, hogy párkapcsolatban élek, és hivatalosan is kimondhatom, hogy nem akarom a párkapcsolatomat azon a pár négyzetméteren élni, hanem egy új fejezetet szeretnék nyitni vele, és ehhez van néhány lépés, amit meg kell tennünk. - Akkor együnk, nekem jó, mert én is éhes vagyok. Csak a csomagok miatt gondoltam, bár tudom, hogy abból mi lenne. Hazaérünk, és ott ragadunk, itt legalább megvan az, hogy várnunk kell, nem mintha egy hét ne lett volna éppen elég hosszú idő arra, hogy várjunk, de imádom, hogy érzem az illatát, látom a mosolyát, és nem kaphatom meg azonnal. Hogy egy furcsa játékot játszunk egymással mi ketten. - Alig várom, hogy lássam. Felelem őszintén, mosolyogva, hiszen tényleg ez a helyzet, alig várom, hogy végre láthassam. Mosolyogva csókolok a nyakába, ahogy kilépünk a vasútállomásról, és elindulunk a vendéglátó negyed felé.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Drága csajom - De akarok, csak nem akarom, hogy utána ez alapján ítélj meg, és nem, nem azért mondom, mert előítéletesnek gondollak, hanem mert úgy, hogy benne voltam nyakik sem tudtam nem előítéletes lenni a saját nővéremmel szemben. Ez pedig borzalmas, és a mai napig tényleg egy nagy űr kettőnk között, pedig ha szilárd kapcsolatot akarnék mondani az életemben, az Luna lenne. Tény, hogy az a gyökér pasija se segít a kapcsolatunk alakulásán, de félre tudom tenni az ellenérzésemet, viszont a múltunk túl nagy űrt képezett már közöttünk, és éppen ezért félek erről beszélni, mert azt akarom, hogy ha Luna és Ophelia végre találkoznak, akkor ne legyen közöttük előítélet, igazából védeni próbálom őket a magam módján, most kezdtem el igazán aggódni a személyiségem egy kevésbé kellemes része miatt, ami nem akarom, hogy beárnyékolja a jövőnket, mert most, hogy így erről beszélünk, egyre biztosabban érzem, hogy hosszútávra tervezünk, sőt, hogy örökre. Nagy szó lenne? Talán, de érte be merném ezt vállalni. Szólásra nyitom a szám, de egyből be is csukom, ahogy ellép mellőlem, és odalép a síró gyerekhez. Ez többnyire az én tettem, én szoktam a gyerekeket vigasztalni, a bennem élő tanár egy pillanat alatt szokott felszínre törni. Most azonban csak állok, és nézem őt, a nőt, a nagybetűs NŐ-t, aki egy pillanat alatt forgatta fel az egész addigi életemet, és váltotta ki belőlem az ingert, hogy valahová tartozni akarok, sőt, hogy hozzá akarok tartozni. Nézem őt, és újra szerelembe esek, ahogy egy hozzám hasonló forma, könnyáztatta arcú gyerekhez lép, ahogy vigasztalja. Nézem a gyereket, aki külsőre én vagyok, a szeme és az álla azonban Opheliáé, mintha az égiek küldték volna éppen ide, hogy újabb ébredés kezdődjön meg a bensőmben. Akarom őt, akarom a családunkat, amit együtt teremtünk meg. Nem csak a nőt akarom, nem csak a feleséget, de az anyát is, ebben a szent pillanatban érzem azt, hogy megértem arra, hogy felelősségteljes férfi, férj és apa legyek. Vele akarom megteremteni ezt. Állok ott némán, mintha egy filmet néznék, zsebre tett kézzel, és nézem, ahogy fagylaltot vásárol, ahogy boldogságot csempész egy gyermeki élet keserves pillanatába. Ahogy racionálisan és hideg fejjel látja meg a legjobb opciót, és ez most csak a tölcsér helyettesítése, azonban hirtelen egy egész életet látok lepörögni mellette. Nézem, ahogy visszasétál hozzám, egy hosszú pillanatig csak nézem őt. Hallom, amit mond, értem, amit mond, de nem válaszolok. Nézem, majd hirtelen magamhoz húzva őt, szenvedélyesen csókolom meg, hosszan, szorítva, érezve őt. - Otthont, családot. Veled akarom leélni az életem. Suttogom az ajkai közé, és nem merek rá nézni, mert nem akarom, hogy elbizonytalanodást lássak a szemébe. Akarom őt, tényleg akarom, mindennel együtt.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Chleo, mancsok, elemik -avagy kibővítem, mert imádom - Azt hittem, hogy a múltkori probléma meg is szűnt az alatt a pár nap alatt, amíg kiemelkedően figyeltem Chleo közérzetére, azonban valahogy mégsem történt így, mert bár hetek teltek el a koratavaszi nyünnynek nevezett hisztis korszaka óta, most valahogy mégis újra azt tapasztalom, hogy nem boldog attól, ha az apró kis mancsai a földdel érintkeznek, és nem, nem a szőnyeg a baja. Nem bírja sem a füvet, sem a járdádát, sem a járólapot. Semmit. Ráadásul, mintha valamiféle depresszió is úrrá lenne rajta, ami nálam is hasonló érzéseket vált ki. Mondjuk, amennyit esik mostanában, nem is csodálom, hogy így nincs kedve vidámnak lenni. Mégis inkább azt látom, hogy azt kerüli, hogy a földdel találkozzon. Furcsa pózokban alszik, egyszer azt hittem, hogy már nem is él, és azt hiszem bepánikolva próbáltam újraéleszteni, amiből az lett, hogy olyan szinten megijedt szerencsétlenem, hogy az ágy alá menekült, és amikor megpróbáltam kiszedni, karmolt és harapott tiltakozása jeléül. Csak akkor sikerül kicsalnom, amikor egy friss jégsalátát kezdtem el ropogtatni az ágyon. Megjegyzem, soha többet nem vagyok hajlandó egyetlen levelet sem megenni belőle, mert még most is érzem az utóízét. Brrr, belegondolni is rossz. - Nem jó? Kérdezem a hátsó kertben ülve. Délután kettő van, dolgoznom kellene, megcsinálni a könyvelést, a jövőhavi beosztást, és felkészülni egy megbeszélésre az egyik beszállítónkkal, de aggaszt, hogy mi a baja, és még nem készültem fel arra lelkileg, hogy odaállok Westwood elé, azt mondva, hogy “elromlott”. Nem akarom, hogy elvegye tőlem. Chleo a mindenem, és meg akarom oldani a problémát, valahogy. Most egy kicsit továbbgondoltam a múltkori sűrű levegős megoldást, és az egészet, mint egy hörcsöglabdát köré keríteni, hogy ne csak a talpai, de a teste se találkozzon a talajjal, azonban úgy tűnik, hogy ez nem az az út, ami nagyon bejönne neki. Lassan visszabontom a falat, és inkább gördeszkává alakítom át, így érezheti az őt körülvevő világot, mégsem kell érintkeznie vele. Egy repülő lila puffancs, remek, ahogy látom tetszik is neki. Először az apró kert egyik, majd másik végébe repültetem, azonban, amikor visszafelé gyorsítok kicsit rajta, szegényem megijed, és talán meg is billen - ami nagyon nem normális egy levegő elemű lénytől - és leesik. - Chleo! Nem nagyon a távolság közöttünk, de úgy vetődök utána, mint aki attól fél, ha földet ér, eltűnik örökre. Elkapva őt, karjaim közé zárom, és átölelve, a mellkasomra szorítva őt, várom meg, hogy a kis szíve ne dobogjon olyan nagyon. Érzem, ahogy a fejét a nyakamnak nyomja, én pedig, legyek bármennyire is kitartó, félretéve minden büszkeségem, sírom el magam, mint fáradt szülő a lázas gyereke ágya mellett. - Ne haragudj, de nem tudom megoldani. Szólnom kell Westwoodnak, ehhez kétség sem fér.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown - Meg fogod vágni magad, hagyd. Megfogom a kezét a csuklójánál, bár nem terveztem hozzáérni. Egész idő alatt abban reménykedtem, hogy nem igazi, hogy el tudom nyomni magamban a vágyat, hogy megérintsem, hogy érezzem őt, a bőrét a bőröm alatt. Szívem szerint magamhoz rántanám, a vállamra csapnám, és minden ellenkezését elnyomva rántanám fel magammal az emeletre, és az után, hogy többször nyomatékosítottam, hogy ő hozzám tartozik, megkérdezném, hogy ugyan, miért szakított, mert a legutóbb valahogy nem sikerült beszélgetnünk. - Add. Engedem el végül a csuklóját, és nyújtom ki a kezem, miközben a másikat a föld felé fordítom, és egy kis koncentrációval elérem, hogy minden egyes apró szilánk egy pontba gyűljön, és anélkül, hogy akárcsak egy is leesne, emelem fel a kupacot, egyesítem a többiekkel és küldöm a kuka felé. - Ophelia. Tudsz beszélni? Kérdezem meg óvatosan, mert illendő volna, ha mondjuk ez megtörténne.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown- Értem. Nem, igazából rohadtul nem értem. De megint itt tartunk. Azt mondom Lunának, hogy itt van ez a tökéletes lány, akit szeretek, mindennél jobban, akivel képes vagyok tervezni, és aki minden szempontból tökéletes, aztán, ahogy Ariana esetében, úgy nála is megtörténik a “bocs” kategória, vagyis az, amikor minden indok nélkül szakít. Arianaról utóbb kiderült, hogy elliffent egy abortuszra, hupsz bocsi, szóval fogalmam sincs, hogy Ophelia mivel rukkolt elő. Remélem azzal, hogy ő is terhes volt, csak mástól, de nem volt pofája elém állni azzal a sztorival, hogy amúgy az enyém, és sajnáljam már. Mondjuk, ha tényleg ez volt, akkor egyrészt nem akarok róla tudni, másrészt jó, hogy ezt nem vállalta be végül, mert az nagyon aljas lenne. - Tudod, sokkal kevésbé vagy feltűnő, ha hétköznapian nézel ki. Nagyon a végletekbe gondolkozol. Avagy ki a bánat hord egy zárt helyiségben, ami hőhűtő bűbájjal is el van látva kalapot nyáron? Ugye. Én azért beszélek, és remélem, hogy képes leszek szóra bírni.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
BrownHogy miért vagyok még mindig itt? Nem tudom. Mert bosszant. Miért hiszi mindenki, hogy jól vagyok? Vagy azt, hogy nézegetni kell? Miért hiszi mindenki azt, hogy nekem nem fáj? Hiszen megbíztam benne, igazán megbíztam. Neki adtam mindent, a vágyaimat. Elkezdtem beszélni magamról. Ez volt talán a baj? Hogy nem egyből a családfámmal kezdtem? Ez fáj annyira? Miért nem voltam elég jó? - Nem vagy könnyű eset. Mondom végül határozottan, mert valóban nem érzem annak, valóban nem tudom azt mondani, hogy igen, ez totál érthető volt. Egyik nap még tervezünk, másik nap már nem vagyunk együtt. A kettő között pedig, eltelt fél nap. Lehetnék gyerekes, mondhatnék neki számos dolgot, hogy elúszott a foglaló a házra, hogy már majdnem vettem neki egy kutyát, csak még túl fiatal volt, hogy leváljon az anyjáról. Annyi mindent szeretnék az arcába vágni, és helyette, nem teszek semmit. Csak a szemem sarkából nézem őt, és a zsebembe nyúlva egy tiszta zsebkendőt tartok felé. - Vérzik a szád. Régebben szerettem, ha vért láttam az ajkain, ha lecsókolhattam a kiserkenő, vöröslő vérét. Mostanra azonban tiltott gyümölcs lett, mint minden, ami vele kapcsolatos.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown Hogy mi bosszant a legjobban? Az, hogy nem tudom már megint, hogy mi a tök van, hogy mit csesztem el. Ja persze, semmit, mindig a másik a hülye, és talán három kötőjel öt éven belül végül csak úgy benyögi, hogy terhes volt, idegenek rabolták el, vagy rájött, hogy leszbikus. Bármelyik lehet, amennyire a saját szerencsémet ismerem, a válasz úgyis az lesz, hogy mellettem rádöbbent, hogy leszbikus. Biztos vagyok benne, hogy leszbikus. Nézem, ahogy az ajkához emeli a zsebkendőt, nem akarok belegondolni abba, hogy a gondolataim még mindig afelé hajaznak, hogy kvázi megerőszakolom, hogy szólásra bírjam őt. Vagy, hogy nekem jó legyen? Áh, inkább csak hagyjuk, hogy mire vágyom, mert amúgy tényleg minden gondolatom vele kapcsolatban nagyon illetlen. Túlontúl illetlen. Megint ugyanaz van, valahogy tegyem túl magam azon, hogy dobott, bár nem adott indokot, és ha valaki azt hiszi, hogy azzal segítek magamon, hogy azt gondolom, leszbikus lett, ki kell ábrándítanom, nem. Vizuális típus vagyok, és nem azt látom magam előtt, hogy ez egy borzalmas esemény, hanem, hogy mennyire benne lennék. Felnéz rám, én pedig érzem, hogy zavarban vagyok, nem könnyű olyannal beszélgetni, aki egy: nem beszél, és kettő: így is letépnéd róla a ruhát, mert bosszant, hogy mennyire slampos és mennyire fénytelen a nő. Nem szabadna így kinéznie. Gyönyörűnek és magabiztosnak kellene lennie, olyannak, aki vállalja a következményeit a tetteinek. Vállalja? Hiszen éppen most indul el az emeletre, én meg nézek utána, mint egy rendes hülye, sőt, a pultban álló lányok is néznek rá, meg a pizzamesterem is, aki még ki is hajolt, hogy jól látja-e, amit lát. Mindenki tudja, hiszen egy ideje nem bukkant fel a nő, én pedig nem tudtam indokot mondani. - Macskabagoly 16. Mei. Fordulok inkább a lány felé, hogy odaadjam neki a rendelést, egyeztessünk gyorsan. Elmondom, hogy új lakók, a Felagund ház melletti ingatlan, három kisgyerek, lassítson időben. Miután minden megvan, nem húzhatom tovább a dolgot, elindulok az emeletre, és ötletem sincs, hogy mi vár majd rám fent, de engedelmesen lépegetek felfelé, és nyitom ki az ajtót.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown Na, ha valamiben más ez a mostani eset a korábbitól, az az, hogy Ariana lelépett, és évek múltán találkoztunk, Ophelia ellenben itt, és mint mindig, most is igazán gyönyörű. Teljesen természetesen viselkedik, pedig nincs rajta már egyetlen olyan ruhadarab sem, ami kicsit is elvenné a kedvem tőle. Nézem őt, ő néz engem, és nem tudom, hogy mit kellene tennem. Az biztos, hogy beszélgetni nem akar, és ezt nyomatékosítja is. - Oké. Felelem végül könnyedén, ahogy elindulok felé, úgy rúgom le a cipőimet, megállás nélkül haladva befelé, felé, és nem gondolkozva semmin, mert nem akarok gondolkozni, és nem akarok ebben a helyzetben miérteket kutatni, vetem le még az ingem, mielőtt odaérnék elé. Nem nagy a helyiség, de mellette megtanultam nagyon gyorsan vetkőzni, hogy időt spóroljak, és minél többet lehessek vele. Jobbommal a derekát fogom át, és magamhoz rántom, míg balommal az álla alá nyúlva emelem meg a fejét, és egy pillanatnyi habozás után, szenvedélyesen megcsókolom. Nem érdekel, hogy miért, nem érdekel, hogy miért nem, csak a pillanat, hogy én is ezt akarom.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Nem. Érdekel. Semmi. Komolyan nem, a vér az agyamból már réges-rég kifutott, és már csak az az egy dolog lebeg a szemeim előtt, hogy olyan szinten belevigyem a sérelmeimet a dologba, hogy a végén mind a ketten elégedetten kapkodjunk levegő után. Ezért jó vele lenni, a veszekedéseink végét szexbe fojtani, mert abba minden benne van, ami frusztrálna minket a későbbiekben. Most is ezt akarom, olyan erősen megdugni, hogy ne mondhassa, hogy nem érzett végig, hogy tényleg minden kijöjjön belőlem, és jöjjön ki minden belőle is, az sem érdekel, ha menet közben megáll a szívem. Meg akarom tenni. Csókolom, hogy a vérét érezzem a fogaimmal belekapva az ajkaiba újra és újra felpiszkálom a sebeket, nem érdekel, hogy neki esetleg fáj-e. Elveszek benne egészen, engedelmesen esek el, mint egy zsák krumpli, kérdőn nézve rá abban a pillanatban, amíg nem ér össze újra a testünk, A szemeimet lehunyom, ahogy csókol, ahogy az ajkaival egyre lejjebb halad, majd haja cirógatja az arcom, és felpillantva szembe találom magam a tekintetével. Egész közel van, mégsem csókol meg. Talán nem biztos bennünk? Én sem vagyok, de nem érdekel jelen pillanatban egyetlen aggály sem. Ajkaimat az ajkainak nyomom, és most rajtam a sor, hogy átfordítsam magunkat. Ujjaimat az egyetlen rajta maradt anyag két oldalsó pántjába fűzöm, és miközben megfordítom magunkat, lehúzom róla. Combjait a kezeimmel húzom szét, hogy közéjük férkőzhessek, ajkaimmal újra az ajkait csókolom, jobb kezemmel mellette támaszkodom meg, míg a ballal izgatni kezdem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown #bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
A szám gonosz mosolyba húzódik, miközben könyörög, és kínzóan lassan nyúlok az övemhez, hogy ráérősen kicsatoljam. Mint aki nem siet sehova, pedig az egész testem sietne, az eszem is, a szívem meg aztán főleg, még akkor is, ha a végén csalódnia kell. Nem zártuk le, nincs vége, amíg ki nem mondod, hogy vége. Felkelve az ágyról, odafigyelve arra, amit csinálok - nem kellenek a kínos balesetek - nézem őt, miközben megszabadulok a ndrágomtól és vele együtt a boxeremtől is, és csupaszon, meredő férfiasságommal nézek rá. Nézem őt, ahogy ott fekszik, és igen, elnyújtok mindent, hogy szenvedjen, elnyújtom a visszamenetelt hozzá, mégha ettől én is szenvedek. Mert szenvedek. Egy rohadék vagyok, tudom, ahogy állok ott, és a levegő mozgatásával érem el, hogy még nagyobb izgalomba jöjjön. Izgatom a mellbimbóit, a fülcimpáját, majd fokozatosan lejjebb haladva, mintha egy láthatatlan kéz simítana végig rajta, érek el a szeméremdombig, és ott megállva, pillantok rá. Anélkül, hogy hozzáérnék is képes lennék kielégíteni őt, de abban mi a móka nekem? Semmi. Ebben? Hogy bosszanthatom. Élvezettel nézem, ahogy vonaglik, ahogy pontosan tudom, hogy mennyit kell neki adnom ahhoz, hogy élvezze, hogy ne tudjon már ellenkezni. A súlyommal lassan nehezedek vissza az ágyra, és anélkül, hogy egy szót is szólnék, teljesen belé hatolok. Fölé hajolva, újra ajkait csókolom, miközben minden finomkodás nélkül kezdem el mozgatni a csípőm. Ezt akarta, én is ezt akartam. Egész végig, hogy betette a lábát az üzletbe, ez volt a fejemben.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Belemorgok a csókba, amikor megérzem a körmeit a hátamban, de nem zavar, nem akarom, hogy ne csinálja, őt akarom, teljes egészében, és akarom a fájdalmat is. Mindig akarom a fájdalmat, amit okoz. Én is kínzom őt, ő is engem, mint mindig, most is. Hevesen csókolom, miközben bele-belenyögök ajkaiba, majd nyakába, minden mozdulatommal rásegítve arra, hogy még jobban belém vájja körmeit. Még erősebben kötődjön hozzám. Nem érdekel, hogy ez mennyire fog fájni, amikor pólót vagy inget húzok rá, nem fogom elmúlasztani. Ezeket a sebeket az időnek kell begyógyítania. Ezer éve nem szexeltem, és ez meg is látszik, hiszen nem vagyok képes lassítani, a testem sikít az örömtől, hogy nőt érhetett, hogy ezt a nőt érhette. Sokszor túldolgozom magam, hogy ne kelljen gondolkoznom, hogy ne kelljen éreznem, hogy mennyire hiányzik. Az egészben van valami szánalmas, tudom. De ki hogyan dolgozza fel. - Én voltam. Suttogok a fülébe, olyan hangerővel, hogy a legnagyobb élvezetek között is meghallja, mert, azt akarom, hogy tudja, nem véletlen, ami most itt történik. - Én löktem le a poharat. Hát persze, hogy nem ő, hogyan is lehetett volna, hiszen éppen nem ért hozzá semmivel a pohárhoz, az mégis a földön kötött ki, ő pedig most itt van, és bármennyire is tagadná, a teste elárulja, hogy menniyre élvezi. - Hozzád értem. Szándékosan, nem lett volna kötelességem odamenni, sem hozzáérni, mégis megtettem, és hogy miért? Egyszerű, és szerintem ő is tudja. - Mert akartalak. Mert azt akartam, hogy akard, hogy megdugjalak. És igen, ez az én személyes bosszúm rajta. Bár az nem biztos, hogy bosszú, ha ő is élvezi, de a tudat, hogy még mindig vágyik rám, lehet az.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Hogy milyen nyeregben lenni? Ilyen. Amikor tudod, hogy minden pontosan a terveid szerint történt, mert ez volt a tervem. Mindegy, hogy hogyan, de az ágyamban köt ki, és lásd, mi lett belőle, itt van. Manipulatív f*sz vagyok? Köszönöm, a legjobbtól tanultam. Túl az elemi mágia használatán is van olyan dolog, ami miatt jó Denis Brightmore barátjának lenni. Észrevétlen lesel el megoldásokat a problémáidra. Ez is egy olyan dolog, amit észrevétlen lestem el, és lásd, bevált. Idővel majd megköszönöm neki. Nem lassítok, nem. Még durvább tempóra kapcsolok, és engem nem zavar, ha sikít, hallja meg az egész falu, hogy ilyen szinten talán még sosem elégítettem ki ezt a nőt, nyugodtan mutassa meg mindenkinek, hogy mennyire élvezi velem a szexet. Sosem tudja letagadni, hogy erre vágyik, feküdjön bárki mellett. Visszatért. A lénye egy része mindig vissza fog. Ahogy a vállamba harap, úgy jutok el én is a csúcsra, és még néhány erősebb lökéssel tudatom vele, hogy ez csak az első menet volt, eszemben sincs útjára engedni őt. Remegve, kielégülten fordulok le róla, és pihegve nézem a felettünk elterülő eget. Ez rendesen jó volt, talán jobb is, mint a legelső alkalom. - Azért bazd meg, Feli, de komolyan. Felelem végül, mikor végre már jutok annyi levegőhöz, hogy ezt őszintén elmondjam neki. Mert tényleg így gondolom. Semmi indoklás, aztán stalkol, aztán bugyira vetkőzve billegeti magát, majd könnyeivel küszködve élvezi, hogy megdugom. Másnál azt mondanám, hogy a pofám leszakad, nála épp csak azt az opciót nem vetettem fel, hogy tehet egy szívességet, és tövig. Haragszom rá, őszintén, és nem tartom fairnek az eljárását továbbra sem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Elmosolyodom azon, ahogy közelít felém ,ahogy próbál minél kisebb távot hagyni közöttünk, ahogy kényeztet, ahogy vágyakozik. Minden tökéletes, minden. Csak fekszem ott, hagyom, hogy kényeztessen, hagyom, hogy vezekeljen. Hiszen ez vezeklés, a hibáért, amit elkövetett. Vissza akarnám csinálni? Most még biztos nem. Nem akarok kapcsolatot, nem akarok csalódni. Mert akivel az ember egyszer megégette magát, azzal megint megfogja és ez szerintem ennek most nem kellene megtörténnie. Most nem érzem magam eléggé késznek rá. Nem akarom. Csak simán nem. A hátát simogatva nézem a plafont, és gondolkozom azon, hogy tényleg nem akarok kapcsolatban lenni. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nem, de ebben a pillanatban biztos vagyok benne, hogy nem akarok megint ott tartani, hogy valaki olyan fontos nekem, mint a nő, és a vége az lesz, hogy szenvedek, mint egy kutya, hogy minden alkalmazottam azt lesi, mikor csinálok hülyeséget. - Hm. Rápillantok. Sosem kényszerítettem semmire, sosem kértem olyat, amit ne élvezne, és nem akarom ezek után sem. Bennem van a gondolat, hogy bármit megtehetek vele, bármit, mégsem akarom annyira, mint hittem, hogy fogom már a lépcsőn felfelé jövet is. Nézem, egy hosszú másodpercig elmerengve azon, hogy tényleg kihasználhatnám a pillanatot, hogy tényeg megtehetném ezt, végül mégis nemet intek a fejemmel. Ha kérdezi, nem akarja. - Ez most a te köröd lehet. Felelem végül csendesen, miközben az őt nem ölelő, szabad kezemmel már azzal foglalatoskodom, hogy férfiasságom újraéledjen. Valljuk be, nem kell sok hozzá, hiszen a látvány magáért beszél.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Ez most komoly? Azon sóhajtozol, hogy nem mondtam azt, hogy persze cicám, szopjál le? Nem értem meg a nőket, most már biztos. Nem fogom kényszeríteni, nem fogom azt mondani neki, hogy csináljon olyat, amit ő nem élvez, és amihez én nem ragaszkodom. Nem kell mindent belesűríteni a dologba, mert rontja az élményt. Én nem ragaszkodom ehhez a momentumhoz, függetlenül attól, hogy én viszont szeretem a nyelvemmel is kényeztetni. Egyáltalán nem vagyunk egyformák, és ez nem is baj. Pontosan tudom, hogy engem ő képes boldoggá tenni enélkül is. Erre nekiáll hisztizni, majd dörgölőzik, ki a franc érti ezt? - Fogalmam sincs, hogy miért hiszed, hogyha leszopsz, azzal beljebb vagyunk. Nem emlékszem rá, hogy ez bármikor is igény lett volna. Jegyzem meg kissé durcásan, hogy azért érezze, nem csak az ő hangulata tud lenyomódni azzal, hogy így viselkedik, hanem az én hangulatom is, eléggé rendesen. Viszont most itt van, nem akarom, hogy egész végig durcázzunk, meg most még beszélgetni sem, még mindig túl sok minden van bennem ahhoz, hogy morogjunk. A kezem lejjebb csúszik, és nem túl erősen rácsapva a fenekére vonom magamra a figyelmét, miközben ujjaimmal pofátlan módon megint a combjai közé kúszok be. Valahogy ez valami furcsa perverzióm lehet, de imádom ingerelni.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
A szemöldökeim megemelkednek, amikor azt mondja, ne beszéljek csúnyán, és pillanatnyit habozás nélkül közlöm vele, hogy: - Nem vagy az anyám. Még azt is hozzátenném, hogy “bazd meg”, de végül nem teszem, mert nem akarok veszekedni. Még nem. Nem mintha tudnám, hogy mit akar, mert én esküszöm, hogy ez a nő megfejthetetlen. Mint a szakításunk, egyik nap házat nézünk, másik nap meg sír, de nem tudja kimondani, hogy vége, csak hallom, hogy Payne meg ő. Aztán egyszercsak itt van, és úgy vájja a körmeit a hátamba, mintha az élete múlna rajta, miközben idegből kefélem. Valljuk be, az előbb minden voltam, csak úriember nem, mert még én is belátom, hogy kicsit talán túlzásba estem. Nézem őt, és megint ideges leszek, mert bármit megtehetek, állítása szerint, mégis, ő olyat tesz, amit se szóval, se gondolattal nem fejeztem ki, amit nem követelek meg, és ami nélkül is boldog vagyok. Nem értem, hogy mi van, hogy mit akar, hogy miért van itt igazából. Nem hiszem, hogy Jason nem elégítené ki megfelelően, és mégis, úgy vonaglott, hogy dugjam meg, mint egy drogos amikor az utolsó csepp anyag is kiürül a szervezete. Nézem, ahogy egyre lejjebb halad, ingerel, harap, élvezem, amit csinál, hiába teszek úgy, mint akit nem hat meg, a testem reagál, nem tudok úgy csinálni, mint akit nem érdekel, hiszen minden porcikám képes az érintésétől megremegni, és ő ezt pontosan tudja is. - Hogy miért? Emelem meg a szemöldököm újra, mint aki nem hiszi el, amit hall. Jobb kezem a fejem alá teszem, a ballal a nő csupasz vállát simogatom. Miért is? Nem mintha ne lenne rá okom. - Szerinted miért vagyok durcás, Brown?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Nem? Kérdezem megemelkedett szemöldökeimhez megemelem a fejemet is, ahogy ránézek. Nem tudja, hogy mégis miért lennék morcos? Hát kezdjük az utolsó találkozásunkkal, az az utolsó csepp, tényleg az volt az. Az nagyon az volt. Akkor valami megtört, aztán eltelt x idő, és nem került elő, nem adott magyarázatot, éppen ő, akinek elmondtam, hogy Ariana-val is mennyire pocsék volt a helyzet, amikor konkrétan ugyanebbe lettem kényszerítve. Én vártam, én türelmes voltam, és én voltam az, aki várt és várt, és nem kaptam magyarázatot. Aztán, amikor már lezártam a dolgot, visszaszambázik az életembe. Mindenki csak úgy visszaszambázik, mintha joga lenne hozzá. - Miattad. Felelem csendesen, és nem is biztos, hogy rendesen, mert igyekszik elvonni a figyelmemet a beszélgetésről azzal, hogy fájdalmat okoz nekem, ami pontosan tudja, hogy túlontúl élvezetessé teszi a jelenlétét. Bosszantó kis némber, komolyan mondom, de élvezem, hogy velem teszi ezt. Pedig tudom, az agyam hátsó zugában tudom, hogy ott van neki a Payne pasas, csak gondolom most éppen lelépett. Továbbra se tudok úgy tekinteni rá, mint aki ne tudná ezt megadni Felinek. Talán ugyanaz a gond, mint nálunk, az elköteleződés. - Miért ne haragudjak? Mert most itt vagy? Ez továbbra is azt jelenti, hogy elment, mint Ariana, nem adott magyarázatot, mint Ariana. A különbség annyi, hogy ő visszajött, hogy megfektessem, és ennyi. Aggódom, és éppen ezért nem akarok érzelmeket belevinni. Nem akarom, hogy gondolkozni kezdjek kettőnkben, mert az csak felszabadítana mindent. - Hol van a pasid, Feli? Érdeklődöm, miközben átfordítom magunkat, megint alám kerül, és nem kérek tőle engedélyt, hogy újra belé hatoljak. Csak most valamivel finomabban teszem, lassabban mozgok, miközben melleit kényeztetem apró harapásokkal. - Figyelek rád. Jegyzem meg csendesen, hogy azért nyugodtan válaszolhat is a kérdésre egy-egy intenzívebb lökés között.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
“Nem.” Mi nem? Vajon mit szeretnél mondani? Vajon érdekel? Igazából nem, nem érdekel az sem különösebben, ha velem csalod, azt sem, ha nem. Eljöttél, és én el akartam, hogy gyere, azt akartam, hogy ez megtörténjen, ha utoljára, hát utoljára, de azt akartam, hogy megtörténjen. És lehet, hogy utána majd mind a ketten szenvedünk, lehet, hogy lesz még bennünk valami, talán vágy, talán bűntudat, talán valami teljesen más érzés, de jelenleg nem érdekel. A pillanatnak élek, és élj te is annak. Pusztán csak bosszantalak, hogy ne hidd, hogy nyeregben vagy, hogy ne hidd, hogy ez majd mindent megold. Csak mert szexelünk, nem oldódnak meg a gondjaink, bármennyire is hittem azt régen, hogy ez a megoldás. Nem ez a megoldás. Tudom. Engedelmesen hajolok oda a csókodért, felajánlottam a lehetőséget, hogy te határozd meg, mit akarsz, de nem éltél vele, engem pedig nem érdekel, nem várakozom, megteszem én. Finoman mozdulok feléd, finoman mozgok benned. Az erős kezdés után egy gyengébb menetet diktálok, hogy meglegyen minden, ami mi voltunk egykor. Visszatérek a nyakához, finom csókokkal hintem be a nyakad, a füled mögötti részt, arcéledet, és finoman, mély szenvedéllyel csókolom ajkaidat, elveszek benned teljesen.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Soha életünkben nem szeretkeztünk, most mégis arra vágyom, hogy úgy ismerjem meg a testét, ahogy korábban még nem. Mint amikor egy festményt nézel. Szép a Mona Lisa, szép, de tudod mi van a hátterében? Ugye. Izgalmas, amikor valóban nézed is a másik fél általad keletkezett reakcióit. A bőre libabőrössé válását, azt, ahogy ajkába harap, ahogy a pillái megrezdülnek egy-egy érzékenyebb bőrfelület érintések. Élvezem, ahogy keze a hajamba túr, ahogy magához von, ahogy csókolózunk, teljesen belefeledkezve a pillanatba, csukott szemmel, lassan mozdulva, egyszerre rezdülve. Belemosolygok a csókba, amikor azt monja hiányoztam neki, tudom, hogy őszinte. Kezemmel a kezét keresem, ujjaimat az ujjai közé fonom, ajkaimmal az állát csókolom, miközben fokozatosan gyorsítok a tempón. Meg sem közelítem azt a stílust, ahogy mi szexelni szoktunk, még mindig szeretkezünk, még mindig finom vagyok, de vonz a csúcsra jutás ilyen helyzetben is. Belenyögök a nyakába, érzem, ahogy egyre inkább mélyülünk el egymásban. - Te is nekem. Felelem csendesen, mert kár lenne tagani. Hiányzott. Viszont továbbra sem tudom, hogy mégis mit kezdjek a jelenlétével, mit kezdjek azzal, hogy most itt van, hogy most együtt vagyunk. Mi lesz később? Azt mondja kössz, felkapja magára a göncöket, és kilép? Talán. És utána? Eljön megint, én fogadom, és újra? Együtt tudnánk mi megint lenni? Meglenne a bizalom? Megvolt valaha is? Fogalmam sincs, mi lesz, miután az utolsó energiánkat is elhasználva neki kell állnunk...beszélgetni.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown#bosszúból
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
Érzem, ahogy a végénél járunk, a tested és a testem is elárulja, ahogy szépen fokozatosan eljut arra a bizonyos pontra, ahonnan már csak a békés megpihenés van. Élvezem minden mozdulatod, minden csókod, az ujjaidat, ahogy végigszánkáznak a testemen. Kiélvezek minden pillanatot, mert valahogy ez egy olyan dolog, ami kellett hozzá. Kellett ahhoz, hogy lezárjuk. Nem merek arra gondolni, hogy ez nem azért van. A búcsú aljak és megmagyarázhatatlan volt. Nem értettem, hogy miért történik, és nem adtál semmilyen támpontot, Jasont is csak pletykákból tudom, ahogy én is csak egy pletyka voltam neked az elején. Mire kiléptem ebből a szerepkörből, addigra pedig már nem voltam. Véget vetettél nekünk. Élvezem, ahogy a testem remeg, ahogy hullámokat élek meg ebben az egészben, majd vége. Pihegve élvezem, hogy megtörtént, hogy megtehettem, hogy megkaptalak. Nem fáradtam el, hiszen ismersz, de nem tudom, hogy ezt válaszok nélkül tudnám-e folytatni. Én nem tudok csendben lenni, nem tudom nem megbeszélni. Mégegyszer megcsókolom az ajkaidat, mielőtt elvállva tőled felülök, és szusszanva nézek rád. - Hol van a pasid, Ophelia?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown- Nos. Nem nagyon zavartatom magam, hogy nincs rajtam ruha, nem először lát így. Vele ellentesen ülök, tudom, hogy nincs ínyére a beszélgetés, de éppen ő fogalmazott úgy, hogy bármit megtehetek vele. A beszélgetés pedig ennek az egyik vonulata. Szeretnék őszintén beszélgetni vele, és nem akarom, hogy az legyen, ami Arianaval. Eléggé védte őt így is ahhoz, hogy ne mondhassam, bármit kinézek belőle. - Még mindig egy helyen tanítunk. Suttognak. Mert bár elkerüljük egymást, amióta szándékosan csak akkor járok be, amikor órám van, nem teszek kitérőket azok felé a termek felé, amikben tanít, és semmi egyéb. Kerülöm, mert félek, hogy megéget, most is éppen azt teszi. - Mondjuk annak örülök, hogy se a gyerekemet nem vetetted el, sem nem jöttél rá mellettem, hogy leszbikus vagy. A jobb kezemet kicsit felemelve az ölemből, hüvelykujjam az égnek emelem, hogy érezze, ezért tényleg hálás vagyok, ez a része legalább király. A többi… kellemetlen. - Szóval, amíg nem tudod, hogy mi van a nempasiddal, addig számíthatok rád, hogy felbukkansz olykor, vagy ez csak… szóval…csak hiányod volt? Nem tudom szebben megkérdezni tőle, nem akarok köntörfalazni, azt szeretném, ha értené, hogy mire lyukadnék ki, szívem szerint. Hogy mire utalok éppen. Csak értsen meg, és legyen őszinte.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown - Én ezt Arianaról sem feltételeztem soha, és nézd mi lett. Vonom meg a vállaimat teljesen természetesen. Már nem haragszom rá, tudunk értelmes felnőttek módjára beszélgetni, tudunk viccelni, talán már barátian tekintünk egymásra. De! Mert persze mindig van egy de, azon nem tudom túltenni magam, hogy lenne egy gyerekem. Egy fiú. Néha álmodok vele. Az arca lágy vonású, mégis az egész gyerek kissé kötött. Barna göndör tincsek, a szeme teljes egészében engem idéz. Néha álmodok vele, ahogy tanuljuk a dínókat, ahogy repülőgép maketteket építünk. Biztos vagyok benne, hogy fiúnk született volna. Korábban is álmodtam már vele, még azelőtt, hogy tudtam volna, Ariana terhes volt. De ezt nem meséltem el senkinek. Nem szívesen osztok meg emberekkel ilyet. A kisfiú az én titkom. Néha agyalok rajta, látom őt magam előtt. Ritkán, de élénken. - Ezt. Bólintok is, mert valóban ez volt a célom, hogy megkapjam, ami véleményem szerint nekem jár. Beszélgetni akartam, de pontosan tudtam, hogy ezt nem kaphatom meg azelőtt, hogy ne elégítettem volna ki. Most sokkal nyugodtabb, mint amikor lent ült a nevetséges összeállításában, akkor szinte vibrált körülötte a levegő, most pedig mosolyog, nyugodt. Megkapta, ami hiányzott neki, és én is megkaptam, ami hiányzott nekem. Bal lábamat felhúzva, térdemen pihentetem meg a kezem, és úgy nézek rá hosszan. - Tőlem csinálhatjuk ezt. Felelem végül teljes nyugalomban, mert így gondolom. Valljuk be, a szex kettőnk között mindig is egy olyan dolog volt, ami jól ment. Veszekedhettünk, lehettünk rossz passzban, lehettek nézetkülönbségeink, de a szex, az mindig nagyon adta magát. - Amíg a te Payne-ed vissza nem jön. Azonban határt kell szabnunk, és úgy vélem, jelenleg ez a kompromisszum nagyon is kielégítő.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown- Nem hasonlítgatlak, magyarázatot kerestem. Mert ugyebár, ahogy Ariana nem adta meg nekem a miértet, úgy Ophelia sem. Egyikőjük se mondta meg, hogy miért hagyott el, csak úgy nem voltunk már többé egy pár, csak úgy vége lett, és ilyenkor az ember agya, ösztönösen azon elmélkedik, hogy mégis miért lett vége. A bizonytalanság a legrosszabb. - Semmit. Felelem őszintén, ahogy közelebb araszol hozzám. Furcsa, de nem várok magyarázatot, már nem. Akkor nagyon örültem volna neki, ha azt mondja, úgy érzi, mellettem nem tud teljes lenni, vagy azt, hogy Jason Payne inkább fekszik neki. De az, hogy csak zokog, és nem tudja kimondani, hogy gyáva módon hallgatott akkor, nem vitte előre a történéseket. Ha akkor elmondja, nem hiszem, hogy gond lett volna közöttünk. Mostanra viszont felhúztam egy védőfalat, és nem tudom, hogy ez valaha lerombolható lesz-e. Nem szeretem megégetni magam. - Ha holnap visszajön, akkor egészségedre a kielégítést, és kösz, nekem is jó volt. Felelem végig a szemébe nézve, mer ha holnap visszajön, nem nagyon hiszem, hogy van miről beszélnünk. Ha Jason holnap belibben az életébe, őt fogja választani, én pedig nem leszek harmadik kerék, mert nem akarok valakinek csak a “b oldal” lenni. Én azt akarom, hogy akarjon, hogy csak engem akarjon, és jelenleg nem tudom elhinni, hogy Ophelia beérné velem. Csak nincs itt Jason, és ő aggódik, kielégítetlen, és ezért jött el hozzám. Ennyi történt. Tudom, a szívem bármennyire is szeretne mást hinni, most az eszem a döntőbb érvelő. - Ha soha nem jön vissza? Ki tudja mi lesz akkor. Az idő eldönti, gondolom. Nézlek, ahogy ott ülsz, és tudom mit akarsz. Ha valamiben tudom, hogy jó vagyok, akkor az ez. Ideális szexpartner, hiszen nem kéretem magam, elég csak a jó szögben ülnöd, hogy ujjaim elinduljanak melleid felé, elmélkedő arccal simogatom őket, izgatom a bimbóidat, de nem mozdulok közelebb, még nem. Csak bal kezemmel járom be a két melled minden szegletét, és élvezem azt, ami az arcodra kiült. - Nem tudom, melyiknek örülnék jobban, Brown.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown - Nem nagyon akartalak látni. Vallom be őszintén, mert ez az igazság. Jobb volt, hogy utána nem találkoztunk egyáltalán, hogy nem kellett az arcát néznem, a hangját hallanom. Nem akartam róla egyáltalán tudomást venni. Egy ideig úgy bántam vele, mintha nem létezett volna, mintha sosem lett volna. Nem akartam vágyódni utána, nem akartam semmit. Elmosolyodom, ahogy nulláról százra pörög, és hirtelen kezd el mérgesen beszélni, felpattan, kutakodik a holmija után, és vádol. Felsétáltam, és ő fehérneműben állt előttem, senki sem kényszerítette, hiszen én csak megérintettem a kezét, semmi többet nem tettem. Nem kényszerítettem rá, hogy feljöjjön, nem én téptem le róla a ruháit, és mégis én vagyok a szemét. Van egy pont azonban, amikor már nem tudok csak ülni, és hallgatni őt, amikor felkelve elkapom a csuklóját, hirtelen rántom magamhoz, nem hagyva egy lélegzetvételni távolságot sem. - Még nem végeztünk. Mordulok bele a csókba, és tudom, hogy ő is akarja még, hogy bármennyire is azt mondja, hogy nem, bármennyire is játssza a sértett dívát, újra és újra széttenné a lábaid, és élvezné, hogy közéjük mászom. Szorosan tartom, és nem érdekel, ha ellenkezik, tudom, hogy csak megjátszott, hiszen éppen az előbb mondta ki, hogy akar engem, ahogy én is őt. Igen, tudom, hogy akarjuk egymást. De meddig? Amíg Jason Payne fel nem bukkan a széles vállaival? Nekem most nem megy az, hogy megbízzak benne. - Heteid voltak arra, hogy megmagyarázd. Heteid. Közben visszavezetem az ágyhoz, kényszerítem, hogy visszafeküdjön rá, fölé hajolva, mélyen az arcába hajolok, mélyen a szemébe nézve, fogságba tartva a tekintetét. - Akarlak. Szeretlek. Nem hazudok, akarom őt, szeretem őt. A szerelem könnyen elmúlik egyeseknél, másoknál nem, vagy talán soha. Fölé hajolva tartom magam, fogságban tartom őt. - De nem tudok bízni benned. Most nem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown- Bocsánatot kérni. Halkan mondom ki ezt a két szót, mert nem akartam, hogy bocsánatot kérjen, azt akartam, hogy mondja el, hogy őszintén beszéljen róla, hogy mi a bánat baja van. De nem, ő csak sírt, én vártam, és semmi nem volt jó. Nem mondta meg, hogy miért. Nem mondott nekem semmit. - Épp azon dolgozom. Felelek szemtelen hangon, amikor javasolja, hogy basszam meg. Igen, az a tervem éppen, hogy most megint jól magamévá teszem. Az előbb ő nem csókolt vissza, én viszont megteszem, mély élvezettel a csók iránt. Élvezem, hogy vele lehetek, ezt kár tagadni, de nem hiszem, hogy megérti azt, amit mondok neki. Valahogy úgy érzem, hogy nem érti meg, hogy mindennek súlya van, minden tette következményekkel jár. Nem ellenkezem, amikor fordít rajtunk, szorosan magamhoz ölelem, és lehunyt szemmel élvezem, ahogy az illata, a haja, körbeleng. - Nem haragszom. Felelem csendesen, de ez nem jelenti azt, hogy mindent úgy folytatunk, mintha semmi sem történt volna, hogy folytatunk bármit is. Nem tudom ezt megígérni, nem tudom azt mondani, hogy majd minden megy tovább, mert nem vagyok benne biztos, hogy mehet tovább. Viszont érzem, hogy fárad, hogy el fog aludni, így elengedve őt, a mágiámat segítségül hívva, egy plédet terítek magunkra, és én is lehunyom a szemem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Brown
- Nem hazudok. Tényleg nem, mert nem haragszom. Megbántott, és nagyon mérges voltam, de nem tudok haragudni, mert egyszerűen nem olyan ember vagyok. Riára se haragszom, pedig szerintem mind a kettejüknél minden okom megvan rá, hogy örökre haragudjak. Mégsem teszem. Nincs értelme. Hallgatom őt, csukott szemmel, szándékosan nem nyitom ki. Csak szeretnék aludni, addig, amíg felkelve már nem lesz itt. Ahhoz ért a legjobban, hogy lelépjen. És ha nem lesz itt, akkor nem kell tovább feszegetnünk ezt a témát, mert tényleg nem kellett volna felszakítania a sebet. Csak csináljuk és lépjünk tovább. Nyilván nem lesz semmi olyan, mint volt, de attól még az elmúlt pár óra jó volt, és hagyhatnánk ennyiben. Csak simán jó volt, köszönjük. De nem, még mindig beszél. Próbálom egyenletessé tenni a lélegzésemet, hogy ne kelljen erre felelnem, mert valljuk be, hogy ez egy meddő vita lenne, semmi több, én pedig nem szeretnék ezzel sokkal tovább foglalkozni, mert semmi értelme nem lenne. Szerintem legalábbis nem. Ha úgy alakul az életünk, hogy egymás mellett kell kikötnünk, akkor egymás mellett leszünk. Ha nem, akkor nem. Ariana is visszatért az életembe, bár nem nagyon hittem volna, hogy ez még megtörténik, és mégis így alakult. Átölelem szorosabban a takaró alatt, és ahogy ő, úgy én is álomba merülök. Elég volt ez mára, bőven elég. Hogy mit hoz a reggel, azt meg majd meglátjuk még.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Abigail. Szeretem a pörgősebb és a nyugodtabb napokat is. Ha pörög, akkor én is kint pörgök, ha nyugis, akkor tudom csinálni a könyvelést, a különböző papírmunkákat. Az életem ezen részével teljesen elégedett vagyok. Éppen a múltkor vicceltünk azzal, hogy már minden pénzt, amit kártyával kerestem, tisztára mostam, innentől élhetek én is tisztességesen. Többnyire. Vannak ezek a nőügyeim, erre még annyira nem vagyok büszke, de jelenleg élvezem. Muszáj, mert csak így van esélyem arra, hogyha egyszer berobog az ajtón az igazi, hogy "helló, jöttem", akkor ne akarjak már kifelé tekintgetni. A mai nap olyan kettős, eddig a számokkal voltam elfoglalva, most pedig éppen semmi dolgom, ezért kicsit kitekintek, hogy lehet-e valamit csinálni. Mei most érkezik vissza a következő rendelésért, abban már biztos vagyok, hogy a lányé lesz év végén a legvaskosabb prémiumboríték. Ahogy elhaladok mellette, rámosolyogok, és látom, hogy minden rendben zajlik, így tovább haladok. Köszöntök néhány visszajáró vendéget. Az egész nap ilyen, kellemes. Este záráskor felajánlom a maradást, és mindenkit hazaküldök, mert jól dolgoztak, megérdemlik, hogy pihenjenek egy kicsit. Szépen elrendezem az asztalokat, a helyiség nagy részét rendbe rakom. A tányérok és evőeszközök mosogatják magukat, a szószos tálak sorba állnak. Teljesen ideális minden. Mindig a kellemes estéken történnek a váratlan fordulatok. Ilyen ez a mai is. - Abigail! Szélesen elmosolyodok, ahogy a hang irányába fordulok. Ezer éve nem láttam, ha bárkit kérdeztem, értsd Cath, Ariana, Helena, senki sem felelt. Senki. És ez volt a leggyanúsabb. Rendesen elkezdtem elhitetni magamban, hogy Maxwell képes megölni a saját gyerekét is a pénzért, és üdítő a látvány, hogy mégsem tett így. Bólintok a kérésre, és várom, hogy belépjen a csodapasi, aki miatt eltűnt. Azonban, ahogy kilép, majd vissza, lefagyok. Különben már rég ott lennék, hogy segítsek neki, így azonban csak állok, mint egy hülye, és nézem őt. - Mint a legtöbb Payne. Mert ez jellemző rájuk, eltűnnek, felszívódnak, aztán a legváratlanabb pillanatban újra megjelennek. Darabosan lépkedek felé, mint aki azt hiszi, hogy egy álomban van. Még meg is csípem magam, hogy felkeljek kicsit, de nem, ez nem álom. Ahogy a kislány fölé hajolok, vonásaim ellágyulnak. - Azta. Egy kisbaba. Leguggolva, óvatosan simítom meg az apró, ökölbe szorított kézfejet. A puha, fehér bőr, az apró ujjak, melyek ujjaim után nyúlnak, és rászorítanak. A szívem megtelik szeretettel. - Szép, mint az anyukája. Nem is figyelek arra, hogy beszélek, mert teljesen lenyűgöz a látvány. Az apró, nyugodt baba. A szemeim csillognak, ahogy nézem őt. Egy új életet. Ajkai rezdülnek, pici nyelvét kidugja, mosolyog. Egy kis csöppség. Nagy nehézségek árán elszakítom a tekintetem tőle, és Abigailre emelem. - Felvehetem?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
AbigailÓvatosan veszem át a kicsit, és fektetem a mellkasomra, vigyázva, hogy az érzékeny feje jó szögben legyen. Mostanában rengeteg gyerekekkel kapcsolatos könyvet kiolvastam, hogy tudjam, mit kell majd csinálni, ha megszületik a nővérem babája. - Elég sok ember van a családotokban, aki gyerekközpontú, szerintem nagyon elkényeztetik majd, bármit is teszel. Ha sosem vennéd fel, akkor is állandóan lenne valakinél. Sok időt töltöttem a Payne családban, ezért tudom, hogy a kislányért szinte mindenki megveszik. Látom is magam előtt, ahogy a kis Zara elveszik teljesen Jason hatalmas karjaiban. A csupaszőr, hatalmas férfi a legnagyobb szívvel megáldott családtag, aki odáig van a gyerekekért, türelme végtelen. Akárhányszor találkoztunk, a körmén csillogó lakk, hajában kusza fonatok, királylányos masnik, csatok, korona. A lányok állandóan díszítettek rajta valamit. Will is szereti a gyerekeket, nem véletlenül specializálódott gyermekorvosnak, míg Cath önkéntesként az óvodában dolgozik. Nem hiszem, hogy lesznek itt gondok azzal, hogy ki vigyázzon a kis Zarára. - Az esküvő? Nem értem, hogy mi volt az, ami ott rossz volt. Álomszerű inkább, hiszen végül a Payne lány a Brightmore fiú felesége lett, áldás, békesség. Mert aki már látta őket együtt, az nem hiszi, hogy akkora szenvedés lenne ez a házasság. A legjobb barátok, jól megértik magukat a barátságon túl is, szóval szerintem ez jól alakult. Még ha ugye az a bizonyos szerelem másnál is kötött ki. Furcsa, de életem két nője után már nem vágyom a szerelemre, inkább egy nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretettel teli kapcsolatra. - Jobban döntöttél, mint Ariana, annyi szent. Simogatom a baba hátát, és közben figyelem Abigail nyugodt arcát. Szerintem jól tette, hogy hozzám jött. - Mik a terveid?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Random kisasszonyCsajozz úgy, mint Vajda Ricsi! Sosem szép dolog elbukni egy fogadást, főleg, ha nagyon benne vagy a sikerbe, meg a nyerő szériába. Azt hiszem, a kártyát próbálom így ignorálni az életemből, főleg mivel nemrég nyílt egy hely, ami arra alkalmas, hogy elbukjam minden megtakarításom, vagy lecsukjanak, ha zsigerből számolni kezdem a lapokat. Erről nem tehetek, berögzült. Fogadásokat kötök. Semmi pénz, csak a jóöreg szivatást. Szivatjuk egymást mindennel, amivel csak lehet, és párszor ebbe a vendégeinket is belevonjuk. Persze nem sokszor, azért mi is szeretnénk, ha még lenne forgalmunk. De mondjuk azt eléggé szeretik, amikor részesei lehetnek a megvicceléseknek és elbukott fogadásoknak. Ebből a bevezetőből már mindenki kitalálhatta, hogy mi történt. Igen, elbuktam egy elég tutinak tűnő fogadást. Biztos voltam a sikerben, és mi lett a vége? Bumm, szívtad! A fogadást bukónak azt mondtuk, úgy kell csinálnia, mint ahogy a kampányidőszakban ifjabb Vajda Richárd járt el. Neki is bejött, még nekem is bejöhet. Éppen ezért most egy hatalmas csokor vörös rózsa és a legszebb öltönyöm kíséretében járom az utcákat, és osztogatok minden nőneműnek egy-egy virágot és mondok egy-egy bókot. Az arány eddig egész jó, csak három férj/barát/vőlegény fenyegetett meg halálosan. De hatan mondták, hogy még nem próbálták a pizzériát, de beugranak egyszer. Kettős a mérce jelenleg. - Szerintem nincs még egy ember a világon, aki ennyire gyönyörű szemeket kapott az angyaloktól, mint te. Nyújtom a szökőkút mellett álló fiatal nőnek a rózsámat, remélve, hogy nem öl meg. Egyedül áll, egyelőre nem látok felém fújtatva közeledő férjet. Még az is lehet, hogy szerencsém lesz.
|
|
|
|